Pest Megyei Hírlap, 1968. december (12. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-13 / 292. szám

MECrFí zKíritm 19t»8. DECEMBER 13., FENTEK VI RÁG VASÁR NAP ÚJ MAGYAR FILMET FORGATNAK Film készül névtelen falusi emberekről, akikből oly sok volt mindig a nagy mozgások, a forradalmak sűrűjében. Gyöngyösi Istvánt, a fiatal írót és rendezőt egy 1919-es té­ma — Simon pap balladája — ihlette a Virágvasárnap meg­írására. Nem csoda, hiszen már a ballada első strófája is megragadja a képzeletet: „Akácfára rászállott a vadgalamb Hármat kondult toronyban a nagyharang Hej, Simon pap, Simon pap Komenista Simon pap Krisztus Jézus árulója. nem te vagy". Olykor 300—400 stáb étá­val, 96 színésszel dolgozik a SIMON PAP SZEREPÉBEN FRANTISEK VELECKY, A POZSONYI SZÍNÉSZ rendező és Széchenyi Ferenc operatőr. A film magvát két testvér — Urénusz kommunis­ta tanító és Simon pap, a .,Nyitott kapu” szekta vezető­je — párharca képezi. Velük együtt, mellettük mozdul a falu népe. S amikor arra ke­rül a sor, sok-sok tiszta szán­dékú, becsülletes ember fel­áldozza magát az eszméért. A film talán legizgalmasabb jelenetét Eger fölött egy ho­mokbányában forgatták. Az összefogdosott emberek, hívők és kommunisták egy csoport­ban tartják a csigáról lógó fa­rönkök kötelét. A rönkök alatt 10—12 ember van egymáshoz kötözve. Fejük fölött ott lóg a borzasztó teher, amely min­den pillanatban rájuk szakad­hat. Csak az kell, hogy a kö­telet tartók közül valaki ne bírja tovább. Az egyensúlyt ravaszul úgy számították ki a hóhérok, ha egy ember elen­gedi a kötelet, akkor lezuhan a súly. És várnak. A fehérterrorista különítményes főtiszt sétálva cigarettázik. Tudja, előbb- utóbb úgyis lezuhan a fa és agyonüt néhány embert. Tud­ják ezt a megkötözöttek is és azok, akik a kötél végét tart­ják erejük megfeszítésével. A főtiszt nyugodt, az embe­rek egymást végzik ki. ö csak szemléli, ellenőrzi a „kísérle­tet” —, emberei biztosítják annak sikerét — tanulmányoz­za a halálraítéltek lélektanát. A kötéltartók között ott van Urénusz, a komunista tanító, a falu paraszt-, cseléd-forra­dalmáraival és a hívőkkel együtt. Végül hozzájuk csatla­kozik Simon pap is, aki virág- .gal és minden fegyver elégeté­sével akart jobb világot te­remteni. Sikertelenül. Urénuszt Tóth Benedek ala­SATORALJAUJHELY Gyermeküdülő a Várhegyen A Szakszervezetek Országos Tanácsa Sátoraljaújhelyen a város fölé magasodó Várhe­gyen, festői szépségű környe­zetben építi fel 512 személyes nyári gyermeküdülőjét. A húszmillió forintos beruhá­zással épülő telepen pavilön- rendszerű épületekben helye­zik , el a májustól szeptembe-. .rig üdülő gyermekeket, akiket elsősorban az Alföldről hoz­nak a hegyvidékre­Kecskeméten a Toronyház Étteremben kedden és szer­dán hat megye — Bács-Kis- kun, Békés, Csongrád, Hajdú- Bihar, Pest és Szolnok — ven­déglátóipari vállalatainak konyhaművészei vetélkedtek. Az alföldi szakácsmesterek 18 ételkülönlegességgel vettek részt a vetélkedőn, a verseny „mezőnyében” a többi között ott volt a magyaros töltött to­jás, a csípős betyárfalat, a jászkunsági sertéskaraj. BÜS KATALIN, A FILM ANNÁJA kítja, Simon pap szerepében vendégszínész, a pozsonyi Frantisek Veleckyt látjuk majd. Harmadéves főiskolás lány, Bús Katalin formálja a női főszerepet, Barna Annát, akiről a ballada így szól: „A kínzóknak rakott tőre • de éles Barna Anna keszkenője de véres.. Izgalmas, lírai-balladai hangvételű film ígérkezik a forgatókönyv és az eddig lá­tottak alapján, nagy várakozás előzi meg a tavaszi bemutatót. Alexa Ferenc Hol „szorít" a cipő? Baj van a minőséggel — Eredménytelen reklamációk Panaszos levél ügyében ke­restük fel Nagykőrösön Né­meth Ambrust, az áruház ve­zetőjét. A levélben egy vevő arról panaszkodott, hogy a né­hány- napja vásárolt cipője talpa levált. Több hasonló jel­legű panasz is érkezett! — Jogosak-e a vevők pa­naszai — hangzott az első kérdés. — Részben — sajnos —. igen. ' A ragasztott cipők nem bírják a strapát. Az az igazság, hogy műanyag­iparunk, de a bőrfeldolgozó ipar sem rendelkezik .megfe­lelő anyagokkal. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a vevők £ Postabontás A vezérigazgatóság gondolt rá? Az új postai díjszabályzatot nem találjuk az új naptárak­ban. A lakosság tájékoztatása érdekében jó lenne egy külön kiadványban sokszorosítani és terjeszteni a postahivatalok­ban, egyszerű formában, hogy jól meglapuljon a tárcában vagy az íróasztalfiókban. Mayer Béla Gödöllő-Máriabesnyő Posta Vezérigazgatóság, dr. Száva István: Kétféle kiadványt bocsátot­tunk közre. Az egyik 2 Ft-os áron kapható a Bajcsy-Zsi- linszky úti hírlapboltban és a postahivatalokban. Ebben megtalálható a hivatalos ren­delet, 16 oldalon a részletes díjak. Milliós példányszámban Karácsonyi magnóakció A Budapesti Rádiótechnikai Gyár és a RAVILL nagykeres­kedelmi vállalat közösen ka­rácsonyi magnóakciót rendez. A december 31-ig vásárolt négysávos M 14-es típusú BRG magnetofon garanciaidejét egy évről 18 hónapra emelték fel. Az M 14-esre egyébként a RAVILL árengedményt is adott a kiskereskedelmi válla­latoknak. A Bajcsy-Zsilinszky úti Echo üzletben az eddigi 3300 forint helyett 2980 fo­rintért árusítják a készüléket. „Zajtalanított parketta A szombathelyi mozaik­parketta üzemben a budapesti és a győri házgyárak megren­delésére újfajta mozaikpar­kettát állítottak elő. A kétsze­res vastagságú lapok felületét poliészterlakkal vonták be, a betonpadlóval érintkező alju­kat pedig 50 milliméteres ko­pogásgátló gumiréteggel látták el. Az így zajtalanított par­kettának valószínűleg nagy si­kere lesz a lakók körében. propagandaanyagot is osztot­tunk hírlapterjesztők útján. Tudomásom szerint, kérésére most is adnak bármely posta- hivatalban. De ha véletlenül valahol már nincs, adok egy címet, ahol bármikor kaphat­nak az érdeklődők: Postaügyi Értesítő Expedíció, Budapest VII. kér., Verseny u. 26. Tele­fon: 429—946. Békétlenség a Pax golyóstollat Az Országos Piackutató In­tézet harmadszor rendezte meg az „Aruk Fóruma” kiállí­tást, amelyet csütörtökön nyi­tottak meg az intézet Nagyme­ző utca 20. szám alatti bemu­tatótermében. A kiállítás de­cember 21-ig tart nyitva. A Fórum őszi pályázatára a KERMI-hez 167 cikket küldték be a vállalatok. Ebből a szigo­rú minőségi vizsgálaton 49 megbukott, időközben 10 ter­mékkel „visszakoztak” a válla­latok. Végül is a Kiváló Áruk Fórumának minősítő bizottsá­ga 36 üzem 86 gyártmányának adta meg a kitüntetést, a ki­váló minőséget tanúsító meg­különböztető jelzés használa­tára az engedélyt. A kiállítással kapcsolatban az Országos Piackutató Intézet értékelte a Fórum tevékenysé­gét. Egyebek között megállapí­totta, hogy a vevők elégedettek a kitüntető jelzéssel ellátott cikkekkel. A Fórum az elmúlt időszak alatt már ellenőrizte az általa minősített terméke­ket, s azt tapasztalta, hogy egy-két kivételtől eltekintve, most is megfelelnék a Fórum magas mércéjének. Megvonták például a kitüntetést a Pest megyei Irószergyártó Vállalat Pax golyóstollától mindaddig, amíg az ellenőrzés és a vevők által kifogásolt hibákat nem szüntetik meg. elsősorban a finomabb, véko­nyabb talpú cipőket keresik. De a tapasztalat ugyanakkor arról is tanúskodik, hogy ezek a cipők a mindennapi haszná­latban gyorsan tönkremen­nek. Ha valaki négyszer-ötször felvesz egy ragasztott tal­pú cipőt, csaknem biztos lehet benne, hogy leválik a talpa. — Egy cipő ára egy mun­kás átlagos fizetésének 10—20 százaléka. Aki cipőt vásárol, jogosan várja tehát, hogy jó árut kapjon. — Ez igaz. Egy csaknem tíz évvel ezelőtti belkereskedelmi miniszteri utasítás a cipők jótállási idejét hat hónapban szabja meg. Jelenleg viszont alig talál finomabb kivitelű, könnyebb cipőt, amely ez idő alatt tönkre ne menne. — Naponta egyre többen fordulnak reklamációval a nagykőrösi áruházhoz is. Meg­történik, hogy tíz-tizenkét ve­vő tér vissza, és ezek többségé általában azonos fajtájú cipő­re, illetve csizmára panaszko­dik. Kerültek tehát egészen rossz sorozatok is az áruházba? — Igen. A nagykereskedelmi válla­latok azonban — de a gyártó cégek is — eléggé felületesen kezelik ész­revételeinket. Jelenleg az a helyzet, hogy amíg a korábbi években gyer­mekcipők adtak okot a pa­naszra és reklamációra, ezek­ben a hónapokban a felnőttek is egyre sűrűbben hozzák visz- sza a maguk számára vásárolt, néhány napig viselt lábbeliket. Ezek a panaszok nem min­dig jogosak. Előfordul, hogy valaki kéthónapi használat után próbálja újjal kicserélni a nálunk vásárolt cipőt. — De ha az ilyen vevők meg lennének győződve róla, ! hogy a cipők és csizmák élet- ! tartama hosszabb, akkor ta- ■ Ián nem használnák fel indo- ! kolatlanul ezt a cserelehetősé­get. — Ebben is igaza van. Saj­nos, cipőiparunk az utóbbi időben nem kényeztet el ben­nünket jó minőségi áruval. — Önök továbbítják a nagy­kereskedelemnek a panaszo­kat? Az áruház vezetője keser­nyésen elmosolyodik. — Csaknem naponta. Ennek ellenére, eszi, nem eszi alapon, továbbra is hasonló minőségű árut kapunk. Eddig tartott a beszélgetés. Megnyugtató választ tehát sem az újságíró, sem a pana­szosok nem kaptak. Mégis le­írtam ezt a beszélgetést, — még ha nem is remélem, hogy a jövő héttől kezdődően csu­pa jó minőségű lábbeli érke­zik az üzletbe: Mert az új gazdasági me­chanizmusban az is törvény, hogy megfelelő ellenértékért, jó minőségű árut adjanak a vevőnek. Olyan cipőt, amelyet viselni is tud — tovább, mint egy hétig. Karai László Furcsa történet A betonszalag bal oldalán házak álltak. Már messziről látszot­tak, kiemelkedve a végtelenbe vesző síkból. Bokornyi ház, össze­bújva, mint a csirkék. Szürkült. A kocsi egyenletesen futott. Még nem gyújtotta meg a lámpákat, ezért, csak ahogy közelebb ért, látta meg a két asszonyt. Verekedtek. Ruhát, bőrt, húst, hajat téptek. Mint akik közül az egyiknek ott kell maradni. Fékezett, a kocsi port kavarva állt meg a padkán, belökte a rozoga lé­cekből szegezett kaput, s rájuk kiál­tott: hagyják abba. Az egyik magasabb, csontosabb volt. A másik alacsonyabb, termete­sebb, vastag csípőjű. A kendő már lecsúszott a hajukról, a szürke szá­lakból néhányat a veríték a homlo­kukra tapasztott. A kopott, szinét vesztett kardigán egyik ujja tépet- ten tátogott a csontoson. Szétlökte őket. A két nő az öklelés báva ká­bulatából csak most látszott ocsúd­ni. — Mit csinálnak?! Bolondok ma­guk?! Gyűlölettől homályos szempárak néztek rá. — Ki maga? A termetes kérdezte. A csontos li­hegett, látszott, a másik erősebb. — Miért verekednek? Asszony lé­tükre? — Menjen a..: A termetes asszony tárgársága annyira meglepte, hogy villanásnyi időre kizökkent magabiztosságából. Azután ráförmedt a nőre: — Ocs- mány szája van, hallja-e?! A termetes tüzelt: — Ki. maga? Ez az én kertem, az én házam! Azért mert fehér inge van... — kinézett az útra, a kocsi láttán elbizonytala­nodott, de éppen ezért még emel­tebb hangon folytatta — ... meg ótón .jár... ' Kiköpött. A férfit elfutotta a méreg: — Hall­ja-e, nyughasson, mert szájon vá­gom ...! Ha nincs eszénél, ha a szép szó nem használ! S írni kezdett a csontos. Inkább csak befelé, keservesen, könnyet alig hullatva, de egész teste ráz­kódott bele. A termetes, kihasznál­va, hogy a férfi csak a csontosra fi­gyel, nekiugrott a másiknak. Bele­markolt a hajába, mire az felsikol- tott, ez meg közben, mintha pankrá- torkodott volna valaha, belerúgott. A férfi kemény marokkal elrántotta a termeteset, a nő, dühében, úgy vé­gigmarta a kezét, hogy ösztönösen felszisszent. Látta, bqrén piros csöp- pek buknak ki. Most már erőből fog­ta meg az asszony kezét, úgy, hogy az megroppanó derékkal hátratán- torodott. Elengedte, s míg zsebken­dőt húzott elő, hogy kezefejére szo­rítsa, azt kérdezte: — Kik maguk? Vadállatok? A csontos már futott. Át a fölásott kerten, kivörösödött magasszárú ci­pője fonnyadt, vizes faleveleket gyűrt a puha földbe. A termetes utá­na rikoltott: — A beledet kitapo­som ... Csak, most, hogy egészen kö­zel volt hozzá az asszony, érezte meg a pálinkaszagot. Hallotta, a háta mö­gött ajtó nyílik, ösztönösen hátrafor­dult, ki jöhet a házból. Egy pillanat- , ra megmerevedett. Karcsú, magas, szőke lány állt az ajtciben. s ahogy lépett egyet, tisztán kivehette arca klasszikusan szép vonásait. A lány, K mintha nem is látná az asszonyt, a férfihoz lépett, s a kezét nyújtotta: — Jó napot, vagy inkább jó estét. A termetes nő kapkodva szedte a levegőt. — Részeg — mondta a lány, úgy, mintha a levegőről beszélne. — Kicsoda? — Az anyám. Krákogott zavarában. „Az anyám”. Hová, miféle bolondok há­zába került? Jobb híján azt kérdez­te: — És a másik? A lány picit elmosolyodott: — A nőném. Anyám húga. — De hát... — Jöjjön be — mondta a lány, s a ház felé indult. I égi, szokványos parasztház. Kö­zépen a konyha, kétfelé szoba. A konyhában tűzhely, előtte ke­rek vesszőkosárban kukoricacsutka, eltördelt gally, falvédő, asztal, négy székkel, kopott festékű konyhaszek­rény, pöttyös bögrék az üveges része mögött. Volt ideje körülnézni, mert a lány az asszony tuszkolta befelé, vállánál fogva tessékelte be az egyik szobába, odabenn mondott valamit, s amikor kijött, ráfordította a kul­csot. A másik ajtóra mutatóit: — Tessék. A szobában, mintha a kony­ha kontrasztja lenne, modern búto­rok, könyvespolc, torontáli szőnyeg. Televízió. A lány leült, s mint aki kitalálta a férfi gondolatát, azt mondta: — üljön le maga is. És ne féljen, nem bolondok házában van. Bár ahogy elnézem — s tekintete vé- gigsiklott a férfi jól formált alakján —, ott is nyugodtan ellehetne ... 'A férfi most nézte csak meg iga­zán. Olyan kigyúló fényekkel a sze­mében, hogy a lány riadtan elkapta tekintetét — Ne .., ne ... — mondta dadogva a lány, mintha valami szörnyű történne vele, de tovább nem tudta folytatni a mondatot, mert a férfi, odalépve, s fölemelve a U fotelból, magához húzta, s megcsó­kolta. A lány pillanatig ott maradt, a melléhez simulva, s amikor hátra­lépett, alig lehetett hallani a hang­ját: — Ki maga? A férfi elnevette magát: — A kertben is ezt kérdezték tőlem. Csak nem maga. Egy ember vagyok, aki erre járt. És aki nem állhatja, ha emberek verik egymást. A lány lehajtotta a fejét. A férfi, hogy segítsen a zavart csöndet föl­oldani, gyorsan azt mondta: — Nem a maga szégyene. Minden ember magáért felel. jra rátapadt sugaraival az arcá­ra a kék szempár, s a lány, mintha nem is hallotta volna, mit mond a másik, újra megkérdez­te: — Ki maga? A férfi megnézte. Szép arc, töké­letes alak, ha a filmvásznon jelen­ne meg, fölszisszenne a nézőtér, ki ez a nő? Tudta, hogy észnél van, hogy mindez igaz, a port kávaró fé­kezéstől odáig, hogy most itt ül a lánnyal, hogy percekkel ezelőtt meg­csókolta, s hogy ezt a csókot soha nem fogja elfelejteni. De miért csó­kolta meg,. miért nem lökte el a lány, miért állt meg a kocsival, miért verekedett a két nő, mi ez az egész? — Maga szép. A lány szemét könny futotta el. Makacsul, mint egy eszelős, újra _azt kérdezte: — Ki maga? — A nevem- akarja tudni? A fog­lalkozásom? A lakhelyem? A lány kezéért nyúlt, megfogta, érezte, hogy remeg markában a for­ró két kéz. míg tenyerük összesimul. — Elviszlek innét. Akarod? — Akarom — suttogta a lány. Odakintrc' furcsa k""tá!ás jutott a fülükbe A rés-?' öregasszony énekelni kezdet', s sz: Tytalan tak­tusokat vert a rázárt ajtón. Mészáros Ottó KECSKEMÉT A körösi haimáj és a ceglédi mészárosrostélyos sikere . Az öttagú bíráló bizottság a j csongrádi módra készített fo- I gasszeletet, a debreceni töltött flekként és a szatymazi túrós­gombócot sorolta a legjobbak közé. Készítőjük Koha Csaba, a debreceni Alföldi Vendéglá­tó Vállalat szakácsmestere. Ugyancsak sikert aratott a kö­rösi módra készített halmáj, valamint a ceglédi mészáros­rostélyos.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents