Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-28 / 49. szám

1969. FEBRUAR 28., PÉNTEK PES1 MEGYEI hírlap :* Csecsemőhalandóság, koraszülés Egy város, egy tájegység, egy ország fejlettségét három tényező méri a legjobban. Áz iparosítás foka, az analfabéták száma és az, hogy mekkora a csecsemőhalandóság. Nagykőrös — egy statiszti­kai szakfolyóiratból vettem az adatot — hivatalosan is ipari jellegű város. Keresői közül nyolcezren dolgoznak az ipar­ban és négyezren a mezőgaz­daságban. Az analfabéták szá­ma — a sok idős ember és a tanyák miatt — valamivel na­gyobb a minimális megszo­kottnál, de így is alig éri el az összlakosság számának két százalékát. Vizsgáljuk most a csecse­mőhalandóságot. Az országban 3,7, a megyé­ben 3,6, Nagykőrösön 3,0 szá­zalék volt tavaly a csecsemő- halandóság. A nagykőrösi há­rom százalék tizenkét halottat jelent. ★ Dr. Hídvégi Zoltán, a nagy­kőrösi kórház gyermekosztá­lyának főorvosa — egyben megbízott városi főorvos — tíz éve, megalakulása óta ve­zeti a gyermekosztályt. Ez alatt a tíz év alatt csökkent a csecsemőhalandóság. Az ered­mény természetesen nemcsak az osztály munkáját dicséri; jelenvalóan, de pontosan ki nem mutathatóan a társada­lom egészének fejlődését is tükrözi. Halljuk a főorvos vélemé­nyét. — A csecsemőhalandóságot nehéz reálisan megítélni. Sok a koraszülött (világjelenség ez), miattuk nagyobb a cse­csemőhalandóság. Évről évre több a koraszülött. Pesten húsz százalék fölött van a számuk. Nálunk, hogy tizedig pontos legyek: 16,7 százalék. Ennyi volt tavaly. Vagyis a 399 gyerekből 67 volt a kora­szülött Ha érdekli... Statisztikát mutat. 66-ban 10,2; 67-ben 13,5 volt a kora­szülöttek százalékaránya. Ta­valy újabb ugrás — vajon mennyi lesz az idén? Es mennyi lesz a következő években? ★ — A kétéves anyasági se­gély hatása — mondja Hídvé­gi főorvos — a több születés­sel is mérhető, de a több szü­letés abszolút számban sokkal több koraszülöttet jelent. Jó a kapcsolatom Ruttner főorvos­sal, kitűnően vezeti a szülé­szetet. De ha náluk és nálunk nem lenne inkubátor, ha nem kapnánk helyet a pesti és szolnoki koraszülöttosztályon — lényegesen nagyobb lenne a csecsemőhalandóság. Persze, az a baj, hogy egyre nehezebb helyet kapni a koraszülött­osztályokon, ahonnan — főleg Pestről — kénytelenek mi­előbb (kell a hely) hazakülde- ni a kicsiket. De — és ez a lé­nyeges: tavaly csak minden hetedik, nyolcadik koraszülött halt meg. Csak ennyi, hiszen 64-ben még minden negyedik meghalt. ★ Mit jelent ez: minden hete­dik, nyolcadik? A tizenkét, egyéves kora előtt meghalt nagykőrösi kisgyerek eseté­ben azt jelenti: közülük 11 volt a koraszülött. Tizenket­tőből 11. Ha megfordítjuk az arányt, azt is állíthatnánk: ha nem lennének koraszülöt­tek, tavaly csak egy csecse­mő halt volna meg Nagykő­rösön. Persze képtelenség ezt állí­tani. De bizonyos támpont ez is. Mint ahogy az is támpont: a szolnoki koraszülött osztá­lyon megmentettek egy 750 grammos nagykőrösi csecse­mőt^ A Nagykőrösön felnevelt legkisebb: egy 1500 grammos kislány. ★ Pest megye városai között — körzeti gyermekszakorvosi szempontból — Nagykőrös a legjobban megszervezett. Min­den két felnőtt-körzetre egy körzeti gyermekorvos jut. És minden gyermekorvos körze­tében két védőnő dolgozik. A város valószínűleg kap egy újabb, tehát ötödik körzeti gyermekorvos státust. Szervezettség tekintetében [ Szentendre és Cegléd szoro­san Kőrös nyomában jár — s 1970-re a megye mindegyik városa felzárkózik. Igen. De a falvak. Igen, de a városi külterületek. 