Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-07 / 262. szám

1968. NOVEMBER 7., CSÜTÖRTÖK WECiEl ^JÜirkm A vásárlók javára A pilisi fogyasztási szövet­kezet, hogy bővítse az élelmi­szercikkek választékát, első­sorban a termelőszövetkeze­tekkel veszi fel a kapcsolatot, közvetlen árubeszerzés céljá­ból. A dánosi Micsurin Tsz­szel kötött szerződés a zöld­ségellátást javítja. A csemői Új Élet Tsz-szel kötött meg­állapodás az élőbaromfi ellá­tásiján jelent előrelépést. A. közvetlen beszerzés mó­dot nyújt az árak csökkenté­sére is. A szövetkezet 80 fil­lérrel olcsóbban árusítja pél­dául boltjaiban, a hagymát, mint a piaci ár. Ha a MEK- tői szerezték volna be, erre nem kerülhetett volna sor. Uj vonás a szövetkezet ke­reskedelmi módszerében, hogy a nyári ruházati idénycikkek árát nem ősszel, a téliekét nem tavasszal mérséklik, ha­nem minden cikket a megje­lelő idényben. A nagyobb értékű iparcik­kek vásárlását azzal könnyí­tették meg, hogy a szövetkezet magára vállalta az OTP-hitel- levelek ügyintézését. Ezzel sok felesleges utánjárástól kímélik meg a lakosságot Elsők között elsők Ma már túlzás és elfogultság nélkül az ország legjobb vállalatai közié sorolhatjuk: a: idén már egymilliárdos termelési értékké dolgozik a Mechanikai Művek. Olajkályhátó az áramszolgáltatást javító és a híradástech­nikai berendezésekhez használatos kondenzá­torokig sok mindennel kerültek az élvonalba A jól átgondolt, magabiztos vezetés mellett a névtelen kiválóké és közkatonáké az ér­dem, hogy kenyéradó gyárukat a legjobbak között említhetjük. Öten a sok közül: Groszdics Jánosné . J Fölnagy Tibor Horváth István Simovits János Joós Ibolya Semmelweis-kongresszus Budapesten, a Várban, az Apród utcában áll egy régi ház. 150 évvel ezelőtt falai kö­zött látta meg a napvilágot a nemzetközi orvostudomány ki­magasló alakja, Semmelweis Ignác. És négy évvel ezelőtt újra visszatért ide... Hamvait exhumálták, a ház udvarának falában helyezték immár örök nyugalomra. A Kerepesi teme­tőben csak jelképes sírja ta­lálható. Az emberiség egyik legna­gyobb jótevőjére, a gyermek­Megvalósul egy több száz éves álom ? Duna—Tisza csatorna Dunaújváros és Alpár között A rettegett árvíznél is több gondot, gyakran nagyobb kárt okoznak az aszályos évek. Sajnos éppen a csapadékban legszegényebb országrészünk, a Tisza völgye az, amely már kimerítette vízkészletét. Ezért épült a Körösöket is tápláló tiszalöki vízlépcső és most építjük a kiskörei duzzasztó­művet, de máris bizonyosak lehetünk, hogy ez az új épít­mény is csak átmenetileg eny­híti a vízhiányt. A szegedi legbővizübb szakaszon is csupán a távlati öntözési tervekben szükségesnek tartott víz­készlet egyharmadát fe­dezi a Tisza. Nincs hátra más megoldás, mint a folyó csatornázása, ami azt jelenti, hogy újabb vízlépcsők építésével kell zsi- lipeznünk a Tiszát. Ezzel a tavaszi-nyári árhullámok vi­zét tartalékolhatjuk az öntö­zési idényre. A tervek szerint a tiszalöki és a kiskörei duz­zasztóművet követi majd a felső szakaszon a záhonyi és a vásárosnaményi, az alsó szakaszon pedig a csongrádi vízlépcső építése. A folyó csa­tornázásával másodpercenként több mint 300 köbméter, tehát majdnem nyolcszor annyi ön­tözővízhez jutnak Tisza-völgyi gazdaságaink, mint amennyit a tiszalöki duzzasztóműtől kapnak. A Tisza öt vízlépcsőjével sem boldogulhatunk azon­ban a tiszántúli városok, ipartelepek és gazdaságok várható távlati vízigényé­nek teljes kielégítésével. Egy régi, több száz éves el­AZONNAL FELVESZÜNK kőműves, vasbetonszerelő, asztalos, ács, festő-, víz-, fűtésszerelő, villanyszerelő, épületlakatos szak- és segédmunkásokat, kubikosokat, gépkocsi rakodókat, dömpervezetöket, raktári segédmunkásokat, autószerelőket, kőművesek mellé segédmunkásokat (16 évet betöltött fiúkat is) és kályhafütőket. Vidékieknek munkásszállás. JELENTKEZÉS: Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt a Prosperitás Ktsz Munkaügyi Osztályán gondolás felújítása, a Duna— Tisza csatorna építése jelent­heti majd a végleges megol­dást. A távlati vízgazdálko­dási terv komolyan számol ez­zel a lehetőséggel. A jelenlegi elképzelések szerint Dunaúj­város és Alpár között lenne a legcélszerűbb megépíteni ezt a mintegy 90 kilométer hosszú hajózható csatornát, amely másodpercenként 200—100 köbméter vizet vezetne a Ti­szába. Az építés elé tornyo­suló sok nehézség közül első helyen áll, hogy a csatorná­nak a Duna—Tisza közi hát­ságot, emelkedőt kell átszelni. Így 50 kilométer hosszú sza­kaszon mintegy 20 méteres be­vágást kellene mélyíteni a la­za, homokos talajba, vagy pe­dig fel kell emelni a medret és rendkívül költséges módon szigetelhető magas vezetésű csatornát építeni. Természete­sen a Duna felduzzasztásáról mindenképpen gondoskodni kell, s célszerű egyúttal az alpári csatornatorkolat vízlép­csőjében vízierőművet is épí­teni. A legközelebbi feladat azonban mégiscsak a második tiszai vízlépcső és a hozzá csatlakozó öntöző fő- és mel­lékcsatornák, valamint a gaz­daságok öntözőtelepeinek ki­építése, amely szerény számí­tások szerint is 16 éves prog­ram. Jónéhány évtized kell tehát a távlati tervek megva­lósításához, de miért marad­jon munka nélkül a minket követő nemzedék? ágyi láz okának felderítőjére, az anyák megmentőjére emlé­kezik a tudományos világ szü­letésének jubileumi évforduló­ján. 1968-at nemzetközi Sem- melwcis-évvé nyilvánítot­ták, amikor orvoskongresszusok, tudományos értekezések, talál­kozások színhelye volt és lesz Budapest. A Magyar Orvostu­dományi Társaságok és Egye­sületek Szövetsége nagyszabá­sú programot hirdetett meg, amelyet nagy érdeklődéssel fo­gadtak a külföldi orvosi kö­rökben is. Különféle rendezvé­nyeken emlékeznek Semmel­weis Ignácra és az orvostudo­mány fejlődéséről, jelenlegi problémáiról értekeznek. A jubileumi év kiemelkedő programjaként novemberben Budapesten Semmelweis orvosi kong­resszust rendeznek a nagy magyar orvos emléké­re, akinek küzdelmes életét, rettenthetetlen szembeszállá­sát a halállal, orvostársai kö­zömbösségével csak az utókor érthette meg igazán, értékelte méltóképpen. 1865-ben úgy halt meg, hogy világszerte vi­tatkoztak felfedezésén, eluta­sították, támadták és megaka­dályozták elveinek helyes ér­vényesítését. A november 10—16-ig meg­tartandó Semmelweis-kong- resszusra a világ szinte valamennyi országából jelezték érkezé­süket orvosok, tudósok és számos tudomá­nyos előadás keretében az anyák megmentőjére emléke­zik Budapesten a tudományos világ. Bossányiné nyolc gépe FÉL ÉVSZÁZADA GYŐZÖTT AZ ŐSZIRÓZSÁS FORRA­DALOM, S UGYANCSAK OTVEN ESZTENDEJE, HOGY MEGALAKULT A KOMMUNISTÁK MAGYARORSZÁGI PARTJA. A KETTŐS JUBILEUM TISZTELETÉRE A MA­GYAR SELYEMIPAR VÁLLALAT VÁCI BELESSZÖVÖGYÁ- RÁBAN OKTOBER 1—31 KOZOTT ÜNNEPI HÓNAPOT TAR­TOTTAK. AZ ÜNNEPI IDŐSZAK ALATT, AKARCSAK AZT MEGELŐZŐEN, HÓNAPOKON AT, A KIMAGASLÓ ERED­MÉNYEKET ELERJÖK EGYIKE VOLT EGY KEDVESARCŰ, VÉKONY FIATALASSZONY: BOSSÄNY1 LAJOSNE SZÖVŐ­NŐ. Műszak végén az öltözőben elég sűrű volt a levegő. Dél­előtt hangzott el az ajánlat és kérés: a kötelezően kezelt hat gép mellé aki tud és mer, vállaljon el még kettőt. Nagy a létszámhiány, emiatt ve­szélybe került a termelési tervek teljesítése, segítsen hát, aki segíteni tud és akar. A naptáron csak június ele­je állt, de már fullasztó volt a hőség a szövődében, az egy szál köpeny ellenére is szé- delegtek. Amúgyis idegesebb volt a hangulat. Hetek óta kínlódtak a szintetikus- szál­ból készülő anyaggal, a Cik­lonnal, az új termék a leg­jobbakat is próbára tette, s akkor most két további gép ... ? ! Egymást követték az. epés‘megjegyzések: ki lesz ilyen bolond; próbálja csak valaki vállalni, annak neki­megyek; most kérik, azután ez lesz a norma ... Bossányi Lajosné másnap reggel, műszakkezdéskor el­vállalta a nyolc gépet. Meg­próbálom — mondta, s hogy idegességét leplezze, moso­lyogni próbált. Kétkedett ön- magábani, bírja-e? És tudta, hogy most néhányan legszí vesebben nekimennének. Ak­kor könnyebbült csak meg, amikor rövidesen hallotta: Jakus Mihályné, Móczik Ká­ról yné, Mészáros Magda, Ró­zsa Ferencné is nyolc gépet vállalt. És hajtották a nyolc gépet: júniusban, júliusban, augusztusban, szeptember­ben ... Fizetéskor mindenki először hozzájuk szaladt: mennyi a pénzetek? Volt, aki gratulált, volt, aki leplezet­lenül irigykedett. Ök meg, an­nak ellenére, hogy minden műszak alaposan próbára tet­te őket, elégedettséget érez­tek: a pénz, a több pénz nagyon jó, de elsősorban nem amiatt. Hanem? Mert valami olyasmit tettek, - ami nem volt kötelező, amit ma­guktól vállaltak, s amit ép­pen ezért nagyon a maguké-; nak érezhették. TUZSER Az Árpád kori Kálonga maradványai Tuzsér község határában út­építés közben Árpád kori te­metőre bukkantak. Lakóhá­zak falrészletei, sírok ma­radványai kerültek felszínre, s a régészek feltételezése sze­rint a közelben húzódnak az egykori templom maradvá­nyai is. Korabeli iratok szerint 1345- ben Kálonga nevű falu állt ezen a helyen. Százhuszonöt évvel később a kisvárdai vár tartozékaként a települést Ka­langya néven említették. A falu minden bizonnyal a tö- rö-kdúlás idején pusztult el. — 1955-ben jöttem ide, életem első munkahelye volt, s ha rajtam múlik, az utolsó is ez lesz. Szövőtanuló vol­tam, szövőnő lettem, talán jól megtanultam, amit kel­^ lett, azért jutottam eddig, talán azért is, mert szeretem, amit csinálok, úgy, mint az első napokban szerettem. Ne­héz persze, s van, amikor na­gyon fáradt vagyok. Két kis­fiam van, a férjem gépkocsi- vezető a MÁVAUT-nál, én három műszakban — ritkán esik egybe, hogy mindany- nyian otthon legyünk. Hu­szonkilenc éves vagyok, van, hogy tízzel többnek, van, hogy tízzel kevesebbnek ér­zem magam ... Nem lehet mindig egyformán csinálni, van, hogy legszívesebben'oda­vágná az egészet az ember, amikor harmincöt fok, meg még több is van, amikor sza­kad a szál, amikor a Ciklon szálát látni is alig lehet, mert olyan vékony, s mégis első osztályú minőséget kell leadni a gépről, mert ' más­különben veszélyben a mi­nőségi prémium ... Valahogy éppen azt érzem nagy do­lognak. hogyha legszíveseb­ben el is futna az ember, olyan a kedve, akkor is tisz­tességesen tegye a dolgát. Mert nem azért jött a gyár­ba az ember, hogy eltöltee az idejét. Vannak, főként fiatalabbak, akik így gondol­ják. Csak az óra meg ne álljon — mondják. Egyszer majd rájönnek, hogy így nincs íze a munkának. — A nyolc gép, a jó minő­ség most, a múlt hónapokban fölvitte a pénzem kétezer fölé is, őszintén szólva volt olyan hónapom is, amikor azt sem tudtam pontosan, hogy melyik pénzt miért kapom, mert — tagadhatatlan — a vezetők nem filléreskedtek, ha a mun­ka olyan volt. Jólesett, hogy az igazgató elvtárs megdicsért, az is, hogy a brigádon belül — a Rákóczinak vagyok a tagja — nincs veszekedés, jól kijö­vünk egymással. Az meg, hogy mások irigykednek? Őszinte leszek: nem érdekel. Senki előtt nincs sorompó. Ha én fél Tetőn A váci KISZ-fiataloknak 136 lakást épít a Váci 6. KISZ Építő Közösség a deákvári lakótelepnél. A Népek Barátsága útján már áll az egyik 36 laká­sos tömb, melyet még a hónap közepéig tető alá hoznak; jelenleg az épü­let párkányait betonozzák. A házak építésében ezer óra társadalmi munkával a leendő lakók is részt vállaltak, hogy minél előbb birtokba vehessék új otthonukat. perc alatt cserélek egy veté- lőt, a másik meg egy percig is babrál vele, miért Kellene amiatt röstelkednem ? Mert itt tényleg fél percekből hoz­hat össze valamit az ember, meg némi bátorságból. Van, aki hozzá sem mer nyúlni ah­hoz a géphez, melyen a szinte­tikus van. Tényleg kényes, na­gyon vékony a szál, jobban szennyeződik... Ezért is, hogy amikor egyszerre öt gépet ad­tak nekem szintetikussal, azt mondtam, nem csinálom. Mert ne becsülje túl az erejét az ember. Meg is értették, ez volt az egyetlen „vitám”. A gyárigazgató, Somogyi László szavai szerint „Bossá- nyiné mindig képes újítani, akkor is, amikor a legnehe­zebb”. Azaz: amikor mások már-már föladják, ő még min­dig tartja az iramot, sőt. erősí­teni is tud. Miért? A műveze­tő, akivel nagyon régen dol­goznak együtt, igen egysze­rűen felel: „szereti azt, amit csinál”. Persze, bármennyire is egyszerűnek tűnik mindez, mégsem az. Mert a munkaver­seny becsületéhez, rangjához nem elég egy-egy Bossányiné típusú ember. Az is kell hozzá, hogy megrendezzék a napi tíz­forintos versenyt: azaz, aki a napi 360 ezeres vetésszám fö­lött teljesített plusz tíz forin­tot kapott. Az is kellett, hogy a második negyedévben meg­kezdett szintetikus anyag g3’ártást — mely ma már a teljes termelésben 15—16 szá­zalékot képvisel, s távlatban uralkodóvá lesz — minden idegeskedés ellenére, anya­giakban elfogadhatóvá tegyék, Pótlékokat adtak, nagyfokú bérezési rugalmasságról tettek bizonyságot, s tisztességesen szervezték a versenyt: nincs „aládolgozás”, mindenki a ma­ga erejéből boldogul. Az is, hogy az igazgató napról napra ott volt a gépek között, min­den reggel ezzel kezdte a munkát, s hogy mindig volt jó | szava azokhoz, akik a legtöb­bet adták... Azaz: nem elég az akarat, az elszántság, ha­nem légkör, körülmények is kellenek a jó versenyhez. Ezt, itt, a bélésszövőgyárban, nem­csak megértették, hanem — kialakították. m — Beszélik, hogy jövőre szintetikus blokkokat alakíta­nak ki, meg azt is, hogy a nyereségrészesedésnél különb­ség lesz. nem egyformán kap mindenki. Hát majd ha eljön egyiknek is, másiknak is az ideje, meglátom, mit szólok hozzá. Nem szeretek én mesz- szire előreszaladni, először mindig azt csinálja meg az ember, ami ma, meg holnap vár rá. Aki túl messzire te­kinget, annak a kezéből ki­futhat, a munka, s akkor baj­ban van, kapja a letolást. Én még nem kaptam, s ennek örülök, mert elsüllyednék a szégyentől, ha rapportra kelle­ne mennem... — Mindenhol dolgozni kell, hát akkor miért ne ott ma­radjon az ember, ahol megta­nulta, megszerette a dolgát? És miért ne kezeljen nyolc gépet is, ha ezzel magának is, a gyárnak is több lesz? Ter­vem, vágyam? Itt, a gyárban szeretném elérni a kiváló dol­gozó címet; odahaza meg majd egy hűtőszekrény kell. Talán majd jövőre mind a kettő meglesz, de ha nem, az sem tragédia, marad a követ­kező esztendőre ... M. O. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents