Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-02 / 27. szám

1969. FEBRUAR 2., VASÄRNAP "•'xMirlr.v 3 A közeli napokban Hazánkba látogat a jugoszláv miniszterelnök Ládagyár a híradástechnikának Most egy éve, hogy a nagykovácsi Vörös Hajnal Tsz-ben megkezdték a ládagyártást, öt éves szerződést kötöttek a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárral. Ez' a vállalkozás mindkét fél számára hasznos, mint aílbgy azt az elmúlt év bizonyította. Három­millió háromszáznegyvenezer forint értékben 12 ezer ládát szállítottak, kifogástalan minőségben. (Foto: Gárőos) Illatos út lesz a soroksári Duna ágból? „Ha rajtunk múlik: nem!” Január 28—i számunkban részletesen beszámoltunk olva­sóinknak arról, hogy Tököl község szomszédságában új üzem létesül: a József Attila lakótelep sok ezer lakójának tiltakozására kitelepítik a fő­városból az Állati Fehérje Takarmányokat Előállító Vál­lalat (ÁTEV) Illatos úti üze­mét. A tervek szerint a jövő esztendő végén megkezdené működését Tököl mellett ez a gyár. De vajon mit szól hozzá a járási pártbizottság és a já­rási tanács? Erről beszélget­tünk dr. Dobrai Lajossal, a Ráckevei Járási Pártbizottság első titkárával és Szabó Jó­zseffel, a járási tanács vb-el- nökével. — Ha rajtunk múlik: nem épül meg ez a gyár járásunk területén — kezdi a beszélge­tést dr. Dobrai Lajos. — Miért? — Alapvető változások tör­téntek járásunkban az első, 1963-as helykijelölés óta. Akár a szőlő-, gyümölcstelepítósek- re, akár az üdülőhellyé fejlesz­tés tervére vagy a vízisport lehetőségek fokozására, az idegenforgalom növekedésére gondolok, hat esztendővel ez­előtt ezekről még alig-alig be­széltünk. Ma pedig kézzelfog­ható valóság valamennyi. — De történtek más változá­sok is — veszi át a s^ót Szabó József. — Járásunkban mint­egy kilencvenezer ember él. Ezek közül ötvenötezer a mun­kaképes dolgozó. Hat-hét év­vel ezelőtt még gond volt a szabad munkaerő foglalkozta­tottsága. Ma: jelentős munka­erőhiánnyal küzdünk. Húsz­ezer ember a fővárosban ta­lált munkalehetőséget. Huszon­ötezren a járás gyáraiban, in­tézményeiben, kereskedelmi hálózatában dolgoznak. A ter­melőszövetkezetekben nyolc­ezren, az állami gazdaságok­ban pedig kétezren. A Csepel Autó pillanatnyi új munkaerő- igénye háromszázötven fő. A Pestvidéki Gépgyáré százöt­ven. A többi üzemé összesen száz. És akkor még nem be­széltem a termelőszövetkeze­tekről, amelyekben az átlag­életkor ötvennyolc év, ugyan­akkor egyre erőteljesebben térnek át a, belterjes gazdál­kodásra. Azután: három hó­napnál hosszabb időszakra mintegy háromszáz idénymun­kást foglalkoztatnak Szabolcs­ból, Szatmárból. — Két legnagyobb üzemünk, a Csepel Autógyár és a Pest­vidéki Gépgyár tervezett bőví­téseit ebből eredően nem a já­rás területén akarja megvaló­sítani — folytatja a megkez­dett gondolatot dr. Dobrai La­jos. — A Csepel Autógyár ve­zetői Szabolcs és Bács megyei vezetőkkel tárgyalnak, a Pest­vidéki Gépgyár vezetői pedig Zala megyében és Abony kör­nyéken keresnek alkalmas helyet a gyár bővítésére. A já­rásban jelentkezett munkaerő- hiány tehát már eddig is ko­moly gondok forrásává vált.1 (A Csepel Autógyárba például négyezren a fővárosból járnak ki dolgozni!) A munkaerő csökkentésének ellensúlyozá­sára a Csepel Autógyár pél­dául az elmúlt esztendőben egy forinttal emelte az átlag­órabért. Ilyen helyzetben ne­héz elképzelni, hogy az ÁTEV munkaerőt tudna biztosítani új üzeméhez Tököl térségé­ben, ahogyan az a terveik kö­zött szerepel. — Más változások? — Néhány nappal ezelőtt kaptam értesítést — folytatja dr. Dobrai Lajos —•, hogy a létesítendő üzemhez legköze­lebb álló objektum, a kórház, mintegy nyolcvan-százmilliós beruházással bővül a közel­jövőben. Ez pedig újabb ok arra, hogy ne itt épüljön fel az ÁTEV tervezett üzeme. — Miért nem tiltakozott eré­lyesebben a járás az ATEV Tököl térségébe telepítése el­len? — Mint már az előző cikk is említette — válaszol Szabó József — 1964-ben sikerült a Taksony térségébe tervezett telepítést megvétóztatnunk. Esztendővel később a járási ta­nács kényszerűségből jelölte meg Tököl térségét. — Miért nem ragaszkodtak következetesen a Gazdasági Bi­zottságnak 1963-ben kelt azon határozatához, amely ipartele­pítési tilalmat rendelt el a rác­kevei járásban? — Említettem, hogy kény- szerűségből, a megyei tanács utasítására jelöltünk ki más helyet. Akkor abban bíztunk, hogy a felépítendő gyár olyan szagelszívó berendezésekkel rendelkezik majd, amely tel­jes egészében megakadályoz­za a jelenlegi termeléssel já­ró szörnyű bűzt. — A kivitelező vállalat igaz­gatójával folytatott beszélge­tésünkkor azonban megtud­tuk — mond véleményt dr. Dorbai Lajos —, hogy a be­építendő elszívó berendezés elvben ötven-hetven százalé­kos szagelvonásra alkalmas csupán. — Ezt követően különböző szakértői véleményeket kér­tünk — mutatja az ügyben kelt legfrissebb aktákat Sza­bó József. — Két mondatot idéznék csupán az Országos Közegészségügyi Intézet vé­leményezéséből. „A fűzfői Ve­gyiművek az utóbbi tíz év­ben közel kétszázmillió fo­rintot áldozott a káros kibo­csátások csökkentésére, azt mindmáig nem tudta meg­szüntetni. Egyébként a vilá­gon mindenütt tapasztalható az organikus anyagokat fel­dolgozó üzemek környezeté­ben bizonyos bűzhatás...” E szakvélemény szerint tehát nemcsak nálunk, de világvi­szonylatban sincs még telje­sen megoldva az organikus anyagokat feldolgozó üzemek szagtalanítása. Ebből logiku­san következik, hogy sem­miképpen sem telepíthető ilyen üzem üdülőterületre. A járás párt- és állami ve­zetői nincsenek egyedül az ÁTEV Tököl térségében tör­ténő telepítésének ellenzésé­ben. Esztendővel ezelőtt há­rom község — Tököl, Szi­getújfalu és Szigetcsép — la­kói jelentették be tiltakozá­sukat. Karika János megyei tanácstag az elmúlt év őszén interpellált ebben az ügy­ben. A járási tanács a me­gyei tanácshoz, a járási párt- bizottság a megyei pártbizott­sághoz fordult segítségért. Felépül-e az ÁTEV üzeme Tököl szomszédságában vagy sem? Tízezrekét foglalkoz­tat ez a kérdés a ráckevei járásban. Prukner Pál Fock Jenőnek, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének meghívá­sára a közeli napokban nem hivatalos látogatásra Magyar- országra érkezik Mika Spiljak, a jugoszláv végrehajtó tanács elnöke. BERLIN Dr. Sághy Vilmos nyilatkozata Dr. Sághy Vilmos, a mező- gazdasági és élelmezésügyi mi­niszter első helyettese, aki a magyar mezőgazdasági kül­döttség élén tárgyalásokat folytatott a Német Demokrati­kus Köztársaságban, hazauta­zása előtt nyilatkozott a Ma­gyar Távirati Iroda berlini tu­dósítójának. Elmondotta, hogy a legfontosabb elvi változás a két ország mezőgazdasági és élelmiszeripari együttműkö­désében az egyes intézmények és vállalatok közötti kapcsola­tok jelentőségének nagymér­tékű megnövekedése. A miniszterhelyettes el­mondotta, az új gazdasági me­chanizmussal összefüggő je­lenség, hogy a tudományos kutatások cseréjénél megszűnt az ingyenesség, s a kölcsönö­sen nyújtott teljesítmények elszámolásra kerülnek. Konkrét megállapodások születtek élelmiszeripari ter­mékek szállítására és a válasz­ték bővítésére. Így például a konzerviparunk újdonságként halászlékonzervet és halászlé­kockákat szállít az NDK-ba. Dr. Sághy Vilmos elmondotta: bár az NDK piacán igen nagy érdeklődés mutatkozik a ma­gyar gyümölcs-, zöldség- és főzelékfélék iránt, mégis ezen a területen még nem tudunk mindenben megegyezésre jut­ni. Fokoznunk kell a választé­kunk skáláját, és ami a leg­fontosabb, a piac igényeinek megfelelően, hosszabb időre szét kell húznunk a szállítási időszakot. NYERGESÚJFALU Téglagyár-záróra Pénteken Nyergesújfalun bezárta kapuit az ország egyik legöregebb téglagyára. Hite­les feljegyzés nincs arról, hogy pontosan mikor kezdték meg a termelést, de mintegy 100 évig működött. Tégláiból sok híres épületet emeltek, többek között a Parlamentet is. Szál­lítottak a dunaújvárosi épít­kezésekhez is. Az „öreg” üzem működése már nem gazdasá­gos. Ezért a szomszédos, nagy­mértékben bővülő, terjeszkedő Viscosa-gyárnak, a hazai mű­szálgyártás központjának adja át a helyét. Dolgozóinak nagy része is ott helyezkedik el. Az idő megy, de mindenki a-ba jön A FEBRUAR 3-TÓL 17-IG TARTÓ TÉLI VÁSÁRRA Téli ruházati cikkek mélyen leszállított áron GAZDAG VÁLASZTÉK - MOST VÁSÁROLJON I KERESSE FEL A CEGLÉDI ÁRUHÁZAT! sss/ssssssss/ssssssssssssssss A lenini gondolatok nyomában A rothadás az élet laboratóriuma Lenin: „A civilizáció, a szabadság és a gazdagság a kapitalizmusban arra a gazdag emberre emlékeztet, alji te­letömi a bendöjét, elevenen elrothad, és nem engedi élni azt, ami fiatal... ... A burzsoázia minden barbárságra, brutalitásra és gonosztettre kész, hogy megvédje a pusztulófélben levő ka­pitalista rabszolgaságot...” Gondoljuk csak el, milyen nagy utat tettünk meg eddig, hogy kiemelkedve az állatvilágból, végképp emberré vál­junk. Hol van már az az idő, amikor még a társadalom el­fogadta s normálisnak ítélte — a létfenntartás feltételének — az emberevést? A rabszolgaságot sem tűrjük már, mint ahogyan a hadifoglyok lemészárlását vagy a bűnösök kín­vallatását. Az emberiség lassan felnőtté válik, s azon mun­kálkodik, hogy az emberevés után megszüntesse és a bor­zalmak múzeumába helyezze a háborúkat is. És vele azt a társadalmi rendszert, amely az embernek ember által való kizsákmányolását és a háborúkat szüli. Túl hosszú a gondolati ív az emberevéstől a kizsákmá­nyolás megszüntetéséig? Csak látszatra. Mert a valóságban egyre megy, hogy megesznek-e egy embert vagy kizsák­mányolják; hogy a húsából barapdálnak falatonként, vagy verítékcseppenként fogyasztják el. A különbség csupán annyi, hogy a kannibalizmus humánusabb volt, mint a mai kizsákmányoló társadalom. Több okból. Először is azért, mert az áldozattal ha­mar végeztek. Egy csapással ölték meg a gyengét, s fel­falták az erősek. A tőkés termelés csontőrlő malmaiban negyven-ötven évig is eltart, amíg a mindenható profit ap­ránként elfogyasztja a munkást. Senkit ne tévesszen meg, hogy közben hűtőszekrényt, autót is ad neki. Valamivel a kannibálok is lépre csalták, elgyengítették az áldozatot. Azt mondják a modern kannibalizmus prófétái, hogy rosszak az emberek. Rosszak a newarki négerek, mert lá­zadoznak a nyomor ellen. Rosszak a vietnami parasztok, i mert a maguk választotta életforma szerint akarnak élni. I Rosszak azok az amerikai fiatalok is, akik elégetik a kato­nai behívót. Nem akarnak a háborúba menni Sok rossz ember van szerintük. Ez a társadalmi bajok forrása. Talán nem ismerik ezt a szép brechti gondolatot A vágóhidak Johannájából: „Nem a szegények gonoszságát mutattad (csupán nyomorúságukat). Te a szegények go­noszságát mutatnád? (Én a gonosz szegények nyomorát mutatom meg.) Mit jelent az, hogy rossz ember, gonosz? Talán olyan az élet rendje, hogy szabadon dönt az ember, s azt mond­ja: „én jó leszek.”. A másik meg: „gonosz leszek — ez az életprogramom”. Vagy mégis igaz, hogy az isten rendelete szerint született az egyik jónak, a másik rossznak? Ne higgyük. Milyen atya az, aki gyermekei egy részét eleve rossznak kárhoztatja? Erre az állításra csak a mindenkori vallásoknak volt szüksége, mert úgy éltek a rossz örökké­valóságának a hirdetéséből, a vétkezésért járó kárhozat fenyegető prédikálásából, mint kuruzsló a betegségből; Nagyon is földi dolgok a rosszaság eredői. Az önzés, a hatalomvágy, az erőszak, a ravaszság. Ebből és hasonló okokból származik mindaz, ami társadalmi méretekben a rosszat szüli, az emberek életét megnyomorítja, elkeseríti. Ezek azok, amelyek még sokszor az alig elhagyott állati lét nyomai inkább, mint a magasabb rendű ember tulaj­donságai. És sajátos módon mindez egyben az emberiség felemelkedésének is biztosítéka. Az „örök rossz” elleni küzdelem. Évezredeken át a társadalmi1 és gazdasági ha­ladás eszköze volt. Mint Engels írta: „... az osztályellenté­tek felmerülése óta éppen az emberek gonosz szenvedé­lyei, a kapzsiság és uralomvágy a történelem emeltyűi". Ma is azok. A modern kannibalizmus — az imperializmus — végsőkig rothadt talajából, az ellene folytatott világ­méretű harc eredményeként bontakozik ki az ember új világa. Igaz ez akkor is, ha látszatra ellentmond ennek az emberiség eddigi történelme. Mert hisz hiába váltották egymást a történelmi korszakok, az ember mintha görcsö­sen ragaszkodott volna az örök rosszhoz. Pedig ez nem igaz. A termelési eszközök magántulajdonában van a magyarázat. Mert a tulajdonosi lelkűiét mindig egyforma — a fáraótól az amerikai elnökig. Bármilyen is volt a tú­ladjon formája, mindig kizsákmányolást takart, osztályok­ra tagozódást eredményezett, s ezen a talajon mindig vi­rágoztak a belső és a külső harcok. És a harci eszközök? A kerékbe törtéstől az amerikai rendőrség bénítógránát­jáig, a papi átoktól a James Bond-filmekig, az elnyomót- i tak fizikai és lelki kordában tartására a fegyverek gazdag 1 arzenálja fejlődött ki. A barbárság végigvonul az emberiség történelmén, csupán mind modernebb formában jelentkezik. Mennyire j igaza van Diderot-nak, aki kétszáz évvel ezelőtt így kiál- ! tott fel — a primitív ősközösségi ember életét vizsgálva: ’ „Nem olyan barbárok, mint mi!” Mit mondjunk erre ma? Amikor napalmbombákkal perzselik a termőföldeket, véd­telen asszonyokat, gyermekeket géppuskáznak, kórházakat. • vízműveket és iskolákat tesznek a földdel egyenlővé — nem mondhatjuk-e el, hogy ez már a barbárság legmaga­sabb foka, bármennyire is a civilizáció egyenruhájában jelentkezik? A legfőbb emberi rosszaság táptalajának a megszün 1 tetése napirendre került. És itt kell idézni Marxot — e , gondolatmenet furcsa címére hivatkozva. A rossz nemcsak rosszat eredményez. Kiváltja egyben a harcot is, azaz: „a rossz oldal hozza létre a történelmet csináló mozgást az­zal, hogy megteremti a harcot”. így lesz a rothadás az élet laboratóriuma. így, ebben a relációban érthetőbb, a világtörténelem folyamatában jobban elhelyezhető az októberi forradalom győzelme is. íme, Lenin hova vezeti a forradalom gyökereit: „... az orosz haladó gondolat a példátlanul barbár és reak­ciós cárizmus igája alatt mohón kutatta a helyes forra­dalmi elméletet, és .. . a marxizmust mint egyedül helyes forradalmi elméletet Oroszország valóban kikínlódta ma­gának félszázados hallatlan gyötrelmek és áldozatok, pél­dátlan forradalmi hősiesség, hihetetlen energia ét önfelál­dozó kutatás, tanulás, gyakorlati kipróbálás. csalóJások ... árán." Azóta, éppen e ragyogó példa nyomán más népek is végigjárták ezt az utat. Aki hallgat a történelem szavára s ítélni tud belőle, biztos abban, hogy a kapitalista világ mai elvetemült gonoszsága végső harcra ingerel. A mo­dern kannibalizmus napjai — történelmi mértékkel mér­ve — megszámoltattak. Varga József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents