Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-11 / 290. szám
1968. DECEMBER 11., SZERDA Biológiai szenzáció Svédországban PÁRIZS Egy 26 éves fiatalasszony, May-Britt Petterson lánygyermeknek adott életet, de még mindig terhes maradt. Az orvosok közölték, hogy még egy gyermeke lesz, ám első kislányának ez az Ikre csak mintegy 3 hónappal később fog megszületni. CSAK RÖVIDEN... JUNIUS 15-IG meghosszabbították a ciprusi ENSZ-erők mandátumát. ELŐRELÁTHATÓLAG legkésőbb csütörtökig megalakul áz új olasz kormány. SCRANTON, Nixon közel- keleti megbízottja Jeruzsálemben tárgyal. SZOVJET-NYUGATNÉMET légügyi tárgyalások kezdődtek egy moszkva—frankfurti légijárat megindítása tárgyában. ROMA Wyszynski haza indult Hétfő este vonattal haza indult Varsóba Wyszynski bíboros, aki egyhónapos látogatást tett Rómában. Ez alatt az idő alatt háromszor találkozott a pápával. A SZOVJETUNIÓBAN föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz 258 elnevezésű mesterséges holdat. RHODESIÁBAN életfogytiglani börtönre változtatták 25 afrikai halálos .ítéletét. Huzavona az asztal körül Előtérbe került a rombusz alakú asztal eszméje Amióta csak Ky tábornok megérkezett Párizsba, sűrűn szerepelget, fotografál tatja magát és csakugyan csinos, ifjú feleségét, igyekszik „jó sajtót” szervezni magának. Kár, hogy beszél is és ezzel nagymértékben ront helyzetén. A többi között azt az arcátlan kijelentést tette, hogy „nem kívánja a tárgyalóasztal túlsó jelén ülő emberek megadását”. De hiszen, bárhogy húzzák- halasztják is a párizsi tárgyalások új raf el vételét, mégis ők, a saigoni rezsim képviselői kényszerülnek tárgyalni jönni a francia fővárosba. Ók, a saigoni rezsim képviselői szenvednek újra meg újra vereségeket „a tárgyalóasztal túlsó jelén ülő emberektől”, azaz a nép többségét képviselő LONDON A brit kormány válasza a december 2-i szovjet kormánynyilatkozatra Michael Stewart brit külügyminiszter kedden fogadta Mihail Szmirnovszkij szovjet nagykövetet és átnyújtotta neki a brit kormány válaszát a december 2-i szovjet kormánynyilatkozatra. Értesülések szerint a válasz a szovjet kormányra igyekszik hárítani a felelősséget a brit—szovjet viszonyban bekövetkezett elhidegülésré, de kifejezi az angol kormány „készségét” a kapcsolatok javítására. Az angol választ a késő esti órákban hozták nyilvánosságra. TOKIO ÖTLETES RABLÓ Tokió egy nyugati kerületében közlekedési rendőrnek öltözött fiatalember állította meg egy pénzintézet autóját. Felkérte a kocsiban levőket, hogy szálljanak ki, miközben 6 ellenőrzi, nincs-e bomba a kocsiban, ekkor hirtelen a kormányhoz ült és elhajtott az autóval, amelyben 300 millió jen készpénz volt. A kocsit későblj megtalálták, a fiatalembert, és a pénzt még keresik. Légi csata a Sínai-félsziget felett Izraeli jelentés szerint kedden, helyi idő szerint 13.45 órakor rövid légicsata zajlott le izraeli vadászrepülők és egyiptomi gépek között Sharm El Sheikh-tői délre, a Sinai- jélsziget legdélibb csücske fölött. Egy egyiptomi gépet lelőttek, egy másikat pedig találat ért. A légicsata hírét arab forrásból nem erősítették meg. DNFF-től! Hiszen a saigoni katonai főparancsnokság éppen most jelentett be rendkívüli intézkedéseket, mert fél a DNFF új katonai és politikai akcióitól, s kilátásba helyez egy esetleges ostromállapotot is. Ami pedig a párizsi tárgyalásokat érdemben illeti: még mindig folynak az alkudozások a látszólag technikai, valójában politikai kérdésekről. A VDK négyzet alakú tárgyalóasztalt javasolt, az USA hosszú téglalap alakút, majd kompromisszumként felmerült a kerek vagy ovális asztal lehetősége. Ám ezt elvetették, s most mindinkább előtérbe kerül a rombusz alakú asztal eszméje, egy ilyen alakú asztal ugyanis lehetővé tenné, hogy a tárgyalófelek, az amerikai és a saigoni álláspontnak megfelelően, mint két tábor helyezkedjenek el egymással szemben. Ugyanakkor hangsúlyt kapna az a tagadhatatlan tény is, hogy a konferencián négy önálló és független tárgyaló fél vesz részt, miként ezt a VDK és a DNFF küldöttségei — az amerikaiakkal mqg a bombázások megszüntetése előtt létrejött megállapodás alapján — ismételten leszögezték. Az emberi jogokért 'Ünnepélyes külsőségek között tartották meg hétfőn az ENSZ-közgyűlés plenáris ülését. Az ülés részvevői megemlékeztek a nemzetközi fórum történetének fontos mérföldkövéről, az emberi jogok egyetemes deklarációja elfogadásának húszéves évfordulójáról és ünnepélyesen átnyújtották „Az emberi jogokért” elnevezésű díjakat és aranyérmeket. Ezeket a díjakat ebben az évben hatan kapták meg, ketten közülük haláluk után: Eleanor Roosevelt asszony, a néhai amerikai elnök 1962- ben elhunyt özvegye és a Nobel-díjas Albert Luthuli dél-afrikai néger vezető. A négy másik kitüntetett: Manuel Bianchi, a pánamerikai emberi jogok bizottságának chilei elnöke, a francia René Cassin, az idei Nobel-békedíj kitüntetettje, az emberi jogok kiáltványának egyik megalkotója, Pjotr Jemeljano- vics Nyedbajlo szovjet jogász és Mehranguiz Ma- nutcserian asszony, a jogásznők nemzetközi szövetségének iráni elnöke. AZ ALEXANDRIAI ÉS MANSURAI ISKOLÁKAT, amelyeket a legutóbbi egyiptomi diákzavargások következtében zártak be, újból megnyitották. Róma víz nélkül Az olasz fővárosban hétfőn este bejelentették, hogy egy héten át másodnaponként Róma fele víz nélkül lesz, mert megszakadt .a város két fő vízellátó vezetékének egyike. Vasárnap összeomlott az egyik védőfal és a vezetéknek egy százméteres szakasza szétron- csolódott. Miután a víz elszennyeződött, a vezetéket javítás miatt lezárták. A munkálatok körülbelül nyolc napig eltartanak és hogy a város érintett része ne maradjon víz nélkül, a vízművek Történelmi emlékülés (Folytatás az 1. oldalról.) tárásában és értékelésében. Van tehát miről beszámolni — mondotta. — A ma hiteles megismeréséhez a múlton keresztül vezet az út. Mozgalmunk forradalmi múltját nem tekinthetjük csupán valamiféle szent ereklyének, amelyet időnként ünnepélyesen körül- állunk, s tisztelgünk előtte. Számunkra ez a múlt eleven erő, fegyver a kezünkben a fiatalok kommunista neveléséért folyó munkában és harc-» ban. — Szövetségünk központi feladatának tekinti, hogy a párt iránti szeretetre, a párt iránti hűségre nevelje ifjúságunkat. E cél eléréséhez fontos, sőt semmivel sem pótolható eszköz mozgalmunk fél évszázados történelmének megismertetése. Zászlónkra ezt írtuk: „Hűség a néphez, hűség a párthoz". Ez a hűség a mai fiatalokban csak akkor válik eleven hatóerővé, önként, szí-* vesen vállalt követelménnyé, ha ismerik és átérzik, hogy mai életünk vívmányai elődeiknek, azoknak a magyar fiataloknak is köszönhetők, akik a harc legnehezebb időszakában is hűek voltak a néphez és a párthoz. Ez erősíti a ma KISZ-tagjaiban azt a felismerést, hogy további előrehaladásunk, jövő sikereink záloga is ebben a hűségben rejlik. — A történelemtudománytól is segítséget várunk ahhoz, hogy mozgalmunk korábbi vezetőit, hőseit, mártírjait korszakuk viszonyai között mutathassuk meg a mai fiataloknak, hogy megértessük velük: akkor válnak méltókká neves elődeinkhez, ha ugyanolyan meggyőződéssel, lelkesen és odaadcan szolgálják a haladást, a szocializmus ügyét, mint ők, ha minden erejükkel és tehetségükkel a ma feladatainak megoldásáért fáradoznak — zárta megnyitóját Méhes Lajos. Ezután Svéd László kandidátus, a Párttörténeti Intézet tudományos főmunkatársa tartott referátumot a magyar kommunista ifjúsági mozgalom ötven évéről. A délutáni ülésen korreferátumokkal folytatódott a tanácskozás. Szerdán további korreferátumok szerepelnek a történelmi emlékülés programjában. vezetősége úgy döntött, hogy a másik fővezeték víztartalékát osztják be úgy, hogy másodnaponként felváltva kap belőle egy-egy városrész. A közbeeső napokon tartály- kocsikkal szállítják a vizet azokba a kerületekbe, ahol nincs folyóvíz. Megkezdődött a szürke hálnák vándorlása A kaliforniai szürke bálnák megkezdték évenként szokásos vándorlásukat a sarkvidékről a Kalijornia környéki ívólagúnák irányába. Kalijornia déli részein minden év decemberében több mint 6000 szürke bálnát szoktak csoportos vonulás közben megfigyelni. Az állatok februárig tartózkodnak ezen a vidéken. SZABAD AZ IRATOKAT! Az utóbbi hetekben Párizsban elszaporodtak a titokzatos bombatámadások, ezért a belügyminisztérium elhatározta, hogy sűrűbb és szigorúbb rendőri ellenőrzés alá vonja a gépkocsikat a külvárosokban és Párizs belvárosában egyaránt. Külföldi kavicsok Rusze | Ülök a tv előtt és nézem a lányok művészi tornáját, illetve, hogy precíz legyek; a modern gimnasztikát. • Az Intervíziós Kupáért küzdenek a szovjet, román, lengyel, bolgár, német, jugoszláv és magyar lányok, ha jól látom őket és jól hallom a nemzetek felsorolását. Szófia sportcsarnokában mozognak kecsesen, bájosan, kötéllel, karikával játszadoznak, ritmikusan követve lábukkal, karjukkal, derekukkal, egész lényükkel a zene hangjait. Tizenhárom évesek, tizenöt évesek, tizennyolc évesek, húszévesek, és közben némi vitának is szem- és fültanúja vagyok, hogy meddig fiatal valaki, s mikortól idős már, s hogy nézem a képet és hallom a vitát, valamilyen különleges gondolattársítás szárnyain elrepülök Ruszeba. Rusze Bulgáriában a Duna „budai” oldalán fekszik, minthogy egész Bulgária „dunántúli” fekvésű. Rusze határállomás, a Duna túlsó oldala már Románia. Tolbuhinban egész éjszaka búcsúztunk a szerkesztőségtől. Vasárnap reggel a főszerkesztő kocsiba ültetett bennünket, kétszáz kilométeren át nyeltük a port és valamikor délután érkeztünk Ruszeba. Egy hónappal ezelőtt repülővel jöttünk Budapestről Szófiába, visszafelé is repülőre akartak bennünket rakni a bolgár kollégák, mert az gyorsabb, kényelmesebb, mondogatták. De mi szerettük volna látni Románia fővárosát, Bukarestet, a ^árpátokat, és ezért a vonatra szavaztunk. Ha pedig vonat, az utat lerövidítendő, a határ- állomásig kocsival hozott bennünket az idős, kedves főszerkesztő. A program: vasárnap délután megismerkedünk a várossal, az éjszakát itt töltjük a szállóban és hajnalban felszánunk a szófia—bukarest— budapest—prága—berlini nemzetközi gyorsra itt, a ruszei állomáson. Ahogy megérkeztünk, azonnal láttuk: a város rendkívül szép, modern, bár alig százezer lakosú, mégis amolyan kisebbfajta metropolisnak tűnt. Elbúcsúztunk a kedves öreg úrtól s az elegáns, * új szálló szobájában lepakoltunk és a felfedezők izgalmával nyakunkba vettük a várost, az ismeretlent. A nap meg szépen sütött, leültünk egy pádra, „kasszát” csináltunk, megszámoltuk maradék pénzünket. S bár megállapítottuk, hogy korántsem vagyunk Sigmund és Hanselka és jóllehet a sötét Afrika helyett a civilizált, baráti, szocialista Bulgáriában töltjük utolsó óráinkat, azért az óvatosság nem árt, mármint ami a pénzünket illeti. Ennivalónk, ezt tudtuk, elég lesz az egész 24 órás útra. Tehát: csupán vacsoráról kell gondoskodnunk és talán gyümölcsről, másnap jól jön ez a vonaton. A város piacán vasárnap délután is árultak és sokan voltak. Az eladók asztalai ros- kadásig meg voltak rakva mindenféle jóval, ismert és ismeretlen déligyümölcsökkel, vettünk néhány kiló szőlőt, almát és banánt. Zsákmányunkkal visszatértünk a szállóba. Ezután minden gondunktól megszabadulva, önfeledten vetettük magunkat a városra. Sétáltunk egy keveset, aztán kigyulladtak a város fényei és az eddig jobbára kihalt utcák megteltek emberekkel, akik lelket leheltek a városba. Este hétre Rusze hatalmas főutcája olyan volt. mint Budapesten a Körút szilveszter éjszakáján. Mintha mind a százezer lakos itt adott volna egymásnak találkát, hullámzott, hömpöly- gött a nép. Csodálatos színjáték volt. És ebben a népi megmozdulásban, élvezetes sétában mint kedves katicabogarak, röpködtek a fiatal diáklányok. Mert ebben az országban a diáklányok valóban diáklányok. Egyszerű sötétkék ruhában, bordó egyensapkásán sétálgattak és nem divatból nem festették magukat, hanem mert diákok voltak, szerények, kedvesek csinosak és okosak. Okosak, mert tudták, hogy a száj természetes szép színével nincs festék, amely versenyezni tudna. Este nyolckor, talán valami ismeretlen varázsló intésére, vagy a szülői és tanári fegyelem hatására másodpercek alatt eltűntek az utcáról és este tíz óra után a felnőtt generáció képviselői is csak elvétve tűntek fel imitt-amott a tiszta, fényes városban. Mi csak álltunk ott az üres utcán és azt hittük, álmodtuk az előbbi képet. Hiszen nem is voltak itt emberek és megesküdtünk volna, hogy amit előbb láttunk, nem volt igaz, olyan hirtelen maradtunk egyedül. A szép város, a modern házak egy kissé hidegen meredtek ránk. Maradék pénzünkből betértünk az első vendéglőbe és megvacsoráztunk. Aztán átmentünk a szomszédba és meghallgattuk Tiszai Magdát, innét egy másik kávéházba, egy sanzonénekes francia házaspárt és nem messzire ismét egy másikban egy meleghangú olasz baritonistát, aki hazája népdalait t i A
