Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-18 / 296. szám
1968 DECEMBER 18., SZERDA MSI MECrSI Parasztságunk tömegszervezete Húsz évvel ezelőtt, 1948. december 18-án alakult meg az UFOSZ és a FEKOSZ egyesüléséből a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége, közismert nevén a DÉFOSZ. Létrejötte és négyéves működése ma már történelmi múltunk részét képezi. Mégis, ezen a mostani évfordulón illő tisztelettel kell emlékeznünk erre a szervezetre. Egyrészt, mert itt él ma is, s munkálkodik körünkben. Ennek a szervezetnek számos fáradhatatlan harcosai, másrészt, mert a megtett útra visszatekintve a szervezetet ott látjuk a parasztság jobb életéért, felemelkedéséért küzdők soraiban. A DÉFOSZ több tízezres tagsága túlnyomórészt újonnan földhözjuttatottakból és olyan, kevés földdel rendelkező kis- parasztokból állott, akik a parasztság legnagyobb tömegét tették ki abbán az időben. Nagyrészt rájuk hárult az ország éleimiszerellátásánaik gondja a háborút követő években. Helyzetük roppant nehéz volt, hiszen nagyrészük gazdasági felszerelés, igaerő nélkül, valósággal a tíz körmével művelte a földet, s kimondhatatlan nehézségekkel kellett szembenéznie. Ugyanakkor az újgazdák és a régebbi kisparasztok ki voltak szolgáltatva a falu módosabb rétegeinek — sokan emlékeznek még rá, hogy abban az időben falun kemény összecsapások, nagy harcok dúltak a kisemberek jogainak helybeli érvényesítéséért. Ilyen helyzetben rendkívül sokat jelentett olyan érdekvédelmi szervezet létrejötte, mint amilyen a DÉFOSZ volt. A kommunisták vezetésével, vállvetve a falu politikailag leghaladóbb erőivel, a DÉFOSZ sokat tett azért, hogy a felszabadult Magyarországon megtalálja helyét, s jövőjét a tegnapi nincstelenek hatalmas serege. Négy év elmúltával, 1952-ben a DÉFOSZ beleolvadt a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetébe. Abba a szervezetbe, amely a mai napig is magáénak vallja az elődök forradalmi hagyományait, azokat a hagyományokat, amelyek erőforrást jelentenek mostani hétköznapjaink nagy feladatainak betöltéséhez. Merőben más feltételek között, a húsz év előttinél összehasonlíthatatlanul kedvezőbb helyzetben, a MEDOSZ is megőrizte érdekvédelmi jellegét. Akik pedig akkor, Húsz évvel ezelőtt még csak keresték az utat, ma a megtalált úton haladnak a felismert célok felé. Őrjárat - melléküzemben Ágybetéttől a cirokseprűig Hatezer hold, nyolcszázharminc tag, huszonnégymillió forint bruttó termelési érték — ez lehetne a kocséri Vj Elet Termelőszövetkezet nacionáléja. A számok azonban önmagukban keveset mondanak, mint ahogy az is, hogy a melléküzemágak tevékenységéből évente mintegy másfél millió forint tiszta haszon származik. © — Talán azzal kezdeném gazdaságunk bemutatását — mondja Barhács János elnök —, hogy öt esztendővel ezelőtt még több mint hárommillió forint volt a mérleghiány. Ezt a súlyos terhet már megalakulása óta hurcolta magával a gazdaság, változás legfeljebb annyi volt, hogy míg az egyik esztendőben kétmillió, a másikban négy, a harmadikban pedig hárommillió forint volt a mérleghiány. Hogy mi volt az oka? öt esztendő után kár lenne újra elölről kezdeni az elemzést. Ma már sokkal fontosabb, hogy mindez rossz emlék csupán. Esztendőről esztendőre nő a közös vagyon és vele együtt a tagság jövedelme is. Ez nemcsak a jobb munkaszervezésnek, a fegyelmezettebb munkának, a fokozottabb gépesítésnek az eredménye, hanem a melléküzemágak tevékenységének is. — Hány féle cikket gyártunk? — kapcsolódik a beszélgetésbe Horváth László, a melléküzemék vezetője. — Nehéz lenne hirtelen-hamar- jában valamennyit felsorolni. Inkább csak a legjelentősebbeket említeném. Készítünk habszivacs ágybetéteket, matracokat, ülőpárnákat, teaköÚj tsz-üzemóg* Felvásárlás és értékesítés Az országban némelyik mezőgazdasági termelőszövetkezet élve az új mechanizmus adta lehetőségekkel, nemcsak terményértékesítésre, de felvásárlásra is berendezkedett. Saját és tagjai, sőt szomszédos tsz-ek termékét átvéve, közvetítő kikapcsolásával megállapodott konzervgyárral, kereskedelmi vállalattal vagy bolthálózattal rendelkező értékesítő szövetkezettel, tehát a szó szoros értelmében vett kereskedelmi üzemágat fejlesztett ki. így tett például az Örkényi Béke Tszcs is. Kora tavasszal megvette tagjai spárgatermését, nem túl nagy mennyiséget, mindössze 80 mázsát. Ezzei azonban megindította felvásárló és értékesítő üzemágát. Eperből már 16 vagont, majd meggyből 7 vagon forgalmat bonyolított le, és sorban, ahogy beért az őszibarack, körte, a szilva meg a téli alma, azt is megvette és továbbadta. Vásárolt ugyanakkor másféle zöldséget is: hagymát, fokhagymát és burgonyát, amit nagyobbára tagjainak és a község lakosságának adott el kisebb-nagyobb tételekben. Jelentős gyümölcsmennyiséget vett át a táborfalvi Petőfi Tszcs tagjaitól és olyan Örkényiektől is, akik nem tagjai a Békének. A felvásárolt áruk zömét a Kecskeméti Konzervgyárnak adta tovább a tszcs, az exportmínőségű gyümölcsöt pedig a Bács-Kiskun megyei MEK-nek. Tagjainak egyébként kifizette a teljes felvásárlási árat, vagyis azt az összeget, amit a terményekért az átvevő cégektől kapott. Viszont pénztárába került az átvevők által kifizetett jutalék. Ez az összeg, mintegy háromszázezer forint, tehát a közös bevételét gyarapította. A tszcs elégedett új üzletága eredményével. Nagyobb arányú felvásárlásra készül fel jövőre, abban bízva, hogy a következő esztendő időjárása az ideinél kedvezőbb és így a gyümölcs- termés nagyobb lesz. És természetesen a tszcs jutaléka is. KARÁCSONYKOR 4 FORINTÉRT MEGVESZI — SZILVESZTERRE MAR MEG IS NYERHETI! • Két és félszobás, bútorozott öröklakások • Fürdőszobás, balatoni nyaralók, gépkocsival • Renault 4-es és Wartburg 1000-es gépkocsik • Kétszemélyes kéthetes egyiptomi utazás • 15 000 vásárlási utalvány A SZERENCSE-SORSJÁTÉK NYEREMÉNYEI KOZOTT Vegyen Szerencse-sorsjegyet 1 HÚZÁS DECEMBER 29-ÉN tényeket, pénztárcákat, kulcstartókat, papírdobozokat, különféle ajándéktárgyakat. Megrendelőink közé tartoznak a különböző áruházak, vállalatok, a lottó—totó igazgatóság A melléküzemek évi bruttó termelési értéke négymillió forint. © — A melléküzemekben harmincán dolgoznak — veszi át a szót ismét az elnök. — S hozzá százhúsz bedolgozó. Szinte kivétel nélkül valamennyien termelőszövetkezeti tagok, hiszen az egész gazdaságban ma már mindössze három alkalmazottunk van. (Esztendeje még hetvenkettő volt!) Hogy miért fontos ez? A huszonnégymillió és a négymillió forintból világosan kitűnik: termelőszövetkezetünk fő profilja a növénytermesztés és az állattenyésztés. Bedolgozó munkát például csak az kaphat, aki már a jövő esztendőre is bizonyos mennyiségű mező- gazdasági munkát vállalt (És természetesen az öregek, a testi fogyatékosak, a betegek.) így volt ez már az idén is. Amikor például a kétszáztíz hold új telepítésű szőlőnkből őszre beérett az első ötven hold, a bedolgozók szinte kivétel nélkül szüreteltek. És részt vettek a paradicsomszedésben, a kukoricatörésben is. A mezőgazdasági termelés számunkra mindennél fontosabb. — A melléküzemek nemcsak a közös gazdaságnak, hanem a tagságnak is kiegészítő jövedelmet jelentenek — ez Horváth László véleménye. — A melléküzemekből származó keresetek is ezt igazolják: hétszáz és ezerötszáz forint között mozog a havi átlagkereset. — Ez így igaz — bólint rá az elnök. — Egyetlen példával is igazolná tudom: évente negyedmillió csibét küldünk a baromfifeldolgozó vállalatnak. Ez önmagában is több hasznot hoz, mint valamennyi melléküzem. Az jó, hogy van, besegít nekünk, besegít a tagságnak. Sőt, bizonyos mértékben még növelni is szeretnénk e tevékenységünket. — Tavaly például tíz hold füzest telepítettünk — példázza az elnök szavát Horváth László. — Olyan területen, ami mezőgazdasági művelésre alkalmatlan volt. Most gondolkozunk azon, milyen formában hasznosítsuk a fűzfavesszőket. Kosárfonás? Kerti bútorok? Mindkettőnek hagyománya van községünkben. A döntés elsősorban attól függ, milyen értékesítő partnerre találunk. — Á másik újdonságunk: a cirok — folytatja a megkezdett gondolatot az elnök. — Lehet, hogy furcsának találja, akkor is elmondom: a saját bosszúságunk adta oá ötletet. A seprű esztendők óta hiánycikk az üzletekben. Nemegyszer előfordult, hogy a beszerzőnk azzal jött vissza, hogy a gazdaság részére sem tudott seprűt vásárolni. Nos, ezért vetettünk a tavasszal tíz hold cirkot. A napokban kezdik a kertészetben dolgozó lányok és asszonyok a seprűkötést. Előzetes számításaink szerint egy hold terméséből ezer darab seprűt készíthetünk. vagyis összesen tízezer darabot. — Elneveti magát. — Ebből talán még nekünk is jut majd néhány darab ... A beszélgetés hivatalos része ezzel véget ér. Felkerekedünk, járjuk a gazdaságot, megtekintjük a melléküzemeket. Mindenütt serény munka. Szabják a hatalmas ihabszivacstáblákat, késsel meg szalagfűrésszel is. Lányok osztályozzák s húzzák be a házaknál megvarrt színes, tarka vászonborítókba. Másutt a műbőrhulladékból készített ülőpárnákat tömik habszivacsdarával. A kertészet egyik melegházában a cirkot készítik elő a seprűkötéshez. A házaiknál pedig varrják a kötényeket, a műbőrpénztárcákat, ragasztják a műanyagból készült lottómalacokat. Kocséron nincs munka- nélküliség télen sem. A két termelőszövetkezetben kétszáznál több asszony és leány talál hasznos, jól jövedelmező elfoglaltságot. Prükner Pál PRÓBAÜZEM ELŐTT A KÖNNYŰFÉMMŰ A 2 milliárd forintos beruházással épülő Székesfehérvári Könnyűfémmű Gyárban — ahol a magyar—szovjet alumíniumegyezmény keretében fémtömböket dolgoznak majd fel — már szerelik a gépeket. A gyár 1969-ben kezdi meg a próbaüzemet, és 1971-re teljesen felépül. TANYAI ISKOLÁK A holnap útja merre visz? Tápiószentmártonban három iskola van. Most épül egy új, modern, nagy. Nyolc tantermes lesz, tornateremmel és politechnikai műhellyel, napközi otthonnal és hatalmas ebédlővel, több szertárhelyiséggel. Egyszóval minden igényt — még sok évre előre is — kielégítő iskolakombinát. Elkészülte után egyike a mostani iskolaépületeknek felszabadul, hiszen az ott tanuló diákok automatikusan az új iskola- épületbe költöznek majd. Tanyasi kollégiummá lehetne átalakítani. És kellene átalakítani ezt a felszabaduló épületet. Nincs messze a most épülő iskolától, a kollégiumi gyerekek pár száz méterről járnának ide, ennek ebédlőjében étkezhetnének. A kollégiumban hálótermek és társalgó; televízióval, magnóval, rádióval, egy kis kézikönyvtárral — és frtlyóirattárral — kapnának helyet. Nagyon kellene, mert nagyon sokat segítene. Olyanoknak, akik igazán rászorulnak. Tanyasi gyerekeknek. A Nagy- kátai Járási Tanács és a járási pártbizottság alaposan Ismeri a helyzetüket, s nemcsak tanácsülésen tűzik napirendre, tenni is akarnak valamit a súlyos gond megoldásának érdekében. Még akkor is, ha csak részmegoldás. Hiszen a járásban több mint ötszáz gyerek jár ma is tanyasi iskolába, tanul összevont osztályban, egy tanuló- csoportban elsőstől nyolcadikig, a régi, elhasznált iskola- épület pedig felújítása, kollégiummá alakítása után — jó esetben is csak hatvan gyerek bentlakását, jobb körülmények közé kerülését biztosítaná. Mégis, az első lépés, amit meg kell tenni, méghozzá nem is halogatva; a körülmények sürgetőek. Hóban, sárban, fagyban gyalogolnak kilométereket. Hatévesek is. Általában ilyesmivel kezdődnek azok a riportok, amelyek róluk, a tanyasi gyerekekről szólnak. Meglehetősen elcsépeltnek hat ezért, de ez nem változtat azon a tényen, hogy így igaz, s hogy Sashalmi bútorraktárunkba segédmunkásokat felveszünk ///AW///////////////>y JELENTKEZÉS GELKA Állóeszközraktár XVI. kér. Sashalom, Bajcsy-Zsilinszky u. 27. vagy a Központban VII., Dohány u. 98. II. em. 218. elég keserű, fárasztó valóság sokak számára. Nagy többségük szülei munkások, Pestre, vagy máshová bejárók. Rendszerint nagy a család, a két gyerek ritkább, mint a négy. Érthető tehát, hogy szükség van az eggyel több keresőre, s emiatt nem különösen biztatják a szülők fiukat, lányukat a továbbtanulásra. Azonban ha csak ez lenne az oka az elszomorító adatnak — hogy az elmúlt évben mindössze ketten tanultak tovább a tanyasi iskolák diákjai közül — egyszerűbb lenne a pedagógusok, nevelők, népművelők dolga. Hiszen az okos szó, a meggyőzés, s a városban továbbtanuló gyerek kollégiumi elhelyezése, ami jelentős anyagi tehertől mentesíti a szülőt, végül is elérnék a kívánt hatást, s legalább a legtehetségesebbek továbbmennének a tanyán lakó múnkások gyerekei közül is. Mert az imént említett két gimnáziumba iratkozó gyerek szülei is értelmiségiek. Egyiknek édesapja tanár, a másiknak agronómus. Sajnos, a ténynek súlyosabb s nehezebben kiküszöbölhető okai vannak. Pillantsunk bele abba a felmérésbe, melyet nemrégen végeztek a nagyká- tai járási tanulmányi felügyelő: Povázson Sándor és munkatársai. Jelenleg tizenegy tanyai iskola van a nagyatádi járásban. A tizenegyből nyolc helyen mindössze 18 és 40 között mozog a létszám. Ezeken a helye;* ken egy összevont — elsőtől nyolcadikig — tanulócsoport van egy pedagógus felügyelete alatt. Ott sem sokkal jobb a helyzet, ahol két pedagógus van. Ez az egyik ok. A másik, talán súlyosabban latba eső, hogy nagyon kevés a szaktanár, de még alsó tagozatos pedagógusokból is hiány van. Sok iskolában érettségi után odakerült, képesítés nélküli nevelő tanít. Természetesen minden tantárgyat. Kivéve az oroszt. S talán ez a legdöntőbb: ezekben az iskolákban nem tanítanak orosz nyelvet Ez pedig önmagában is azt jelenti, hogy az egyébként jó képességű és több ambícióval, tudásszomjjal megáldott gyerekek sem mehetnek tovább középiskolába. Hiszen mindenütt elengedhetetlen a nyelvtudás. A járásban egyébként is legrosszabb a szaktanári ellátottság az egész megyében. Legritkább eset, hogy egy most végző fiatal elfogadná az itteni üres állások egyikét, a kérést, á hívást. „Sajnos, nagyon kevés az olyan megszállott fanatikus mint Majoros György a bertalanma- jori iskola igazgatója” — mondta Povázson Sándor beszélgetésükkor nem kevés malidéval. A szertári anyagról a szemléltetőeszközök csaknem teljes hiányáról már nem is beszélve. Hisz’ sok helyütt nincs villany, csak aggregátor, de például Szőllőspusztán, Pokoltanyán még aggregátor sincs. így az i&kolatelevízió adásai sem segíthetik a pedagógus munkáját. Nem csoda, ha kirekesztődve a világból, elmaradnak a tanulásban a gyerekek, s szinte elképzelhetetlenül információszegények. Ezt tükrözik a bizonyítványok jegyei: az átlagos tanulmányi eredmény a szakmunkások gyerekeinél 3,4, segédmunkások és parasztemberek gyerekeinél 2.9. A felvázolt kép ismeretében egyetérthetünk a nagykátai járás vezetőinek tervével tanyasi kollégium létesítésére. Indokolt és régi mulasztást megszüntető terv ez. Az elképzelés azonban — sajnos — még messze van a megvalósulástól. Az iskola- épület, amelyben a diákotthon helyet kapna, nagyon leromlott állapotban van, felújítása több százezer forintot emésztene fel. Ezt pedig a község saját erőből nem tudja fedezni, annál is inkább, mert éppen most, nagyobb összeget fordít — községfejlesztési alapból — az új iskola építésére. Kérdés tehát, hogy kapnak-a pénzt majd terveikhez? A példa, s egy kevés számítás elvezet a gondolatig, mennyivel kifizetődőbb lenne az államnak, ha jobban támogatná a tanyasi kollégiumok rendszerének kiépülését. Anyagilag kifizetődőbb, hiszen egy tanítónak, ha tanyán tanít, évente átlagosan húszezer forint a fizetése s a sok kis létszámú iskolában tizenkilenc, húsz gyerekre jut egy! Míg, ha bent laknak a tanyasi gyerekek, a már meglevő, és az egy-egy község vagy város iskoláiban tanító pedagógus- gárda oktatná őket is! Az pedig értékben már meg sem határozható, mit jelent az országnak, ha most nyíló értelmű diákiai több tudást, széleseb látókört. nagyobb igényeket s ambíciót kapnak útravalóul az általános iskolákban. Ha mindazok a gyerekek. akik ma elmaradott kö- rülménvek között, no kimondani: írni. olvasni tanulnak meg — ezenkívül1 r?e-o sokkal többet — jobb életet kiharnn'ó pp-ihn- rekké válnának. Munkában és magánéletben »»•int Varga Vera
