Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-31 / 25. szám
/ 1989 JANUÁR 31., PÉNTEK PEST SíECTEi hírlap 3 Válaszok „Ä Gregus-iigy" című cikkre A Pest megyei Hírlap 1968. december 15-i számában „A Gregus-ügy” címmel megjelent, Polgár István által írt cikkükkel kapcsolatban az alábbiakat hozzak szíves tudomásukra: Osztályunknak, mely az ügyet kivizsgálta, az acsai Aranykalász Tsz főkönyvelője, Kassai István azt nyilatkozta, ha Gregus Mihály beadja a tsz-nek a szükséges orvosi igazolást, részére a betegségi segélyt minden további nélkül kifizetik. Osztályunk e szóbeli kijelentést elfogadta. Sajnos, a főkönyvelő ígéretét nem teljesítette, illetve nem teljesíthette, mert Jakus László elnök a betegségi segély folyósítását letiltotta. Nekünk azonban erről már nem volt tudomásunk, mert Gregus újabb bejelentéssé! nem kereste fel. osztályunkat, és így minden okunk megvolt arra, hogy azt tételezzük fel, ügye rendben \ elintéződött. Sajnos, nem így történt. Osztályunk kétségtelenül ott követte el a hibát, hogy nem győződött meg, vajon a főkönyvelő valóban beváltotta-e ígéretét. De újólag hangsúlyozzuk: kételkedésre annál inkább sem volt okunk, mert az acsai Aranykalász vezetősége a múltban erre még nem szolgáltatott okot. Tény, hogy a tsz elnökének nem volt joga a betegségi segély kifizetését letiltani. Ha erről osztályunk idejében tudomást szerez, a tör vény adta lehetőségeken belül büntetési jogával él, és a betegségi segély kifizetését soron kívül elrendeli. Megjegyezni kívánjuk, hogy maga Gregus Mihály is mulasztást követett el, amikor orvosi igazolását csak nagy késéssel adta be a tsz- nek. Gregus Mihályt egyébként leszázalékolásra terjesztették fel, régi munkakörébe való visszahelyezéséről azonban szó sem lehet. A tárgyilagosság kedvéért megemlítjük, hogy a cikk írója is hibát követett el, amikor az ügy tényállásbeli felderítésekor csupán az iratokat tekintette meg. (Az előadó tüaögyulladással feküdt, az osztályvezető nem tartózkodott Vácott. Velük akartam beszélni, de csak az irattárból kiemelt aktacsomót kaptam meg, azzal a megjegyzéssel, abból mindent, ami az ügyben történt, megtudok. — A cikkíró.) Az ügyben keletkezett iratok ugyanis egymásukban sok olyan tényre nem világítanak rá, amely ele az egészet esetleg más megvilágításban tükröznék. Külön említést érdemel, hogy Gregus Mihály panasza kapcsán az osztály jogásza két ízben is kint járt Ácsán, s mint a cikkből is kiderül, a felet is megidézte kihallgatásra, őt ügye állásáról több ízben tájékoztatta. Amikor egy üggyel egy hatóság ennyit foglalkozik, akkor „lélektelen ügyintézésről” nem lehet beszélni. Osztályunk naponta a Gre- gus-ügyhöz hasonló ügyek százait (?) intézi, és nyugodtan mondhatjuk, erején felül foglalkozik a lakosság panaszaival, mindenkor a leg- messzebbmenően, de természetesen csak a törvényszabta határokig, figyelembe veszi az állampolgárok jogos érdekeit. Krima János, a Váci Járási Tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályvezetője ★ Hálás köszönetemet fejezem ki a szerkesztőségnek, amiért segített rajtam. Végre sikerült megkapnom a betegségi segélyemet. A június 1-től szeptember 30-ig esedékest nem sokkal az újságíró kint járta után, december 6-án, az október havit pedig a cikk megjelenését követően, december 19-én fizették ki. Még egyszer nagyon köszönöm fáradozásukat és mindazt, amit értem tettek. Gregus Mihály A NŐ IS EMBER Gépesített sertéstelepek - tömbösített istállók Mit tervez az ACIiüTiRV? Készül a monori magtisztító rekonstrukciós programja Uj rendszerű csibenevelőt, s klímaberendezéssel ellátott nyúlistállót helyeztek üzembe a közelmúltban Gödöllőn, a Kisállattenyésztő Kutató Intézetben. A dánszentmiklósi Micsurin Termelőszövetkezetben a múlt év végén adták át rendeltetésének a 64 vagonos hűtőházat s a tervezők már dolgoznak a monori magtisztítótelep rekonstrukciós programján. E néhány példa is bizonyítja, milyen fontos szerepet tölt be a mezőgazdasági és az élelmiszeripari üzemek fejlesztésében az AGROTERV. A közel két évtizede működő vállalat munkájáról és célkitűzéseiről számolt be tegnap az újságíróknak dr. Schuszter Zoltán igazgató. Többek között bejelentette, hogy az országban elsőnek kidolgozták már a két teljesen gépesített nagyüzemi sertéstelep komplett kiviteli teav- dokumentációját. 1969-ben a vállalat által kialakított épületszerkezetek és gépi berendezések felhasználásával évi több mint 60 ezer hízott sertés előállítására alkalmas telepek építése kezdődik. Támogatják a szar vasmarha-tenyésztést is, ennek érdekében gépesített telepek dokumentációit készítették el. Ezenkívül részt vesznek a nagyüzemi szőlőfeldolgozás fejlesztési terveinek kidolgozásában, korszerű bortárolókat terveznek, s létrehozták a HUNGAROFRI- GO irodát, amely a kis- és nagyméretű hűtőtárolókat tervezi. — Sajnos, még ma is nehéz dolgozó nőnek lenni — halljuk olykor e kifakadást. És ha feltesszük a kérdést, miért nehéz, a többi közt ez az indok is elhangzik: sértő hangot ütnek meg, megalázó módon viselkednek velük szemben itt- ott a közvetlen felettesek, vezetők. Legutóbb egy délegyházi fiatalasszony, Bíró József né vonta magára sóhajszerű ki- fakadásával a körülötte ülők figyelmét. Igaz, csak egy úti- társnqjének magyarázott, de a szűk kupéban mindenki hallhatta szavát. Történet a vonaton — Éjszakás voltam... Tudod, kocsifelíró vagyok a Soroksári úti MÁV-állomás rendező pályaudvarán... Nagy forgalom volt, gyorsan teltek könyvemben a rubrikák ... Hajnaltájt valami zűr támadt, tisztázása végett bementem a forgalmi irodába. Antal József szolgálattevő nyomban rámtámadt, hogy biztosan aludtam valahol. Volt ott vagy tíz-tizenöt ember, mozdonyvezetők, vonatvezetők, mindenki elcsodálkozott. „Azért, mert mások felbosszantották, velem ne ordítson” — próbáltam csillapítani a bőszült ha- ragpt. Akkor Antal József felugrott, megragadta a karomat, és kilökött az irodából. Visz- szamentem. Megint kilökött. Ismét visszamentem. Penderített harmadszor is. Fájdalmamban és megalázottságom- ban hozzávágtam a felírókönyvet. „Szemétláda” — kiáltotta még utánam, aztán kulcsra zárta az irodaajtót. Az ablakot vertem. „Aki megérdemli, azt nevezze szeméíládának, ne engem” — kiabáltam ... Kisírtam magam, és folytattam a munkát... A reggeli oktatás alkalmával szolgálattevőnk, Antal József szóba hozta a történteket és kijelentette az állomásfőnök-helyettesnek, vagy ő megy el a műszakból, vagy én. Hiába tiltakoztam, engem tettek el. Az ötéves kisfiam mellé emiatt fogadnom kellett havi kétszáz forintért valakit. Kértem, jegyzőkönyvezzék az esetet. Csak körülbelül egy hét múlva teljesítették kérésemet. Döntőbizottság elé akartam vinni az ügyet, azt akartam, hogy Antal József bocsánatot kérjen tőlem. Semmi nem lett az egészből. Ha időközben előrehaladott terhességem miatt nem helyeztek volna könnyebb beosztásba, még mindig büntetésben levőnek tekinthetném magam. — Valamelyik újsághoz kellene fordulnod — javasolta az útitársnő. Ekkor kapcsolódtam be én, harmadiknak, a beszélgetésbe. S így kerültem el az eset szereplői közé. Se kezicsókolom, se csokoládé Várhegyi Vilmos helyettes áliomásionök: — A munka hevében elkerülhetetlenek a súrlódások. biróné panaszát én foglaltam jegyzőkönyvbe. Antal József azt állítja, ő a „szemet munka” kifejezést használta, nincs miért bocsánatot kérnie. A tanúk is úgy emlékeztek, hogy a forgalmi szolgálattevő nem ejtette ki a Bi- roné által hallott becsmérlést. Kétségtelen, Antalnak kicsit nyers a modora, amin faragni most már nagyon nehéz. Persze, sokszor okkal borul ki. A felelősséget ő viseli. Nem indítottunk ellene fegyelmit, csak figyelmeztettük. Ezért a Biróné diktálta jegyzőkönyvet nem őriztük meg. Mellesleg nekem az a véleményem, hogy a dolgozó nőknek a megbecsülést, a tiszteletet saját maguknak kell kivívniuk. Túlnyomó- részt rendesek, de akadnak köztük teljesen szemérmetlenek is. A kocsifelírónők, akiknek egy része Pest megyei: — Antal József mindenkivel durván beszél. Tizenhárom éve ismerem. Ilyen a modora. Egyszer az egyik dolgozó kezére is ráütött, hogy előtte ne mutogasson. De ha elpárolog a haragja, ő a legjobb barát. — Azt már észrevehették volna, hogy szép szóval többet el lehet érni velünk. Tiszteletet várunk, ragaszkodunk a tisztes távolsághoz. — Csakhogy kutyaszorítóban vagyunk. Ha kikérjük magunknak a mosdatlan beszédet, és tartózkodók maradunk, azt mondják, mire vágunk fel, miért játsszuk meg magunkat, ha meg átvesszük az ő hangjukat, a hátunk mögött azt mondják ránk, hogy ringyók vagyunk, és jogot éreznek arra, hogy szemtelenkedhesse- nek. — Annak jó, akinek fejes szeretője van a munkahelyén. — Én már egészen pipa voltam, amikor egy társnőmmel durván beszéltek, az meg csak tűrte szótlanul. — Mondja, hol adnák igazat egy nőnek? Esetleg a bíróságon. Ügy érzem, ugyanolyan kolléga vagyok itt, mint bármelyik férfi, olyan megbecsülést is kérek, mint amilyet a férfiak kapnak. Nem tehetek arról, hogy nőnek születtem. Arról sem, hogy ide kellett jönnöm dolgozni. — Ha hibát követünk el, rendben van, toljon le a túr- vezetőnk, de ne gorombán. A többiek, akik még itt felettesi beosztásban vannak, mért őrzik meg mindenkor udvariasságukat? Mért nem követi példájukat Antal József is? Ismeretlen Scliubert-mű Eddig ismeretlen Schubert- műre bukkantak egy stájer- országi ház padlásán. A mester halála után 140 évvel előkerült kompozíció hitelességét a szakemberek megerősítették. — Nem érdemes ebben az országban, kérlek, gondolkodni, ,töprengeni — emelte fel poharát olyan keserűen Kaje- vác, mintha a pohárban nem is konyak, de szokrateszi méreg lenne. Úgy is itta meg, dacosan, büszkén, fittyet hányva az értetlen világnak. Mikor kilcöhögte magát a hirtelen felhajtott konyaktól, szerényen és óvatosan kockáztattam meg a kérdést, hogy szerinte miért nem érdemes és miért pont ebben az országban nem érdemes gondolkodni, töprengeni. — Mert itt nem becsülik meg az ötleteket. Amerikában fiam, ott más a helyzet. Ott egy marha a homlokára csap, elkezd műrongyokat gyártani, amit fel lehet ragasztani a legjobb nadrágra is és meggazdagszik... De itt? — és gúnyos, sátáni nevetésre fakadt. — Talán te is feltaláltad ezt a műizét, amit fel lehet ragasztani? — Én? Még hogy én! Kikérem magamnak. Én nem vagyok, kérlek, marha, én egy töprengő, gondolkodó lény vagyok, itt és nem Amerikában ... De ezeknek ez nem számít. Kajevác ötletei csak arra valók, hogy irigyen a szemétdombba rejtsék ... Inkább elhallgatják, nem gyártják, csak nehogy nekem több jusson, mint nekik, nehogy rájöjjenek mások, hogy én többet tudok és érek, mint Fecsutmű ők... Kartársnő, még egy konyakot, végzek magammal. Májzsugor okozza majd a halálomat — idézte meg a halál szellemét Kajevác, és várta tikkadt szájjal e szellem futárját, az újabb fél konyakot. — Ha esetleg nekem elmondanád, ha megtisztelnél vele... Mi az az ötlet, amit nem fogadtak el? — öntött el az emberbaráti érzés, mert valóban hallottam már olyat, hogy egyesek olyan, de olyan irigyek, hogy a még olyan, de olyan találmányt is olyannak mondják, mintha nem is lenne az olyan. Kajevác hálás tekintettel nézett rám: — Nem nagy dolog, de érdemes és kifizetődő lenne gyártani... Festékleszedőcsutak műanyagból. így egybe, ez a neve. Kicsit hosszú, de lehet rövidítve is. Fecsutmű. Kolosszálisán egyszerű és népszerű lehetne. A lényeg, mert neked az a fontos, szóval, a lényeg egy olyan műanyag izé, amit viszonlag nagyobb felületen rá lehet rögzíteni a frissen festett falra, aztán az néhány perc múlva magától lejön, de a friss festékkel együtt... Na, mit szólsz hozzá? Kissé tanácstalan lehetett a tekintetem, mert Kajevác rögtön tovább magyarázta: — Kérlek, nálatok meddig tart, amíg a gyerekek össze- firkálják a falat, leverik a festéket, a vakolatot, meddig tart amíg te ügyetlen kézzel összevissza vered a szögeket a falba? Ugye, hogy hónapokig, néha évekig? Ez nálam nincs. Nem kell évekig várni, csak odanyomni a Fee sutműt a falra és máris hívhatod a kőművest, a szobafestőt. Zseniális, mi? És nem fogadták el újításnak. Pedig nem is találmánynak szántam, hanem csak újtásnak ... Nem akartam terhelni ezzel sem a gyárat, sem az államot . És nem fogadták el... Hát érdemes ebben az országban gondolkodni, töprengeni — hör- pintette fel Kajevác az újabb konyakot és elismerését várva, rám emelte homo sapien- ses tekintetét. — Harcolj, Kajevác, csak harcolj, nem megalkudni... Ígérem, hogy az első Fecsut- műd vásárlója én leszek. Rám bizton számíthatsz — álltam fel és ráztam meg Kajevác kezét, aki boldog mosollyal köszönte meg őszinte bizalmamat. Ezt kellett tennem, ezt! Meg kellett erősítenem egy emberben a gondolkodásba vetett hitét. Missziót teljesítettem. A többi az orvosok dolga. Gyurkó Géza Antal József: — A pályaudvaron katonás fegyelemnek kell uralkodnia. Kezicsókolommal nem megyünk semmire. Nem hordok a zsebemben csokoládét, ez igaz, de mindig eszemben van, hogy mindenért én felelek. Naponta órákat utazó, fáradt emberek dolgoznak a kezem alatt, keményen kell fognom őket, nehogy munka közben elaludjanak. Biróné azzal mérgesítette el a helyzetet, hogy hozzámvágta a beírókönyvet. Neki kellene bocsánatot kérnie tőlem, úgy gondolom. Elütő magatartás Nemcsak Biróné feldúltsága, de társnői hangulata, keserűkegyetlen, bár vitatható megjegyzései is arra engednek következtetni, hogy a Soroksári úti vasútállomás rendező pályaudvarának vezetése, illetve a vezetésben megnyilvánuló hangnem javításra szorul. Fegyelmet, tekintélyt tartani mértéktartó szigorral, higgadt fővel, trágárságok emlegetése nélkül, csendesen is lehet. Sőt úgy lehet csak igazán. Semmi nem indokolja a drillt, az ocs- mány szavakat, az ordítozást. A dolgozó nők a legteljesebb hivatalos megbecsülést élvezik. A párt, a kormány megtisztelő helyet és rangot biztosított nekik hazánkban. A középvezetők munkahelyükön a párt- és az államvezetés politikáját képviselik. Sajnos, nem mindig helyesen. Magatartásuk olykor elüt a hivatalos magatartástól. S akik na-, ponta érintkeznek velük, téves, torz általánosításokhoz jutnak el, kedvüket vesztik, megkeserednek. Vissza kellene plántálni szívükbe az elégedettséget, a munka nyújtotta örömöt. Polgár István Tv-torony A távbaszélőhálózat fejlesz.)'ével egyidejűleg foglalkozik a posta a radioes a tv-hálózat bővítésével. Növelik a mikrohullám összeköttetést, épül az impozáns soproni tv-adó, s mint ismeretes, március 21-én megkezdi kísérleti adását Budapesten a színes televízió. Egy-kettő a húsz közíi Ha valaki vásárolni megy — legyen egyszerű háziasszony vagy vállalati beszerző —, és a listára följegyzett húsz cikk közül akár csak egyet-kettőt is nem talál meg — de sokszor többet sem —, a hiány miatt érzett bossszúsága százszor nagyobb, mint elégedettsége, hogy azért a szükségeshez is hozzájutott. Tagadhatatlan, hogy akár a fogyasztási cikkek, akár a termelőeszközök, beruházási áruk kínálata jelenleg lényegesen közelebb áll a kereslethez, mint az elmúlt években. A reform tehát, amint vártuk, miközben megszüntette a kötelező vállalati tervszámokat, jóval arányosabb, tervszerűbb népgazdasági fejlődést indított el, mint amilyet a gazdasági irányítás korábbi rendszere lehetővé tett. A cél azonban nyilvánvalóan az, hogy az említett „húsz” közül az az „egy-két” hiány is mielőbb megszűnjön, és a vállalati termelés a legmesszebbmenőkig a mindenkori kereslethez alkalmazkodjék. A piac tökéletes hatását a vállalati termelőmunkára számos tényező, körülmény korlátozhatja. A legtöbb nehézséget az elmúlt esztendőben e téren egynémely termelői ár okozta. Ezekbe a kezdeti termelői árakba ugyanis igen sok esetben annyi nyereséget kalkuláltak bele — vagy legalábbis ez derült ki utólag —, ami már érdektelenné tette a vállalatokat, hogy újabb, keresettebb cikkek gyártásába fogjanak, s általában tüzetesebben kutassák, mi iránt növekszik különösebben a kereslet. Ez a laza árkalkuláció nagyon is alkalmas arra, hogy eltompítsa a termelők piac iránti érzékenységét, különösen ha olyan pénzbőséggel párosul, amilyent a vállalatok — a kezdeti biztonság érdekében — tavaly élvezhettek. Az idén azonban — amint a pénzügyminiszter is ecsetelte az ország- gyűlésben — már lényegesen változik a helyzet, a vállalatoknak, az újabb intézkedések összhatásaképpen, keményebben és figyelmesebben kell dolgozniuk a nyereségért. Ilyen értelemben szoktuk volt magyarázni egyes apróbb fogyasztási cikkek, tömegáruk krónikus hiányát, mondván: rossz áruk van, ezért nem érdemes velük a gyáraknak foglalkozni. Csakhogy ez az okoskodás részben tévesnek bizonyult, az új ármechanizmus sem szüntette meg egy sor ilyen cikknek a hiányát. Egyszerűen azért nem, mert az ár önmagában még nem teszi vonzóvá egy új cikk gyártását az üzem számára, ha adottságai egyébként nem teszik erre alkalmassá; mert esetleg amit nyer a réven, elveszíti a vámon. Ahogy azonban majd az új mechanizmus mind teljesebb érvényesülésével rugalmasabbá lesz az egész termelőapparátus, mindegyre kiválnak majd azok a termelői egységek, amelyek a legalkalmasabbak egy-egy valóban keresett új, vagy nem is új termék gyártására. Sőt, napirendre kerülhet új szövetkezeti, tanácsi üzemek alapítása és egy-egy nagyobb gyár új leányvállalatot alapít határozottan azzal a céllal, hogy bizonyos, jól felmért szükségleteket kielégítsen. Az említett érzékenység a piac, a fogyasztó viselkedésére azonban, a gazdasági ösztönzők kifogástalan működése mellett sem teljesen spontán folyamat eredménye; mint sok egyébre, erre is föl kell készülni, meg kell teremteni hozzá a szükséges szervezeti és személyi feltételeket. A piac szüntelenül változó jellegzetességei nem olvashatók ki a meteorológiai jelentésekből — bár nem érdektelen azokat sem tanulmányozni —, a szükséges piacismeret megszerzése ma már igen fejlett, sokágú tudomány és gyakorlat, amelyet el kell sajátítani, majd helyesen alkalmazni kell. Az a körülmény, hogy a reform már az első esztendőben számos területen növelte ezt az egyensúlyt, semmi esetre sem lebecsülhető eredmény. Hát még ha a felsorolt — és fel nem sorolt — fényezik, eszközök is erőteljesebben érvényesülnek majd — akkor fog csak igazán kibon- t ’-.ózni szocialista gazdaságunk igazi ereje, életrevalósága.
