Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-10 / 264. szám

1968. NOVEMBER 10., VASÄRNAP--------------------------------------------------------------------------------->v \ H ETI KOMMENTAR A tanácsadók tanácsadója A héten folyóirat alakú füzetkét hozott a postás, s ta­gadhatatlan örömmel vette azt kézbe a címzett. Ha lassan, ha lépésről lépésre is, de haladunk — a füzetke is ezt bi­zonyítja — nehéz dolgaink egyikében, a pályaválasztás elősegítésében. A füzetke ugyanis a Munkaügyi Miniszté­rium kiadványa, s a pályaválasztásban közreműködők ta­pasztalatainak országos elterjesztését kívánja szolgálni, s a tervek szerint azután minden negyedévben megjelenik. Eljut a különböző iskolák vezetőihez, pályaválasztási fele­lőseihez, a megyei tanácsadó szolgálat tagjaihoz, mind­azokhoz tehát, akik ezt a nem túl hálás, de rendkívül fon­tos munkát vállalták. A tanácsadók tanácsadójának joggal nevezhető füzetet valós igény hozta létre. Esztendők tapasztalatai igazolták, hogy a pályaválasztás fontossága, társadalmi szerepe alig­ha becsülhető túl. s éppen ezért több s főként sokoldalúbb segítségre van szüksége azoknak, akik vállalták a jövőjük­ről döntő fiatalok okos istápolását. E segítség igen hasznos formája a kiadvány, hiszen a tapasztalatok, módszerek közzététele országos méretekben befolyásolhatja a további munkát, azaz: elősegíti az elvi álláspontok egységét s a gyakorlati teendők sokoldalúságát. Ha valamikor, mostanában igazán nincs könnyű dolga a pályaválasztásban közreműködőknek. A népesedési csúcs, a demográfiai hullám, ahogyan a szaknyelv jelöli az ötvenes évek első felében született gyermekek népes kor­csoportját, most jut el a pályaválasztás kapujáig, most, ezekben az esztendőkben dönt arról, hogy: merre is to­vább? Nem szükséges elismételni azokat a közismert igaz­ságokat, hogy mindenfajta divat ellenére sem lehet min­denki orvos, autószerelő, pincér, női fodrász, a táncdaléne- kességről már nem is beszélve... A népgazdasági munka­erő-szükségletben nem a divat, hanem a szigorú realitás szabja meg az arányokat. S tény, hogy a pályát választó mintegy kilencszázezer gyermek — az 1952—1956 között születettek korcsoportjáról van szó — kétharmadának a fizikai munka, a szolgáltatásban végzett tevékenység kí­nálja a kenyérkereset lehetőségét. A fizikai munka, ame­lyet a szülők egy része — és nem is kis része — méltatlan­kodva utasít el, fölháborodva kér — követel! — mást, mert egész egyszerűen nem akarja tudomásul venni a tényeket. Nehéz pályaválasztási tanácsadói munkát végezni? Na­gyon nehéz. Az állam a legutóbbi két esztendőben nagy erőfeszíté­seket tett annak érdekében, hogy minden fiatalnak bizto­sítsa a munkalehetőséget, az elhelyezkedést. Pest megye maga s a főváros még inkább, bőségesen kínálja az elhe- 1 lyezkedési lehetőséget, ám: nemcsak népszerű foglalkozá­soknál! Mert kell autószerelő is, de — kőműves is! Szük­ség van kozmetikusra, de — bádogosra is! Azaz: ne úgy akarjanak jót tenni csemetéjükkel a szülők, hogy irreális vágyakat' tápláljanak bennük, hanem úgy, hogy igénybe veszik a pályaválasztási tanácsadás minden fölkínált se­gítségét, s a reális lehetőségek alapján választják ki a leg­megfelelőbbet. i A füzetke, a tanácsadók tanácsadója, apró jele annak, hogy mindjobban fölismerjük eddig másodrangúként ke­zelt föladataink elsőrangúságát. így a pályaválasztás je­lentőségét is. A mai pályaválasztás ugyanis döntő tényező annak kialakításában, milyen lesz a holnap népgazdasága, s egyik meghatározója annak is, hogy majd miből élünk?! Krónikás V ___________________________J D ér csípte meg a paprikát Dél-Magyarországon „mindenki“ szárít Megmozdult a vácegresi állóvíz A szovjet mezőgazdasági miniszter Budapesten V. V. Mackevics, a Szov­jetunió mezőgazdasági mi­nisztere és családja dr. Di- mény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter meg­hívására több napos baráti látogatásra szombaton ha­zánkba érkezett. A vendége­ket a Ferihegyi repülőtéren dr. Dimény Imre és fele­sége fogadta. 85 millió forint a főváros környéki községek fejlesztésére Mint már beszámoltunk ró­la, a megyei tanács a közel­múltban tárgyalta Pest me­gye jövő esztendei fejlesztési tervjavaslatát. 1969-ben csak­nem 400 millió forint áll a ta­nács rendelkezésére a külön­böző feladatok megoldására. Ebből az összegből a fővárost övező 45 község kommuná­lis, kulturális és szociális helyzetének javitására 85,9 millió forintot költenek. PÉCS Lenin-szobor Mikus Sándor kétszeres Kossuth-díjas, kiváló művész a Pécsi Városi Tanács meg­bízásából megimintázza Lenin másfélszeres életnagyságú szobrát. A szobor felavatására 1969-ben kerül sor. MŰVÉSZETI SZEMLE március 21-e méltó megünneplésére Az első magyar proletár­állam megalakulása 50. évfor­dulójának tiszteletére tanács­köztársasági művészeti szem­lét rendeznek hazánkban. A KISZ Központi Bizottsága kezdeményezte az esemény- sorozatot, amely a jubileumi megemlékezések kiemelkedő fejezetének ígérkezik: a kü­lönböző művészeti ágak mű­kedvelő művelőinek százez­reit állítja sorompóba már­cius 21-e méltó megünneplé­sére. A vörös postakocsi Krúdy Gyula egyetlen na­gyobb lélegzetű színművét, „A vörös postakocsi”-1 mu­tatják be november közepén a fővárosi Vígszínházban. A romantikus szerelmi történe­tet Krúdy Tóth Imrének, a Nemzeti Színház akkori igaz­gatójának kérésére kezdte írni az 1910-es években, de nem került színpadra mind a mai napig. fásukat és a régi rend kiszol­gálását. A haladó erők (élükön a szocialistákkal) követelték, hogy ez a jelenlegi összetételű városi közgyűlés szűnjön meg. NOVEMBER ELEJÉN or­szágszerte jelentkezett a köz­társaság követelése. Mint is­meretes, Cegléd városa ezt az elsők között javasolta. Az it­teni Nemzeti Tanács ez ügyben november 13-án megismételte elhatározását. „Osztatlan lel­kesedéssel nyilvánította ki Cegléd népe, hogy a monarchi­kus államforma helyett kíván­ja a demokratikus népköztár­saságot, élén Károlyi Mihály- lyal” — hirdette táviratuk. A köztársaság november 16-i ki­kiáltását nagy lelkesedés fo­gadta a városban. A nagy na­pon délelőtt (a szociáldemok­raták felhívására) egész Ceglé­den leállt a munka. A dolgo­zók mindenütt éltették a füg­getlen magyar államot és az új államformát, mely az ide­gen elnyomás megszűnését jel­képezte. „Éljen a Magyar Köz­társaság! Cegléd népe egyide­jűleg szintén egy szívvel-lé- lekkel kiáltja, éljen a köztár­saság!” — ilyen nagybetűs címfelirattal jelent meg no­vember 15-én a Czeglédi Újság című hetilap. November 16-án a Parla­ment előtt ünnepélyesen ki­kiáltották a Magyar Köztársa­ságot. Itt Ceglédet héttagú küldöttség képviselte. Ennek A 8000 holdas szegedi fű­szerpaprika-tájkörzetben a paprikaszedés utolsó szaka­szában a termés egy részét „megcsípte” a dér. A szak­emberek tapasztalatai szerint tagjai dr. Dobos Sándor, Beck Dezső, Urbán Pál, Horváth Il­lés, Antal Antal, Sárkány Jó­zsef és dr. Antal István vol­tak. A megtiszteltetés jele volt, hogy a ceglédi küldöttek közvetlenül Károlyi Mihály mellett ülhettek a díszemelvé­nyen. Nagy élmény volt szá­mukra az ünnepség. Hazatéré­sük után Beck Dezső lelkes hangú cikkében többek között ezt írta: „elvtársam, testvérem, szenvedő barátom, hát látod, mégiscsak eljött, mégis itt van, amiért csatáztunk, ami után vágytunk, a várva várt nagy szent feltámadás ...” valóban, a köztársa­ság KIKIÁLTÁSA a függet­len Magyarország feltámadá­sát jelentette, négy évszázados idegen uralom után. Ez a lé­pés azonban egyáltalán nem jelenthette a forradalom befe­jezését. Ellenkezőleg: a leg­több megoldásra váró feladat rendezése még hátra volt! Két­ségtelen azonban, hogy a no­vember első felében elért ered­mények biztató kezdetet je­lentettek. Éppen ezért tiszte­letre méltóak azok az állás- foglalások és cselekedetek, amelyeket Cegléd haladó erői ebben az időben a demokrati­kus forradalom sikere érdeké­ben tettek. Dr. Merényi László, a történelemtudományok kandidátusa a dércsípett paprikacsövek ki­tűnő minőségűek, de csupán rendkívül gyors szárítással menthetők meg a romlástól. Éppen ezért a szegedi pap­rika-feldolgozó vállalat most Dél-Magyarország valamennyi szárító berendezését igénybe veszi: paprikát szárít jelenleg a szegedi központi gyár föld­gázfűtésű hatalmas szárító be­rendezése, négy új Csongrád megyei községi paprikaszárító üzem, továbbá a Békéscsabai Konzervgyár, a Herbária bé­késcsabai gyógynöYényszárí- tója, sőt néhány állami gaz­daság termény-, illetve széna­szárítója is. Naponta mintegy 300 ton­nányi fűszerpaprikából pá­rologtatják el a felesleges ' nedvességet. Az idényben eddig megszárí­tott paprikamennyiség meg­haladja az 1000 vagont. A Pest megyei Hírlap ez év január 28-i számában A vác­egresi állóvíz címmel, kímé­letlenül őszinte cikket közöl­tünk. E cikk befejező részét szeretném most idézni — em­lékeztetőül — mielőtt saját mondandómat előadnám. „Ha majd a szakembert nem akarják az első héten el­zavarni, de hónapok, évek múltán igenis, fölülbírálják, és elküldik, ha nem produkál, akkor elmondhatják, hogy nemcsak a háztájinak, de a szövetkezetnek is gazdái. Ha majd a közgyűlésekre is józan fővel állít be a tagság, mert ráébredt, hogy saját helyzeté­nek okozója és kormányzója, akkor az állóvíz helyén gyors sodrású, tiszta forrás fakad.” ★ Kilenc hónappal később a „kölcsönirodában” beszélge­tünk a tsz új vezetőivel. (Sa­ját irodaházuk építését jövőre tervezik.) Dr. Juhász György elnök március 1-én, Keszthe­lyi Kamilló főagronómus egy héttel ezután. Szigeti József főkönyvelő és a kiegészítő üzemek vezetői még később kerültek a közös gazdaságba. Szomorú helyzet fogadta őket: 124 forint készpénz a kasszában, két és fél milliós mérleghiány, adósság, és ti­zenöt dolgozó tag az egész gazdaságban. Tizenöt tehe­nész, akiknek előlegét tavaly december óta saját zsebéből fizette az állattenyésztési bri­gádvezető. Volt ezenkívül két, hulló vakolatú, beázott szalmatetős istálló, egy terven felüli hitel­ből épülő harmadik, néhány hold új telepítésű szőlő, egy fűrészüzem — szakképzetlen í vezetővel —■ egy exportcso­magoló részleg és a leromlott marhaállomány. ★ — Nem szívesen beszélek a kezdetről — húzódozik az el­nök, aztán mégis kötélnek áll. — Az irodában kölcsönka­pott székek, asztalok. Az em­berek egymásnak adták a ki­lincset: Mi lesz velünk, el­nök elvtárs? — kérdezték bi­zalmatlanul és nagyokat köp­tek a padlóra. Kérdéssel vála­szoltam: otthon is így szok­ták? Elrestellték magukat, az­óta nem is fordult elő... Ki­mentem a központi majorba, látom, hogy a traktoros alig áll a lábán, olyan részeg, de nyeregbe akar szállni. Haza- küldtem. Öt is, meg a többie­ket is, akik ittasan jöttek munkába. Ma már ez is egyre inkább ritkaság... — Jött a felszabadulás ün­nepe. Ahogy illik, zenés éb­resztővel. A zenét — a bap­tista felekezet zenekara szol­gáltatta ... Az ünnepséget az első világháborús emlékmű­nél tartották. A rúdon Szent István-koronás, régi címeres zászló, angyalokkal, előtte tisztelgésre emelt kézzel az úttörők ... Ügy éreztem, Vácegresen megállt az idő... ★ A falu lakóinak száma a legutóbbi népszámláláskor 960 volt, azóta — talán — el­érte az ezret. Az általános is­kolás korúak létszáma: 120. Vácegresen két iskola van, egy „öreg”, meg egy „új”. Az öreg nagyon régi, korszerűt­len, túlzsúfolt, egyetlen tante­remmel. Itt tanul — váltott műszakban — összevontan az alsó tagozat két-két osztálya. Az „új” iskola csaknem olyan kicsi, mint a régi. Itt két tan­teremben oktatnak. Krónikus pedagógusválság­nak tett pontot a végére a já­rási tanács, amikor szeptem­ber elsején egy fiatal pedagó­gusházaspárt küldött _ Váceg- resre. Az igazgató-házaspár­ral együtt, azóta négyen oktat­ják a gyerekeket. Az iskola felszerelése hiá­nyos. A kémiát, fizikát, tornát ugyanabban a teremben ok­tatják, mint a többi tárgyat. Szemléltető eszköz kevés. Idén — az igazgatónő szerint — mindössze három könyvet kapott az iskola. Az osztályok kislétszámúak. Végzősökből jelenleg 18 van, s ez rekordnak számít Váceg­resen! Azt hihetnék, hogy an­nál hatékonyabb az oktatás, de nem így van. A múlt tan­évben 2,9 volt az iskola ta­nulmányi átlaga... Oka bizonyára több van, de kezdjük a legfontosabbal: Vácegresen nincs becsülete a tanulásnak, a tudásnak. Tudom, súlyos a vád. De bi­zonyítom. Amikor a Kossuth Tsz-ben megalakult a fűrész­üzem, irányításával egy szak­munkást bízott meg az akkori vezetőség. A szakembert a tagság kívánságára el kellett küldeni. A gyerekeket otthon sokat dolgoztatják. A tízéves fiúk hajnalban már a háztáji tehe­neket legeltetik — dacolva a tanács tilalmával! — a taní­tás kezdetéig. Az órákon vi­szont, — alusznak. A lányok a házimunkában segítenek, ku­koricát törnek, morzsolnak, s szüretelik a rossz, direkt ter- mő novát. Tanulásra — per­sze —, nem jut idejük. „Tanít­sák meg őket az iskolában, ar­ra való!” — mondják a szülők A tanulmányi eredmény Vácegresen nem téma. Csak meg ne bukjon a gyerek, az a fontos. Ha.mégis megbukik? Az se baj, ha betölti a tizen­hatot, úgyis elmehet dolgozni, akárhály osztályt járt, s töb­bet Keres, mint egy kezdő pe­dagógus. Ezt is a szülők mondják. S ez — sajnos — igaz. T. Mihály például, aki jú­niusban hármas átlaggal fe­jezte be a — hatodik osztályt, ma a termelőszövetkezet orsó­zó üzemében anyagmozgató. Tizenhat éves, s keresete 1300 forint havonta, ti. Mária szep­temberben töltötte be a tizen­ötöt, orvosi igazolással vállal­hatott nyolcórás munkát. Az iskolát 2,9-es eredménnyel vé­gezte, de attól az orsózóban vígan megkeresi az 1400 forin­tot. Ellentétben az említet: fiatal pedagógusokkal, akik­nek havi fizetésük az osztály- főnöki pótlékkal együtt tesz ki 1260 forintot... Félreértés ne essék: a tsz jót tesz a fiatalokkal, amikor mun­kát biztosít nekik a községben, s megkíméli őket a hajnali felkeléstől, az órákig tartó uta­zástól. Amíg helyben nem volt munka, addig ugyanis Pestre jártak. Az sem közömbös, hogy ebben a szövetkezetben, ahol márciusban még egyetlen fiatal sem volt, ma már K1SZ- szervezet megalakítása a cél: hatvan-hetvenre rúg a 26 éven aluli fiatalok száma! De tény, hogy a tsz — ma még — nem válogat. Olyan munkaerőket alkalmaz, ami­lyen vari. Ám vezetői már most sem titkolják, hogy a tervezett nagyarányú gépesítés mindinkább tanult, képzett szakembereket igényel, s idő­vel emelni fogják a mércét... ★ Vácegresen valami egészen új kezdődött néhány hónap­pal ezelőtt. Keszthelyi Kamilló főagronómus így fogalmazza: — Idén iparosítunk, hogy jövőre megkezdhessük a me­zőgazdaság felvirágoztatását. S ez nem túlzás, ez csak­ugyan iparosítás. A fűrészüze­met — erdőmérnöki diplomás szakember irányításával! — 16 alkalmazottat foglalkoztató fafeldolgozó részleggé fejlesz­tették, ahol bérmunkában 300 köbméter fát dolgoznak fel havonta. Az exportcsomagoló tíz állandó alkalmazottnak és — nagyobb megrendelésekkor — jó néhány tsz-asszonynak nyújt biztos megélhetést. Az orsózóüzem új részlege a szö­vetkezetnek. Létrejöttét az az elgondolás diktálta, hogy a csillaghegyi lenárugyártól bé­relt gépeken végzett bérmun­ka nagymértékben elősegíthe­ti a mérleghiány „kigazdálko­dását”. A gépszínből s a régi istálló egy részéből átalakított két műhely már most is je­lentős összeggel járul hozzá a kisegítő üzemek havi 800 ezer forintos tiszta bevételéhez. De — meghökkentő gyorsasággal — már épül az új műhely­csarnok, ahol november köze­pétől hetven ember dolgozhat majd kényelmes, korszerű kö­rülmények között. Zsákvarró- részlegük minden asszonynak munkát biztosít a faluban, aki­nek varrógépe van. Tizenkét alkalmazott dolgozik a forgá- csolóműhelyben, amely máris alig győzi a megrendelése­ket ... ★ Ha Vácegresről beszélünk, beszélnünk kell az italozásról is. A falunak mindössze ezer lakosa van, de a kocsma évi forgalma eléri az egymillió fo­rintot! Márciusban négy gye­rektől vettek el pálinkát — az iskolában. Az óvodában — ahová hazulról visznek ma­gukkal élelmet az apróságok — pálinkás teát találtak a ki­csinyek üvegében ... Ha valaha igaz volt, hogy az alkohol öl, butít, a novára százszorosán igaz. Vácegres pedig a novaszölő hazája. A tsz új vezetői irtják is, minden erővel, öt éven belül — ígé­rik — hírmondója sem marad, Ez pedig jó lesz, hiszen nem járunk messze az igazságtól, ha összefüggést keresünk a novatőkék és a 2,9-es tanul­mányi átlag között... ★ A tsz-ben dolgozó fiatalok száma napról.. -PáCta ,,emelke­dik. Alkalmazottnak veszik fel őket, éppúgy, mint az idő­sebbeket, mert a mindössze 1260 katasztrális hold szántó­ból nem győznék ennyi tag háztáji igényét kielégíteni. De arra vigyáz a vezetőség, hogy így is megtalálják a számításukat. Teljesítmény­bérben vagy teljesítményhez kötött órabérben fizetik őket, az iparban elfogadott norma­tívák alapján. — A kiegészítő üzemek ho­zamát jövőre mezőgazdasági beruházásokra fordítjuk — mondja Szigeti József fő­könyvelő. — Már az idén is kétszázezret költöttünk a me­zőgazdaság gépesítésére, ezen­kívül kifizettünk egy csomó adósságot, vetőmagot, tenyész­állatokat vásároltunk. Csak az augusztusban kifizetett bér összege 550 ezer forintot tett ki. Erre még nem volt példa Vácegresen! De arra sem, hogy a tsz dolgozói meleg vizű zuhany alatt mossák le ma­gukról a munka porát. Az új orsózóüzemben a fürdőszoba mellé angol W. C„ női-férfi öltöző is épül. A vácegresi KISZ-isták ed­dig nem voltak elkényeztet­ve: a tsz előző párttitkárátói nem sok segítséget kaptak. Most ez is másképp lesz — ígérik az új vezetők. Keszt­helyi Kamilló főagronómus és párttitkár maga is fiatal. Nem lesz nehéz megtalálnia a közös nyelvet a tsz-fiata- iokkal. S az új irodaházat már úgv tervezik, hogy abban klubszoba is legyen a KISZ- istáknak, televízióval, rádió­val, magnóval, társasjátékok­kal. ★ Ha a tsz gazdasági fejlődé­sét nézzük, nyugodtan mond­hatjuk, hogy a vácegresi álló­víz megmozdult. Annál is in­kább, mert a régi igazság, hogy a lét határozza meg a tudatot, ma sem változott. Bízvást remélhetjük tehát, hogy a biztos megélhetés, a növekvő anyagi jólét idővel szellemi igényeket is ébreszt ezekben a — mit tagadjuk — igénytelen emberekben. A ter­melőszövetkezet vezetői min­den áldozatra készek a kultu­rális élet fellendítése érdeké­ben. A többi a vácegresieken múlik. Nyíri Éva SZEGED Termést érlel a kakaó- és narancsfa, valamint a kávécserje A szegedi József Attila Tudományegyetem füvészkertjében erőteljesen fejlődnek a trópusi és a szubtrópusi növények. A Dél-Arábiából származó kávécserjék ágai tele vannak sötét­zöld színű kávészemekkel. A füvészkert egyik legöregebb nö­vénye, a fél évtizede telepített, s most már három méter ma­gas kakaófa öt termést érlel, ami botanikai szenzációnak szá­mit. A szegedi egyetemen tanuló ghanai diákok hasznos taná­csokat adnak a kakaófa legjobb elhelyezésére; javaslatukra a párás levegőjű üvegházból szellősebb, kevésbé zsúfolt épületbe helyezték át. Ugyancsak gyümölcsöket érlel a narancsfa is, a termést valószínűleg karácsonyra szedik le.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents