Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-25 / 20. szám

1969. JANUAR 25., SZOMBAT PEST MEGYEI 3 Eltemették üetien Oszkárt Köszönet munkűsőrelnk csaladjainak Pénteken a Kerepesi teme­tőben, a munkásmozgalom nagy halottainak gyászdrapé­riával borított panteonjában mély részvéttel búcsúztatták Betlen Oszkárt, a magyar és nemzetközi kommunista moz­galom kiemelkedő harcosát. Koszorúkkal borított ravatalá­nál díszőrséget álltak barátai, tanítványai, egykori harcos­társai, köztük Nyers Rezső, a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság tit­kára, Óvári Miklós, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának osztályve­zetője, Friss István akadé­mikus, az MTA Közgazdaság- tudományi Intézetének igazga­tója, Vass Henrik, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója, Fodor Zoltán, a bé­csi Nemzetközi Atomenergia I Ügynökség mellett működő | Ahogy a fiatalokról szóló beszámolókhoz illik, azzal kel­lene kezdeni, hogy lendüle­tük ... lelkesedésük ... játékos kedvük... Azzal kell kezdeni, hogy a Dunai Kőolajipari Vál­lalok fiatal dolgozóit is mélyen megdöbbentette és megrázta az emlékezetes tragikus eset, amikor tanítóikat, mestereiket, munkatársaikat vesztették el a benzingőz belobbanásánál, s amikor napokig kábán járták az olajváros hatalmas térsé­geit, újra és újra azt kérdezve önmaguktól: hát ez igaz, ez igaz lehet? Egymás kezébe ad­ták a KISZ-bizottság ajtajá­nak kilincsét, s a szobában halk hangon azt , kérdezték egymástól: merre tovább? Fájdalom és letörtség kevere­dett szavaikban, a kínzó em­lék, hogy akikkel tegnap még,., A végrehajtó bizottság tagjai Is fiatal emberek, az ő arcukon is letörölhetetlenül ott volt a gyász, de volt erejük kimon­dani: a munka mártírjainak emléke tettekre, újabb munka­sikerekre kötelez. Van, nagyon is van a munkának ilyen, ár­nyékban maradó része. Hajla­mosak vagyunk arra, hogy a KISZ-fiatalok életét könnyed majálisként tekintsük: kirán­dulnak, táncolnak, dolgoznak, s no persze, időnként gyűlé- seznek is. Ezt, az árnyékban maradó részt próbáltam nap­világra hozni; sokat mond ar­ról is, ami úgy, „hagyomá­nyos módon” történt. Történelmi ív A kiállítás, melyet a párt megalakulása ötvenedik évfor­dulója tiszteletére rendeztek, ahogy azt mondani szokták, tipikus rutinfeladat. Az üzem- fenntartási osztály KlSZ-alap- izervezetének tagjai azonban, ikik a legtöbbet tettek a kiál- ításért, valamint a végrehajtó nzottság nem a munkatervben ikart kipipálni egy megvalósí- ;ott feladatot, hanem: adni ikart, hűen megmutatni azt a örténelmi ívet, mely ötven év- mi ezelőttről napjainkig ma­gasodik. Sikerült? A vendég- cönyvben oldalakon át sora­koznak az őszintén elismerő, őt meghatott vélemények. Jtat találtak a kiállítás ren- lezői — ezt is akarták — nem- :sak az érzelemhez, hanem az •rzelmekhez is. Ám mennyi ■ita előzte meg, mennyi fejtö- és s ügyesség az anyaggyűj- ésben, az elrendezésben ...! Novemberben, ugyancsak áz 'tvenedik évforduló tiszteleté- e. jubileumi hónapot rendez­ek. Ezt is okosan, az adott lelyzetet jól értékelve készí- ették elő. Huszonhárom bri- ád tett vállalást, közel sem 'alamennyi tehát, de azt akar- ák: akik csak formális válla- ást tudnának tenni, inkább nellőzzék ezt. Azaz: megtisz- ítottak egy nemes fogalmat, a nunkaversenyt a kölöncként ipelt formalitásoktól, s nem mennyiségre, hanem a tarta- omra ügyeltek. Nem születtek :iugró eredmények, nem is zámítottak ilyenekre. De — .éldául — sikernek könyvel- ették el, hogy a térmunkás- elep szocialista brigádjai, magyar állandó képviselet ve­zetője és Vágó Ernő ezredes, a Magyar Partizán Szövetség tit­kára. Gyászkarszalaggal sora­koztak fel a ravatalnál egyko­ri auschwitzi fogolytársai, kül­földi baj társai az NDK-ból, Csehszlovákiából és az NSZK- ból. Az MSZMP Központi Bizott­sága nevében Friss István mondott búcsúszavakat. Mél­tatta Betlen Oszkár harcos, törhetetlen hitű életét, kom­munista emberségét. Az MSZMP KB Párttörténe­ti Intézetének utolsó üdvözle­tét Vass Henrik, az intézet igazgatója tolmácsolta. A Magyar Partizán Szövet­ség, az egykori harcostársak, barátok nevében Fodor Zol­tán és Leon Stasiak, a német Auschwitz-bizottság elnöksé­gének tagja búcsúzott Betlen Oszkártól. akiknél korábbam nehezebben mozdult az ilyesmi, most je­lentős társadalmi munkát vé­geztek ... Köze lenne ennek az ünnepélyes emlékezéshez? Aligha választható el tőle! Mert, persze, megtartották az ünnepélyes taggyűlést is, együtt idősebb és ifjú kommunisták, de az élet nem választható sohasem ízekre; minden összefügg, s az ünnep tartalmát nem­csak az emlékezés adja, ha­nem a — jelen. Párbeszéd a holnapról A szocialista brigádvezetők tanácskozását — ahol a leg­jobbakat kitüntették, jutalma­kat adtak át nekik, s a leg­többet az 1969-es feladatokról beszéltek — gyorsan nyomon követte jártuár első felében a főosztályonként megtartott brigádtanácskozás, ahol már konkrét teendőkről esett szó, s minden kis kollektíva el­mondta észrevételeit, javasla­tait. Azt azonban, hogy meny­nyire igénylik a fiatalok a párbeszédet, jól bizonyította a nagy munkát adó tagössze­írás is. ötszázharminc KISZ- tag dolgozik a DKV-nál, s a tagösszeíráskor — a két új alapszervezetet, a mélyépítők­nél és a MÁV-nál alakultat is beleértve — mindegyikük­kel beszéltek! Véleményeket, javaslatokat kértek az 1969-es akcióprogramhoz, s némi meg­lepetéssel tapasztalták, hogy rendkívüli mértékben megnö­vekedtek a kulturális és spor­tolási igények. A végrehajtó bizottság — megint a munka árnyékban maradó része — ennek alapján részletesen ele­mezte a KISZ-munka ará­nyait, a termelést segítő moz­galmak, a belső KISZ-élet, va­lamint a kulturális és sport- tevékenység helyzetét. Idei programjuk már e változott jegyeket viseli magán; a ta­gok csak az eredményt látják, azt, hogy szavuknak foganata lett. Így, az arányok egészséges egyeztetése jegyében kerül össze a tervekben a Magyar Tanácsköztársaság tiszteletére rendezendő emlékkiállítás, s a harmincezer forintból — tár­sadalmi munkával keresték a KISZ-szervezetek — vásárolt 30—35 fős kempingfölszerelés. A legjobb ipari tanulók üdül­tetése, a bulgáriai és lengyel- országi utazás, s ugyanakkor: az úgynevezett középszinten, a művezetőknél, osztályvezetők­nél az együttműködés javítá­sa, az ifjúsági szervezet jogai­nak elismertetése, az érdek- védelem. Ugyancsak sok fej­törésbe kerül majd az utak- módok megtalálása, hogyan is elégítsék ki azokat az igénye­ket, melyek a sajátos helyzet­ből fakadnak, s melyről a ta­gok beszéltek: ne uniformizá­lódjanak az alapszervezetek, hiszen mindenütt más és más a legjellemzőbb vonás. A vég­eredmény megint csak az lesz, hogy változik a munka tartal­ma, stílusa, s ki törődnék már akkor azzal, az eredményt mi is — fölmérés, jelentéskészí­tés, végrehajtó bizottsági ülé­' Munkaügyi előadások Szakmai továbbképzést szer­vezett, vállalati munkaügyi döntőbizottsági elnökök részé­re a Szakszervezetek megyei Tanácsa a Magyar Jogász Szö­vetséggel közösen. Az előadás- sorozatra a megyéből kétszáz- harmincan jelentkeztek. Fog­lalkoztak többek között a szakszervezetek szerepével, a munkaviszonnyal kapcsolatos kérdésekkel, mindazzal, ami a gyakorlatban a vállalatoknál vitás ügy lehet. Színhely a megyei tanács nagyterme és az SZMT-székház. Az előadá­sokat havonta egyszer tartják. Az elsőt január 28-án. — Félezer mezőgazdasági szakember jelenlétében teg­nap délután, a Magyar Tu­dományos Akadémia díszter­mében tartotta tisztújító közgyűlését a Magyar Agrár- tudományi Egyesület. sen forró vita, intézkedési terv, határidőkkel, felelősök­kel stb. — előzte meg? Kiválók és — látogatók Jegyzetfüzetemben oldala­kon át sorakoznak a vélemé­nyek, külön cikket is megér­demlő témák. Növekszik az alapszervezeti önállóság, mondták az egyik egységben, s a végrehajtó bizottság igyekszik ehhez alakítani a munkastílust. A másik he­lyen: kicsit magukra hagyat­va dolgoznak, o KISZ megyei bizottsága nagyon ritkán jut el Százhalombattára, holott szívesen látnák őket, kérik, igénylik segítségüket... A harmadik: az FMKT sikeres tanúságtétele, tizenkilenc szín­vonalas ^dolgozat, melyek kö­zül kilenc a megyei döntőbe került, s az első díjat kapott Vértessy Zsolt és Sülé Mihály a termelés optimalizálását vá­lasztotta témaként, Fergel Jó­zsef pályamunkája eredmé­nyeként pedig a propános bi- tumenmentesítőnél harminc- százalékos kapacitásnövelés (!) valósítható meg... Huszon­egyen érték el a kiváló ifjú mérnök, közgazdász, technikus címhez szükséges szintet... Azaz: a munka árnyékban maradó, s napfényben fürdő része nagyón is szerves egysé­get alkot, egyik sincs meg a másik nélkül, nem is lehet. A tragédia, mely beárnyékolta az olajváros egét, az időseb­bekben éppúgy, mint a fiata­lokban, nem a reménytelensé­get ültette el, hanem a helyt­állás példáját adta, a tett vál­lalásának nagyszerűségét, s azt a tanulságot, melyet a vál­lalat egésze tanúsított, az el­hunytak hozzátartozói iránt. Nevezetesen, hogy a százha­lombattai olajváros kollektí­vája, öregek és fiatalok egy­aránt, valóban kollektíva, egy­másért és egymás által létező közösség, ahol a munka értel­mét és értékét tartalma adja, még akkor is, ha e munka egy része árnyékban marad. A fontos az, hogy maga az egész fürdik fényben ... Mészáros Ottó Hát kérem ... úgy véljük .., úgy látjuk jónak, hogyha e kérdésről nem írna a sajtó, ha nem foglalkozna e kérdéssel, mert ugyebár, ez nem a sajtó nyilvánosságára tartozik ... — Miért, milyen kérdésről van szó? — Nos, kedves újságíró elv­társ, ez olyan kényes kérdés, s mint tudja, az ilyen ké­nyes kérdéseket felesleges ki­vinni a széles tömegek közé, mert félremagyarázhatnák, helytelen következtetést von­hatnának le, ami ugyebár... — Nem értem egészen, hogy miért lenne baj az, ha az úgy nevezett széles tömegek is megismerkednének az említett kényes kérdéssel, természete­(Folytatás az 1. oldalról.) lősségtudat, az elvtársi segítő­készség erősödött. A munkásőrség párthoz va­ló hűségét, munkáját értékel­ve megállapítható, hogy tes­tületünk megszilárdult, tagjai nagyfokú öntudatról tesznek tanúbizonyságot. Munkájuk ellátása mellett kitartóan fej­lesztik tudásukat, jártasságot szereznek a rájuk bízott fel­adatok végrehajtásában. El­mondhatjuk, hogy munkás- őreink a politikai, a gazdasági és a társadalmi élet területén élenjárnak, és dolgozótársaik megbecsülését élvezik. Munkásőreink a párt hatá­rozataiból a rájuk háruló fel­adatokat és vállalt kötelezett­ségeket teljesítik. Ez szemlél- | tetően a pártvezetőség-válasz- tások során, valamint a cseh­szlovák események során mu­tatkozott meg, amikor foko­zottan megélénkült az érdek­lődés, az aktivitás, a munka vállalása a feladatok végre­hajtásában. A Politikai Bizottság hatá­rozata leszögezi, hogy a mun­kásőrséget a Magyar Szocia­lista Munkáspárt közvetlen irányítja. E határozatot járá­sunk területén működő párt- alapszervczetek is megértet­ték. Ezt bizonyítja, hogy mun­kásőreink munkáját pártmeg­bízatásként kezelik, és kellő felelősséget éreznek a mun­kásőrök munkájáért. Érvényesül munkás őr al­egységeinknél a párt vezető szerepe, amely elsősorban a munkásőrség pártirányításá­nak hatékonyságában, a poli­tikai és ideológiai nevelésben nyilvánul meg. Pártszervezeteink támasz­kodnak munkásőreinkre a pártmunka minden területén, célunk, hogy minden munkás­őr hirdetője és végrehajtója legyen pártunk politikájának! Munkásőreink hangulata jó. A párt politikájával a kor­mány intézkedéseivel egyet­értenek, azt magukénak vall­ják és végrehajtásukban részt vesznek. Ezen a téren egyet­len egy mur.kásőrt sem kellett felelősségre vonni. A munkásőrség szerepe a társadalom fejlődésének elő­rehaladásával tovább növek­szik. A szocializmus felépítése korszakában megtisztelő hiva­tás szocialista hazánk, dolgo­zó népünk békés alkotó mun­kájának biztosítása, megóvá­sa. Munkásőrségünk feladata, hogy a párt irányításával néphatalmunk fegyveres tes­tületéivel és szerveivel szoros elvtársi, fegyverbaráti egység­ben, együttműködésben lát­juk el feladatainkat. A munkásőrség szervezetten részt vesz az ország belső rendjének védelmében, elemi károk elhárításában, ember­életek, értékek megmentésé­ben, a társadalmi tulajdon megóvásában, állandóan fej­leszti harckészségét, hozzáér­tését. Növeli politikai, ideoló­giai tisztánlátását, készen áll szocialista társadalmunk meg­védésére a külső és belső el­lenséggel szemben. Ezután a parancsnok a kül­politikai helyzetet ismertette, kitért a kiképzés eredményei­re. Azután így folytatta: — Megköszönjük eddigi munkájukat azoknak a mun­kásőröknek, akik kérték lesze­relésüket, illetve tartalékállo­mányba helyezésüket. sen úgy, hogy a sajtó azt he­lyesen, pontosabban, az igaz­ságnak megfelelően magyaráz­ná meg az önök szíves segít­ségével? — Na látja, kérem, még maga sem érti egészen, aki mégis újságíró, akkor hogyan értené meg az újságolvasó? — De ha nekem megmagya­rázná, kedves elvtársam, ak­kor mi meg tudnánk magya­rázni és talán ezek után nem is lenne kényes kérdés ez a kényes kérdés... — Csakhogy ez nem olyan egyszerű, kérem. Itt komplex és összetett dolgokról van szó, nagy összefüggésekről, ame­lyek nemcsak alapos közgaz­dasági tájékozottságot, elem­Bízunk abban, hogy a lesze­relésükkel, tartalékállományba helyezésükkel nem távolod­nak el tőlünk, hanem hűen az eszméhez, teljesítik új párt- megbizatásukat és adott eset­ben, ha szükséges, újból fegy­vert fognak. Ezek után Lőrincz János elv- társ, a kiképzésben élenjáró­kat dicsérte meg, majd a kö­vetkezőket mondotta: — Erről a helyről és ez al­kalommal mondok köszönetét munkásőreink családjainak, akiknek jelentős munkatöbb­letet jelentett, hogy férjeik, fiaik a munkásőrség szolgálati érdekében szabad idejük nagy részét családjuktól távol töl­tik. — A munkásörfeleségek és szülők megértették, hogy a szolgálat ellátása során csa­ládjuk, egész népünk boldo­gabb jövőjéért dolgozunk — fejezte be beszédét. Az egységgyűlésen felszólalt Antalfia Jenő, az MSZMP nagykátai járási pártbizottsá­gának első titkára, országgyű­lési képviselő is. Az ünnepség végén Arató Jenő, a munkásőrség megyei parancsnoka, Lőrincz János, a munkásőrség járási parancs­noka, és Antalfia Jenő, a já­rási pártbizottság első titkára kitüntetéseket adott ét a mun­kásőröknek. GÖDÖLLŐ Csütörtökön tartották egy­séggyűlésüket a gödöllői járás munkásőrei is, akik a Ganz Árammérőgyár kultúrtermé­ben fogadták vendégeiket: Ba­rinkat Oszkárnét, a megyei pártbizottság titkárát, Molnár Józsefet, a járási pártbizottság első titkárát, Várhegyi Istvánt, a munkásőrség megyei pa­rancsnokságának képviselőjét és Lucza Ferencet, a járási ta­nács vb-elnökét. Az elnökség­be kaptak meghívót a járás-be­li üzemek vezetői s a társ fegyveres erők képviselői is. Eredményesen zárt eszten­dőről számolhatott be munka“ értékelő beszédében Benkó Mi­hály járási munkásőrparancs- nok, aki fegyelmezett, politi­kailag, harcászatilag egyaránt jól képzett testületnek jelle­Két érdekes ajánlatról tár­gyalnak a közös léüzemben társult Ipoly menti bogyós gyümölcsöt termelő tsz-ek. Mind a kettő arra vonatkozik, hogy fagyasztás után málná­ból, eperből, fekete ribizliből szörp készítésére cukorral ke­vert port állítanak elő. Vagyis olyan port, amely vízbe téve pillanatok alatt szörppé ála­kul át. Az egyik ajánlattevő egy svájci importcég, korlátlan mennyiségben hajlandó átven­ni szörpport a szobi üzemtől, és a készítéséhez szükséges gé­pi berendezés szállítását is magára vállalja. A gép árát a tsz-közösvállálkozás kész­áruval részletekben törleszte- né. A másik ajánlattevő szaba­dalmazott találmányával je­lentkezett. Ez a bogyósgyü- mölcs-porító gép gyorsabban dolgozik minden más hasonló- í nál. Négy óra alatt annyi gyü­zőkészséget és jártasságot, de politikai stabilitást is megkí­vánnak. — Bocsásson meg, de úgy vélem, hogy olvasóink között nem kevesen akadnak olya­nok, akik jártasak a közgaz­dasági problémákban, megfe­lelő elemzőkészséggel is ren­delkeznek, nem beszélve arról, hogy meglehetősen nagy azok­nak a száma, akik az ön sza­vaival élve, politikai stabili­tással is rendelkeznek ... — Mondja, mit malcacsko- dik itt nekem? Ezért kapja a prémiumot? Hogy nem lehet megérteni, hogy igenis, egy ilyen vállalatnál is lehetnek kényes kérdések, amelyek nem tartoznak a nagy nyilvánosság elé?... Punktum. A tájékoz­tatót befejeztem. — Még egy szót, ha meg­engedne. Nem a nyilvánosság­mezbe egységét az elmúlt idő­szak sikerei alapján. Értékelé­sében kiemelte a zászlóalj és a társ fegyveres erők között kialakított együttműködést, amely során a munkásőrök hasznos szolgálatot tettek a né­pi vagyon és az állampolgárok személyi biztonságának foko­zott védelmében. Köszönetét mondott a párt- szervezeteknek a támogatá­sért, s mindazon üzemek, szö­vetkezetek vezetőinek, akik — jó személyi és technikai felté­teleket teremtve — segítették a munkásőröket feladataik telje­sítésében. Mint a parancsnok mondta, az egység Valamennyi tagjának nem könnyű, de meg­tisztelő kötelessége példamuta­tóan helytállni a mindennapi életben, munkahelyükön épp­úgy, mint a társadalmi mun­kában. Hogy sikerült ennek eleget tenni, annak egyik bizo­nyítéka: az egység számos tag­ja a becsülettel végzett szol­gálat mellett munkahelyének is élenjáró, kiváló dolgozója. Az egységgyűlések hagyo­mányaként ezután a szocialista versenyben kiváló eredményt elért szakaszokat és rajokat tüntették ki, s többen elnyer­ték a kiváló parancsnok címet is. Ugyancsak a kitüntetettek között voltak azok, akik 5—10 éve viselik már a munkásőrök szürke egyenruháját. A törzs- gárdatagok soraiban láttuk a zászlóalj két „öreg harcosát”, Ribánszki János lakatost és dr. Virág Árpádot, az agrártu­dományi egyetem docensét is. Molnár József köszöntötte ezt követően a leszerelő és tartalékállományba vonuló munkásőröket, akik hosszú szolgálat után most vettek bú­csút az egyenruhától, a fegy­vertől. Nem szakadnak el azonban a zászlóaljtól, tovább­ra is lesz feladatuk: a fiatal munkásőrök nevelése, munká­juk segítése. Ezt szimbolizálta, amikor a búcsúzók nevében Szebeni Sándor átnyújtotta fegyverét Martinak Ferenc­nek, a felesketett újonc mun­kásőrök képviselőjének. ,, ★ (Lapzártakor érkezett) Cegléden is megtartották péntek délután a munkásőrség egységgyűlését. mölcsöt dolgoz fel, mint a töb­bi 12 alatt. A társult tsz-ek vezetői rö­videsen döntenek afelett, me­lyik ajánlatok tartják elfogad­hatóbbnak. Abban azonban véleményük máris megegye­zik, hogy szörppor gyártására mindenképpen berendezked­nek, és esetleg már ezen a nyáron 1 szobi vállalatuknál meg is indítják az új üzem­részt. Nemzetközi költöi almanach Most jelent meg a Corvina Kiadó gondozásában a nagy si­kerű ÁRION nemzetközi köl­tői almanach második kötete. A népszerű tíznyelvű kiad­vány, amelyet Somlyó György költő szerkesztett, tartalmazza az 1966-ban Budapesten meg­tartott költői^napok vitaanya­gát, valamint verseket, irodal­mi tanulmányokat és esszéket. nak, csak nekem, akinek fel­keltette a kíváncsiságát, mi ez a kényes kérdés végtére is? — Na jó, ha nem írja meg, perszonálisán elmondom. Azért nincs spiztbubi a piacon, mert az új típus tervdoku­mentációit Pemete kartárs, a technológiai osztály fővezető­je elvesztette. Berúgott és el­vesztette. Beláthatja, hogy ilyen kényes kérdést nem le­het a nyilvánosság elé vinni... — Belátom, de mikor lesz mégis spiztbubi? — Ha kijózanodik, Galago­nya kartárs. — Bocsásson meg, de az előbb Pemetét mondott... — Azt mondtam, mert elő­ször Pemete vesztette el, az­tán meg a Galagonya, ugyan­olyan körülmények közepette. Kérem, átok ül ezen a spizt- bubi-dokumentáción, átok. Gyurkó Géza Olajvárosi KISZ-esek A munka árnyékban maradt része Párbeszéd a kényes kérdésről Szörppor gyártásra készülnek az Ipoly mentén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents