Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-31 / 25. szám

PEST MEGYEI stíriai» 1969. JANUAR 31., PÉNTEK 99Fényes** tervek Látogatóban a világétástecianlbai állomáson Egyre nagyobb szerepet ját­szik utcáinkon, a műemlékek, a szobrok megvilágításánál, de lakásainkban is a fény. A Vi­lágítástechnikai Állomás, a Magyar Tudományos Akadé­mia világítástechnikai bizott­ságával közösen sokat tesz „a fény terjesz­tése” érdekében Látogatásunkkor az állomás vezetője, Gács István, az Egye­sült Izzó stockholmi fióikválla- latának jelentését elemezte éppen a legutóbbi lámpavizs­gálatokról. Az adatok alapján ugyanis az állomás készíti el a műszaki véleményt. Részt vesznek az Elektrotechnikai Egyesület és a Szabványügyi Hivatal munkájában is, mint szakértők. Legfontosabb feladataik kö­zött most a fővárosi világítási tervek foglalják el az első he­lyet. Sokkal több lesz a neon- reklám, a kirakatok, a középületek megvilágítását korszerűsítik. Az Egyesült Izzó hatalmas, 30 méter magas lámpaoszlopot kíván felállítani a város egyik legforgalmasabb pontján, az Engels téren. A szokatlanul magas lámpaoszlopon nagy erejű halogénlámpák egész sora világítja majd meg a te­ret, teljes terjedelmében, ha- sorlóan a római Termini pá­lyaudvar előtti magas lámpa­oszlophoz. Az ország minden részében szakértői tanácsokkal segítik az ide­genforgalmi érdekességű közintézmények, műemlé­kek jobb, hatásosabb meg­világítását. Ä Parlament kupolacsarnoká­nak karzatán például modern reflektorokat állítottak fel. (A képen.) A nevezetes sárospataki kol­légium könyvtárában eddig nem volt mesterséges világí­tás. A feladatot ők oldották meg, éppúgy, mint az egri könyvtár esetében, ahol az eddigi lámpabúrákat fémcsö­ves és izzós lámpatestekkel váltották fel. Egyre többen kérik az ál­lomás tanácsát, munkájuk így idén sem lesz kevesebb, mint eddig, ök örülnek ennek — terveik „fényes” megvalósulá­sának ... H. Gép- és gyorsíróbajnokság Vasárnap rendezi meg a Ma­gyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetsége az 1969. évi gépíróbajnokságot, az idei gyorsíróbajnokságra pedig feb­ruár 6-án és 7-én kerül sor. Gépírásból 62 versenyző méri össze tudását. Két kategóriában van váromá­nyosa a bajnoki címnek. Az egyik versenyszám félórás má­Ingyenes építőipari gépkezelői tanfolyamra jelentkezhetnek 18—45 éves férfi segédmunkások, kubikosok és betonozok A TANFOLYAM HELYE: CEGLÉD. Az első elméleti oktatás (megnyitó): február 5-én. A tanfolyam ideje alatt kereseti lehetőséget nyújtunk, szállást, ebédet, munkaruhát adunk, utazási hozzájárulást fizetünk. Az érdeklődők levelezőlapon kérjenek tájékoztatót. Bács megyei Állami Építőipari Vállalat Kecskemét, Klapka u. 34. AZ 1. SZ. AKOV kedvező munkakörülménnyel, magas kereseti lehetőséggel, kiváló munka- és védőruhaellátással azonnali belépésre keres: RAKODÓ- ÉS SZÁLLÍTÓMUNKÁSOKAT, valamint kezdő és gyakorlott GÉPKOCSIVEZETŐKET. Felvételre jelentkezés a vállalat üzemegységeinek munkaügyi csoportjainál az alábbi címeken: RAKODÓK ÉS SZÁLLÍTÓK: 4. sz. üe. XIII., Országbíró u. 26/b. 7. sz. üe. VI., Bajcsy-Zsilinszky út 74. GÉPKOCSIVEZETŐK: 1. sz. üe. XIII., Forgách u. 19. 2. sz. üe. XIV., Pillangó u. 13/a. 3. sz. üe. IX., Köztelek u. 4. 5. sz. üe. IX., Pápai I. u. 5—7. 6. sz. üe XIII., Mohács u. 24—26. 9. sz. üe. XIII., Hegedűs Gy. u. 45. 12. sz. üe. Gödöllő, Dózsa Gy. út 63. solás, percenként minimálisan 450 leütést kell tenni. A másik versenyfeladat: legalább 350 leütéses percenkénti átlagse­bességgel 10 percen át kell másolni. Mindkét kategóriában az összes leütéseknek csak a hat ezreléke lehet téves. Érde­kessége a gépíróversenynek, hogy a nemzetközi vetélkedők­től eltérően, nálunk nem sorolják külön cso­portba azokat, akik vil­lanyírógéppel dolgoznak. Míg a félórás gépíróvérse- nyen 450 leütés történik per­cenként, gyorsírásból 450 szó­tagot kell rögzíteni ugyaneny- nyi idő alatt — a legmagasabb fokon. Ezt a szédületes tempó­jú diktátumot 5 percen át ír­ják a versenyzők, ugyanennyi ideig tart a 400 szótagos ver­seny is, s a bajnokság a két fokon nyújtott együttes telje­sítmények alapján dől el. Szamárvásár Szamárvásárt tartott Tolna- némediben a helyi kendergyár. A gépesítés miatt feleslegessé vált igavonó szamarak kiáru­sítására messze vidékről jöt­tek vevők, összesen 34 ál­lat talált gazdára. Többségüket juhászok és gyógynövénygyűj­tők vásárolták meg 8—12 fo­rintos kilónkénti áron. A leg­drágábban — 3500 forintért — egy szicíliai fekete szamár kelt el. A legkisebb fülescsikót Ács Gabi 9 éves tolnanémedi úttö­rőnek vásárolták meg 400 fo­rintért. EZÜST ÉLET... Értékes József Attila doku­mentumokkal gazdagodott a közelmúltban a Petőfi Irodal­mi Múzeum gyűjteménye. A kéziratokat és fényképeket egy nyugdíjas szegedi tanárnő, ár. Slöckl Ferencné született Szat­mári Rózsa adományozta az intézménynek. Stöcklné József Attila egy­kori évfolyamtársa volt a sze­gedi egyetemen. Az ő címére küldte a költő 1926. március 29-én Bécsben keltezett leve­lét, s neki ajánlotta a két fólialapon kéziratban olvasha­tó verseket. A Kert, Április 11, Ezüst élet és Szép lobogóval, vagy anélkül című költemé­nyekhez József Attila magya­rázó sorokat is fűzött. A kéz­iratokhoz mellékelt fényképek egyike 1925-ben készült a köl­tőről. Az MSZMP Vác városi végrehajtó bizottságának (elhívása Az MSZMP Vác városi bi­zottsága a KMP és a Tanács- köztársaság megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére vörös vándorzászlót adomá­nyoz annak az úttörőcsapat­nak, amely az úttörőmunká­ban élenjár, munkatervi fel­adatát maradéktalanul telje­síti, és eleget tesz az évenként kiírásra kerülő különfelada- toknak. A vörös vándorzászló oda­ítélésére a KISZ-vb tagjaiból álló héttagú bizottság tesz ja­vaslatot a párt-végrehajtó­bizottságának. A zászlót évenként egy al­kalommal: május végén — a városi úttörőavatáson — adja át az MSZMP-vb az arra ér­demes csapatnak. A csapat a zászlót a következő májusig őrzi, felvonu1 ásókon, ünnepé­lyeken magával viszi. Az a csapat, amelyik egymást kö­vető három évben elnyeri, örökös tulajdonosa lesz a vá­rosi pártbizottság zászlójának. A vb az 1968—69. évre a munkatervi feladatokon kívül az alábbi küiönfeladatokat je­löli meg a zászló elnyerésére: 1. Dolgozzák fel írásban, tablón és dokumentációban a váci KIMSZ munkásságát. A feldolgozott anyagot 1969. május 1-ig juttassák el az út­törőházba. 2. Vegyenek részt a szakági vetélkedőkön. Az itt elért eredmény, pontozás alapján, beszámít a versenybe. 3. Építsenek ki testvérkap­csolatot, dolgozzanak ki üze­mi, iskolai munkatervet, kö­zös programot. 4. Vegyenek részt a városi állandó úttörőtábor építésé­ben. Maradéktalanul hajtsák végre társadalmi munka-vál­lalásai kát. A zöldruhások és az adócsalók Szaga van a pálinkának Mit talált a kutatóvas? Szeretik az anekdotát? Jó, rendben, elmondok egyet. Idegen cselleng Kókán. Helybéli atyafi jön szemben. — Hol kapok házifőzetű pálinkát? A kérdezett magasba böki a mutatóujját. — Látja azt a tornyot? — Csak nem az isten házá­ban? — hökken meg csodál­kozástól kiguvadt szemmel a szomjazd — No, várjon csak... A templom az egyetlen hely, ahol nem főzik, de máshol mindütt kap. Jó ugye? Nekem tetszik. Csak az a kínos az ügyben, hogy már alig-alig számít tréfának. Tessék csak elgondolni, a pénzügyőrök . 1967-tíéri" 425 pálinkaüstöt foglaltak le me­gyénkben.'Tavaly kevesebbet, „csak” 349 darabot. Ezek több­ségét azonban a diabasi és a riagykátai járásban találták. Persze történtek egészen cifra esetek is. Például Val- kón. Ellenőrző járőr kopogtat Bern Andrásné lakásán. A legjobbkor. Már természete­sen attól függően, hogy kinek a szemszögéDől nézzük: mert éppen munkában a főzőüst. Benéné csákányt fog. A járőrnek ugrik. Az első fokú bíróság — még nem jogerősen — nyolc havi szigorított börtönre ítélte. Egy hasonló eset Kókán történt, Hering József portáján. De hadd mondjam el az elejétől, onnan amikor a rendőrség közös estéli el­lenőrzést tartott a pénzügy­őrökkel. Ütelágazás. Közelítő személygépkocsi fényszórójának sugara fel- fénylik az álljt jelző tárcsán. Stoppol a kocsi. Utasa, a nagy­Mezőgazdasági gépek, traktorok javításához felesleges raktárkészletünkből 75%-os árengedménnyel új alkatrészeket adunk el N TRAKTOROKHOZ MTZ—5-ös ZETOR 3011-es ZETOR K—25-ös és RS—09-es SZMD—7-es és 14-es KOMBÁJNMOTOROKHOZ Pest megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat 2. sz. Állomás Budapest XVII., (Rákoskeresztúr) Pesti út 5—7. Telefon: 343—945, 480—342, 480—343, 280-286 Ügyintéző: Ladó Sándor. kátai Gulyás Pál átadja papír­jait. Rendben. — Szíveskedjék kiszállni. Átvizsgálják a kocsit. Demizson. Benne pálinka. Negyven liternyi. — Honnan? Megszagolják, s már hang­zik is a másik kérdés: — Nocsak, házi? Nos, bizony az. Hogy hol vette? Nem ismeri az ille­tőt ... De, hogyne, odatalál... Megzörgették Heringék kapu­ját. A házigazda vasgereblyé- vel támadt. Okkal. Már főzte a pótlást. Pardon: okkal tá­madt? Hiszen így kettős vád­dal került a bíróság elé. Gyakran bizony kellemet­len epizódok szenvedő alanyai a Pénzügyminisztérium zöld egyenruhásai. Azért mi taga­dás, néha édes történetek is megesnek. Az egyik parancsnok utó- ellenőrzésre .ment. Azt vizs­gálta, jól végezték-e munká­jukat beosztottjai, akik rövid­del ezelőtt jártak ebben a faluban. Többek közt a delik­vensnél. Minden rendben ... Azaz... — Ezt az ajtót nem nyitná ki? — Bérbe adtam és a lakó elvitte a kulcsot. — Kár... kár... A parancsnok lehajol a kulcslyukhoz, s felfedezi, saját lakásának kulcsa hasonló. Előszedi. Lám, ilyen a vélet­len. Nyitja az ajtót, amely mögött nem lakás, hanem dugi bor és házipáltnka rejtő­zik. A gazda vakargatja a fejét: — Előre bereszelték a kul­csot a kamrához? Hogy lehet? — Nem ismerünk lehetet­lent — mondja nagy komo­lyan a parancsnok. Száma nincs a bögrecsár- dónak. A saját termést zugban kimérők közt azonban vannak egészen nagy sxélhámosok is. Feltűnt az egyik ellenőrző jár­őrnek egy helyen a töménte­len borospalack. Kövidinka, pecsenye fehér, asztali fehér borminőségekről árulkodtak a litereseken díszlő címkék. — Aztán jól megy az üz­let? — gúnyolódik a pénzügy­őr. A gazda holtsápadtra válik, a finánc meg csak nézi, miért ez a nagy ijedtség, hiszen a maszek csárdások áraikba belekalkulálják a lebukás le­hetőségét is. És azt a kis pénzt — mert még mindig nagyon csekély bírságokat szabnak ki — nos, azt könnyűszerrel ki­fizetik. — Mitől ijedt meg ennyire? — Nem tagadok semmit, csináljanak vele, amit akar­nak, de a vendégeimnek ne szóljanak! Amilyen nép ez. agyonütnének, ha megtudnák, mit mérek ki saját termés cí­mén. A termelők várják a finán­cot. Ravasz ez is, ravasz az is. A gazda, teszem azt, elvermeli a boroshordót, a finánc vi­szont kutatóvasat cipel magá­val. Aztán itt-ott beleszúr a földbe. Mint most is. A gazda valamivel matat a fészerben, hogy ezzel is érez­tesse, mennyire nincs mitől félnie. Ám keményre bök a he­gyes vas. — Na, bátyám, fagyos a föld, ne kelljen sokat ásni, mutassa már meg, hol a du­gó? — toppantgat diadalmas somolygással a rejtekhely fe­lett. A gazda dünnyög, de elsöp­ri a homokot — vagy két mé­terrel távolabb a vasbot mu­tatta helytől. Nacsak. Hát ak­kor két hordót rejt a föld. De csak egyet. A vas szikladara­bot talált... Másik sztori. Amikor segített a hordót vermelni, még barát volt. Most már haragos. És hogy''rúghas­son a szomszédján egyet, fel­jelenti. Pontos helyszínrajzot is mellékel, hadd találják meg gyorsan azt a dugott bort. A pénzügyőr letiszteleg és mondja, érzése szerint nem az egész termését jelentette be a termelő. Tiltakozás és esküdö- zés mindhiába. — Kérem, hoztam magam­mal műszert, az majd segít. Zsebórát vesz elő. Mintha tájoló lenne, mérics­kél, nézelődik. Lelkiszemei előtt azonban a helyszínrajz adatai. Komoly arccal megin­dul előre. Kinyújtott kezében a zsebóra. A mutató irányába megy. — Itt van — áll meg a tett­helyen. — Az annyát annak a mi­csodának. Én meg órának néztem — álmélkodik a pórul­járt adócsaló. Bizony, ilyenek ezek a fi­náncok. Szeretik a tréfát. A láz, amely eltölti a zöld­ruhásokat, egy kicsit hasonlít a vadász szenvedélyéhez. Min­dig új és új ötleteket használ fel az ellenfél. Leleplezésük­höz kénytelenek ők is mindig újabakkal kirukkolni. De szerencsére ritkák a nagy ügyek. Viszonylag tisztességesek vagyunk. Csak ez a sok pálinkafőző nem megy ki az eszemből __ A propó: pálinkafőző. Tudja kedves olvasó, hogy milyen korszerű technikával készül manapság már a házipálinka is? Hajjaj! És milyen remek anyagból barkácsolják össze az apparátot, a legdrágább és legritkább fémekből bütykö­lik, amelyeket Ön vagy én hiába is kérnénk a boltokban. De ne tessék összeköttetésekre gondolni, arra, hogy persze egyeseknek a pult alól, ugye.... Dehogy. A munkahelyről származ­nak. Az üzemekből. Mert bi­zony megfújt anyagból szokás összefusizni ezeket az ügyes kis berendezéseket. Tűnődtem eleget, mire vezethető vissza e tény. Egyik megoldásnak az kínálkozik: könnyebb így a szívnek meg a — pénztárcá­nak ... Ám tetszetősebb az a magyarázat, miszerint ősi ba­bona, hogy finom-büdösebb lesz a pálinka, ha szaga van már a főzőnek is. Szántó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents