Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-07 / 262. szám

1968. NOVEMBER 7., CSÜTÖRTÖK res» nrr,m KsCirUm 3 Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága Pétervásári ösztöndíj Molnár Antal pétervásári lakos — aki évtizedekig élt Amerikában —, hazatérve úgy végrendelkezett: 500 000 forint értékű vagyonát szülőfalujára hagyja azzal, hogy az össze­get olyan tehetséges munkás- és parasztfiatalok taníttatásá­ra fordítsák, akik „szerelik és megbecsülik szülőföldjüket". Molnár Antal 73 éves korá­ban elhalálozott és a félmilliós összeget „Molnár Antal ala­pítványa” elnevezéssel az Or­szágos Takarékpénztárnál he­lyezték el. A községi tanács végrehajtó bizottsága — az adományozó megbízásából — úgy döntött, hogy a betét ka­matából havi 500 forint ösz­töndíjjal járul hozzá minden évben egy vagy több falubeli fiatal taníttatásához. Az ösz­töndíjat felsőoktatásban rész­vevő fiatalok vehetik igénybe. A tervek szerint a követke­ző 25 évben 34 fiatalt tudnak ily midőn hozzásegíteni dip­lomájuk megszerzéséhez. RÁD díszdobozban Az idén már 44 vagon mál­ha-, ribiszke-, szamóca-, meggy-, őszi- és sárgabarack­szörpöt küld a fővárosi és a Vác környéki üzletekbe a rádi ,Üj Élet Termelőszövetkezet. A múlt évben létesített üze­mük hatmillió forinttal gyara­pította a közös gazdaság jöve­delmét. Hamarosan palackozó gép­sort állítanak munkába, tá­rolóterületeket pedig üveggel bélelt vasbeton tartályokkal gyarapítják. Termékeik választékát a dzsem és a szörp készítésénél használt enzim, pektin gyártá­sával, valamint fagylaltvelővel bővítik. Karácsonyra a külön­böző szörpöket díszdobozba csomagolva hozzák forgalom­Tegnap délelőtt ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Papp György terv­osztályvezető terjesztette a ta­nácskozás elé az ágazati fej­lesztések helyzetéről szóló je­lentést az 1967—68-as évben. A vita után a tájékoztatót az ülés tudomásul vette. Ezt kö­Egész sor tudomány, sőt ta­lán az egész emberi tudás leg­nagyobb kérdése, hogyan ke­letkezett az élet, hogyan kelt életre az élettelen anyag. A választ tudományosan meg­vetően dr. Kéri Miklós szá­molt be Pest megye állat­egészségügyi helyzetéről és Tóth András a növényvédő állomás igazgatója a megye növényvédelméről. Mindkét tájékoztatót elfogadták, majd a végrehajtó bizottság egyéb ügyeket tárgyalt. ra keresi. Az egyik legújabb gondolatot Róka Gedeon ta­nár, a TIT csillagászati vá­lasztmányának titkára vetette fel és ismertette az Uránia j csillagvizsgáló őszi előadásso- I rozatának megnyitásaként. Ez a hipotézis abból indul ki, hogy néhány éve egyes meteoritokba zárva megköve­sedett egysejtű maradványo­kat és olyan nagymolekulájú szerves vegyületeket vél­tek felismerni, amelyek nagyon hasonlítanak a földi élő szervezeteket fel­építő vegyülctekhez. Később kiderült, hogy az előbbiek a törpe parlagfű pol­lenjei, tehát földi eredetű anyagok, amelyek már a leér­kezés után kerültek a meteo­ritokba, a szerves vegyületek viszont minden jel szerint „készen” érkeztek a világűr­ből, ahol azonban élő szerve­zet közreműködése nélkül, szervetlen anyagokból alakul­tak ki. Ezt az utóbbi feltevést kí­sérletileg is lehet igazolni. Laboratóriumban ugyanis si­került már elektromos kisülé­sek, illetve különféle sugár­zások segítségével egyszerű szervetlen anyagokból ugyan­ezeket a szerves vegyületeket mesterségesen létrehozni. In­nen viszont valószínűleg már csak egyetlen lépés az élet megjelenése. Ezek a szervetlen anyagok­ból keletkezett szerves vegyü­letek azonban olyan lassú, hosszan tartó átalakulások eredményei, amelyeknek idő- szükséglete felmérhetetlenül sokszorosan haladja meg a földi légkörön való áthatolá­suk, illetve ezt követő földi tartózkodásuk tartalmát. Vagyis a szervetlen anyagok­ból a szerves vegyületeknek még a föld környékén kívül, a meteor világűrbeli útja köz­ben kellett kialakulniuk. Erre alapítja tehát Róka Gedeon azt a merésznek lát­szó feltételezését, hogy a meteoritokban talált szerves molekulákat az élő anyag előfutárainak kel' tekinteni. Ebből pedig az következik, hogy a világegyetem bármely pontján bekövetkezhet az élet megjelenését megelőző utolsó lépés is. Az út a szervetlen anyagtól elvezethet az élet megszületéséhez. ba. TINNYE HATÁRÁN Éhes a kemence, mészkővel etetik. Tinnye halárában áll az óriás aknakemencepár. A tetején beöntött kőzet kiég s kihűl, mire fokozatosan az égető tornyok aljára ér. De még így, gépek közreműködésével is kemény munka elő­teremteni a házépítéshez valót. „Adom Nywyg pusztát..." Fennállásának 900. évfordulóját ünnepli — mint közöltük — Pest megye egyik leg­régibb faluja: Al- sónémedi. Most néhány érdekes­ség. A települést 1067-ben Péter is­pán latin nyelvű adományozó leve­lében — Némedin kívül másik két községgel — a százdi monostor­nak adományozta. „... Adom Ny­wyg pusztát . öt ekényi földdel és szántóvelőkkel együtt az monso- tornak...” Az oklevélben szereplő Nywyg puszta a mai Al- sónémedi. IV. Bé­la király ezt az adományozást 1267-ben megerő­sítette és a tele­pülést a király nótáriusa már Ne- veg-nek írta. Egy 1371-ből megma­radt írásos em­lékben Nemegh- nek, 1628-ban Ne- megi-nek és 1631- ben pedig már Némedinek írták a különféle ado­mányozó okleve­lekben és az adó­összeíró íveken a községet. A falu történe­te érdekes; lakói részt vettek a Dó- zsa-felkelésben, a török uralom alatt pedig a község el­pusztult és csak 1692-ben kezde­nek az elmenekült lakosok vissza­szállingózni. Az 1695-ös adóív már 21 jobbágyot és 6 nemes háztartás családfőjét említi meg. A község múlt­jára és történeté­re vonatkozó lele­tekből a lakosság által összegyűjtött különféle régi munka- és hasz­nálati eszközökből kiállítás nyílik Alsónémedi köz­ségben A világegyetemben bárhol kialakulhat az élet Legszebb történelmi tetteink október eszméivel írta: Barinkai Oszkárné, a Pest megyei Pártbizottság titkára MM g u..iai tvenegy cv óta nem lehet az emberi- u s*s sorsában dönteni, világpolitikát ÍSfc’tl csalni október nélkül. Eh?”g AjS A Nagy Októberi Szocialista For­radalom mostani ünnepe egybeesik a mi pártunk születésének és megvívott for­radalmainknak 50-ik évfordulójával. Nemzeti múltunk, legszebb történelmi tetteink immár fél évszázada fonódnak egybe október eszméi­vel. Újkori történelmünk hősi, nagy sorsfor­dulói, október gyermekei, beszédes bizonyíté­kai sorsközösségünknek. Hazánkban 1918 őszén a tömegek már ké­szen álltak a forradalomra. A háború utolsó évei már kendőzetlenül mutatták a társada­lom testén a fekélyeket. A háború mérhetet­len szenvedést hozott a fronton a katonákra és itthon az éhező asszonyokra, gyermekekre. Az elkeseredés, az erősödő osztályöntudat forrpontra hevítette a nép hangulatát. Az Októberi Forradalom még jobban megvilágí­totta ennek a kis országnak is minden nagy baját, gyötrelmét, hiszen a robbanás Orosz­országban is hasonló okok miatt történt. A forradalom viharmadara nálunk is felröp­pent, és már 1917 novemberének második napján Budapesten, az Iparcsarnok előtt több százezres tömeg tüntetett és megadta a jel­szót: „A magyar proletárság tanuljon az orosztól!” A példa buzdított, biztatást, reményt adott, erősített, hogy nálunk is meg lehet dönteni a monarchiát. Népünk fordulóponthoz érkezett és cselekedett. Véget vetett a 400 esztendős Habsburg-uralomnak, kivívta nemzeti füg­getlenségét, állami önállóságát. Ezzel szabad­dá vált az út a további fejlődéshez. Az őszi­rózsás forradalom motorja munkások és ka­tonák voltak, a gyújtóanyagot azok közül is a volt hadifoglyok alkották, akik mintegy fél­millióan vettek részt a keleti fronton és on­nan 1918-ban forradalmi eszmékkel, százez­rével tértek haza. A polgári demokratikus forradalom győzel­mével hazánkban nem tetőzött, csupán elkez­dődött az igazi népi megmozdulás. A forra­dalmi hullám egyre magasabbra csapott, mert a tömegek nem alkudtak félmegoldásokkal. A polgári demokratikus forradalom elévülhe­tetlen érdemei ellenére sem hozta meg a vá­rakozások beteljesülését. A további lépéshez azonban forradalmi párt kellett! A magyar- országi forradalom érettségét, tettrekészségét, a tömegek fogékonyságát és az Októberi For­radalom hatását bizonyítja, hogy 1918. novem­ber 24-én, történelmi szükségszerűségként, a munkásmozgalom legjobbjaiból megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja. A ma­gyar munkásmozgalom nagyszerű hagyomá­nyait követő élcsapat vezetésével a forrada­lom új szakaszához érkezett, a küzdelem most már a szocialista forradalom győzelmé­ért folyt. És akkor a magyar munkásosztály és a pa­rasztság — október példáját követve — 1919. március 21-én — megteremtette az első ma­gyar proletárállamot. A Magyar Tanácsköz­társaság, a nemzetközi forradalmi harc nagy eredménye, ugyanakkor Szovjet-Oroszország mellett szerény méretekben annak bázisa lett. Október győzelme, segítsége nélkül nem győz­hetett volna, sem békésen, sem fegyveresen. A nagy példa nemcsak a magyar kommunista mozgalom megteremtőinek adott forradalmi iskolát, hanem eszmei, politikai, erkölcsi és katonai támogatást is nyújtott a Tanácsköz­társaságnak. A testvéri szövetség, egymásra­utaltság és segítség közös volt. A ma élő ge­neráció és az elkövetkezendők is büszkén gondolnak arra a százezernyi magyar inter­nacionalistára, akik felismerték, hogy a Szov­jetunió a nemzetközi munkásosztályé is, és részt vállaltak a fiatal proletárállam megvédé­séért folytatott küzdelemben. A Tanácsköztársaság 133 napja csúcspont volt népünk évszázados küzdelmében, a leg­szebb, a legboldogabb 133 nap, amit valaha a magyar szegénység eladdig megért. Vívmá­nyaiban testesült meg mindaz, amiért népünk legjobbjai harcoltak és áldozták életüket, az osztály- és szabadságharcokban — nemzetünk felemelkedéséért. Az 1918—1919-es forradalmakat csak átme­netileg érte vereség. A fehérterror, az ellen- forradalom, a nemzetközi reakcióval együtt negyedszázadon át szórta a sarat és a rágal­makat történelmünk e nagyszerű korszakára. Igaz, sok embert megtévesztettek, becsaptak, de az öntudatos tömegek harcát mégis e di­cső fegyvertények és a győztes Októberi For­radalom lelkesítették. Erőt adtak az ellen- forradalom megpróbáltatásának elviselésére és további harcra buzdítottak. A II. világháborúban a magyar kormány a Szovjetunióval állt háborúban, de október fiai nem tévesztették össze a népeilenes kor­mányt a magyar néppel és ők szabadítottak fel bennünket, a magyar és a német fasizmus uralma alól. A Szovjetunió adta vissza ha­zánk függetlenségét, kedvező helyzetet te­remtve ezzel az új munkás-paraszt hatalom megteremtéséhez. Felszabadításunk a két nép barátságának kiemelkedő állomása lett, hi­szen 1945 nemzeti történelmünk legfontosabb fordulópontja. Es amikor a munkáshatalom hazánkban is­mét veszélybe került, 1956-ban az ellenforra­dalmi támadás leküzdéséhez ismét a szovjet nép internacionalizmusa segített. Es ma is minden érző és gondolkodó ember tudja: a Szovjetunió állandó gazdasági, politikai, ka­tonai segítsége legbiztosabb külső feltétele fej­lődésünknek. Megyénk gazdasági, politikai élete is ezer szállal kötődik a Szovjetunióhoz. Gazdago­dik, fejlődik megyénk, sokoldalúbbá válik együttműködésünk az idősebb, tapasztaltabb, gazdagabb testvérrel. A szélesedő együttmű­ködés jelképe a Dunai Kőolajipari Vállalat, amely jószerint szovjet tervek alapján készült és a Barátság-kőolajvezetéken érkező szovjet nyersolajat ebben az üzemben dolgozzák fel. A vállalat születését, első lépéseit is hozzá­értő szovjet szakemberek segítették és a ma­gyar szakemberek személyes tapasztalatot sze­reztek és szerezhetnek ma is a Szovjetunió kőolajfinomítóitól. A Csepel Autógyár tulajdonképpen a Ma­gyar—Szovjet Barátság Autógyár nevet visel­hetné, hiszen az első naptól kezdve az autó­gyártáshoz szükséges z yagok jelentős részét onnan kapja, és gyártmányainak vásárlói kö­zött első a Szovjetunió. A kapcsolatok tovább szélesednek, tervezik, és valószínű nemsokára sikerre viszik azt a közös elképzelést, hogy a ZIL autókba Csepcl-Diesel motorokat építenek be. Nagy öröm számunkra, hogy 1969 elején már üzemelni fog az a 400 kV-os távvezeték, amelyen Munkácsról a gödi transzformátorel- osztó-állomásra érkezik a szovjet áram. Ez­zel is a magyar energiaellátást javítjuk. Egy­szerű, tiszta szimbólum: életet, erőt, fényt, örömöt sugározni az egész világnak. Lenin reális álma a kommunizmusról: a munkás- hatalom megteremtése és a villamosítás volt. De erről a felfelé ívelő, sokoldalú, színes együttműködésről tanúskodik a Pestvidéki Gépgyár, a Szerszámgépipari Művek fejlesztő- intézete, a Híradástechnikai Anyagok Gyára és a többi Pest megyei ipari, mezőgazdasági üzem és intézmény is. És az csak természe­tes, hogy eközben erősödnek, mélyülnek az emberi, baráti kapcsolatok is. A szovjet—magyar barátság történelmi gyö­kerei marxista meggyőződésünkből fakadnak, annak felismeréséből, hogy nemzeti érdeke­ink elválaszthatatlanok a proletár internacio­nalizmustól. A szovjethatalom a munkás­nemzetköziség szülötte! „Mindenkinek! Min­denkinek!” — így kezdődött a forradalom első üzenete a világhoz. Az elmúlt 51 év politiká­jában — olykor súlyos áldozatok árán is — „Mindenkinek” volt és maradt a meghatározó jelszó. A szovjet nép internacionalizmusa nél­kül nem jöttek volna létre — és még kevésbé tudtak volna fennmaradni — a szocialista or­szágok. Ilja Ehrenburg így ír erről: „A szov­jet katonák akkor haltak meg Prágáért, ami­kor a legfájdalmasabb volt meghalni. Nem írtak könyveket, nem építettek városokat, még kedvest sem választhattak maguknak. Meghaltak, hogy gyönyörű könyvek íródja­nak, nagyvárosok épüljenek, boldog családok születhessenek.” Fél évszázada hat az a kölcsönösség, amely a Szovjetunió és a világ munkásmozgalma kö­zött szövődött. Ennek talaján fejlődtek és erősödtek világszerte a kommunista pártok. A szocializmus ügyének mindig ez volt a leg­nagyobb ereje. Éppen ezért az imperializmus, a szovjet állam megszületésétől kezdve meg akarta és meg akarja fosztani a Szovjetuniót barátaitól, szövetségeseitől. Széles skálán ját­szik, minden eszközt felhasznál a gátlástalan erőszaktól a legravaszabb politikai fondorla­tokig. Igyekszik a szocialista országokat le­választani, a kommunista pártokat szembeál­lítani a Szovjetunióval, hogy elszigetelje azo­kat legfőbb támaszuktól. De a kapocs elsza­kíthatatlan. A szövetség egy életre, mindörök­re köttetett. i Es ránk, magyarokra bizton számíthatnak mindazok, akik a proletár nemzetköziség út­ját járják, mert politikánk alapja: hűség a néphez, hűség a proletár internacionalizmus­hoz. De nem számíthatnak ránk azok. akik furcsa módon a szolidaritást és a nemzeti ér­dekeket a Szovjetunió nélkül, vagy éppen el­lenére gondolják. Mi. magyar kommunisták, azt tanultuk elő­deinktől. az eltelt fél évszázad harcaiból, hogy az internacionalizmus próbaköve: hűség a Szovjetunióhoz. Ehhez az elvhez hűek voltunk, vagyunk és maradunk. I l < 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents