Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-08 / 288. szám

Huszonnégy éve szabad Vác E zerkílencszáznegyvennégy december nyolcadikén fegyverropogásra ébredt a vá­ros. Előző napon a megvert fasiszta hadsereg hosszú so­rokban vonult át a Dunán, a Pokolszigeten, Tahitótfalu irá­nyába. S nyolcadikára virra­dóra éjszaka az első vörös­csillagos szovjet tankok a Honvéd és a Temető utcai aluljárókon áthaladva elérték a várost. A középső városrész komoly csaták színtere volt. A Széche­nyi utca erősen magán viselte az ostrom nyomát. A moszkvai rádió aznap es­te, a magyar nyelvű hírek között jelentette: A Duna partján fekvő Vácot a szovjet hadsereg csapatai rohammal foglalták el. Ezzel bezárult az északi gyűrű, véget ért a fővárost felszabadító hadműveletek egyik fontos lépése. H uszonnégy esztendő telt el az emlékezetes nap óta. A felszabadult város évszáza­dos elmaradást hozott be két évtized alatt. Ma délelőtt ipa­ri tanulók küldöttsége helye­zi el a kegyelet és hála ko­szorúját a Konstantin téri hősi emlékműre. (—ő) A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 288. SZÁM 1968. DECEMBER 8., VASÄRNAP Az ezredik véradó a Sailai laktanyában az idei hatodik véradónapon A hét végén tartották a Sailai Imre laktanyában a ha­todik önkéntes véradónapot ebben az évben. A városi kór­ház vérellátó szolgálatának munkatársai nem vártak sok jelentkezőt. Valóban meglepe­tés volt, amikor több mint kétszáz kiskatona jelentkezett véradásra. Ezerkilencszázhatvanegyben az első váci önkéntes véradónapokon ennek a laktanyának a katonái voltak az első véradók. Attól kezdve minden évben Rendelet a szórakoztató zenérő A művelődésügyi miniszter most megjelent utasítása mó­dosítja a vendéglátóipar zene- és műsorellátásáról, valamint a táncmulatságok és táncisko­lák zeneszolgáltatásáról szóló csaknem tíz esztendővel ez­előtt kiadott rendeletet. Esze­rint a vendéglátóiparban ki­zárólag olyan zenés műsoro­kat adhatnak elő, amelyeknek bemutatását az illetékes tanács végrehajtó bizottságának mű­velődési (népművelési) osztá­lya engedélyezte. A színvonalasabb szórakoz­tatást célzó utasítás szerint táncmulatságok megtartására csak akkor adhat ki engedélyt az illetékes tanácsi szerv, ha a rendező szerv — egyebek közt — bemutatja a mulatsá­gon foglalkoztatott szórakozta­tó zenészeknek és közreműkö­dő énekeseknek a szórakozta­tózenei központ által kiállított közvetítőlapját is. Ha azonban műkedvelő — működési en­gedéllyel nem rendelkező — muzsikusok szolgáltadják a ze­nét, akkor a rendező szervnek nyilatkozatot kell bemutatnia arról, hogy a fellépő műked­velő zenészek tiszteletdíjat vagy egyéb ellenszolgáltatást nem kapnak. VÁCI SZOBROK Ülő nő - a deákvári lakótelepen Ohmann Bélá­nak, a modern magyar szobrász- művészet „nagy öregének”, (1890- ben született) a „Közlekedés” cí­mű domborművé­nél sokkal kivá­lóbb alkotását is láthatjuk Vácon, ö készítette a deákvári DCM-la- kótelepen levő, kőből faragott ru­hás női szobrot, 1965-ben. Szándékosan hangsúlyoztuk ki, hogy ruhás, mert ezen a szobron a ruha csak „jel­zett" és épp úgy az emberi test formáinak kieme­lését szolgálja, mint az euyópai szobrászat nagy kezdeteinél, a gö­rögöknél, két és fél évezreddel ez­előtt, ha nem is egészen azonos megoldással. Ohmann sokat volt külföldön és sokat tanult, fő­ként a modern olasz mesterektől, de művészete ter­mészetesen telje­sen mentes azok szolgai utánzásá­tól. A modern plasztika egyik gyakori jellemző­je, a fejhez képest nagy végtagok itt is kísértenek, de annyira nem fel­tűnőek, hogy za­varnák a szobor szép összhatását. Az alak, mintha éppen most ült volna fel, és vé­gigsimítaná haját. Távolról nézve ébredés utáni mo­soly ül az arcán, de van olyan né­zőpontja is, ahon­nan úgy látszik, mintha kezét a szeme fölé emel­ve messzire nézne az épülő város fe­lett. A szándéko­san nem cizellált, nem lesimított fe­lületekből csodá­latosan bontako­zik ki a szép alak és a finom fej. Ez az igazi monu­mentalitás a szob­rászatban, ilyen nem kicsiszolt fe­lületekkel ilyen művészi hatást el­érni. Szöveg: Stcfaits Kép: Törnek Váci fotóművészek nemzetközi kiállításon A spanyolországi Balneario de Panticosában rendezett XXII. nemzetközi fotószalo­non tíz képből álló kollekció­val szerepelt a váci Dunaka­nyar Fotoklub kollektívája. Karányony Rezsöné kettő, Ko­csis Iván négy. Tahin Gyula kettő, Néninger Géza egy és Gyimesi Sándor egy alkotással. Ügyeletes orvos Holnaptól kezdve a Köztár­saság úti (302-es telefonon hív­ható) rendelőintézetben az alábbi orvosok tartanak ügye­letet: Hétfőn: dr. Kr einer Lenke, kedden: dr. Fenyves István, szerdán: dr. Pap Miklós, csü­törtökön: dr. Gulyás Zoltán, pénteken: dr. Bénik Gyula, szombaton és vasárnap: dr. Bucsek Tibor. A beosztásban hét közben változás történhet. Barátaim, kosárfonók Mezítláb mentem keresztül-kasul gyermekéveim szúrós, tüskés tarlóin át. Tudtam hinni még a mesékben is, legyőztem a világ rontó sárkányát. Körülfont a lehetőség — magot a föld; ismerkedtem — emberi szokás ez — mérlegeltem, mint ujjaitok a vesszők erejét — emberarcom istenhez. A napok; kosarakkal mértem csak (örömöm egyetlen jelzője: „kosárszép” volt) zúgtak ledöntve homokváraimat felnőtt-viharral, s a féltett kamaszkort. Emlékeztek még; jártam a falut, kikerülve a sziszegő lúdakat, s mint bámész lakodalmi nézőre — a fénytelenség rámszakadt. Megváltoztam? Szerelmesebb vagyok? Terveim nem használahatatlan piramisok. Egyszerűbb azoktól — mezitlábas terv; összefügg veletek barátaim, kosárfonók. Nyári Ferenc Leszkovszky László honvéd — az ezredik Polk Nándor felvétele rendszeresen jelentkeztek a vérellátó szolgálatnál, amely­nek munkatársai kimennek a laktanyába és a helyszínen veszik le a vért. ' Az elmúlt évben 601 ka­tona adott vért, idén 1200, duplája az elmúlt évinek. Eb­ben az évben több mint 300 liter vért adtak a katonák. A honvédelmi miniszter utasítása értelmében a véradó kiskatonák két nap rendkívüli szabadságot kapnak jutalmul önkéntes jelentkezésükért. Ez is sarkallja a honvédfiatalo­kat a véradásra, de nagy sze­repe van ebben elöljáróiknak, s honvédorvosoknak:, felcse­reknek, s magának a városi Vöröskeresztnek, a példás megszervezésben, a véradás fontosságának ismertetésében. Különleges jelentősége a Sal- lai-laktanyában szervezett mostani véradásnak az, hogy ezen a napon jelentkezett az idei ezredik véradó — Leszkovszky László hon­véd. Kérdésünkre elmondotta, hogy most adott ötödször vért, s ez­után is mindig szívesen je­lentkezik, mert tudja, hogy sok súlyos betegnek csak vér­átömlesztéssel lehet megmen­teni az életét. Az ezredik véradót ünnepé­lyesen köszöntötte Takserer István százados és Bitter An- talné, a Vöröskereszt titkára. Tőlük tudtam meg, hogy a véradó katonák többsége le­szerelésük után is rendszere­sen megjelenik az önkéntes véradónapokon, ezért tartják annyira fontosnak a honvéd­ségi véradások szervezését. (b. h.) „Mami“ nyugdíjban Ötszelvényes diákbérlet A váci középiskolák igazga­tóinak decemberi tanácskozá­sán döntés született egy kísér­leti jellegű diákbérlet kibocsá­tásáról. Az ötrészes belépő jo­gosítja tulajdonosát két irodal­mi műsor megtekintésére (egy Mensáros-est és a Tiszta szív­vel ...); két neves tánczenekar váci vendégszereplésének meg­hallgatására (Illés és Harmó­nia együttes). Az ötödik szel­vény meglepetést tartogat. A középiskolás bérletek árusítá­sát rövidesen megkezdik. IJ zerkilencszázharmincket- tőt mutatott a naptár, amikor egy alacsony, fürge fia­talasszony először állt a Kul­túr mozi ajtójához, hogy le­szaggassa a színes belépője­gyek ellenőrző szelvényét, s beengedje a nézőket az alig négyesztendős épület sötét né­zőterére. Mi is volt abban az évben nagy siker? A Tavaszi zápor, a Filléres gyors, A vén gazem­ber és természetesen a Hyppo- lit. A magyar film egy éve szó­lalt meg, s a váci nézők nem győztek betelni a hangosfilm­mel. Kunschner úr, minden idők legnagyobb mozisa, azt mondta: Ez a technika csú­csa, nincsen tovább! Pedig volt fejlődés. Tízegy­néhány év múlva megszíne­sedtek a celluloidszalagok, az­után a külföldi filmek is ma­gyarul beszéltek. S most? Az egykor ifjú épület ötödik év­tizedébe lépett. A vászon meg­növekedett, a Kárpáthy Zol­tánnál vagy a Háború és béké­nél szinte óriás méretű festmé­nyek váltogatják egymást. C az ő egyéni élete? Ko­^ vács Jánosné jegyszedőnő 36 évet töltött becsülettel a munkahelyén. Hét gyermeket nevelt fel, pedig vasárnapon­ként, karácsony este soha nem lehetett együtt a népes család­dal. Statisztikus kellene annak kiszámításához, hogy hány elő­adásnál hallotta a kezdést jel­ző csengőszót. Hány ezer né­zőt engedett a széksorait az­óta ötször cserélő nézőtérre. Mennyit veszekedett renitens- kedőkkel, milyen sokszor ál­dozta fel a hét egyetlen szabad estéjét egy-egy színtársulat vendégjátékáért, városi ünnep­ségért. Elment ez a 36 év. A gyere­kek megnőttek. Férjét is né­hány éve eltemette. Betöltötte a hetvenhatodik évet — és mégis szíven ütötte a felmon­dólevél. Hiszen még egészsé­ges, a közelben lakik, jó len­ne legalább még egy év, aján­déknak, ráadásnak. A fellebbezést elutasították. A búcsúztatás szép volt. Meg­kapta a jubileumi jutalmat. Ajándékot kapott az igazgató­ságtól, a szakszervezettől — s aminek legjobban örült — a kollégáktól, akik évek óta csak maminak szólítják. J öjjön el gyakran — bú­csúztak tőle, de azt csak ő tudta, hogy milyen nehéz lesz nézőnek lenni ott, ahol mindig a vendégvárók közé tartozott — harminchat éven keresztül. (p. r.) Az egyedülállók klubjában december 10-én, kedd este hét órakor Micsinai Sándor hazai, erdélyi és bulgáriai tá­jakról vetít színes diaképeket — az Építők Művelődési Há­za klubhelyiségében. Belépő­díj nem klubtagoknak 5 forint. ARC ÉS KÉZ KÉT ÓRA KOCSIS IVÁNNÁL Első kép Készült: 1958. Cím: Útépí­tők. Készítette Kocsis Iván váci fotóművész. Sík terepen két alak: egyik ás, másik ci­pőjét fűzi. Ásója a salakku­pacban. A táj: monoton falu­vég, egy-két fa, a távolba ve­sző szem egy úthengert fedez fel az emberek mögött. A kép szerkesztése átlós, ereje a di­namizmusában keresendő. Hatása: nincs. A szemnek látvány, nem elgondolkoztató, nem megdöbbentő, nézése köz­ben az ember csak konstatál. Első beszélgetés — A kép figurális. A figu­rális képek nagy része ma már modoros. Elég a marti­nászfotókra gondolni. — Embert ne ábrázoljunk? — De. Csak újra kell fo­galmazni őket. Az 50-es évek­ben ezt a fajta embert min­den művészeti ág elcsépelte, de most már — véleményem szerint — kiheverték a túl- stilizáltságot, kivéve, sajnos — a fotóművészeiét. Nálunk Ir­tóznak az újtól. — Mi a véleménye most sa­ját képéről? — Elkapott pillanat. Eré­nye a realizmus. — Úgy értem, rossz vagy jó? — Mostani szemmel rossz. — Miért? — Mert olyan, mint az önök szakmájában a „ringó búza­tábla”. Megjegyzések: Magyarorszá­gon húsz fotoklub van. Egyik legjobb a 45 tagból álló Duna­kanyar Fotoklub. Most tíz­éves. Alapítója és vezetője: Kocsis Iván. Szerinte a kon­zervativizmus védőbástyája a Magyar Fotóművészek Szövet­sége, ahol a Vadas-iskola kép­viselői nem tűrik a formai újí­tásokat, még mindig a figurá­lis ábrázolás hívei. Az amatőr fotósok összetétele heterogén. Sok a „vasárnapi fotós”, és, sajnos, ezek vívják ki itthon a legtöbb elismerést. Második kép Készült: 1966. Cím: Kerék és bilincs. Készítette: Kocsis Iván. A kép kemény, tónusai sötétek, minden részlete hihe­tetlen pontossággal kidolgo­zott. Centrális vonalak húzzák a látóegyenest a fókuszpont felé. A háttér egy sík fal, fény-árnyékkal, mozaikrészek­re bontva. Tárgyak: egy fa­kerék és egy falról lelógó vas­lánc. Az előtérben homályos megvilágítású macskakövek. A fénykép fegyelmezett, eszköz- telen és a legfontosabb — anyagszerű. Szerkesztése átlós, a fakereket oldalról kontraszt­fény éri. Hatása: elgondolkoztató. Ka­rodon érzed a hűvösséget, a nyirkos falak leheletét. A fa­kerék a falnak dől. Lapjával. Megszámolhatod a küllőket. De nem érsz rá. Futsz a fény felé. Érzéseid csak addig pesz- szimisták, amíg behunyod a szemed. Mikorra másodszor nézed a fotót, úgy alaposan, már nem mond újat. Második beszélgetés — Tárgyi pátosz. Az ember világa ez is. A tárgyakkal ki­fejezett emberi világ. — ön szerint többet fejez ki, mint az előző kép? — Feltétlenül. Egy árnyalati szimbólum, mely belső meg­nyilvánulásra készteti a nézőt. — Érdekes, minden művé­szet manapság nem a látvány­ra, hanem valamiféle belső emócióra törekszik ... — Miért, ön szerint melyik ér többet? — Szerintem olykor a tarta­lom túlontúl megnövekszik, a forma rovására. Sokszor a tar­talom már-már a tartalom ro­vására ... Megjegyzések: a Váci Foto­klub ez évben harmadszor rendezi meg az audio-visuál- • fesztivált, melyen több ország szerepel. A fénykép és a film közé sorolhatjuk: a vetített fotókhoz zenei aláfestés, illet­ve szöveg tartozik. A Dunaka­nyar Fotoklub egy évben 25 külföldi kiállításon vesz részt Harmadik kép Készült: 1968. Cím: Arc és kéz. Készítette: Kocsis Iván. Az eljárás neve: fototípia. Matt feketeségből grafikasze- rűen emelkedik ki egy öreg­asszony arca és keze. Semmi más. Hatása: mellbevágó. Az öregasszony szemben ül veled, te csak arcát és kezét látod. Minden fekete, pesszimista, gyászt lehel. Harmadik beszélgetés — Szeretik a feketét? — Bizonyos fokig kifejezőbb, mint a fehér, de ennél a kép­nél feltétlenül jobb a sötét szín. — Nyertek már díjat? — Persze. Főleg külföldön. _ ?? — Nálunk minden kiállítá­son ugyanabból az öt-hat em­berből áll a zsűri. Tehát ugyanannak az öt-hat ember­nek az ízlése érvényesül mindegyik kiállításon. — Most a fotóművészeiben is a formabontás dívik? — A technika régen legke­vésbé a képzőművészetet érin­tette. A festők és a szobrászok csak szerszámokkal dolgoztak. A foto a technikának köszön­heti létezését. A XX. század­ban azonban a festők , és a szobrászok is jobban igénybe vették a technikát. Hozzánk most tört be újra — fotoeljá- rások formájában. Megjegyzések: Az irányza­tot a klubon belül az Alfa­csoport képviseli: Döbrössy Pál, Horváth Tibor, Nénin^er Géza, Tahin Gyula és Kocsis Iván. Megpróbálják az embert indirekt módon az anyagi világ felfedezésén keresztül bemutatni. Minden művészetnek van iskolája. A világon mindenütt, a fotóművészeteknek is. Ná­lunk még tanszéke sem. A fo­tóművészek az amatőrök kö­zül nőnek ki. Az amatőr fotó­sokat a klubok nevelik. Tamás Ervin * k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents