Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-13 / 292. szám
1968. DECEMBER 13., PÉNTEK ft,** élEC Ytii &(jvlap LOSONCZI PÁL HEVES MEGYÉBEN Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, csütörtökön Heves megyébe látogatott. Egerben megtekintette a nemrégiben felavatott monumentális felszabadulási emlékművet, majd az Egri Dohánygyárba látogatott el. Az Elnöki Tanács elnöke ezután Poroszlóra utazott, ahol a helybeli két közös gazdaság, valamint a szomszédos sarudi Tiszamenti és az újlőrincfalvi Május 1. tsz vezetőivel beszélgetett a gazdálkodás eredményeiről, a tsz-tagság életéről, munkájáról. A délutáni órákban Füzesabonyban gyűlést rendeztek a községből és a környékbeli falvakból összese- reglett dolgozók részvételével, melyen Losonczi Pál beszédet mondott. Losónczi Pál asz esti órákban utazott el Heves megyéből 1969 elejére összehívták a Hazafias Népfront Országos Tanácsát A Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége csütörtökön ülést tartott. Meghallgatta Kállai Gyula elnök bel- és külpolitikai tájékoztatóját, amelyet eszmecsere követett. Ezután az elnökség meghatározta a társadalmi bizottságok működési elveit. Az országos társadalmi bizottságok az elnökség irányításával tevékenykedő állandó társadalmi testületek, amelyek a két kongresszus közötti ciklusban működnek, s erre az időre készítik el tervüket. A társadalmi bizottságok a kitűzött kérdések megoldását széles társadalmi érdeklődés és öntevékeny munka • felkeltésével érik el; akcióikban politikai felvilágosításra, meggyőz zésre törekednek. Az országos elnökség jóváhagyta a mezőgazdasági bizottság, a város- és községpolitikai bizottság, a honismereti bizottság munkaprogramját. Megvitatta és elfogadta a bizottságok munkamódszerének elveit. Erdei Ferenc előterjesztésére az országos elnökség elhatározta, összehívja 1969 elején a Hazafias Népfront Országos Tanácsát. Elméleti kérdések (1.) Az áilammonopolista kapitalizmus rendszere és annak hatása az újratermelés alakulására a fejlett tőkésországokban A JELENKORI KAPITALIZMUSRA a legjellemzőbb az állam gazdasági szerepének megnövekedése. E sajátosság nélkül a társa dalmi-gazdasági folyamatok nem érthetők meg. A klasszikus kapitalizmus tőkései és közgazdászai tagadják az állam gazdasági szerepét. Valójában a tőkés állam bizonyos gazdasági funkciót minden időszakban betölt, de ezek változnak a fejlődés különböző szakaszaiban. Engels ezt úgy fejezi ki: „akaratát nagyjában és egészében a polgári társadalom változó szükségletei ... végső fokon a termelőerők és a csereviszonyok fejlődése határozza meg.” A beavatkozás durva formája volt az első szakaszban az eredeti tőkefelhalmozás állami intézkedésekkel való meggyorsítása és a finomabb közvetett beavatkozás a kapitalizmus felfelé ívelő szakaszában. Ilyenek voltak a munkás- osztály fékentartása, a munkaidő szabályozása és a különböző szociális törvények. A hanyatló kapitalizmus szakaszában a monopóliumok gazdasági hegemóniájára támaszkodva a gazdasági élet szabályozására törekszenek. Pl. a monopolárak kialakítása és tartása az árumozgás befolyásolását kívánja meg. A monopóliummal az anarhikus tőkés gazdaságban megjelennek a szervezettség elemei. A kapitalizmus alapvető ellentmondásának kiéleződése következtében a monopóliumok a gazdasági élet befolyásolására mindinkább igénybeveszik az államot. A monopolkapitalista fejlődés tehát magában rejti az állammonopolista kapitalizmus tendenciáját. Kialakul az állami beavatkozás közvetlen nyílt rendszere. AZ ÁLLAMMON OPOLIZ- MUS kialakulásának megvannak a történelmi szakaszai. Az első szakasz az első világháború időszakában a hadi- gazdálkodás következtében kezdődött, majd a második szakasz az 1929—33-as válságKAZALFÚRÓ Pettkó Zsigmond, a Veszprémi, Állatni Gazdaság dolgozója, a híres balatonfüredi „ezermester”, aki már számos gazdasági kisgépet és szerkezetet konstruált, elkészítette az ország első kazalmintavevő készülékét. Ennek különösen az állattenyésztő gazdaságokban veszik nagy hasznát, ahol a szérűskertekben hosszú hónapokig álló takarmányoskazlak állapotát eddig nem tudták megfelelően figyelemmel kísérni. Az új kazalmintavevö — amely vágófejjel ellátott összeszerelhető csövekből, villaszerű állványokból és kézi hajtókarokból áll — igen egyszerű, könnyen kezelhető. A készülékkel belefúrnak a kazalba, és teljes szélességben eredeti, préselt mintát vehetnek. így idejében észlelhető a beázás, a befülledés és a begyulladás. A kazalmintavevő készüléket több nagyüzemi gazdaságban kipróbálták, és sikerrel alkalmazták. INGYENES TANFOLYAMOK KEZDŐDNEK 1969. JANUÁR 15—30. KÖZÖTT MOVEZETŐKÉPZŐ kőműves és ács szakmunkások részére Kecskeméten és Cegléden KŐMŰVES SZAKMUNKÁSKÉPZŐ Kecskeméten, Cegléden, Baján, Kalocsán és Kiskunhalason. ACS-AU.VANYOZÓ SZAKMUNKÁSKÉPZŐ Kecskeméten. ÉPÍTŐIPARI GÉPKEZELŐ TANFOLYAM Kecskeméten, Cegléden és Baján. LOKOMOBIL KAZANFOTŐKÉPZö Kecskeméten és Baján. A tanfolyam ideje alatt kereseti lehetőséget, szállást, ebédet, munkaruhát nyújtunk. Szabad szombat. Az érdeklődők levelezőlapon kérjenek tájékoztatót. Bács—Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat Kecskemét, Klapka u. 34. ból való kilábalás érdekében tett állami intézkedésekben jelentkezik. A harmadik szakasz a második világháború hadigazdálkodásában alakul ki (amikor az állam hadiüzemekbe óriási összegeket ruház be), végül a negyedik szakasz a második világháborút követő időszak, amikor tudományos-technikai forradalom a termelőerők fejlődésében újabb szakaszt nyit meg. Az állammonopolizmus ebben az időszakban válik rendszerré. A háborúk és az 1929—33-as válság mint ideiglenesen ható okok, tényezők szerepeltek. Az állandóan ható okok, tényezők a monopolkapitalizmus ellentámadásainak éleződéséből és a termelőerők fejlődéséből következnek.. Konkrétabban, az államot a következő okok késztetik a beavatkozásra: — A tudományos-technikai forradalom (különösen olyan iparágakban, mint az atomipar, villamosenergia-terme- lés, bányászat olyan nagy természetű beruházásokat tesz szükségessé, amiket a magántőke nem képes finanszírozni. — Az ilyen iparágakban bizonytalan a kereslet és a profit alakulása. A tőke megtérülése meghosszabbodik, ugyanakkor a gyors technikai fejlődés következtében a termelés (kínálat) és a kereslet szerkezetében viszonylag rövid idő alatt nagy eltolódás következik be. így a termékek realizálása bizonytalanná válik. — A termelés nagyfokú társadalmasítása következtében elmélyül sok iparág függősége, ami szükségessé teszi a gazdasági folyamatok fokozottabb irányítását, befolyásolását. — A termelőerők fejlődése súlyosbítja a piacproblémát, amelyen segíteni csak állami beavatkozással lehet. Mint látni fogjuk, az állam a nemzeti jövedelem tekintélyes hányadának átcsoportosításával növeli az összkeresletet. AZ ÁLLAMMONOPOLISTA KAPITALIZMUS LÉNYEGE: a tőkés állam gazdaságpolitikája, illetve a tőkés termelési viszonyok legmodernebb formája. A tőkés állam és a monopóliumok erejének egységes mechanizmussá való összefonódása. Rendeltetése a tőkés újratermelés befolyásolása, . a kapitalizmus fenntartása, a profitszerzés feltételeinek biztosítása. E meghatározásból következik további feladatunk: az állami beavatkozás főbb formáinak, illetve azok hatásának vizsgálata, a termelési viszonyok és az újratermelés alakulására a második világháború után. Fontos szerepet töltenek be az államosítások, illetve az állami üzemek, különösen a fejlett európai országokban (pl. Angliában teljesen állami tulajdonban vannak a közvetlen hadicélokat szolgáló üzemek, illetve a villamos energia, a gáztermelés, a vasút, a belvízi hajózás, a távközlés). 1956-ban az állami vállalatok termelték az állami össztermék 20%-át. Franciaországban a villamos- energia-termelés, a gáz- és széntermelés, a vasúti és a légi közlekedés teljesen állami tulajdonban van. Az összberuházáson belül az állami vállalatok súlya viszonylag magas. Egyes országokban a 60-as években (Anglia, Ausztria, Olaszország) eléri a 30%-ot. Ez az állami tulajdon nem szocialista, hanem tőkés jellegű, a tőkések ezen belül a monopóliumok érdekeit szolgálják, a magánszektornak vannak alárendelve. Mégis bizonyos éltérés van szerepében, jellegében, az utóbbival szemben. Míg a magántőke esetében a meghatározó a minél több profitszerzés, addig az állami szektorban általában a profitnak kis szerepe van, nem ez működésének célja. Éppen ezért a profitráta ingadozására kevésbé reagál, a ráta csökkenése esetén is tovább növelheti a termelést, fokozhatja beruházásait. Ezt lehetővé teszi az a körülmény, hogy a beruházásokat az állam költségvetésből fedezi, melynek segítségével jelentős mértékű nemzeti jövedelmet csoportosít át. EZ A KÖRÜLMÉNY különösen nagy jelentőségű a gazdasági válság megelőzése, vagy elmélyülésének megfékezése szempontjából. Az állam termelést bővítő intézkedései részben ellensúlyozza a magántőkés beruházások visszaesését, kedvezően hatnak a foglalkoztatásra és a fizetőképes keresletre. Jelentősen megnövekszik az állami alkalmazottak száma. A tőkés állam így közvetlenül áll szemben nagy tömegű dolgozóval, mint kizsákmányoló. Az újratermelés befolyásolása, a gazdasági válság elleni küzdelem legfőbb eszköze a költségvetési politika, melyet fentebb már érintettünk. A legnagyobb tőkésországokban a nemzeti jövedelem nagyon jelentős részét csoportosítják át adózás útján. Pl. 1963-ban az USA-ban 33,9%-át, Franciaországban 47,2%-át, az NSZK-ban 48,2%-át, Angliában 41,1%-át. A KÖLTSÉGVETÉSI ELVONÁS főleg az adók útján történik. Az állam megadóztatja a dolgozók jövedelmét és a tókés profitot is. A profitot közvetlenül terhelő adókon túl a béradók és közvetett adók (forgalmi adók) is jelentős mértékben a profitot terhelik, mivel ez esetben a dolgozók gazdasági harcukkal igyekeznek elérni a bérek emelkedését, ami a profit csökkenését eredményezi. Dr. Gönczi László (Folytatju-k) Reformmérleg A közelgő év vége külön is aláhúzza a Szakszervezetek Országos Tanácsa szerdai ülésének fontosságát. Az év utolsó néhány hete alkalmas arra, hogy számvetést készítsünk a mögöttünk levő tizenkét hónap eredményeiről, tanulságairól. Az eredményes vizsgálat szövi át a SZOT elnökségének jelentését az üzemi és szakszervezeti demokrácia helyzetéről, a vállalati, üzemi, intézményi szakszervezeti szervek tevékenységéről, a hatáskörök gyakorlásának tapasztalatairól. Közismert, hogy a szakszervezetek XXL kongresszusának határozata az egyik legfőbb feladatként jelölte meg a vállalati, üzemi, intézményi szak- szervezeti szervek munkájának erősítését, az üzemi és szakszervezeti demokrácia fejlesztését, hogy hatékonyabban védjék a szakszervezeti tagság, a dolgozók törvényes jogait, és elősegítsék kötelességeik teljesítését. Bár a célkitűzések teljes megvalósítása hosszabb folyamat, és a messzemenő következtetések levonására a kongresszus óta eltelt idő még nem elegendő, bizonyos tanulságok máris kínálkoznak. Kétségtelen tény, hogy az egész szakszervezeti mozgalom dicséretesen cselekvő módon vett részt az új gazdaságirányítási rendszer előkészítésében és bevezetésében. Méltán állapította meg a SZOT elnöksége, hogy a gazdasági élet legkülönbözőbb területein működő szakszervezeti aktivisták felelősséggel és nagy odaadással tevékenykedtek a konkrét tennivalók kidolgozásában, széles körű ismertetésében és megvalósításában. A szakszervezeti mozgalom tervszerűen készült fel arra is, hogy vezető-irányító tevékenysége az új gazdasági mechanizmus követelményeihez igazodjék. Nagymértékben megnövekedett a különböző szakszervezeti szervek önállósága, hatásköre és jogköre, s a korábbinál lényegesen nagyobb szerepet kapott a szakszervezeti tagság a helyi kérdések eldöntésében. Ilyenformán tovább bővült az üzemi és szakszervezeti demokrácia érvényesülésének lehetősége és feltétele. Aki akárcsak ebben az esztendőben fokozott figyelemmel kísérte közéletünk alakulását, kétségkívül tapasztalhatta az egészséges közhangulatot, a közösség ügyei iránt megnyilvánuló figyelmet, érdeklődést. Éppen ezért nem is meglepő, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsa ülésén talán a legtöbb szó az üzemi és szakszervezeti demokrácia érvényesülésének tapasztalatairól hangzott el. Általános vélemény, hogy az új gazdaság- irányítási rendszer első esztendeje során a dolgozókban tovább erősödött a tulajdonosi szemlélet, nőtt érdekeltségük és felelősségük saját társadalmunk alakításáért; mindnyájunk előbbrehaladásáért. Az idei tapasztalatok közé tartozik a többi között az is, hogy éppen az anyagi érdekeltség erősödése miatt megnőtt a gyárakban, üzemekben, a vállalatoknál dolgozók egymásra utaltsága. Ez abban is megnyilvánult, hogy a gazdasági vezetők jobban igényelték a dolgozók kezdeményezéseit, ezek viszont nagyobb érdeklődést mutattak a vállalat ügyei iránt, hiszen keresetük függ a vállalati eredményektől. Természetesen hiba lenne elhallgatni azt, hogy akadtak vélemények. amelyek szerint az üzemi és szakszervezeti demokrácia kiterebélyesedése némelykor lassítja a munkát, nem mindig lehet összeegyeztetni a korszerű vezetési követelményekkel. A SZOT elnökségének jelentése határozottan szembeszállt az ilyen álláspontokkal, hangsúlyozva, hogy ezek a nézetek leszűkítik az üzemi demokráciát a már eldöntött termelési kérdések ismertetésére, és a dolgozók számára legfeljebb annyit „engedélyeznek”, hogy azok megvitassák a végrehajtás módjait. Ezzel szemben az üzemi demokrácia helyes gyakorlata feltételezi, hogy a feladatok kitűzésébe, a termelési, fejlesztési koncepciók kialakításába, a döntésekbe is bevonják a kollektívát, helyt adjanak a vitának, az eltérő vélemények kifejtésének. Mindez ugyanis elősegíti a helyes döntést, gondolkodásra, kezdeményezésre serkenti a széles tömegeket, értékes segítséget jelenthet a gazdasági vezetőknek. Ha meg kívánnánk határoz? ni röviden, csupán néhány mondatban, hogy miben látta a SZOT-tanácskozás az üzemi és szakszervezeti demokrácia gyakorlatának lényegét, azt mondhatnánk, hogy a társadalmi és az állami-gazdasági szervek összehangolt tevékenységében. A szakszervezeteknek fel kell lépniük, állást kell foglalniuk minden — a dolgozók élet- és Munkakörülményeit érintő — kérdésben, mert ezt várják tőlük a munkások, így tudnak hozzájárulni a párt politikai célkitűzéseinek megvalósításához. Ugyanakkor tevékenységük minden formájával serkenteniük kell a dolgozók kezdeményező készségét, felelősségét, aktivitását. A gazdasági vezetőknek pedig semmiképpen sem helyes lemondani a szakszervezet segítségéről, hanem velük együttműködve kell megoldaniuk az új esztendőben rájuk háruló feladatokat. Tudjuk, hogy 1909 még több lehetőséget kínál, mint a most mögöttünk levő esztendő, következésképpen mind a szakszervezetekre, mind a gazdasági vezetésre — együtt a dolgozók széles tömegeivel — több munka is vár. S természetesen ennek megfelelő nagyobb erkölcsi és anyagi elismerés. Olcsóbb, mint a piacon A kereskedelem egyik legfontosabb feladata az áru- választék bővítése. A Dömsödi Fogyasztási Szövetkezet ezért Söröskancsógyűjtemény A SOPRONI SÖRGYÁR IGAZGATÓJÁNAK SÖ- RÖSKANCSÖ- GYÜJTEMÉNYE IDEGENFORGALMI NEVEZETESSÉGNEK SZÁMIT GYÖR- SOPRON MEGYÉBEN: KÉPÜNKÖN: NÉHÁNY KÜLÖNLEGESSÉG A NEVEZETES GYŰJTEMÉNYBŐL. fejleszti kapcsolatait más termelő üzemekkel. Ebben az évben megállapodást írtak alá a kiskunlacházi Vegyesipari Ktsz cipészrészlegével. Innen szerzi majd be a férfi- cipők zömét a dömsödj szaküzlet. A dunaújvárosi ktsz termékei közül gumicsizmát vásárolnak. A szükséglet 700 pár s ezt is, akárcsak a cipőket, előnyösebb feltételek mellett szállítják a gyártó ü?emek, mint közvetve, a kereskedelmi szerveit. Az effajta árubeszerzés egyes cikkek esetében még a fogyasztói árakra nézve is kedvező. A dömsödiek például mintegy 3 ezer vágni- való csirkét árusítottak kilogrammonként tíz forinttal olcsóbban, mint a piaci ár. Hogy miért? Mert a tsz, illetve az állami gazdaságok állományából olcsóbban jutottak hozzá. Ennek köszönhető, hogy a zöldségesbolt, amely évek óta ráfizetéssel működött, a helyi mezőgazdasági termékek felvásárlása után az idén már gazdaságosabban látja el a környék lakóit.
