Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-11 / 290. szám

A Maglódi Fogyasztási Szö­vetkezetnek 4418 tagja van. Négy község tartozik a szö­vetkezethez, Maglód, Ecser, Mende és Gyömrő egy része. A szövetkezet vezetősége nem­rég számolt be az év há­rom negyedének eredményei­ről, melyek jóval felülmúlják a tavalyiakat. Utána a szö­vetkezet 13 boltegységébe lá­togattunk el, hogy meggyő­ződjünk a helyiségek célsze­rűségéről. A berendezés meg­felelő-e? Kielégítőek-e a mun­karuhák? Megfelelően gondas- kodnak-e az elárusítók egész­ségvédelméről? Kieléqít6ek-e a higiéniai loövetelmények a boltokban? Bőven találtunk árut min­denütt. Régebben sok panasz volt a zöldségesboltra, most, mióta átköltözött egy új he­lyiségbe, megszűntek a pana­szok, friss zöldséget és gyü­mölcsöt árulnak közmegelége­désre. A boltvezetők mindenhol felkészültek az ünnepek előtti forgalomra, 6 van fűszeráru is elegendő a disznóvágás szezonjára. Igen tetszett látogatásunk során a 2-es számú önkiszol­gálóbolt kirakata, dekorációja ízléses és stílszerű. A kiszol­gálók előzékenyek, udvariasak, szinte egymással versenyeznek ebben. Az 1-es és 11-es önki- szolgáló arról híres, hogy náluk soha sincs hiány­cikk. A 16-os számú élelmiszerbolt­ban zöldségfélék és gyümölcs is kapható újabban. Sorolhatnánk tovább a jó tapasztalatokat, melyeket a többi boltban is szereztünk. Csupán még annyit, hogy olajkályhák, gáztűzhelyek vá­sárlásáért sem kell már a fő­városba utaznunk, hiszen a maglódi vas- és műszaki bolt­ban ezeket a cikkeket is meg­találják a vevők. A volt Kó- cián-kastélyban gázcseretelep működik, mélyet 80 ezer fo­rintos befektetéssel létesített a fogyasztási szövetkezet. Háztartási kisgépek köl­csönzésével is foglalkoz­nak. A szövetkezet vezetői, Kovács Pál igazgatói, Ferencz Lgjos, a helyettese, valamint Nagy Ist­vánná főkönyvelő a szövetke­zet többi dolgozójával együtt azon munkálkodik, hogy a la­kosság ellátása minél zavarta­lanabb legyen, s/ hogy minél több boltjukról mondhassák el következő közgyűlésükön: hiánycikkük nincs. Rivnyák Károlyné a pest M.fGY-fí hírlap különkiadása X. ÉVFOLYAM, 390. SZÁM 1968. DECEMBER 11., SZERDA Csak a röntgengépre várnak Még decemberben költözik a tüdőgondozó Napirenden: a pártvezetőségek újjáválasztása Az MSZMP járási végrehaj­tó bizottsága csütörtökön ülést tart. Megvitatják a pártveze­tőségek újjáválasztásának eredményeit és tapasztalatait, valamint a monori járás ker­tészeti. kultúrájának helyzetét és a további feladatokat. ELŐKERÜL A MAGNÓ Kívánságláda, házi olimpia Újjáalakult az ifjúsági klub Vecsésen A vecsési művelődési ott­honban néhány évi szünet után újjáalakult az ifjúsági klub. Somogyi Lajos, a mű­velődési otthon igazgatója a munkatársaival, valamint a helyi pártszervezet vezetőségé­vel együtt elhatározta, hogy helyt ad a KISZ-szervezet el­gondolásának, Is meghívják ta­nácskozásra azokat a fiatalo­kat, akikre az újjáalakuló if­júsági klub szádnthat. Az első megbíteÉiésse eljött • Bitt Fe­renc, Dúsa Gabriella, Szécsé- • nyí Zsuzsanna, Varga Jenő és Varga Mária. Ök azután to­vábbvitték a hírt a községben: jöjjenek el a fiatalok, érdekes program várja őket az ifjúsá­gi klubban. November elején tartották első foglalkozásukat, azóta minden kedden, este hattól ki­lencig összejönnek. Somogyi Lajos elmondotta nekik: sze­retné, ha az ifjúság valóban otthonra találna művelődési intézményükben. A fiatalok eleinte bátortalanok voltak. Később egyre többen jöttek és most már igen jól érzik ma­gukat a klubösszejöveteleken. A művelődési otthon igazga­tója különféle játékokat vett nekik, s előkerül esténként a magnó is, amire táncolni le­het. Sportvetélkedővel is> bő­vítették programjukat. Kis házi olimpiát rendeztek. Igaz, kevesen neveztek be, mindösz- 3ze tizenegyen, de nemcsak a vetélkedő résztvevői izgulták végig a kérdésekre adott vá­laszokat, hanem jól szórakoz­nak a többiek is. A három leg­jobb eredményt elért verseny­ző egy-egy belépőjegyet ka­pott a legközelebbi ötórai teára. Az ifjúsági klubnak eddig 85 tagja van. Időközben fel­merült a kérdés: hogyan to­vább? A. vezetőség szeretné, ha a fiatalok igényesebbek lennének, ha a klubesteken mindenki rendes külsővel je­lenne meg. Szeretnének egy <»lyan kis kollektívát kialaki- iani, amellyel színvonalasabb programot is meg tudnának valósítani. Elhatározták egye­lőre, hogy elhelyeznek egy kí­vánságládát a klubban, bizo­nyára érdekes és jó ötletek kerülnek bele. Nemrég kine­vezték vezetőségüket is. A club titkára Dúsa Gabriella lett. Később, amikor megerő Bődnek, maguk fogják megvá­lasztani vezetőségüket, s meg' alkotják majd a klub szetve- zeti szabályzatát is. Azután fogják kiosztani a klubigazol­ványokat azoknak a tagoknak, akik a szervezeti szabályzatot betartják. Amennyiben később valaki vét a szabályzat ellen, háromszori figyelmeztetés után elveszíti klubtagságát. Pápay Iván Igaz, nem igaz? — találgat­ják a monoriak, s közben re­ménykednek, hogy hátha ez­úttal nemcsak kósza hírről van szó: valóban megszűnik végre az egészségházbéli ál­datlan állapot, s elköltözik a tüdőgondozó. Biztos, ami biz­tos, mi felkerestük a járási tanács építésügyi és közleke­dési csoportjának vezetőjét, Soproni Lászlót, s tőle kérdez­tük meg: mi is az igazság? Ritkán vár bennünket öröm­hír, de ezúttal szerencsénk volt. A tüdőgondozó máris köl­tözhetne, csupán az új röntgengép megérkezésé­re várnak. A gépet már három hónapja szállítani kellett volna, de a vállalat külföldi megrendelés­re hivatkozott. Az új hír ép­pen tegnap jött: napokon be­lül itt lesz a röntgengép. A jelenlegi vezetékek ennek üzemeltetésére nem voltak al­kalmasak (a gép 50 kilowat- tos teljesítményű) — a piacté­ri transzformátortól földká­belt kellett vezetni az új tü­dőgondozóhoz. Az új tüdőgondozóban tehát már csak a gép megérkezésére várnak. A DÉMÁSZ ceglédi üzemegységénél megrendelték az órabekapcsolást, egy vagon szén is rendelkezésre áll a központi fűtéshez, a kisebb hi­bákat (nyílászáró szerkezetek, stb.) máris javítják. Az egészségházban a ki­költöző tüdőgondozó he­lyén gondnokság és fő­orvosi iroda lesz. s lehetővé válik a rendelők — elsősorban a gyermekgyó­gyászati, a bőr- és nemibeteg- gondozó rendelőinek — kor­szerűsítése. Ezekre a munkák­ra 160 ezer forintot biztosítot­tak. A belső és külső átalakí­tásra, a korszerűsítésre még a jövő év elején sor kerül. (k. zs.) Tanácstag beszámolója Bihari Gábor járási tanács­tag ma délután 3 órakor be­számolót tart Monoron, a köz­ségi tanácsnál. Kiállítás Pénteken délután fél hat­kor nyitják meg a vecsési Vértesi Sándor keramikus- művész kiállítását Budapesten, a Fényes Adolf-teremben. Erősítés vagy utánpótlás? II. Az első lépésnek azt tarta­nám, ha az általános iskolák­kal sikerülne jó kapcsolatot kialakítani. Emlékszem, milyen nagy . si­kere volt annak idején az ál­talános iskolák közötti baj­nokságnak, amelynek mér­kőzéseit vasárnap nagy kö­zönség előtt játszották le. Nagy ambícióval készültek a gye­rekek minden mérkőzésre, és tehetségek egész sora bukkant fel a mérkőzéssorozaton. Nagyon jó alkalom lenne a szakvezetőségnek ez a mér­A vasadi kastély lakói Vége a „hidegórának44 SZEPTEMBERTŐL FEBRUÁRIG - MIT KELL TUDNI A TEHÉNRŐL ? Ligetes facsoport, hosszan elnyúló szántóföldek mögül bukkan elő a szürke, kastély­szerű épület. Messziről titok­zatosnak tűnik, mintha nem lenne élet benne. A kapuhoz érve azután meghalljuk az odabent felcsattanó nevetést, és barátságosnak, mozgalmas­nak tűnik most már minden. A vasadi szakmunkásképző is­kolába érkeztünk. A gépszínből pöfögve gör­dül ki egy traktor, megremeg­teti lábunk alatt a talajt, mi­közben kifordul a hepehupás útra. Utána ballagunk mi is, elkísérjük a fiatal gyümölcs­fák ritkás ligetébe. Elsőéves kertésztanulóklrál találkozunk, újságpapírral borítják, védik a kis fák deresedő, csupasz kérgét. — Nem fáztok? — kérdezem Horváth Istvánt és Halász Gusztávot, az A. és B. osztály brigádvezetőit. — Fáz­ni, mi? — kérdezik furcsa, ér- tetlen tekintet kíséretében, mintha valami sértő megjegy­zést tettem volna rájuk. Pedig hát mi tagadás, tényleg hideg van. Mellettem Fazekas Ist­ván éppen műtrágyát szór, és magyarázza lelkesen az össze­tételét. Ezalatt Savar Pista gépmonstrumával már befelé igyekszik. Vége a „hidegórá­nak”, s néhány perc múlva az elsősök már a takarmányozás­tanórához készülődnek. Ezúttal mi is helyet foglal­tunk az egyik padban. Az asz­talon szemléltető eszköznek egy tehén szétszedhető mo­dellje. Fiatal lány magyaráz­za belső szervének felépítését. Bizony szokatlan számunkra éz a tananyag, de úgy látszik, a jövő mezőgazdasági szak­munkásai ebből a tárgykörből rnár sok ismeretre tettek szert. Egymás után lendülnek a ma­gasba a kezek, amikor taná­ruk egy-egy kérdést tesz fel. Ezután Kovalinszki Endre igazgatóhelyettessel beszélge­tünk a szakiskolában folyó munkájáról. — Vasadi pályafutásunk 1957 elején kezdődött, amikor a monori gazdasági iskola he­lyén a logarlécüzem létesült. Akkor költöztünk ki ide, Va­íp"“— . újságpapírral borítják, védik a kis fák deresedő, csupasz kérgét. sadra. Tanulóink elsősorban Pest megye községéiből jön­nek hozánk. Három év a ta­nulmányi idő, tanulóink azon­ban nincsenek folyamatosan itt az iskolában, hiszen szep­tembertől február elejéig fo­lyik csak az elméleti oktatás, utána a Dánszentmiklósi Álla­mi Gazdaságba kerülnek tanu­lóink gyakorlati munkára. Azok a tanulók, akik egy-egy tsz-ben ösztöndíjasok, az adott tsz területén végeznek szakjuk­nak megfelelő gyakorlatot. Az első évben általános mezőgaz­dasági alapfogalmakkal ismer­kednek, a következő két év­ben pedig szakosodnak már. A vasadi mezőgazdasági szakiskolában kollégium is működik. Mivel az iskola ko­edukált, s a fiúk, lányok egy kollégiumban laknak, igen nagy fegyelemre, szigorúságra van szükség. A nevelőtestület munkáját azonban nagyban segíti az, hogy a gyerekek leg- jobbjaiból kialakítottak egy kis gárdát, akik munkájukat segítik, A szobaparancsnokok, ügyeletesek, brigádvezetők hozzájárulnak • ahhoz, hogy a belső fegyelmet biztosítsák. Nagy gondot fordít az iskola nevelői kollektívája arra, hogy a gyerekek szabad idejét hasz­nos és érdekes programmal kössék le. Délutánonként kü­lönböző szakkörök működnek, van tv-jük, rádiójuk a klub­szobában, műsoros esteket rendeznek, valamint sport és szellemi vetélkedőket. B. L.—P. I. kőzéssorozat arra, hogy a legtehetségesebb fiatalokat ki­szemeljék. Meg kell adni a tehetséges gyerekeknek a le­hetőséget, a perspektívát ar­ra, hogy Vecsésen sportolja­nak. Ha ezek a 13—15 éves gye­rekek látják azt, hogy ko­molyan, tudatosan és szak­szerűen foglalkoznak velük, sokkal komolyabban készül­nek, és Vecsésen fognak sportolni. Ha a sportkör veze­tői komolyan látnak a prob­léma megoldásához, minden bizonnyal az általános isko­lák igazgatói és testnevelő ta­nárai is meg fognak adni min­den támogatást. Ebben biztos vagyok. Ehhez azonban az iskola és a sportkör harmonikus kap­csolata szükséges. Gondolok itt arira, hogy a sportkör­ben sportoló fiatalok tanul­mányi eredményét, iskolai magatartását időnként egy sportköri vezető megérdek­lődné az iskolában. Sokan talán jelentéktelen dolognak tartják ezt — de a neve­lést, egy „jövő” csapatának kialakítását, itt, és így kell kezdeni. Hogy ismét az erősítésekre térjek. Az igazolt, erősítést jelentett játékosokról vegyes benyomásaink vannak. Tavaly jobbak voltak. Azt azonban tudomásul kell vennünk, és ez ellen semmit tenni nem le­het: „egy vendég játékos” so­ha olyan lelkesedéssel nem fog Vecsés színeiért küzde­ni, mint egy vecsési. Az a véleményem tehát (és ezt még egyszer hangsúlyo­zom) : tervszerű erősítés — két-három játékosra gondo­lok — szükséges. Jelenleg. A jövő év legdöntőbb feladata azonban: megkezdeni egy igen elhanyagolt területen a munkát, nagy ambícióval és szakértelemmel, mert ha most — amikor máris későnek tű­nik — elhanyagoljuk, na­gyon keserű és szomorú lesz a vecsési labdarúgás jövője. A kérdés : erősítés vagy után­pótlás? — csak a jelenlegi helyzetben lehet kérdés. A jó utánpótlás maga adja a választ. A legjobb erősítést a tehetséges, saját nevelésű fia­talok jelenthetik. És ez alap­igazság Vecsésen, Üllőn és Monoron egyaránt. Kár vol­na nem - tudomásül venni. Szalontai Attila MAI MŰSOR MOZIK Maglód: Háború és béke II—TTl. Monor: Tánc Hitler főhadiszállá­sán. Tápiósüly: Fantaszták. (Jri: Boldog Alexandre. Vecsés: Az apáca. A CIP Iá is barátnőm elsős, nagy­“ szájú, copfos fruska. Ra­gaszkodott hozzá, hogy a kis­csizmáját velem vásárolhassa meg, s mivel a mamájának semmi ellenvetése nem volt — együtt léptünk be a cipő­boltba. — Fehéret akarsz? — kér­deztem, s ő felcsillanó szem­mel bólintgatott, igen, olyan kékes csíkkal díszített fehéret akar, vegyük meg azt. Leült a székre, s mikor lábára húz­tam az igazán bájos csizmács- kát, megkérdeztem: nem szo­rít? Ekkor tolakodott e!ő' az emlék, élesen, mintha tegnap történt volna. 1/ ölyök voltam még, hat­** éves. A barna, rücskös bőrű, fűzős cipő — magam sem tudom, miért, talán mert olyan szép, új, fényes volt — borzasztóan tetszett. Le se akartam húzni, a régi emellett, egyenesen rondának tűnt. Anyám többször is megkér­dezte: nem szorít? Bántam is én, hogy szorít-e? A lábamon volt, és hősiesen összeszorított foggal mentem hazafelé. Még két napig bírtam úgy, hogy senki sem vett észre semmit. A harmadik reggel elkíníott ujjaimra már nem mertem fel­húzni, s potyogó könnyek közt, bőgve vallottam be, hogy bor­zalmas benne járkálni. Anyám rám nézett, és azt mondta: „— Ezt a cipőt visszavinni már nem lehet. Ha újat akarsz, elmész és eladod.” De hiszen én nem tudok el­adni! És újra megeredtek a könnyeim, sajnáltam a cipőt — de főleg magamat. Bőgve indultam el. Az utcában sok barátom ,^olt.. A Tompa Mi­hály utca különben is rólunk, „ricsajozó kölykökről” volt hí­res — de hiába. Az egyiknek kisebb, a másiknak nagyobb volt a lába, mint az én gyö­nyörű, keservesen gyönyörű új cipőm. A mamák csak a fejü­ket csóválták, s én egyre ne­hezebb szívvel kínálgattam itt is, ott is. A Bem utcában sen­kit sem ismertem, de nagyjá­ból azért tudtam, hol van ak­kora gyerek, mint én. Cipőt akartam, újat, másikat, és most már „csak azért is” szeb­bet, mint ez. Mert ezt a cipőt utálni kezdtem. Senkinek sem jó, és végül a nyakamon ma­rad ... Hatéves elszántságommal gyalogoltam tovább — aztán sikerült. A Bem utcában meg­vették, a Lacira jó volt, és büszkén tornáztatta lábujjait, boldogan bámulva rám. De­hogy is irigyeltem én tőle! Az a cipő akkor sem kellett vol­na már, ha aranyból van! Megkötöttem az üzletet. M ilyen furcsa is a kisgye­rek — és az emlékezet! Mert valahányszor cipőt ve­szek — mint most Jutkával —, a kérdést egyetlenegyszer sem hagyom el: nem szorít? Talán mert tudom, hogy most — hiába múltam el többször hatéves is — már úgysem tud­nám eladni .. (k. zs.) AHOL SOHA NINCS HIÁNYCIKK Gyümölcs, gáztűzhely, kisgépkölcsönzés

Next

/
Thumbnails
Contents