Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-11 / 34. szám
i969. FEBRUAR 11., KEDD t*ESl HtCC.YEi Áru és fogyasztó (1) A beleszólás joga: Tipikus panaszok, azonos tapasztalatok- a cipőkről Miért rosszak a magyar cipők? Esztendők óta ismétlődő kérdés, amelyre elfogadható magyarázatot mind ez ideig még senki nem kapott. Legfőképpen a vásárló nem, akinek a pénze bánja. Véleménye szerint miért rosszak a magyar cipők? Erre a kérdésre Kerestem a választ az elmúlt napokban a Csepel Autógyár mellett épült áruházban a vásárolni szándékozóktól, akiknek többsége csalódottan vagy bosszúsan — ki-ki vérmérséklete szerint — dolgavégezetlenül indult tovább. Ferencz Ferencné, a Csepel Autógyár hajtóműüze- mének adminisztrátora: — A választékkal kezdeném. Nagyon szegényes. Nemcsak itt, ebben az üzletben, hanem a Csepel Áruház cipőosztályán is. A legtöbbször kénytelen vagyok bemenni Pestre cipőt vásárolni. Miért? Ha a fazon tetszik, gyenge a minőség. Ha a fazon is és a minőség is megfelelne, akkor pedig túlságosan drága. Az importcipők ára aránytalanul nagy. A bőrcipőké is. A mű- anyagcipők pedig nagyon rövid életűek. Ágics István, a normába gyáregység dolgozója: — Cipő? Ha csak rágosn- dolok, elfog a méreg Tessék, nézze meg ezt a fekete félcipőt, ami a lábamon van. Alig több, mint négy hónapja vettem. A felsőrésze oldalt elvált a talpától. Még néhány hét és kifordul egészen. Ha pedig megázik, reggelre „kivirágzik”. Háromszáz forintért. És azzal a hasított bőrből készített cipővel sem jártam jobban, amit két hónappal ezelőtt vettem. A talpa leválik, a felsőrésze „meg- szalonnásodik”, nem lehet tisztítani. A Csepel Áruházban vásároltam. Sajnos, eldobtam a blokkot, így már nem vi- hetem vissza, pedig ez a cipő is közel háromszáz forintba került. Horváth Istvánná, a hajtóműüzem dolgozója: — Karácsony előtt betétes cipőt szerettem volna venni ötesztendős kisfiamnak. Sem itt, sem a Csepel Áruházban nem találtam megfelelőt. Be kellett mennem Pestre, ráment egy délutánom, mert csak a hetedik üzletben kaptam, de ott sem olyan színben, amilyenben szerettem volna. A minősége? A talpa merev, a felsőrésze kemény, feltöri a gyerek lábát. Ha viszont könnyebb lakkcipőt veszek, néhány nap alatt lepattog a máza... Deák Ferencné Majosházán lakik, onnan jár be dolgozni a Csepel Autógyárba, így neki még kevesebb ideje van, hogy megfelelő cipő után szaladgáljon. — Gyerekcipő? Az orra hetek alatt kilyukad, a sarlca leválik. Ha visszaviszem az üzletbe, azt mondják: nem rendelteti' sszerűen használták a cipőt. De kérdem én: hogyan kell egy cipőt rendeltetésszerűen használni? Ugyanezt mondták nekem a női csizmára is. De ha egyszer csizma, hogyan ázhat be a legkisebb esőre is? És miért válik le a talpa? Vagy a választék: amióta újra divat lett a széles sarkú női körömcipő. már nem gyártanak tűsarkút. Miért? Én például változatlanul a törpe tűsarkú cipőt szeretem leginkább. De azt már nem gyártják. Panasz, panasz, panasz... De vajon csak a Csepel Autógyár munkásai panaszkodnak, vagy pedig másutt is a megyében a cipők minőségére? Ezt a kérdést már Miklós Györgyné- nek, a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság kereskedelmi főelőadójának tettem fel. — Sajnos, megyénk területén a lakosság és a boltok dolgozói egyöntetű elégedettlenségét váltotta ki a közelmúltban forgalomba hozott cipők gyenge, sokszor használhatatlan minősége. A legtöbb panasz a női csizmákra és a gyermekcipőkre érkezik. Úgyszólván kivétel nélkül valamennyi járás, város területéről jelezték, hogy a műanyagcsizmák ragasztott gumitalpa leválik. A legtöbb ilyen panasz a Duna, a Tisza, a szombat- helyi Savaria, valamint a Vas megyei Cipő- és Bőrdíszmű Vállalat készítményeivel kapcsolatban érkezeti az üzletekbe. De talán tessék, nézze végig személyesen a járási és a városi népi ellenőrzési bizottságok ez év januárjában kelt jelentéseit. Néhány kiragadott példa a sok közül: Gödöllő: „A legtöbb panasz a cipőáruk minősége miatt érkezett a kereskedelmi szervekhez. A részükre benyújtott reklamációt a gyártó vállalatok a legtöbb esetben elfogadták és a vevő kártalanítása is megtörtént. Mindez azonban időt és felesleges adminisztrációt jelent, és azt, hogy a vásárlók elvesztik bizalmukat a gyártó vállalat cikkeinek minősége iránt.” Szentendre: „Sokan kifogásolják a gyermekcipők választékát, árát és minőségét. A gyermekcipők taipát javítani nem lehet. A női cipőkben nem elégséges a választék. Az ipar nem igazodik a vidéki igényekhez.” Nagykáta: „A cipők minőségével kapcsolatos panaszok hetven százaléka a Duna Cipőgyár termékeire érkezett. Áz összes reklamációk nyolcvan százaléka a téli cipők és a női csizmák ragasztott gumitalpára vonatkozik, amelyek leválnak. Sok panasz hangzik el a gyermekcipők fazonjára és minőségére is.” Vác: „Nemcsak a városban, a járás területén is nagyon sok a cipők minőségével kapcsolatos reklamáció. Különösen a téli női csizmák minőségét kifogásolják a vásárlók. Joggal. Eddig az eladott női csizmáknak mintegy tizenöt százalékát vitték vissza a boltokba. Ez igen jelentős mennyiség...” Nem folytatom a járási, városi ellenőrzési bizottságok jelentéseinek felsorolását. Amikor a cipők minőségével kapcsolatos fejezetet olvasom, olyan egyformák, mint két tojás. Lehangoló igazság ez: rosszak a magyar cipők. De vajon miért? És még meddig? Nem az újságíró kérdezi ezt: a vásárlók tíz- és tízezrei. I’rukner Pál (Folytatjuk) Már lesz patron is? Újjáépítés Répcelakon A Szénsavtermelő Vállalat répcelaki gyáregységében január 2-án történt robbanást követően gyors ütemben megkezdték a gyár helyreállítását. Az újjáépítésben 12 vállalat vesz részt. A romokat már eltakarították, az építők a megsérült kazánházon és laboratóriumon dolgoznak, s mint a képen látható egy speciális brigád ultrahanggal vizsgálja a gyár valamennyi műszaki berendezését. Varjú a háztetőn „Kár... kár, mondta a varjú, amely fekete gyászruhájában ott ült a háztetőn” — ... így kezdődött a Varjú a háztetőn című novellám, melyet szívem ihletéből írván és megjelentetését óhajtván, elvittem az egyik újság fő- szerkesztőjéhez, bízva abszolút irodalmi ízlésében. Az abszolút irodalmi ízléssel bíró főszerkesztő gondosan és azonnal elolvasta tizenkét oldalas novellámat, amely a háztetőn ülő varjúval kezdődik, aztán gyorsan megcsóválta a fejét és így szólt: — Kedves barátom, kétségtelen készsége van a novella műfajához, tömören, világosan és megjelenítő erővel ír ... de ... Hm ... hogyis- mondjam ... nincs sok érzéke a realitásokhoz. Hát látott már maga varjút a háztetőn ülni? — Nem. én még nem latiam, de... 1 — Na látja. Dolgozza át ezt a novellácskát, valahogy úgy, hogy ne varjú üljön a háztetőn és akkor lehet valamit kezdeni a dologgal — mondta és jóságos mosollyal az arcán elbocsátott maga elől. A novellát hazavittem, átdolgoztam és új címet is adtam neki — „Macska a forró bádogtetőn ...” Az új novellát fogtam, vittem, átadtam a felelős szerkesztőnek, mivel a főszerkesztő éppen házon kívül volt. A felelős szerkesztő azonnal el is olvasta, majd a végén megcsóválta a fejét és a következőket mondotta: — Kérem, meg kell állapítanom, hogy van valami ebben a novellában... De az eleje, a címe, a mottója, ezzel a macskával. t. Hát el tud maga képzelni egy forró bádogtetőn nyugodtan lépegető macskát? — Nem, nem tudok elképzelni, de . .. — Na látja... A macska rá sem lép egy forró bádogA toki „Egyetértés“ tagjainak véleménye a tsz-demokráciárél 1967. január elsejétől Tök és Perbál községek lakói az „Egyetértés” név alatt egyesültek közös termelőszövetkezetben. A tsz nem kevesebb mint 654 embernek ad munkát, ebből 345 tag, míg a többiek alkalmazottak. A tök-perbáli „Egyetértés” megyénkben a jó tsz-ek közé tartozik. Vajon ugyanilyen jó színvonalú-e a tsz vezetése, kollek- tív-e ez a vezetés, biztosított-e a tsz-tagoknak az ügyekbe való beleszólási joga, él, virul és hatékony-e a a tsz-demok- rácia, amelyet törvényeink biztosítanak? Mi erről a tagság véleménye? Erre voltunk kíváncsiak az „Egyetértésben”. ,,Csak hivatalosan?" Van a tsz-demokráciának egy jól szervezett, hivatalos útja, amelyen át hatékonyan érvényesülhet. Nézzük talán először ezt. A tsz legfelsőbb szerve a közgyűlés, amelyet — az egész tagság részvételével — évente hívnak össze. Ez rendszerint a zárszámadó közgyűlés. Évente — mint például 1968-ban — négyszer jön Össze a termelő- szövetkezet úgynevezett küldöttközgyűlése, amelyen nem vesz részt az egész tagság, hanem a küldöttek, akik az egész tagságot képviselik. A küldöttközgyűlések közötti időben a tsz-t a vezetőség irányítja, amelynek itt, az „Egyetértésben” 15 tagja van. A vezetőségben természetesen helyet foglal az elnök, a szakmai és társadalmi vezetők, a legjobb tsz-tagokkal együtt. Mint általában mindenütt, itt Is van ezenkívül háromtagú fegyelmi bizottság, szociális, kulturális, háztáji bizottság, és az abban tevékenykedő tsz- tagok felelősek a vezetőségnek, illetve a küldöttközgyűlésnek munkájukért. Minden küldött- közgyűlést megelőz az úgynevezett brigádértekezlet, amelyen 20—25—30 ember vesz részt közvetlen munkahelyén. Milyen lehetősége van egy tagnak, hogy elmondja a tsz vezetéséről, vagy bizonyos ügyéről a véleményét? Ezt kérdeztem először Cseke Gábor pénztárostól: — Minden tagnak jogában áll a brigádértekezleten elmondani a tsz bármilyen ügyéről véleményét. A brigádvezető ezt a szakmailag illetékes főagrortómusnak vagy főál; lattenyésztőnek elmondja, onnan pedig az észrevétel az elnökhöz kerül. De közölheti véleményét valamelyik bizottság tagjával is, sőt, a küldöttnek is elmondhatja. Természetesen közvetlenül az elnöknek vagy elnökhelyettesnek is panaszt tehet, ha úgy látja, valamiért szót kell emelnie. tetőre, nemhogy rajta tartózkodjék. Irreális dolog ez így, kérem ... Dolgozza át a bevezetőt, adjon ennek megfelelően új címet az egésznek s akkor majd meglátjuk, mit tehetünk — mondta atyailag a felelős szerkesztő, és kitolt az ajtón. A novellát tehát hazavittem, átdolgoztam és új címet adtam neki ........Bölömtehén a k émény mellett...” Az új novellát elvittem a helyettes szerkesztőhöz, mert csak ö volt benn, lévén most a felelős szerkesztő is házon kívül. A helyettes szerkesztő azonnal elolvasta rövid kis novellámat, majd végezve az oldalakkal, a következőket mondta: — Igen ... kétségkívül... Feltétlenül, hogy . .. Érdekes. De mondja, nem téveszti ösz- sze maga a bölömbikát a bö- lömtehénnel? — Lehetséges, de ... — tettem hozzá szerényen ... — Na látja... Itt a baj. Nemcsak, hogy a bölömtehe- net összetéveszti a hímjével, ami a bölömbika, hanem még i Kollár László tsz-tag négy évig takarmányos volt. Tőle a brigádgyűlések megtartásáról és időpontjáról érdeklődtem. — Az állattenyésztésben is rendszeresen megtartottuk a brigádértekezleteket — mondja. — Személy szerint ön hányszor szólalt fel és miről? — Azt hiszem, háromszor szólaltam fel. Már pontosan nem emlékszem, de azt tudom, termelési kérdésről beszéltem, hogy valamit jobban csináljunk. A küldöttközgyűlések legaktívabb tagjai: Németh Lajos, a fűrésztelep, Szabó József, a kertészet dolgozója. Miről beszélnek ilyenkor? — Egy-egy küldöttközgyűlésen nálunk általában 15—20 ember beszél, és mondja el a véleményét a tsz munkáiról, a munkavégzés eredményéről. Rendszerint olyan közvetlen hangulat van, hogy mindent el lehet mondani. A bírálat lehetősége Előfordulhat, hogy a tsz szakmai vezetésében valamilyen intézkedést nem találnak jónak a tagok. Mit tehet ebben az esetben a tsz-tag? Erős István növénytermesztési ágazatvezetőt kérdeztem meg erről, és kértem válaszát. — Elkészítünk a tsz-ben például egy tervet. Ezt jóváhagyja a műszaki értekezlet, jóváhagyja a tsz vezetősége. Ha a tervtől nem térünk el, akkor a végrehajtásba ezután nincs beleszólás. Nem is lenne jó. A szakmai vezetés ugyanis minden negyedévben a kibővített vezetőségi ülésen köteles beszámolni a teljesítésről. Minden üzemrész külön-külön megejti ezt a beszámolót. — És ha a tsz-tag mondjuk jobbnak látná, hogy menet közben változtassanak, arra nincs lehetőség? — Elhatározzuk például, hogy mennyi műtrágyát használunk fel — magyarázza Kovács Ferenc üzemgazdász. — A tsz-demokrácia ezek után már nem mehet el szerintem addig, hogy valaki felszólal, mmnyit használjunk. Ez anarchiára vezetne! A döntő az, úgy gazdálkodjunk, hogy minden tsz-tag megtalálja számítását. — És ha egy tsz-tag, tegyük fel, visszaélést fedezne fel a tsz vezetői részéről? Hová fordulhatna? Kérdésemre széles mosoly ül az arcokra. — Kérem, ez nálunk lehetetlen — mondja Erős István. — A tsz különböző bizottságai, az irányítás demokratizmusa olyan fokú, hogy least írja a címben is, bevezetőben is, hogy ..a kémény mellett”. Hát látott maga akár egy bölömkölyköt is kémény mellett? — Nem, nem láttam, de... — Na ugye. Nem látott. Nem is Lathatott. Mert az ilyen bölömök nem szoktak a kémény mellett tanyázni. Kép- és gondolatzavar. Így nem jó, próbálja meg átdolgozni a bevezetőt s a címet is... valami modern, friss, szimbolikus képpel és címmel ... Ha szimbolikus, akkor már jó ... Várjon, adok tanácsot is... Mi lenne mondjuk, ha ezt adná címnek: Varjú a forró bádogtetőn? Vigye haza a kéziratot és próbálja meg — mondta a helyettes szerkesztő kedvesen és én hazavittem, erre-arra szaladtam, mint a kis nyulacska, miközben megtaláltam a legjobb címet és bevezetőt: „Bölömvarjú a macska-forró háztető bádogján .A novellát közben elvesztettem, de kit érdekel ez? Fő a cím és a bevezető. Gyurkó Géza hetetlen külön dönteni. Itt egy ember semmit sem határolhat el, ahhoz egy nagy testület együttes határozata szükséges. Képzettség is kell! Mint a beszélgetésekből ki-, tűnik, a rendszeresen megtartott brigádigyűléseken az Egyetértés tagjai sok kisebb,, gazdasági és személyi problémát felhoznak. Ám hogyan tudja gyakorolni jogát — a. nagy, távlati fejlesztési dől-, gokban — egy olyan tsz- tag, akinek nincs semmi gazdasági képzettsége? Mert a tsz-demokrácia eleven valósága nemcsak arra vonatkozik, fel lehessen vetni és elintézni, ha valakinek elvitték a szerszámát, rossz helyen kap háztájit, vagy egyéb egyéni sérelem érte, hanem a „nagy” dolgokra, például a gazdaság, vagy az üzemrész szerkezetére, a beruházásokra s egyéb, nagyon is zsebbe vágó ténykedésekre. A tsz-tagok továbbképzése nagyon jó az Egyetértésnél. A kertészetben például 35-en vizsgáztak a szakmunkásképzőben. A végzettek 10 százalék bérpótlékban részesülnek. A traktorosok ilyenkor télen szintén előadásokat, filmvetítésekkel egybekötött tanfolyamokat „kényszerülnek” végighallgatni. Az állattenyésztők egy-egy este háromórás agrárpolitikai szemináriumon vesznek részt, ahol bővül ismereti körük s egy-egy tanfolyam után mindjárt másképpen látják a tsz vezetését, gazdálkodását. Meglátogatom a tsz-ben az éppen gépjavítást végző traktorosokat is. Ml az ő véleményük? Farkasdi István, László Imre, Kovács Benő és Bárány Gábor közül hárman küldöttek, vagyis részt vesznek a küldöttközgyűlés munkájában. — Milyen problémákkal foglalkoztak a legutóbbi brigádgyűlésen? — Az emberek elpanoszol- ták — veti fel Farkasdi István —, hogy a téli munkaruha kihordási ideje lejárt. A tsz-vezetőség nem biztosított időben új téli ruhát, vattakabátot, s ezért sokan a vékony öltözékben kénytelenek dolgozni. Január 2-án volt az utolsó gyűlésünk, azután jelentettük a ruhapanaszt az agronómusnak. Úgy tudom, rövidesen intézkednek. — Van joguk a másik üzemrész munkájába is beleszólni ? Egyszerre válaszolnak: Igen! — Az egy nagyon jó dolog — magyarázza Bárány Gábor —, hogy a küldöttközgyűléseket mindig határszemlével kötik egybe. Ilyenkor látom kérem, hogy melyik táblán hogyan vetettek, mi van a kertészetben, vagy az istállókban. Bizony nemegyszer viták is kialakulnak ... Mi minden földön az egész táblát látjuk, az agromómus meg esetleg csaik a szelét... Hát aztán ilyenkor mondjuk a magunkét... Erős pártszervezet A tök—perbáli Egyet'"tés tsz-ben 53 tagú pártszervezet működik és a nőbizottság 105 tagot számlál. A pártszervezet féltékenyen őrködik a tsz-demokrácia betartásán, a tsz-tagok jogainak gyakorlásán. Az Egyetértésben nincs néma közgyűlés és ez a kommunisták jó munkáját is dicséri. Látogatásom végén válaszra kértem Kollár István traktorost, Lovász Andor csoportvezetőt. mondanák el. hr módjukban állna azonnal ül vezetőséget választani a t "■ élére, ugyanezt választanák'? — Igen, feltétlenül! Szüts I. Dénes
