Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-02 / 27. szám

1969. FEBRUAR S., VASARNAP

3--------------------------------------------------------------------N

H

ETI KOMMENTAR

Egy lépés

A héten sűrűn megtörtént, hogy a termelőszövetkezeti irodán, az elnököt, más vezetőt keresve, azt felelték a látogatónak: a Balatonnál van. A Balatonnál? Igen, de nem üdül, hanem — tanul. A termelőszövetkezeti vezetők immár hagyományosnak számító egyhetes téli tanfolyama zajlott le, s az előadások, tájékoztatók sokféle ismerettel gyarapították a közös gazdaságok irányítóinak tudását. Maga a téli tanfolyam helyes és jó dolognak bizonyult a múltban, s bizonyul napjainkban is, amikor egyre gyorsabban változnak a gazdasági körülmények. Ám éppen e változások miatt érdemes részletesebben rámutatni arra, hogy a téli tanfolyam önmagában csak egy lépés, az ott elsajátított ismeretek nem a befejezett tudást testesítik meg, hanem éppen újabb ismeretek megszerzésére kell, hogy ösztönözzenek.

Arra gondolunk, hogy a termelőszövetkezetekben törvényszerűen előtérbe kerülnek a vállalatszerű gazdálkodás elemei, s ezek beépülése a gyakorlati munkába csakis akkor lehet igazán sikeres, ha a vezetés is lépést tart a változó körülményekkel, mégpedig: napról napra lépést tart. Mégis, elég sűrűn azt tapasztalni, hogy a szövetkezeti vezetők egy része a tanfolyammal „letudja” a teendők elméleti-elvi részét, s utána elmerül, elveszik a napi gyakorlat ezerféle rés zteendőjében, olyasféle kérdésekkel bajlódik, bíbelődik, melyek — kellő szervezés, munkamegosztás, munkakör meghatározás esetén — a kisebb beosztású vezetőkre tartoznának, de amelyről maga az elnök is azt hiszi, csak ő tudja megfelelően elintézni. A termelő- szövetkezet elnöke elsősorban és főként az átfogó teendők irányítója, szervezője kell, hogy legyen. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy tájékozott legyen, ismerje az új rendeletekct, a mezőgazdaság-tudomány friss eredményeinek legfőbbjeit, képes legyen inspirálni munkatársait is az elmélyülésre, a vezetés közgazdasági megalapozottságának fokozására. Ha így nézzük a teendőket — márpedig csak így nézhetjük —, akkor az egyhetes téli tanfolyam a kezdősebességet adja: a lendület tartása, sőt, fokozása azután kinek-kinek saját ügye.

Igaz, rengeteg teher hárul a szövetkezetek elnökeire, néhány más vezetőjére, senki sem vonhatja kétségbe megfeszített munkatempójukat. Mégis, jogos az az igény, hogy munkájuk színvonala, tartalma nagyobb legyen. Ügy is, hogy jobb munkamegosztással a terhek egy részét átadják másoknak, munkacsoport-vezetőktől a főkönyvelőig, s úgy is, hogy jut erejük a szakirodalomra, az üzemszervezés tapasztalatainak tanulmányozására, a termelési költségek elemzéseinek áttekintésére. Azaz a munka lényegi részére, a valódi elnöki teendőkre.

Rövid távon valahogy elboldogul az a szövetkezeti vezető, aki úgy tartja, át kell esni a tanfolyamon, de a dolgoknak ez az elméleti része nem elsődleges, mert hiszen — ahogy ezt emlegetni szokták — minden a földeken dől el. A földeken már csali az dől el, hogy jól döntöttek-e a tervkészítéskor, az ágazati szerkezet kialakításakor, azaz, jól döntöttek-e az elvi kérdésekben? Ezért kell hosszú távra kalkulálni, ezért kell a tanfolyam segítségével megtett első lépést követnie a többinek.

Krónikás

ható meg. Ezért figyelhető meg a kapitalista világrend- szerben például a „Közös Piac” az Európai Gazdasági Egyesülés, mint egyes tókésállamok szorosan integrált társulásának kialakulása. A szocialista világrendszeren belül ennek a folyamatnak a kifejezője a KGST. Az integrált gazdaságok kialakulásakor viszont a társult államok a gazdaság egyes területein önkéntesen lemondtak főhatalmuk teljessége, vagyis a szuverénitásban kifejeződő elidegeníthetetlen joguk egy bizonyos részéről, s alárendelik magukat bizonyos közös érdekeknek. A nyugati „Közös Piacon” például az egyesülés igazgatótanácsának valójában — a legerősebb tőkés monopóliumok képviselőinek — előírás formájában jelentkező diktátumait teljesítik.

MEGFIGYELHETŐ azonban az intenzívebb kapcsolatok kialakulása, az integráció, a politika síkján is, mindenekelőtt a katonai együttműködés területén. Az imperialista hatalmak különböző katonai tömböket (NATO, SEATO, CENTO és mások) hoztak létre, amelyek közös parancsnokságokkal bírnak. A főparancsnokságaik az egyes államok fölötti szervként működnek, amelyek a tagállamokra kötelező döntéseket hoznak. Az imperialista katonai erők integrálódása és ilymódon hatékonyabbá válása miatt a megnövekedett veszély felismerése hívta életre a „Varsói Egyez- mény”-ben megtestesülő szocialista katonai szövetséget. A katonai egyesülés folyamata viszont szükségképpen azt jelenti, hogy megszűnik az a helyzet, amikor az egyes országok védelme kizárólagosan az érdekelt államra tartozott. Az egyes államok saját érdekükben, saját területükön bizonyos katonai kérdések eldöntésében — a közös megállapodások alapján megjelölt módon — beleszólást engednek egyes külhatalmaknak, vagyis

lemondva itt is főhatalmuik egy részéről, beleszólást engednek a főparancsnokságnak.

A nemzetközi együttműködés egyéb formái, pl. a bűncselekmények egyes fajtái, a kábítószercsempészek, vagy a leánykereskedelem elleni küzdelem stb. létrehozza az IN- TERPOL-t, egy az egyes államokon felülálló nemzetközi rendőrségi szervezetet, amely az egyes államok területén önállóan eljárhat, és bizonyos esetekben cselekvőén is beavatkozhat a bűncselekmények üldözésébe. Hasonló lehet az egyes járványok elleni küzdelem nemzetközi szervezeteinek hatásköre is. Az effajta jelenségek lényegében az állami szuverenitás bizonyos korlátozását jelenthetik és jelentik.

Az elmondottakból kitűnhet: korunkban nincsen abszolút szuverenitás. Sőt, esetenként az a paradox, helyzet alakul ki, hogy az egyes kis nemzetek szuverenitása és függetlensége csakis szuverenitásuk bizonyos részéről való lemondással biztosítható. Különösképpen érvényes ez a kis szocialista államokra, amelyeket az imperialista reakció támadásával szemben csakis az egymásra való támaszkodás, egymás segítése védhet meg. Ezért tehát nem az a kérdés, fennáll-e, biztosítható-e az abszolút szuverénitás, hanem hogy a teljes egyenjogúság alapján álló kölcsönös előnyöket jelentős kapcsolatok vagy pedig a gyengébb állam kizsákmányolása, önkényes alárendeltsége a jellemző az államok egymás közötti viszonyára.

AZ EGYESÜLÉSRE LÉPŐ ÁLLAMOK megmaradó szuverenitása mellett szükségképpen kialakul a kérdések olyan köre, melyekben az egyes államok önként alárendelték a döntést olyan szerveknek, amelyek érdekeiket magasabb fokon, hatékonyabban képesek kielégíteni. A közösség egésze

Népgazdaságunk 1968-ban

(Folytatás az 1. oldalról.)

lakossági vásárlóerő túlnyomó részét áruvásárlásra fordították.

A kiskereskedelmi árak színvonala az év egészét tekintve lényegében megegyezett a tavalyival, a szolgáltatásoké mintegy 4 százalékkal magasabb volt az előző évinél.

1968-ban a szocialista ipar 5 százalékkal termelt többet, mint egy évvel korábban. 1968-ban a szocialista iparban átlagosan 1 693 100 fő dolgozott, 60 500 fővel, 3,8 százalékkal több, mint egy évvel azelőtt. Az egy foglalkoztatottra jutó ipari termelés a szocialista iparban — nem kielégítő mértékben — 1,1 százalékkal, az állami iparban 1,5 százalékkal haladta meg az égy évvel azelőtti szintet.

Az iparban és az építőiparban megkezdődött a fokozatos áttérés a 44 órás munkahétre. 1968. január 1. és szeptember 30. között a szocialista iparban dolgozók 40 százalékának — több mint 600 000 dolgozónak — csökkentették a heti munkaidejét.

1968-ban az építőipari termelés — az előzetes számítások szerint — körülbelüli 6 százalékkal haladta meg az előző évi szintet. Az állami építőipari vállalathoz benyújtott építési igények a kivitelezési lehetőségeket körülbelül 20 százalékkal meghaladták.

Az állami építőipari vállalatok 1968-ban 12 000, az építőipari szövetkezetek pedig közel 3000 fővel több munkást foglalkoztattak, mint a megelőző évben. Az egy főre jutó termelés 1968-ban nem emelkedett, az egy órára jutó termelés valamelyest meghaladta az előző évi szintet.

Az építőipar erői 1968-ban az előző évinél jobban koncentrálódtak. 1968. december 31-én — az előző év utolsó napjához viszonyítva — 1000 darabbal kevesebb építmény kivitelezése volt folyamatban, csökkent a kezdődő új beruházások száma is.

Az új árakon elszámolt építőipari munkák árszintje 1967- hez képest — az árreform soés az egyes tagállamok szuverenitása az egyes — az egyesülés érdekeivel összefüggő — kérdésekben, mint például a közös védelem stb. bizonyos mértékig azt jelenti, hogy egy adott állam szuverenitása mintegy „kétszintű” lesz. Egyrészt megmarad a kérdések széles köre, melyekben változatlanul csakis ez az állam gyakorolja a fő hatalmat Másrészt megjelennek olyan érdekek, amelyek a másik állam területén és látszólag csak annak fő hatalmához tartozó kérdések, de — kedvezően vagy kedvezőtlenül — mégis kihatnak az integrált egység egészének érdekeire. És ezzel külön-külön is az egyesülésben részt vevő államok mindegyikének érdekeit is érintik. Minden állam ily módon saját szuverenitása megsértésének foghatja és fogja is fel az integráció bármely tagállama érdekeinek csorbulását, pl. a biztonsága elleni fellépést, az adott országban levő hatalom meggyengítését és másokat. Ilyenkor az egyes integrációk közös érdekeinek megvédése, illetve érvényesítése lesz alapvetően és döntően az egyesüléshez tartozó tagállamok cselekvését meghatározó tényező- vé. /

Ezek az általános elvek érvényesülnek a szocialista államok közötti kapcsolatokban, a szocialista országok szuverenitásában.

A SZOCIALISTA VILÁGRENDSZER létrejötte után éppúgy, mint korábban, a függetlenség és a szuverenitás kérdését mindig a munkásosztály hatalma, illetve a nemzetközi munkásmozgalom helyzete és érdeke szempontjából kell vizsgálni. Az egyes szocialista országok, valamint a nemzetközi munkásmozgalom érdeke a szocialista országok sajátos egységérdekeinek kielégítését is megköveteli. Ezek között minden tagország és az egész szocialista közösség fejlődése és megszilárdítása

rán tervezett 10—12 százalékkal szemben — mintegy 16— 17 százalékkal emelkedett.

Az 1968. évi beruházások jelentős része á korábbi években megkezdett beruházások folytatásából, illetve befejezéséből állt. 1968. évben számos beruházás fejződött be. Üzembehelyezték a százhalombattai Dunamenti Hőerőmű 150 mw teljesítményű 5. sz . gépegységét, elkészült a Győr—országhatár közötti 220 kw-os villamosenergia távvezeték. A Tiszai Vegyikombinát Nitrogén- műtrágya Gyára 210 000 tonna, a Budapesti Vegyiművek szuperfoszfát üzeme 40 000 tonna kapacitással bővült. A gázprogram keretében elkészült a Szánk—Kecskemét, Békéscsaba—Gyula, a Hódmezővásárhelyi—Kardoskút és a Szeged—Algyő közötti gáztávvezeték. A kohászati beruházások közül a legjelentősebb a Csepel Vas- és Fémművek cső- és rúdhúzóüzemének üzembehelyezése volt.

A papíripar a 32 000 tonna kapacitású dunaújvárosi írónyomó papírgyárral bővült. A könnyűiparban többek között bővítették a Magyar Selyemipar vállalat szentgotthárdi gyárát, a szombathelyi Pamutipari Vállalatot, a pécsi Bőrgyárat.

A közlekedés fejlesztését szolgálta a Budapest—Cegléd közötti vasútvonal villamosítása, valamint az M 7-es autópálya Martonvásár—Székes- fehérvár közötti szakaszának megnyitása. Az év folyamán készült el a magyar—román mikrohullámlánc Ernőd—Debrecen közötti szakasza.

1968-ban — előzetes, részben becsült adatok szerint — több mint 65 000 lakást építettek, többet az 1967. évinél. Ezen belül az állami építőipari vállalatok 24 000 lakást adtak át a megrendelőnek, 1900-zal, 8 százalékkal többet, mint az előző évben.

Üzembe helyeztek Balaton- füreden és Szombathelyen egy-egy szállót, és átadtak három touring-hotelt.

1968-ban a mezőgazdasági bruttó termelés — az előzetes számítások szerint — liismérszempontjából is leglényegesebb és elsődlegesen fontos érdek e szocialista közösség védelme.

Ezeknek a szocialista országoknak objektív helyzete, célja, programja és ellenségei is közösek. Elszakíthatatlanul összeforr a sorsuk. Ebből elkerülhetetlenül következik összefogásuk, a szocialista országok függetlenségének, a szuverenitásának védelme és biztosítása.

A szocializmust építő országoknak nem lehet a szocialista közösség érdekeivel szembenálló cseh—szlovák, magyar— jugoszláv, illetve albán nemzeti védelmi érdekek. A politika s benne a védelmi politika kidolgozásánál az egész tábor érdekeiből kell kiindulni. Éppen ezért az egyes szocialista államok szuverenitásával ösz- szefüggő kérdések vizsgálatánál a legdöntőbb, hogy az adott probléma megoldása hogyan hat ki valamennyi szocialista államra, érdekekre és ezen belül is döntő, hogyan érinti a közösség védelmi érdekeit.

Ennek az elvnek gyakorlatban való alkalmazása ma például azt követeli, hogy mind a 14 szocialista országnak tudatos szocialista erői úgy érvényesítsék. úgy vizsgálják és úgy értékeljék saját népük, nemzetük helyzetét és érdekeit, hogy az ne kerüljön ellentétbe a szocialista közösség egészének védelmi érdekeivel. Az egyes országok tudatos szocialista erőinek mindenkor szem előtt kell tartaniuk, hogy az egyes népek és nemzetek érdekeit szolgálni kívánó intézkedéseik hogyan hatnak más szocialista államokra: erősítik-e azok egységét, vagy pedig ellenkező hatást gyakorolnak.

EZ AZ ÁLLÁSPONT egyezik az egyes sajátos nemzeti érdekekkel is. A nemzetközi proletariátus érdeke és a szotékber (1—2 százalékkal) meghaladta az 1967. évi szintet. A növénytermelés lényegében ugyanakkora. Az állattenyésztés volumene körülbelül 4—5 százalékkal nagyobb volt, mint az előző évben. Folytatódott a mezőgazdasági termelőszövetkezetek ldegószítő tevékenységének fejlődése és szerepe a termelésben, valamint a lakosság igényeinek kielégítésében egyre nagyobb lett.

1968-ban a növénytermelésen belül a zöldség, a gyümölcs, valamint a szénafélék hozamai csökkentek, a gabonafélék, a kukorica és a szőlő termésmennyisége meghaladta az előző évit. Az állattenyésztésen belül elsősorban a sertés- és baromfitenyésztés termelése növekedett.

Az 1967. évi őszi csapadék- hiány és a hónapokig tartó tavaszi szárazság ellenére a kalászosok és néhány más növény 1968. évi terméseredményei a vártnál lényegesen jobbak voltak. Ebben az 1967. évinél csaknem 20 százalékkal több műtrágyának, egyéb agrotechnikai intézkedéseknek, továbbá az öntözött területek bővülésének is szerepe volt.

A búza termésátlaga kt. holdanként 14.5 q volt (egy hektárra számítva 25,2 q), alig valamivel kisebb az 1967. évi eddigi legmagasabb termésátlagnál. A kukorica termésátlaga' 17.2 q volt holdanként (hektáronként 29,9 q). Ennél nagyobb termésátlag és termés- mennyiség csak a rekordtermésű 1966. évben volt. Jó volt a cukorrépatermés is. Burgonyából az előző évieknél kisebb területen, a tavalyinál lényegében azonos termésátlag mellett — kevesebb termett, mint 1967-ben.

1968-ban az időjárást legjobban a szálas takarmányok sínylették meg. Zöldségből is kevesebb termett, mint 1967- ben, ennek folytán a nyári hónapokban a zöldségárak jóval magasabbak voltak, mint az előző évben.

1968-ban a szőlőtermés nagyobb volt az előző évinél. Ez nagyrészt annak volt az eredménye, hogy az 1961—1965.

cialista nemzeti érdek lényegét tekintve itt is szorosan összefügg.

A szocialista országok egysége ugyanakkor, mint azt a gyakorlat szemléltetően bizonyítja, egyáltalán nem korlátozza a különböző országokban működő kommunista és munkáspártok önállóságát és az egyes szocialista államok függetlenségét, szuverenitását. A tagállamok függetlensége és az internacionalizmusuk a szocialista közösségben egymástól elválaszthatatlanok, egymással szorosan összefüggnek.

Szemléletesen jut ez kifejezésre a szocialista közösség védelmével összefüggő feladatok ellátásakor. A szocialista államok összességének határa azonos minden egyes szocialista ország határával. Ennek megfelelően a csehszlovák— nyugatnémet határ éppúgy a szocialista közösség határa, mint az osztrák—magyar határ. Ha ezek a határok bárhol, bármely országban veszélybe kerülnek, a szocialista országoknak internacionalista kötelességük megvédeni. Azonban nemcsak közösségi érdek, hanem a magyar, illetve a csehszlovák szuverenitás és nemzeti függetlenség érdeke is, hogy ezeket a határokat a Varsói Szerződés katonai hadereje védje, vagyis az egyes szocialista országok különálló védelmi erejénél hatalmasabb hadsereg őrködjék e határok biztonságán. Ezért amikor 1968. augusztus 21-én a Varsói Szerződés katonai egységei internacionalista segítséget nyújtottak Csehszlovákia valóban szocialista erőinek, nemcsak internacionalista kötelezettségüket teljesítették, hanem minden egyes szocialista ország és az egész szocialista közösség szuverenitását és függetlenségét védelmezték.

Dr. Kiss Artliumé

években telepített szőlők jelentős része az év folyamán már termést adott. (A termő- terület majdnem 11 000 kát. holddal nagyobb volt, mint egy évvel korábban.) Gyümölcstermésünk mintegy 10— 15 százalékkal kisebb volt az előző évi rekordtermésnél.

1968. év végén — az előzetes adatok szerint — a szarvasmarha-állomány az egy évvel korábbihoz képest 32 ezer darabbal csökkent és 2 017 000 darabot tett ki. A tehénállomány 1967. december 31-i 785 000 darabról kb. 751 000 darabra csökkent. 1968. év végén a sertésállomány (5 800 000 db) az egy évvel azelőtti magas állománynál mintegy 840 000 darabbal kisebb volt.

Kenyérgabonából az előző évinél 2 százalékkal több, az ellátást biztosító mennyiség került az állami raktárakba. Abraktakarmányból lehetővé vált az állattartók részére történő piaci eladás is. Az 1967. évinél kisebb termés folytán csökkent a zöldség- és gyümölcsértékesítés, valamint a tartósítás. A borfelvásárlás 27 százalékkal nőtt.

A vágóállatok és állati termékek felvásárlása az előző kétévi kismértékű növekedés után 1968-ban 13 százalékkal

nőtt. Vágósertésből 29 százalékkal, vágómarhából 10 százalékkal. baromfiból 9 százalékkal vásároltak fel többet, mint 1967-ben. A tojásfelvásárlás 14 százalékkal csökkent. Ebben annak volt szerepe, hogy a kiskereskedelem a múlt évinél nagyobb mennyiséget szerzett be közvetlenül a termelőktől, valamint, hogy a termelők piaci tojáseladása jelentősen növekedett.

A felvásárlási árszínvonal az 1968. évre előirányzottnál kissé magasabb volt, a zöldség- és gyümölcsárak emelkedése miatt.

Az élelmiszerpiac termelése 1968-ban 4 százalékkal volt nagyobb, mint 1967-ben.

1968-ban megszűnt a közlekedési vállalatok szállítási monopóliuma. Éz abban jutott kifejezésre, hogy jelentősen bővült a nem közlekedési vállalatok és a termelőszövetkezetek tehergépkocsi-parkja és áruszállítása, a közlekedési vállalatok viszont valamivel kevesebb árut szállították mint 1967-ben.

A vasúti szállítás további korszerűsítésének eredményeként a villamos- és Dmsel-von- tatás aránya az 1967. évi 50 százalékról 1968-ban 61 százalékra emelkedett.

A személyszállításban egyre nagyobb szerepet töltenek be a személygépkocsik. 1968-ban a személyautók száma 12 százalékkal nőtt, és állományuk az év végén 162 590 darab volt.

1968. folyamán nőtt a tartós fogyasztási cikkek állománya. A személygépkocsi-állomány növekedése mellett a televízióelőfizetők száma 229 000-rel emelkedett. 1968. év végén 1000 lakosra 15,8 személygépkocsi és 137 televízió-előfizető jut.

1968-ban a magyar állampolgárok körülbelül 930 000 esetben utaztak külföldre. Az utazások száma az előző évihez képest 7 százalékkal csökkent. (Külföldiek az 1967. évihez hasonlóan, körülbelül 2 400 000 esetben keresték fel hazánkat.)

Az ország lakossága 1968 végén 10 275 000 fő volt, 39 000 fővel több, mint egy évvel korábban. Folytatódott a népesség elöregedése. 1968 elején a 60 évesek és idősebbek aránya már 16,4 százalék volt az össznépességen belül.

Az öregek számának emelkedésével együtt nőtt a nyugdíjasok száma is: 1968 végén a nyugdíjasok száma elérte az 1 300 000 főt.

1968-ban 1128 orvos szerzett diplomát. Az orvosok száma 1968. év végén megközelítette a 22 000-ret.

Az 1968 első negyedében lezajlott nagyméretű influenza- járvány több mint másfél millió megbetegedést okozott.

Az 1968/69-es tanévben a lakosság ötödrésze — csaknem 2 millió fő — folytat rendszeres iskolai tanulmányokat.