Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-28 / 279. szám
1968. NOVEMßER 28., CSÜTÖRTÖK Szentendreiek a galériában December elsején nyílik meg a 10. miskolci országos képzőművészeti kiállítás Vasból — fakarika? A Miskolci Galériában — a város felszabadulásának évfordulója alkalmából — december 1-én nyílik immár tizedik alkalommal a miskolci országos képzőművészeti kiállítás. Az ország minden részéből — Budapestről, a szentendrei, a szolnoki, a hódmezővásárhelyi és a „házigazda” miskolci művésztelepről, valamint más A MÁV Dunakeszi Járműjavító Vállalatnál, a központi Irodaépület előtti parkosított részen, tenyérnyi gyepen vagy hat kis táblácskát helyeztek el jelmondatokkal. Nem tudom, ki hogyan van vele, nekem nincs érzékem az effajta dekorációkhoz. Ezeket a táblákat azonban hamarosan elfelejtette velem egy másik. Fekete acéllemezen nikkelezett betűk hirdetik: a KMP és a KIMSZ megalakulásának ötvenedik évfordulójára készítették a MÁV Dunakeszi Járműjavító Vállalat fiataljai. Hogy mit? Egy új, több mint négymillió forint értékű vasúti személy- szállító kocsit. Hogyan? Társadalmi munkában hatezer-há- aömszáz óra alatt készítették. Kié az ötlet? Érdekes, hogy akitől származott, annak gondolkozásában, életvitelében jócskán szerepet visznek az anyagi szempontok fis: Katona István brigádvezető megbecsült embere az üzemnek, munkáját is szereti, mégis,. maga mondja, hogy nagyobb fizetésért elmenne más gyárba. S ő az, aki felfüggesztette esti egyetemi tanulmányait, amikor házat épített, s kellett a túlmunka jövedelme. Pedig csak arról van szó, hogy Katona István reális, józan ember, akinek anyagi vonatkozásokban is megvannak a maga igényei. Ugyanakkor lelkes fiatal, aki szép, nemes dolgokért sok önfeláldozásra képes: ezt már bebizonyította környezetében. S a két tulajdonság, az előbb s az utóbb elhogy nálunk nemegyszer rosszul, ügyetlenül, ízléstelen színösszeállításban, utánozva születik meg a torz „olasz”-öl- tözködés. De ez nem vonhat le semmit az eredeti öltözködés szépségeiből. Az olasz nők. Ruháik a természet minden színében pompáznak. Széles, bő aljak, szűk aljak, minik és hosszított szoknyák, selyemből, mindenből, de főleg könnyű mosó- anyagból készítve. És itt is micsoda színek! Fehér alj, fekete blúz, fehér alj bordó blúz, fehér alj, égszínkék blúz, fehér alj, ezüstszürke blúz és mindehhez a legszebb színkeverő és színbontó, a barna bőrük. Mozgásuk kecses, szépségük klasszikus. Ékszer kevés. S még egy — talán ez hihetetlenül is hangzik — nagyon kevés nő használ rúzst. Az extra dolgokat itt is megbámulják. Velencében a Piazza San Marco után következő csillogó üzletsoron, ahol a világ csillogó kiskereskedelme adott találkozót egymásnak, megjelent két fiatal nő egészen abnormális hajszínnel, kriminális ruhában. Néhány fiatal férfi elfüttyentette magát, nagyon finom behajlással megtapsolták őket. A két nő számára ez az „elismerés” felért egy vesszőfutással. Ügy látszik, itt sem szeretik a bolond dolgokat. A férfiak is elegánsak. A szövetek finomak és jó színűek. A zakó melle nincs ki- varrva és kikeményítve mint nálunk, ezért nem is tűnik páncélnak. Minden természetes rajtuk. Nyáron a férfiak nagy része is fehér cipőben jár. Talán az ingeik a legszebbek. Nagy az ingkultusz náluk és elsősorban nem nylonból. Talán a mi szemünkben akkor egy kicsit furcsa volt a bordó és a városokból meghívott képzőművészek csaknem nyolcszáz olajfestményt, grafikai alkotást, valamint szobrot és érmét küldtek be a tárlatra. Ezekből a zsűri mintegy kétszáz olajfestményt és grafikát s több mint ötven kisplasztikái alkotást választott ki a seregszemlére. mondott, emeli egymás értékét, hitelét... Különben fizikai munkás, illetve a fizikai munkásnak s a műszaki-szellemi dolgozónak keveréke. Szakmája szerint kovács, hegesztő, szerelő. Legmagasabb végzettsége, képesítése eddig: villamosipari szakgimnáziumi érettségi. Munkája: egy Peco automata hegesztőgépen dolgozó brigád vezetője. Társadalmi funkciója: az üzemi KISZ- bizottság szervező titkára. De személyéről több szót ezután azért ne ejtsünk, mert így igazságtalanok lennénk a többiekkel. Az ő javaslatából, ötletéből ugyanis még nem készült volna el a vasúti kocsi, ha a többiek' fel nem karolják, meg nem valósítják a gondolatot. S éppen egy olyan időpontban, amikor stagnált, pangott üzemükben az ifjúsági szervezet élete, tevékenysége. Sok náluk a harminc-, sőt harmincöt éves férfi, nő. őket többek között az elmúlt évek közös emlékei marasztalják e körben. Valóban sok közös megmozdulásra, emlékezetes eredményre gondolhatnak vissza, gondoljunk akár a pár évvel ezelőtti vietnami vasárnapra vagy azokra az erőfeszítésekre, amelyeknek gyümölcseként a gyárral szemközti lakótelepen jelenleg már hetvenkét KISZ-lakás épül az üzembeli fiataloknak. Az új mechanizmus első intézkedései, szigorításai azonban némileg megtorpantották tintakék ing, azóta itthon mi is megszoktuk. Vendéglátóipari kultúrájuk is fejlett. Mi, magyarok, annak idején, amikor Budapesten és vidéki városainkban felépítettük különböző szállóinkat, kávéházainkat, presszóinkat, tulajdonképpen mind olasz mintára csináltuk. Az olasz hotelok elegánsak, luxuskényelműek. A legkisebb városban is az utcákon, egy tenyérnyi helyen elhelyezik a napernyőt, alatta asztal, szék és vitatkozó olaszok. Az erős meleg miatt nagyon elterjedt náluk az utcai teraszkiszolgálás. Természetesen mindenütt fejük felett a hűst adó napernyő. Bolognában, különösen á belvárosban, órákig gyalogolhatsz a napernyők alatt, s míg neked a bágyadtságtól nincs kedved szólni sem, addig az olasz ember energiáját nem kímélve hangosan, gesztikulálva vitatkozik. Kellemes hűsítő italokat árulnak. A gyümölcs minden ízét megtalálhatod itt, valódi szörp formájában. Az úgynevezett közfogyasztású folyóborok viszonylag olcsók, de majdnem annyiba kerül hozzá a szódavíz is. Sőt, a rendes ivóvízért is fizetni kell. A jobb borok természetesen itt is drágábbak. Feketekávéjuk csodálatos. Mi úgy voltunk ezzel, mint vak ember a színekkel. Hiába mesélik neki, nem tudja elképzelni a fehéret, a zöldet. Csak amikor végre lát. . . Amikor ittunk az olasz feketekávéból, akkor jöttünk rá, hogy milyen kávét főznek nálunk. Kikívánkozik belőlem az a megjegyzés, hogy itt legtöbb helyen férfiak főzik. (suha) (Folytatjuk) Bort csapolnak az olajtartályból Az algyői szénhidrogén-medencében egy 20 000 hektoliteres, eddig még nem használt olajtartályt bérelt a Magyar Állami Pincegazdaság Csong- rád—Szolnok vidéki üzeme, mért az idei bőséges bortermés miatt 18 000 hektoliter bort nem tudtak elhelyezni a pincészetek. Az utóbbi hetekben fokozatosan felszabadultak a hordók, ezért megkezdték az óriás tároló csapolását. náluk a KISZ életét. Először is az év első hónapjaiban megnőtt az üzembeli munkaerővándorlás, s ez a KlSZ-létszá- mot is kedvezőtlenül érintette: négyszáz tagból csak háromszázhatvan maradt. Még egy dologban befolyásolta az új mechanizmus az üzembeli KISZ tevékenységét — foglaljuk így össze: „Nem lehet munkaidő alatt értekezni.” Kisebb- nagyobb nézeteltéréseik is támadtak az utóbbi időkben műhelyvezetőkkel, meg másokkal. Sértette őket például, hogy egyes helyeken, a KISZ-tagság öntudatára apellálva — takarításra akarták felhasználni őket. Tiltakoztak, mondván, a műhely takarítása segédimun- kás-feladat s nem KISZ-fel adat... Ekkor jött az ötlet, hogy kellene csinálni valamit, ami újból összefogná őket. S egy személyszállító vasúti kocsinál alább nem adták. — Szinte hihetetlen, menynyire simán, egyszerűen ment ezután minden, egészen a megvalósulásig. Megtárgyaltuk a dolgot az alapszervezeti KISZ-titkárokkal, elfogadták. Azután felkerestük üzemünk igazgatóját, Bakó Károlyt — üdvözölte az ötletet. Ékkor megfogalmaztuk, s szétküldtük mindenfelé a felhívást: Fiatalok! KISZ-tagok! — mondja Katona István. — Még bennünket, szervezőket is meglepett az az egyöntetű helyeslés, amellyel fogadták. — Mivel magyarázza, hogy nem voltak mellékzörejek: elvégre ez a vállalás egy-egy KISZ-tag esetében húsz óra társadalmi munkát kívánt? — Talán azzal is, hogy nálunk rengeteg a bejáró munkás, ők szenvednek a legtöbbet a közlekedés jelenlegi állapotától, a zsúfolt, piszkos, sokszor fűtetlen várótermektől és vasúti kocsiktól. Ez a kocsi, amelyet elkészítettünk, a maga szerény módján mégiscsak a jobb közlekedést szolgálja. Segített a többi fiatal is, csakúgy, mint néhány felnőtt szocialista brigád, s a műszaki vezetés. Csak egy KlSZ-alap- szervezetből nem tudtak semmivel hozzájárulni ehhez a vállaláshoz. Az adminisztratív dolgozók ifjúsági alapszervezetében csupa lány, fiatalasz- szony dolgozik. De nem akartak lemaradni ők sem. Épp ebben az időben tatarozták, bővítették vállalati bölcsődéjüket. Negyvenről hatvan gyereket befogadóra, s az ottani környezet minőségén is változtattak, javítottak. Az asz- szonyok, lányok az ötvenéves évforduló tiszteletére kétszázhetven óra társadalmi munkát végeztek itt: kertészkedtek, segítettek berendezni, elvégezték az átadás előtti nagytakarítást, stb. Közben pedig a vasúti kocsi is elkészült. „Egyszerűen", az előre kidolgozott, szériagyártási menet, a meglevő anyagnormák. technológiák alapján — csak most éppen munkaidő után. A napokban adták át. Feliratokat, jelmondatokat kitűzni, leírni sokszor nem nehéz, de ezt a táblát, melyet a kocsi oldalára szereltek, a tett, az összefogás nagyszerű érzése avatja hitelessé. Padányi Anna A meglepetés erejével érhet bennünket e cím, mert fából vaskarika sem volt, de szokás — valami lehetetlenre — mondani. Viszont vasból fakarika? Lehetetlenség a négyzeten? Bármennyire meghökkentő, láttam, saját szememmel, méghozzá a sződi Haladás Teremelőszövetkezetben. Lévák József elnök, Bauer György főkönyvelő, számos tudományos értekezés és két egészen nagystílű AGRO- TRÖSZT-kötet (bár ezek tárgyak) voltak szemlesütött tanúi, hogy Pajor Mihály főag- ronómus kezembe nyomott egy facsapágyat, amelyet a gazdaság tisztességben megőszült bognára készített a diksztillerbe — Ami vasból volt, kikészült,, a fa tovább bírta — ezekkel a szavakkal adták át a facsapágyat s az elnök még hozzátette: — Ha az elvtárs óhajtja, emlékül elviheti! Nem hoztam magammal a facsapágyat, mert nehéz volt, és alakja, lyukjai nem tették lehetővé hamutartónak, vagy más egyéb városi herkentyűnek való felhasználását, „Hadd forogjon az csak a földeken!" — felkiáltással az asztalra tettem. — A gépek minősége rossz — mondta a főagronómus — ennek a diksztillernek a tengelye, akár vajból lett volna. A kaszálóval 36 holdat tudtunk levágni, amikor beadta a kulcsot. A műtrágyaszóró hároméves konstrukció, de alkatrészt nem lehet hozzá kapni. A H—I jelű gyűrűshengerbe, amelyet a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár készített, facsavarokat teszünk, hogy dolgozni tudjon, elromlott a fölözőgépünk, ára 5400 forint, elvittük, azt mondták a javításért 6400-at kérnek. A UTV 24-es vetőgéphez nem kapni gégecsöveket. Bálázóígépből kettőt kell venni, hogy egy üzemképes legyen. A tejszeparátor rosszul működik. A T—2800-ast szinte kétszer vettük meg, annyi galibát okozott.!«jAz AGRO- TRÖSZT-nél azt mondták: „Majd jön valami holland gép, az jobb lesz!" — A gépek konstrukcióira nem panaszkodhatunk — emeli magasba ujját a tsz-el- nök —, de a benne levő anyag rossz, gyenge, kopik, törik. Mit mond a gépgyár? Pataki Szilárd gépészmérnök, a Budapesti Mezőgazda- sági Gépgyártól a következőket válaszolta kérdéseimre: — A talajművelő gépeket általában nem, mi, hanem a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár készíti. Azonban köztudott dolog az is: a téeszek sem mindig rendeltetésszerűen használják a gépeket. Az anyag súrlódik, belemegy a föld, rendesen elő nem készített talajon dolgoznak. A mezőgazdaságban nehéz persze úgy használni egy gépet, mint az iparban. Ezért is nagy probléma, hosszú élettartamú gépeket készíteni. Szerintem a magyar mezőgazdasági gépgyártás jó színvonalon dolgozik. A gépek konstrukciója kifogástalan. Anyaggondok adódhatnak, de kevésbé a nagy gépgyáraknál. Sok kis gépjavító és ktsz gyárt mező- gazdasági gépeket, és ha nem kapják meg azt a minőségű anyagot, amelyre szükségük van, a gépeket akkor is előállítják. Ha például valahová 60-as szakítószilárdságú anyag kellene és csak 50-esük van, beépítik. Garanciát nem vállalnak, a téesz pedig örül, ha kap gépet. Mi például bevezettük gépeink helyszíni látogatását. Megnézzük, hogyan NYÚLTENYÉSZTŐK! AZONNAL VÁSÁROLUNK nagyszámú. 2 kg-on felüli, továbbtenyésztésre alkalmas NYULAT Ajánlatokat kér a darabszám, a fajta és az ár megjelölésével december 15-lg a KOSSUTH TSZ, TAPIÖSAG működik, milyen a kopás, hogyan vált be? Ha kell, változtatunk rajta. — Mit szól a facsapágyhoz? Nem lenne jó az új „műanyagot” felvenni a beépítendő acélok listájára? — Értem a tréfát — válaszolta kedvesen a mérnök —, de a mi gépeinkkel nincsen i különösebb baj. Visszatérek az anyagokra. Például a KS 69- es kaszáló adaptereken a ka- szaujjakat csavarokkal kell felerősíteni. Kiadtuk, hogy a jugoszláv csavarokat milyen nyomatókkal húzzák meg. A tsz-ekben a magyar csavarokat is úgy próbálták meghúzni, természetesen megszakadtak. Jobban kell vigyázni, s a meghibásodást a gépgyáraknak azonnal jelenteni, hogy a hibát kiküszöbölhessék — ez a tanácsom. Az AGROTRÖSZT véleménye Gál Ferenc osztályvezető szerint is elsőrendű követelmény a gépek szakszerű kezelése, zsírozása, kenése, a megfelelő sebességen való járatása. Az AGROTRÖSZT a gyárakból vett gépeit mindig minősíti, azokat garancialevéllel látja el. A gépekért 6 hónaptól 1 évig jótáll, azokat kicserélik, ha a rendeltetésszerű használat ellenére meghibásodnak. Bevezették a cseregépszolgáltatást, s a meghibásodott gép javítását meg sem várva, viheti a fél a másikat. — Mit tud mondani az anyag minőségével kapcsolatban? — Az új gazdasági mechanizmus lehetővé tette, hogy kisebb gyárak, ktsz-ek gépeket készíthessenek. Ezekért nem vállalhatunk felelősséget. — Az importgépek jobbak, mint a hazaiak? — Ötven-ötven százalékban külföldi vagy hazai gépeket adunk el. összehasonlításra van mód. A KGST-n belül szakosítottunk, például az NDK- ban gyártják a burgonyabetakarító gépeket. Természetes, hogy ezt felesleges lenne hazai gyárakban előállítani. A mi általunk gyártott gépeket viszont nem gyártják külföldön. Bizonyos géptípusoknál lehetnek átfedések, de ez nem baj, annál nagyobb a verseny, s ez a gazdaságoknak csak javukra válik. Végezetül megjegyezném: ha egy bizonyos géptípus egy tsz-ben elromlik, az még nem egyenlő azzal, hogy a típus rossz. Mi a szériameghibásodást figyeljük és rögtön fellépünk a gyárakkal szemben, ha a megengedettnél nagyobb mérvű a baj. — A diksztiller, a facsapágyakkal? — Erről nem nyilatkozhatom. Egyedi jelenség, látni kellene, hogy állást tudjunk foglalni. A mi megjegyzésünk Mezőgazdaságunk nagyarányú gépesítésével együtt megjelentek a problémák is. Nagyszerű látvány a tsz-ek gépeinek, a fárasztó, eddig verejtékkel végzett paraszti munka gépesítésének látványa. A gépek sokfélesége viszont bizonyos hibaszázalékot engedés lyez. Ugyancsak oka a meghibásodásoknak a gépek nehéz körülmények között történő használata. Mindezek ellenére szűkíteni kell a hibalehetőségeket, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetnek még alaposabb vizsgálatokat végezni a mező- gazdaságba kerülő berendezéseknél. Nincs bosszantóbb annál, mintha egy alapjában véve jó konstrukciójú gép két- három hónapon belül elromlik. Jobban kell vigyázni a gépek anyagának minőségére, mert hogy erre lehet, legkitűnőbb példa a szovjet gépek anyag- és konstrukciós minősége. Mezőgazdasági gépgyártásunk nem nagy múltra tekinthet vissza — ahhoz képest jó gépeket gyárt —, de nem szégyen tanulni a fejlett országoktól. És hogy tréfával fejezzük be: akkor majd nem kell vasból fakarikát sem készíteni! Szűts I. Dénes Mai mecénások É áram a megyei tárlat termeit, nézem a kiállító művé-; I M szék legújabb alkotásait, közben érdeklődöm a kísé- rőmül szegődött művészettörténész Petényi Katalin- í/ tói, ez vagy az a kép, kisplasztika mennyibe kerül. Hatezer, tízezer, tizenkétezer, tizenötezer, sorolja az árakat. Persze, azért akad olcsóbb is, ezerötszáz, kétezer, háromezer forintért megvásárolható. De ami igazán tetszik, olyan mű hatezer forint alatt alig kapható. Kísérőm azonban megnyugtat: ne rágjam magam, hogy nincs annyi pénzem, a képek java már a megnyitó előtt gazdára talált. Az eddigi szokástól eltérően ugyanis a megnyitó előtti napon meghívták a járási és városi tanácsok vezetőit: itt az alkalom, vásároljanak, ha van ilyen igényük. Volt. Egyetlen óra leforgása alatt harminc új alkotás tar Iáit gazdára, közel százötvenezer forintért. Ilyen tekintélyes vásárló-érdeklődésre még nem volt példa az elmúlt esztendők során. Tavaly mindössze harmincezer forint értékű kép kelt el a kiállításon, ez idén ennek az ötszöröse. Mi a változás oka? Nem csupán a kiállítás művészi értékének növekedésében, a kiállított művek témagazdagságában keresendő. A járási-városi tanácsok az elmúlt években is vásárolhattak képeket. Volt rá anyagi fedezetük. Nem vásároltak. Vagy ha igen, akkor elsősorban nem megyei művészektől. Az idén azonban alapvetően megváltozott a helyzet. Ebben természetesen közrejátszott az a gesztus is, hogy már a kiállítás előtti napon meghívták a járások-városok vezetőit. Erre eddig nem volt példa. Most már van. És jó, hogy van. És nemcsak a járások-városolc vezetői mentek el Szentendrére. Ott volt a megyei KISZ-bizottság első titkára és a megyei tanács elnökhelyettese is — vásárlóként. És nem is akármilyen vásárlóként. A megyei tanács tíz alkotó tizenegy művét vette meg, összesen hatvanezer forint értékben. A megye után a sorban Szentendre városa következik közel húszezer forintos vásárlási értékkel, majd Vác városa tizenötezer, a szobi járás kilencezer, a szentendrei járás hétezer, a megyei KISZ-bizottság hatezer forinttal. De vásárolt még a budai, a ráckevei, a nagykátai, a váci, a ceglédi és a monori járás, valamint Gödöllő városa is. Miért „költött" a megye ilyen sokat ezen a kiállításon? Nyílt titok: a megvásárolt képekkel — és a következő évek további vásárlásaival — az 1970-re felépülő, kibővített Fe- renczy Károly Múzeum modem képtárának anyagát kívánják megalapozni. És a többiek? Nem egyszerűen „csak kedvet kaptak” a megyétől. Sok helyütt csupaszok még a tanácstermek, a művelődési házak termeinek falai, vagy éppen nem odaillő avagy nem művészi értékű képek kerültek oda. Egészséges folyamat kezdődött el a megyében ezekben a napokban. Alig egy óra alatt százötvenezer forint értékű képvásárlás — nem kis dolog. Űj mecénásokra talált a megye képzőművészete. S ez jó dolog. Most azonban a képzművé- székén a sor. Mert a dolgoknak — így ennek is — két oldala van. Nemcsak kapni, adni is tudni kell. Magyarán mondva: témában közelebb kerülni a mai élethez. Félreértés ne essék, nem az ötvenes évek témái és formai sematizmusára gondolunk, hanem a mai élet gondjainak és örömeinek modem formanyelvű, művészi megfogalmazására. Ez az alkotók és mecénások további, még hatékonyabb együttműködésének alapvető záloga. Prukner Pál A kocsit atadtiík... Egyszerű dolog
