Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-22 / 300. szám

msr JSfEGVBI 1968. DECEMBER 22., VASÁRNAP CSAK RÖVIDEM... A LENGYEL KORMÁNY javaslatot terjeszt a saejim elé, hogy Adam Rapackit, tekin­tettel egészségi állapotára, hívják vissza a külügymi­niszter tisztéből és helyébe Stefan Jendrychowskyt ne­vezzék ki. NIXON meglepetésre hi­vatásos diplomatára bízta az USA ENSZ-képviseletét, Char­les W. Yostra. PIHENÉS CÉLJÁBÓL fe­leségével és leányával Moszk­vába érkezett Marcello Mast- roianni, a világhírű olasz filmszínész. A JAPÁNBAN állomásozó amerikai csapatok lemondtak a „Tatikawa” légi támaszpont kibővítésének tervéről. STANISLAV RAZL-T bíz­zák meg a Cseh Szocialista Köztársaság kormányának megalakításával.’ SZOMBATON befejezte munkáját a csehszlovák nern- z i gyűlés. Hárem ember útban a Held felé Álmában érte a hslál (Folytatás az 1. oldalról.) érvényesen rátért a Hold felé vezető pályára. Az Apollo 8. megfordult saját tengelye kö­rül, és a kiégett rakétahüvely közelében folytatta útját a Hold felé. A holdhajó vala­mennyi berendezése megfele­lően működik. A földi ellenőrző központot meglepte a harmadik fokozat gyors leválása, mivel ezt a műveletet az eredeti tervek szerint csak két-három perc­cel későbbre várták. A Hold felé vezető úton az űrhajósok később pályamódo­sításokat hajtanak végre, rész­ben a földi irányítással, rész­ben saját döntésük alapján. Az Apollo 8. rádiókapcsolatban van és marad a houstoni irá­nyító központtal és a terv sze­rint tv-közvetítésre is sor ke­rül. Ugyancsak lesz tv-közve- títés a Kőid térségéből is. A Holdhoz vezető út hozzá­vetőlegesen két és fél napig tart. Az Apollo 8. fokozatosan lassuló sebességgel éri el a Hold vonzási körzetét, s ettől kezdve ismét fokozatosan fel­gyorsul. Johnson amerikai elnök táv­iratot küldött az Apollo 8. há­rom űrhajósának és elismeré­sét fejezte ki a Hold felé ve­zető útjuk megkezdése alkal­ta az irányító rakétákat. A műveletnek az volt a célja, hogy az Apollo 8.-at elvezé­reljék a Saturn 5. korábban levált harmadik fokozatától. A rakétafokozat ugyanis 150— 300 méteres távolságban kö­vette az űrhajót és Borman ezt a távolságot biztonsági Elhunyt Steinbeck In&ul az Apollo 8. 3UDAI, GÖDÖLLŐI, DÄBÄSI ES VÁCI JÁRÁSI KIRENDELTSÉGEINKRE, helyben vagy a járásban lakó VASIPARI SZAKMUNKÁSOKAT FELVESZÜNK propán-bután gázszerelőnek, amire a jelentkezőket kiképezzük. Az írásbeli jelentkezéseket (önéletrajzzal) az alábbi címre várjuk: FŐVÁROSI JAVÍTÓ SZERELŐ VÁLLALAT PROPAN-BUTAN GAZ RÉSZLEGE Budapest 5. Postafiók 331. INGYENES TflISOLYÍL'JIOK KEZDŐDNEK 19ó9. JANUAR 15—30. KOZOTT MÜVEZETŐKÉPZŐ kőműves és ács szakmunkások részére Kecskeméten és Cegléden KŐMŰVES SZAKMUNKÁSKÉPZŐ Kecskeméten, Cegléden, Baján, Kalocsán és Kiskunhalason. ACS-ÁLLVÁNYOZÓ SZAKMUNKÁSKÉPZŐ Kecskeméten. ÉPÍTŐIPARI GÉPKEZELŐ TANFOLYAM Kecskeméten, Cegléden és Baján L0K0M03II KAZÁNFŰTÖKÉPZŐ Kecskeméten és Baján. A tanfolyam ideje alatt kereseti lehetőséget, szállást, ebédet, munkaruhát nyújtunk. Szabad szombat. Az érdeklődők levelezőlapon kérjenek tájékoztatót. Bács—Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat Kecskemét, Klapka u. 34. Útban a Hold felé... mából. Az elnök a televízió, képernyőjén követte a három asztronauta startját. Az űrhajósok közérzete és hangulata, a rádióbeszélgeté- sek* alapján kitűnő. Jól elvi­selték a rajttal járó megter­helést és elégedetten nyilat­koztak a hordozó rakéta mű­ködéséről, az űrhajó belső berendezéseiről. Közép-európai idő szerint szombaton 20 órakor az űrha­jó már több mint 80 000 kilo­méterre távolodott el a Föld­től. Frank Borman, az Apollo 8. parancsnoka egyébként közép­európai idő szerint 18 óra 36 perckor rövid időre bekapcsol­ótokból nem tartotta kielégí­tőnek. Heinz Kaminski, a bochumi csillagvizsgáló igazgatója pén­teken bejelentette, hogy in­tézete nem tesz közzé olyan adatokat, amelyeket az Apollo 8. űrhajó sugároz majd szom­baton kezdődő, több napra tervezett Hold körüli útja so­rán. Az amerikai űrhajózási hivatal, a NASA engedélyt adott arra, hogy a „hullám- terjedés kérdésének tanul­mányozása céljából” az in­tézet munkatársai lehallgas­sák az űrhajó rádióadásait, viszont felszólította az inté­zetet, hogy az így nyert ada­tokat ne tegye közzé. John Steinbeck, Nobel-díjas és Pulitzer-díjas amerikai író pén­teken éjszaka, 66 éves korában el­hunyt New York-i otthonában. Az utóbbi hónapok­ban sokat gyen­gélkedett, szív- bántalmai voltak, jórészt ágyban kellett feküdnie. Betegágyából csak a múlt héten kelt fei. A halál álmá­ban érte. Az ír és német szülőktől szárma­zó John Steinbeck az amerikai iro­dalom kimagasló alakja volt. Leghí­resebb regényé­ben, az „Érik a gyümclcsben”- ben a gazdasági válságtól sújtott kaliforniai vendégmunkások nyomorát írta le szenvedélyes erővel. Ezért a könyvért 1940-ben nyerte el a Pulitzer-díjat. Steinbeck 1902. február 27- én született a kaliforniai Sa- linasban. A legkülönfélébb szakmákban dolgozott, volt újságíró, szobafestő, gyümölcs­szedő, munkás, földmérő és házgondnok. Közben három olyan regényt írt, amelyet so­hasem adtak ki. 1935-ben arat­ta első figyelemre méltó sike­rét, amikor közreadta a „Ked­ves csirkefogók” című vidám regényét. Nevesebb alkotásai: „Ege­rek és emberek” (1937), „Érik a gyümölcs” (1939), „Kék öböl” (1915), „A szeszélyes autóbusz” (1947) és „Az édentől keletre” (1952). A második világháború ide­jén Steinbeck haditudósítóként •működött. 1962-ben életművéért meg­kapta az irodalmi Nobel-díjat. Élete alkonyán Steinbeck fel­fogásában negatív változás kö­vetkezett be, amelynek követ­keztében sok híve elfordult tőle. 1966 végén a New York Herald Tribune megbízásából Vietnamba utazott haditudósí­tóként. Riportokban magasz­talta az amerikaiak vietnami háborúját, sőt helikopteren maga is részt vett egy beve­tésben. Steinbeck háromszor nősült. Második házasságából két fia van. A temetési szertartást hét­főn — magyar idő szerint es­te nyolckor — tartják meg New Yorkban. Földi marad­ványait elhamvasztják és szü­lőhelyére, Salinasba szállít­ják. Menekülés a „ lökhafiásos magánrepülőgépen Barbara Jane Mackle, egy feltűnő szépségű 20 éves főis­kolás lány számára szerencsé­sen végződött az Egyesült Air lamok történelmének egyik legeredetibb emberrablása. Miss Mackle édesanyjával, a Georgia állambeli Decatur vá­roska egyik moteljében tartóz­kodott, amikor az emberrab­lók detektíveknek álcázva ma­gukat, behatoltak szobájába és — éjszaka lévén — úgy, ahogy volt hálóingben, pongyolában magukkal vitték. A milliomos papától nem kevesebb, mint félmilliós váltságdíjat köve­teltek. A dúsgazdag floridai földbirtokrendező kétszer is kifizette a kívánt összeget, mert az első „küldemény” nem az emberrablók, hanem a lefülelésükre készülő FBl- ügynökök kezébe került. Az elrabolt lányt a hajtóva­dászatban részt vevő nyomo­zók nem kis szerencsével ta­lálták meg Atlanta várostól néhány kilométerre egy magá­nyos erdőben. Néhány centi­méternyi mélységben egy ko­porsószerű ládában volt elás­va. A „gondos” emberrablók némi személyes „kényelemről” is gondoskodtak számára. Két csövön át biztosították a fur­csa „lakosztály” szellőzését, az élelem és a pislákoló zseblám­pák szolgáltatta világítás is csaknem négy napig kitartott. Miss Mackle a megpróbáltatá­sokat minden különösebb lel­ki megrázkódtatás nélkül vi­selte el és pénteken az esti órákban a papa lökhajtásos magánrepülőgépén szerencsé­sen hazaérkezett szülei flori­dai birtokára. Az emberrablás­sal gyanított Gary Steven Krist 23 éves fiatalembernek és partnerének, a 26 éves Ruth Eisenem Schiernek — mind­ketten Miamiban egy hadi­tengerészeti kutatóintézetben dolgoztak — egyelőre nyoma veszett. VATIKÁNVÁROS A pápa karácsonyi üzenete VI. Pál pápa a vatikáni rá­dión és televízión, keresztül a világ népeihez intézett hagyo­mányos karácsonyi üzenetében kijelentette, hogy „az emberi­ség létét veszélyeztetik a tö­megpusztító fegyverek, ame­lyek a terror és az őrület sötét felhőit borítják földünkre”. A pápa mélységes aggodal­mának adott kifejezést amiatt, hogy a modern ember „olyan társadalmat épít, amely csu­pán az anyagi jóléten alap­szik, nélkülözi a magasabb eszményeket, süket a szegé­nyek sóhajai iránt, és amelyet megoszt az ifjúság lázadása és erőszakossága”. „Fájdalommal látjuk, hogy olyan történelmi, kulturális és morális értékek, amelyek még mindig érvénye­sek, az egész emberi közös­ségnek kárt okozva, elpusztul­nak” — hangoztatta karácso­nyi üzenetében VI. Pál pápa. AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉS be­fejezte a leszereléssel kap­csolatos kérdések megvitatá­sát. Külföldi kavicsok | Güstrow | Pasewalkot otthagytuk, mert ott kellett hagyni. Parancs volt, vonatra szálltunk. Amikor megérkeztünk Güst- rowba, azt hittük, Párizsba ér­keztünk. Hogy nem így volt, hadd mondjam el alant. Amit most írni fogok, azt már egyszer-kétszer megírtam volt. Ámbátor a tények nem változtak, mert a tények nem változnak, a tények, mint tet­szenek tudni, makacs dolgok. Tehát megpróbálom a ténye­ket ismételni. ★ Nyitott szemmel fekszem a vagonban a szalmaágyon. Igaz­ság szerint még aludnom kéne, de mintha valaki felrázott volna, oly hirtelen ébredtem. Semmi álmosság, mintha min­den fordítva lenne, mintha nem most ébrednék, hanem éppenséggel most feküdnék le, s elkerülné szemem az álom. A szájharmonika halkan szól... Ramona, te gyönyörű, te tünemény ... Tetszik nekem ez a szám. Még Magyarorszá­gon hallottam egyszer, szép szőke és barna lányokkal tán­coltunk az er te. Amikor néhányan megtud­tuk, hogy századunk borbélya és szájharmonikása, Burizs János honvéd ismeri, állan­dóan nyúzattuk. Addig játszat­tuk, amíg lassan az egész szá­zad megtanulta és dúdolta, Burizs még valamilyen indu- kációs hatás alatt átvette tő­lünk a dal iránti szeretetet, s már akkor is azt játszotta, ha nem kérte senki. Mi fiatalos bohósággal vetettük magunkat a dalra, állandóan teli tüdő­vel énekeltük, fölváltva a „Nádfedél faluvéggel”. Muzikális század volt a mi­énk. A hasunkon és a dohá­nyon kívül a nóta érdekelt bennünket a legjobban. A szá­zadnak tulajdonképpen három dala volt. A „Híradósregiment” fegyvernemünk büszkeségét demonstrálta, a „Nádfedél fa­luvég” az otthon iránti, a „Ra­móna” pedig a nő iránti vá­gyunkat jelentette. Most hajnalban is, útban Güstrow felé, az egész vagon a Ramónát énekelte. Burizs meg szépen aláfestette, ott, ahol kellett, remegtetett. Senki sem volt dühös, dalra ébredtünk, s hálás szeretettel néztünk a mi kis dalos pacsir­tánkra. Már „betört” katonák voltunk, akik régen nem a saját fejükkel gondolkodnak. Az utóbbi nyolc hónapban annyit gyalogoltunk és utaz­tunk, hogy már otthonunkká vált az országút, a vagon, jobb ételt a babnál, jobb ágyat a szalmánál el sem tudtunk képzelni. A nótaszó nem sokáig tar­tott. Délután két órakor ér­keztünk az állomásra, amely Güstrowtól három kilométerre volt, a repülőgépgyár udva­rán. Polgári lakosság nem használhatta. Sötét volt és ko­mor, vas és beton, minden te­repszínűre festve. A század felsorakozott, ma­gunk elé, a földre raktuk sze­gényes kenyérzsákjainkat, s a parancs értelmében megkezd­tük a vagonok kirakását. A németek — két foghíjas zász­lóalj — ugyanezt tették. Tíz percig dolgoztunk, akkor el- bődült a sziréna. Nem volt szokatlan, alig volt nap, hogy négyszer-ötször ne szólt vol­na. De ez a hang most oly furcsa, oly különös volt. Sok­kal mélyebben bőgött, mint a megszokott. Tudatunk alatt az is ott motoszkált, hogy a re­pülőgépgyárban vagyunk, s mellettünk egy hatalmas re­pülőtér, tele repülőgépekkel. Először nem szaladtunk, de amikor a német ezredes elor­dította magát, mint a sakál, akkor tudtuk, hogy baj van. f 4 r-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents