Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-02 / 27. szám
PEST HEGYEI kMírimi 1969. FEBRUAR 2., VASÁRNAP Minden szót két százszor... Inkább intézetet kellett volna írnom? A siketek és nagyothallók váci óvodájáról, általános iskolájáról, nevelőotthonáról és iparitanuló-is- kolájáról van szó. Sanyi édesanyja, nyolcgyerekes vámasmikolai cigányasszony, az első hetekben, amikor Sanyikája elköltözött' az intézetbe, ijedtében, szeretetében, gyanakvásában naponta meglátogatta: ha már viszontlátta, időzött vele, átadta ajándékait, zsömléit, almáit, s a végén is csak szín- leg búcsúzott el tőle. Az előkészítő-foglalkozó ablaka alá lopódzott az utcán, onnan, kívülről leste tovább. Sanyi azóta már tud köszönni. így: pá! A szelíd arcú kamaszfiú jó- napottal köszön el az igazgatói irodából, ahol ipariskolai eredményeiről, új barátairól, mesteréről, élete alakulásáról kérdezték. Ö már elhagyta az intézetet, elvégezte az általánost, a városban tanul most szakmát.. Váci gyereknek számít, bár egykor a Mátra környékén éltek. Mai lakhelyükre az intézet szomszédsága miatt költözött vagy egy évtizede az édesanyja, egyszerű munkásasszony, aki elvált lévén, a kapott tartásdíjat gyermeke külön képzésére költi. Annak az útnak bejárásához azonban, amely o pólói a jó napáiig, a teljes, kerek szókincs birtokáig, a szakma elsajátításáig, az önállóan élni, dolgozni, beilleszkedni tudásig vezet — kevés a szülői szeretek Pedagógusok sorának tudósa, szorgalma, türelme, áldozatkészsége, hivatásérzete, tehetsége kell hozzá. Bábút mutat fel Sanyikénak a gyógypedagógusnő. Mondja hozzá a szót: fiú. A gyerek nézi az ajkát. Szeméhez kezét is használja: ráhelyezi a tanárnő torkára. Szeme látja, ujjai érzik a hangot. Másik kezét a szája elé tartja: a tenyeréről visszafúvódó levegő különbözteti meg számára az F betűt a V-től. A tanárnő keze a kisgyerek mellkásán, azzal érezteti, hol, mekkora nyomást adjon a levegőnek, a hangnak, a szótagnak. Fiú. Fiú. Fiú. Egy szót legalább két- százszor kell elmondani neki, külön csak őneki, és minden egyes gyereknek ugyanennyi- szer, minden egyes szót. Szavakat, amelyeket eddig nem ismertek, mint ahogy legtöbbször a velük összenőtt, általuk fedett fogalmakat sem. Mintha lassabban menne itt az idő, a percek, órák másként mérődnek, az eredmények vontatottan érlelődnek. Egy napnak tűnik egy óra. Vagy egy hónapnak egy év? Marasztalnak ezek a falak. Az irodában gépelő adminisztrátornő huszonnyolc éve, két szakácsnőjük húsz-húsz éve, a konyhalányok tíz-tizenöt esztendeje, a portás húsz éve dolgozik itt. (Csak a pesti állandó lakással rendelkező, főiskoláról éppen kikerült tanárok tekintették egy időben átjáróháznak az intézetet. Addig, míg vezetője s a megye el nem 'határozták, hogy megnézik, megnehezítik az ilyen kihelyezéseket.) Igazgatója a közelmúltban ünnepelte kinevezésének huszonöt esztendős fordulóját, öt meg az intézet, háromszáz tanulója, s a város ünnepelte. Angyal József igazgató a tanítóképzőben is, a gyógypedagógiai tanárképző főiskola ösztöndíjasaként is mindig, az összes tárgyból jeles volt, — de egyikben sem volt a leg- l jobb. Mindegyikben mindig I megelőzte valaki. Nem szeret- I te ezt magában: aki mindenben jeles, semmiben sem jeles, /— ettől tartott. Mondják, hogy azok a személyiségek, akik fiatalkorunk- i ban nagy hatással voltak ránk, egész életünkön rajta hagyják a kezük nyomát. Őrá két főiskolai tanára tett erős benyomást. Az egyik, Éltes Mátyás professzor, rugalmas, demokratikus pedagógiai szemléletével. A másik, Merész Fü- löp professzor, széles szakmai tájékozottságával. Tán rájuk vezethető vissza, hogy ha egy- egy olyan, számukra új pedagógiai terület nyílik meg az intézetben, mint legutóbb a politechnika, vagy a kettős fogyatékosok oktatása, azt fiatalnak adja, bizalommal: fejtse ki képességeit! Már a pálya elején kamatozott számára, hogy minden érdekli, hogy „mindenben jeles”. Amikor például — tizenegy évi kecskeméti gyógypedagógiai munkásság után — a váci intézetbe került, s mivel ott volt hiány, a szövődébe, tanműhelyükbe helyezték oktatónak, eljárt egy váci szövőkisiparoshoz, s egy év múlva a helyi ipartestületben letette a mestervizsgát. Sokoldalúsága bizonyára hozzájárult, hogy ráesett a választás, amikor a háború alatt ' hirtelen másodszor is megüresedett az igazgatói szék, — az épp lemondott direktor, többszörös háztulajdonos, önálló gazdálkodó, megijedt a szigorított háborús rendeletektől, az egyszemélyi anyagi, s minden más felelősségtől. Behívták a minisztériumba. — A felesége, ugye, protestáns? — kérdezték tőle. — Igen, de katolikus templomban esküdtünk. — jött belőle a hirtelen válasz. .—_ Hát - akkor mit akar a váci püspök? — így a főosztályvezető. Angyal József harmincöt éves korára az iskola igazgatója lett. A front idejére huszonhét erdélyi lánnyal, s négy fiúval, akiket már nem tudtak, nem volt hová hazaküldeni, itt maradt. Jöttek az intézetbe magyar munkaszoigálatosok, német műszaki alakulatok, hungaristák, magyar tábori csendőrök — közben itt bujtatta Icaion aszökevény öccsét —, tábori kórházak. Mire elvonult a front, majdnem minden elpusztult, a tízezer kötetes könyvtár is, Thököly Imre leveleivel, s a többivel. — De az intézet szebb lgtt aztán, mint volt! A huszonöt év alatt, melyben végig megbecsülés övezte, háromszor-négy- szer cselekedett a szolgálati utat megkerülve önkényesén, néhol szabályellenesen: Tanműhelyük régebben bérlemény volt, s abban a bérlő számára az oktatás helyett a nyereség vált elsődlegessé. 1948-ban, mikor lejárt a tízéves szerződés, nem újította meg — önálló elszámolású ipariskolát alapított, valószínűleg az elsőt az országban. Azóta sem volt soha anyagi ráfizetésük. Az ötvenes évek elején az óbudai ócskavastelepről, kilónként két forintért, megvásárolt nyolc kiselejtezett szövőgépet: csak egyre volt szükségük, de a másik hetet sem volt szíve otthagyni. Az az egy ma is dolgozik. Tíz évig vezette a váci méhész-szakcsoportot. Ha társadalmi munkáról van szó, megjelenik tanítványaival a városban : földmunkát végeztek a sportpályánál, gazt irtottak a Duna-parton. Jelenleg a helyi autóklub elnöke: a klub tagságának kétharmada fizikai munkás. Társasutazásokat szerveztek Jugoszláviába, Csehszlovákiába, autón elvitték a helyi szociális otthon lakóit Tihanyba. Angyal József igazgató' urat ismerik, szeretik a városban. Diákkorában pedig attól félt, ha mindenben kiválik, semmiben nem fog kiválni. P. A. Aranylakodalom Februárban aranyiakodalom lett volna Nagykőrösön. Har- sányi Ferenc és Reszeli Mária 1919. február 11-én kötött házasságot. Most lenne 50 éve — de az ünneplés elmarad. Idős Harsányi Ferencné 1969. január 16-án meghalt. Ki volt Harsányiné? A négy gyerek közül a legidősebb, ifjabb Harsányi Ferenc 48 éves faárugyári normás ezt mondja az édesanyjáról: — Legjobban az ragadt meg bennem, amit nem is éltem meg. Amit mesélnek anyám- V(>lna megérni, ról. Amikor ment Ceglédre, 19 őszén. hogy nem tudott volna hazajönni szoptatni. — Anyám mindenkin sokat segített. De főleg rajtunk, mert minket hányt legjobban az élet. Most meg. hogy meglett a szolgálati lakásunk (a ládagyár adta, ott telepvezető a férjem), anyám segített hur- colkodni; olyan boldog volt, amikor befejeztük. Mindig, még új év után is ott volt nálunk. — Miért is köíl meghalni, ha már megszülettünk? ... Mikor a legnagyobb lányom férjhez ment, anyám olyan boldog volt. Úgy várta a dédunokát; még a dédunokáját szerette — Apám Cegléden volt, internálták. Anyám hozzá ment, bujkálva, kerülgetve a járőröző román katonákat. Mesélték, hogy anyám mégis eljutott a táborhoz, megvesztegette az őröket — és odaadta apámnak az ételt. — Pedig akkor már mindenórás volt. Nem velem, az elsővel, aki a bátyám lett volna, ha nem hal meg kéthetes korában. Apámat a temetésre engedték ki az internálásból. Utána reifes volt két évig; tetszik tudni, mi az? Rendőri felügyelet. De ha reffes is volt, napszámba azért járhatott. Kosarat is font, meg seprűt kötött — zaklatták, de dolgozhatott. — Anyám mindig mellette állt Harsányi Mária Pusztai Jánosáé 45 éves konzervgyári portás ezt mondja: — Az uram... 47-ben betegen jött meg a fogságból. Anyám ápolta, anyám csinált belőle embert. Tudja, én egy- szem lány voltam, minden búmat, bánatomat, örömömet megosztottam anyámmal, együtt örültünk, együtt szo- morkodtunk mindig. — Amikor meglőtt’ a pici gyerök — 37-ben, a legkisebb testvérünk —, anyám elment dolgozni, én hordtam utána szoptatni. Mert úgy dolgoztak, Harsányi László, 43 éves, a városi pártbizottság gépkocsi- vezetője ezt mondja: — Szegénykémnek a széke ott van nálunk. Hetente háromszor, négyszer, ötször eljött, mindig azon a széken ült. Néztük a tévét, de 10—15 perc után mindig elaludt. Fáradt volt. A tévé előtt a széken pihent, aztán felállt és ment tovább. Mindig sorba ment. Hozzánk, a többiekhez; hetente négyszer, ötször is eljött. — ... Hogy sírt a vagonnál... 44-ben, amikor kiürítették a várost. Akkor a ládagyárban dolgoztam, megkaptam a behívót, menni kellett a gyárral. Anyám kijött a vagonhoz; sírt, hogy ne menjek el, de én elmentem, mert féltem, nem mertem megszökni. férjjel is beszélnem kell. A magára maradt szikár, 74 éves öreggel, akit most módszeresen szóval tartanak, lefoglalnak a gyerekei, unokái. — Arra emlékszem, hogyan sírt szegény. Régen volt ez már, a húszas-harmincas években. Hétfőn elment, szombaton jött haza. Baromfit kopasztott a Benedekéknél, annál a gyümölcs- és baromfinagykereskedőnél. Október végétől, főleg decemberben, karácsony előtt, december húszig volt ott a nagy munka. Hétfőn reggel elment, szombaton jött haza, ’ egy órát, másfél órát aludtak a kopasz- tóasztalon. Amikor hazajött, nem bírta a csuklóját. Egész éjszaka sírt, én meg borogattam. Ölomecetes ruhával. Aztán hétfőn ment... A „pici gyerök” most 32 éves. Harsányi József villany- szerelő a ládagyárban. Amikor kérdeztem, a fejét csóválja: — Ezt nem lehet olyan hirtelen ... Ez olyan dolog, hogy minden mozzanatra, hogy minden cselekedetre emlékszik az ember. Ha el lehetne mesélni azt a sok rántottlevest, amit főzött, hogy fenntartson minket . .,. . És mit tett még a „fenntartásért”? Hiába húzódozom, a Az öreg tsz-járadékos. Beteges, de jól tartja magát. Büszke arra, hogy mind a négy gyereke párttag. A két idősebb fiú 1956-ban fegyverrel védte a pártházat. A „pici gyerök” és Mária férje munkásőr is. S az öreg, aki 44-ben pártalapító volt, aki földet osztott, földmunkás-szakszer- vezetet, földművesszövetke- zetet szervezett, aki 1919-ben vörösőr és direktóriumi tag volt, az öreg így beszél a feleségéről : — Együtt szoroztunk, együtt osztottunk mindig. Most is, régen is. Mindig. A városi pártbizottságon ideadják idős Harsányi Ferencné párttag nyilvántartó lapját. Lemásolom az adatokat. 1893-ban született Nagykőrösön. öt elemit végzett 1919 óta vesz részt a munkás- mozgalomban. Párttagságának kelte: 1944. Jelenlegi foglalkozása: háztartásbeli. Harsányi Ferencné utolsó adata: 1969. január 20-án temették. Szép temetése volt, a városi «titkár búcsúztatta; s mindenki attól félt, hogy idős Harsányi összeesik. Murányi József Elméleti kérdések: Á szuverenitás és a nemzeti függetlenség marxista értelmezése A SZUVERENITÁS és a függetlenség megszerzésének és védelmének jelszava egyaránt megtalálható a burzsoázia és a marxizmus szótárában. A forradalmárok, a forradalmi osztályok élcsapatai ezekkel a jelszavakkal vitték harcba és viszik harcba ma is a haladásért harcoló elnyomott osztályok, népek és nemzetek egész sorát. Ugyanakkor a burzsoázia is felhasználja ezeket a jelszavakat. 1968 nyarán Csehszlovákiában az ellenforradalom erői, képviselői a, „szuverénitás” és a „függetlenség” biztosítása programjának megvalósításával próbálták kiszakítani Csehszlovákiát a szocialista országok közösségéből. A tapasztalat tehát azt mutatja, hogy a függetlenség, a szuverénitás kifejezéseket különböző helyzetű és érdekű, egymással teljesen szembenálló osztályok, egymástól teljesen eltérő osztályprogramok megvalósítása eszközeként alkalmazzák. Ez teszi elkerülhetetlenül szükségessé, hogy megvizsgáljuk e kategóriák marxista értelmezését. Mit ért a marxizmus függetlenségen, szuverénitáson ? A szuverénitás szó szerinti lefordítása azt jelenti, hogy egy adott állam saját területén minden idegen befolyástól és elnyomástól mentesen, korlátozás nélkül gya- I kőről ja főhatalmát. Ez teA marxizmus általában tiszteletben tartotta és tartja a nemzeti önrendelkezést, az állami szuverénitást. A marxizmussal szinte egyidős az az elvi megállapítás: „Nem lehet szabad az a nép, amely más népeket elnyom”. A marxizmus képviselői ma is harcolnak a nemzetek önrendelkezési jogáért, ami azt jelenti, hogy: „Csupán a nemzetnek van joga saját sorsát meghatározni, senkinek sincs joga a nemzet életébe erőszakosan beavatkozni, «'köleseit, szokásait megsérteni, jogait megnyirbálni”. Az önrendelkezési jog továbbá azt jelepti: „A nemzet saját belátása szerint rendezkedik be, jogában áll, hogy életét az autonómia elve alapján rendezze be. Jogában áll, hogy föderatív viszonyba lépjen más nemzetekkel. .Jogában áll, hogy teljesen elszakadjon tőlük. A nemzet szuverén és minden nemzet egyenjogú” — függetlenül attól kicsi vagy nagy egy ország. AZ EGYENJOGÚSÁG elismerése kizárja az erőkülönbségen alapuló vagy nagyságrendhez igazodó bárminemű rangsorolást. Történelmi tapasztalatok egész sora igazolja, hogy kis ország is lehet „nagy” és nagy ország is lehet „kicsi” a társadalmi haladás szempontjából. A Szovjetunió létrejöttével több mint 150 nemzet, nép, illetve népcsoport teljes egyenügye és egyben az egyes szocialista országok érdeke. Amennyiben azonban a függetlenség, a szuverenitás jelszavai és az erre irányuló törekvések a szocialista tábor pozícióinak feladására, erőinek gyengülésére, illetve az imperializmusnak tett engedményekre vezetnek, akkor az ilyen szuverenitás a szocializmus ügyének csorbítása, amellyel szembe kell szállni és amellyel mi mindenkor szembenállunk. A KÉRDÉS MÄSIK ASPEKTUSA az, hogy a különböző földrészeken és országokban élő népek és nemzetek objektív okoknál fogva egymásra utaltak. A technika, a termelőerők és a tudományok különböző fejlettségi fokon és színvonalon állnak. Az egyik nép egyben, a másik nép másban gazdagabb és tapasztaltabb és nagyobb eredményeket ér el. A normális élet, a fejlődés optimumának elérése szükségessé teszi, hogy meghatározott gazdasági-tár- sadalmi-kereskedelmi kapcsolatok alakuljanak ki az országok és a népek között. Ebből következik, hogy az egyes országok nem lehetnek abszolúte függetlenek azoknak a gazdasági-társadalmi, kapcsolatoknak a rendszerétől, amelyben élnek, léteznek. A kölcsönös függésben nyugvó kapcsolatok tehát objektíve szükségszerűek. A kérdés csak az, milyenek ezek a kapcsolatok? Ezzel összefüggésben a szuverénitás sem marad változatlan. A társadalmi fejlődés során szükségszerűen egyre intenzívebb gazdasági kapcsolatok alakulnak ki az egyes országok között. Ez az egyes országok hatalmasra duzzadt termelőképességéből következik, amely termelőerők túlléphetik az egyes államok határait és így hatékony kihasználásuk csakis az államok egyre fokozódó gazdasági kooperációján val, integrációjával valósít» jogúságán alapuló szövetséges köztársaság jött létre, fejlődik és erősödik a szocializmus építésében. Másrészt a szocialista országok' együttműködése óta egész sor népi demokratikus ország között alakult ki és jöt^ létre a teljes egyenjogúságon alapuló testvéri, baráti kapcsolat. Kelet- és Közép-Európa egész sor országa, kis népei és nemzetei, köztük a magyarok is a proletárdiktatúra megteremtése óta valósíthatta meg a ténylegesen független, szuverén politikát A kommunisták azért küzdenek, hogy a népek és nemzetek függetlenek legyenek az imperialista mesterkedésektől, hogy szabadok és szuverének legyenek a tőke nemzeti és nemzetközi elnyomásától. A kommunisták védelmezik a nemzeti szuverenitást, mint a népek nemzeti és társadalmi felszabadulásának szükséges feltételét. A szuverenitásnak ez a védelme megegyezik a proletariátus nemzetközi érdekeivel, az imperializmus elleni harcukkal. A nemzeti függetlenség, a szuverenitás ugyanakkor a marxizmusban sohasem volt és sohasem lehet öncélúan kezelt kérdés. E problémakörrel kapcsolatos állásfoglalás mindig alá volt és alá van ma is rendelve a proletariátus hatalmi kérdéseinek és a nemzetközi munkásmozgalom érdekeinek. Az államok szuverenitása a politikai és a gazdasági függetlenség jogi kifejezése. Ugyanakkor mindig meg kell vizsgálni, hogy a függetlenség milyen osztályérdekeket tükröz, mitől vagy kitől való függetlenséget jelez. így például amennyiben a függetlenség, a szuverenitás, az imperializmustól való függetlenséget, illetve a nemzetközi munkásmozgalom összefogását és a szocialista országok közösségének védelmét jelenti, akkor ez proletárügy, a nemzetközi munkásmozgalom hát egyben a más államoktól való függetlenséget, más országoknak az állam ügyeibe való be nem avatkozását jelenti. A FÖLD ORSZÁGAIBAN osztály társadalmak vannak, az országok közötti kapcsolatok többsége osztályjellegű. Ennek következtében a politikában vagy a társadalomtudományokban használt kategóriák is szükségszerűen meghatározott osztálytartalommal bírnak, tehát pártosak. Ilyenek a függetlenséggel és a szuverénitással kapcsolatos kategóriák is. Éppen ezért bárhol, bármelyik ország valamely osztálya vagy az azt képviselő politikusa fellép ezekkel a kategóriáKkal, elengedhetetlen annak elemzése, milyen osztály érdekeket tükröznek vagy fejeznek ki velük? Amikor a burzsoázia a feudalizmus ellen küzdött, a függetlenség kivívása jelszava a nemzeti keretekben megvalósuló gyorsabb gazdasági fejlődést elősegítő irányvonal volt. A függetlenségért, a szuverenitásért küzdés ma is mozgósíthat — akár a burzsoázia vezetésével is — a gyarmatosítás, a nemzeti leigázás ellen. Mégis, ma az állam abszolút függetlenségének, illetve szuveréni tásának lehetőségére vonatkozó okoskodások az esetek többségében burzsoá csalást és ámítást fejeznek ki.
