Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-09 / 263. szám

1968. NOVEMBER 9., SZOMBAT n»i hegyei K^Cirlao 3 Emberi sorsok - száraz adatok A KERESZTLEVEL A születés helye, éve, hava, ftapja: Tésa, 1900. augusztus 3. A megkeresztelt neve: Dernő János. Neme: fi. Állapota: tör­vénytelen. Pecsét és olvasha­tatlan aláírás... plébános — parochus. A KÉRVÉNY ... Nacságos Árvaszéki Ül­nök Ür... miután a faluban nem volt maradásom a szé­gyen miatt, eljöttem Vácra szógálni. De a gyerekkel nem találok helyet sehol. Ezért ké­rem a Nacságos Urat, hogy fiamat, segítse be a menhely- re ... Vác. 1902. április 7. Der­nő Rozália. A HALOTTI LEVÉL Az elhalt neve: Dernő Rozá­lia. Helye, év, hónap, nap: Vác, 1907. december 9. A halál oka... A MENHELYI SZERZŐDÉS ... alulírott gondozó szülők kötelezik magukat, hogy a kk. menhelyi gyereket a római katolikus vallás hittörvényeire oktatják, hazánk jó és hű pol­gárának, és a Császár és Ki­rály Őfelsége hívének nevelik, az elöljárók tiszteletére és en­gedelmességre tanítják ... Bu­dapest. 1911. február 17-én. A FELJELENTŐ LEVÉL ... a megnevezettek a gond­jukra bízott gyereket verik, rosszul bánnak vele. Gyakran az iskolába sem engedik el­menni. Télen bakancsot húz­nak a lábára, de se kapcát, se harisnyát nem adnak bele -.. AZ ORVOSI LATLELET ... 1913. szeptember 7-én a tek. Szolgabíró Ür rendeletére megvizsgáltam Dernő János MEGNYÍLT A MŰJÉG November 7-én megnyitotta kapuit Budapesten a város­ligeti Műjégpálya, A megnyitó napján még nem az egész terület állt a sportolók rendelkezésére, hanem csak a Vajd.ahunyadvárával szemben levő pályarész. Egy-két nap múlva hozzákezdenek az egész pálya (termesztéséhez. kk. gyermeket, és az alábbi bi­zonylatot állítottam ki: a szer­vezetet legyengült állapotban találtam, ami a szénhidrátok és fehérjék nélkülözésére utal. Az általam megállapított vér- szegénységnek is ez lehet az indítéka... a bal lapocka hát­részi csúcsa körül négy húsz- krajcárös nagyságú zúzott, vér­aláfutásos, bőr alatti sebet ész­leltem, amik kemény tárgytól elszenvedett ütlegelések követ­kezményei lehetnek... a jobb combtő hátsó felén 8 centimé­ter hosszú vérömlenyes hólya­got találtam, ami... AZ ARVASZÉK LEVELE .. .a fent megjelölt tényekre hivatkozva Árvaszék, mint a kk. elsőfokú gyámügyi hatósá­ga felkéri gondozó szülőket, hogy a kk-val a jövőben em­berségesebben bánjanak, de minden fegyelmezetlenséget szülői szigorral toroljanak meg... Budapest. 1914. május 6-án. Pecsét. Urmanczy sk. árvaszéki ülnök. EGY JELENTÉSBŐL ... négy órára kiköttettem, mert fentnevezett a körletben azt mondta, hogy minek ez a francos háború ... III. szd. 2. szksz. Horváth őrm.... EGY MÁSIK JELENTÉS­BŐL ... Dernő János vörös kato­na a Kassa alatti 171-es ma­gaslatért vívott harcban bá­torságával feltűnt... olvasha­tatlan aláírás... szakasz biz­tos. EGY SZEMTANÉ VISSZAEMLÉKEZÉSE ... — láttam, amikor Dernő Jánost másik három emberrel összeláncolva végigvezették az utcán. Fél raj katona felhúzott puskával kísérte őket. A ve­zénylőtiszt — éppen akkor, amikor előttem elhaladtak — ezt mondta: rövidesen a leve­gőben rugdalóztok vörös ku­tyák ... Halottak napja volt, amikor Vácott jártam. Az emberek az emlékezés fájdalmas virágait vitték a temető felé. Én is vet­tem egy csokor krizantémot, de nem volt hova vinnem. Dernő Jánosra gondoltam, s szégyen­kezve letettem a virágot az egyik fa tövébe. — karácsonyi — Alvó alvó városok? Az új postaépületnél állunk Dunakeszin, s néhány öregúr beszélgetését hallgatom arról, miként is volt valamikor... Valamikor, azaz legénykoruk idején, amikor még a duna­keszi meg az alagi házak nem értek egybe, amikor .még nem futott át több kilométer hosz- szan a betonszalag a közsé­gen, s rajta óránként autóbu­szok, amikor... Egyikük azután közbeszól: szép falu volt ez. Most meg — rábök a posta­épületre — épül ez is, az is, azután semmi nem elég. Mert jön a nép mindenhon- nét, de a faluval nem törődik egyik se’. Itt — folytatja — valaha nagy pénzeket tettek le a pógárok, ha akartak va­lamit. Most meg!? Vagy ad az állam, vagy szidják az anyja istenit... Dunakeszinek 1891-ben a népszámláláskor 1561 lakosa volt. Ma több mint húszezer. Évente mintegy hétszáz fővel növekszik lakossága, s ezzel a megye három listavezetője — Érd, Gyűl és Dunakeszi — között van. Maradjunk Dunakeszinél. Néhány, látszatra nem össze­függő adat: a kiskereskede­lem több mint százmillió fo­rint értékű árut ad el a köz­ségben. A vendéglátóipar évi forgalma huszonötmillió fo­rint ... Az újonnan épített la­kások kétharmada kétszobás, de fürdőszoba még tíz száza­lékukban sincsen. Harminc- három tanteremben ezernyolc­száz gyerek tanul, tehát — elnagyolt átlagot számítva, fi­gyelmen kívül hagyva a több műszakos tanítást, a szükség- tantermek korlátozott befoga­dóképességét stb. — tanter­menként több mint ötven. Évente háromezer ember köl­tözik a községbe, s több mint 2200 költözik el... (Csak adminisztrációban micsoda munka!) Művelődési ottho­naiban kilencszáz ember fér el, a könyvtári kötetek száma feleannyi, mint a lakosság. Az 1961—1965 közötti évek­ben ezer lakosra 29 újonnan épített lakás jutott, de ennek ellenére száz lakásra még min­dig 427 lakos jut, s ezzel egyi­ke a sereghajtóknak. (Pest megyében ez az átlag 338, or­szágosan pedig 318. (Hagyjuk most már a számokat, sőt, a dunakeszi példát is, s próbál­juk megragadni a tendenciá­kat. Már csak azért is, mert Dunakeszi, s a hozzá hasonló községek — a távlati tervek­fSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSi, nem értek a kutyákhoz, de dicsé­rem, simogatom az állatot. Az öregúr örül, a kutya is, mért is kérdezném meg, mért is rontanám a kedvét és a saját tekintélyemet. A kutya ba­rátságosan meghuhukkolja a cipő­met, a bácsi két bársonyronggyal fényesít. Benn a Kombinát presszójában a pénztárosnő a körmét lakkozza, ke­vés a vendég ilyentájt, nyugodtan teheti. Csak igyam nyugodtan a fe­ketét, biztat. Majd később fizetek, akkor lesz blokk is. — Juci, légy szíves... — szól a kávéfőzőnőnek. Juci szíves, és hideg pohárba önti a forró feketét, mert ismeri a hákli- mat. Közben megkérdezi, hol csi­náltattam a ruhámat. A házszámot nern tudom, de azonnal lerajzolom neki egy papírszalvétára, hogy az Engels tértől merre fekszik Király bácsi Ruhaterme, a József Attila utca sarkán. A rögtönzött térképet megköszöni és elteszi. A belső térből jön, kacsázik Béla, a pincér. Ma ő a nappalos. Fanyar arcot vág, nem szereti a nappali szolgálatot. Sok a külföldi reggeliző, borravaló helyett mind jelvényt akar adni. Fogom a poharam és a törzsasz­talomhoz baktatok, öten-hatan ül­nek már, mindenkit jól ismerek, de csak Karcsi bácsit tegezem, mert ez az ismeretség a legrégibb. Volt ő szegény minden, legutóbb kofa a Nagycsarnokban. Most nyugdíjban van. Törékeny alakja a zsokéé, so­ványságát a nagyon bő nadrág hang­súlyozza. Arcán ezer ránc, orrán ha­talmas pápaszem. Minden reggel hét­kor már itt ül. Behatóap tanulmá­nyozza a lottó—totó variációkat, utá­na a Turf következik, mert a lóver­senyt is imádja. Amint meglát, föl- kiált: — Olvastam a cikkedet. Nagyon jó volt. Sokat röhögtem rajta. Az asszonynak is felolyastam. Neki is tetszett. Semmit sem olvasott a vén betyár, hiszen tegnap éppen semmit sem ír­tam, azelőtt is csupán egy komoly­kodó, szomorút, azon aztán nemigen lehetett nevetni. Mégis jólesnek sza­vai. Szeretetből mondja, érzem én. És annyi ideje még sincs, hogy az én írásaimat olvassa. Rudi bácsi, a nyugdíjas nagybőgős minden reggel kapucinert iszik, kif­lit mártogat a csészébe. Itt játszott negyven évig, és hogy nyugdíjba ment, a nosztalgia mindennap újra kínozza, behozza ide már korán reg­gel. Hatkor kiugrik az ágyból, fel­veri asszonyát. — Menjünk a kávéházba — és nyolc órakor már mind a ketten itt ülnek. Rudi bácsi elegáns, fia híres prí­más, évek óta külföldön játszik, hordja, küldi haza az öregnek a fi­nom holmikat. Hallgatag ember. Nagy barna sze­mével a messzibe néz. Egy héten csak egyszer szól hozzám, akkor megkérdezi tőlem: — Nem hallottad, fiam, emelik Kádárék a nyugdíjakat? Nemrég az övét fölemelték. Ne­kem köszönte meg. Asszonya el­nyűtt, elfáradt ember, szemlesütve, pironkodva hozta eres, vékony, bar­na kezében a konyakospoharat. — Az egészségünkre igya meg ezt a kis snapszot — kérlelt. — Ismer­tem az apját, meg a bátyját. Bélát, aki Amerikában is járt — tette még hozzá. Géza, az órás kacsint, azt mondja, csak nyugodtan igyam meg, aztán suttogva: — Nem szabad megsérteni őket — és hangosan: — Fel kell akasztani a bankrab­lót is, meg ezt a kettős gyermekgyil­kost is! Ezt kijelenti, sőt kiáltja, de tu­lajdonképpen tőlem várja a választ, mert eddig egyedül volt az állás­pontjával, és várja, hogy a társaság előtt hivatalosan is megerősítsem igazságérzetét. — Mind a kettőt halálra fogják ítélni — előlegeztem a bizalmat a bíróságunknak. Ekkor megjelenik Kovács úr, a maszek. Azonnal kijelenti, hogy ő nem politizál, ő egyetért mindennel, ami itt történik, de ha azt a két fickót nem akasztják fel, akkor ő ... A két civilbe öltözött postástól, akik egész éjszaka a lapokat expe- diálták a szomszédban, átveszi az összes reggeli újságot. Kovács úr ga­vallér, egy kicsit bizalmaskodik még, és miután hűségesküt tesz a kor­mányzat mellett, mindenkinek kér egy kávét. Józsi bácsi, a „hamis bosnyák” le­huppan a székre, pitralonszagot áraszt maga körül, ő is most borot­válkozott frissen a szomszédban. Viszont itt árulja a Super Silver és a Willkinson zsilettpengéket. De az arra rászorulóknak ad rágógumit és minden más földi jót. Mindannyian jó vevői vagyunk, de nekünk becsü­letes áron adja a portékáját. — Hej, azelőtt... Nem mondom, most is megélek, de azelőtt gazda­gabb volt a repertoárom. Lóverseny- tippek. Lányok címei. Az volt a nagy lehetőség. Aztán jött Szálasi. Elvittek a koncentrációs lágerbe. No, ja... azért inkább kis bőt és szabadság... — Az a Király szabó részletre is dolgozik? — kiabál az asztalhoz Ju- cika, a kávéfőzőnő. — Igen, azt hiszem — feleltem és zsebre vágok két mokkacukrot. Elbúcsúztam, az utcán a cukrot a cipőpucoló kutyájának adom, de nem kell neki. Hideg orrával finnyásan lökdösi. Gazdájától kap egy falat’ csabait. (suha) ,ben — a fővárost övező, ún. alvóvárosokként szerepelnek, olyan helyekként tehát, ahová munkájuk végeztével pihenni, szórakozni, aludni járnak az emberek. Ami biztos: az alvóvárosok ma még sokkal inkább tetsze­tős teóriát képviselnek, mint­sem terveinkben, elképzelé­sekben megfoghatóan rögzí­tett feladatokat. Erről persze nem az érintett községek, fal­vak tehetnek. Sőt, elsősorban maguk szenvednek tőle. II. Az a leglényegesebb ezek­ben a fönti számadatokban, hogy világosan tudtul adják a gondok, problémák újrater­melődését. A lakosság növe­kedésének számsora egyre jobban elszakad az épített la­kások szerény számsorától, s a távolság növekedése egyben a lakáshelyzet súlyosbodását is kétségtelenné teszi. A la­kosság növekedése tovább ne­hezíti a közoktatási helyzetet, s a nehéz körülmények kö­zött képzett gyermekek ta­gadhatatlan hátránnyal indul­nak más társaikkal szemben, tehát csökkennek esélyeik ar­ra, hogy kvalifikáltabb mun­kát végezzenek, azaz tovább­örökítik szüleik életmódját. (Az életkörülmények minimu­mát is alig elérő albérletek, drága pénzért, kulturális igénytelenség, az átvitt értel­mű ágyrajárás, azaz semmifé­le kötődés a lakóhelyhez stb.) Nehogy félreértés essék: igen alaposan végigböngésztem más községek hasonló adatait, s ugyanúgy véleményt cserél­tem azokkal, akik ismerik a helyzetet, mint Dunakeszin. Másutt is ugyanez a helyzet. (Budaörsön 437 lakos jut száz lakásra, Gyálon 447. Halász­telken 491.) Azaz valóban ten­denciákról van szó, s legin­kább megfordítandó, vagy legalábbis befagyasztandó ten­denciákról, mert máskülönben nem az alvó városokra vonat­kozó tervek valósulnak meg, hanem — sajnos — olyan több településen papíron van egészségügyi szabályrendelet, de a valóság a szó szoros ér­telmében leírhatatlan, nem tűrvén a nyomdafestéket!) És ugyanakkor föl kell figyelni egy másik, megyén, járáson belül is észrevehető tenden­ciára: a kiesőbb települések elnéptelenedésére. (Telki, Bu- dajenő, Csemő, Pusztavacs, Perőcsény, Ácsa lakossága például évről évre fogy.) Innét is a fővároskörnyéki községek­be, tejlát „közelebb” töreked­nek az emberek, nem véletlen, hogy a ceglédi járás vala­mennyi közs'égében csökkent a lélekszám, ám a monori já­rás tizennyolc községében csak abban a hétben, amelyek vas-, úttól, autóbusztól nehezebben közelíthetők meg, mint Bénye. Csévharaszt, Vasad. III. .Valaki, akinek társadalmi munkája alapján joga van er­re, némi ingerültséggel mond­ta, hogy a községek társadal­mi szervezetei nagyobb ener­giát fordítanak egy-egy ün­nepség előkészítésére, az énekkar biztosítására, mint arra, hogy a település kilá- bol-e mai bajaiból, vagy csőd- bejut-e? Igaz, van néhány ki­vétel —, mint Pécel —, ahol a népfrontbizottság a községben lakó szakemberek összefogá­sával aktívan tevékenykedő csoportokat — munkabizottsá­gokat — hozott létre, de igen sok helyen a község távlati fejlesztési terve csupán arra jó, hogy az építési engedélyek kiadásakor rápillantsanak, lesz-e ott valami, vagy sem. Holott e tervekből —, ha cen­tiről centire haladva is — már napjainkban megkezdhető né­hány feladat végrehajtása. (Pl.: a vízműtársulat szervezé­se, létrehozása.) A törvényadta keretek ugyanis jóval tága­sabbak, mint ameddig a ta- • nácstagok többsége mozogni mer, s ez érthetően fékezi a haladást. A helyi erőforrások ugyanis igen sok esetben jó­val gazdagabbak, mint azt mérvű slumosodás indul meg. feitétefézlk, dé föltárásukhoz 1 — kutatni kell! Ez a kutatás amilyet ugyan világméretek­ben tapasztalni lehet, de amely, lévén sokféle baj és bűn hordozója, aligha tűrhe­tő el. A tavasszal a Szakszerve­zetek Pest megyei Tanácsa Elnöksége aktívaülést rende­zet, ahol — csakis az albér­letek szempontjából — sok szó esett a fővároskörnyék gondjairól. E tanácskozás szü­netében mondta valaki némi malíciával, hogy a gondok megoldásához egyetlen vala­mi kellene: öt-hat milliárd (!) forint. Hatalmas pénz, de meggyőződésem, hogy bár so­kat segítene, lényegében nem oldana meg semmit. A teljes megoldáshoz — pénzügyileg — legalább a tízszerese kelle­ne... Ennyi pedig egyhamar aligha lesz. A megoldást azon­ban nem is egycsapásra kell, s lehet szorgalmazni. A foko­zatosság kínálja a legjárha- tóbb utat, s itt is a népesség egészségtelen felduzzadásának megállítása. Igaz, ma már akadnak, akik mennek haza­felé : Békésbe, Csongrádba, Szabolcsba. Ám ez még nem lényeges népességcsökkenés. Először is: a megállítás lenne a cél. Milyen módon? Például — kissé félve írom le — a lakha­tási engedélyek kiadásának megtagadásával. A bejelentke­zés már alap a munkaválla­láshoz; ha ez nincs, munka sem lesz. A tanácsok többsége azonban — s nincs hely tag­lalni a sokféle okot, miért is teszik — mechanikusan meg­adja az engedélyeket, dülede- ző nyárikonyhákra, sárral te­tapasztott fabódékra, s hasonló „lakásokra” is. A tanácsnak jo­gában áll saját hatáskörében megszabni, mit enged, mit nem. Élni kellene ezzel, s fő­ként: érvényt is szerezni a határozatoknak! (Mert a leg­— s itt térek vissza a bekez­dés elejére — valóban meg­haladja a tanács erejét, ehhez a település minden közösségi emberének összefogása kell: szakszervezeti szakmaközi bi­zottsága, népfronté, termelő­szövetkezeti vezetőké, ipari üzemek irányítóié stb. Ez az összefogás azonban ma még kívánalom inkább, legalább­is e kérdésben, mintsem tény. És persze kívánalom az is, hogy az alvóvárosok ügye, s mindaz, ami ezzel összefügg, ne maradjon „Pest megyei, jaj”, hanem — a párt Politi­kai Bizottságának ismert ha­tározata alapján — mozgósít­sa mindazokat, akiknek közük van hozzá. (És ne történhes­sék meg, hogy nagyvállalatok megyei gyáregységeiket fogják szoros pórázra, mondván, sem­miféle hozzájárulás kommu­nális gondok megoldásához; ne úgy akarjanak megszaba­dulni egy levegőt szennyező üzemtől, hogy rátukmálják a baleknak vélt községre ..) Pest megye — s tudom, jó- néhányan most felszísszenne* — még ma is egy kicsit sza­bad vadászterület, s mert az, a megyei irányító szervezetek — s persze, a járások, a közsé­gek — sűrűn kerülnek lehetet­len helyzetbe. Nem valamifé­le korlátolt lokálpatriotizmus mondatja ezt velem, hanem azok a tapasztalatok, melye­ket — tizenegy év alatt is, most, e téma tényei után ku­tatva is — a megyében szerez­tem. Mert éppen tíz esztende­je, 1958-ban néhány szerény riport erejéig e mostani sorok írója már aggodalmaskodott, hogy a fővárost ölelő telepü­lésgyűrű alkotóelemei egyre nehezebb helyzetbe jutnak. Tíz év alatt sok minden vál­tozott, aggodalmam azonban c régi maradt. Mészáros Ottó /SS/.S,SSS/SSSSS.rSSSSSSrSSSS///SSSS/SSSSSSSSSSSSS/SSS/S/SS/SSSS/SSSSSSSS//SSSSSSS/SSS/SSSSSSSSSSSSSSS//SSS/SSSSSSSSSSSSSSSS/S/SSSSS/S/SSSSS/SSSS/SSSSSXSSSSSSSS/SSSSSSS/SSSSSSS. Eredményes rágcsáló- és rovarirtást gyakorlott szakemberekkel, import vegyszerekkel és gázokkal, ÁRENGEDMÉNNYEL ÉS JÓTÁLLÁSSAl VÉGZÜNK VÁROSFÖLDI PETŐFI TSZ KÁRTEVŐIRTÓ SZOLGÁLATA KECSKEMÉT, Széchenyi krt. 32. Telefon: 12—25 1 l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents