Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-23 / 45. szám

1969 FEBRUAR 23., VASARNAP K^Ctricm 3 r~------------------------------------------------------------------------^ A LENINI GONDOLATOK NYOMÁBAN Nincsenek különleges emberek Lenin: Éppen abban különbözik a marxizmus a régi utópista szocializmustól, hogy az utóbbi az új társadalmat nem az emberanyagnak azokból az átlagos képviselőiből akarta felépíteni, amilyeneket a véres, szennyes, kupeckedő rabló kapitalizmus termel ki, hanem külön üvegházakban és melegágyakban kitenyésztett különleges emberekből. Ezt a gondolatot ma mindenki nevetségesnek tartja, és mindenki feladta, de nem mindenki akarja vagy tudja végiggondolni a marxizmusnak ezzel ellenkező tanítását; végiggondolni azt, miként lehet (és kell) a kommunizmust építeni az átlagos emberanyagból, amelyet évszázadokon és évezredeken át elrontott a rabszolgaság, a hűbériség, a kapitalizmus, a szétforgácsolt kisgazdálkodás ... Vajon érti-e, egyáltalán ismeri-e ezeket a lenini gon­dolatokat útitársam, akivel — a sors úgy hozta — egy pén­tek esti m.unkásvonaton utaztunk Budapesttől Szolnokig. A látvány a szokásos és átlagos. Félrészeg férfiak és nők, elszabadult indulatok, duhajkodás — bizony elszomorító. Ki is fakadt útitársam: Ezekkel az emberekkel akarjuk i felépíteni a szocializmust? Való ezeknek a kulturált élet? Újságcikkek — ma már nem is szenzáció —, riportok számolnak be arról, hogyan csapnak be még ma is embe­reket a jósnők, léleklátók, csodadoktorok. A tudatlanság és a szellemi nyomor mindmegannyi jele, a kultúra fehér foltjai. Ezekkel szocializmust? Tudják, mi az, s kell nekik egyáltalán? Ha kellene, nem a csodadoktorhoz mennének, hanem a körzeti SZTK-orvoshoz. így a kételkedő. Az ilyenfajta kételkedés sokakat elvisz a lemondó ítél­kezésig: ezzel az emberanyaggal talán soha nem lehet a szocializmust felépíteni. A mai kínai vezetők megvalósítani szánt politikai programja is igen közel áll a kispolgári utópizmushoz. Miután — sorozatos bel- és külpolitikai kudarcokkal meg­toldva — kiderült, hogy egy-két nagy ugrással, néhány év alatt, nem lehet a szocialista társadalom anyagi bázisát megteremteni (ez is utópia volt!), fordítottak a dolgon. Most az emberek gondolkodását próbálják az úgynevezett kulturális forradalommal megváltoztatni, Mao-idézetekkel bélelt melegágyakba terelik őket, s gyúrják agyukat, mondván: szocialista gondolkodásúvá tesszük őket, s majd utána — ennek következtében — gyorsan felépül az új társadalom. Talán egy kicsit messzire visz tárgyunktól Mao szelle­mének idézése — de tanulságos. Nagyon szélsőségesen, s éppen ezért igen markánsan bizonyítja, hova vezet, ha nem értik meg: a szocializmus építése s vele az emberek átne- velése egységes folyamat. S bár negatív oldaláról ugyan, de bizonyíték arra is, hogy a szocializmust olyan emberek­kel kell felépíteni, amilyenek az adott történelmi időpont­ban élnek. A kínai kulturális forradalom „eredményeiről” érkező hírek tragikus módon igazolják az idézett lenini gondolatokat. A kitérő után kanyarodjunk vissza a mi dolgainkhoz. Veres Pétertől olvastam egy nagyon érdekes eszmefutta­tást: ,. a nép csak izgalmi állapotában csinál történel­mei. a közbeeső — néha rövid, máskor hosszú — időben pedig úgy é\, mint minden más élőlény, mint az állatok, sőt a növények: a lehetőségek keskenyebb vagy szélesebb skáláján, a vegetáció mindennél erősebb törvényei szerint. (Itt jutottak eszembe a munkásvonat utasai — V. J.) Esz­nek — ha van mit —, dolgoznak, ha muszáj, lustálkodnak ha lehet, párosodnak, ha van kivel, ivadékokról gondos­kodnak, ha vannak, és — eltűnnek erről a világról.” Nemcsak a népet jól ismerő és szüntelenül új meg új gondolatokat alkotó Veres Péter iránti tisztelet mondathat­ja első hallásra: Igen, igen, így van. Ilyenek az emberek. Alátámasztani látszanak ezt a cikk elején már idézett ta­pasztalatok is. Mégsem így igaz. Nem igaz, hogy a nép csak izgalmi állapotban csinál történelmet. Nem egysze­rűen egy marxista tudományos tétel, hanem objektív tény, hogy a szocializmus építése olyan folyamat, amelyben a nép maga formálja történelmét, alakítja jövőjét. S ha ez igaz, akkor fel kell tenni a kérdést: helyes-e a verespéteri statikus, metafizikus népszemlélet? Sokszor mondogatjuk, s helyesen, hogy most nem a nagy történelmi tettek idejét éljük. A nagy forradalmi megmozdulásokhoz (mint az államosítások, az ellenforra­dalom leverése vagy éppen a falu szocialista átszervezése) valóban szükséges volt a tömegek izgalmi állapota. De amikor téglát téglára rakva, egyszerűen „csak” építeni kell, nem is kívánható a zászlóbontogató, látványos és szüntelen tömegdemonstráció. Lehet ilyet „szervezni" ugyan, de aki látott emberarcokat is, nemcsak színes tö­meget az ötvenes évek valamelyik május elsejei felvonu­lásán, nem kér belőle. Az embereknek azt a ma megnyil­vánuló bölcsességét, amit a „minek mutogassuk az öklün­ket. ha nem kell” gondolat fejez ki, nem szabad azonban a közönnyel összetéveszteni. Mert a statikusnak, mozdulat­lan állóvíznek látszó tömegek mélyén igen erőteljes áram­latok vannak, amelyeknek irányát, sodrását mérve pontos képet kaphatunk az emberek változásáról. Nem igaz, hogy puszta vegetáció lenne az életünk. Hibás egy falun lemér­ve vizsgálni (Veres Péter ezt teszi), vagy egy elmaradott munkásréteget látva, eldönteni, változnak-e vagy egyálta­lán változtathatók-e az emberek. Az ötvenes évek szerencsétlen politikai baklövései kö­zül az egyik az volt — az a voluntarista szemlélet —, amely egy-két, a sikert bizonyító jel láttán azonnal de­monstrálta: így győztünk, meg úgy győztünk. Mindig bosz- szantotta a józanul gondolkodó embereket, ha egy új tra­fik megnyitásakor azt zengte a sajtó: úja.bb lépés a szo­cializmus megvalósításának útján. S ha netán egy autó­buszra való parasztembert felvittek az Operába, úgy köny­velték el a szónokok: a dolgozó parasztság bevette a kul­túra várát. Elmúlt. Azóta régen tudjuk, hogy az emberek átnevelése nem egy-két év dolga. Nem is ilyen látványos­ságok közepette megy végbe. A nyírségi munkásvonato­kon is sokszor berúgnak még addig, amíg az emberi kul­túra és öntudat olyan szintet nem ér el, amelyben már maga a közösség sem tűri az ilyet. , Lenin a szocializmus felépítésére mondta, hogy nin­csenek hozzá üvegburában kitenyésztett emberek. Mi most a gazdasági mechanizmus reformjának megvalósítására — nagy lépés ez a szocializmus felé — alkalmazva is idézhet­jük Lenint. Velük, azokkal a dolgozó osztályokkal fogjuk ezt megvalósítani, akik magukon hordják még a magyar történelem megelőző keserves korszakainak nyomait — de magukon hordják már az elmúlt közel negyed század szo­cialista vívmányainak csodálatos emberformáló hatását is. Varga József V ___________________J Á ru és fogyasztó Sok a gond a textilfronton Pest megye cipő-, ruha-, rö­vid- és méteráru-forgalmának nagy részét a Pest megyei Ru­házati Kiskereskedelmi Válla­lat állami boltjai bonyolítják le. Mi a véleménye Kalmár Istvánnak, a vállalat igazga­tójának az ellátásról, a válasz­tékról, a minőségről és a hiánycikkekről? — Pest megye ruházati áru­ellátása — országos viszony­latban — jónak mondható. An­nak ellenére is, hogy boltjaink jelenleg mintegy feleakkora árukészlettel rendelkeznek, mint — mondjuk — 1964—65- ben. • Ez nem mond ellent az új mechanizmus kereskedelem­politikájának? — Éppen az új gazdaságirá­nyítás követeli meg tőlünk, hogy biztosítsuk az eszközök gyors forgását, magyarán: nö­veljük az áruk forgási sebes­ségét. Ez a törekvés viszont arra kényszerít bennünket, hogy nagyon megfontoltan, szelektáltan vásároljunk, csak­is olyat, amit el is tudunk ad­ni. így kerülhetjük el a ke­reskedelem és a népgazdaság szempontjából egyaránt káros immobilia — elfekvő árukész­let — kialakulását. Természe­tesen, ezen az alacsonyabb készleten belül is biztosíta­nunk kell a minimális válasz­tékot. • Csak a minimálist? — No, nem mindenütt! Dif­ferenciálunk a készlettartás­nál: a kis forgalmú boltokban kimondottan a napi szükségle­teket fedező cikkeket — rö­vidárut, harisnyaféléket stb. — tartunk, a városokban és a járási székhelyeken levő üzle­tekben pedig teljes választé­kát mindannak, amit a ruhá­zati ipar termel. • Beszéljünk a választék­ról. Elégedettek vele? —TT.EgyáJWláR ..fl/sm! sajnos, gyakran előfordul, hogy bolt­vezetőink nem kapják meg a nagykereskedelemtől azt az árufélét, minőséget vagy szor­timentet, amit a vásárló keres. Véleményünk szerint néhány divatárut, s egy-két közszük­ségleti cikket kivéve, a köny- nyűipar keveset tett a válasz­ték bővítése érdekében. De nem szeretnék minden felelős­séget az iparra hárítani. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy — a valutagazdálkodás ismert megkötöttségei miatt — gyakran nem kapja meg azt a hazai vagy import alapanya­got, amiből megfelelő minő­ségben tudná a választékot bővíteni. • Folytat-e az ipar piacku­tatást a kiskereskedelmi vál­lalatoknál? Megkérdezték-e önt például egyszer is, mi a véleménye egyik vagy másik gyár termékéről? — Az állami ipar képvise­lőivel nekünk nincs rendszeres kapcsolatunk, piackutatást ná­lunk nem végez; alkalomszerű kapcsolataink vannak, azok is az új gazdaságirányítás beve­zetése óta. Vállalatunk ugyanis 16 nagyipari üzemmel kötött szerződést, különböző árucik­kek szállítására, éppen a . vá­laszték bővítése érdekében. Más a helyzet a kisiparral: 16 tanácsi vállalattal, 48 kisipari termelőszövetkezettel, 26 házi­ipari szövetkezettel és 9 tsz- segédüzemmel állunk üzleti kapcsolatban. Sőt, nemrégiben két nagykereskedelmi válla­lattal közös vállalkozásba kezdtünk: négy méteráru- és hét nőiruha-szaküzletünket a két vállalat látja el áruval; a bevétel hozzá folyik be, s a hasznon a szerződésben kikö­tött arányban osztozunk. Eb­ben a 11 üzletben a két nagy­kereskedelmi vállalat közvet­lenül érdekelt abban, hogy megfelelő minőségről, gazdag választékról gondoskodjon. • Most szóljunk néhány szót a minőségről. A cipőket nemrég napirendre tűztük, most a ruhákról beszéljünk. — Érdekes, hogy a minőségi kifogások nem annyira a drá­gább, tartós fogyasztási cik­kekkel szemben jelentkeznek, hanem az alacsonyabb árkate­góriában. Véleményünk sze­rint például, a Magyaróvári Kötöttárugyár gyermek és férfi atlétatrikói nem felelnek meg a technológiai előírások­nak: mosás után deformálód­nak, széliében kinyúlnak. A Budapesti Habselyem Kötött­árugyár nyloningeinek gallér­jában és kézelőjében össze­megy a bélés; a Budapesti Harisnyagyártól kapott haris­nyanadrágoknál a számozás nem felel meg a méretnek: a 3-as néha kisebb mint az 1-es. • Folytathatom? A gyűrte- lenített női ruhaanyagok és férfi konfekciónadrágok meg­csúfolják a nevüket, igenis gyúródnék!... Utolsó kérdé­sem a hiánycikkekkel kapcso­latos. — Bárcsak segítene, ha szó­vá tesszük. Hiánycikk például a szőnyeg: nincs velúr össze­kötő, nagyon kevés az import ehédlőszőnyeg, s a futósző­1 nyeg. Körülbelül egy év óta át­meneti hiány mutatkozik a babakelengye bizonyos cikkei­ből. Hol ez hiányzik, hol az, ritkán lehet az egész kelengyét egyszerre megvenni. Gyakran keletkezik átmeneti hiány bi­zonyos méretű gyerekcipőkből is. Ezek az ipar, illetve a kül­kereskedelem lelkén szárad­nak. De — olykor — hibásak a boltvezetők is. Vannak kö­zöttük, akik szívesebben fog­lalkoznak drágább cikkek el­adásával, mint az olcsóbb köz­szükségleti cikkekkel; az utób­biakból átmenetileg nem, vagy csak keveset rendelnek. Ilyen­kor az is hiánycikké lép elő, ami másutt kapható. Mi gya­kori ellenőrzéssel igyekszünk ennek elejét venni, s ha fel­fedezzük, szigorúan járunk el a boltvezetővel szemben. ny. é. Koszorúzás a Gellérthegyen A szovjet hadsereg megala­kulásának 51. évfordulója al­kalmából szombat délelőtt ko- szorúzási ünnepség volt a Gel­lérthegyen hazánk felszabadí­tásáért vívott harcokban el­esett szovjet hősök emlékmű­vénél. A szovjet és a magyar himnusz hangjai után a ma­gyar fegyveres erők nevében Csémi Károly altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese, a magyar néphad­sereg vezérkari főnöke, Rácz Sándor belügyminiszter-he­lyettes és Papp Árpád, a mun­kásőrség országos parancsnoka koszorúzott. A Szovjetunió bu­dapesti nagykövetségének kép­viseletében F. J, Tyitov nagy­követ és V. K. Gvozd altábor­nagy katonai és légügyi attasé helyezett el koszorút az em­lékműre. Úrbéri perek és jobbágyfelszabadítás A Ráckevei Járási Füzetek 4. száma A Csepel-sziget déli csücs­kén helyet foglaló Ráckeve lelkes helytörténeti kutató- csoportja újabb érdekes mun­kával jelentkezett. Most hagyta el a sajtót Fegyó Já­nos: Úrbéri perek és job­bágyfelszabadítás a ráckevei járásban című, hatíves ta­nulmánya. A szerző száz egynéhány évvel ezelőtti eseményeket idéz a mind népszerűbbé váló sorozat negyedik füzetében. Számszerű adatokkal bizo­nyítja a környéken élő job­bágyság sanyarú sorsát; fel­idézi az 1848 előtti úrbéri pereket Tizenöt község táb­lázatba foglalt adataival idézi fel a feudális társadalmat. amely mint osztálytársada­lom a kizsákmányolásra épült. A száz évvel ezelőtt élt emberek szemtanúi és cse­lekvő részesei voltak a feu­dális társadalmi rendszer bukásának, s ott tevékenyked­tek a születő polgári társa­dalom bölcsőjénél. Fegyó bemutatja: az átala­kulás küzdelmekkel téli, sok­rétű folyamat volt. Harcok árán lett az egykori jobbágy­ból szabad tulajdonnal ren­delkező paraszt. A szerző szüleinek ajánlja a képekkel illusztrált kis köny­vet, amely bizonyára újabb ösztönzést ad majd a járás múltjának fokozott megis­meréséhez. Papp Rezső 51 EVE A Nagy Október szülötte, a béke őre BESZÉLGETÉS ALEKSZANDR LUCSINSZKIJ HADSEREGTÁBORNOKKAL A SZOVJET FEGYVERES ERŐKRŐL ALEKSZANDR LUCSINSZKIJ HADSEREGTÁBORNOK­KAL BESZÉLGETEK. IMMÁR EGY FEL ÉVSZAZAD ÓTA ALL KATONAI SZOLGALATBAN. AMIÓTA I919-BEN ÖN­KÉNT BELÉPETT A FIATAL VÖRÖS HADSEREG SORAI­BA, EGÉSZ ÉLETÉT A NAGY OKTÓBER VÍVMÁNYAIT VÉDELMEZŐ HADSEREGNEK SZENTELTE. A NAGY HON­VÉDŐ HÁBORÍT ÉVEIBEN ALEKSZANDR LUCSINSZKIJ NAGYSZERŰ HŐSTETTEIT A SZOVJETUNIÓ HŐSÉNEK KIJÁRÓ ARANY CSILLAG, KÜLÖNBÖZŐ ÉRDEMRENDEK ÉS ÉRMEK FÉMJELZIK. — A szovjet hadsereg öt- J venegy éves. Egész tekintélyes ‘ életkor. Nemcsak életkora tekintélyes, hanem maga a hadsereg is — mondotta a tábornok. — A szovjet fegyveres erők a Varsói Szer­ződésbe tömörült országok hadseregeivel együtt a népek békéjének és biztonságának megbízható szavatolói. A szov­jet hadsereg megszületése pillanatától kezdve mindig a béke és a szabadság hadsere- | ge volt, soha senkit se fenye­getett, senkit se támadott meg. A szovjet hadseregtől, mint Október szülöttétől, távol áll­nak az önző, hódító célok, ezt a hadsereget az igazi népies­ség, a proletár internacionaliz­mus, a kommunista párt nagy ügyébe vetett megingathatat­lan hit jellemzi. A fiatal szovjet ország el­lenségei nemegyszer jósolták meg elkerülhetetlen bukását. Foche francia marsall például A hajdan híres és félelmetes „katyusák” modern változatai tüzelőállásban, működés közben. Ezek a harc egyik legeredményesebb reaktív fegyverei. akkoriban azzal dicsekedett, hogy 25 ezer katonával beveszi Moszkvát, és legyőzi a szovjet köztársaságot, a japán impe­rialisták abban a tévhitben él­tek, hogy a Haszán-tónál és a Halkin-Hol folyónál végrehaj­tott katonai provokációval megsemmisítő csapást mérnek a szovjet országra és a testvéri Mongol Népköztársaságra. Er­ről ábrándoztak a harmadik birodalom urai is 1941—1945- ben, de keserveden megfizet­tek érte. — Ma a Szovjetunió óriási katonai erővel rendelkezik — mondotta A. Lucsinszkij. — Hadseregünk és flottánk a leg­korszerűbb fegyverek birtoká­ban van, s mindez a szovjet gazdaság magas fejlettségének és a legújabb tudományos­műszaki vívmányoknak kö­szönhető. Stratégiai rendeltetésű ra­kétaegységeink, amelyek a szovjet hadsereg fő ütőerejét alkotják, a legkülönbözőbb tí­pusú és rendeltetésű rakéta­fegyverekkel rendelkeznek. — Az utóbbi években gyö­keresen átalakultak a hagyo­mányos fegyvernemek is — hangsúlyozta Lucsinszkij tá­bornok. — így a szárazföldi alakulatokat nukleáris töltetű operatív-taktikai rakétákkal szereltük fel. Állandóan töké­letesednek a haditengerészeti flotta, a légierők, az ejtőernyős alakulatok. — A szovjet fegyveres erők — mondotta befejezésül a tá­bornok — készek bármelyik pillanatban vállvetve a testvé­ri hadseregek katonáival sík- raszállni a szocializmus vív­mányainak megvédéséért. Ivan Bojkov

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents