Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-09 / 263. szám
"%Mh'lap 1968. NOVEMBER 9., SZOMBAT Ésszel és „A festő is ott járt a csatában; nem sokkal utána egy képet festet»;, ábrázolva, amit látott: Az előtérben haldoklók feküdtek, belük kibuggyant a felha- sikott testből, s holttetemek, amiken tankok és lovak gázoltak át.,. Hátrább az egymással szemben álló erők katonái rohamozták egymást, bemocskolt egyenruhában, félelem torzította arccal. Ez volt a képen." Az ecset útja biztos a vásznon. Nem remeg a kéz, aka- ratosan, erőszakos-sárgára húzza ki az öregasszony fejken- dőjet. Alig süt már a nap, az alkonyati órák a legrosz- szabbak, a villany még kellemetlen a szemnek, a sötétség éppenhogy szürkés félhomállyal árasztja el a műtermet. A fehérre meszelt falak beisszák az árnyékot, csak a terem sarkában feketéink egy régi orosz ikon. A levegő szálkásan áttetsző, nyugodt harmóniával illeszkedik a csendbe. A festő szobájának falán nincsenek festmények; ősrégi, népi használati tárgyak, öreg, pattogó mázó, fazekasminták díszítik a mésztenger kopár fehérségét. Büszke rájuk: sok barangolás, vándorút, emléke fűződik hozzájuk. A festőnek nincs bozontos szakálla, kinőtt, könyökén lyukas pulóvere, s váltig legöndörödő hosszú haja. Bajusza sincs. Zöld garbóban, sárga kordbársony nadrágban jár, mint más. Huszonhat éves, extra, „művész hobbyk“ nélkül. — Ugye rossz, ha az embert nem értik meg? — a rosszízű kérdés mosolyra olvad, — Mikor valamit csinálsz, valamit, ami szerinted új és azt vád éri. Sokan formalistának neveznek, Pi- easso-plagizátornak, miközben a képedet nézik, mert nem gondolkoznak, nem figyelnek és nem mélyednek a vászon szálai közé, az anyagba. A sznobok két kategóriát állítanak: szép és nem szép. A modem képzőművészetben a szépnek óriás-tartalom kell, s ez teszi sokszor „csúnyává". Lapokat terít a padlón végigfutó, bordó szőnyegre. Grafikák — sorozat, címe: Gigan- thomachia. A „laikus” tényleg Picasso lábatlan szörnyeire, Salvador Dali fiókos lángoló zsiráfjára gondol. Gigantikus erők zűrzavaros öszszevisszasága, extázismarta alkotások: emberi testek keverednek péppé nyurga csápokkal és izomkötegekkel. — Ellentétet akarok kifejezni — letakarja a rajz egyik felét. — Nézd, nem lágy és harmonikus hangot áraszt magából ez az oldal? — visszahúzza a kezét: a „kísértés”, a gonosz, a rádöbbent valóság erejével ható grafikacsattanó — minden emberben egyfajta szörny lakozik. Minden szörny: ember. Emberi léptekkel, emberi tulajdonságokkal ruházom fel tehát a figurát, miközben el is durvítom a disszonancia erejével. Érzéstömeg, mint Pi- cassóé és Dalié, de ahogyan a szerelem is újrafogalmazódik az irodalomban, úgy alakítja ki szubjektivitással saját véleményét a grafikus, a festő, arról, amit már előtte többen is átéreztek. Másik grafika. Az ördögi szöny egy mérleget tart. Az egyik serpenyőben a technika vívmányai, a másikban az ember, fölötte hatalmas körben baktériumvonalak. Sok kérdés, temérdek probléma kavarog a képen. Utána az agy ben. . — Realizmus? — Konkrétan ábrázolni egy tárgyat, vagy élőlényt, annyit jelent, hogy a kép mondanivalója zárt, egy gondolatot felvető alkotás. Itt nagyok a korlátok, nem működhet a fantázia. A modern képzőművészetben a szemnek, a szívnek és az agynak is dolgoznia kell. Egy festményen, grafikán belül, a korlátlan szabadságnak élve, sokkal többet elmondhatok másnak, mint a valóságábrázolás „ketrecével". — Kiiktatni az igazat? — A biológiainak vett valóságot. — Helyette elmerülni komplexumok közé? — Nem. A biológiai valóságot egy képzőművészeti második valósággá formálni, ahol a biológiai valóság kiegészül, szubjektív érzéstömeggel. Mindegyik kép novella: a poén és az előzményhalmaz összefolyik: meg- és rádöbbentő képzőművészeti valósággá. Festményeiben már nem buzog annyira az avantgarde irányzat gátakat, korlátokat döngető lázadása. — Igen, itt már tűrök korlátokat. A grafikában a rajznak kell magyaráznia, a festményben ez kiegészül a szín- használattal. Hidd el, a realizmus nem bír el annyi tartalmat, mint amennyit a formabontó irányzatok. — Nem válik öncélúvá ez a tartalom? — Eldönti a jövő. Lehajol, a lemezjátszó korongjára ráteszi Bartók Koncertóját. A zenében visszhangzik az érzés, a mardosó honvágy. Védőbeszéd a vitához. „Látod, igazam van." Mizser Pál, j váci festőművész érvekkel győz meg, nem indulattal. Funkcionárius: a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának KISZ-kongresszusi küldötte, városi tanácstag, a megyei tanács egyik népművelési szaktanácsadója, kulturális állandó bizottsági tag. A Képzőművészeti Főiskolát színjelesen végezte annak idején. — Politikus művész? — Tudom honnan jöttem. — Nem akar Budapestre költözni ? — Itt születtem. Innen festek. Tőmondatokkal válaszol, sűrű, összetett mondatokkal alkot. Nevetve mondja, hogy majdnem mindenhol megbecsülik képeit (hármat a Nemzeti Galéria is megvett), csak a váciak idegenkednek tőle. Egy képet vásárolt tőle a tanács, több nem kelt még el szülővárosában. Házasember: felesége is festő — Budapesten. Önálló kiállításra készül. November 16-án nyílik tárlata a Mednyánszky-teremben. A képek kereteit is maga készíti. Sorakoznak a vásznak: becsomagolva várják' az elszállítást. Dr. Végvári Lajos művészettörténész így jellemzi: „Jövőbe vetett hite fűti át műveinek különösnek látszó formavilágát”. Eltűnődik: — Nem modellt festek. Gondolkozom. „.. .Ez volt a képen. Ott függött a festő műtermében, amikor megjelent egy vevő, s egész lénye, viselkedése elárulta, hogy egy idős tábornok. Megrettent a képtől. Nem ilyen volt a csata, nem, soha, kiáltotta, hazug a képi Hunyorgó tekintete keresztül-kasul pásztázta a festményt, míg egy holttest széthasadt koponyája mögött észre nem vett egy parányi alakot, aki dobolva, énekelve, Hetykén félrecsapott sisakkal rohant a csatamezőre. Ezt a részt a tábornok kivágatta a képből és bekereteztette.” (Günter Kunért novellájából: Tamás Ervin) RÉSZLETVÁSÁRLÁSAI HELYBEN INTÉZZÜK! MA DíVSZ-székházavató Szombaton ünnepélyesen felavatják Budapesten a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség új székházát, az öt világrész több mint százmillió fiatalját tömörítő szervezet állandó irodájának korszerű otthonát. A mintegy 15 millió forintos költséggel emelt épület rekord idő alatt készült el. A szombati avató ünnepséggel egyidejűleg kiállításon mutatják be a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség tevékenységét 1945-től napjainkig. levlapok tablókon Innen az oroszlán fenséges alakja tűnik' fel, amott a hegyből kiemelkedő vulkán ontja szürkefekete füstjét. Megint másul színésznők portréi. tájképek jelzik a rendkívül gazdag választékot, amely a Műcsarnokban tegnap nyitott nemzetközi képeslevelező- lap-kiállítást jelzi, összesen százhat ország gyűjtői jelentkeztek, s hatezer lapot állítottak ki o rengeteg anyagból. Az egyik legnagyobb gyűjteménnyel dr. Petrikovics László rendelkezik: 400 ezer levelezőlapot tart nyilván. A kiállítottak jelentős részét a csehszlovák Vaclav Hermann hozta magával. Budapestre tízezer lapot küldött és ebből választották ki a legérdekesebbeket. A kiállított anyag rendkívül színes; ennek tarkasága az egzotikus országok sokszínűségével együtt válóban káprázatos. Aki ide eljön, nem tud néhány perc alatt végigfutni a termeken és érdemes is hosszabb időt szentelni rá, akár a mostani hét végén. — Miniszteri rendelet jelent meg a mezőgazdasági- élelmiszeripari munkakörök betöltéséhez szükséges képesítésről. — A Szépművészeti Múzeumban ma délelőtt nyílik meg a „Murilló és kortársai” című kiállítás, Gyilkosság vagy, szerelem — Cigarettát keresel? — Azt. Fejünknél, a rekamié végében az éjjeliszekrény. Tapogató ujjaim rátalálnák a lámpa kapcsológombjára. Az ernyő alatt sejtelmes, sárga a fény. Rágyújtunk. Az iménti szerelmi csata hűvösödö verejtékét érzem hozzámsimuló bőrén. Könyökünk a párnába mélyed, egész testem bágyasztja a jótékony fáradtság. Nézem viruló, fiatal arcát. Csendesen szólok. — Szép vagy. — Ugye, te is szeretsz? — Mi az, hogy is? Annyian szeretnek? — Most ne hülyéskedj... — enyhén megremeg halk hangja. — Bocsáss meg. — Mondd, hogy szeretsz. — Csacsikám, szeretlek. Igazán mondom, már első látásra megszerettelek. Valóban így érzem. — Amikor megláttalak az osztályon, az ágyon, valami furcsát éreztem én is... Csak... — Csak? — Féltem, hogy nem veszel észre, hiszen annyi ápolónő van. — Ilyen csak egy ...Te nagyon szép vagy. — Mondd újra. — Nagyon, nagyon szép vagy. — Sajnáltam, hogy csak egy kis influenza ... Es olyan hamar kimész... Mindenkitől átvállaltam az ügyeletet... — Drága vagy. Hasrafordulva könyöklünk a párnán és fújjuk a füstöt. Három nap a kórházban. Igazán nem is volt rossz. Pihentem. Gondoskodtak rólam ... Persze, hogy nem volt rossz! Csak az a szegény kis öreg ne jajgatott volna. Irtózatos fájdalmai lehettek... Szegény kis öreg... — Mi van azzal a bácsival? — Melyikkel? — A jajgatással. — Meghalt. — Szegény. — Még aznap délután, amikor kitpentpí. V '; Hangosan nem mondom, csal: úgy magamban gondolom: talán jobb is neki. Kínlódott. Menthetetlen volt — ezt tudtuk mindannyian. Több nap, több kínlódás. Elnyomom a cigarettám parazsát. Átölelem. Látom, a távolba néz. — Min merengsz? — Semmi különös. — Azért csak mondd. — Az öregre gondoltam. Hangja közönyösen cseng, különösebben nem kelti fel a kíváncsiságomat, így hát inkább csak udvariasságból kérdem: — Miért? Hatalmas sötét szemét fe- lémf ordítja. Megcsókolom mind a kettőt. Aztán az orra- hegyét. — Nem kellene elmondanom. — De, feltétlenül. Alig tudom ásításom elfojtani. Ezt még meghallgatom, aztán alszunk. Már pirkad lassan. Es kora reggel dolgoznom kell. — Mondd már, szívem. — Különösebben nem érdekes ... — Tehát az öreg ... — Tudod, már egy hete kapta a morfiumot. Es aznap délben is meg délután is kellett volna adnom. Gondoltam, minek annyiszor... — Es csak egyszer adtál neki. >— Egyszer. — Na és? — Egyszerre a kettőt. A két adagot, hogy ne futkossak annyiszor. — Ezért halt meg? Valahova messze néz'a szoba sarkán túlra. Hallgat. Megvonja a vállát. Aztán érzem, szorosabban simul. Megsimogatom a haját. — Aludjunk. — Jó — mondja engedelmesen, és csókra nyújtja ajkát, de már fordulok el, s úgy teszek, mintha nem venném észre. — Aludj jól — suttogja. — Aludj már. Szántó István VÁSÁROLJON A HORIZONT Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet FACSEMETE LERAKATAIBAN Bp. X., Fehér út 1. (Élessaroknál) Bp. XVIII., Szarvascsárda tér 5—7. Bp. XVIII., Vöröshadsereg útja 64. KAPHATÓK: ALMAFÉLÉK, NYÁRI- ÉS TÉLIKÖRTÉK, CSERESZNYE- ÉS MEGGYFAJTAK, SZILVAFELÉK KAJSZI- ÉS ÖSZIBARACKFAJTAK, BOGYÓS GYÜMÖLCSUEK, SZÖLOOLTVANYOK, díszfák, díszcserjék. NAGY VÁLASZTÉKBAN
