Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-23 / 18. szám
1969. JANUÁR 23., CSÜTÖRTÖK HES1 HEGYEI kMírlap HERNAD Megkezdte munkáját a megye első tsz-sertésvágáídja Hernádon megkezdte munkáját Pest megye első termelőszövetkezeti sertésvágóhídja és húsfeldogozó üzeme. A helyi Március 15. Termelőszövetkezet kétmillió forintos beruházással építette fel korszerűen berendezett üzemét. Naponta 15—20 sertésből készítenek füstölt szalonnát, kolbászt, paprikás szalámit, hurkát, amit elsősorban a községben és a dabasi járásban értékesítenek. A zamatos készítmények „alapanyagának” zömét saját hizlaldájukban nevelik fel, a többit pedig a tagok háztáji gazdaságából vásárolják. A közös gazdaság vezetőinek számítása szerint a beruházás összege két év alatt megtérül. Kijelölték a társasházépítésre alkalmas telkeket Nem kétséges, hogy a jövő a több szintes társasházaké. Az építtetőnek és az államnak egyaránt előnyösebb, mert kevesebb anyag kell, ezért a résztulajdonosokra kisebb költség jut, és megoszlik a telek ára is. A társasházépítési akciónak azonban előfeltételei vannak, a legfontosabb, hogy már közművesített telkek álljanak rendelkezésre. A megyei tanács lakásépítési csoportja kijelölte, hol len-1 ne a legcélszerűbb társasházakat építeni. Egyidejűleg elkészítették a beépítési terveket is, megállapították az Utak, házak, terek, középületek helyét. Ilyen szempontok mérlegelésével a Budapest körüli községekben Vecsésen, Budakeszin, Diósdoon, Dunakeszin, Halásztelken, Sziget- szentmildóson, távolabb pedig Dabason találtak megfelelő helyet. A városok közül Vác, Szentendre, Cegléd és Gödöllő határa alkalmas. A kijelölt területeken a vízellátás és a villany- világítás általában már megoldott. Annál több gondot okoz azonban a csatornázás. A szennyvíz elvezetése elsőrendű probléma. A csatornahálózat kiépítése jóval drágább, mint a víz- és villanyvezetékek együttesen. A szennyvíz szűrése, vegyi, vagy más úton történő tisztítása és közömbösítése egyaránt költséges gépi berendezést kíván. Az erre fordítandó ösz- szcgekct csak milliókban lehet kifejezni, s részben a tanács fejlesztési alapjából, az GTP-vel és a területen érdekelt ipari vállalatokkal való együttműködés révén lehet fedezni. A kijelölt területek kivitelezési tervei elkészültek. 1971 végére építésre alkalmas, közművesített területek állnak majd rendelkezésre. k. m. IZlméleti kérdések Gazdálkodás és jövedelmezőség AZ EMBEREKNEK ahhoz, hogy élhessenek, nap mint nap ki kell elégíteniük anyagi szükségleteiket. Ahhoz, hogy anyagi szükségleteiket kielégíthessék, termelniük kelL Az emberi társadalom fejlődésével együtt jár a termelés és a társadalmi munka- megosztás fejlődése, mely a gazdálkodás mind magasabb fokú szervezettségében nyilvánul meg. A gazdálkodás nem más, mint a termelőeszközök tulajdonosainak vagy azok megbízottainak olyan tevékenysége, amely a történelmileg meghatározott termelési viszonyok között a gazdasági folyamatoknak — termelés, elosztás, forgalom, fogyasztás — az érdekeiknek megfelelő szervezésére irányul. A modern társadalmakban a gazdálkodás a gazdálkodó alapegységekben üzemek és vállalatok keretei közt megy végbe. A tőkés társadalmakban a gazdálkodás a magántulajdon alapján a tőkések érdekében, a mind magasabb profit megszerzésére irányul. A szocialista társadalomban, ahol a termelési eszközök társadalmi tulajdonban vannak, a szocialista üzemek és vállalatok, a társadalom és a társadalom tagjainak állandóan változó és mind magasabb szintű szükségleteinek kielégítése érdekében folytatják gazdasági tevékenységüket. EZEK ALAPJÄN megállapítható, hogy a vállalatok gazdálkodása a szocialista termelési viszonyok között nem öncélú, hanem az egész társadalom érdekében folytatott gazdasági tevékenység, amely a rendelkezésre álló anyagi eszközök és emberi munka ésszerű felhasználásán alapszik, és a szükségletek kielégítésére irányul. Ahhoz, hogy egy adott vállalat eleget tegyen a gazdálkodás követelményeinek a szocializmus viszonyai között, nem lehet csak a vállalat érdekeiből kiindulni. Szükséges, hogy az össztársadalmi érdeket, a népgazdasági érdeket is figyelembe vegyük. A vállalat gazdálkodásának eredményességéről csak akkor beszélhetünk, ha a vállalati gazdálkodás a termelés során figyelembe veszi a népgazdaság változó szükségleteit, a fogyasztók folyamatosan változó igényeit és ehhez rugalmasan alkalmazkodva, a tényleges szükségletnek mennyiségileg és minőségileg is megfelelő terméket gyárt. Mégpedig úgy, hogy ez a termelés gazdaságos legyen. A gazdaságosság azt jelenti, hogy a lehető legésszerűbb anyagi és munkaráfordítással a lehető legkedvezőbb eredményt érjék el. A GAZDASÄGOSSÄG szerepe különösen előtérbe kerül a gazdasági mechanizmus reformjának bevezetésével. A vállalati gazdálkodás eredményessége, a vállalat jövedelmezőségének alakulásában, a vállalat gazdasági tevékenységének nyereséges, vagy vészteséges voltában mutatkozik meg. Ebből következik, hogy a vállalati gazdálkodás és jövedelmezőség közvetlen kapcsolatban van egymással, ha egy adott vállalat gazdálkodása ésszerűen szervezett, ez — megfelelő árrendszer esetén — tükröződik a vállalat jövedelmezőségében, azaz a vállalat gazdasági tevékenysége nyereséges, ellenkező esetben veszteséges. A vállalati nyereség — amely nem más, mint a vállalat árbevételének és önköltségének különbözeié — különösen fontos kategória az új gazdasági mechanizmusban. A nyereség a legszorosabb kapcsolatban van a vállalati termelés szervezésével, a termelés technikai felszereltségével, a termékek minőségével és azok értékesíthetőségével. A SZOCIALISTA VÁLLALATOK nyeresége, amely a vállalati kollektíva munkájának eredménye, nemcsak a vállalat, hanem egyben az egész társadalom javát is szolgálja. Ugyanis ha a vállalatnál több nyereség keletkezik, ennek arányában növekszik a nyereségadó közvetítésével az állami költségvetés bevétele is. Ebből a termelés további bővítésére, új munkahelyek létesítésére, iskolák, kórházak, üdülők, utak építésére, a nyugdíjak, családi pótlékok és egyéb szociális juttatások emelésére adódik lehetőség. A vállalatok gazdálkodásának javulása, a nyereség növekedése végül is az egész népgazdaság fejlődését gyorsítja, ugyanakkor a vállalat dolgozóinak jövedelme is a nyereségtömeg növekedésével arányosan emelkedik. Ismeretes, hogy a múlt évi nyereségek mintegy 20%-kal haladják meg a tervezett szintet és ennek megfelelően a nyereségrészesedés kifizetése átlagosan 10%kal lesz nagyobb az elmúlt évinél. A TÁRSADALOM munkájának eredményessége, a termelési lehetőségek és szükséglet összhangjának fenntartása az egyének munkájától függ. A közös cél — a szocializmus teljes felépítése — a társadalom, a vállalat és az egyéni érdek összhangjának kialakításával és fenntartásával, a párt helyes gazdaságpolitikája alapján biztosított. Ezért alakítottunk ki olyan feltételeket, hogy az egyének törekvéseit, érdekeit, összhangba hozzuk a társadalom egészének érdekeivel mert ez biztosítja legjobbar az ésszerű gazdálkodást és fir állandóan növekvő jövedelmezőséget. Simon Béla Nyers Rezső előadása a Politikai Akadémián A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Akadémiájának előadássorozatában szerdán Nyers Rezső,, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tartott előadást „A szocialista gazdasági integráció elvi és gyakorlati kérdései” címmel. Az építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában elhangzott előadás előtt Pullai Árpád, az MSZMP KB titkára mondott bevezetőt. A nagyszámú hallgatóság soraiban ott volt. politikai, társadalmi, gazdasági életünk több vezető személyisége. KARD o Duna medréből A Magyar Nemzeti Múzeumnak úgyszólván állandó szállítói a Duna medrét kotró hajósok. A közelmúltban egyebek között egy XV. századi szépen megmunkált kardot szolgáltatott be Kákonyi János, faddi lakos, a kotróvállalat dolgozója. Szerencsés esztendő, néhány kérdőjellel A párt-végrehajtóbizottság titkára, Koller Tamásné azt mondja; — Több tekintetben ellentmondás jött létre politikai és gazdasági érvelésünk között. Sok kezdeményezést, hatékonyabb fejlesztést, alkotói bátorságot — így hangzott a műszakiaknak szóló politikai érvelés. A gazdasági viszont úgy, hogy: a rendeletek szerint majd elválik, mit kaphat egy újításért, ha az egyáltalán újításnak számít... A gyárigazgató, Sátor János: — A gyárvezetés minden alkalmat és eszközt igyekezett megragadni az újítók ösztönzésére. Mégis, a bizonytalanság, ahogy azt mondani szokták, benne volt a levegőben, s éreztük is hatását, hiszen az országos aggodalmak gyárunk falain is átcsaptak. A gyár termelése rendkívül dinamikusan fejlődik, nem nélkülözhetjük tehát az újítómozgalom dinamikus gyarapodását sem... Az újítási előadó, Csonka Béla: — Annak ellenére, hogy 1968-ban a több éves átlagnak megfelelő eredményeket értünk el, sokféle gonddal, idegesítő kérdéssel kellett szembenéznünk. Elsősorban azzal, hogy csökkent a műszakiaktól érkező újítások száma... A decemberben megtartott újítási ankéton a felszólalók kivétel nélkül arról beszéltek: az újító biztonságérzete megszűnt, fogalma sincs arról, hogy benyújtott javaslata elfogadás esetén „mit ér”, azaz a legfontosabb, az anyagi ösztönzés, érdekeltség vált esetlegessé, kiszámíthatatlanná... Tiszta lappal kezdtek A számok sokat modanak. A Mechanikai Művekben 1967- ben 217 újítási javaslatot nyújtottak be, a közülük megvalósítottak gazdasági eredménye 4 594 000 forint volt, az újítási díjak pedig 260 ezer forintot tettek ki. Igaz, 1967 kiugró esztendőnek számított. Azért, hogy tiszta lappal kezdhessék a minden tekintetben mást hozó 1968-as évet, rendeztek egy sor, függőben levő ügyet, kifizették a jogos újítási díjak teljes összegét stb. Ha tehát nem csupán 1967-et, hanem a több éves átlagot nézzük, akkor 1968 valóban nem volt rossz esztendő, 133 újítási javaslatot nyújtottak be, a gazdasági eredmény 2 617 000 forintot tett ki, az újítók pedig 155 ezer forint díjat tehettek zsebre. A gonBit RIMÁK ISTVÁN ÜTÉSE Dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja szerdán a Parlamentben fogadta dr. Rusz- nyák Istvánt, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, akinek 80. születésnapja alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány ajándékát és jókívánságait adta át. dot tehát nem maga a számszerűség, hanem az arányeltolódás jelzi. Az, hogy a benyújtott 133 javaslat közül mindössze 19 érkezett műszakiaktól ...! A gyár gazdasági és társadalmi vezetői 1968-ban biztosították az újítómozgalom anyagi alapjait. A rendeletileg fölhasználható nullaegész-öt- tized százaléknyi béralap 170 ezer forintot tett ki, s ehhez 130 ezer forintot toldottak, a nyereség terhére. Ugyancsak megteremtették az újítómozgalom propagandakeretének pénzügyi alapjait is. A gondok, a kérdőjelek tehát elsősorban nem anyagi természetű okok következményei voltak: fizetett volna a gyár szívesen többet a 155 ezer forintnál, ha — lett volna miért. Nyesett szárnyak? Újítókkal beszélgetve, rendkívül sokféle vélemény hangzott el a részleteket illetően, abban azonban mindenki egységes álláspontot vallott, hogy: a gazdaságirányítás mai rendjétől az újítások tekintetében is rugalmasságot, okos nagyvonalúságot vártak, ehelyett — s erről nem a gyár tehet — merevséget, szigorú „körülhatárolásokat” sugalltak a rendelkezések. Mint valaki találóan megfogalmazta: gyorsabb szárnycsapásokról volt szó, s közben megnyesegették a szárnyakat. Sorolták: a gyárban nemes hagyomány, hogy egy- egy jelentős kérdés megoldására komplexbrigád alakul. A brigád fizikai dolgozó tagjai újítási díjat kapnak, ám a műszakiak csak találgathatják, mi is jár, ha egyáltalán jár nekik? Azután: az újítási díj nem adózó jövedelem, minden más azonban igen. A műszaki ember tehát itt is megrövidül. Továbbá: a közelmúltban ugyan már megszüntették a rengeteg vitát kiváltott csoportrészesedésre való elszámolást, a nyereségadózási rendszer azonban ma is olyan, hogy — száz forint tiszta haszonból mindössze hat forint kerül a fölosztható nyereségbe — egész egyszerűen kétségessé teszi: érdemes-e a gyárnak az újításokkal foglalkozni, befektetéseket eszközölni, kísérleteket lefolytatni, kockáztatni tehát, időt, energiát, anyagot, kapacitást lekötni, ha végül is nála minimális a haszon? A sokféle gond, az idegesítő kérdések, melyekre az újítási előadó szavai a cikk bevezetőjében utaltak, tények tehát. Arra mutatnak, hogy a legfontosabb alapkő mozdult el az újítómozgalomban: az erkölcsi tőke vált ingataggá, mert az újítók nagy többsége azt érzi, hogy a rendeletek által meghúzott határvonalak — szárnyaikat — lehetőségeiket nyirbálták meg, eléggé drasztikus, tehát kedvszegő módon. Ki tudná őket meggyőzni tiszta szívvel az — ellenkezőjéről...? Nincs két pálya Az egyik sokszoros újító így fogalmazott: olyan érzése van, mintha két pályán vívnák a mérkőzést, s míg az egyik pályán éles tusakodás folyik, holott csak sörmeccsről vain szó, a másikon teljes az érdektelenség, bár ott — döntőt vívnak. Meg is magyarázta: apró részleteken — legalábbis a kérdés egészét tekintve részleteken — megy a vita egy esztendeje, olyasfajta pénzügyi, munkaügyi előírásokon, melyek egy részéről a gyakorlat bizonyította, hogy nem, megfelelő, s közben a „döntőt’] vívókra alig figyelnek, arra, hogy a műszaki fejlesztés nagy és határtalan lelkesedésű csapatát veszti, veszítheti el, az újítókat. Azokat, akik — sokszor bizonyították — seregével oldottak meg olyasmit, ami a maga útján, azaz utasítások, hivatali előírások alapján nem ment __ 19 68-ban a Mechanikai Müvek képes volt tartani a korábbi évek átlagos szintjét az újítómozgalom eredményeit tekintve. Ebben azonban — erőfeszítéseik mellett — közrejátszott a szerencse is. Három olajkályhatípusnál a hagyományos zománcozott fedőrácsok fölváltása a szebb, s főként olcsóbb alumíniumból készültekkel, illetve az a konstrukciós változtatás, mely lehetővé tette a célnak ugyanúgy megfelelő, de olcsóbb lemezanyag fölhasználását, két nagy jelentőségű, pénzben is sokat hozó újításnak bizonyult. Ha azonban e két újítás nincsen, akkor bizony... jobb nem is beszélni erről. A műszakiaktól érkező újítások szánjának erőteljes csökkenése ugyanis mennyiség és minőség törvényszerűségére fí- gyélffft>ztet. AiTa.- hogy a nagy jelentőségű újítások megszületéséhez, kitermelődéséhez semmi esetre sem épít utat a számszerű csökkenés; a fordítottja annál inkább! Nincs, nem lehet tehát két pálya. A részleteken való hosszas rágódás, a rendeletrészletek makacs védelmezge- tése helyett — mint arra a Minisztertanács ülése rámutatott, amikor az újítómozgalom helyzetét tárgyalta a múlt év végén — arra van szükség, hogy az átmeneti visszaesés megálljon, s új föllendülés kezdődjék el. Ehhez a gyárakban, az újítókban megvan az akarat, érthető, ha nagy érdeklődéssel várják, s ha tehetnék, sürgetnék a kétségtelenül szükséges és elkerülhetetlen módosító rendelkezéseket. Mészáros Ottó Régi recept szerint Fésűk celluloidból Eleink még szarufésűvel hozták rendbe hajzatukat. A két háború között a celluloid vette át a vezetést, az utóbbi években pedig a műanyag hódít. Az ürömi fésűüzem mindezeket a változásokat átvészelte. Megmaradt a celluloid mellett. Az általuk gyártott bontó-, stíl-, és körfésű 18 művelet után alakul ki, míg a vevő kezébe jut. Tavaly több mint félmillió darab. A műhely elavult, a gépek ugyanazok, amelyekkel harminc évvel ezelőtt a maszek mester itt dolgozott. Száz- ötvenezer forintos beruhá- 7,á;ssal most modernizálnak. Minden munkagép külön meghajtó motort kap, s rendehozzák a munkatermeket. A képen még kézi préssel ' ajlítják a celluloidot, amelyből a körfésű készül. (Foto: Gárdos) Az I. sz. AKÖV 44 órás munkahétre azonnali belépésre keres: autószerelőket, karosszéria-lakatosokat autóvillamossági szerelőket, betanított és segédmunkásokat. N JELENTKEZÉS i 1. sz. üe. XIII. , Forgách u. 19. 2. sz. üe. XIV. , Pillangó u. 13/a. 3. sz. üe. IX., Köztelek u. 4. 5. sz. üe. IX., Pápai I. u. 5—7. 6. sz. üe. XIII., Mohács u. 24—26. 9. sz. üe. XIII., Hegedűs Gy. u. 45.
