Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-23 / 45. szám
2 ft Sí M Et. '&&rSaf> 1909. FEBRLI.R 23., VASARNAP Elhunyt Ernest Ansermef Rövid betegség után, 86 esztendős korában elhunyt Ernest Ansermet, a világhírű svájci karmester, aki ötven éven át az 1918-ban alakult Suisse Romande- zenekar irányítója volt. CSAK RÖVIDEN... 76 ÉVES KORÁBAN elhunyt Johannes Dieckmann, az NDK népi kamarájának elnöke. BÉCSET is elérte a hongkongi vírus okozta influenza- járvány. OKTÓBER ÓTA először partizánok rakétákkal lőtték Saigont. A NEW ORLEANS-BAN folyó Shaw-perben Haggerty bíró úgy határozott, hogy folytatódnia kell a Kennedy meggyilkolására szőtt összeesküvéssel vádolt üzletember perének. KÉTÉVI börtönbüntetésre ítélték Zambr wskit, a varsói egyetem volt tudományos munkatársát, aki több alkalommal nyilvánosan rágalmakat terjesztett a lengyel néptől. A SZOVJETUNIÓ nem vesz részt az ENSZ második fejlesztési évtizedét előkészítő bizottság munkájában, mivel oda felvették az NSZK-t, de áz NDK-t nem. Teljesítménybérben, azonnal alkalmazunk ács, kőműves, műköves, kőfaragó, villanyszerelő, hegesztő, csőszerelő, vasszerkezeti lakatos szakmunkásokat, betonozó-útépítő és kubikosbrigádokat, betanított munkásokat, férfi segédmunkásokat. Szállást adunk, napi háromszori étkezést térítésért nyújtunk. Jelentkezés: 26. sz. Állami Építőipari Vállalat Dunaújváros Kenyérgyár u. 1. OLCSÓBB LETT a KŐRÖS” tengeridaráló csak 85 forint, a „SIRÁLY” tengerimorzsoló csak 90 forint Wt/-NÁL Bp. Vili., Ollói út 32. Magánfogyasztóinknak: 3. sz. boltunkban, Bp. Vili., Mária u. 32. PEKING Koszorúzás'! tilalom A Kínai Népköztársaság külügyminisztériuma nem engedélyezte a Szovjetunió kínai nagykövetsége munkatársainak, hogy elutazzanak Sen- jangba, Port Arthurba, Dal- nijba és más városokba, ahol a szovjet hadsereg és a haditengerészeti flotta jubileuma alkalmából koszorúkat kívántak elhelyezni azoknak a szovjet katonáknak a sírján, akika japán betolakodók ellen, Kína területének felszabadításáért vívott harcokban vesztették életüket. TÉRDIG VÍZBEN (Folytatás az 1. oldalról), mentén és Szigetmonostornál kellett. A reggeli órákban Al- sógödön volt a legkritikusabb a helyzet, elrendeltük a kiürítést, és 7 szivattyúnk teljes üzemben dolgozott. Most valamelyest javultak itt a viszonyok, a házak pincéit azonban sok helyen elöntötte a víz, mely nem ritkán az utakon — térdig ér. Belvízi gócpont alakult ki a délelőtt folyamán a Galga mentén. Túrán és Hé- vízgyörkön szombat este valószínűleg kiürítéshez kell folyamodnunk, mivel közel 60 ház veszélyeztetett. Ahol vízkárok várhatók, ott harmadfokú készültséget rendeltünk el. A legutolsó jelentés: Pomázon is felbukkant a víz ... — Ahol az utak járhatatlanok, terelőutakon közlekedhetnek a gépkocsik — mondja a BKV útügyeletén Vitális István. — A Galga kiöntött, a víz itt elborítja az utakat, Vácdukán a Gombás-patak lépett ki medréből, Monor— Gomba és Váchartyán—Galga- mdcsa között az utat lezártuk. A főútvonalak járhatók, csak padkáit mossák ki az átfolyások. Kotrógépeink, műszaki apparátsunk dolgoznak az elárasztott területeken: 200 ember és 120 gép végzi a nehéz munkát. A helyzet óránként változik — az olvadás mértékétől függően. Sajnos azonban, nincs hova vezetnünk már a vizet. — Reggel nem tudtak elindulni vonatjaink Pilis felé, később is csak jóformán lépésben, 5 km-es sebességgel haladhattak a pályákon, mivel a sineket sok helyen elborította a víz — közölték velünk a MÁV-nál. BARAKKOKTÓL - CÉKLAPORIG (Folytatás az 1. oldalról) — Mosonmagyaróváron mi várható? — Hordós paradicsompürét készítő telepből fokozatosan dobozos konzervet gyártó üzem lesz. Az idén nyugati exportra 14 kilós űrtartalmú kon- zerveket töltünk. — Igaz a hír, hogy eltűnik a füst a dunakeszi gyár kéményéből? — Az esztendő első felében bekötik hozzánk is a gázt. Készítik a hozzá szükséges fogadóállomást. Az új tüzelőanyag olcsóbb, sokkal tisztább, s megszabadít bennünket a szénraktározás gondjaitól. Az idén még azért használjuk a széntüzelésű kazánokat is, jövőre azonban már a legkorszerűbb fűtőanyag veszi át a szerepet — teljes egészében. T. Gy. — Ha valaki most Vácot akarja hívni, kénytelen annyit várni, mintha Moszkvával szeretne beszélni, mert a vezetékek beáztak, s csak kerülő úton tudjuk velük a telefon- kapcsolatot tartani. Szerelőink dolgoznak, reméljük, vasárnapra helyreáll a vonal — adták a kellemetlen információt a Budapest-vidéki Postaigazgatóság távbeszélő-központjában. — Pomázon megszakadtak a helyközi beszélgetések, Budakalász—Szentislván között sincs kapcsolat. Vasárnap estig igyekszünk ezeket a vonalakat helyreállítani. Újabb meteorológiai ritkaság (Folytatás az 1. oldalról) kai minimum és a nappali maximum között sem volt négy foknál nagyobb különbség. A hőmérő higanyszála sehol sem süllyedt fagypont alá és sehol sem emelkedett plusz négy fok/fölé. A magyarázat: teljesen egységes légtömeg fekszik az ország területén, és az állandó felhőtakaró éjjel-nappal útját állja mindenféle sugárzásnak. Egyébként ezt a hőmérsékletet csak az előző hetek „lehűtő tapasztalatai” után éreztük melegnek, mert valójában még a sokévi átlagot sem érte el. Az összefüggő hótakaró különben az ország területének kétharmadán eltűnt, illetve csak nyomai maradtak meg, ahol pedig még szombaton is fehér volt a kör- í nyék, a hóréteg vastagsága 25—30 centiméterre csökkent a korábbi 40—60 centiméter helyett. Ezzel szemben 500 méternél magasabb hegységeinkben sportolásra nagyon alkalmas hó van. Esőisten tölcsére A mexikói Yucatan mészkőrétegeiben gyakran találni vízzel teli kisebb-nagyobb tölcséreket. Az a tölcsér, amelyről itt most szó lesz, nem hasonlít a többire. Ha az ember e hatalmas tölcsér sötét mélyébe tekint, olyan, mintha titokzatos világba pillantana, s a titokzatosságot még fokozzák a közelben levő ősi áldozati oltár maradványai. Mexikó közismert vidéke ez: Chichén- Itza. Az ősi indián törzsek már ezer évvel ezelőtt is elzarándokoltak ide, mert hitük szerint az Esőisten ennek a tölcsérnek a mélyén élt. A tölcsér átmérője 54 méter, mélysége pedig egyes helyeken eléri a 17 métert. Amióta a spanyolok 1541-ben meghódították Yucatánt, az itt látható érdekességek nemcsak a romantika kedvelőit vonzzák nagy számban a szent tóhoz, bánéin a tüdóso'kát'lSV akik igyekeznek kideríteni, hogy az ősi lakosok miért hagyták el az olyan városokat, mint például Chichén-Itza. Azt remélik, hogy valamilyen lelet révén sikerül megszerezniük a maya hieroglifák kulcsát. E kulcs keresésére gyűltek össze itt a mexikói nemzeti antropológiai és történelmi intézet tudósai és egy búvárklub tagjai is. Az első víz alatti archeológiái kutatások 1967 szeptemberében kezdődtek. A tudósok kezdetben 4 milliárd liter víz kiszivattyúzását tervezték. A hínárral borított állóvíz olyan zavaros volt, hogy a búvárok már háromnégy méter mélységben semmit sem láttak. A szivattyúzás első napján a víz szintje 10 lábbal csökkent (1 láb= 30,48 centiméterrel), a második napon csak 5 lábbal, azután lassan emelkedni kezdett, egészen addig, amíg elérte a korábbi szintet. Esőisten szent rejtekhelye visszaverte az első támadást. A második során azonban foko- ' Zatosan ; mégis sikerült annyira csökkenteni a víz szintjét, ' hogy hozzá lehetett fogni az ásatásokhoz. Az archeológusokkal együtt dolgoztak a búvárok is. Emelődaruval több tonna súlyú követ emeltek a felszínre. Segítettek a munkában a kémikusok is. Különleges vegyi anyagokkal megtisztították a tó vizét. A búvárok ezután már megpillanthatták a tó fenekét is. A szent tó nehezen vált meg kincseitől: egy ördögfej formájú támlával ellátott tróntól, s néhány tucat agyagedénytől. A vízből kibukkant mészkőrétegekben mély vágatot ástak. A kutatók itt több ősi szobrot találtak, amelyek feltehetően még a spanyol hódítás előtti időkből származtak. „Nagyszerű” — kiáltott fel Segovia, az egyik mexikói archeológus. — Ez megoldja a talányt”. Nyilvánvalóan még azt követően is áldoztak az Isteneknek, hogy az indiánok elhagyták Chichén- Itzát. A kultúra elpusztult, de a régi isteneknek tovább áldoztak. Néhány agyagfejen bőrdarabokat tálaltak. Ä tudósok szerint a feláldozott emberek arcáról lefejtettek egy darab bőrt és ráragasztották azokra a maszkokra, amelyeket a papok a szertartás alatt viseltek. A maya-tolték időszakából (időszámításunk után 925— 1200) származó rétegben megtalálták Ku- kul-Kánnak, a tolták kultúra hősének trónját. E három század folyamán különösen gyakoriak voltak az emberáldozatok. Az indiánok azt áldozták fel az Esőistennek, ami számukra a legértékesebb volt: még a fiaikat is. A halálba menő áldozat számára ez a legnagyobb megtiszteltetésnek számított, mert az indiánok hite szerint ő tolmácsolta az istennek, hogy mit kémek az emberek. A következő rétegekből az időszámításunk utáni 625— 925-ös évekből származó leletek kerültek elő. Az itt talált tárgyak eredetének pontos dátumát csak alaposabb tanulmányozás után lehet majd megállapítani, de néhány kicsiny nefrit- kőkészítményről ■ és színes kerámiatárgyról már megállapították, hogy már legalább 1100—1200 évesek. ŐözK erenc •• — Ezt kikérem magamnak! Jelentést fogok tenni. Beidézik az embert, mint egy bűnözőt — háborgott Török Dezső. — Kérem, mi a feleségét kérettük, hogy legyen segítségünkre egy bűnügy felderítésében. Ez állampolgári kötelessége ... — Én nem akarok vallomást termi — sírt Törökné. — Én elmondom, kérem... — készségeskedett Török. — Az úgy volt, hogy én Debrecenben tartózkodtam. Hazajövök, hát látom, hogy Icuka nyakán véraláfutások vannak ... meg lejjebb is. Persze, hogy kérdőre vontam. Először hallgatott, aztán sírva elmondta, hogy amikor a gyárból jött haza, megtámadta, a szatír... — Mikor történt ez? — fordult az asszonyhoz a hadnagy. — Kedden este... 7 óra felé... Kovács a jegyzeteibe nézett. Pontosan ebben az időben történt Zakariás Ildikó megtámadása is. — Biztos a dátumban? — Egész biztos, kérem... Én szerdán jöttem haza, és akkor már így volt. De, ugyebár, mi nem akarunk részt venni ebben az ügyben. Rajtunk röhögne az egész város. Szegény feleségem már így is teljesen kikészült idegileg ... — Kérem, hagyjon magunkra a feleségével... — Hogy képzeli... nekünk nincs egymás előtt titkunk ... — Ez természetes — érvelt Kovács. — Na, de az orvoshoz sem mehet be, amikor a feleségét vizsgálja... — Meg akarja vizsgálni? — hüledezett Török. Tíz perc alatt azért megértette, hogy a rendőrség az ilyen ügyeket annyira bizalmasan kezeli, hogy még a férj sem vehet részt a kihallgatásokon. Végül kiment. Kovács ránézett az asszonyra: — Nincs valami mondanivalója? — Izé... szóval, az úgy volt... Tetszik tudni, volt egy kis félrelépésem ... Ha a férjem megtudná, megölne, vagy ami rosszabb, elhagyna. Pedig én csak őt szeretem. Áldott egy ember. Ez nem kocsmázik, egy fillérig hazahozza a pénzt. Az a másik egy részeges, ócska csirkefogó, egy... Kovács belefojtotta a szót. Az asszony a nyakában levő keresztre akarta megesketni, hogy soha nem mondja el senkinek a dolgot. A hadnagy újra az iratokba temetkezett. A tettesre egyetlen jellemzőt talált: mindkét esetben azzal fenyegette áldozatát, hogy „hazavágja”. Ezt a nyomot egészen addig nagyra értékelte, amíg nem hallotta, hogy az udvarukban levő kislány egyetemi évfolyamtársának úgy számolt be a kollokviumáról, hogy „a prof. hazavágta”, amit úgy kell érteni, hogy megbuktatta. Átnézte a járásban levő büntetett előéletűek anyagait. Előkerült Zsizsik Jenő aktája, akit néhány évvel ezelőtt közszeméremsértés és erőszak miatt ítéltek el. Zsizsik egy éve szabadult, és ismét a környéken él. Kocsiba ült és meglátogatta a férfit. Mint mondta, csak egy kis beszélgetésre jött. — Ne akarjon engem átverni a hadnagy úr. Van magának kivel beszélgetni. Ha engem egy zsaru ... izé... rendőr keres, az haza akar vágni. Pedig most olyan ártatlan vagyok, mint a hadnagy úr. — Bejön velem a kapitányságra — harapott rá a „hazavágásra” Kovács. — Egy ügyben tanúként szeretném kihallgatni. — Hány váltás fehérneműt vigyek? — kérdezte Zsizsik szkeptikusan, és néhány inget belegyűrt a kéznél levő kis fakofferébe. Kovács behivatta mind a két sértettet. A nőket háttal állította Zsizsiknek, akinek el kellett suttognia a következő mondatot: „Ha megszólalsz, hazaváglak.” Ezután a nők megfordultak és szemrevételezték a férfit. Mindkettő állította, hogy támadójuk ennél erősebb, magasabb volt, és másként is beszélt. Zsizsik boldogan indult haza. Eddigi praxisában még úgysem fordult elő, hogy ártatlanul gyanúsították. Aztán Sípos jelentette, hogy egy újságíró van ift a megyei laptól. Szávai László volt az illető, a lap nagy hírű riportere, aki eredetileg a város egyik tsz-éről akart riportot írni. Az irodában azonban nem volt senki. Az egész vezetőség a határt járta, ehhez azonban Szávainak nem volt kedve. Viszont meghallotta a szatír- ügyet. Nosza, ez az Igazán jó riport — futott össze a tinta a tollában. — Sajnos, semmiféle felvilágosítást nem adhatok. Az ügy nyomozás alatt van... — Ez természetes. De arról beszélhetne, hogy mi történt. A városban mindenütt ez a téma... — Más dolog pletykálni és más hivatalosan nyilatkozni — jelentette ki Kovács hadnagy. — Így igaz. A pletykákat már hallottam, most már csak a nyilatkozat hiányzik. De bármilyen ügyes riporter ez a Szávai, innen üres blokkal távozott. Kovács kifejtette, hogy felesleges a pánikot fokozni. Különben sem tudnak egyelőre semmit. Szávai elkeseredetten ment el Kerekes Gergely bácsihoz, a népfront városi titkárához. Onnan mindig tudott hozni néhány nyilatkozatot. Alig egy hét telt el a szatír felbukkanása óta, a posta ötösével hozta a — javarészt névtelen — feljelentő leveleket. Nem akarok nemzeti érzéseinkbe gázolni, de ha a téli sportokban is úgy jeleskednénk, mint a feljelentésben, akkor a magyar himnuszon kívül mást sem játszanának a téli olimpiákon. Kovács hadnagy mindegyik levelet tüzetesen átolvasta, de ha valamennyit ki akarta volna vizsgálni, egy külön osztályt kellett volna felállítani. Szatír- sággal gyanúsítottak tisztes városi hivatalnokokat, egy nyugdíjas mozigépészt, s a futballcsapat kapusát, sőt. egy láthatóan gyerekkéz rótta füzetlap biztosan állította, hogy a szatír nem más, mint Gazda Béla matematikatanár. Egyik levél, melynek alján özv. Má- thé Lajosné szerepelt, részletesen leírta, hogy a szatír, kinek neve Tóth Lajos, megtámadta Kocsis Gáspárnét. Miután a levélben pontos cím is volt. Kovács kiszállt a helyszínre. Előbb a feljelentőt kereste: — Ja, a levél miatt... Már nem aktuális a dolog... — mondta özv. Máthé Lajosné. — Ki ez a Tóth Lajos? — Hát az élettársam... Tetszik tudni, én láttam, amint a kertben megtámadta azt az asszonyt, de aztán kiderült, hogy nem is nagyon kellett aztat támadni, mert egy olyanféle. Az én Lajosom meg olyan nagytermészetű ember. Ha nem adok neki azonnal vacsorát, hát azonnal üt. Ha meg nem akarnék a kedvére tenni, hát... — Mi lenne akkor? — Aztat nem tudom, mert ilyen eset még nem volt. Ekkor jött be a Lajos. Tele lett vele az ajtó. — Maga jött ezzel a rendőrségi kocsival? Hát jó! Tudtam én, hogy baj lesz. Az a szemét Pavlovics! Mondtam, hogy ne nyúljunk a gerendához, most meg rám akarja kenni, pedig összesen egy százast kaptam érte, a többit ő tette el. _ Lajos! Az úr. . az elvtárs a Kocsis Gáspárné miatt van itt... — Hát annak meg mi panasza lehet énrám? — húzta ki magát Tóth Lajos. — Hát erre majd később visszatérünk — mondta a hadnagy és azon mosolygott, hogy két hete, a nagy pangásban hogy tudott volna örülni egy üyen ügynek is. Amikor visszatért a kapitányságra, Sípos jelentette: — Egy asszony van itt. Megtámadta a szatír... (Folytatjuk)
