Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-31 / 306. szám

4 PE St HEGYEI 'aMiriti 1968. DECEMBER 3h, KEDD Eszfendőfordulón üzemből információ Véget ér az év, leírjuk az utolsó sorokat, s beszámolunk három üzem év végi eredmé- nyeirőL (járom-négyezer tonna A Dunai Cement Művek kö­télpályáján megállás nélkül vonulnak a csillék a gyáróriás­ba. Az ország legnagyobb ce­mentgyára teljesítette tervét: az egymilliomodik tonna ce­ment is kikerült a gyárból. A váci DCM először érte el ezt az eredményt Jövőre a terv ugyanennyi, de a cement mi­nőségét is javítani akarják. A gyárban 1450-en dolgoznak és munkájuk eredménye napi 3—4 ezer tonna cement Negyvenmillió forint — December 29-re teljesí­tettük éves tervünket — mond­ta Cseh Mihály, a Pest me­gyei Vegyi és Kézműipari Vál­lalat főmérnöke. — Nyeresé­günk eléri a negyvenmillió fo­rintot és ezért a tavalyi 25 nappal szemben, erre az évre 36 nap nyereségrészesedést tu­dunk majd fizetni. Terméke­ink keresettek voltak mind a hazai, mind a külföldi piaco­kon. Ez évi újdonságunk az epoxigyanta, amelynek külön­böző fajtáit a festékek, lakkok gyártásához használják. Meg­hódítottuk vele a hazai és a külföldi piacot is. Jövőre 20— 25 százalékkal szeretnénk túl- szám5ralni mostani eredmé­nyeinket, és ha ez sikerül, nagy része lesz ebben annak a kooperációs szerződésnek, amelyet egy osztrák céggel kö­töttünk. Külföldi partnerünk vállalta, hogy gyártmányain­kat 400 ezer dollár értékben adja el, a külföldi piacokon. Ezer vagon A MÁV Dunakeszi Jármű­javítójában ez évben vezették be a 44 órás munkahetet. Az eredmények biztatóak: egész évben munkaerőhiánnyal küszködött a vállalat, mégis sikerült tervüket teljesíteni. Több mint ezer vagont javí­tottak meg, és emellett új ko­csik is készültek. Az utolsó darabok most vannak futópró­bán. Jövőre az üzem szeretné módosítani tervét, több kocsit akarnak javítani, illetve még több újat készíteni. 4 ember 6 történet A MAI ÉJFÉL MAS, MINT A TÖBBI: EV FORDUL. AZ UTCÁKAT ELÖZÖNLIK AZ EMBEREK. FELHARSAN­NAK a papírtrombiták, szilveszter éjsza­kája. MEGÉRTÜNK MAR BELŐLE NÉHÁNYAT. MELYIK VOLT KÖZÜLÜK A LEGERDEKESEBB, A LEG- EMLEKEZETESEBB? BARANYI FERENC kíiltő, az Ifjúsági Magazin helyettes szerkesztője — Attól függ, melyik mun­kakörömre érti? — Mindkettőre. — Egyetemi hallgató és kez­dő költő voltam. Elhatároztuk, néhányan, hogy házibulin ün­nepeljük szilveszter éjszakáját. Ügy még a sovány zsebünk is elviselte. Lakás is akadt erre a célra, az egyik barátunkat ak­kortájt hagyta el a felesége. Este kilencre hirdettük a gyü­lekezőt. Italfelelősnek Löwey Emil költő barátunkat nevez­tük ki. Neki volt a tiszte, hogy maradék pénzünkön tíz üveg bort vásároljon. Öt pár, fejen­ként egy üveg. Pontban kilenc­kor jött is Emil barátunk fel- dúltan, üvegek nélkül. „A villa­moson felejtettem”, nyögte kétségbeesetten, és mi egy em­berként rohantunk a végállo­másra. Hasztalan. Se pénzünk, se italunk. Csak egyetlen vér­szegény ötlet. Igyunk pálinkás­poharakban — vizet. S közben szuggeráljuk magunkba, hogy illatos baracknedűvel van teli. így is történt. És soha olyan remek szilveszteri hangulati Talán azért, mert nagyon csi­nosak voltak a lányok... — És az újságíró története? — Tavaly szilveszterkor ide­genvezető voltam. Lapunk vendégét, Elio Cosentinit, az Olasz Kommunista Párt ifjú­sági szervezetének nápolyi tit­kárát bízták rám. Jártuk a trombitaszótól hangos éjszakai utcákat. Hamar feltűnt, hogy Elio mindig a járda szélén la­vírozott. Amikor megtudakol­tam okát, derűsen válaszolt: tudod, nálunk az a szolcás jár­ja, hogy szilveszter éjszakáján minden kacatot kidobálnak az emberek lakásuk ablakán, A határidő: 2000 Egyik hetilap­ban olvastam, hogy 2000-ig mi­lyen technikai kérdések megol­dása lehetséges. Például: rádió, telefon, távközlé­si műholdak fej­lesztése. Aztán: óriási tengeralattjárók és óceánjáró ha­jók automatizálá­sa. Meg aztán: ke­reskedelmi és sze­mélyszállításra alkalmas rakéták. Es további sereg csodadologra szá­míthatunk. Mindamellett én nem bánnám, ha bevennék a követ­kezőket: Például: hogy a a programba még telefonkészülék­be bedobott érme vagy forint segít­ségével mindig le­hessen beszélni s ne kelljen egymás után több fülkét kipróbálni. A rádióból pe­dig tűnjenek el tzok a recsegések, amelyek miatt rosszul hallom az időjárásjelen­tést, s így nem tudhatom teljes bizonyossággal, vigyek — vagy ne vigyek magammal orkánt. Aztán: a villa­mosok, buszok tartsák be a me­netrendet s a nagy melegben — vagy nagy hidegben — ne dögöljenek be minden félórában a motorok. És legyenek masz- szívabbak a cipők is, a közlekedés egyik fontos esz­köze a cipő — ki­nek hiányoznak a lerúgott cipőtal­pak, lehetetlenül gyenge cipőfűzők! Arról nem beszél­ve, hogy nem min­dig tartják a színt, a paszta meg nem mindig ad színt. , Aztán még: ra- kétasebességgel kellene a kereske­delmi hálózatot növelni, hogy az ott dolgozó szemé­lyek figyelmeseb­bek legyenek hoz­zánk és szaksze­rűen szolgáljanak ki bennünket. Ha friss kenye­ret kérek, az ne legyen tegnap­előtti, és az ellen­őrző mérleg ne mutassa öt deká­val kevesebbnek a huszonöt deka szalámit. Mellesleg még tervbe vették a szellemi képesség növelését is, a kis­agyra szerelt elektronikus gép segítségével. Ez helyes, de addig is jó volna, ha kisagyú embe­rek nem kerülné­nek nagy pozíció­ba. Nagy agyúak meg kicsibe. így talán még arra a kisagyra szerelhető gépre se lenne szükség. S az így megspó­rolt pénzből eset­leg lehetne egy modern fogpisz­kálógyárat csinál­ni. Ezek a mosta­niak olyanok, hogy az ember igazán nem szíve­sen veszi a szájá­ba őket. Nagy S. József ezért az óvatosság. Megnyug­tattam, nálunk ez nem divat, s invitáltam a járda közepére. Vesztemre. A következő pilla­natban egy kalaphoz hasonla­tos, de megnevezhetetlen hol­mi pottyant a fejemre. Elio nevetve rúgta odább, s csak ennyit mondott: még szeren­cse, hogy ma már műanyagból is készítik az ilyen holmikat... — Ha valami érdekes szil­veszteri történetet hallhat­nánk... — Párizsit vagy itthonit? — Ha választhatok: legyen mind a kettő. — Párizsban egy időben Mo- diglianival laktam együtt egy műteremházban. Az volt a ter­vünk, hogy együtt töltjük a szilvesztert, de az én barátom már kora délután eltűnt mű­terméből. Az okát jól sejtet­tem.: délben, a Rotonde kávé­házban eladta néhány rajzát, így némi frankra tett szert, s attól sietett megszabadulni. Egyedül vettem hát nyakamba a zsibongó, dudaszótól hangos szilveszteri Párizst. Már közel járt az éjfél, amikor a Mont- martre-on, a Rotonde előtt egy alakra lettem figyelmes, a ke­zében piros lámpát tartott. Mo­digliani volt. Barátom, adj kölcsön néhány frankot... ka­rolt belém. Amikor teljesítet­tem kérését, tréfásan megló- bálta a ki tudja, honnan szer­zett piros lámpást, s csak any- nyit mondott: vedd úgy, mint­ha ott jártál volna ma éjsza­ka... — És az itthoni szilveszter? — 1940-ben esküdtünk Szentendrén Modok Máriával. A legnagyobb csendben, isme­rősök, barátok tudta nélkül. Meglepetésnek szántuk. Este bementünk Pestre, gondoltuk, megeszünk egy bablevest, füs­tölt csülökkel törzshelyünkön, a Centrál Kávéházban. Ami­kor beléptünk, az egyik terí­tett asztal mellett kórusban hangzott fel az Ex! Legkedve­sebb barátaink, Egri József, Kmetty János és a többiek már vártak ránk. Honnan tud­ták meg áz esküvőt? Arról már nem szólt Kmetty János tréfás pohárköszöntője. így lett a disznócsülökkel spékelt bablevesből malacpecsenyés, pezsgés esküvői vacsora ... VITRA Y TAMÁS, Meghívókba temetkezve ta­lálok rá, közben motyog ma­gában: melyiket szeressem? — A legszebb szilveszter ...? — A legszebbet? Rendben van. Azon a szilveszteren már délután öt órakor odahaza vol­tam,. A nagyobbik fiam, Tamás a Winettouba mélyedt, a kis Péternek pedig éppen kapóra jöttem, a kezembe nyomta Ró­ka Rudi kalandjait, s nem is engedett el maga mellől, amíg végig nem olvastam a kedves történetet. Aztán velük együtt végignéztem az Esti mesét a televízióban, megvacsoráztunk, kihúztuk a televízió dugóját a konnektorból, és kilenckor már az igazak álmát aludtuk valamennyien. Üj év reggelén fejfájás nélkül ébredtem, s a kiadós reggeli után felkere­kedtünk mindannyian, hogy megejtsük az ígért hócsatát a Normafánál... — Melyik esztendőben volt ez a szilveszter? — Jövőre lesz... LATABAR KÁLMÁN, A Víg özvegy előadására in­vitált, majd az öltözőjében a második felvonás után. — BUEK — köszöntött rám már az ajtóban. — De hiszen még... — Pszt, ez a főpróba ... Szilveszter éjszakáját is a Víg özveggyel köszöntjük itt, a színházban. — És a megígért történet? — Ausztráliai vendégsze­replésre indultam. A repülő­téren sok ismerős, jóbarát. És természetesen Kálmánka is, a fiam. Éppen egy kedves isme­rősünk címét tudakoltam tőle, amikor elsodorták mellőlem. Aztán ki is röppent a fejem­ből a dolog, csak akkor jutott eszembe újra, amikor már startolt a gép. Egy üdvözlő- kártyával kevesebb ... vigasz­taltam magam. Már az óceán fölött járt a gép, amikor meg­állt mellettem a gép másod­pilótája. Odahajolt hozzám és bizalmasan súgta: „Nepszin- hasz utsza tájzenhát.. " Csöngetnek, jön az öltözte­tő, nyomban kezdődik a har­madik felvonás. (prukner) CSÚCSFORGALOM Egy hadseregnek is elegendő a jelmez és alkalmi ruha a Budapesti Jelmezkészítő cs -Kölcsönző Vállalat raktárai­ban. Legnagyobb sikere az „Egri csillagok” című film jel­mezeinek van; die a vállalat az alkalmi ruhaigényeket is a legmesszebbmenően kielégíti. S akinek már szilveszteri a hangulata, próbasétára indulhat jelmezben. Hat nap a Bükk gyomrában December 26 óta táborozik a Mis­kolci Nehézipari Műszaki Egyetem barlangkutatói­nak öttagú cso­portja a Büklt- fennsíkon levő szepesi zsomboly­ban. Az ország második legmé­lyebb, 175 méte­res barlangjában a föld alatti üre­gen átfolyó patak mellett ütötték fel a tábort A lelkes, fiatal barlangkutatók a Lillafüred felé ve­zető keleti ágban egy 20 méteres kürtőt fedeztek fel. Ezen keresz­tül keresik a to­vábbjutás lehető­ségét. A keleti ágat ugyanis egy kisebb föld alatti tó zárja el, s en­nek megkerülési lehetőségét tanul­mányozzák. A barlangban kőzetvizsgálato­kat végeznek, és tanulmányozzák a föld alatti élővi­lágot is. Rendsze­resen mérik a pa­tak vízhozamát Megállapították, hogy az utóbbi napok hóesése kö­vetkeztében a „búvópatak” víz­hozama egyenlete­sen emelkedik. A járat végén levő tavacska szintje — amelyet mész­tufagát zár el — három nap alatt csaknem ötszörö­sére, egy méterre emelkedett. Naponta mint­egy nyolc órát for­dítanak kutatásra, megfigyelésre, tér­képezésre. A töb­bi időt pihenéssel, a gyűjtött adatok feldolgozásával töltik. Mindany- nyiuknak a köz­érzete kitűnő és bőségesen táplál­koznak. A föld alatti tá­bort mintegy há­romkilométeres telefonvezeték kö­ti össze a barlang bejáratának szom­szédságában levő erdei munkásszál­lással, ahol a cso­port „külszíni kü­lönítménye” tar­tózkodik. Rend­szeres telefonösz- szeköttetést tarta­nak fenn és a „serpáknak” neve­zett társak maguk is leereszkedtek már föld alatt tá­borozó társaikhoz. A bükki bar­langkutatók ma, szilveszter napján térnek vissza a felszínre hatnapos táborozásukból. ßolcloy Uj Álv( l J(íván és efjész évien várja ItedveS vásárlóit a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat i CZÓBEL BÉLA Kossuth-díjas festőművész. Kossuth-díjas színészünk. a Magyar Televízió r iportere.

Next

/
Thumbnails
Contents