Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-28 / 49. szám
4 1969. FEBRUAR 28., PÉNTEK NÉVNAP Vasárnaptól csütörtökig a vendégek tucatjai gratuláltak Pénzes Géza 102 éves pápai lakosnak, Veszprém megye legidősebb emberének, akinek február 25-én volt a névnapja. A köztiszteletben álló embert először hét gyermeke, 15 unokája és 17 dédunokája köszöntötte. Pénzes Géza, aki 87 éves korában még cipészmesterséget folytatott, az idén nyáron ünnepli 103. születésnapját. Dísztányérok Pázmány József balatonfüredi népi-keramikus műhelyében újjáéled a már fél évszázada kihalt dísztányérfestés. A tapolcai és a sümegi fazekasok, a városlődi cserépedénykészítők évszázadokkal ezelőtt az Országhatáron is túlterjedő hírre tettek szert. A fazekasok különösen szép népművészeti díszítőelemekkel dolgoztak. Az ő hagyományaikat gyűjtötte össze a balatonfüredi népi keramikus. EGY ASZTALNÁL... Ifjak az ifjakkal értik-e egymást? Akiknek még nincs klubjuk, Érden tanulnak — gimnazisták. Akiknek már van, a Csepel Autógyárban dolgoznak, de akad egy-két idegen a környékről, sőt Zuglóból is. Bár mindkét csoporttal külön-kUlön beszélgettünk, most gondolatban a forma és az élettelibb vita kedvéért egy asztalhoz ültetjük őket; ne csak az újságíróval, egymással is vitatkozzanak ... Az érdi beszélgetésen megjelent Haness László, a KISZ Pest megyei Bizottsága munkatársa és 11 gimnazista — lányok, fiúk, jó és kevésbé jó tanulók. A Csepel Autógyárban Pintarics Péterrel, a klub titkárával és a tagokkal beszélgettünk. Üjságíró: Hogyan lehet ifjúsági klubot szervezni? Gimnazisták: Először is szükség van egy olyan vezetőgárdára, aki termet is tud Hivatása a gyógyítás Ezennel mondunk köszönetét dr. Tury István vecsési körzeti orvosnak, aki nemcsak a Gyógypedagógiai Intézet növendékeit gyógyítja a legnagyobb lelkiismeretességgel, de az intézet dolgozóit, sőt, azok hozzátartozóit is. A hivatalsegédünk február 12-én (szerdán) délután egy órakor vesegörcsöt kapott. Felhívtuk körzeti orvosát, dr. Simon Sándort, aki betegnél volt és felesége úgy tájékoztatott, hogy körülbelül négy órára lesz otthon. Ugyanígy jártunk a többi körzeti orvossal is. Egy lehetőség volt még, hogy a szabadnapos Tury doktort felhívjuk, aki felöltözve, éppen Budapestre készült a családjával, öt percen belül a beteg mellett volt és segített. Ebben a hónapban másodszor fordult elő, előző esetben egyik dolgozóink édesanyját — aki szívtrombózisgyanús volt — mentette meg, amikor a hívásra azonnal megjelent. Ö sem volt körzeti beteg. Még egyszer köszönjük Tury doktornak, hogy heti egyetlen szabadnapján is hivatására gondol és pillanatokon belül megjelenik ott, ahol segítségre van szükség. Gyógypedagógiai Intézet Vecsés KÖNYVESPOLC Kalandozás a tudományok történetében A magyar könyvkiadás máig elhanyagolt tudománytörténetírás egyik érdekes kísérletét Szöveg nélkül. Ferenczy László rajza SÁROSPATAK Plébániai iskola Sárospatakon a középkorból származó római katolikus vártemplom környékén végzett ásatások során tavaly nyáron több helyiségből álló épület romjai kerültek elő, amelynek egyik sarkára várfalat emeltek. Az épület hajdan Patak első iskolája volt. Ennek alátámasztására a téli hónapokban széles körű kutatásba kezdtek. A levéltári iratok, valamint régi könyvek bizonyítják, hogy az iskola híres pataki kollégium elődje volt. Egyes régi iratok arról vallanak, hogy már a XV. század elején sok pataki diák tanult külföldi egyetemeken, és az esztergomi főszékesegyház könyvtárában őrzött Szalkai- kódex is utal arra, hogy a városban ebben az időben plébániai iskola működött. adja az olvasó kezébe a Magvető kiadó Vekerdi Lászlónak az Elvek és Utak sorozatában megjelent tanulmánykötetével. A könnyed, olvasmányos modorban megírt tanulmányok széles területet ölelnek fel: a természettudományos és matematikai gondolkodás legendás hírű nagyjaitól a gépi „gondolkozásig” és a modem agyfiziológiáig. Bemutatja Galilei pőrét, háttérben a kor történetével. Aiszkhülosz Oreszteiá- jának új magyar fordítása ürügyén betekintést ad a modem vallástörténet, mitológiakutatás világába és érthető tájékoztatást ad a napjainkban oly sokat emlegetett információelméletről. Felhívjuk a megyei népművelők figyelmét Vekerdi László: Kalandozás a tudományok történetében című kötetére, amely nélkülözhetetlen segédeszköz lesz napi munkájukban. —K— szerezni. Ezután a jelentkezők közül kiválogatjuk, a tagságot. Ifiklub: A vezetőséggel és a teremmel egyetértünk. De a tagságot nem a jelentkezők közül kell válogatni, hanem megfelelő hírveréssel „összeszedni”. Gimnazisták: Lehet, hogy nálatok nincs, azaz nem volt elég jelentkező, de mi itt, Érden nagyon sokan vagyunk ... Ifiklub: A Csepel Autógyárban háromezer KlSZ-korosz- tályú fiatal dolgozik. Amíg nem volt klubunk, mindenki harcolt. Amikor megszületett — már természetesnek vették. És a nagy lelkesedés után senki sem érezte, hogy azt kapta, amit várt. Gimnazisták: Ezért kellett volna válogatni! Ifiklub: Viszont amikorra kinőttük a gyerekcipőt... Gimnazisták: Sokkal jobb, ha diákklubot szervezünk. Az azonos műveltségű emberek jobban megértik egymást. Ifiklub: így viszont a többiek, akik nem tanulnak, vagy nem tanulhatnak, kénytelenek más szórakozási lehetőséget keresni, és a művelődésnek ezt az útját eleve elzárnánk előlük. Gimnazisták: ök esetleg szervezhetnek egy másik klubot ... Újságíró: Kérném a gimnazistákat, hogy szavazzanak. Ne menjünk messzire: szórakozzon-e egy asztalnál a gimnazista a szakmunkástanulóval? Eredmény: A többség elképzelhetőnek tartja. Van, aki kizárja ezt a lehetőséget, van, aki úgy érzi, hogy a szakmunkástanulók közül válogatni kell — míg a gimnazisták között nem kell. Olyan is akad, aki még tovább ment: bárki lehet klubtag, ha a KISZ- szervezet felelősséget vállal érte. Újságíró: Megkérném az ifjúsági klub tagjait, szavazzanak. Szórakozhat-e jól a diplomás azzal, aki kevésbé iskolázott. Eredmény: A többség természetesnek tartja, de akad, aki bizonytalan. Ifiklub: Mi 350-en vagyunk. A lehető legváltozatosabb rétegből. Egy-egy foglalkozásunkon 70-en vesznek részt — többnyire a törzsközönség. Minden hónapban újra kell váltani a tagsági igazolványt 20 forintért Hogy bizonyítsuk a tudásbeli különbségtől nem Szentendrén vagy a szentendrei iórásban lakó szakmunkásokat mellékfoglalkozásban, valamint nyugdíjas szakmunkásokat lakókörzetükben önállóan vállalható javítási munkákra alkalmazunk a villany-, víz-, gázszerelő, a lakatos, a. festő és a mázoló, a parkettás, az üveges, az asztalos, a kárpitos, a kőműves és a burkoló szakmában. Személyes megbeszélés, felvilágosítás céljából a jelentkezőket március 1-én, szombaton 9—13 óra között fogadjuk Szentendrén, Engels u. 6. sz. alatti kirendeltségünk irodájában. ja V-SZER Fővárosi Javító-Szerelő Vállalat Megyei szolgálata függ az érdeklődési kör, meghívtuk Soós Zoltán költőt. Telt ház előtt, nagy sikerrel mutatkozott be. A szexuális problémákról sorozatot indítottunk: senki sem kuncog az előadás alatt. Ügy érzik, szükség van erre. Üjságíró: Megkérem a gimnazistákat, szavazzanak még egyszer. Eredmény: Megegyeztek! komolyan veszi a foglalkozásokat, nem csinál zavart a klubban. Ha mégis sok probléma van vele — úgy kénytelenek megválni a társaságtól. Adva van egy korosztály, az úgynevezett „mai fiatalok”. Az idősebbek sokszor nem értik meg őket. Most jön a meglepetés: ezek az ifjak gyakran annyira nem ismerik egymást, hogy nem tudnak közös nevezőre jutni. Számos klub megbukott, mert nem sikerült összehangolni a programot, a társaságot. A csepeliek bizonyítottak: az ifjúsági klubban el lehet törölni a különbségeket. Mészáros Sándor Áprilisra primőrök Nagykőrösön a Rákóczi Tsz kertészetének üvegházaiban, a szomszédos konzervgyárból csöveken vezetett hőenergiával fűtenek. Nem eredménytelenül: szépen, gyorsan fejlődnek már a tavaszi primőrök. A nagy üvegházban különböző tavaszi salátafajtákat nevelnek, s ott sorakoznak a szentesi fehér karalábék palántáinak ezrei is. Ha az időjárás is kedvező lesz, ezek a palánták rövidesen kikerülnek a szabadba, fóliával takart ágyakba. A szövetkezet kertészete több mint négyszáz ilyen ágyásban termel tavaszi salátát és karalábét, amelyeket áprilisban már piacra akar szállítani. Helyüket majd a korai paradicsom és paprika foglalja el, amit pedig május .elején szeretnének árusítani. Ugyanis a másik üvegházban a táphengerekbe ültetett heterózis hegyespaprika már kezdi virágait bontogatni. Fényt kér Cegléd Ceglédi mutációs szerkesztőségünket az elmúlt napokban több olvasónk kereste fel személyesen és telefonon is. Elpanaszolták: A városban a DÁV már hajnali háromnegyed hatkor kikapcsolja a közvilágítást. Esős időben ilyenkor nagyon rossz közlekedési viszonyok között kell a munkába indulóknak üzemükbe, vállalatukhoz, vagy a vasútállomásra sietniük. Köztudomású, hogy Cegléden, a város nagyobb részében, az utcákban a járdák nincsenek kikövezve és pocsolyákon átugrálni, esetleg csúszós jégen egyensúlyozva járni még világosban sem könnyű. Márpedig most mind a kettőt meg lehet találni, hiáŰa közeleg március, még sötétek a reggelek. Bizony szükség lenne a közvilágításra. AZ INGÁZÓ FALU A bejáró dolgozók problémáival foglalkozott tegnapelőtt a televízió „Az ingázó falu” címmel. A körkapesolásos közvetítés egyik színhelye a nagykátai kultúrház volt. Olt több mint harminc ember mondhatta el gondjait, harcát az idővel. Foto: Urbán mi szakmánkban általában az /B a legkellemetlenebb dolog, ami- f y B kor egy úgynevezett nehézfel- fogású vendég tér be hozzánk. Mondjuk, külföldi... Vagy oroszul alig-alig beszélő, alig-alig értő hazánkfia. Bejön például minap a vendéglőnkbe egy öreg, ismeretlen bácsika. Lehetett olyan 90 év körüli, vagy tatán még több is... Helyet foglalt az asztalnál, forgatta az étlapot, majd' így szólt: „Kérek egy harcsát!” „Nincs harcsó” — mondom udvariasan. Elmosolyodott, bólogatott, mint aki mindent ért, majd ismét megszólalt: „Egy harcsát kérek!” „Nincs harcsó — kezdtem neki újra magyarázni. Az étlapon ugyan szerepel harcsó, de ez nem jelenti azt, hogy van is... Ez az étlap már régi!... Még tavalyi! Az újabb még nem jött vissza a nyomdából... Valami papírhiány, vagy mi az ördög miatt... Ezért van itt még mindig a tavalyi étlap, amelyen van ugyan harcsó, a valóságban azonban nincs!...” Mondogattam, bizonygattam neki, hogy: „Nincs harcsó, nincsen, bátyuska!... A harcsát juhhúsból készítik, de mi ma nem vágtunk birkát... Nem küldtek, csak marhahúst ... Jobban mondva, sertést... így hát bárányhús nélkül maradtunk. És anélkül nem lehet harcsót készíteni!...” De mondhattam én a kedves vendégnek akármit, kibeszélhettem a lelkemet, nem mentem vele semmire. Csak bámult rám azzal a mongolosan szűk szemeivel és fújta a magáét: „Harcsót kérek!” Már majdnem szétrobbantam az idegességtől. de azért próbáltam tovább magyarázni: „Milyen harcsót kérsz, öreg?!! Annak érteni kell ám a készítését! Nálunk külön specialista csinálja, de 5 most éppen szabadnapos. Nincs bent. Ma Kljágin a szakács, nem Cu- gulkov! És Kljáain nem ért a harcsókészítés- hez. ö mén amolyan tanulóféle... És csupán rántottát tud sütni... Cugulkovnak ma szül a felesége és azért vett ki szabadnapot. És ha Cugulkov nincs itt, akkor harcsó sincs!... Nincs bizony!...” Az öreg bólogatott, mintha mindent értene, KUátjint is. Cuoulkovot is. a szülést is — aho- nvan k"zzel-lábbal próbáltam szemléltetni a • Gulyásleveshez hasonló orosz étel. G. GORIN: HARCSÓ* Egy pincér elbeszélése dolgokat —, majd megszorította a kezemet és azt mondta: „Harcsót kérek!” Szinte megrázkódtam a szavaira, de össze- kucsoltam a kezemet, s nyugalmat erőltetve magamra kiáltottam a fülébe: „Nincs harcsó! Nincs! Nem tudunk főzni. Kiégett a tűzhely! ... Eldugult benne valami... Elvitték javítani. S talán csak holnap hozzák vissza, ha visszahozzák ...” Szinte ordítottam a fülébe, miközben igyekeztem nyugodt lenni. S megfogadtam magamban, ha még egyszer azt meri mondani mindezek után, hogy „Harcsát kérek!” — hát én agyonütöm. S már mondta is: „Harcsót kérek!” Ügy éreztem, mintha elpattant volna valami a fejemben, ás sírva fakadtam. — Drága bátyám — mondtam rimánkodva — kíméljen engem! Én beteges ember vagyok... Vérnyomásos!... És ha rám jön a roham — Szóval... nincs harcsó ! ! ! Keservesen sírtam, sírt az öreg is, majd letörölte a könnyeimet, és így szólt: „Harcsót kérek!” Erre megroggyantak a térdeim és össze- csuklottam. Még jó, hogy gyorsan odafutottak a kollégáim és felemeltek, talpra állítottak. — Ne törődj vele, Sztyepanov — mondták —,v ne izgasd magad. Látod, hogy egy árva mukkot sem ért abból, amit magyarázol neki! Hagyd a csodába!... Mit csináljak? Hogyan tudassam vele, hogy...? Nem magyaráztam sehogy, hanem dühösen faképnél hagytam, és — hoztam neki harcsót. Egy másik étteremből... S miután jóízűen elfogyasztotta, egy félóráig csak hálálkodott, áradozott, magasztalt bennünket, hogy milyen remek itt a kiszolgálás, hogy milyen udvariasak itt a pincérek stb. — olyan tisztán, hibátlanul, szépen beszélt oroszul, mint egy rádióbemondó.” Krecsmáry László fordítása