1600 tanya. Ha meglesz Kő­rösön az ötödik státus, az öt orvosnak az 1600 tanyán is meg kell osztoznia. Igaz, nincs csecsemő mind az 1600 tanyá­ban —, de sokszor egy tanya is elég, amely három kilomé­terre van a kövesúttól. — Dzsipp kellene — ismé­telgeti dr. Marton Márta, a megye gyermekgyógyász főor­vosa. — Dzsipp, különben ősz­től tavaszig fél nap is kell egy- egy tanyai gyerekhez. Ha ugyan nem ragadnak be... Dzsipp? Vagy fűthető terep­járó? Tulajdonképpen heli­kopter kellene. De mire heli­koptert kapnak az orvosok, addigra már nem lesznek ta­nyák. Csak tanyaközpontok, ahová mindig járható út ve­zet. Tegyük hozzá, a tanyák lát­szatra nem olyan veszélyesek. Hiszen a két „tanyás város­ban” a legkisebb a csecsemő- halandóság. A nagykőrösi 3 mellett, Cegléden 2,8 százalék. De ha a „tanyás járásokat” nézzük és (a 3 százalék alatti szentendrei, váci, szobi járást leszámítva) általában a járá­sokat, akkor világosan látszik: sok egyéb tényező mellett a tanyákat is be kell kalkulálni ebbe a szívós és szisztematikus küzdelembe. ★ És ami nem az orvosokon, nem az egészségügyi hatósá­gon múlik? Nagykőrös, II. kerület. Úgy nevezik: Tabán. Vizes, íöldre- ragadt házak; olyan utak, amelyek „papírforma szerint” nem lehetnek a belső város­ban, legfeljebb tanyákhoz ve­zethetnek. Tóth Katalin kísér, a város legfiatalabb, friss dip­lomás védőnője. — Ahová jár, azok közül melyik a legrosszabb ház? — Egy cigánycsaládé. Na­gyon rendesek. — Pár perc múlva előre mutat — az ott. — Az? Hiszen, az nem rosz- szább, mint a többi... Nem felel. Odaérünk. És el­haladva a ház előtt — belép a falhoz ragasztott földpadiós szobafélébe. Férj, feleség, hét gyerek — a legkisebb kilenc- hónapos. Az ajtó üvege hiány­zik. Másik helyre megyünk. Nem cigánycsalád. Ház ez —, de csak azért, mert emberek laknak benne. Végre egy igazi ház! Kőből épült városi ház! Magas sa­rokház, a főútra néz — dísz­letként takarja a Tabánt. Térés szoba, napfény, olaj­kályha. Egyszem öthónapos baba. Csakhogy függöny oszt­ja szét a szobát, és a függöny mögötti rész: konyha, kamra, fürdőszoba. — Van reményük? — Építkezünk. — Bírják? — Föladom a hatszáz fo­rintot. A tüdőgondozóban va­gyok, a veszélyességi pótlék­kal 2150-et keresek. — A kislány? — Az anyósom vállalja. Ez a legjobb megoldás. De ha nem tudná vállalni, talán mint egészségügyi el tudnám he­lyezni a bölcsődében. Még egy csecsemő él ebben a házban. A magas sarokház másik traktusában takaros szoba-konyha. De tizen élnek benne — ez az egyetlen baja. ■k A Tabánhoz képest igazi belváros dr. Harmosné dr. Sza­lag Edit négy kilométer hosz- szú körzete. A nyolcadik, ki­lencedik, tizedik kerület, és a hetedik kerület egy része tartozik ide. A doktornő (sa­ját költségén) autóval jár — de sokszor csak befordul a főútról, és ki kell hogy száll­jon: nagy a sár. — Hány csecsemő van az ön körzetében? — Majdnem száz. — Ha öntől függpe, ha le­hetősége volna rá, hány cse­csemő szüleinek adna kor­szerűbb, megfelelőbb lakást? — Hadd gondolkodjam egy kicsit. Huszonöt-harmincnak biztosan. ★ Nagykőrösön az elmúlt év végén 50 millió forint volt a takarékbetét-állomány. De nem tudom tett-e valamit a takarékba a magas sarokház szoba-konyhájában élő 8 gye­rekes segédmunkás. Szalay doktornőt kérde­zem: — A 25—30 családon kívül hogyan élnek a többiek? — Jobban. Sőt, jó körülmé­nyek között. Sokan építkez­nek. Ha a lakáskultúrát né­zem: egyre igényesebbek. De hiába nagy a lakás, a cse­csemőt egész nap a gőzös konyhában tartják. ★ Nagykőrös hatszáz éve vá­ros. Néhány éve már ipari jellegű város. De mikor lesz valójában város? Takács Jenővel, a városi pártbizottság titkárával erről beszélgetek. A hosszantartó interjúból most álljon itt néhány mondat. — Fejlesztési koncepciónk lényege: tovább növelni az ipart, javítani, illetve városi színvonalra emelni Kőrös kommunális ellátottságát. Hogy ez nem néhány éves program, azt hiszem erről nem kéll beszélni. ... A következő egy-két esztendőben vizet, gázt, szennyvízcsatornát kap a vá­ros. Idén három és fél mil­liót költünk utakra. Épülnek az állami házak; épít az OTP is; kielégítő a magán­építkezések száma. ... Szanálunk — így vár­juk a negyedik ötéves terv kezdetét. így rögtön a terv­időszak elején — amikor megkapjuk a pénzt — elkezd­hetjük az előkészített telke­ken az állami házak építését. ★ ----- - ......­I dézzük fel újra az adato­kat. A csecsemőhalandóság átlaga az országban 3,7, a megyében 3,6, Nagykőrösön 3,0 százalék. S hogy a körösi eredmény mit jelent, ezt két újabb adathoz mérhetjük. A városban 1922-ben lényegesen kevesebb koraszü­löttel, 23,1 százalékos volt a csecsemőhalandóság. A világelső Svédországban jelenleg 1,1—1,3 százalékos a csecsemőhalandóság. Murányi József Dr. Tímár Mátyás Berliaibe utazott Dr. Tímár Mátyás miniszter­elnök-helyettes a magyar— NDK gazdasági és műszaki tudományos együttműködési bizottság magyar tagozatának elnöke csütörtökön Berlinbe utazott, hogy tárgyalásokat folytasson a bizottság NDK-ta- gozatának elnökével a két or­szág gazdasági . kapcsolatainak további elmélyítéséről. Tímár Mátyás Berlinből Lipcsébe utazik, ahol átveszi a március 1-én megnyíló tavaszi lipcsei vásáron részt vevő magyar kormánydelegáció vezetését. Tudosnányos előadás Csütörtökön délután a Pest megyei Tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osztá­lya, a megyei könyvtár és az Agrártudományi Egyesület Pest megyei szervezete együt­tes ülést tartott. A mezőgazdasági könyvhó­nap keretében dr. Holdas Sándor tudományos kutató tartott előadást. A neves szakember egy évig tartózko­dott Ford-ösztöndíjasként Amerikában, ott tanulmá­nyozta a nagyüzemi broiler csirketenyésztés módszerét. TANULMÁNYKÖTET A Tanácsköztársaság 133 napja Isaszegen és környékén A Pest megyei Népművelési Tanácsadó kiadásában a na­pokban jelent meg Etele Jó- zsefné: A Tanácsköztársaság 133 napja Isaszegen és kör­nyékén című tanulmányköte­te. Az értékes és hasznos ki­advány bevezetője rövid át­tekintést nyújt az olvasónak a forradalom előtti évtizedekről. A község jelentősebb fejlődése lényegében ebben az időszak­ban kezdődött. Míg 1880-ban alig több mint kétezer lakosa volt a községnek, addig 1910- ben már négyezer-százhúsz ember lakta. A község terü­letének kétharmada a korona­uradalom birtoka volt. Az első munkásmozgalmi megmozdulást — a szent- györgypüsztai cselédek 1905-ös munkamegtagadását — újabb sztrájkok, tiltakozások követ­ték, egészen az őszirózsás for­radalomig. Ekkor, már 1918. november 2-án „közfelkiáltás­sal katonákból, ipari munká­sokból és földművelőkből álló néptanácsot választottak... A néptanács azonnal átvette a község vezetését.” Alig egy t't# I *| A MÁV az idén tovább korsze­Uj KOCSlk a kocsiparkot. Ezért a J MÁV dunakeszi járműjavító műhelyében a szárnyvonalakon használatos 25 négy ten­gelyes, vezetőállású poggyászkocsit készítenek, amiket az első negyedév végén már forgalomba is állítanak. hónappal később — vissza­emlékezések szerint — Kun Béla két alkalommal is járt Isaszegen, és felszólalt egy népgyűlésen. Ilyen előzmények után kö­szöntött a községre 1919 már­ciusa. A direktórium vezetői­vé Drozda József kárpitost, Nagy Sándor MÁV-távirdászt, Elekes Jenő tanítót és Tihon József földművest választot­ták. A földosztást már egy március végén megtartott gyű­lés sürgette, de csak április 14-én osztottak ki százhatvan holdat, elsősorban a rokkan­tak, hadiözvegyek és nincste­lenek között. A továbbiakban a tanul­mány végigkíséri a 133 nap legfontosabb eseményeit, rész­letesen beszámol az új intéz­kedésekről és az elért eredmé­nyekről, valamint Isaszeg né­pének a Vörös Hadsereg hon­védő harcaiban való részvéte­léről. Az isaszegi direktóriu­mot augusztus harmadikén oszlatták feL Etele Józsefné tanulmányát tizenkét képdokumentum teszi még teljesebbé és gazdagabbá. Ezek a dokumentumok ma is megtalálhatók az isaszegi falu­múzeumban. — P — (Jj bélyegek az olimpiáról A posta nyolc értékből álló bélyegsorozatot és egy bélyeg­blokkot hoz forgalomba már­cius 5-én. A negyven- és a hat­vanfilléres, valamint az egy, az 1,20, a 2, a 3, a 4 és 5 fo­rintos bélyegen a női gerely­hajítás, a kenu, a labdarúgás, a kalapácsvetés, a vívás, a bir­kózás, a kajakozás és az öttu- sázás magyar olimpiai bajnok­ságát örökítik meg. A tízforin­tos bélyegblokkon az 1968. évi mexikói, valamint az 1972. évi müncheni olimpiára emlékező, illetve utaló ábrák láthatók. Műanyag mosógép Egy japán vállalat rövide­sen olyan mosógépet hoz for­galomba, amelynek egyébként fémből előállított részei mű­anyagból készülnek. A gyártó cég szerint ezek a mosógépek nemcsak rozsdamentesek, ha­nem könnyebbek, biztosabbak, tisztábbak és tartósabbak, mint az eddig előállított ha­sonló gépek. Ki ér többet? A tény maga olyan nyers, mint általában a valóság lenni szokott. A tény miatt, s körötte zajló vita — sőt, időn­ként fölháborodás — hangne­me sem túlzottan finom tehát. Kezdjük egészen távolról. A nyugatnémet Süddeutsche Zei­tung január 10-i számában cikket közölt a magyar gaz­dasági helyzet néhány kérdé­séről, s a cikkben többek kö­zött megállapítja: „Mint a ke­leti tömb más országaiban is, nem bizonyul könnyűnek, hogy a jövedelmek évek során át megszokott nivellálását most a munka jelentősége és fontos­sága szerinti differenciálással váltsák fel.” Folytassuk egé­szen közel. A Magyar Selyem­ipari Vállalat váci bélésszövő­gyárának igazgatója azt mond­ja: „A legnagyobb gondot nap­jainkban az okozza, hogy meg­értessük és elfogadtassuk az emberekkel a különbségtevés okait és jogosságát, érvényt szerezzünk annak az elvnek, hogy aki többet ad a közös munkába, az többel is része­sedjék a közös munka gyü­mölcséből. Sajnos, nehéz teen­dő ez, mert napról napra jön­nek hozzám a reklamálók, akik úgy teszik fel a kérdést: mi­ért ér többet X. és Y., mint én?” Mi történt lényegében a vá­ci gyárban? Semmi rendkívüli — az elveket tekintve —, ám nagyon is szokatlan, már ami a gyakorlatot illeti. A gazda­ságirányítás rendszerének szel­lemében véget vetettek annak az állapotnak, hogy például a művezetők nagyjából azonos prémiumot kaptak — ha vol­tak is eltérések, nem nagyob­bak ötven, száz forintnál —, azaz számíthattak rá, lénye­gében függetlenül munkájuk valódi értékétől. Mert az egyik nagyon sokat tett annak érde­kében, hogy az irányítása alá tartozó emberek mennyiségben és minőségben is a tervezett­nél jobban produkáljanak, kö­zösséget kovácsolt csoportjá­ból, nagy figyelmet szentelt a gépkarbantartásnak stb., míg a másik csak azzal törődött, hogy nagy baj ne legyen, az óra meg ne álljon. Mégis, ami­kor a prémiumosztásra került sor, egyforma összeget tehet­tek zsebre. Évekig így volt, most miért nem jó — teszik fel a kérdést. És folytatják: miért kap az egyik hatszáz, a másik meg csak kétszáz forint prémiumot? Miért ér többet — szó szerint így hangzik a megfogalmazás — ő, mint én? Azután: miért kell a részese­dési kategóriáknál is ilyen megkülönböztetést tenni? A gyár igazgatója, aki rend­kívül sokféle módon igyekszik a múlt általa örökölt hagyományait szétválasztani megőrzendőkre és elvetendők- re, vitatkozik, érvel, bizonyít — tényekkel, számokkal —, de mint maga mondta, sziszifuszi munka ez. Sziszifuszi, mert több mint két évtizeden át ahhoz szoktak az emberek, hogy van egy nagy kalap, s ab­ból ki-ki majdnem egyformán húzhatja ki, ami az övé. Hát ezt a „nagy kalapot” akasztot­ta fogasra a gyár igazgatója, s hogy törekvései nem találnak azonnal megértésre, azt az is igazolja: nem egy esetben a társadalmi szervezetek helyi aktivistáit is győzködnie kell. Nagyjából és lényegében mindenütt megtalálható nap­jainkban ez a folyamat, igen sűrűn éles hangú viták jelzik meglétét, s senki nem tagadja: a pénz mellett bizonyos fokig az emberi érzékenység is be­lejátszik, nevezetesen éppen az, hogy miért ér az egyik töb­bet, mint a másik? Mert alig­ha akad olyan ember, aki egy­ből elismeri: a másik tehetsé­gesebb, nagyobb tudású, szor­galmasabb. Nem ismeri el te­hát azt sem, hogy a másik többet ér, mint ő. Nem szeretném untatni az olvasót — ha persze untatná!? — statisztikai adatok hosszas ismertetésével. Tény, hogy míg 1952-ben a foglalkoztatottak legtöbbet kereső csoportja a legkevesebbet keresők jövedel­mének 4,27-szeresét érte el, 1966-ban ez a többszörös már 3,37-re csökkent. (Elsősorban úgy, hogy az alacsony kerese­tűeknél több ízben valósítottak meg bérrendezést, emelést, pótlékolást stb.) A jövedelmek differenciáltságának csökkené­se hoszú és tartósnak bizo­nyult folyamat volt a népgaz­daságban, s hatását — sok pél­da akadna, csak egyet — az is jelezte, hogy egyre nehezebb volt művezetőket találni, fő­ként rátermett, szakmailag, emberileg egyaránt alkalmas művezetőket. E zt a folyamatot akasztotta meg — kezdetként — a gazdaságirányítási rendszer re­formja, s kívánja megfordítani a következő esztendőkben, lé­pésről lépésre haladva. Való­ban bonyolult, s sziszifuszinak tűnő munka ez, tele értetlen­séggel, sértődéssel, sőt — el­lenállással is. A ki ér többet nyers kérdése csakis köntörfa­lazás nélküli választ tűr meg. Az ér többet, aki nagyobb tu­dásai, hozzáértéssel, tehát nagyobb eredménnyel teszi a dolgát, aki növekvő hatással van a kisebb vagy nagyobb közösség tevékenységére, az ér többet, aki többet ad a társa­dalom egészének. Többet, akár szakmunkásként, akár műve­zetőként vagy vezérigazgató­ként. Mert nem kizárólag a beosztás dönti el, ki mennyi­vel részesedik a közös ha­szonból, hanem az, hogy e be­osztást ki hogyan látja el! Ezért kap a bélésszövőgyár egyik művezetője kétszáz, a másik rneg hatszáz forint pré­miumot, ezért lesz differen­ciált a nyereségosztás is kate­górián belül, s ezért lesznek — előbb-utóbb — igazságo­sabbak a fizető ■>’: is. Igazsá­gosabbak. — eltérőek. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents