Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-08 / 5. szám

1969. JANUAR 8., SZERDA rest MEGYE! < Kit "I tin GYENGE felhozatal kereslet Zárt árudák Fagyveszély Drága alma Az ünnepdömping alatt kiürültek a kamrák, ráadá­sul a keddi jó piécnap szo­kott lenni. Tegnap ennek el­lenére- gyenge volt a fővá­rosi piacokon a kereslet és a kínálat. Az újpestin, az Elmunkás térin és a Hold utcain jártunk. Mindhárom csaknem ugyanazt a képet mutatta: sok tsz ki sem nyi­totta árudáját. Meglepő különbséget ta­pasztaltunk az újpesti és a másik két piac árai kö­zött. Az előbbi jóval olcsóbb volt. A burgonya kilójánál pél­dául 20—30 filléres, az al­mánál pedig 1—2 forintos eltérés is mutatkozott. A vecsésiek felvonultak hí­res savanyú káposztájukkal. Az Élmunkás téren 7 fo­rintért, Újpesten 6-ért ad­ták, de a háziasszonyok köny- nyen lealkudhattak 1—1 fo­rintot a hidegben toporgó termelőktől. Alaposan felkészültek a magánkereskedők a fokhagy­maidényre. Magas árakra számítottak és nagy készle­tet halmoztak fel. Közbeszólt azonban az állami kereskedelem: 23 forintért adja ezt a most oly keresett cikket. Ám. még így is láttunk fok­hagymahegyet, amelyen 40 forintos árcédula hivalko­dott. Fejes- és kelkáposztát csak a szövetkezetek és az állami kereskedelem árusított Az ős­termelők érthetően féltek a hidegtől. Elég sok fagycsí­pett káposztát láttunk, ame­lyet csupán 2 forint körüli áron tudtak eladni. A tavaly januári árakhoz viszonyítva, drágulást tapasz­taltunk. Különösen az almá­nál. Húsvétikor került any- nyiba, mint amennyiért most adják. A termelőknek azt taná­csoljuk, burgonyát vigyenek piac­ra, minden mennyiségben elkel, annak ellenére, hogy a bol­tokban bőségesen kapni, de gyengébb a minősége. Jó ára van a babnak. A termelők ugyancsak szép pénzt kap­nak a borsóért és a lencséért is.' A budapesti piacokon teg­nap elsősorban a ZÖLDÉRT boltjai tartották a frontot. Szombatra, sőt már péntekre is nagyobb felhozatal várható, kinyitnak a szövetkezeti áru- dák és nagyobb számban je­lennek meg az őstermelők is. (szántó) Korszerűsítik a kempingeket A Pest megyei Idegenfor­galmi Hivatalban előrelátóak: alig kezdődött el a tél, máris a nyárra gondolnak. Korszerűsítik a kempinge­ket. Pap-szigeten strandot épí­tenek, a - többit is fejlesztik, így a nyáron már mindenhol lesz meleg víz, és előre lehet megrendelni az egész napos étkezést is. Visegrádon a Széchenyi ut­cai turistaszállót újjáépítik. Több kisebb és kényelmesebb szoba fogadja majd a vendé­geket. Az épület átalakítására 300 ezer forintot szántak s rö­videsen olajkályhák mellett melegedhetnek a vendégek. A költségeket nem a pihenni vágyók fizetik, az árak a ré­giek maradnak. Valószínűleg még ebben a hónapban átadják rendelteté­sének Szentendrén az új 130 férőhelyes Danubius Szállót, ahol egy-, kettő-, három- és négyágyas szobák várják a lá­togatókat. A központi fűtés mellett állandó hideg és me­leg víz is lesz. Véradók naptára A Vöröskereszt Pest megyei szervezete kiadta a Véradók naptárát 1969-re. A fekete műbőrbe kötött naptárt Vác és Szentendre városok, a vá­ci, a szentendrei és a szobi járás, valamint a honvédségi alakulatok önkéntes véradói­nak adják — köszönetül. A naptárban a hasznos iudni­Még van bennük érték. valók között szerepel az idei véradónapok menetrendje já­rásonként, városonként, üze­menként. Megtalálhatók ben­ne az elmúlt év eredményei a véradásban, a szakszervezet határozata és a Munka Tör­vénykönyve rendeletéi, ame­lyekkel a mozgalmat és a vér­adót segítik. A naptár kiadását a Váci Vérellátó Állomás jelentős anyagi hozzájárulása tette le­hetővé. gazdaságirányítási reform első esztendeje írta: Csikós-Nagy Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke Az 1968-ban bevezetett ma­gyar gazdaságirányítási.reform beváltotta a hozzáfűzött re­ményeket. Nem vezetett átme­neti visszaesésre, sem a terv- szerűség gyengítésére. Néhány pozitív hatása a vártnál ha­marabb jelentkezett. Mutat­koznak a társadalmi kezde­ményezés kibontakozásának első eredményei. Megindult a termelési struktúra egészséges átalakulása. Ésszerűbben, ke­vesebb bürokratikus megkötés­sel fejlődik a népgazdaság. Erősödnek a termelés és a fogyasztás kölcsönhatásai. Mindez fokozatosan és a jobb gazdasági hatékonyság útján megy végbe. Az első tapasz­talatok igazolják a reform alapjául szolgáló elképzelése­ket. A pozitív eredmények minden bizonnyal a reform körültekintő előkészítésének is köszönhetők. A gazdaságirá­nyítási rendszer felülvizsgála­tát 1964. végén határoztuk el és az új szabályozási rendszert három év munkájával alapoz­tuk meg. Ez idő alatt többször esett szó arról, miért van szükség három évre a gazda­sági reform megvalósításához. Utólag megállapítható: a gon­dos előkészítés, a sok irányú kritikai elemzés, a közgazda- sági szabályozók kölcsönös összefüggéseinek beható tanul­mányozása — mindez fontos szerepet játszott a zavartalan átállásban és az egész társa­dalom felkészülésében. A gazdaságirányítási re­formra kedvező körülmények között került sor. A nemzeti jövedelem átlagos évi növeke­dése az 1960—1966 közötti időszakban 5,3, 1967-ben pedig 8 százalék volt. Ez az ipar 9 százalékos, az építőipar 14 százalékos‘ fejlődése mellett jött létre. * 1967-ben 2 száza­lékkal csökkent ugyan a mező­gazdasági termelés az előző évhez képest, de figyelembe kell venni azt is, hogy 1966- ban a mezőgazdasági termelés 7,7 százalékkal haladta meg a korábbi 5 év átlagát. Az új gazdaságirányítási rendszer pozitív hatásai már az 1967. évi eredményekben tükröződ­tek. A gazdasági reformmal összefüggő néhány intézkedést a mezőgazdaságban 1966-ban. illetőleg 1967. közepén foga­natosítottunk. Az iparra is kedvezően hatott az új gazda­sági mechanizmus beveze: eső­nek előkészítése. Az iparv.il­A Monori Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat 4-es számú ceglédi telepén autóbuszokat találunk. Lehet, régebben Pesten utaztunk rajtuk, ha­tosok, tizenkettesek. Szeberé- nyi János üzemvezető mond­ja: — Az Autóalkatrész Érté­kesítő Vállalattal kötöttünk szerződést. Az 1 millió kilo­métert lefutott buszokat ide­hozzák, mi szétszedjük, és a használható alkatrészeket visszaküldjük. Jelenleg 78 ilyen autóbuszt bontunk. Természetesen a vállalat fő profilja a mezőgazdasági gé­pek javítása maradt? — Igen, de az eddigiektől eltérően a vállalat telephe­lyeit szakosítottuk. Nálunk lánctalpas traktorokat javíta­nak, Abonyban a „HON” tí­pusú rakodókat. Ezenkívül személykocsiszemléket is tar­tunk. Három boltból egy áruház Eddig három kis szakbolt­ban szerezhették be a biator- bágyiak a műszaki, a ruházati és kultúrcikkeket. Ezentúl az újonnan megnyitott iparcikk­áruházban mindezt egy helyen megkaphatják. Azelőtt, a há­rom bolt 750 ezer forint forgal­mat ért el havonta, Izbégi La­jos, az áruház vezetője szinte biztosra veszi, hogy az össze­vonás eredményeként ez az Összeg megközelíti a milliót. _ mitológiai monda /m szerint Pán isten C y beleszeretett egy szép árkádiai nim­fába és üdözőbe vette. Be is érte volna, ha a hadon folyó partján, egy má­sik istenség közbe nem lép: utolsó pillanatban nádszállá varázsolta az üldözött nim­fát. Ebből a nádszálból fara­gott magának hangszert Pán, s mikor megszállja a vágy és a szenvedély, erdőkön-mező- kön hallani sípja szavát. A sípok megsokszorozódtak. Beborítják a cirádás falakat, párhuzamosan hullámzanak félkörben a szem előtt. Az ujjak billentyűkön mozog­nak. A láb is mozog. A hang is mozog. Öblösen és mélyen tör magának utat a fül jára­tokba, az átitatott levegőbe; lágyan altatja, vadul ker­geti a borzolt idegeket. Csor­dultig tölt mindent zenével. A szobrokat. A márványosz- lapokat. A nehézveretű csillá- rokat. Pán istent eltemette az ókori monda. Embert száll meg a vágy és a szenvedély. Az előcsarnokban is hallani sípja szavát, de az előcsar­nok — üres. Az emberek szék­sorokban ülnek: száraz száj­padlással, elfeledkezve ma­gukról, elfeledkezve minden­ről és mindenkiről. Pán istent eltemették. Hang­szere megváltozott. Már rég­óta orgonának hívják• és az orgonán emberek játszanak. Művészek. Portré — orgona mellől A Zeneakadémia nagyter­mét csordultig tölti a hang­orgia. Lehotka Gábor or­gonaművész koncertjének egy szerzője van: Johann Sebas­tian Bach. Az orgona mellett eltörpül az ember, pedig ő lehel han­got a sípokba, ő szólaltatja meg az ezervirágú muzsi­kát. — Az orgona melleit jó ha eltörpül az ember, ne engem figyeljenek, hanem a zenét. Elemista koromban én is a hangba lettem szerelmes és nem a művész ujjaiba ... Kitűnő bizonyítványa volt. Az apja akkor azt mondta: bármit kér, megteszi. — Taníttassanak zenélni — ezt kértem. Anyám legyin­tett: „Három hét múlva meg­unod’’. — Mikor *felvettek a kon­zervatóriumba, az orgona szakra, akkor kaptam meg szüleimtől az első zongorát. A Zeneművészeti Főiskolát ijörös diplomával végeztem. — Azóta? — Játszom. Minszkben és Szegeden, Gdanskban és Mis­kolcon, Belgrádban és Sop­ronban. Ahol lehet. Nyaranta minden szép orgonával ren­delkező város koncerteket ren­dez templomaiban. A zene­rajongók örömmel vesznek részt ezeken a koncerteken, hiszen nyáron bárhova utaz­ni is kellemes dolog. — Vácott, a fehérek templo­mában tudtommal szép han­gú orgona van. — Vácon élek és szerin­tem az ottani az ország leg­szebb hangú orgonája. De ott tavaly játszottam utol­jára, pedig higgye el na­gyon szívesen játszom szülő­városomban. Kár, hogy az illetékesek nem nagyon lelke­sednek ezekért a koncerte­kért. Naponta négy órái gyako­rol, koncert előtt nyolcat. Vácott és Budapesten. Ahogy ideje engedi. Bach, és Frank mellett játssza Lisztet és ta­nítómesterének, Pikéti Tibor­nak orgonaműveit. Hangver­senyei és hanglemezfelvételei egymásután következnek. Jö­vő évben a Zeneakadémián saját szerzeményével lép fel Lehotka Gábor orgonamú- vész. Halk szavú, elgondolkozó s talán — bár 5 nem mond­ja: kitartó. Az embert munkája nyo­mán alkotásaiban kell ke­resni. Hiába közhely, a köz­helyeket tartalom tölti meg Lehotka Gábort hangszerén keresztül közelíthetjük. Sze­rény, és zárkózott. Csak az orgona fuvolázza titkait. És Pán isten rejtelmes vágyait, szenvedélyeit, ahogy erdőkön- mezőkön hallatja sípja szavát. Tamás Ervin lalatok 1967-ben viszonylag nagy önállósággal végezték a gyártmányprogramozást, noha tervezési önállóságuk átfogó­an csak 1968. január 1-től ér­vényesül. Az új gazdaságirányítási rendszerben a kifizetett munkabérek megfelelően alakulnak. Az átlagbér mintegy 3 százalék­kal emelkedett, ami megfelel a szokásos növekedésnek. Vi­szont a termelés emelkedése a foglalkoztatottak számának a kívánatosnál nagyobb mérvű növekedésével valósult meg. 1968-ban a termelékenység javulása az ipari termelés emelkedésének csak 60 száza­lékát biztosítja. Ez kedve­zőtlenebb annál, mint amit az elmúlt években megszoktunk. Fel kellett vetődnie, mennyi­ben járulhatott hozzá az új irányítási rendszerre való át­térés a termelékenységi arány romlásához. A gazdaságirá­nyítási reformmal párhuza­mosan két — ettől független — tényező is jelentkezett, ami az egyértelmű állásfoglalást megnehezíti. Az egyik a rövi­dített munkahétre való átté­rés, a másik, a már évekkel ezelőtt meghirdetett vidéki ipartelepítési politika végre­hajtásának meggyorsulása. Az ipari fejlődésiben elmaradott és jelentősebb munkaerő-tar­talékokkal rendelkező terüle­teken jelentős számú új munkaerő bevonását eredmé­nyező iparosítás útját járják. Ezzel függ össze, hogy a ter­melékenységi arány romlása a vidéki iparosítás miatt kö­vetkezett be, hiszen a buda­pesti ipar a termelés növelé­sét 100 százalékosan a terme­lékenység javításával biztosí­totta. Ezért nem is lett volna helyes elhamarkodott követ­keztetésekre jutni és a nyere­ségérdekeltség kialakított konkrét rendszerét fő elemei­ben megváltoztatni. Az új gazdaságirányítási rendszer feloldotta a termelő­eszközök kereskedelmi for­galmának korlátáit, az állam csak ott korlátozza a szabad áruforgalmat, ahol az egyen­súlyt átmenetileg nem lehet biztosítani. Az 1968. évi ta­pasztalatok szerint a termék- forgalmazás új rendje általá­ban bevált és a fennmaradt kötöttségek szűkítésére hama­rabb kerülhet sor, mint azt korábban feltételeztük. 1969- ben a termelési (szerződéses) kötelezettséget a termelési ér­ték 15 százalékáról 10 száza­lékára, a monopolforgalma­zást az áruforgalmi érték 20 százalékáról 10 százalékára, az úgynevezett keretgazdál­kodásba bevont termékek kö­rét az áruforgalom 15 száza­lékáról 8 százalékára csök­kentjük. Mindez nem jelenti azt, mintha a termelési esz­közök forgalmának szabaddá válása nem vetett volna fel eléggé jelentős problémákat. De ezek részben függetlenek az alkalmazott gazdasági me­chanizmustól, részben pedig — megítélésünk szerint — le­küzdésük is könnyebb, ha a vállalati gazdálkodás még meglevő kötöttségeit tovább szűkítjük. Ügy véljük, a prob­léma megoldásának kulcsa az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével működésbe ho­zott emelőkben van; végső soron az ésszerű vállalati magatartásban és azokban a korlátokban, amelyeket a népgazdasági lehetőségek ál­lítanak a vállalati döntések elé. Miközben előkészítjük a termékforgalmazás szabaddá tételét, azon fáradozunk, hogy fokozzuk a pénzügyi szabá­lyozók hatékonyságát. A külkereskedelem és így a nemzetközi fizetési mérleg 1968. évi alakulása lé­nyegesen kedvezőbb, mint a megelőző években. Számítások szerint 1968-ban a kivitel mint­egy 8 százalékos emelkedése 3 —4 százalékos behozatali emelkedés mellett történik. Ez a reform figyelemre méltó ha­tása. Mindenesetre lényeges­nek tekintj uk, hogy az uj el­vek alapj an kialaiatott válla­lati anyagi érdekeltségi rend­szerben sikerült fenntartani, sőt fokozni az exporttevéiceny- séget. Ebben két tényező ját­szik fontos szerepet. Az egyik a nemzeti valutának a külföldi valutához viszonyított reális értékelése, ami az egységes de­vizaszorzók alkalmazásában jut kifejezésre. A másik az át­lagosnál rosszabb hatékony­sággal működó termelési ágak­ban az exportprémium bizto­sítása. De a viszonylati prob­léma — a múlthoz hasonlóan — ma is felmerül. A külkeres­kedelmi mérleg kedvező irá­nyú változása a szocialista or­szágok viszonylatábán (a KGüT-piacon) az export je­lentős növekedése, a Kapitalis­ta országok viszonylaté oan (a nem KGST-piacon) az import jelentős csökkenése révén állt elő. Magyarország mindeneset­re érdekeit a nemzetközi mun­kamegosztás olyan rendszeré- Den, amely a termelőerők sza- Dad kibontakozását hatéko­nyan támogatja. Ilyen alapon közelítjük meg az KGST együttműködési rendszerét, miután Magyarország nemzet­közi áruforgalmának zöme e piacon bonyolódik le. Továbbá ilyen szempontból tartjuk fon­tosnak a KGST-n kívüli or­szágokkal a kölcsönös előnyö­kön alapuló munkamegosztás fejlesztését. Az új árrendszerben szerzett eddigi tapasztalatok általában pozitívak. A mezőgazdaságban két szakaszban végrehajtott intézkedéssel 17 százalékkal emeltük a felvásárlási árszín­vonalat. Az agrártermékek túl­nyomó részénél a mai arák az 1968/69-es gazdasági évben is érvényben maradnak. Az ipari árreform beváltotta a hozzá fűzött re­ményeket. Az ipari termelői ánszmvonal lényegében a ter­vezettnek megfelelően alakul, viszont a nyereségtömeg 20 százalékkal kedvezőbb a vára­kozásnál. Sok irányú elemzés után arra a következtetésre ju­tottunk, hogy csak kivételesen, szűkebb körben módosítjuk az 1968-ban életbe léptetett rög­zített (maximált) árakat, vi­szont szélesebb körben csök­kentjük az ún. kivételezéseket. A gazdaságirányítási reform bevezetésekor kivételezések­kel (ártámogatás, exportdotá­ció stb.) éltünk. Az 1968. évi helyzet rámutatott egy sor ki­vételezés indokolatlanságára. E kör szűkítése tökéletesíti a gazdaságirányítás új rendsze­rét, hatékonyabb gazdálko­dásra serkenti a vállalatokat. Az új ipari árrendszer beve­zetésével erősödtek a termelés és a fogyasztás kölcsönhatásai. A különböző árformák (rögzí­tett ár, maximált ár, szabad' ár) alkalmazása helyesnek bi­zonyult. Problémákat ez idő szerint a beruházási javak pia­cán észlelhető feszültség okoz. Áremelési tendenciák különö­sen az építőiparban mutatkoz­nak. Mindebben átmeneti té­nyezők játszanak szerepet. A korábbi években, és így 1967- ben is, a reális lehetőségeket meghaladó mértékben indítot­tunk el üj beruházásokat. így a központi elhatározásokon alapuló beruházás a kapacitá­soknak a tervezettnél nagyobb részét köti le. A korábbinál rugalmasabb fogyasztói ármechanizmus jól bevált. A javuló piaci ellátás lehetővé teszi a szabad árakon bonyolódó forgalmi körnek a jelenlegi 22 százalékról 30—33 százalékra való emelését. Ami­kor 1967-ben előkészítdttük az 1968. évi fogyasztói árintézke­déseket, arról volt szó, hogy a fogyasztói árszínvonal 1968- ban 1—2 százalékkal emelke­dik. Ennek megfelelően sza­bályoztuk az 1968. évi bérszin­tet is. biztosítva a reálbérek emelkedését. Valójában az 1968. évi árszintemelkedés 1 százalékon belül maradt. A fo­gyasztói- ármozgás így inkábíl kedvezően befolyásolta a reáP béralakulást.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents