Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-08 / 288. szám

1968. DECEMBER 8., VASÄRNAP "T/f/rlflD * Nálunk minden sír... Mérföldek vagy centiméterek? ... nevet a sok tarka kendős lány, míg mi potyogó köny- nyeinket törölgetjük. Végre egyikük megszán. — Tessék csak ideállni az én helyemre — hív a neonfé­Kleopátra parfümje Egy japán mérnök évek óta kísérletezett az egyik ismert ókori parfüm előál­lításával; ezt a parfümöt használta többek között Kleopátra egyiptomi ki­rálynő is. A japán kutató a kozmetikai cikkek „ré­gésze”; ókori dokumentu­mok alapján igyekszik napjainkban előállítani azokat a parfümöket, ame­lyeket időszámítás előtti évszázadokban használtak. A mérnök a legrégibb ilyen irányú utalásokat az ótestamentum lapjain ta­lálta. Már Mózes is felhív­ta a pusztában bizonyos il­latosító szerekre népe fi­gyelmét. Az említett for­ráson kívül még az újtes­tamentumra és a klasszi­kus ókori irodalomra, kü­lönösen a két Pliniusra tá­maszkodva állította elő a Kiphy (ilyen néven hasz­nálta Kleopátra) parfüm mai változatát. Kleopátra idejében, az időszámításunk előtti 1. év­században a parfümöt in­kább krémek formájában használták. Ezeket a növé­nyi és gyantakivonatokat alkalmazták szépségápo­lásnál. A pontos irodalmi adatok alapján a japán mérnök különféle növényi főzetekből, pézsmaolajból, mentából, akácillatból ke­verte ki azt a parfümöt, amelyet az ókori utalások szerint az egyiptomi ural­kodónő is használt. Amennyiben ezt az ókori parfümöt a mai rózsa és ibolya alapillatokhoz ha­sonlítjuk, kiütközik keleti jellege. A japán kutató re­méli, hogy ilyen cégér mel­lett világszerte nagy sikert fog aratni az új kozmeti­kai készítmény Éva lá­nyainál. nyes asztalhoz. És tényleg. Friss levegő áramlik, meg­szűnt az orrfacsaró tormaillat. Tormagyárban vagyunk, a volt Anasztázia pusztai szeszgyár nagyon öreg, vihar­álló épületében, ahol most a tárnoki Lenin Tsz segédüzeme működik. Mondják, ha koráb­ban jövünk néhány héttel, ru­mos meggy aromája fogadott A délelőtti műszak befeje­ződött, tódultak az emberek a kapu felé a Budakalászi Tex­tilgyárban. Jó néhányan a ta­nácsterem felé indultak... Dr. Kubányi Endre, a Rókus-kór- ház nagyhírű sebészét kö­szönthették, aki három kis filmjét mutatta be a Rókus- kórház nagy műtőjében vég­zett műtétjeiről, melyekben jelentős szerepet játszott a vérpótlás. A vetítést a sebésztanár be­vezetője előzte meg. Elmond­ta, hogy Magyarországon elő­ször 1848-ban Elenpa Simon honvédorvos kísérletezett a vérátömlesztéssel. A Pest me­gyei Semmelweis-kórházban, a közismert Rókusbán az ő vezetésével 32 éve végeznek nagy jelentőségű kísérleteket, kutatómunkát ebben a tárgy­körben.. Aztán sötét lett és a tanár úr megjegyezte: a vetítés kí­sérlet. Ha a jelenlevők a lát­ványt zavartalanul végigné­zik, másutt is bemutatják a megyében. A filmen bravúros műtétet A Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetemen az idén kezdték meg a piacterem­tő módszer — az úgynevezett marketing — tudományos vizs- I gálatát. A marketing nemcsak I a piaci mozgások felfogására, | volna. Míg a meggyszezon tart, addig itt azt raknak el a Budapesti Csokoládégyárnak, ősztől húsvétig pedig reszelt tormát tartósítanak. Eskulics Emil és a negyven fiatal nagyjából megszokták 'már a nehéz munkakörülmé­nyeket, amelyet viszont szé­pen honorálnak. Az előre re­szelt, ecettel ízesített torma kapós árucikk. 15 mázsa nyers gyökeret dolgoznak fel naponta. Segítségükre van a sok univer­zális gép, a mosók, a hántolok, úgyhogy a kézi munka zömét a tulajdonképpeni csomagolás adja. Kis műanyag poharakból egy-egy négytagú brigád há­romezer darabot tölt meg mű­szakonként. így karácsonykor és húsvét előtt három váltás­ban dolgoznak, mert a Füszért Vállalat minden mennyiséget átvesz. — Már gondolkodtam rajta, mennyit ehetünk mi az országban, hogy ennyi ren­geteg torma elfogy a hús mellé — mondja Siska Mária, míg pirosra csípett ke­ze fürgén gyúrja a masszát. — És hány tsz-ben csinálják ugyanezt, pedig egy pár virs­lihez milyen kevés tormát ad­nak. k. m. láthattunk. Egyidejűleg két operációt végeztek. Császár- metszést az egyik asztalon, bélcsavarodással fekvő beteget a másikon. Ezt a férfit ötöd­ször operálták s összenövései rendre kiújultak. Hashártyája hiányos, szakadozott volt. Ezt kellett a magzatburokkal pó­tolni, amely kellő előkészítés­sel a hashártyát pótolhatja. A műtétet hét perc alatt be kel­lett fejezni, miután a burok ennyi ideig tartja meg életké­pességét. A nagyon érdekes szöveggel kísért film levetítése során kiderült, senki sem lett rosszul, mindenki végig tudta nézni... A rendkívüli tájékoztató jól sikerült. A részvevők legtöbb­je azzal búcsúzott, hogy okvet­len ott lesz a legközelebbi üze­mi véradáson. Köszönték, hogy bepillantást engedtek er­re az eddig elzárt területre. Más, ha látják, milyen heroi­kus munkához nyújtanak se­gítséget azok a kis palackok. A Vöröskeresztet úttörő kez­deményezéséért dicséret illeti. k. m. jelzésére s ezek alapján a prognózisra szorítkozik, ha­nem fontos piacteremtő isme­reteket is összefoglal. A következő tanévben az egyetem másodéves hallgatói számára új tantárgyként ve­zetik be a marketinget. Az új gazdasági mechanizmusban létrejövő piackoncepciójú vál­lalatok tevékenységében ugyanis feltétlenül szükséges a marketing alkalmazása. Egy centiméter, s egy mér­föld már-már nem is össze­hasonlítható mérték, hosszú­ság, távolság. Mégis, furcsa módon, bizonyos esetekben egyenlő lehet. Például az épí­tőipar helyzetét, fejlődését j mérlegéivé. Az építőiparban dolgozók előtt, múltjukhoz mérten, mérföldeknek tetszik a megtett út. A beruházók, az építtetők azonban csak néhány centiméternek tart­ják. Melyik mérték az igazi, a helyes? Mindkettő, s ezért — egyik sem. A fölmérő optika torzít. Az építők reális kiindulópontnak tartják múlt­jukat, holott az évtizedekkel elmaradt a nemzetközi szín­vonal mögött. Az építtetők, beruházók viszont igényeiket vélik reális mércének, holott ezek jóval meghaladják az egészséges realitást. Tény, amint ezt a megyei pártbi­zottság szeptemberben meg­tartott ülése is megállapí­totta, hogy Pest megye ál­lami és szövetkezeti építő­ipara fejlődött. Tény viszont az is, hogy immár hosszú évek óta a beruházási igé­nyek mintegy harmada, ka­pacitáshiány miatt, kielégí­tetlen marad. Szerkezeti változások A magyar építőiparban az elmúlt évtized az alapvető szerkezeti változások jegyé­ben tett el. Kialakultak a specializálódott nagyvállala­tok, s ugyanakkor — ezzel nem ellentétesen — erősö­dött az építőipari vállalatok egyéb, a vertikalitás irá­nyába mutató tevékenysége. Ez utóbbiban jelentős szere­pet vitt a Pest megyei Ál­lami Építőipari Vállalat is, mely egyike volt az iparfej­lesztésre kijelölt egységeknek. A szerkezeti változások mel­lett, a koncentráció is jel­lemzője volt a fejlődésnek. Ma az 1960-ban működő 176 építőipari állami szervezet helyett 124 működik, s míg — folyóáron számítva — az építőipari teljes termelés az 1960. évi 21 milliárd forint­ról 1967-ben 31 milliárd fo­rintra emelkedett, a foglal­koztatottak száma csupán húszezerrel növekedett, s 1968 elején 245 ezer főt tett ki. Azaz: erőteljesen érvénye­sült a termelékenység javí­tásának követelménye, első­sorban a korszerű építési mó­dok segítségével. Pest megye saját építőipari vállalatai — mert más vállala­tok is dolgoznak a megyé­ben, Nagykőrösön például a Bács megyei, Százhalombat­tán a dunaújvárosi — ma megközelítően nyolcszázmil­lió forint értékű termelésre képesek, amiből félmilliár- dot a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat teljesít. A többi a tanácsi építőipari vállalatok, s az építőipari szövetkezetek részesedése. A termelési értékben legfőbb tényezőként az ipari létesít­mények szerepelnek, majd — s ez az utóbbi években bekö­vetkezett változások eredmé­nye — a lakásépítések. Egé­szében egészségesnek nevez­hető a megoszlás, nagyjából i megfelel az országos képnek, ha javulásról esik szó, akkor a mezőgazdasági létesítmények nagyobb részesedését kell, kívánalomként említeni, ii- letve azt, hogy növekedjék a magánépíttetőknek végzett munka aránya. A megye építőipari válla­latai hétezer embert foglal­koztatnak, ez az országos lét­szám 2,8 százaléka, míg a tel­jes termelés országos össze­géből 2,6 százalékkal részesed­nek, tehát az arányossággal nincs különösebb baj. Baj van azonban az igények kielégíté­sének mértékét tekintve, s a korszerű építési módok alkal­mazásának lehetőségét mérle­gelve. Kifogás vagy realitás ? Bárkivel beszéltem a megyei építőipar helyzetéről, ha ellen­kező előjellel is, de minden esetben szóba került a megye sajátos földrajzi fekvésének következménye, az ún. megye­székhely-nélküliség. Az építő­ipar emberei tiszteletreméltó érvek sorát mondották el, mi­féle hátrányokkal jár ez — szétszórt építkezések, az előre- gvártás nehézkessége, a szállí­tási távolságok stb. —, az épít­tetők viszont semmi mást, csak kifogást látnak benne. Kétségtelen, hogy míg orszá­gosan például a lakásépítések­nél nagymértékben fejlődtek a blokkos, paneles építési mó­dok — 1961-ben a lakások 74,8 százaléka készült téglafallal, 6,5 százaléka könnyűbeton közép­blokkal, 2,9 százaléka könnyű­beton nagyblokkal, 0,3 százalé­ka falpanellel, 1967-ben viszont a téglafal aránya 38,4 százalék­ra csökkent, a többi adat az előbbi sorrendben ugyanakkor 10,6, 19,2 (!), 8,8 százalékra emelkedett — addig a megyé­ben jóval szerényebbek, az eredmények, s azok nagy ré­sze is egyetlen vállalathoz, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalathoz kapcsolódik. Tény és nem kifogás, hogy a megyei építkezések jelentős hányadánál egész egyszerűen semmi más nem alkalmazható, mint a hagyományos „techno­lógia”, a kézzel végzett mun­ka, a téglafalazás, azaz: a leg­drágább építési mód! Ugyan­akkor jogos és helyes az az igény, hogy sokkal jobban kell koncentrálni az építkezéseket, hogy elsősorban a lakótelep­építéseket kell előnyben része­síteni, s hogy nagy szükség van a különböző építőipari szervezetek közötti együttmű­ködésre (gépkölcsönzés, szere­lési kooperációk stb.). Igazol­ja az igény jogosságát — sok más mellett — az is, hogy míg országosan az egy lakásra jutó kivitelezési idő az 1961. évi 17,3 napról 1967-re 10.6-ra csökkent, addig megyénkben csak a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat tudta meg­közelíteni ezt — több építke­zésén a nagyon jó, 9,1 napos átlagot is elérte —, a többi építőipari szervezet azonban messze elmaradt tőle. Nagyjá­ból azonos a helyzet az ipari és más rendeltetésű létesítmé­nyek ún. átfutási idejét te­kintve is, annak ellenére, | hogy a megyében tért hódi- j tottak a korszerű ipari csar­nokszerkezetek. (Vácott, a Hír­adástechnikai Anyagok Gyá­rában, Gödöllőn, a Vörös Csil­lag Traktorgyár gyáregységé­ben, a Csepel Autógyárban stb.) A lakásépítéseknél éppúgy, mint minden más esetben, csakis a koncentráció, az emberi és anyagi erők föl- használásának jobb megszer­vezése segíthet — központi be­tonkeverő telepek, blokkok he­lyi előregyártása, program­szerűen vándoroltatott gép­park stb. —, de ma még, az állami vállalatot kivéve, erre alig utal bármiféle jel, sőt, mint például a Pest megyei (tanácsi) Építőipari Vállalat esetében, éppen ellenkező elő­jelű változások történtek. A gépesítés dilemmája Nincs mód arra, hogy egyetlen cikkben e rendkívül bonyolult terület fő kérdéseit akárcsak megemlítsük is, de e kérdések egyikét, a gépesítést, s annak dilemmáit, nem ke­rülhetjük el. Az építőipar ha­zai fellendülésében döntő sze­repet játszottak a gépek, s a mostani ötéves tervben mint­egy hárommilliárd forintot fordítanak gépek beszerzésére. A gépesítés nagy eredménye, hogy a Pest megyei Állami Építőipari Vállalatnál 2,5 ló­erő gépteljesítmény jut egy foglalkoztatottra. Országosan 1961-ben az összes földmun­kák 54,3 százalékát végezték géppel, 1967-ben már 77,4 szá­zalékát. A PAÉV-nél hetven százalék ez az arány. Orszá­gosan a vakolás gépesítettsége 12,1 százalék volt 1961-ben, s ma sem több 18,1 százaléknál, addig a PÁÉV ma már a va­kolás ötven százalékát (!) gép­pel végzi. A tanácsi vállala­toknál 1,5 lóerő gépteljesít­mény jut egy főre, az építő­ipari szövetkezeteknél pedig 0,96 lóerő. Mégis, a tanácsi vállalatoknál a földmunkák mindössze négy százalékát végzik géppel, a vakolásnak pedig 0,2 százalékát, míg a szövetkezeteknél nulla és két százalék ugyanez az arány. Vi­lágosan igazolják ezek az ada­tok, hogy mennyire tévútra vihet az a felfogás, mely sze­rint növelni kell az egy főre jutó gépteljesítmény arányát, s akkor ... Nagyonis alapos, gazdaságossági vizsgálatokra van szükség annak eldöntésé­re, hol és hogyan szükséges az építőipar gépesítése! Hiszen a tanácsi vállalatoknál működő, meglevő gépek kihasználása, a naptári időalappal összevet­ve, a toronydaruk esetében 14,9 százalékot, az autódaruk­nál 27, az exkavátoroknál 23,9 százalékot ér el csupán! Tehát a meglevő gépeket sem hasz­nálják megfelelően! Elsősorban tehát nem menyr nyiségi kérdésként kell meg­fogalmazni a gépesítés felada­tát, bár természetesen a meny- nyiség sem elhanyagolható. Sokkal inkább szervezési kér­dés ez, a meglevő géppark ésszerű hasznosításának prob­lémája, annak eldöntése, hói érderpes gépet használni — mert van, amikor a gép hely­színre vezető útja többe ke­rül, mint a végzett munka! — illetve, milyen gépekre van szükség a további fejlesztés­nél. Mert a megvásárolt, de nem használt gépek aligha lendítenek bármit is az építő­iparon ... arról nem szólva, hogy sok esetben a gépek rá­fizetést okoznának, éppen a helyi adottságok miatt. Mérföldről és centiméterről elmélkedtünk a cikk bevezeté­sében. A fejlődés tényei, s a gondok egyik meghatározás­ra sem cáfolnak rá. Magunk azt tartjuk, hogy a kettő kö­zött van még egy mértékegy­ség, a méter. Tapasztalatain­kat összegezve ezt, a métert tartjuk az igazságos, a ténye­ket helyesen kifejező mércé­nek. Mészáros Ottó F&lveszünk út- és mélyépítési munkában gyakorlott munkavezetőket, normásokat (teljesítményelszámolót is], valamint téli munkára és kora tavaszi munkakezdésre kubikosbrigádokat A munkafeltételek és a fizetés megbeszélése céljából személyes jelentkezést kérünk központunkban: PEST MEGYEI KÖZÚTI ÉPÍTŐ VALLALAT Budapest V.,‘ Veres Pálné u. 17. Öten a legjobbak közül - az Ipari Műszergyárban AZ IPARI MÜ­SZERGYAR KÉ­SZÍTI A MOSÓ­GÉPEK, CENTRI­FUGÁK, KÁVÉ­ŐRLŐK ÉS MAS HÁZTARTÁSI GÉPEK MOTOR­JÁT. A KÖZ SZA­MARA FONTOS MUNKÁJUKAT ERTEKELVE EZ­ÚTTAL A LEG­JOBBAK KÖZÜL ÖT MUNKATÁR­SAT MUTATUNK BE. Tóhelyi Ferencné főművezető. Nem­csak kifogástalanul dolgozik, hanem a tekercsberakó rész­legnél a technológiá­val most ismerkedő fiatalok kedves pat­ron usa is. Gesztiványi József fiatal ember, de’ már az univerzális mo­torszerelő üzem cso­portvezetője: 21 tagú brigádja a múlt év­ben nyerte el a szo­cialista brigád cí­met. Hanesz Jenő gé­pé« zm órnök m ár diák korában elje­gyezte magát a gyár­ral: mint egyetemi hallgató az üzemtől kapott ösztöndíjat. Ma a kísérleti üzem vezetője. Gyürki ünréné, a szerszámegység ad­minisztrátora, arról nevezetes, hogy ujjai gyorsabbak a mo­tollánál. ö nyerte el a vállalati gépíróver­seny első díját. Kovács Ágoston beá-llítólnkatos. Fia­tal ember, de no­vember 7-én ka­pott kitüntetése ősz hadfiaknak is be­csületére válna: a ..Haza szolgálatáért Érdemérem” a rang­fokozatút tűzték a mellére. AZOK A KIS PALACKOK... Vetítés — kísérlet Budakalászon Párhuzamos operáció: magzatburokból hashártya UJTANTÁRGY MARKETING

Next

/
Thumbnails
Contents