Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-18 / 296. szám

FfSY meri! kKíHuv 1968. DECEMBER 18., SZERDA KARÁCSONY - ORANBAN Házak ablak nélkül Hol ülnek a férfiak? — Kuss-kuszt ettünk A nyáron Szigetszentmár- tonban óriási piros labda vá­gódott a fejemhez, majd le­ütötte a szemüvegemet A nyo­mok egy tündéri vaskos kék- szeműhöz, a hároméves Móni­hoz vezettek. Bűnös létére vir­goncán szó, se beszéd, behú­zott a kapun. Szőke hajú kar­csú lány futott elém zavartan, akinek tegezve mondtam: — hallod-e, jobban vigyázhatnál a testvéredre... Aztán perceken belül kiderült, hogy a karcsú lány, dr. Alpár Györgyné, Baross Natália, az Opera táncosnője, s a kis vas­kos nem a testvére, hanem a lánya. Végül egy bajszos úr és két viháncoló foxi tették tel­jessé a családi kört. A fájda­lomdíjul felajánlott egy pohár jégbehűtött Coca-Colából máig tartó barátság lett. Alpár dok­tor — szülész-nőgyógyász — három évet töltött Algírban, a kormány meghívására. Fele­sége a Konzervatóriumban ba­lettre oktatta a tehetséges lá­nyokat, miután a Korán a fiúknak nem engedélyezi ezt a mulatságot. — Nincs nagyobb élmény, mint idegenben élni más ég­bolt alatt. De keservesebb sincs, mint ünnepkor távol lenni a hazától, családtól, az igazi otthontól. Ezt igazán az első karácsonykor éltük át Oránban —, emlékezik Natá­lia — s pörgeti kezében a szí­nes felvételek füzérét. — Tavasszal érkeztünk Af­rikába, amikor plusz huszonöt fok volt a napi középhőmér- séklet. Májusban már negyven fölé szökött, nyáron itt ötven fok van. Decemberben már csak húsz fok a déli és tíz fok az esti hőmérséklet és az örökös eső. De nem olyan kedves őszi szemerkélés, ó nem. Valóságos istencsapás. Ügy esik, minth^ g^ms/i jjj^L- fecskendő lenne a földnek Irá­nyítva. A Hazai Pamutszövőgyár SOROKSÁRI GYÁRA Bp. XX. Soroksár, Marx K. u. 294. 1969 FEBRUÁR 1-vel 1 ÉVES TANULÓIDŐRE PARI TANULÓKAT SZERZŐDTET 15 évet betöltött fiúk, lányok jelentkezhetnek január 15-ig. Vidékieknek lakást biztosítunk. TOVÁBBÁ FELVESZÜNK 16 évet betöltött lányokat BETANÍTOTT SZÖVŐNEK Albérletet költséghozzájárulással biztosítunk. S közben közeledett a Ka­rácsony. Fenyőfát csak itt-ott árusítottak, satnyát, véznát, szomorút. Már alig volt rajtuk tűlevéL Iluszonharmadikún reggel kopogtak kórházi laká­sunk ajtaján. Mahmud Rasid óvatoskodott be rajta. Férjem munkatársa, anaszteziológus. Náluk ezt a munkát — tekin­tettel az elképzelhetetlenül nagy orvoshiányra — egész­ségügyi középkáderek végzik, akiket erre a munkakörre ké­peznek ki. Nos, Mahmud csa­ládja nevében meghívott min­ket egész napra Klemcenbe, a falujába. Több okból is bol­dogan fogadtuk. Nem leszünk magunkra szomorú gondolata­inkkal, utazhatunk, s végül, hogy alkalmunk lesz ittlétünk óta először bepillantani egy sivatagi arab otthonba. Kilencvenhét kilométer szá­guldás után megérkeztünk a különös faluba. Falak, fehér falak mindenütt, a szikrázást alig töri meg a kis kapuk sö­tétje. Ablak, erkély sehol. Itt az emberek befelé élnek még ma is. A férfiak reggel kiül­nek a kávéház elé az árnyék­ba és isszák a méregerős — teát. A nők otthon, a szökő­kutas kis udvarokban élik mindennapjukat, nevelik a gyerekeket, gondozzák az álla­tokat. Rasid ék kivételnek számí­tottak. Apja vízvezeték-szerelő volt, tagja a kisszámú tanult munkásosztálynak, amely már megpróbál szakítani az ősi életformával. A feleség és a nyolc gyermek leskelődve nézte a Klemcenben eddig hír­ből sem ismert magyarokat. A családnak hozott ajándékokat az apa vette át Ti hoztátok a világosságot--tagadott bennünket szertar­tásosan az öreg — veszi át a szót Alpár doktor. — Ezt a segítő szocialista országokra értette. — Rasid a városi víz­mű felügyelője volt, valamivel nagyobb jövedelemmel, mint a parasztoknak. Életmódján nem sokat változtatott, inkább gon­dolkodásán. Sosem volt egynél több felesége, még akkor sem, amikor a törvény engedte. Minden eszközt megragadott, hogy gyermekeit tanítsa. így lett Mahmudból az orvosok segítője. A többiek — a lá­nyok is — iskolába jártak. A férfiak ruhája a turbánon kí­vül teljesen európai volt, a nők azonban megmaradtak a régi módi mellett. Már a kis­lányok tenyere is vörösre volt hennázva, szemük festve. Az asszonnyál nem válthattunk szót, csupán a búcsúzásnál, amikor ragaszkodtunk hozzá, hogy személyesen megköszön­jük a gazdag ebédet. Férje hí­vására kijött a konyhából, nem nyújtott kezet, hanem mélyen lehajtott fejjel, mosolyogva fo­gadta francia szavainkat. Ál­talában — a gyarmati sors emlékeként — még a parasz­tok is tűrhetően beszélnek franciául. Kinn a kertben terítettek, óriási márványasztalon. Nem volt melegünk itt a Szahara szomszédságában, a kőlap ugyancsak hűtötte karunkat. A családfő, a nagy fiú és mi ültünk az asztalnál. Az ételt a konyhából két fiú hozta az asztalhoz, Elmondom, mit ettünk — sorolja Nati. — Először is Kusz-kuszt. Ez sosem hiány­zik. Közönséges búzadara, csak nagyobb szemcséjű. Párolják, mazsolával keverik, és erre öntik a birkahúslevest, ami­ben mogyoró nagyságú bab­szemek vannak. Utána birka­hússal töltött és megsütött uborka következett. Ez ízlett. Mindent nagyon fűszerezetten esznek. Harissz nevű papriká­juk elviselhetetlen, a másik­ból, a cayenne-ből, egy csipet­nyi 29 liter folyadékot fűsze­rez. Káposztát is ettünk, csak­hogy egy kicsit mást, mint ahogy vártuk. Tudniillik Mah­mud elmondta: anyjuk töltött káposztával kedveskedik ne­künk, tőle hallotta, sóhajto­zunk utána. Hát ez a káposzta nem az a káposzta. Nagy fej káposztát sós vízben kicsit megfőznek, faggyús birkahús­sal keményen megtöltenek, és egy kis lével megöntözik. — Édességnek forgácsfánk- szerűséget kaptunk. Méz és liszt keveréke átsütve és híg mézzel leöntve. Számunkra ehetetlen volt. Viszont fehér és vörös bort kancsószám hordtak. A szódavizet falun nemigen ismerik, mert szám­talan jobbnál jobb forrásvizet árusítanak. Ezzel keverik a valóban kitűnő borokat. — Végül csemegének óriási tál crevett-et tettek az asztal­ra. Ez apró, 3—4 centis kis rák ol! óstul-farkastul. Nagy tö­megben fazékban tíz percig pi­rosra főzik. Algírban úgy ro­pogtatják, mint itthon a tök­magot, az utcasarkokon félki­lós zacskóban árulják. — Már éjjel indultunk visz- sza, éjfél után nyitottunk be pompázatos kék csempés elő­szobánkba. Aztán elővettük a féltve őrzött tokaji palackot, s a' sivatagba odavetődött cse- nevész fenyőcske felett kelle­mes karácsonyi ünnepeket kí­vántunk egymásnak. Az elsőt családunktól, hazánktól távol, amelyet még három követett... Komáromi Magda Egy könyvről, s gondjainkról A könyv mindössze 3300 pél­dányban jelent meg, aligha számíthat hát nagy olvasótá­borra, közönségsikerre, holott égető gondjaink egyikéről, a magyar ipar területi kérdései­ről szól. (Dr. Kóródi József— dr. Márton Géza: A magyar ipar területi kérdései, Kossuth Könyvkiadó.) A szerzők első­ként tesznek kísérletet arra, hogy a téma teljes áttekintését adják, sőt, fölvázolják a továb­bi út legfontosabb pontjait Is. 1949-ben még a fővárosban dolgozott a hazai iparban fog­lalkoztatottak 51,4 százaléka, a vidék tehát a kisebb hánya­dot — 48,6 százalék — képvi­selte. Igen céltudatos, s nagy anyagi áldozatokkal járó ipar- telepítési politikánk végrehaj­tásának eredményeként — bár közben hibák és tévedések is voltak — 1966-ban már a vi­dék képviselte a többséget — 59,3 százalék —, s Budapest a maga 40,7 százalékával a ki­sebbséget. A bonyolult területi elhelyezkedési változások ért­hetően és természetesen nagy hatással voltak Pest megyére is. A hagyományosan iparvi­déknek számító Borsod megye mögött a második helyre ke­rült az iparban foglalkoztatot­tak arányát tekintve — 5,4 százalék —, előbbre került az ipar korszerűségét jelző muta­tók — állóeszközök értéke, vil­lamos motorok és erőgépek teljesítőképessége stb. — alap­ján, ám több, igen fontos mér­legelési szempont tekintetében — ezer fő népességre jutó ál­lóeszközök értéke, iparban ter­melt nemzeti jövedelem stb. — már szerényebb helyet fog­lal el, a középmezőnyben he­lyezkedik el. A szerzők ugyan rendkívüli alapossággal földolgozták az előzményeket, mégis, figyel­mük javát a meglevő helyzet elemzésére, az iparosítás to­vábbi teendőire fordították. Ez érthető és indokolt, hiszen az adott helyzet elsősorban abban a tekintetben érdekes, hogy: merre, s miként tovább? Olyan, a nagyközönség előtt kevésbé, vagy egyáltalán nem ismert kérdéseket vizsgálnak, mint az ipartelepítés és az energia- források, vagy az ipartelepítés és a szállítások összefüggése. (Azok a köznapi, s nem ritka bosszúságok, hogy a téglagyár szomszédságában élők távoli helyekről kapják az építő­A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat heti 44 órás munkaidővel, magas kereseti lehetőséggel AZONNAL FEL VESZ kőműves, ács-állványozó, lakatos, asztalos, villanyszerelő, műköves, burkoló, autószerelő, vízvezeték és központifűtés-szerelő, bádogos, szigetelő, hegesztő, vasbetonszerelő, festő, üveges szak- és betanított munkásokat, továbbá kubikos, szállító- rakodó és általános segédmunkásokat. Munkásszállás van. Szociális juttatásokat nyújtunk. Útiköltséget térítünk. Ötnapos munkahét, kiemelt munkahelyeinken 8%-os kiemelt pótlékot fizetünk. JELENTKEZÉS o vállalat Munkaerőgazdálkodásán: Budapest XXI., Kiss János altábornagy u. 19—21. Karácsony előtt Budapesten MTI Foto — Pálfai anyagot, hogy igen sok ter­méknél „keresztbeszállítás” áll fenn, a vizsgálódás során igen érdekes s tanulságos, már gaz­daságpolitikai nagyságú meg­világítást kapnak.) A szerzők azonban, vizsgálati módszere­ikkel éppúgy, mint következ­tetéseikkel, óvnak az elhamar­kodott megállapításoktól, a türelmetlenkedéstől, s bizo­nyítják, hogy az erőltetett „át­rendezés” sokkal több bajt hoz, mint hasznot. Pest megye korábban az or­szág iparilag igen elmaradott területei közé tartozott — alig néhány ezer embernek adott kenyeret az ipar —, s éppen az iparfejlesztés területi kérdé­seinek előtérbe kerülése, vala­mint a fővárosi iparosítás „túlfejlődése” segítette ahhoz, hogy megteremtse a maga ipa­ri bázisát. Ez azonban első­sorban a fővárosi körzethez tartozó területeken sikerült, a dabasi, ceglédi, szobi járásban ma is alig van ipari üzem. (Éppen ezért elgondolkoztató, hogy több megyei iparvállalat távoli területeken létesít tele­pet, holott a szobi, nagykátai járásban ugyanúgy rendelke­zésre áll a szükséges, elsősor­ban női munkaerő.) A szerzők — igen korrekt módon — jel­zik, hogy nincs teljesen kiala­kult koncepció abban a tekin­tetben, hogy vajon egyáltalán szükséges-e a megye iparilag elmaradottnak tekinthető al­földi részének fejlesztése. Ma­guk úgy foglalnak állást, hogy ez csak növelné egyrészt a fő­városi, másrészt a szolnoki, kecskeméti ipari gócok munka­erőgondjait. Magunk azonban, tapasztalataink alapján, hozzá­tehetjük: a még meglevő, sza­bad munkaerő csakis helyi foglalkoztatás esetén vehető számításba, mert — mivel dön­tő részben nőkről van szó — ingázásra aligha kapható. (Különösen igaz ez a ceglédi és a szobi járás vasút nélküli, csak autóbusszal elérhető köz­ségeiben, de még Nagykörös városában is.) Azzal a megál­lapítással viszont, miszerint „Budapest és Pest megye fej­lesztési kérdései nem választ­hatók el egymástól. A munka­erő és szállítási kooperációs kapcsolatok összefűzik a fővá­rost és környékét. Ennek elle­nére a kapcsolatnak a feltárá­sa, gazdasági vonatkozásainak elemzése, és perspektívájának koncepciója mindmáig nem alakult ki” — tökéletesen egyetértünk. II. A hazai ipar területi elhe­lyezkedésének alapvető prob­lémája volt, s napjainkig is az . maradt az alapanyaggyártó és a feldolgozó iparágak területi elkülönülése, s ugyanígy az energiaforrások, valamint fel­használók távolsága. Az áru- és energiaszállítási költségek emelkedése kedvezőtlen ten­denciákra utal — leegyszerű­sítve: fölösleges szállításokra —, s bizonyítja ezt az is, hogy míg 1950-hez mérten az ipari nettó termelés 1966-ra 355 szá­zalékra nőtt, a szállított áru mennyisége 564 százalékra emelkedett. Lényegében ha­sonlóak a gondok a munka- erőforrások és a foglalkozta­tási helyek esetében. A szer­zők igen helyesen hívják fel a figyelmet arra, hogy ezek és hasonló gondjaink nem pusz­tán örökségként maradtak ránk a kapitalista gazdálko­dás időszakából, hanem ma­gunk is növeltük több tekin­tetben a feszültségeket és el­lentmondásokat, főként, és el­sősorban az 1956 előtti évek­ben. Igen jellemző például az — csak egyetlen részterületet ki­választva —, ami a munka­erőmozgás tekintetében a me­gyék esetében fönnáll. Pest megyéből — 1966-os adatok — 170 ezer ember járt el dolgoz­ni, s ugyanakkor 24 ezer em­ber járt a megyébe! Előbbiek lakóhelye és munkahelye kö­zött az átlagos távolság 105 kilométer, utóbbiaknál 148 km. Ezzel a megye — sajnos — utolérhetetlen listavezető, 1-16 ezer ember mínusza van az eljárók és bejárók egyenle­gében. Utána Szabolcs Szat- már megye következik, 29 ezerre! ... Az ingázás nem pusztán utazási, szállítá-i kér­dés, hanem rendkívül sokré­tű gazdasági összefüggések egyik alkotóeleme, s mint ilyen, csak a legutóbbi két esz­tendőben kapott fontosságá­hoz mért figyelmet. A területi elhelyezkedés, s az azzal összefüggő valameny- nyi probléma alapos vizsgála­tát úgy végzik el a szerzők, hogy igen közérthetően veze­tik le megállapításaik indok­lását, s ezzel — gazdaságpoli­tikai tanulmányoknál szokat­lan módon — lehetőséget ad­nak arra, hogy a nem szakem­ber érdeklődő is megértse a gondolt lényegét, s főként: a további fejlesztés meghatáro­zóit. Mert végül is minden vizsgálódás ide, az ipartele­pítés további stratégiájához és taktikájához vezet, mégpedig nem szűk prakticista, hanem nagyonis bátor mérlegelés alapján. III. A nemzetközi tapasztalatok, a tőkés és szocialista országok ipartelepítési politikájának át­tekintése után a szerzők arra keresnek feleletet, miként le­het fölszámolni a magyar ipar területileg aránytalan — tehát negatív vonásokkal terhelt — elhelyezését? Ami a leg­fontosabb, de amivel a nem szakemberek alkotta közvéle­kedés alig számol: nem léte­zik teljesen arányos fejlesztés! A teriileti adottságok és a gazdaságosság egybevetése ha­tározza meg. hol-miként ér­demes az ipartelepítés és fej­lesztés kérdéseihez nyúlni, mert — például — egyes te­rületek ipari fejlesztése tönk­retenné a magas színvonalú kertészeti és gyümölcskultú­rát. Az olyasfajta vélemény : tehát, hogy minden terület a j népességének megfelelően ré- l szesedjék általában az ipar I áldásaiból, veszélyes zsákut­cákat tartogat. A különböző területeknek különböző ipar­ágak felelnek meg — így pél­dául a tartósítóipar fejlesztése 0*1 rá t' a ■ TT>uflftaer8foi*rások ésszerű hasznosítására van szükség. (A legkevesebb ele­ven és holt munkával a leg­nagyobb fejlődés elérése.) Éppen a kérdés bonyolultsá­ga miatt egyre inkább előtér­be kerül a komplex területi tervezés és az országos érde­kek érvényesítésének egyezte­tése, valamint egyre nagyobb figyelmet kell fordítani az ún. másodlagos hatásokra, az iparági szempontokon túl a terület valamennyi adottságá­nak összefüggéseire. (Annak idején éppen ez hiányzott a váci ipari körzet kialakításá­nál.) Végső soron tehát annak igazolásához jutnak el a szer­zők, hogy a gazdaságirányítás mostani rendszere, valamint a népgazdasági távlati tervezés a korábbiaknál jóval nagyobb lehetőségeket biztosít a terü­leti elhelyezkedés torzulásai­nak fokozatos megszüntetésé­re, s ezzel a hatékonyabb ipa­ri szerkezet megteremtésére. Mészáros Ottó KÖZÜLETEK! A Pécel-lsaszeg AF'-Z csekk vagy kíszp.nzfizetés elleniben FELKÍNÁLJA A KÖVETKEZŐ ARUKAT: Laposacél 20x6, 50x6 és 60x6 Szögacét 30 — 35 — 40 — 50 mm-es Feketelemez 0.75 mm-es Galvanizált huzalok 35 és 50 mm-es Niagara szivattyú Eltázs kazán (kiskunlacházi) Hidrofór. 200 l-es Villany kukoricadaráló Motorvédő kapcsoló Kábelek, huzalok Dugaszoló aljzat Fénycsőa-matira Számlázás: foqyasztói áron. VASBOLT. PÉCEL Szeme e Pál u. 8 tel.: 35 VASBOLT ISATZEG Rákóczi u. 56. tel.: 11 MŰSZAKI EOLT. PCCEL Kálvin tír 13. tel.: 23 MŰSZAKI BOLT. ISASZEG Rákóczi u. 56. tel.: 30

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents