Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-21 / 16. szám

PEST MEGYE írfjem 1969. JANUÄR 21., KEDD Hatalomátvétel (Folytatás az 1. oldalról.) talos személyiségek és a re­publikánus párt különböző he­lyi korifeusai, akik tanúi akar­tait lenni a hatalomátvételnek. A rendőri szervek nagyszabású biztonsági intézkedéseket haj­tottak végre az új elnök védel­mére, az ünnepségek rendjé­nek fenntartására. A washing­toni rendőrségen, a titkosszol­gálat és az FBI ügynökein kí­vül több más városból is a fővárosba vezényeltek rendőr­ségi szakembereket és a Nem­zeti Gárda néhány egységét is készenlétbe helyezték. A fel­vonulási útvonal mentén, ahol több százezren sorakoztak fel, hogy megtekintsék az új elnök tiszteletére rendezett díszfel­vonulást, katonai egységek al­kottak sorfalat. Nixon esküté­telére a törvényhozás épülete előtt golyóálló üvegfal mögött került sor,-és hasonló falvéd­Az új „First Lady“ Richard Nixon felesége hányatulajdonos leánya. Leányneve: Patricia Thel­ma Catherina Ryan. A Patricia nevet azért kapta, mert szent Patrick napjá­nak előestéjén született. Szülei, akárcsak Nixon szülei, quakerek. Anyja neghalt, amikor Nixonné még csak 13 éves volt. A Ryan-család akkor egy far­mon lakott Kaliforniában. te az új elnököt a Fehér Ház előtti emelvényen is, ahonnan a felvonulást nézte végig. Az ünnepélyes eskütételre [ helyi idő szerint délben, ma- , gyár idő szerint délután hat órakor került sor. Az esküt 1 Óriás generátor a DHM-nek (Folytatás az 1. oldalról.) hoz kerül, hogy ott felhasz­nálják a finomításnál. Feb­ruárra várható az esemény, ha minden jól megy. A Dunamenti Hőerőmű tel­jesítménye néhány év alatt kétszeresére növekszik. Rész­letes, újabb programot nem sikerült megtudni, de az már csaknem bizonyos, hogy idehaza eddig ismeretlen óriásokkal, 210 megawattos magyar áramfejlesztőkkel ér­nek célhoz. Ez technikailag, gyártástechnológiailag is új állomás, a hazai ipar sikere. t. gy. Újabb üzemekben l csökkentették a munkaidőt (Folytatás az 1. oldalról.) rási Háziipari Szövetkezet csatlakozott a rövidebb mun­kahéttel dolgozókhoz, február elsejétől a Szentendrei Vas- és Kazánipari Ktsz vezeti be; a NagykőfSSí' -Gépjavító és Fa1 toari Ktsz pedig máreftífc el Wjére teramti j»e*. a,, kedvez­mény feltételeit. A Pest megyei Tanács mun­kaügyi osztálya és a Szak- szervezeteik Megyei Tanácsa most méri fel a korábban át­tért vállalatok tavalyi tapasz­talatait, eredményeit: negy­venezer embert érintett ez a megyében.. Megvizsgálják áXÍtiíat «'• körülményekét, árrle- /lyekiitif^tf végül is nem sike- '-ftilt®*' iWgvaW&KSffl néhány üzemben a tervezett szabad­szombatot. Zárszámadások (Folytatás az 1. oldalról.) daságok évzárójára. Kisnéme- diben a Zöld Mező Termelő- szövetkezet vezetői ma délelőtt számolnak be a tagoknak a múlt eszten­dei gazdálkodás eredmé­nyeiről, a jó és kevésbé kedvező ta­pasztalatokról. Ugyancsak ma került sor a maglódi Micsurin Tsz zár- számadási közgyűlésére is. Mint hallottuk, az 1967-ben még temérdek nehézséggel küszködő és veszteséggel záró maglódi közös gazdaság sike­res évre tesz pontot. Nemcsak teljesítette az 1968-as tervét, de jelentékeny összegű több­letnyereségre is szert tett. A művelődési otthonba dél cián két ól ára összehí­vott közgyűlés érthető módon kellemes hangula­túnak ígérkezik. Bár Nagykovácsiban csak három hét múiva, február­ban tartják az évzárót, Ko­vács Lajos, a Vörös Hajnal Termelőszövetkezet elnöké­nek előzetes tájékoztatója sze­rint a vezetőség tagjai bátran odaállhatnak a tagok elé. A szövetkezet ugyanis 19 millió helyett 30 millió forintra tel­jesítette áruértéi;:dtési tervét. Hogyan? Többéi; között úgy, hogy 2100 darab helyett majd 2800 sertést hizlaltak az állat- gondozók. Jelentékenyen hoz­zájárult a közös bevételekhez a melléküzemágakból szárma­zó haszon is. Noha tavaly Nagykovácsiban jó kétmillió­val növekedtek a tsz fizetési kötelezettségei, azért az ön­költséget is sikerült lejjebb szorítaniuk a dolgozóknak. Ami különösen dicséretes, egymillió hatszázezer he­lyett hárammillió-hatszáz- czer forintot ruháztak be saját erőből. Szeptemberben készült el az új iroda- és kultúrház (ezt is a saját építőbrigádjuk építet­te), ennek a nagytermében ün­nepli majd a falu az eredmé­nyes esztendőt. Tavalyelőtt 133 forint kereset jutott egy egy munkanapra — ez az ösz- szeg 1968-ban sem volt kisebb. s. p. követően Nixon rövid beszédet mondott, majd villásreggelin vett részt a kongresszusi veze­tőkkel. Délután megtekintette a felvonulást, amelyben kato­nai egységek és különböző tár­sadalmi csoportok vettek részt — összesen mintegy 12 ezer ember. Este a hivatalba lépő elnök tiszteletére bálokat ren­deztek az amerikai fővárosba sereglett vendégeknek és az új kormány hivatalos személyise­geinek. A beiktatási ünnepségre hi­deg, szeles időben került sor. A felvonulási útvonal mentén ennek ellenére hatalmas tö­meg szorongott. A rendőrség utasítására az útvonal mentén fekvő épületekben minden ab­lakot zárva kellett tartani, ka­tonák, rendőrök, nemzeti gár­disták ezrei vontak kordont, az épületek tetején a titkosszol­gálat és az FBI ügynökei he­lyezkedtek el fegyveresen, s még a csa.tornanyílásokat is ellenőrizték. Az egész ünnep­séget a levegőből helikopte­rekkel figyelték. Tüntetések Prágában Prágában vasárnap és hét­főn szórványos tüntetésre, szovjetellenes megnyilatko­zásra, rendbontó akcióra ke­rült sor, amely a Csehszlovák Kommunista Pártnak és a csehszlovák kormánynak a po­litikai helyzet konszolidálására irányuló erőfeszítéseit próbál­ja megzavarni. A megmozdu­lások mögött meghúzódó jobb­oldali erők igyekeznek tovább szítani azt a hisztériát, amely Jan Palach prágai egyetem hallgató öngyilkosságához ve­zetett. (A diák vasárnap bele­halt égési sebeibe.) A CTK közölte a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság kormányszerveinek közlemé­nyét, amely elítéli ezeket az akciókat és nagyra értékeli, hogy Prága lakosságának túl­nyomó többsége elhatárolta magát ezektől a sajnálatos és politikai kihatásaikban ártal­mas akcióktól. A hongkongi influenza Lengyelországban Lengyelországban az influ­enzás megbetegedések száma ugrásszerűen emelkedett. Az egészségügyi hatóságok máris megtették az előkészületeket az ilyenkor egyébként is szo­kásos influenzajárvány meg­előzésére, illetve megfékezé­sére. Varsóban az utóbbi napok­ban megkétszereződött az inf­luenzás jellegű megbetegedé­sek száma, s vasárnap az ügye­letes orvosoknak két órával többet kellett dolgozniuk, hogy ellássák a jelentkező be­tegeket. Wroclawban negyven százalékkal emelkedett az inf­luenzás megbetegedések szá­ma. KGST-iilésszak APRÓ ANTAL BERLINBE ÉRKEZETT Apró Antalnak, a Miniszter­tanács elnökhelyettesének ve­zetésével hétfőn délután Ber­linbe érkezett a fennállásának huszadik évfordulóját ünnep­lő KGST 22. ülésszakán részt vevő magyar kormányküldött­ség. A magyar delegációt a berlini Ostbahnhofon dr. Ger­hard Weiss, a Német Demok­ratikus Köztársaság Minisz­tertanácsának elnökhelyettese fogadta. Ott volt dr, Nagy La­jos berlini magyar nagykövet. F orlics-N timber g LEGIHIMP Az amerikai légierők forbesi támaszpontjáról négymotoros sugárhajtásos C—141-es Star- lifter szállító repülőgépek vasárnap este megkezdték annak az 5000 katonának Európába szállítását, akik január 29 és február 4-e között Nyugat-Némctországban a csehszlovák határtól mindössze 40 kilométerre más amerikai egységekkel együtt nagyszabású hadgya­korlaton vesznek részt. Nürnbergből a katoná kát a tüzérséggel és harckocsikkal együtt vona­ton szállítják a grafenwohri gyakorlótérre. Képünk a légihíd nürnbergi .pillérénél” ké­szült. Fock Jenő Gdanskban A Lengyelországban vendé­geskedő Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke január 20-án, hétfőn Gdanskba érkezett. A magyar miniszterelnök úton Gdansk felé, megtekintette Mlborkban a keresztesek hí­res történelmi várát, délután pedig részt vett az oliwai szé­kesegyházban egy orgonahang­versenyen. Este találkozott a LEMP gdanski vajdasági bi­zottságának vezetőivel és a gdanski vajdasági tanács el­nökségének tagjaival. Dr. Horgos Gyula Indiába utazott Dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, továbbá az Egyesült Izzó, az Ikarus-gyár és a Magyar Vagon- és Gép­gyár néhány vezető szakembe­re hétfőn délután Indiába uta­zott. A miniszter és a többi szakember 12—13 napot tölt Indiában. Indiából Ceylonba utaznak, ahol február 5-én avatják fel az Egyesült Izzó és az Asian Electric közös tőke­érdekeltségű vállalatát, egy lámpagyárat. ISMERETLEN TETTESEK megtámadták az NSZK-ban a Bundeswehr egyik fegyver- és lőszerraktárát. Rengeteg fegy­vert és lőszert vittek el. KILENCEZER RENDŐR ro­hammal elfoglalta vasárnap este a tokiói állami egyetem főépületét, melyet á diákok tartottak megszállva. 443 fő­iskolást tartóztattak le. .molnár Géza-- .. /r // mRíöíöKÖtfórtíRöK 7. — Áh, nem, nem, akkor meg huzat lesz .. — De legalább gombold ki az ingnyakadat.... Phü, ez az „SS” ... A vonatkerekek egy­hangúan kattogtak, a kocsi ütemesen himbálózott, a kato­na hagyta magát ringatni, csak szívta-szívta a cigarettá­ját, kis idő múlva másikra gyújtott, soha nem akart ez az utazás véget érni. Aztán csak befutottak Pest­re, a szerelvény csikorogva lassított, megállt. Az „SS” előreengedte Magdát: — Parancsoljon, kisasz- szony... — utána ő is leug­rott fürgén, s eltűnt az embe­rek között, a sötétben. Magyar fiú volt tehát, még csak nem is beszélt svábosan. Hogy a franc egye meg az ilyet. A Lánchíd utcai palota ka­pujában Magda elköszönt a fiúktól. Bátran kopogó, erős lépései lassan elhaltak a sö­tét utcában. Jenő csöngetett, vártak, Laci befelé is figyelt a házba, meg a lány után is hallgatózott, nehéz szívvel en­gedte egyedül ebben a sötét, kihalt városban, de önmagával is kellett törődnie, Jenővel Is, rajta volt ennek a napnak sok­féle feszültsége, a menekülés a csendőrök elől az eső alatt, a kukoricásban, az utazás a HÉV-en, az „SS” kopóarca, KISREGÉNY amely egybemosódott a postá­séval — úgy érezte, mindjárt lerogy s elalszik itt az aszfal­ton, a fal tövében. Aztán ar­ra gondolt, ugyanez volt Mag­dának is a nap és ő még ke- resztülvillamosozza a várost, haza, Margitvárosba. Miből van ez a lány? Kard­penge — acélból? Ügy meghatódott, ahogy könnyű, karcsú alakját idézte, hogy teleszaladt a szeme könnyel, örült a sötétnek, a rejtő, takaró sötétnek. Szinte megemelte, helyéről mozdítot­ta ez az erővel telítő, alázattal és büszkeséggel keveredő nagy érzés. A ház, a kétemeletes, nagy reneszánsz palota süketen hallgatott. — Ejnye, talán elutaztak?... — tűnődött Jenő. — Sokan elmenekültek már a városból. — Nem hiszem, Marci bá­tyám nem az a fajta, aki itt­hagyja a házat, a bútort gazda nélkül... — Jenő újra, hosz- szan csengetett, valahonnan belülről, messziről kiszürem- lett a mocorgó berregés. — Az a baj, hogy a szuterén ablakai az udvarra néznek, zörgetni sem tudunk. Vártak s hallgattak, mert nem akarták egymást csüg- geszteni. Rájuk nehezedett, hogy ül­dözöttek és idegenek ebben a városban, ahol eddig életüket leélték, s amely annyira az övéké volt, mint a bőrük, amely egybefogja sok csontját, húsát, idegét a testnek. — Most aztán hová? Me­gint neki az éjszakai város­nak? De hová?... — kérdez­te Jenő csüggedten. — Végszükség esetén reg­gelig Magdáéknál is kihúzhat­nánk — mondta Laci. — Nagy meglepetés lenne, ha beállíta­nánk, de ki nem dobnának bennünket. Csakhogy az más­fél óra villamoson, s már fél tizenegy elmúlt. Áztán ezek­kel a dög hátizsákokkal, bő­röndökkel ... Jenő csöngetett, csöngetett, elkeseredetten, reménytelenül. Csoszogás hallatszott a kapu alatt, valaki kiszólt a kém­lelőnyíláson : — Ki az?!... Jenő nekidőlt a falnak, vé­gigsimította homlokát. Halvá­nyan mosolygott: — Nyissa ki. Marci bátyám, én vagyok, a Jenci. — Öh, az isten áldjon meg, drága öcsém... De jó, hogy mégis csak kijöttem. Csikorgott a kulcs, a kapu­szárny feltárult, s ott állt előttük bundája alól kilátszó hosszú hálóingében, papucs­ban Papír Marci. — Hát ilyen késői órában hogy keveredsz ide, te Jenci fiú? Na, lépjetek csak beljebb. Korai fekvők vagyunk ebben a bizonytalan világban, amél­tóságosék rég megjöttek, ven­déget nem várnak, mi mást tehet az ember, mint hogy ki- alussza magát legalább — Pa­pír Márton kezet nyújtott La­cinak is, aztán becsukta mö­göttük a kaput. — Ne tessék haragudni, hogy __— Laci valamit mo­t yogott. Röstelkedett; így be- pofátlankodni egy soha nem látott családba... — Hallottam én ezt a csön­getést, de Boris nénéd egyre mondta: „Ki ne menj, hallod, ki tudja, miféle rossz lélek ólálkodik a kapunál...” Hát milyen jó, hogy mégis csak ki­jöttem, bízisten, mintha meg- éreztem volna, hogy ti vagy­tok, kedves öcséim ... ... Közben, míg így örven­dezik, bizonyára tele van szo­rongással, gyötrelemmel — gondolta Laci, Jenő szavaira emlékezve. Mindegy, úgy látszik, meg kell tanulni az arcátlanságot is... Vendéglátójuk a konyhába vezette őket, felkattintotta a villanyt, hunyorogva nézte a fiúkat. — Ejnye, a mindenségit, fü­lig sárosak vagytok... — Hát igen, nagy utat tet­tünk, nem otthonról jövünk — Jenő nekilátott, s elmondta a behívót, a szigetcsépi ka­landot, s hogy hát most itt szeretnének maradni. Laci akaratlanul is csodál­ta a barátját, s szorongva leste Papír Márton válaszát. Míg Jenő beszélt, a hálóból kijött az asszony is. Laci valami öregasszonyt gondolt, de erről szó sem volt, egy, talán negy­ven felé járó, lánykori szép­ségét éretté formáltan meg­tartó, karos-faros, erős mellű asszony lépett a konyhába, csupa jó, húsos, meleg asszo- nyiság és kedvesség. Jenői megcsókolta, Lacinak épp csak odaadta a kezét. Mindjárt tea­vizet tett oda, a spejzból sza­lonnát, kolbászt hozott, meg rumosüveget. ...Az anyja, Papír Marci! — álmélkodott Laci. — Hát ej tényleg egy szerencse fia, hogy még ilyen asszonyt is szerzett magának a húsosfazék mellé, Vagy talán éppen ennek a? asszonynak kerekítette a hú­sosfazekat ... Valami volt ebben az asz- szonyban, ami Takácsnéra emlékeztetett, s talán éppen ezért, istentelen, bűnös módon meg is kívánta őt Laci, de mindjárt lehessentette magá­ról a vágyat, Magdát idézvén, Magdával védekezvén. Papír Marci nagy testű, kö­vér ember volt, úgy állt ott s vállára dobott, aranysújtásos főportási bundájában a kony­ha kövén, mint egy tábornok a térkép előtt. Arcán a tette­tett barátságos, hanyag kö­zöny mögött gyanakvó figye­lem feszült, mely néha kiült a szemébe, rábarázdálódott a homlokára is. — Ugyancsak bátor embei vagy, öcsém — mondta a vé­gén, s kihúsosodott, nagy pa­rasztöklébe fogta az állát. — S a tisztelt barátod is. — Tessék csak engem Laci­nak szólítani. — Szóval a Laci is. Mert hát a hadsereg... az nem is­mer tréfát. Dehát ezt már ti tudjátok. Itt hely van, szíve­sen ^ látunk ' benneteket. Enni­való is akad, nem fogunk éhenhalni. Hanem... mi lesz, ha nem érnek idáig az oro­szok ? ... (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents