Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-11 / 290. szám
A KIRAKAT ELŐTT A karácsonyvárá.s izgalmával egyre többen állnak meg a kirakatok előtt. Vajon kik a kíváncsibbak: a gyerekek vagy a felnőttek? Foto: Kiss Vajon mikor? örömmel adtuk hírül a Szabadság téri új lakások átadását. Akik a városrendezés munkálatai folytán ott kaptak elhelyezést, egy kicsit mégis a tanyán érzik magukat. Az épületben ugyanis — bár a lakók már hetek óta beköltöztek — a mai napig sem kapcsolták be az áramot. A DÁV arra hivatkozik, hogy a Ceglédi Építőipari Vállalat az elektromos hálózat szerelésénél nem minden esetben járt el szabályszerűen. Az épület átvételekor a hibákat megállapították — de á vállalat azóta sem jelentette a DÄV-nak, hogy megszüntette azokat. i Engedtessék meg, hogy a lakók nevében kijelentsük: ez a huzavona a két vállalat ügye és az új lakókat csak egyetlen dolog érdekelheti. Mégpedig az: vajon mikor kapcsolják be az áramot az épületbe? (— ara —) A dolgozók bevonásával A konzervgyárban is — éppúgy, mint más vállalatainknál — dolgoznak a két évre szóló kollektív szerződés előkészítő munkáin. Az egyes fejezetek szakbizottságai már elkészítették javaslataikat, és jelenleg a vállalat gazdasági és társadalmi vezetői tanulmányozzák a szerződ éstervezetet. Az itt elhangzott észrevételek után a dolgozók elé kerül a kollektív szerződés javasolt szövege, majd az ő észrevételeiket is figyelembe véve, szö- vegezik meg végső formában. Az elhangzott javaslatok figyelembevételével az új kollektív szerződés a következő két évben így valóban törvénnyé válhat a gyár életében. Gombot cérnát az áruházba! Tudvalevőt hogy évek óta tortúrát kell kiállnia annak az asszonynak, akinek éppen valamilyen gombra, vagy cérnára van szüksége. A városban ugyanis csak egyetlen üzlet árusít ilyen holmikat. így aztán, eszi, nem eszi, alapon, a vevőnek ki kell várnia sorát és hallgatni az eladó végeláthatatlan kom- mentációit, amit mellékel a tű, cérna, stb. mellé. Amit ugyanis keres az ember, az „éppen most” kifogyott. Marad a lehetőség — utazzék Kecskemétre, Ceglédre, cérna- vagy gombügyben. Most még rosszabb a helyzet. A bolt helyén ugyanis — nagyon okosan — új emeletes házat építenek, s így az üzletnek ez a részlege a TüZÉP megszűnt telepére került ideiglenesen. A „rózsás” helyzetről nem kívánok külön szólni, de régóta foglalkoztat a gondolat (miután a kötöttségeket feloldotta a gazdasági mechanizmus) miért nem árusít az áruház ilyen cikkeké}? Megérné, mert gyorsabb lenne a vevők kiszolgálása, jobb, az elláttás — és a konkurfencia sem válna a kárára a két üzletnek. (t. p.) Ahol 2500 ember részére főznek 220 kiló hús - 400 kiló zöldbab Látogatás a konzervgyár üzemi konyhájában A napokban kilátogattunk a konzervgyár üzemi konyhájába. Egy kedves fiatalasz- szony: Rákosi Adorjánná fogadott, aki 1956-ban Ceglédről "jött az üzemi konyhába dolgozni és azt 1962 óta közmegelégedésre vezeti. A konyhában minden felé példás rend és tisztaság. Tíz 250—500 literes gőzüstben főzik az ételeket s négy elektromos sütő süti a süteményeket, Varga Balázsné főszakács irányítása mellett. — Hány személyre főznek? — Ma 2540 ebédet készítünk. A konzervgyár dolgozói mellett mi látjuk el a DÁV, a faárugyár, az irodagéptechnikai vállalat, a ládagyár, a városgazdálkodási vállalat, a tejüzem és a Hunyadi Tsz dolgozóit is. — Mi lesz a mai ebéd? — Háromféle menüt készítünk. A. B és C menüt a diétások részére. A heti megrendeléskor mindznkí előre választhat. Az A menüben ma zöldbablevest adunk, utána sertéspörköltet rizzsel. A B menü zöldbableves és almáslepény A diétás ebéd pedig húsból és zöldségfélékből készült palóc- leves, utána tejberizzsei. Arra törekszünk, hogy az ebéd mindig változatos és tápláló legyen. A menüt az előző héten állapítjuk me" ’-özös tanácskozáson, melye t fősza- ká’cs mellett, a szakszervezet kiküldöttje is részt vesz. — Mennyi nyersanyagot használtak fel a mai ebédhez? — Négyszáz kiló konzerv zöldbabot, 200 kiló sertéshúst, 158 kiló rizst, 50 kiló zsírt, 123 kiló lisztet, és 150 kiló almát. i-— Hányán dolgoznak a konyhán ? — A felszolgálókkal együtt negyvenen. Közben bejött a konyhairodába K. Kiss József üzemi hentesmester és jelentette, hogy a ceglédi vágóhídról a holnapi ebédhez is elhozták a húst, és viszik a hűtőbe. A konzervgyári dolgozók étkeztetéséhez a gyár tekintélyes összeggel járul hozzá. A rekonstrukció keretében az üzemi konyhát is kibővítik és korszerűbbé teszik, (kopa) *"A Pest'MeGvei HlRtAP KÚLONKIAPA^A XII. ÉVFOLYAM, 290. SZÄM 1968. DECEMBER 11., SZERDA wffii mm——bbh* Zöldéit a petrezselyem Rövidesen földbe kerül a paprikamag TANÁCSTAGI BESZÁMOLÓ December 12-én (csütörtökön) délután 5 órakor az 53. választókerületi lakosok részére a konzervgyár Ceglédi úti gépüzemében Kocsis Lajos tart tanácstagi beszámolót. A Rákóczi Termelőszövetkezet Ceglédi úti kertészetében a zord, télies időjárás sem akasztotta meg a munkát. A hajtató üvegházakban elkészítették a magágyakat és már valószínűleg a jövő héten elvetik a korai hegyes paprika magját, A nagy üvegház langyos levegőjében növekszik a tavaszi saláta, amely rövidesen feje- sedni kezd. S a salátasorok közé vetett petrezselyem is szépen zöldell, (— k —) Rétisasóriások A biharugrai vadvizek vidékére a hidegebb idő beálltával sorra érkeznek északról az átvonuló madárcsapatok. A legújabb „szállóvendégek” Lengyelország és a Szovjetunió északi erdős területéről jöttek: óriás rétisasok, amelyeknek kiterjesztett szárnyhossza meghaladja a két métert. A ritka óriás sasokra gondosan vigyáznak az erdészek és halászok, noha ezek a madarak, csemegeként szívesen fogyasztják a halat is. A védett rétisasok legnagyobb számban a gyulai erdőgazdaság területén tanyáznak. Azok a szép napok... Hol az út és a járda? Még kisiskolás volt a lányom (szaknyelven szólva alsótagozatos), amikor télen locs-pocsos idő esetén déltájt azt tippelgettem: vajon csak bokáig vagy térdig sárosán érkezik-e haza? A félreértések elkerülése végett közlöm: a lányom nem volt amolyan „isten ostora” gyerek, csak miután a „kis” Kossuthba járt, így a Reviczky utcán kellett hazatérnie. Természetesen jó sárosán mert ebben az utcában a járda ismeretlen fogalom. Az sem vigasztalt, hogy más anyáknak is kijutott a cipő és harisnyatisztogatásból. Nem múlt el tanácstagi beszámoló, hogy az ittlakók ne tették volna szóvá e lehetetlen álla potot. Aki ismeri a Reviczky utcát, azt is tudja, hogy szűkre szabták keletkezése idején, s ha egy gépkocsi keresztülhalad rajta, jaj a járókelőnek! Viheti a ruáját egy-egy ilyen találkozás alkalmával a tisztítóba. A gondot megszüntetendő, ígéretek hangzottak el. Teltek a napok, az évek. Lányom tavasszal már érettségizik — de se járda, se kocsiút ... Bár azóta visszasírom azokat a „szép” napokat, amikor a gyerek még általános iskolás volt. Miért? Mert azóta elkészült a Rákóczi út portalanítása és ki tudja kinek a jóvoltából, de ide terelték a tehergépkocsik és traktorosok forgalmát. Csakhogy még nyolc évvel ezelőtt a Reviczky utcában egyirányú forgalom volt, ha igyekezett az ember, beszaladhatott a keresztutcába a sár elől. Most? Két irpnyú a forgalom (hog%; szűk az utca és két traktor nem fér el, legfeljebb a házak ialát sodorja le — kit zavar?), így azután teljes a zűrzavar. A traktorok pöfékelnek, váraEmberek, pillanatok A traktoros A hogy megálltam a hatalmas traktor mel•'* lett, egy pillanatra az volt az érzésem, hogy mozdony mellett állok. A hátsó kereke majdnem akkora volt, mint én. A motor most nem járt, a gép nem pöfögött, pótkocsi sem volt mögötte. A traktor pihent. Körüljártam. Lenyűgöző volt. Szinte meghökkentett, mennyire számba sem vetté a gépóriást a gazdája, a traktoros. Hetyke kis legény volt. alig tizenhét éves. Fenn ült az ülésen, és mosoly bujkált a szája sarkában, engem nevetett. — Nem fél tőle? — kérdeztem. — Miért, maga fél? — kérdezett vissza. — Hát nem valami barátságos. — Á, rendes jószág ez! — veregette a motorházat, mintha egy ló nyakát paskolná, és könnyedén mellém ugrott. Modem frizurája volt, leért egészen a nyakába: szabad, nyílt tekintete a mezők végtelenségét tükrözte, mikor rám nézett. Kicsit olajos munkaruhája kamaszosan rendetlenül állt rajta, a nyakában egy tarkamintás kendő csomóra kötve, és pepita sapkája, amelyet a legutolsó divat teremtett újjá, épp hogy le nem esett a fejéről. — Nem kívánkozik el innen? A gyárba? — Értetlenül nézett rám. — Minek? Zavarba jöttem. — Mégis ... az ipar... szóval nem akarná itthagyni a mezőgazdaságot? Újból mosolyogni kezdett. Ugyanazzal a hetykeséggel csinálta, mint odafenn a traktoron. — Tudom, hogy hihetetlen, de nem. Megvonta a vállát. — Egyszerűen nem. — Annyira szereti ezt a ... jószágot? Ránézett a traktorra, szinte megsimogatta a szemével. Látszott rajta, hogy ők ketten mindenben egyek. Régen azt mondták, a jó ló megérti a gazdája gondolatait is. Azt hiszem, az a mondás ma is érvényes: a jó vezető vére a traktorban is csörgedez. — Hogy szeretem-e? — gondolkozott el. — Inkább a munkát vele. Vezetni. — Mit csinál legszívesebben? összehúzta szemöldökét. — Nem is tudom. Talán... talán a szántást. Igen, az a legszebb. Egyszerre megint nyílt lett a nézése, s ott ragyogott a szemében az egész határ. — Tudja — folytatta — »utánakapcsolok néha öt ekét is. Aztán hajrá! És mögöttem egymásra buknak szépen a börozdák. Olyan ez, mintha repülőben ülnék, és húznám a kon- denzcsfkot magam után. Csak ez barna. Érti? A zt hiszem.értem. Azt a mozdulatot is, ahogy felpattant az óriás gépre, ahogy megfogta a kormányt, s ahogy indított. Határozottan, magabiztosan. Alattam remegni kezdett a föld, és engedelmesen simult az eke alá. Tóth Tibor koznak, míg a forgalmi dugó megszűnik —• és ha megindulnak, szórják az áldott jó körösi sarat. Hát ezért sírom vissza én a régi szép napokat, mert akkor reménykedtem, hogy majd csak elkészül a járda és a kocsiút — de ezek után már csak arra számíthatok, hogy ezen az egy úton fog lebonyolódni a város összforgalma. Hogy ez túlzás? Nem nagyobb, mint az az ötlet, amely szerint ezt az utcát főútvonallá „nevezték" ki járda és kocsiút nélkül. (takács) LEÁNYFEJ (Miklosovits László rajza) s a P B O 8 R ■ T Kosárlabda Szombaton és vasárnap Miskolcon szerepelték a Nagykőrösi Kinizsi megyei bajnok férfi kosárlabdázói. A borsodi fővárosban NB II-be jutásért osztályozó mérkőzésekre került sor. A körösi csapat részére a kellő felkészülés nem volt biztosítva, s a zajos szálláshely is zavarta a csapat éjszakai nyugalmát. Nagykőrösi Kinizsi—Miskolci Vörös Meteor 61:41. Kinizsi: Pap dr. (5), Ábrahám T. (3), Mester (9), Zsákai (22), Matuska (10). Csere: Ábrahám Z. (4), Csendes (2), Da- nóczi (4), Farkas, Szarka (2). Kultúrált, jó játékkal a körösi csapat lelépte a volt diósgyőri NB I-es játékosokból álló, esélyes hazai csapatot. Dunaújvárosi Haladás— Nagykőrösi Kinizsi 63:53. A Papp dr., Ábrahám T (8), Mester (9). Zsákai (19) Matuska (15) összeállításban kezdő, csereként Csendes. Da- nóczi (2). Szarka — pályárz lépő körösiek idegesen, helyenként gyengén látszottak s szombati második mérkőzésükön a később NB II-be jutc ifjú városi csapat ellen. Bp. Pedagógus—Nagy!-őrös? Kinizsi 83:31 (45:10). Kinizsi: Járvás. Szarka (8)« Mester (9), Ábrahám Z., Matuska (12), Csere: Danóczi (2). Az osztályozókon a körösiek állandó „mumusa” a fővárosi pedagóguscsapat. Ezúttal néhány játékos cserbenhagyta a Kinizsit, s az eredmény ez a súlyos vereség lett. Az osztályozó szeszélyessége, hogy a miskolci csoportban jó csapatokból álló mezőny gyűlt össze a sorsolás alapján. A körösi csapatból Danóczi, Csendes é$ Abrahám T. játszott jól. á többiek váltakozó teljesítményt nyújtottak. Sajnos. szinte mindannyian idegesen játszottak. Ez az osztályozó rendszerének hibája is, két nap teljesítménye döntötte el végeredményben az NB II- be jutást a Dunaújvárosi Haladás javára, a második a Budapesti Pedagógus lett, a Nagykőrösi Kinizsi a harmadik helyen végzett, míg a hazai Miskolci Vörös Meteornak csak a negyedik hely jutott. Sulyok Zoltán MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Katonazene. Magyar film. Főszereplők: Bara víargit, Kállai Ferenc Szirtes Adám, Basti Lajos. Korhatár . nélkül megtekinthető. Előadások ' kezdete:. 5 és fél 3 órakor.
