Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-31 / 25. szám
VÉDJEGYÜK: Ruházati Ktsz, Pilis A Pilisi Ruházati Ktsz sok nehézséggel küzdött az utóbbi időben. Az új gazdasági irányítással nem tartottak lépést, nem ismerték az új formákat és a rugalmasságot. Az igényekre későn reagáltak, ezért elvesztették nagykereskedelmi partnereiket, ami 50 százalékos termeléskieséssel járt. Az 1968-as évben vezetőcsere volt, az új megbízott elnök Krekács István lett. A ktsz gazdasági problémáinak leküzdésére a Magyar Nemzeti Bank nagy segítséget adott. Maradt azonban még mindig elég gond: kevés a szakember, alacsony az órabér. Nem alaptalan a dolgozók elégedetlensége, hiszen egy negyven munkafolyamatból álló zakó elkészítéséért 40 forintot kap a ktsz. Ez az év szebb eredményekkel kecsegtet. Jó kapcsolatot sikerült kialakítani a kiskereskedelemmel, így áprilisig az összes kapacitást lekötötték, 1969 első negyedévében a kiegészítő épületet átadják rendeltetésének, melyben irodák, raktár és a kazán lesz. Profiljuk is bővült ebben az évben, a női-férfi, gyerek felsőruhákon kívül szivacs- és műszálas ruhákat készítenek. A pilisi ruha megtalálható az összes budapesti nagyáruházban, Veszprémben, Székesfehérvárott, sőt exportjuk révén még a Szovjetunióban is. Ezek az eredmények — a ktsz vezetője szerint — hozzásegítik őket a nagykereskedelemmel való kapcsolatok megtalálására.-w.*wrK«**3**S Kattognak a varrógépek — készülnek a kabátok. Péterffy István képriportja MOMOMIDlXI XI. ÉVFOLYAM, 25. SZÁM 1969. JANUAR 31., PÉNTEK Napirenden: a múzeum sorsa •• ülésezett a járási bniiiüereti és múzeumi ukcióbizettság Járási párthatározat mondta ki, hogy még ez évben létre kell hozni a monori járás múzeumát. Hogyan, milyen feltételekkel, s kiknek a részvételével? Erről volt szó a járási honismereti és múzeumi akcióbizottság szerdai alakuló ülésén. Mi is jónéhányszor foglalkoztunk az üggyel lapunk hasábjain, most azonban konkrét lépésekről számolhatunk be. Törő István, a járási művelődésügyi osztály szakfelügyelője bevezető beszédében arról beszélt, milyen feladatok várnak a közeljövőben .az akcióbizottságra, s mik azok a feltételek, amelyeket első lépésekként kell megbeszélniük a múzeum létrehozásához. Most már egészen bizonyos: a Vigadó Étterem emeletén kap helyet á múzeum, s a tatarozást a lehető leghamarabb szeretnék elkezdeni. A felszerelést saját erőből kell megszerezniük, a megyei múzeumi főigazgatóságnak ugyanis nincs lehetősége arra, hogy a tárgyi feltételeket biztosítsa. Felvetődött a gondolat: kapcsolatot kell keresni az iskolákkal, üzemekkel, s az innen kiselejtezett bútorokat rendbehozva, átalakítva már használni lehetne. Ha a tárolási lehetőségek adottak lesznek, akkor következik a második lépés: összegyűjteni és rendszerezni a magángyűjtőknél / lévő anyagokat. A tárgyak továbbra is a gyűjtők tulajdonában maradnak persze, a múzeum csupán kiállítás céljára veszi át azokat. Szó esett arról is, milyen szerep jut a pedagógusoknak. Sokat tehetnek annak érdekében, hogy a gyerekek gyűjtési kedvét fokozva, minél nagyobb legyen a leendő mű' zeum anyaga. Az akcióbizottságok feladatai közé tartozik a múzeumi csoportok létrehozása is. Ezen az ülésen dőlt el a négy csoport (régészeti, néprajzi, munkásígy élünk mi... A TIZENÉVESEK Lapunkban elég sokat foglalkozunk a fiatalokkal, problémáikkal. Sorozatunkban — az „így élünk mi”-ben, ezúttal olyan fiatalokat mutatunk be, akikkel egy ifjúsági klub vasárnapi ötórai teáján találkoztunk, a mai fiatalok beatet kedvelő Uípusai ők, az úgynevezett „teenagerek”. Milyenek is ők? S hogy ne érjen bennünket a vád: egyoldalúak vagyunk, nemcsak ez jellemző mai fiatalságunkra, utána olyan fiatalokkal is elbeszélgettem, akik a másik tábort képviselik. Lássuk hát először a tizenévesedét. Hangos, szinte fülsiketítő zene, füst, különböző italoktól terhes asztalok. Lezseren öltözött fiatalok, néhány „nagyhajú”, azt mondják rá a minis lányok: jó fejek. Egyik asztalnál négy fiú, két lány ül, s egyelőre beszélgetnek. A fiúk közül három ipari tanuló, egy gimnazista, a két lány már dolgozik. Közéjük ülve a gimnazista kezdi önvallomását. — Általában így vagyunk együtt, jól érezzük magunkat. Jó a zene meg minden. A kél múzsa (a két lányra mutat) csak haver, jól ráznak — szóval táncolnak. Az iskola ? Ezek az ösz- szejövetelek jelentik a kikapcsolódást. Célom? Ha leérettségizek és ha sikerül az egyetem?!... addig pedig a fiatalságom kihasználni. — Szóval bizakodó vagy? — kérdeztem, mire ő valódi cseresznyepálinkát, csak egy felest — a kezembe nyomott. A két lány felváltva beszélte el életük nagy történetét. — Igaza van Gugyeráknak, mert hogy őt csak így hívjuk, szóval ez egy jó hely. Szeretünk táncolni, meg itt úgy el lehet beszélgetni, s nem is egy drága hely, ügyi ... — Mikor voltak színházban? — Már jó régen, de ez a szórakozás nekünk elég, néha este tv, főleg ha valami jó krimi megy vagy az Angyal — de ezt már unom, mert tudom, hogy ő úgyis győz. — Ugyan, az Angyal — vágott közbe a másik szőkeség —, a legjobb volt a Viharlovag. — Célotokról, terveitekről valamit. — Jó, de a nevünket nem áruljuk el — fordult hozzám erélyesen az egyikük, majd kortyolt a cseresznyéből. — Fiatalok vagyunk, s az életünkhöz a móka is hozzátartozik, szóval a házibuli, a srácok, randi meg minden. Terveink? Ne unatkozzunk, és ezt előre meg kell szervezni... Problémáink? Kevés a fizetésünk, 1300 körül, meg nekem van egy undok bátyám, aki mindég okít.... — A barátnő még kisegíti: — Az a legnagyobb baj, hogy egy héten csak egy vasárnap van ... — Nos, fiúk? — Mi nyomjuk az ipart, na- sik vagyunk, a fizu füstöt ér, még szerencse, hogy a fater ad egy kis alapot. A mi célunk: megszerezni a jogsit, szakmunkás-bizonyítványt, s utána aztán ami belefér, igaz, koma? — fordult barátjához. Míg a másik : — Mintha a telkemből beszélnél, olyan igazad van. — Ki sportol közületek valamit? — Mi ketten focizunk, a Gugyerák kosarazik, de csak úgy amatőrbe, a többi stabil drukker. — Hogy jöttetek így össze egy asztaltársaságba? — Szép lassan ... — hangzott a bő válasz. Összegezni próbálom a klub vezetőjével a benyomásom: — Alapjában / véve nem csinálnak rosszat: táncolnak, zsargon szavakkal beszélnek, élvezik a mát, a holnaptól várnak valamit, de még nem tudják, hogy mit. Nevelhetők, csak a nyelvüket kell megismerni, megérteni. Ők sok tekintetben fejlettebbek, mint mi voltunk annak idején az ő korukban, nem nélkülöznek, nem kell a falatokat megosztani. Hogy ilyen a külsejük? — nn — mozgalmi és helytörténeti) megteremtésének kérdése is. Mindegyik csoport feladatát meghatározták, majd sor került a vezetők megválasztására is. Az elnöki tisztséget Pásztor Antal, a járási könyvtár vezetője viseli, a titkár Tönköly Ká- rolyné, a művelődési otthon igazgatónője lett. Javaslatokat tettek a résztvevők a különböző csoportok vezetőire is, de csak kettőt dönthettek el, eszerint a munkás- mozgalmi dokumentumokkal foglalkozó csoport vezetője Pokornyi Róbert, a helytörténeti csoporté pedig Koblencz Sándor lett. A beszámolót és javaslatokat értékes hozzászólások sora követte, s a szűkre szabott időből kifutva még szürkületkor is tanácskoztak a résztvevők. Legközelebbi ülésükön a munkaterv pontos kidolgozására kerül sor. Az első értekezlet mindenesetre a legértékesebb, melyen az iskolák képviselői sok éves mulasztás pótlására vállalkoztak, s mondhatjuk így: lerakták a monori járási múzeum alapköveit. (koblencz) Péteri számvetés Csákányi fognak — ivóvízért Tizenöt év hosszú idő, különösen a tanácselnöki székben, s Kalina János, a péteri tanács elnöke 15 éve nézi, figyeli községe fejlődését. Itt született, itt élt, pontosan le tudja hát mérni különösen az elmúlt év eredményeit. — Amit terveztünk, az maradéktalanul meg is valósult — hangzik a határozott elnöki szó. — A sár már csak kellemetlen emlékként kísért, a község forgalmasabb utcáin három kilométer hosszúságban tartós beton gyalogjáró készült 150 ezer forint értékben. Ötvenezer forintot pedig az a társadalmi munka ér, amelyet a község lakói végeztek, hogy az út ilyen hosszúságban készülhessen. A tanácstagok aktivitása is jelentős, hiszen a tanácsülések látogatottsága meghaladja a 90 százalékot. Az év második felében üzemelni kezdett a műszaki gumigyár részlege a községben, ahol 60 személy dolgozik napi hat órán keresztül, keresetük 1000—1200 forint. A tsz lakatosüzemében húszán találtak téli elfoglaltságot, amely tisztes megélhetést biztosít. — Ez a tegnap — tárja szét karjait a tanácselnök —, s a ma? Meglátjuk. Terveink reálisak és megvalósíthatók. A jó ivóvíz biztosítása érdekében ismét csákányt, lapátot fognak a község lakói, és amikor eljön az új számadás ideje, a Szabadság tér, Révai, Kossuth, Bercsényi és Madách utcákban tíz csapon át folyik majd a mélyfúrású kút kristálytiszta ivóvize. Kis községben a tervek is kicsik. Fejlődik, bővül a gumigyári részleg, és több személyt foglalkoztat a tsz lakatosüzeme is. Csuklós busz viszi-hozza — nagyobb kényelmet biztosítva — a vasútállomásra a bejáró dolgozókat, s a múlt évi 180-as tv-előfize- tőlétszám jóval 200 fölé emelkedik. Persze, hogy ezt elérjük, az elektromos művek jó szándékú segítőkészségére van szükség, mert a községet átszelő vezetékhálózat kereszt- metszete már olyan szűk, hogy képtelen táplálni „éltető erővel” az egyre szaporodó háztartási kisgépek és rádiók mellett a televíziókat is ... Ez a kérés, kívánság ebben az évben — reméljük —, meg hallgatásra talál... K. S. GOMBAI MOZAIK EZER KOSÁR A gombai Űj Élet Tsz kosárfonó melléküzemága ez idáig több mint ezer fácán- szállító kosarat szállított a MAVAD-nak. 100 EZER FORINT — PECSENYECSIBÉBÖL Az elmúlt napokban 16 541 darab pecsenyecsibét adtak át a BARNEVÁL-nak. A pecsenyecsibék 54 nap alatt 1,47 kiló átlagsúlyt értek el darabonként, egy kiló hús előállításához 2,27 kiló takarmányt használtak fel. Az előző szállításokat is figyelembe véve, e szállítással a tsz 100 ezer forint többletjövedelmet ért eL KÉTMILLIÓ TOJÁS A tsz az elmúlt évben kétmillió 306 ezer darab tojást adott át az államnak. Egy tyúk évi tojástermelése 274 darab, egy tojásra felhasznált takarmány 15,4 dekagramm. HORGÄSZTANYÄK — STRAND A tsz az idén víztárolójának jobb oldalát felparcellázza, s ide a horgászegyesület tagjai hétvégi horgásztanyákat építenek. Tervezik, hogy a víz- elzárőgát túloldalán a tsz egy korszerű strandot létesít. KÖZGYŰLÉS A gombai Új Élet Tsz február 11-én tartja zárszámadó közgyűlését, utána a tsz tagjait és dolgozóit vacsorára hívja meg a tsz vezetősége a Barlangborozóba. (izmán) A TSZ-EK IS RÁJÖTTEK Kifizetődő az anyarozs, macskagyökér, fehérmustár termesztése Gyógynövények gyűjtésével ez ideig a községekben csupán idősebb emberek foglalkoztak, s az eredmény nem minden esetben volt kielégítő. Legtöbb helyen csak kamillát, bodzát, hársfát és csipkebogyót gyűjtöttek, pedig több vadon termő gyógynövényre lett volna még szükség. Az utóbbi időben termelő- szövetkezeteink számvetést csináltak és rájöttek, hogy érdemes gyógynövényeket intenzíven termelni. A termelés gazdaságos, és az árak kifeze- tőek. Például az anyarozsnak 10,500 forint, borsosmenta levélben 2000—3300, szecskázva 850, majoránna 2500—3000, macskagyökér 3000, orvosi székfű 2500, kamilla 2500, fehérmustár 750 forint mázsája. Elsőosztályúnál plusz 15 százalékos felár, citromfű 2800, fehér mályvagyökér 3500, mák 2800 és a gubója 300 forint mázsánként. Ezen árak tudatában a monori Kossuth Tsz 50 hold anyarozsot, a tápiósülyi Virágzó Tsz 30 hold mákot, 20 hold borsosmentát, három hold majoránnát, a tápióbicskei Április 4. Tsz ötven hold anyarozs, 1 hold macska- gyökér, 4 hold orvosi székfű, 30 hold kamilla, az űri Béke Tsz 5 hold anyarozs, 40 fehérmustár, 2 citromfű és 15 hold fehér mályvagyökér termelését vállalta az üllői ÁFESZ-nél szerződéses alapon. Az anyarozshoz szükséges mesterséges fertőzőanyagot, a fertőzéshez szükséges gépet és a betakarításhoz szükséges gépi erőt a HERBARIA bocsátja a termelők rendelkezésére. Ugyancsak a HERBARIA biztosítja a szükséges vetőmagvakat és a borsosmentához a gyökérsarjat. Tekintettel arra, hogy a termelt gyógynövények egyes gyógyszerek fontos alapanyaga — nemzetgazdasági érdekből is kívánatos a termesztése. (m) A pályaválasztási füzet Tévedésem története — Az üllői pártszervezet kezdeményezésére kerülnek felülvizsgálásra a községben levő középületek, még februárban. Azt vizsgálják, menynyiben vannak kihasználva ezek az épületek, s hogyan lehetne megfelelő helyiséget biztosítani' valamennyi társadalmi és tömegszerv részére. MAI MŰSOR MOZIK Monor: Stan és Pan, a nagy ne- vettetők. Vecsés: A legszebb hónap. Mindenkinek van kedvenc témája, azt hiszem. Az enyém: sűrű bajszos, öreg magyarral készített riportok. Ritkán akad ilyen, mert a tsz-ekben vagy éppen nincs „kéznél” riportalany, vagy ha van, akkor kevésbeszédű. Így aztán akárhol is járok, lesem- várom az alkalmat, hogy találkozzam végre a megálmodott öreggel, aki elmeséli az életét, na meg beszél a tsz-ről is. És ráakadtam végre. Sűrű baju- szú, okos szemű, barázdált arcú öregember állt villára támaszkodva a szalmakazal mellett, rögtön láttam, hogy nem lesz nehéz dolgom, hiszen beszédes az arca — miért ne lenne beszédes ő maga is? — Megy a munka? léptem mellé, az ezer év óta használatos kérdéssel. Elmosolyodott, feljebbtolta homlokán a kucsmát, s barátságosan kezet is nyújtott. Nem lesz itt baj, gondoltam, jöhetnek most már a kérdések szép sorjában. — Meg van elégedve a tsz-szel? — Meg én. Már miért ne lennék? — Jól fizetnek? — Hát jól... A tsz-ről nem szeret beszélni, úgy látszik ... — Mekkora a család? Ennél aztán megrekedt a szava. Megtudtam, hogy egyik fia művezető egy pesti gyárban, a lánya tisztviselő, s bizony már orvos- tanhallgató unokája is van. Ketten éldegélnek a mamával a faluban, de a gyerekek minden héten lejönnek hozzájuk. Tv-t is vettek, hogy „ne unatkozzon a két öreg”. Szépen ösz- szemelegedtünk, s úgy éreztem, most már megkockáztatom a kérdést: — Tessék mondani, a tsz-ről miért nem szeret beszélni? — Már hogy én? — nézett rám kerek szemmel. — Hogy én nem szeretek? — Csak azért, hogy olyan szűkszavúan válaszól- gatott az elején. Valami baj van errefelé? — Azt ugyan nem tudom. De kérdezzen meg valakit, aki tsz-es. — Hát a bácsi- nem tartozik a tsz-hez? — Nem hát! A MÁV-tói mentem én nyugdíjba! Egy világ dőlt össze bennem. (k. zs.)
