Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-17 / 295. szám
4 1968. DECEMBER 17.. KEDD ^űrlao Csemege ünnepre Hetek óta már a karácsonyi ünnepekre készülünk. Ezt teszi a Pest-Nógrád megyei Húsipari Vállalat is: a hármas ünnepnapra ötezer sertést mérnek ki tőkehúsnak s kocsonyahúsként. Emellett a különböző sonkal'élék- ből, szalámifélékből, kolbászból, hurkából 34 vagonnal szállítanak. Senkinek sem lesz oka panaszkodni arra, hogy kicsi a választék vagy kevés az áru. Foto: Gárdos Tandíj 1300 dollár Külföldiek a magyar egyetemeken Módosítanak néhány közgazdasági szabályzót Közismert, hogy a világ leghíresebb egyetemein megtalálhatók a magyar, illetve magyar származású tudósok, kutatók, ez,kelthette fel az érdeklődést a magyar egyetemek, tudományos intézmények iránt. Az utóbbi időben egyre több levél érkezik a világ minden tájáról —a tengerentúlról és a nyugat-európai országokból — a kint élő magyar származású és nem magyar fiataloktól, amelyben az iránt érdeklődnek, miként folytathatnák tanulmányaikat Magyarországon. Kulturális kormányzatunk arra az elhatározásra jutott, hogy helyt ad a kéréseknek és megteremti a feltételeket ahhoz, hogy aki hazánkban kíván tanulni, arra módot találjon. A jelentkezőknek a választott szakból — a hazai szokásoknak megfelelően — felvételi vizsgát kell tenniük. A jelentkezőknek — a magyar fiatalokhoz hasonlóan — egészségileg is alkalmasaknak kell lenniük a választott szakra. A tandíj — egy akadémiai évre — 1500 dollár. Ebben bennfoglaltatik a képzés, valamint a teljes ellátás költsége és az egészségügyi gondoskodás. A fölvett vendégdiák együtt lakik és dolgozik magyar társaival az egyetemi kollégiumban. Aki nem tud magyarul, díjmentesen vehet részt magyar nyelvtanfolyamon. Tandíjkedvezményt vagy mentességet azok a jelentkezők élvezhetnek, akik a magyar nyelv és irodalom, a magyar történelem, valamint a hungarológia Felveszünk út- és mélyépítési munkában gyakorlott munkavezetőket, normásokat (teljesítményelszámolót is), valamint téli munkára és kora tavaszi munkakezdésre ^ubikosbrigádokat A munkafeltételek j és a fizetés megbeszélése céljából személyes jelentkezést kérünk központunkban: PEST MEGYEI KÖZÚTI építő vállalat Budapest V, Veres Pálné u. 17. fogalomkörébe eső tárgyakat — néprajzot — választanak. A Magyarok Világszövetsége, mivel hozzá is számos ilyen irányú kérdéssel fordultak, tanulmányozza annak a lehetőségét, miként támogassa a magyar származású hallgatók magyarországi képzését. Ez idő szerint már tanulnak a hazai egyetemeken az USA- ból, Kanadából, Japánból, Franciaországból és Svájcból érkezett fiatalok. A jövő tanévre vannak már jelentk&sők Latin-Amerikából és az északi országokból is. Megyei értekez'et a Műve odésiigyi Minisztériumban Kétnapos értekezletre jöttek össze hétfőn a Művelődésügyi Minisztériumban a megyei tanácsok illetékes elnökhe'yette- sei és a művelődésügyi osztályok vezetői. Az országos tanácskozást Illett Pál művelődésügyi miniszter nyitotta meg. A részvevők meghallgatják és megvitatják Molnár János miniszterhelyettesnek néhány közművelődés- bolitikai kérdésről, dr. Polinsz- ky Károly miniszterhelyettesnek a művelődésügyi időszerű gazdasági kérdésekről és Lu- gossy Jenő miniszterhelyet+es- nek időszerű öktatésoolitikai l'"1'-Idátokról szóló tájékoztatóját. Szil vet Sieze ti vezeték j\Túff eíéfS ham Nógrád megyébe látogattak a Pest megyei fogyasztási szövetkezetek elnökei a MÉSZÖV szervezésében rendezett tapasztalatcsere alkalmával. A népes küldöttség Szikszai Sándor MÉSZÖV igazgatósági elnök vezetésével megtekintette Nógrád megye bolt- és vendéglátóipari hálózatát. A bán- ki társas vacsorán kicserélték a beruházásokra vonatkozó tar pasztalatokat, a korszerű kereskedelmi egységek hatását az ellátás színvonalának fejlődésére. Megtartotta évi rendes közgyűlését a Magyar Pen Club a Fészek-klubban. Sőtér István elnöki megnyitójában foglalkozott a Magyar Pen-nek a nemzetközi írószervezetben elfoglalt helyével és feladataival. Boldizsár Iván, a klub ügyvezető elnöke ez év áprilisban Londonban, illetve októberben Genfben tartott nemzetközi Pen-találkozókról Az új gazdaságirányítási rendszer pénzügyi-gazdasági szabályozóinak kidolgozása- i kor gyakorlati okokból gyak- j ran kellett különféle ked- j vezményeket nyújtani. (Min- 1 den tizedik vállalat valamilyen formában kedvezményezett helyzetben van.) Az 1968. évi vállalati eredmények és a szabályozók működésének, hatásának elemzése arról tájékoztatott, hogy egyik-másik szabályozó hatása a vártnál gyengébb s hogy az általános szabályok alóli kivételek, a különféle kedvezmények és engedmények számos esetben indokolatlan előnyöket biztosítottak. A tapasztalatok alapján 196p. január 1-én olyan — a gazdaságirányítási rendszer alapelveivel összhangban levő s az általános szabályozó rendszerbe beilleszkedő — intézkedések lépnek életbe, amelyek egyrészt szűkítik a kivételeket, és a kedvezményeket, másrészt a szabályozók ösztönző, befolyásoló erejét növelik. A nyereségadózásban és a részesedési alap képzésében fontos szerepe van a bérszorzónak. Az átlagos bérszorzó 2, egyes ágazatok számára azonban magasabb I bérszorzót állapítottak meg. | beszélt, Kéry László, a klub főtitkára a Magyar Pen programját ismertette. A beszámolókat élénk vita követte, amelyen Hegedűs Géza, Devecseri Gábor, Tímár György, Radó György, Boldog Balázs, Keresztury Dezső, Hu- bay Miklós, Képes Géza, Pas- suth László, Hajnal Gábor és Kunszery Gyula szólalt fel. (A nagyobb bérszorzó növeli az R-nyareséghányadot.) Mivel a bérszorzóval való kedvezményezés számos ágazatban indokolatlannak bizonyult, a jövő évtől kezdve a tanácsi gázgyártásban, valamint a kő- és kavicsiparban, a papíriparban, a TEK-válla- latoknál, a melléktermák- és hulladékbegyűjtési ágazatban a 2-es térszorzót, a mező- gazdasági gépjavítóknál pedig a 3-as bérszorzót kell alkalmazni. (1970-ben a mezőgazdasági gépjavítóknál is 2-es bérszorzó lép életbe.) A kiemelt bérszorzók csökkentése az érintett vállalatoknál módosítja az érdekeltségi alapok arányát, a részesedési alap — az 1968. évihez képest — csökken és emelkedik a fejlesztési alap aránya. A szabályozórendszer egyik másik változása viszont minden vállalatnál a részesedési alap képződésének kedvez. 1968-ban az R-nye- reségrész adózásánál a tényleges létszám és a bázisbér szorzatát számolták el bérköltségként, 1969-től viszont a tényleges bérszínvonalnak megfelelő bérköltséget lehet, illetve kell figyelembe venni. E módosítás következtében növekszik az R-nyereségrész és csökken az utána fizetendő adó, tehát emelkedik a nyereségből képződő részesedési alap. 1968-ban a részesedési alap szempontjából azok a vállalatok voltak kedvezőbb helyzetben, amelyek nem a bérszínvonalat, hanem a létszámot növelték. (Nem véletlen, hogy a termelékenység nem emelkedett jelentősen.) Az új intézkedés viszont a termelékenységet javító és a bérszínvonalat növelő vállalatok pozícióit javítja: ugyanis a tényleges bérszínvonalat,, c. illetve bérköltséget kell elszámolni, s a magasabb bérszínvonal a részesedési alap arányát növeli. (Félreértések elkerülésére: a bérszínvonal növelésére fordított összeg továbbra is csökkenti a felosztható részesedést, tehát nem lehet öncélú bérfejlesztést végezni.) A jövő évtői magasabb lesz a tartalékalap kötelező szintje. Az továbbra is érvényben marad, hogy évente az érdekeltségi alapok 10—10 százalékát kell a tartalék- alapba helyezni, de annak kötelező szintjét felemelték a bérköltség 8 százalékának és a záróeszköz-állomány 1,5 százalékának együttes összegére, szemben az eddigi 3, illetve 0,3 százalékkal. A tartalékalappal összefüggő másik módosítás: az eddigi rendelkezések szerint a vállalatok a tartalék- alapot felhasználhatták forgóeszköz finanszírozására. Ez viszont azt jelenti, ha netán szükség lenne a tartalékalap rendeltetésszerű felhasználására, a vállalatoknak hitelt kellene felvenniük. Az 1969. január 1-én életbelépő rendelkezések értelmében a tartalékalapot tartós betétként kell a bankban elhelyezni. Mindezek az intézkedések a vállalati jövedelemelvonást, a nyereségadózást és az érdekeltségi alapok képzését módosítják. A vállalatok pénzügyi kötelezettségei azonban egyéb vonatkozásban is megváltoznak. Nevezetesen: az eszközlekötési járulék fizetésében. 1968-ban a vállalatok eszközeik egy része után nem fizettek 5 százalékos járulékot, a hitelből finanszírozott, eszközök mentesítve voltak az eszközlekötési járulék alól. Ez a mentesítés 1969-ben megszűnik, a hiteleszközök is járulékkötelesek. G. I. Külvárosi legenda A Soroksári ut, a Mester, Ipar és Liliom utcák határolta négyszög nem nagy terület Budapesten, de sehol olyan olcsó az emberélet és szent a barátság nem volt, mint éppen itt. A harmincas évek elején sok hírhedt-híres szép legenda kelt szárnyra erről a vidékről és eljutott a város minden szegénylakta részére. Füstölögtek, melegítettek a szívekben, mint apró, izzó széndarabok: a legendák szerint mindig a szegény embernek volt igaza. Az utcák alkotta négyszögben két nevezetes épület állt: a rendőrség és a Vidám Fogolyhoz címzett korcsma; nem estek távol egymástól, mégis két világot képviseltek. De az emberek itt is olyanok voltak, mint Angyalföldön, Csepelen vagy Újpesten: elnyűttek, keserűek, mosolytala- nok. De egyszer történt valami, s attól kezdve megváltozott itt a világ. Az egyik langyos nyári álkonyuló este az Ipar utca végén egy, addig még soha nem látott alakra lettünk figyelmesek. Széles, cammogó medvejárással jött a sárid korcsma felé, s közben fütyürészett. Különös melódia remegett a levegőben. A komor emberek megálltak, az asszonyok is elcsendesedtek, mi meg ámulva fi- -gyeltük az idegent, amint belépett a korcsmába. Két deci vöröset rendelt, egy hajtásra megitta, aztán visszatette a poharat a bádogpultra és végre megszólalt: „Ráfael Vince a nevem. özvegy Jácintnénál vettem ki albérletet. Ott fogok lakni, dolgozni meg a teherpályaudvaron, vagyis ott leszek tróger. Ha nem tetszik valami, vagy az ábrázatom, most szóljanak.” Az emberek mozgolódtak, koco- rogtak, de hallgattak. Akkor Ráfael elvigyorodott és csak ennyit mondott: „Örülök, hogy befogadtak.” Aztán még két decit kért, s megint azt a különös melódiát fütyürészte finoman, halkan. A komor emberek mosolyogni kezdtek — hosszú idő óta most először. Aztán Ráfael is elnevette magát, és a kis csaposlány tágranyílt szemmel bámulta a vidám idegent. Ettől kezdve mindennap láttuk Vincét: reggel, amikor munkába ment, és este, amikor megtért onnan. Jött végig az Ipar utcán és fújta a furcsa melódiát. Az asszonyok kiszaladtak a házak elé, a férfiak megálltak és mosolyogtak. Mindenki megszerette Ráfaelt és 6 is szeretett mindenkit, persze legjobban bennünket, srácokat. Ha egy kis ideje volt, mindig leszaladt hozzánk a Duna-partra. Jobban tudott bikázni, mint a vörös Ellák, s ha elkezdtünk skulózni, az ő golyója mindig lyukba talált. Egyszer egy parti őr ránkmordult, hogy kotródjunk csak arrébb. Vince csak ennyit mondott: „Fáj az magának, ha ezek a gyerekek itt játszanak? A ligetbe nem mehetnek, miből is mennének ...” Az őr morgott, de aztán mégiscsak ő kotródott el, mi pedig csodálattal pillogtunk Ráfaelre, de ő csak fütyürészett. Fújta azt a különös, furcsa melódiát. Lassan ő lett az úr a négyszögben. Ha egy-egy idegen erre vetődött —• s ez elég gyakran előfordult a pályaudvar miatt — és nem tisztelte a környékbeliek elsőbbségi jogát a ritkán akadó munkához, akkor Ráfael ütött. De mindig csak egyet. Egyébként szelíd volt, mint a galamb. így aztán rövidesen az egész környék tudta, hogy Ráfael Vince ökle akármilyen kemény, soha nem üt igazta- lanul. A négyszögben élőknek pedig egyre gyérebben csöpögött a munkaalkalom, ezért a rendőrségnek sok dolga akadt. Ha valaki jártatta a száját, egyszerre tíz gumibot csattant a hátán. De hiába, az emberek éhesek és ingerültek voltak; minél jobban fékezték őket, annál jobban megvadultak. Ezért újabb erősítések érkeztek és a rendőrség épülete úgy rajzott a sok kihízott egyenruhástól, mint a méhkaptár. A négyszög el- csöndesedett, az arcokról lehervadt a mosoly. Ráfael Vince arca is napról napra sötétebb lett egy árnyalattal. Aztán kerülni kezdte az embereket, mert azok .tőle vártak valamit. Hajnalban ment és éjszaka lopakodott haza. Nem jött már a partra se játszani, és nem ment a Vidám Fogolyhoz címzett korcsmába se két deci vöröset kortyolni. A furcsa, különös melódia sem szállt már régóta a levegőben. Mi meg vártuk, vártuk, hogy mi lesz. Ráfael Vince az egyik nap már délelőtt megjött az iparvágányok felől és ismét jókedvűen fütyürészett. Az emberek figyelni kezdték a levegőben tekergőző ismert, furcsa dallamot. Vince megállt a korcsma előtt és bekiabált: „Két deci vöröset.” A kis csaposlányt mintha kicserélték volna, trillázva, kacarászva vitte az italt a korcsma elé. Amikor Vince visszaadta az üres poharat, ott maradt mellette. A komor vendégek lassan kijöttek az ivóból és az ablakokban is megjelentek az asszonyok. Vince fütyürészett és az emberek ismét mosolyogni kezdtek. Ráfael velük nevetett. De a rendőrök nem változtak, ők csak a meghunyászkodó, néma csöndben érezték jól magukat. A mosolyt és a nevetést nem tűrhették. Egyesek szerint nem lehet tudni, hogy kezdődött, de mi jól láttunk mindent. Iiáfael még mindig ugyanott állt, oldalán a kis csaposlánnyál, akiről az egész környék tudta, hogy szerelmes belé, amikor három rendőr lépett eléjük. Vince meg sem várta, hogy szóljanak valamit, elég volt neki az is, hogy pökhendi módon megálltak vele szemben, és a'z egyik arrébb akarta penderíteni a kis csaposlányt. Vince már ütött is, de most egymás után háromszor... Amikor letelt az egy év és hazatért, a rendőrök négyesével kezdtek sétálgatni a szolgálat alatt. Ha meglátták Ráfael imbolygó járását — kikerülték. Látszólag helyreállt a rend és a béke a négyszögben, de mi láttuk, hogy a rendőrök valamiben törik a fejüket. Vártuk, vártuk, hogy mi lesz. Volt a rendőrök között egy tizedes, kis emberke, kifordult lábakkal, ferde vállal; tehát rendőrnek se való, mégis ő lett az élő példaképe annak, hogy mire viheti az ember szorgalommal és igyekezettel. Senki se tudta, honnan jött, egyszercsak itt termett, megjelent a korcsmában, összeszedte és kimosta a poharakat. Elszaladt Leventéért, 10 deka feketehurkáért meg kenyérért. Kiitta, megette a maradékot, de a legfőbb erénye az volt, hogy mindenkiről tudott mindent. Ráfaelről persze semmit. Rövidesen a rendőrség is felfigyelt rá, mert nem tudni hogyan és miért, de egyszercsak eltűnt a környékről. Másfél év múlva jött visz- sza, egyenruhában és sarzsival. A rendőr tizedesnek attól a pillanattól kezdve, hogy egyenruhában végigsétált a Mester utcán, az lett a mániája, hogy ő az első ember a környéken. Csakhogy Ráfael Vince még mindig az útjában állt. Nyíltan nem mert ellene tenni semmit, ezért megpróbált a közelébe férkőzni, de ilyenkor Vince úgy megfagyott, mint jégcsap az ereszen. Az egyik álmos délután a Vidám Fogolyban kevés volt a vendég, a csaposlány egyedül Is bírta a forgalmat. Mi kívülről támasztottuk a falat, mert nem volt kedvünk semmihez. Unatkoztunk, öt óra felé vettük észre, hogy a rendőrök készülnek valamire. Izgultunk, mert tudtuk, hogy itt ma még valami történni fog. Ráfael hat óra tájban fordult be a Soroksári útról és úgy tett, mintha nem látna semmit. Egyre közelebb jött a sarokhoz. Fütyürészett most is, dé valami egészen más, sokkal keményebb dallamot, öt egyenruhás rendőr indult feléje. Akkor, amikor találkoztak, nem tudni miért — Ráfael ilyet még sohasem tett — kitért előlük. Az egyik rendőr megszólalt: „Ügy, úgy, hapsikám. Jobb nem kötözködni ve..Még be sem fejezte, máris a földön feküdt. Ráfaelt négyen is támadták, de nem tudtak a közelébe férkőzni, mert száz karral és kétszáz ököllel rendelkezett. Egyszercsak váratlanul abbahagyta és ugyanakkor a rendőrök is megálltak. Lihegtek. Vince hátat fordított nekik és belépett a csapszékbe. Két deci vöröset kért. A kis csaposlány aggódva suttogta: „Lépj át a pulton. Hátul meglóghatsz.” Ráfael a fejét ingatta és ezt mondta: „Nem tettem semmit, maradok.” Akkor somfordáit be a kis tizedes. Tekintete alattomosan megvillant, Ráfaelhez lopakodott és hátulról leszúrta. A négyszögben szerették Ráfael Vincét, kint az utcán és bent az ivóban sokan látták, ml történt, de hiába származott innen annyi híres, szép, régi legenda, mégsem akadt férfikéz, amely fölemelkedett volna érte. Egyedül a kis csaposlány ugrott sírva a rendőröknek, de azt úgy vágták szájon, hogy órák múlva is ott nyöszörgött még a sarokban. Karácsonyi István A Magyar Pen Club közgyűlése
