Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-21 / 16. szám

I •EST vír.vEi Zj£irla ßP 1969. JANUAR St., KEDD (Ajánlás: ... a nagy időket is kisemberek élik ...) /7\ z agronómusnak, vagy /1\\ ahogyan 24 ' észtén- dővel ezelőtt hívták, a gazdaságvezetőnek egyszerű patkolókovács volt az édesapja, s ezért a szíve a szegényemberekért dobogott. Ez abban is megnyilvánult, hogy negyedszázados szolgá­lata alatt sem házat, sem föl­det nem tudott szerezni magá­nak, viszont különböző sza­bálytalan kedvezményekért, amelyeket az őt csak „Pista bácsinak” szólító cselédembe­reknek juttatott, egyik napról a másikra gróf Széchenyi An­dor Pál állásából kirúgta s három évig hiába kilincselt munkáért. (Hja, abban az idő­ben is volt ám káderezés!) A gazdaságvezető úr ily módon örült, hogy később felvették egy kincstári birtokra. Pista bácsi 1944. augusztusá­nak egyik napján, méghozzá déli 12 órakor, irodájának aj­taján kilépve pontosan a grófi kirúgásról gondolkodott. Csontág János gyalogmunkás, aki fél tucat gyereke miatt ép­pen úgy kapott a magtárból ráadás-kommenciót, mint a többiek — jelentette fel, ne­hezen kaparó írásával a mél­tóságánál. Azt hitte szegény, sarzsit, földet, pénzt kap, de a göthös kényúr az ő talpa alá is útilaput kötött. „Hogy mé­hészéi khm... egy ilyen aha- csony shorú áhhat pimaszkod- ni?”... Pista bácsi és Csontág János költözködő fogata — en­nek következtében — egyszer­re gördült ki a pusztáról. A gazdaságvezető úr nagyon magába mélyedten lépkedett az istállók felé és észre sem vette a kinti világot. Pedig az egész térséget vakító fény su­gározta be, a szemnek szinte le kellett csukódnia a forró fénytől s árnyék és hűvösség csak itt-ott szorongott a sű­rűbb fák alatt. Az ég mélykék színben ragyogott, tiszta volt és magas, csak a Balaton északi partja felé, a hegyek alatt vonult egy keskeny ala­csony csík, mint valami lilás fényű köd. Minden bágyadtan, mozdulatlanul tespedt a nyári hőségben, csak a pusztára vi­vő, nyárfákkal szegélyezett út­ról hallatszott a földön hem­pergő Vérebek vidám csiripe- lése, és hZ'-istaUdbol a lovak dobogása, a tehenek bőgése. A cselédházak ajtajai, nyíltak, csukódtak és Pista bácsi, bár mozdulatlanul állva maradt a puszta közepén, gondolatban velük együtt a konyhákba ment, látta maga előtt a vé­kony leveskét kanalazó fáradt férfiakat, a durva, munkától gyötört arcokat. A nyomor és a kétségbeesés egymás farka­saivá teszik az embereket — erről filozofálgatott magában a régmúlt esetre emlékezve, majd ijedten vágott agya a tulajdonképpeni céljára, egy embert keresett, rendkívül ké­nyes és bonyolult feladatra, s azon töprengett, ki legyen. Fa­zekas Vendel a kocsis?... Nem! Finta a tejes?... Hor­váth a halászmester. Tudta, hogy nagyon rendes emberek, szolgálatkészek, de a gazda­ságvezető rájött, éppen ez a baj. A feladathoz többnek kell lenni, másnak ... Is ha ez az ember Cson­tág lenne? ... Megbor­zongott a lehetőségtől, ugyanakkor, friss és vi­dám is lett tőle. Amikor évek­kel ezelőtt kigördült kocsijuk az uradalomból, Csontág vad, riadt és kétségbeesett szemmel nézett rá, ő pedig mérgében elfordította fejét és vissza sem köszönt. Aztán évek múl­va a szomszéd faluban össze­találkozott vele. Csontág meg­öregedett, haja jórészt kihul­lott, háta, mint a sarló meg­görbült, csak a két apró fe­kete kunszeme tüzelt úgy kar­valyorrú, csontos arcából, mint régen. — Perjésen lakom árenda- ban — mondta a gyalogmun­kás szomorúan — és nagygaz­dák földjein kaszálok. — Van már földje? — kér­dezte Pista bácsi. — Magának mindig a föld volt az istene. — Nincsen, uram, még any- nyi se, hogy leülhetnék rá. El­kaszálhatnék az uradalomban, ha megkövethetem ... tudja... azért a régj dologért... Pista bácsi és Csontág Já­nos között a beszélgetés után munkaadói és vállalói vi­szony. majd később még be­szédes viszony is k; alakult. Csontág kaszás ember volt, SZUTS I. DENES: ® a COVEKEK tetet emlegetve három cup­panós csókot is nyom Pista bácsi kétnapos szakállára, az­tán elvonulnak. nyáron gabonát, télen nádat, ősszel-tavasszal takarmányt, füvet vágott, mindennap haj­nali három órától késő estéig. A gazdaságvezető időnként ér­deklődött gyerekei, felesége felől, de viszonyukban mindig visszafogottság, bizonyos tar­tás maradt. Ezt Pista bácsi úgy fogalmazta meg, hogy ki nem mosott lábasból nem le­het jóízűen friss ételt enni. Nagy merészség őt választani — gondolta a gazdaságvezető — de hátha a lábast végleg ki lehet tisztítani. Elindult hát a határba. Csontág a töltések mellett kaszált és már jó messziről észrevette a feléje közeledő férfit. Mit akarhat vajon?... Nem hagyta abba a munkát, s ha lehetett, még mélyebbre hajolva suhantotta villogó szerszámát. Csontág lelkében már elcsitultak a régi viharok, szerette ezt a derék embert és szégyenérzet gyötörte. De annál sokkal büszkébb volt, semhogy mindig előhozakod­jon azzal a régi esettel. Ke­ményen dolgozott, bár tudta, hogy munkájának értéke nem Pista bácsinál, hanem valahol a távoli messzeségbe csapódik le, s ott váltják azt elkölthető bankókra. — Nagyon nagy szívességet akarok kérni magától — a gaz­daságvezető ezekkel a szavak­kal állt meg a kaszáló férfi mellett. Csontág a bakancsához húz­ta a kaszáját. — Megteszek mindent, amit kér. I »A ista bácsi arcán komor felhők suhantak át. Most jutott csak eszébe, bJ ha elhibázta a válasz­tást, az emberek életébe ke­rülhet ... — És ha nagy kockázattal jár az ügy? — Tudja, Csontág, milyen idők járnak ... Az égen a Liberátorok, német Messer- schmidtek ... minden faluban megerősített csendőrőrsök, ka- tották •• ^ 'mi ■ A sártóhátú ember a lehető legegyené3ebbre húzta' M ma­gát, és komoly arccal vála­szolt : — Én nem hagyom cserben magát!... Pista bácsi mélykék szeme a kunarcba fúródott. Suttogó hangon, mintha valaki is meg­hallhatta volna szavait a nagy pusztaságban, mondta el, mi­ről is lenne szó. Egy idős há­zaspár lakik nála Budapestről, de senki nem tud róla. Életük nagyon fontos bizonyos embe­rek számára, akiket szintén üldöznek, és ha elfogják, azon­nal falhoz állítják őket. A Ba- laton-partot lehet hogy a né­metek parancsára kiürítik. Azonnal el kell szállítani a há­zaspárt Zicsre Bertalan Pálék- hoz. Este befogat, a kocsist el­küldi azzal, ő akar kicsit haj­tani. Fölülnek egy bricskára, hárman, és Csontág elviszi őket egy levéllel. Ha igazoltat­ják útközben, a levelet lenye­li, megeszi... ötszáz pengőt kap ezért az útért! — Ne szégyenítsen meg, Pis­ta bácsi — Csontág most hívta először így az öreget. — Ingyen és böcsületből megcsinálom én ezt maguknak. — Csontág ki­fordított keze fejével megtö­rölte izzadó homlokát. — Nyu­godjon meg, nem bízhatta vol­na jobbra,, majd meglátja! Pista bácsi megszorította az öreg paraszt görbe, bütykös keze fejét. — De magunk kö­zött maradjon! □ □ t hónap múlva, január közepén, kemény tél­re ébredt Irma pusz­ta. A fák dermedten tartották ágaikat a felhők mö­gül előtörő nap felé, de annak gyenge sugarai sem tudták fel­olvasztani a rájuk rakódó jég­pálcikákat. A puszta legna­gyobb lakóépületének ajtaját, ha sarkig kitárnánk, már mesz- sziről a kályhákban ropogó tü­zeket láthanánk, és a konyhá­ban is a tűzhely magas láng­ját. A fehérre meszelt falak „Druzsba” — „Szervusztok” — „Szagyisz” — „Grisa, edd már meg a kenyeredet”! — sza­vaktól hangos. Az irodában Pista bácsi fehér cigarettafüs­töt ereget a mennyezet felé, és kimutatások fölé hajol. A Ba­laton északi része felől egy-egy magános ágyúlövés még ide- hallatszik, de az irodában ez már olyan apró kis zörejnek hangzik, mint egy halhólyag pukkanása. A gazdaságvezető azt számolgatja, mennyi mar­hát, jószágot, lovat vittek el a németek, s jóleső érzéssel gondol arra, a halastavakat nem sikerült lehalászni. Tele vannak kövér, fickándozó pon­tyokkal, nagyszerű élelmet ad­hatnak itt hónapokra. Pista bácsi gondolatsorában még a töltés felett kettélőtt német vadászgép is leltárba kerül, amelyiket éppen ott nyiffan- tottak ki, ahol Csontág kaszált azon a délutánön. És mint mi­kor ördögöt emlegetnek, és megjelenik, három koppintás­sal az ajtó kitárul: Csontág János lép be két másik ma­gyarral, nagyot köszönve. Sem Csontág, sem a két atyafi öl­tözéke kaszinólátog&tásról nem árulkodik, így hát a gazdaság­vezető kíváncsian lesi, mi já­ratban lépegettek be hozzá az emberek. Ám a beszélgetés először másfele kanyarog. „Jó hideg idő van, kif'agy a szalonna” — meg egyebekkel ül le Csontág, s jégről a borra, borról a jég­re, időjárásról a természetre tekereg beszédük fonala. — Talán bemutatná az urakat — mondja Pista bácsi nevető szemmel, mire Cson­tág elsorolja, Gavrák Balázs, a falusi DÉFOSZ elnöke. Ko­vács István a „Komenista párttul” jött. — Azt szeretnénk — szólal meg Kovács István —, ha az úr elvállalná a földkiosztó bi­zottsági elnök-tisztet, mert kérem, mi holnap már cöve- kelni érkezünk a földeket, sok jó szegény polgártársunk ér­dekében, Pista bácsi kettőt, mélyet slukkol a hercegovinából, bó­lint, s előveszi a gazdaság ka­taszteri térképét. — Jó föld, jó kis föld, ele­get kaszáltam benne — dör­zsöli Csontág a kezét és türel­metlenségében le s föl sétál az irodában. Sok mindenről szó kerül most, a cövekekről is, meg az osztás soráról. Mint mond­ják, úgy döntöttek, Pista bá­csinak is adnak hat kataszte­rit, így dukál, tisztességgel. Hát erre már koccintani is kell, három karcsúnyakú el­fogy, s rengeteg csikk marad a hamutartóbaan. Megálla­podnak végső érvénnyel, hol­nap reggel hatkor, a gálici dűlőben kezdik a Verbőczy fejbecsapását. Csontág a ba­rátság szentségét és a szere­n ásnap ropogós hideg reggelen, a gazda­ságvezető korábban ébred a kelleténél, megnézi öreg zsebóráját, fel­hajt egy kupica szilvóriumot, s elindul gyalogosan a gálici dűlő felé. A puszta még al­szik, csak a cselédházak ab­lakaiból és az istállóikból szű­rődik ki rózsaszínű fény. A földeket hó borítja, a földku­pacok itt-ott feketélienek benne, akár kányák lenné­nek. Ám a levegő jó éles, na­gyot lehet szívni a tüdőbe. Pista bácsi a kiosztásra váró első tábla felé halad, csiz­mája benyomódik a havas földbe, amelyen kukoricaszá­rak állnak, kévékben, kupa­cokba rakva. A front közeled­tével nem hordhatták már be, majd elviszik az új tulajdo­nosok, gondolja a gazdaság- vezető. Még száz lépés és egy vil­lámsújtotta nyárfánál a fehér­hajú Pista bácsi megáll, on­nan pedig az első csutaszár- kupachoz lépeget, körülnéz, gyufát kotor zsebéből, rágyújt, eldobja a gyufaszálat. Tekin­tetével követi a gyufaszálat a földre és ebben a pillanat­ban ajkát egy meglepett kiál­tás hagyja el; a kukorica­szár boglya alól két retten­tően viseltes bakancs mered a töltés irányába, de ami a leg­rémesebb, láb is van abban, ha mindjárt olyan vékony is, akár egy piszkafa. Pista bácsi lehajol, s egy rövidebb szár­ral kettőt koccant a lábszárat befogadó ceignadrágon, mire megbolydul a csutahalmaz, s egy kopaszodó öreg fej emel­kedik ki belőle. — Ni csak! — mondja Pis­ta bácsi őszinte döbbenettel hangjában. — Csak nem ma­ga az, Csontág? — De bizony, teljes valóm­ban —, söpörgeti földre sütött szemmel Csontág János ma­gáról a kukoricaleveieket. — Itt aludtam, hogy le ne kés­sek a nagy ünnepről. — Az­tán halkabban, hozzáteszi: — Pista bácsi! Ez a legjobb da­rab innen, a dombig, én aka­rom megkapni... De nem szeretném, ha valaki megtud­ná ... kinevetnének a népek. •— Maradjon közöttünk? ■— kérdezi huncut mosollyal Pis­ta bácsi. — Maradjon! Akár az a kocsikázás... tudja... éjsza­ka! — Ügy legyen! — nyújtja Csontág János felé a dohá­nyos dciznit és elnéz a fehé­ren ragyogó horizont felé. A tiszta lábas végtére is megér­demli, hogy jó ételt főzzenek benne. GOBELINEK Királynő selyemszitán Újdonságok hazai és külföldi piacra Szőttesek, hímzések, gobeli­nek szinpompás felvonulását láthatjuk egyetlen teremben. A Piackutató Intézet Nagyme­ző utcai bemutató helyiségé­ben rendezett kiállítást a HUNGARCOOP Kereskedelmi Vállalat. Itt szerepel a Gobe­lin Htsz, melynek szorgalmas hímzögárdája javarészt a fő­város környéki, s megfelelő népművészeti múlttal rendel­kező településeiről verbuváló­dott. Háromezer bedolgozó hímzőnő teszi át textíliára hí­res mesterek világhírű képeit. Ezekből is ízelítőt ad a ren­dezvény. Egy-két érdekesség: a leg­színvonalasabb gobelinmunka, a műfaj királynője az, ame­lyet a varróasszony selyemszi­tára hímez osztott fonallal. Az így elkészített motívumokból, például táskalapokból állítják össze a csodálatosan szép tás­kákat, tárcákat, poudriékat. A tervezőgárda szerint a hűvös Északon a hideg színeket és pasztell árnyalatokat, a kötött, hagyományos mintákat kedve­lik. Minél délebbre megyünk, annál melegebb színeket, bo­londosabb formákat, témákat, szabadabb, könnyebb vonalve­zetést kedvelnek a vásárlók. Egyébként a cikkeket a világ minden táján előszeretettel vásárolják. Piacaink Németor­szágban, Franciaországban, Skandináviában, a Benelux államokban csakúgy megtalál­hatók, mint az USA-ban, Ausztráliában és Japánban. A Tanácsköztársaság jubileumára Művészeti szemle PÁLYÁZATOK, BEMUTATÓK A Tanácsköztársaság 50. év­fordulója tiszteletére a KISZ kezdeményezésére több más társadalmi szervezettel közö­sen az üzemi és falusi művé­szeti csoportok, szakkörök és szólisták részére tavasszal megrendezik a tanácsköztársa­sági művészeti szemlét. így lehetőséget teremtenek az al­kotó tehetség sokoldalú ki­bontakozásához, szolgálják a művészetek — elsősorban a mun-kásfolklór és a népművé­szet — értékeinek megismeré­sét és megszerettetését. A szemlére nevezni lehet többek között vers- és próza­mondással, színjátszással, énekkel, bábcsoportok is elő­adhatják műsorukat. Emellett képzőművészeti, fotó, amatőr­film, honismereti é& néprajzi pályázat és kiállítás is lesz. Pest megyében a járási és városi bemutatókat és kiállítá­sokat általában március, áp­rilis hónapban rendezik. A megyei bemutatókra május­ban kerül sor. A legjobb pá­lyaművekből kiállítást, illetve bemutatót rendeznek. FEHER OLAJ Fehér olaj készítését kezd­ték meg a komáromi Kőolaj­ipari Vállatat almásfüzítői gyáregységében. A fehér olajnak igen sok jó tulajdon­sága van: színtelen, teljesen szagtalan, íztelen, erősen fi­nomított, semleges kémhatású.' Ezek a tulajdonságai teszik alkalmassá a széles körű fel- haszpáiigsra. Elsősorban ke­nőcsök alapanyaga és vaze­linokat, bőrápolóolajokat ké­szítenek belőle. . A i „ A Budapesti AZ elSO műhelyében ti - '' & A Budapesti Építők margitszigeti hajóépítő elkészült az első műanyag egypárevezős hajó prototípusa. Hermann András hajóépítő, Lovassy Gyula hajóépítő tanuló és Túri Sán­dor, a Bp. Építők kajak-kenu edzője készítette el Európában el­sőnek a műanyag hajót, Üvegszállal erősített poliészter gyantá­ból. A hajó súlya 20 kg. A sorozatgyártást elkezdték a mű­helyben. 12 HÓNAP HELYETT 18 HÓNAP a bútorértékesítő vállalat fél évvel tovább vállalja a garanciát valamennyi, 1969. január elseje után vásárolt HAZAI ÉS IMPORTALT BÚTOR MINŐSÉGÉÉRT. JOBB MINŐSÉG NAGYOBB KÉNYELEM MAGI CONDOSKODJÉK TAKARMÁNYBÁZISRÓL Csak fémzárolt, arankamentes lucernamagot vessen! Vevőinek minden igényét korlátlanul kielégíti a Vetőmag Vállalat Pestvidéki Központja, Monor Ady Endre u. 61. Utánvétes postai megrendelést is teljesít. KÍVÁNSÁGRA DÍJTALAN SZAKTANÁCSOT AD.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents