Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-11 / 290. szám

PEST MEGYEI nIbLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 290. SZÁM 1968. DECEMBER 11., SZERDA Beépítik a foghíjakat Parcellázás a községekben Eljárás a szabálysértők ellen ül Új építőanyagok A járási tanács végrehajtó bizottsága a napokban az épí­tési és közlekedési csoport munkáját tárgyalta meg. A lakosság megelégedéssel vette tudomásul az építési en­gedélyek kiadásának meg­gyorsítását. Abony, Albertirsa, Ccg- lédbercel községben ház- helyparoellázással igye­keztek a lakosság igényét kielégíteni. Dánszentmiklóson most folyik harminc házhely kialakítása. A telekigények kielégítése érdekében a juttatott, de be nem épített házhelyek vissza­vonásához kellett folyamodni. Jól halad a foghíjas teikek be­építése is. Ez évben huszonegy sze­mély ellen indult szabálysér­tési eljárás engedély nélküli építkezés miatt. A jövőben még jobban megszigorítják az ellenőrzést. A végrehajtói bizottság az építési csoport feladatául tűzte ki, hogy az újfajta — hagyomá­nyostól eltérő — építési anyagokat az eddiginél szélesebb körben ismer­tesse meg az építkező lakossággal. Jelentést fogadott el a vég­rehajtó bizottság a pénzügyi osztály termelőszövetkezeti csoportjának munkájáról, majd a járás jövő évi népmű­velési tervét tárgyalta meg. A tervezet részletesen megjelöli a tu­dományos ismeretterjesz­tés céljait, a szakkörök és tanfolyamok feladatait, meghatározza a művészeti csoportok munká­ját, a klubok működtetését, foglalkozik a felnőttoktatás kérdésével és meghatározza az irányító munka módszereit. (peresztegi) Mesés Kelet? Nem! A CEGLÉDI PIAC A szerencsejáték tilos - Hol vagytok, mutatványosok? Tegnap átadták n ceglédberceli aj egészségbázat A Ceglédi Járási Építőipari Ktsz kőművesei két nagysza­bású építkezést fejeztek be a közelmúltban. Tegnap adták át a megren­delőknek a ceglédberceli egészségházat, amelynek fel­épültével megoldódik a köz­ség egészségügyi ellátásának gondja. Még a hét végén, szomba­ton és vasárnap is serényen szorgoskodtak a mesterembe­rek a Kossuth Ferenc utca és a Táncsics Mihály utca sar­kán épülő OTP-lakásokban. Ebben a sorházban a jövő hét elején huszonhárom új lakást ad át a ktsz. Az épületnek az az érdekes­sége, hogy — a városban elő­ször — itt építettek be gáz­zal működő fűtőberendezése­ket. Az ígéret szerint január­ban megnyitják a gázvezeték főcsapját és akkor meleged­hetnek is az új lakástulajdo­nosok. A Táncsics utcai építkezés közvetlen szomszédságában újabb lakások épülnek. A daru már több emelet ma­gasságba emeli az építőanya­got. Ezeket a lakásokat a jövő évben adja át az OTP-nek a ktsz. A NYÁRON — a város ne­vezetességei sorában — német vendégeinknek bemutattam egy hetipiacunkat. A siker rendkívüli volt. Hosszú ideig járkáltak, nézelődtek, csodál- koztajfotfénylyipeztek^sJilaiZáv jukban, Berlin közelében, az efféle piac ismeretlen. HOsz-í szán riiágyarázgattám nekik, hogy nálunk azt a helyet, leg­többször teret, amelyen eladók és vevők a nqp meghatározott időszakában összejönnek adás­vétel céljából, piacnak nevez­zük. Hogy a piac jelenlegi for­mája mikor .keletkezett, és a vásár fogalmától mikor külö­nült el, nehezen lehetne meg­mondani. ök úgy mondták, hogy ez a sokadalom, ez a lát­ványos, színes forgatag a me­sés Keletet juttatja eszükbe. A rengeteg gyümölcs, paprika, és főként az egzotikus dinnye rendkívül nagy sikert aratott. Mindez azért jutott most eszembe, mert híreket hallot­tam arról, hogy a piactérre talán némi korszerűsítés vár. ■ Aszfalt- vagy betonburkolatot kap, a tejtermékek árusítói pedig terítővei ellátott aszta­lokat. Szó van mostanában arról is, hogy korszerűsítik a helypénztarifát, és a piaci rendtartást új szabályrende­letbe foglalja a tanács. A ter­vezetet a végrehajtó bizottság már tárgyalta is. A PIACKÉRDÉS száz év óta állandó problémája a vá­rosi tanácsnak. Tudunk arról, hogy valamikor a Szegfű ut­cában is volt piac. Táncsics Mihály a régi városháza előtti járdaszegélyen rakta ki köny­veit, de vevőket nem talált rájuk. A legöregebb nemzedék még emlékezik arra, hogy 1892-ben fontos lépés történt a városban. Ekkor határozta el a képviselőtestület, hogy kisajátítás útján bővíti a Kos­suth teret és ugyancsak kisa­játítás útján teret létesít a re­formátus nagytemplom előtt. Mindkettőre piachely céljára volt szükség. 1896-ban a reformátusok az­zal a kérelemmel fordultak a város vezetőségéhez, hogy megszépített templomuk mel­letti térségen legyen a gyalog­piac. E cél érdekében építet­ték a bazársort is. A városnak a helypénzböl ősidők óta jelentős bevétele volt. Valamikor a helypénz- szedés jogát bérbe adták és a bérlők bizonyos fix összeggel számoltak el. Ma a helypénz a kereskedőktől, árusoktól, termelőszövetkezetektől a nyílt piacokon beszedett helyfogla­lási díj, amelynek mértékét szabályrendelet rögzíti. Orszá­gos rendelkezés értelmében a helypénz egy részét a piactér korszerűsítésére, fejlesztésére kell , ferdítapi.,, Cegléden, éved­ként mintegy 600 ezer forint a táná'cs KélypéhzbeVéíélé. Ezt az összeget négy állandó és 2—3 kisegítő helypénzszedö gyűjti be. A piacra járók sze­mély szerint is ismerik a hely- pénzszedőket. Gombaszezon idején sokan kérik Sápiné és Kurali néni segítségét. Ök ugyanis gombaszakértői tan­folyamra is jártak, és díjmen- mentesen adnak felvilágosí­tást a hozzájuk fordulóknak. A kereskedelmi osztály fel­ügyelete alá tartozik a piac és a vásár. A HELYPÉNZSZEDŐK fel­adata a piac rendjének bizto­sítása. Egy-egy piacon nyár idején 800—1000 árus is meg­fordul, a kosaras vevők szá­ma ennek természetesen a sokszorosa. A helypénzszedők, akik egyben piacrendezők és felügyelők is, gondoskodnak arról, hogy a piactéren az árusok érkezésük sorrend­jében foglalják el a helyeket. Az árusítási idő nyáron haj­nali 5 órakor, télen fél hétkor kezdődik. A helypénzszedők esőben, hóban, fagyban, káni- kulás melegben egyaránt he­lyükön vannak. A piaci rend fenntartása néha vitára is ad alkalmat, így különösen nehezen értik meg az eladók és a vevők azt, hogy a piactérre kerékpárt bevinni tilos. (Pár nappal ez­előtt legalább harminc kerék­párt számoltunk meg a piac­tér különböző pontjain.) Megtudtam azt is, hogy a jelenleg még érvényes piaci szabályrendelet értelmében a tejárusok edényeiket egy ne­vüket és lakcímüket feltüntető táblácskával kötelesek ellátni és árusítás közben fehér kö­tényt, vagy köpenyt kötelesek viselni. Szerencsejáték a pia­con nem űzhető. Mutatványo­sok működhetnének — de csak rendőrségi engedéllyel. ŐSTERMELŐI igazolványt ma már az őstermelőknek sem kell váltani. Termelvényeit, felesleges árucikkeit minden­ki szabadon árusíthatja. A piac területének tisztán tartásáról a városi tanács gon­doskodik. Ez bizony a jelen­legi körülmények között elég nagy gond. A betonozás-asz­faltozás bizonyosan könnyít rajta. Piacaink forgalma ebben az évben hogyan alakult? Az árfelírók naponként pontos leltárt készítenek a piacra felhozott áruféleségek­ről. Ezeket az adatokat a ta­nács kereskedelmi osztálya veti egybe, ezért tudjuk, hogy milyen volt a folyó évben a forgalom. A statisztika sze­rint felhoztak a piacra novem­ber végéig 18 920 478 forint értékű árucikket. Ennek 10— 15 százalékát vidékre viszik, a többit ceglédiek fogyasztot­ták el. E számadat is eléggé mutatja, hogy gondunk van a hasunkra. Sz. T. Elhordta a trágyát - megbüntették Atkári János már nem fia­tal ember — 65 éves — és még eddig sohasem volt ösz- szeütközése a törvénnyel. Most bíróság elé került; a városi és járási ügyészség társadalmi tulajdont károsító lopás miatt kérte a megbüntetését. A Cegléd-Csemő i Állami Gazdaság területén lakik, sa­ját tanyájában. A tanyája kö­rül elterülő földekre a múlt év őszén trágyát hordott ki az állami gazdaság. Atkári János a tél folyamán a trá­gyát folyamatosan elhordta és részben bedolgozta a saját földjébe, részben pedig fel­használatlanul a birtokában tartotta. Az állami gazdaság 30 má­zsa trágyát visszaszállíttatott, a meg nem talált, elhordott trágya értékét pedig 231Ö fo­rintra becsülték fel., Ezt az összeget meg is 'térítene At­kári. A bíróság — megvizsgálva az eset összes körülményeit — figyelembe vette, hogy a vádlott beismerte bűnösségét és a kárt megtérítette — há­romévi próbaidőre felfüggesz­tett háromhónapi szabadság- vesztésre ítélte. Az ítélet még nem jogerős. Tornászbemutató, olimpiai élmények Vasárnap délután négy óra­kor a Kossuth Művelődési Házban olimpiai találkozót rendeznek, amelyen az év legjelentősebb tomászbemuta- tójábán gyönyörködhetünk, majd a mexikói olimpia há­rom magyar aranyérmese: Hesz Mihály, Tatai Tibor és Varga János élménybeszámo­lóját hallgathatjuk meg. Pályaválasztás ? ZOLINAK HÍVJÁK és ti­zenhat éves. Most úgy érzi, kiábrándult a világból, elfá­radt. Mindig fáj a feje és rit­kán nevet. A nyáron is találkoztunk. A faluban voltam néhány na­pig. Ö akkor fejezte be a nyolcadikat. Élvezte a szünidő szabad, boldog napjait. Fociz­ni hívott, mászkáltunk a réten. Szomorú lett, amikor megkér­deztem. — Na, és mi leszel? — Drehás .., szóval eszter­gályos. — Hol? — Bejárok Pestre. — Nem tetszik? — Én mást akartam .. — És? — Nem engedtek a szüleim. Mostanában megint a falu­ban jártam. Beszélgettünk er­ről, arról. Akkor említette va­laki, hogy Zoli beteg. Otthon fekszik. Meglátogattam. Sá­padt, sovány arca látszott csak ki a dunna alól. — Mi van? — Kiborultam. — Mitől? — A bejárás ... AMIKOR KETTEN marad­tunk, megeredt a szó belőle. — Szörnyű élet. Hajnalban fél négykor kelek. Rohanok Fiatalok ünnepi ülése Abonyban az állomásra. Két óra vonato­zás: füst, tömeg, unalom, zö- työgés. Reggelizni nem tudok, mert ott kijön belőlem. Fá­radtan kezdem a munkát. Hajtás. Fél háromig. Megint rohanás. Vonat. Ugyanaz, öt­re érek haza. Moccanni sem tudok. Ha későn fekszem le olvasás vagy egy film miatt, másnap nem bírom magam Se időm, se kedvem — csak az utazás és meló. Néhány „tanú a nyomozás­ban” : Édesapja: „Majd megszokja. Én 25 éve járok be és nem haltam bele. Helyben nincs megfelelő munka. Utazunk, keveset alszunk.” Édesanyja: „Én mondtam, hogy tanuljon tovább. Mit tehetek mást? Sajnálom, mindig olyan gyen­ge természetű volt.” Volt tanára: „Jó képességű fiú. Bírta volna a gimnáziu­mot. De a szülők azt akarták hogy minél előbb pénzkereső legyen. A faluból a fiatalok nyolcvan százaléka bejár Bu­dapestre. Ez a Szokás szabta meg Zoli útját is.” Könnyes lesz a szeme. — EZT CSINÁLJAM én is huszonöt évig? Már most sem megy. Szórakozni sem tudok. Mi lesz így? Meddig bírom? (kohlmayer) Az elmúlt hét végén össze­vont, ünnepi taggyűlésen em­lékeztek meg Abony fiataljai a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége (KIMSZ) megalakulásának 50. évfordulójáról. Az ünnepséget megnyitó DlVSZ-induló akkordjai után Zsemlye János köszöntötte a megjelent fiatalokat és vendé­geket, majd Gyigor József községi párttitkár mondott ün­nepi beszédet. Beszédében foglalkozott a magyar ifjúsági mozgalmak fejlődésével, a magyar fiata­lok 50 év előtti helyzetével. Fejlődésében és céljaiban mu­tatta be az ötven év alatt ala­kult ifjúsági szervezeteket, valamint méltatta az ifjúság haladásáért vívott harcát, A megemlékezés után úttö­rője köszöntötték a KlSZ-tago- kat. Megköszönték azt a segít­séget, amit a KISZ-szervezetek nyújtottak eddig az úttörő- mozgalom sikeréért, majd há­lájuk jeléül ajándékot adták át: egy Lenin-szobrot és egy általuk hímzett térítőt. Ezután a művelődési ház irodalmi színpada és a zeneis­kola ének- és zenekara adott színvonalas műsort. Befejezé­sül a KISZ-vezetők és a vete­ránok tartottak eszmecserét. (gyif) A BŐGŐNÉL: PEGE ALADAR Foto: ifj. Tóth István A divat válto­zik, mint a szél­irány. Megmond­juk, ugye, azt is — bolond szél fúj. Néha úgy, hogy heves vihart vált ki. Vitatkoznak is már a fiúk, lá­nyok. Vasárnapra a televízióban lát­tuk az „újdonsá­got”: a Slágerku­pa keretében Mat- ray Zsuzsa jelent meg e furcsa öltö­zékben. Maxiru­ha! A szoknya széle jóval a tér­de alatt már-már a bokáját lenge­dezte körül. S30­anyag MAXI katlan volt, hogy­ne, hiszen sze­münket elkényez­tette a jól és jót mutató mini. A vélemények kü­lönbözőek. Nagymama: „Mondtam nek­tek, hogy az a szép, amiben mi jártunk hajdanán, így lesz most ne­künk újra divatos ruhánk!” Anya: „Már me­gint új ruha! És ez drágább is lesz, mert több kell hozzá.” Apa: „Épp jókor jött. Télen leg­alább nem fázik a lábatok.” Fiú: „Semmi kilátásunk. Ha el­tűnik a mini, ak­kor melegebben kell öltöznünk — mert mi melegít majd az utcán? Lány: „Ez az én sikerem lesz. Mert a mini a lábam miatt...” Én: Nekem ma­xiban csak a Foxi tetszett! (—yer—) A RAJ OROMÉ Keresi képek Ludmilla asszonytól A Hámán Kató iskola Nyi- kolaj lszidorovics Kovtun raja október 25-e óta féltve és büszkén őrzi rajnaplóját. A vámsunk felszabadításakor hősi halált halt felderítő had­nagy lánya, Ludmilla Guszeva. ekkor írta emléksorait abból az alkalomból, hogy az egyik 8. osztályos raj felvette édes­apja nevét. „Ne ismerjétek meg soha a háborút!” — írta a szomorúságában is felemelő beszélgetés után a magyar gyermekeknek. Könnyei kö­zel negyed százada halott édesapjáért hullottak. A hábo rút nem szabad elfelejteni. Nemrég tartalmas levél ér­kezett a rajnak Ludmillától. A borítékból szebbnél szebb képek kerültek elő Kercsröl. Dubinyinról, a város hős úttö­rőjéről, aki partizánharcok közben esett el. A derűs, nap­fényes tengerparti képek kö­zül egy erős, határozott tekin­tetű, elszánt, bátor kiállású férj és apa tekint ránk, a hős Nyikolaj Iszidorovics Kovtun. 1944. november 2-án sebesült meg a városért folytatott harc­ban. Nem sokáig élt. Nem ér­hette meg, hogy köszönthesse a 2—3 nappal később felsza­badult Ceglédet. „Cegléd és Magyarország nagyon tetszett, érdeklődéssel olvasok mindent, ami lapjainkban ha átokról megjelenik” — írja levelében Ludmilla Guszeva. Szeretne olvasni az úttörők sikereiről, hogyan állnak helyt a mai csatákban, a becsületesség, a kitartás, az állhatatosság te­rén. A Kovtun raj már fogal­mazza a választ, hogy mielőbb új levelet kapjanak Kérésről. (Sz. A.) I

Next

/
Thumbnails
Contents