Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-21 / 299. szám

1968. DECEMBER 21., SZOMBAT Nagygyűlés Csepelen (Folytatás az 1. oldalról.) vietnami nép bizalmát és tá­mogatását élvezi, hanem széles körű nemzetközi elismerést is kivívott, a szó jó értelmében világpolitikai tényező lett. Kállai Gyula méltatta a Vietnami nép szabadsághar­cának sikerét, történelmi ér­demeit, észak és dél nagy­szerű helytállását, majd rész­letesen szólt a párizsi tár­gyalásokról. — A békeszerető emberi­ség figyelme ma a párizsi tárgyalások felé fordult. Ez a nemzetközi feszültség enyhítésének, a béke, a demokrácia, a nemzeti függetlenség megszilárdí­tásának újabb nagy pró­batétele. A vietnami agresszió felszá­molása, a háború befejezése jó alapot jelenthet a béke híveinek ahhoz, hogy általá­nos előrehaladást vívjanak ki a nemzetközi feszültségek csökkentésében, a béke és biztonság megerősítésében. — A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítás! Front megala­kulásának évfordulóján to­vábbi sok sikert kívánunk a testvéri vietnami népnek hő­si honvédő harcában és or­szágépítő .munkájában — mondta Kállai Gyula, s be­szédét a vietnami nép, to­vábbá a magyar és vietnami nép barátságának éltetésével zárta. A nagygyűlés részvevőinek meleg ünneplése közben lé­pett a mikrofonhoz Dinh Ba Thi, a DNFF budapesti állan­dó képviseletének vezetője. Megállapította, hogy a Dél­vietnami Nemzeti Felszabadí- tási Front széles körű nemzeti összefogással, tántoríthatatlan elszántsággal és helyes politi­kai programjával győzelemről Elsőfokú készültség a Szovjetuniókat) a hongkongi influenzajárvány ellen A szovjet egészségügyi ha­tóságok december végére, ja­nuár elejére jósolják a hong­kongi influenza betörését a Szovjetunióba. A lapok szerint az új influenzajárvány, mi­után Hongkongból kiindult, elfoglalta” Délkelet-Ázsiát, előretört az Egyesült Álla­mokba, majd onnan Mexikó­ba, s az utóbbi napok során Hollandiában is felbukkant. A szovjet egészségügyi ható­ságok úgy vélték, hogy a Szov­jetunió területére Iránból ter­jedt át a magas lázzal járó inf­luenza. A hongkongi vírus, amely Teheránig eljutott, ed­dig ismeretlen okokból egyelő­re lokalizálódott az iráni fő­városban. A veszély azonban nem múlt el, jelentkezése az év végére vagy az új esztendő elejére várható, éppen ezért a szovjet egészségügyi hatóságok elrendelték az „elsőfokú harc- készültséget” a hongkongi ví­rus ellen. Az óvintézkedések közé tartozik egy széles körű információs hálózat kiépítése a járvány terjedésének pontos regisztrálása céljából. Már megkezdődött a gyógyszertar­talékok képzése is. Az orvostu­dósok új oltóanyagokat és ve­gyi készítményeket dolgoznak ki a hongkongi vírus ellen. AZ OLASZ KOMMUNISTA PÁRT XII. kongresszusát a tervezett január 26-a helyett február 8-án nyitják meg Bo­lognában. VENEZUELA szabadon bo­csátja a november 20-án elfo­gott Alekrin kubai halászhajót és személyzetét. ÜJABB AMERIKAI UTAS- SZÁLLITÖ REPÜLŐGÉP tett kényszerkitérőt Kubába. ÜNNEPÉLYESEN vízre bo­csátották Anglia negyedik nuk­leáris tengeralattjáróját, a Sheffield nevű búvárhajót. győzelemre vezeti a dél-viet­nami népet. — A Dél-vietnami Nem­zeti Felszabadítás! Front egész Dél-Vletnamban uralja a helyzetet — hangsúlyozta többek között Dinh Ba Thi, majd így foly­tatta: — Népünk győzelmei és azok a sikerek, amelyeket északi testvéreink arattak a haza védelméért folytatott négyéves küzdelem során, rá- kényszerítették az amerikai kormányt a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság elleni bombázások és egyéb háborús cselekmények feltétel nélküli beszüntetésére, továbbá arra, hogy tárgyalófélként fogadja el a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontot. Ez az „árnyék” tehát — ahogy az amerikaiak a DNFF-et nevezni szokták — nem csupán hatalmas és kiapadhatatlan erővé válik, hanem a 14 milliós dél-vietnami nép igazi képviselője is a tárgyaló­asztalnál. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front ötpontos állásfoglalása a függetlenség és a béke álláspontja. Kifejezi a dél-vietnami nép vágyát és elszántságát, megfelel a dél­vietnami helyzet realitásának és a Vietnamra vonatkozó 1954-es genfi egyezmény alap­élveinek. — Ez az álláspont elnyerte az egész haladó emberiség tá­mogatását és helyeslését. — Most, amikor a Dél-viet­nami Nemzeti Felszabadítási Front és a dél-vietnami nép visszatekint a nyolcéves ne­héz harc során megtett útra, nagyszerű eredményeket lát maga mögött, s örömmel telt szívvel, mély meggyőződéssel bízik végső győzelmében. — Megragadom az alkalmat, hogy ismételten kifejezzem népem hálás köszönetét a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt­nak, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormánynak, testvéri magyar népnek azért az odaadó, napról napra növekvő támogatásért, segít­ségért, amelyet az amerikaiak ellen, a haza ügyéért vívott küzdelmünkben számunkra nyújtanak és nyújtani fognak. A két nép megbonthatat­lan és örök barátságát mi igen nagyra becsüljük. Erősödjék a vietnami és a magyar nép szolidaritása! — zár la hosszan tartó, nagy taps sál köszöntött beszédét Dinh Ba Thi. A nagygyűlés az Internacio- nálé hangjaival ért véget. Útra készen az Apollo 8. (Folytatás az 1. oldalról.) pályára ál!. Ezen a pályán az űrhajósok e '' r.őrzik a beren­dezéseket, körülbelül két tel­jes fordulat alatt. A harmadik fordulat kezde­tén ismét üzembe helyezik a harmadik fokozat hajtóművét, amely az űrhajót a „parkoló­pályáról” a Hold felé indítja, óránként körülbelül 40 ezer kilométeres sebességgel. A rajt után kb. 66 órával érkezik az űrhajó a Hold térségébe. In­nen visszatérhet úgy, hogy megkerüli a Holdat és szaba­don visszajut a Föld térségé­be, a program szerint azonban az űrhajósok a Hold vonzó­Leh?l hűtőgépek javítása Garanciában és garancián túl a váci, a szobi, a gödöllői Járás területén: VÁC. PETŐFI U. 40. T.: 234 a szentendrei és a budai járás területén: BPEST XIII. FÜRST S U. 9. T.: 313-993 KOLDATOR HOTŐGÉPJAVITÓ KTSZ erejének felhasználásával, ki­sebb rakétahajtóművek segít­ségével Hold kerülő pályára állítják az űrkabint A pálya legközelebbi pontja a Hold felszínéhez mintegy 112 kilo­méterre lesz. Az elliptikus Hold kerülő pályáról az űrha jó kör alakú pályára áll át, amelyen 10 fordulatot tesz meg. Közben az űrhajósok fénykép- és filmfelvételeket készítenek a Hold felszínéről s ezeket tv-berendezések se­gítségével továbbítják a Föld­re. Az egyik legkritikusabb mo­mentumnak ígérkezik az úton az a pillanat, amelyben üzem­be kell helyezni a hajtóműve­ket, hogy az űrhajó a Hold kerülő pályáról útnak indul­jon a Föld felé. A manőver sikere esetén a visszafelé ve zető út 57 óráig tart majd és az űrhajó a Csendes-óceánon száll le. Az űrutasokkal az út során állandó rádiókapcsolatot tar tanak fenn. Kivéve akkor, amikor a Hold túlsó oldalát kerülik meg. Az utazás során a tervek szerint négy alkalom­mal „élő” tv-közvetítést adnak az Apollo 8. fedélzetéről, illet­ve a Hold felszínéről, az űr­hajóba épített tv-kamerák se­gítségével. PÁRIZS Március 3-án nyílik meg az új vásárcsarnok Hivatalosan közölték, már­cius 3-án nyílik meg az Orlyi repülőtér melletti Rungis-ben, Párizs hatalmas új vásárcsar­nok-központja. Az új vásárte­lepen az áruk tárolására és értékesítésére negyvenszer több hely áll majd rendelke­zésre, mint amennyi eddig a város szívében elhelyezett hí­res vásárcsarnoknegyedben, a Les Halles-ban, a Zola regé­nyéből híres „Párizs gyomrá­ban” volt. NYÁR ÖTA a legsúlyosabb összeütközés robbant ki Ró­mában tüntető diákok és rend­őrök között. VARSÓBAN megkezdte munkáját, a lengyel parlament (szejm) plenáris ülése. NIGÉRIA kétnapos karácso­nyi tűzszünetet rendelt el a biafrai frontokon. A Távol-Kelettel, pontosab­ban Vietnammal kapcsolat­ban, az elmúlt órákban nem került sor lényegesebb új fej­leményre. Annál aktívabb a diplomáciai és katonai tevé­kenység a Közel-Kelet körül. Egy jordániai szóvivő bejelen­tette, hogy négy izraeli repülőgép bombázta a Jordán folyó völgyében levő Adassya települést. Tel-Aviv azzal indokolja ezt a támadást, hogy ebből a tér­ségből arab ellenállók tüzet nyitottak izraeli állásokra^ és két izraeli katona megsebe­sült. Hasonló indokkal immár másodszor vetik be az izraeli légierőt, és ez is jellemző a helyzet feszültségére. Más ka­tonai természetű jelentések be­számolnak az arab gerillák te­■ vékenységének fokozódásáról: több térségben izraeli fegy­verraktárak robbantak fel. Ami a diplomáciai élénksé­get illeti: Nasszer elnök fo­gadta Vinogradov, szovjet nagykövetet. Kairóban beje­lentették, hogy január végén megrende­zik a második arab szoli­daritási konferenciát. Messmer francia hadügymi­niszter Párizsban fogadta Zvi Cur vezérőrnagyot, Dajcn he­lyettesét. Cur szeretné felolda­ni a Mirage típusú francia re­pülőgépek további izraeli szál­lítását megtiltó embargót. Ezért — az AFP jelentése sze­rint — számos megbeszélést folytatott „a francia légierő és hadiipar fontos személyiségei­vel". A hadiipari monopóliu­mokat nyilván érdekelné at üzleti lehetőség, azonban min­den jel arra vall, hogy a kor­mány álláspontja ebben a kér­désben változatlan marad. Kennedy özvegye gyermekeivel jelenlegi férjéhez indult Görögországba. A New York-i repülőteret ismeretlen te­lefonáló arról értesítette, hogy bombát helyeztek el a re­pülőgépbe. Jacqueline Onasszis és gyermekei egy másik géppel érkezik Athénba Pravda-figye|meztetés Bonn címére A moszkvai Pravda az el­múlt két nap során kétszer is foglalkozott bizonyos bonni fejleményekkel. Zsukov, az ismert szemleíró kommentálja a nyugatnémet kormánynak azt a szándékát, amely szerint Nyugat-Berlinben kellene megválasztani a köztársaság új elnökét, a távozó Lübke utódját. Ez a nemzetközi jogot és az érvényben levő egyez­ményeket súlyosan sértő lépés lenne — állapítja meg Zsukov* majd emlékezteti Bonni arra) hogy a provokációk eltűrésé­nek megvannak a határai. CARACAS Szabadon bocsátják az „AlekriiT’-t Raul Leoni venezuelai elnök rendelkezése értelmében az Alekrin nevű kubai halászhajó és személyzete visszatérhet ha­zájába, mert „nem követett el felforgató cselekményt”. Mint korábban jelentettük, az Alek­rin november 20-án nemzet­közi vizeken halászott Venezu­ela partjaitól mintegy 100 mérföldre, amikor venezuelai hadihajók tüzet nyitottak rá; majd közrefogták és vene­zuelai kikötőbe kísérték. Külföldi kavicsok | Fasewalk IV | Hát azon az estén, ha ka­punk, sem tudtunk volna en­ni. De nem kaptunk, és ez ak­kor éppen így volt jól. Az osztrákokkal valahogy összebarátkoztunk. Meghívtak bennünket a körletükbe és ott elég fesztelenül beszélgettünk, tervezgettünk. Nagyszerű hí­reik voltak, tudták, hogy ha­zánk és az ő hazájuk nemsoká véglegesen is felszabadul. Ök bejárhattak a főépületben le­vő kantinba is, amikor ven­dégségben voltunk náluk, ál­landóan hordták kulacsaikban az édes sört, mert nekik pén­zük is volt, és mert ebben az időben már bennünket jobb testvérnek, jobb barátnak tar­tottak a németeknél. Ittuk a sört a csajkából, füstöltük a Sondermichung-ot, nagyon ócs­ka cigaretta volt, lehet, fűből készítették. De hogy a sör nem árpából készült, arra mérget vettünk. Mindegy, az illúzió volt a fontos, a barát­ság, az emberi megértés, az illúzió, hogy békében élünk, hogy civilek vagyunk, szóval: emberek. Nem lehetett tudni, mi ütött a német parancsnokságba, a következő héten kimenőt en­gedélyeztek, ezt közölték a ők és én. Az egyik ház előtt egy középkorú házaspár, tel­jesen feketébe bugyolálva, megszólított bennünket. Kér­dezték, kik vagyunk, és sír­tak, mondották, három fiuk veszett oda a fronton. Szavuk­ból azért érezni lehetett a re­ménykedést: hátha hamis volt a hír és a fiúk a hadifogság­ban élnek még. Invitáltak be a házba, tanácstalanul egy­másra bámultunk, aztán be­léptünk a nehéz barokk ka­pun. A sötét kapualj után, benn a konyhában tisztaság, hic’. g rend, idegen ételszag fo­gadott bennünket. A szobában barátságosan, melegen duru­zsolt a kályha. Ahogy kivet­tük, nagydarab, sötétbarna, fa­ragott bútorok, tiszta, de ko­pott szőnyegek, gobelinképek, nehéz csipkefüggönyök töltöt- iék meg a helyiséget. A nap­fény sugarai megtörve, fárad­tan érkeztek a szobába. Ami­kor beléptünk, észre sem vet­tük, hogy a hatalmas fotelban valaki ül Érkezésünkre felénk fordította az arcát, egy leány volt. Hogy szemünk jobban hozzászokott a félhomályhoz, megnéztük őt Arca, szeme bárgyú, üres, a hibbant embe­reké. Szája nyitva és nedved- zik. Húszéves, ha lehet. Külön- külön talán mindene szép, az összhang rút. Felállt és ked­vesen vigyorgott. Derekán, ha­sán láttuk, már előrehaladott állapotban van. Még semmit sem értettünk, mi is kénysze­redetten mosolyogtunk és tisz- tességtudóan hallgattunk. Denn voltunk egy német csa­lád lakásában, és nem tudtuk, miért? Minden olyan szomorú volt, a lakás, a két öreg és a lány vidám, bamba vigyora is. Ma sem tudom, miért gon­doltam, hogy leány. Lehet, talán azért, mert az ilyen sen­kinek sem kell. Viszont ez el­len szólt a már erősen defor­málódott teste. Félelmetes volt Egyenesen felém indult, megfogta a ke­zemet és borzalmas erővel hú­zott be a másiK szobába Édes­anyja rászólt, a lány sírva- fakadt és lihegve, elfúló han­gon suttogta: — Johann ... Komm mit mir... Aztán bement egyedül a szomszéd >zo )ába, az ajtóban még megállt, szemrehányó, könnyes tekintettel rám né­zett és szótlanul behúzta az ajtót. Mentünk volna már. Érez­tük, a helyzet, a szituáció borzalmas. Bár eltompult, ön­ző, senkivel sem törődő fia­tal állatok voltunk, ez a je­lenet, ez a perc nekünk is sok volt. A kilincsre tettem a kezem, kedvesen köszön­tem és mégsem mehettünk. Az öregek ismét sírtak, kér­tek, maradjunk még. Azonnal kávét, kalácsot hoztak és a nehéz sublótból, a fehérne­műk közül elővettek egy ha­talmas fényképalbumot. Ked­vesen motyogva mutogatták elesett fiaik fényképeit, az Katonai és diplomáciai élénkség a Közel-Keleten PANMtNDZSON Megoldás előtt a Pueblo-ügy? tek, hogy már csupán a végső részletek tisztázása vaíi hátra az ügyben. Panmindzsonban csütörtö­kön tartották meg az Egyesült j Államok és a Koreai Népi De- I mokratikus Köztársaság kép- I viselőinek 27. találkozóját a KNDK .vizein január 23-án el­fogott Pueblo amerikai kém­hajó ügyéről. A csütörtöki találkozóról szokatlan módon a szöuli re­zsim is közleményben számolt be, noha eddig hallgatott ró­luk. Szöulban olyan hírek ter­jedtek el, hogy a Pueblo fog­va tartott 82 főnyi legénységé­nek szabadon bocsátására ha­marosan sor kerül, s a szöuli rádió híradásában is beszámolt erről. A UPI washingtoni jelenté­se szerint amerikai kongresz- szusi körökben is úgy értesül­tisztjeinkkel, és azok boldogan velünk. Bordás hadnagy úr ar­ca úgy sugárzott, mintha a legújabb, éppen ígért titkos fegyvert vetette volna be Hit­ler. Kimentünk hát néhányan a városba. Megnéztük és meg­igazítottuk egymás köpenyét, a derékszíját, hátul a ránco­kat, a törzsőrmester megvizs­gálta a gombjainkat, a bakan­csunk fényében megnézte ma­gát, és annyit mondott búcsú­zóul: — Takaródéra bent legye­nek, ellenőrizni fogom magu­kat. A város két kilométerre volt a laktanyától. Éppen vasárnap volt, langyos, március eleji délután. A városban halvá­nyan pislákolt az élet. Üzlet, vendéglő, cukrászda, mind zárva. A házak ablakaiból is alig egy-kettő nézett üvegsze­mével ránk. A többi pokróc­cal vagy sötét papírral elta­karva, vaksin hunyorgott a kora tavaszi napfényben. Né­hány ház előtt, a város szélén kinn ültek az öregek, sámli­kon, fotelokban, pokrócokba csavarva, szótlanul, csöndben. Hárman baktattunk, teljesen céltalanul az ismeretlen kis­város macskaköves utcáin. A két Tőzsér, akik ha szembe álltak egymással, azt is hihet- . ték, hogy a tükörbe néznek,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents