Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-26 / 277. szám

Micr« Búcsú Óbudától ^Cirítm 1968. NOVEMBER 26., KEDD Béni Pesten, a város tébo­lyult zajában észrevétlen át­menetek nélkül váltják egy­mást az évszakok. A ben­zingőz és a füst elnyom ott minden mást. A Rákóczi úti platánok estéről hajnalra per­getik levelüket és kopasz ágaikon váratlanul jelennek meg a verebek: A tél han­goskodó hírnökei. Kint Óbudán minden más­ként van. A földszintes há­zak fölött halkan búcsúzik az ősz. Kesernyés illata, mint sírokon a krizantém, a metropolisból kiszakadt em­berben szunnyadó vágyako­zást ébreszt a tegnap múlt nyár után. Pedig hol van már az az élet, s hol porlad­nak azok az ősök, akik olyan­ná tették Budapest III. ke­rületét, amilyennek ma még láthatom. A biedermeyer kora már rég letűnt. Egy elemi csapás, a filoxéra, pe­dig alapjában kezdte ki egy Duna-parti mezőváros szőlő- termelő „branhakszler” tár­sadalmát. A romantikára szomjas pesti városlakó ilyen őszi borongással búcsúzha­tott harmincöt esztendeje Tabántól __ É n is búcsúzni jöttem az ősszel, mert a hulló falevél­lel hullik el 1969-től a Zápor utcától a Kisoelli útig száz A régi Óbuda egyik jellegzetes utcája, a Föld utca, amely felett bizony jócskán eljárt az idő. Sorsa már csak a lebontás lehet. gebbi, mindmáig megmaradt emlékek, föld alatti és föld fe­letti épületek és építmények két évezred távlatait idézik. A rómaiak Augustus császár uralkodása idején, az időszá­mításunk előtti 9—8-i-k évben, érték el a hajdani kelta Ak­ink település táján a Dunát, és vetették meg Aquincum alapjait. A katonai tábor szom­szédságában az első évszázad­ban kialakult a polgárváros is és amikor Traianus császár 100 körül két tartományra osztot­ta Pannóniát (Alsó- és Felső- Pannoniára), Aquincum lett az Alsó- (Inferier-) Pannónia székvárosa. A szorosan vett Óbuda erre az ősi római romvárosra épült. A Flórián téren emel­Egy műemlék, amely túléli majd Óbuda nagy átalakulá­sát: az egykori selyemgyár ellipszis alakú épülete. és száz öreg ház... „Hulló fa­levél” — Zerkovitz melódiája borong a Nagyszombat ut­cától a Szentendrei útig. „Vége lesz az álmos kis­városnak” örvend és szo- morkodik egy asszony: Hor­váth Károlyné, Óbuda tanács­elnöke. „Mit akar ő? — hí­vogatják telefonon — „Aki le­bontja a szép Óbudát!” — Hát olyan szép ez a „spisz’-falu? kérdi tőlem, és nyomban válaszol is: „Szép, de csak messziről. Csak a Kéhli, a Postakocsi, a Kerék ven­déglők sramlizenéje mellől”. A mai Óbuda, pontosab­ban a főváros III.' kerülete a legváltozatosabb budapesti település. 1969-ben a kerület központjává lett Óbudán ezer lakást kell lebontani. Az elmúlt két esztendőben 1150 rozzant földszintes lakás ke­rült már csákány alá, és 1961- től 2200 új lakás épült és a kerületben mégis 4000 „sür­gős igényű” család vár elfo­gadható lakásra. A zöldöve­zet és a kertes település el­lenére a kerület hihetetlenül zsúfolt. 38 négyzetkilométe­rén 1968-ban 90 ezer ember élt. Nyaranta a hegyi ne­gyedekben a tábor-, arany- és csillaghegyi részeken nincs víz, úthálózatából 248 000 négyzetméternyi burkolatlan földút. A várqsmag kivételé­vel az, egész kerület csator­názatlan. Gáz csak a belső területeken található, ennek ellenére, hogy itt van a fővá­ros nagy gázgyára. Az Arany­hegyen barlanglakások, a Bé­csi úti téglagyár környékén a harmincas évek hírhedt nyo- martelepe, a Juhász-falu még ül. ... És amerre a csákány és ásó beletúr itt a földbe, egy­másra rakódott kultúrák nyo- tnai bukkannak elő. A legré­kedő lottóház pincéjében és a mellette levő mozi alatt ta­lálhatók a légióstábor na­gyobbik fürdőjének látványos romjai... (Ezt is a II. számú kisegítő légió építette i. u. 150 körül). Az Árpád-híd budai hídfőjének környékén az em­ber nem is tudja, hol kezdjen belekóstolni az évezredekkel ezelőtt itt élt emberek csodás emlékeket kínáló világába. Az aquincumi rommező, a Korvin Ottó utca 61—63. szám alatt előkerült kétezer éves la­kóházak maradványai, mind­mind egy hajdan virágzó vá­ros életéről szólnak, mígnem 400 körül a népvándorlással érkező hunok távozásra nem kényszerítik a római légiókat. A városban csak a szegényebb lakosság maradt. S ez a viha­ros fél évezred, ami a magya­rok bejöveteléig eltelt (keleti- gótok, longobardok, gepidák, avarok, frankok), eltörölte a hajdani kultúra nyomait, ki­véve a csiga-dombi amfiteát­rumot, melyet Árpád vezér­társa, Kurszán száll meg és benne rendezi be várát, míg csak Árpád le nem számol vele, és nemzetsége el nem foglalja Kurszán várát. (Kur­szán, mint dűlőnév, még a XV. században is előfordul.) A XI. században itt alapítják a budai káptalant. Óbuda a tatárjárás után lett ó, addig Buda néven szerepelt, s csak miután a településtől délre III. Béla a Duna jobb partján várát kezdett építeni és az új vár körül kialakult a polgárváros: Buda, a nevet is elhódította a régebbi várostól. Óbuda a török időkben is la­kott, bár Buda ostroma idején szinte elnéptelenedett. 1689- től a Zichy-család, mint a mezővároska új földesura, né­meteket telepített le, és 1700- tól kezdve az ide vándorolt zsidók közigazgatásilag is ön­álló közösséget alkottak. A kialakuló modern kor­szak kezdetét dűlőnevek őr­zik. A Filatori-gát neve a se­lyemfonó, a filatorium emlé­két idézi, amely üzem a se­lyemszövéshez szükséges fo­nalat készítette. 1780 körül épült hatemeletes épülete 1820-ban elpusztult, azóta csak a Filatori-gát elnevezésben él tovább. Az 1700-as évek vé­gére nyúlik vissza a Goldber- ger-féle manufaktúra gyökere is, bár az egykori aranymíve­sekből lett kékfestő üzeme csak az 1830-as évektől kez­dett gyorsabban fejlődni. A múlt század első harmadá­nak végén, 1835-ben Széche­nyi István kezdeményezésére alapítja az osztrák Gőzhajó­zási Társaság az óbudai hajó­gyárat, és egy évvel később már a hajószigeten elkészül az első fából épült gőzhajó, az Árpád, melynek 60 lóerős gépeit még Angliából hozat­ták. A Tábor-hegy déli olda­lán található agyag jó helyet kínált a téglagyárak megtele­pedésére, és természetesen az a téglakonjunktúra is, amely Buda és Pest XIX. száza­di meggyorsult növekedéséből keletkezett. Tégla-, selyem- és hajógyártás, bőr- és ma­lomipar jelentették a kerület mai iparának alapját. Igazi nagy átalakulása azonbah mégis csak napjaink­ban kezdődik. Húszezer lakás építését tervezik itt. A házak átlagos magassága tíz emelet lesz. A gázlámpás földszintes házakkal szegélyezett kerület­ben jóleső pihenés a délutáni bolyongás. A Duna és a Tá­borhegy lába közti városban lépten-nyomon évezredek em­lékeibe botlani. Vigasztalnak. Mindebből a változatos múlt­ból a holnapi felhőkarcolók tövén meghagynak egy-egy tenyérnyi „romantika-rezervá­tumot”. Hogy ez így lesz, bi­zonyság rá a Meggyfa utcai üveg- és betonhéj alá rejtett római Hercules-villa és mel­lette a modern iskola csodás harmóniája. Húsz évszázad távlatából ölelkezett itt össze két kultúra, kétfajta emberi igény. így lesz ez a Lajos, Mókus, Calvin utca és Dugo- vics tér (tábla jelzi Krúdy szerény lakóházát), a Főtér, a Laktanya utca esetében is, ahol a leendő felhőkarcolók gyűrűjében szinte minden el­múlt évszázad a maga feltárt és megmentett pompájában őrzi meg korának hangulatát, ízlését. Az ős? melankóliájá­val búcsúzunk a régi Óbudá­tól, hogy türelmetlenül sür­gessük az új felépülését. Szamos Rudolf Kerti ituinkä­„Fiatalok kerti munkát, I ásást vállalnak”. (Cjsághirde- tés.) — Eredetileg nem mint fia­talok, hanem mint egyete­misták adtuk fel a hirde­tést. De visszautasították. Egyetemista, főiskolás csak korrepetálást vállalhat, kert­ásást nem. így is rengeteg megbízónk akadt: dolgoztunk Szentendrén, Leányfalun, Su- rányban, a Rózsadombon és sok más helyen. Három bölcsészhallgató né­hány hetes élményét hallga­tom. Három fiatalemberét, akik azért dolgoztak, hogy megkönnyítsék családjuk anyagi helyzetét. — Nem volt szokatlan? — Hazudnánk, ha azt mon­danánk, hogy nem. De gyor­san kitanultuk a szakmát. Be­lejöttünk. Eleinte azt hittük, hogy a profiktól még na­gyon el vagyunk maradva, de még ők is dicsértek min­ket: „Gyorsabban és legalább olyan jól csinálják, mint mi” — mondták. Sehol sem pa­naszkodtak. — Szívesen dolgoztak? — Ha ezt a másik társamtól is megkérdezi, homlokegye­nesen más választ is kap. Ö szerette, én nem élveztem. Nem tagadom, amikor már belejöttem, akkor felvidított — sokszor már azon nevet­tünk, hogy majd összeestünk a fáradtságtól. De amikor a készet végignéztem: kicsit büszke is voltam. Persze, ha nem lett volna ilyen nagy szükségem a pénzre, akkor ... De volt a munkának más előnye is. Pszichológiát ta­nulunk, a gazdáink és egyál­talán az emberek viselkedé­sét nézni nem volt felesleges. Amit az életből ellestünk, sok­kal többet ért, mint száz más tanulmány. — Ennyi munka után bi­zonyára sok emlékezetes sztorit gyűjtöttek össze ... . — Ami velünk történt, nem az a kimondott rikkancsszen­záció. Semmi különös nem f volt. Hacsak ... — Egyszer Sanyi elfelejtett munkaruhát hozni és egész nap szép mandzsettagombos fehér ingben és borotvaéles­re vasalt nadrágban ásot t... — Volt egy hely, ahol a ku­tyát magázták — minket te­geztek ... — Az egyik munkahelyün­kön kiderült, hogy nem kell ásni — a gazdánk csak társa­ságra vágyott... — Egyik háznál lakott két lány Is. Három napig dolgoz­tunk ott. de a két hölggyel egy árva szót sem tudtunk válta­ni, pedig nagyon csinosak vol­tak. S talán éppen ezért — bezárták őket a szobába ... — Mennyit kerestek? — Azt nem lehetne meg­mondani. A bért mindig a helyszínen, mi magunk, a ta­lajviszonyoktól függően álla­pítottuk meg. Eleinte gyakran ráfáztunk: előfordult, hogy hatforintos órabérért hajtot­tuk magunkat. Igaz volt olyan is, amikor ennek háromszo­rosát is megkaptuk. — A kollegák mit szóltak? — Sokan lenéztek ezért, de voltak, akik lelkesedtek, s maguk is meg akarták próbál­ni, de amikor volt lehetőség, véletlenül randevú, mozi­jegy, tanulás vagy más miatt lemondtak a kereseti lehető­ségről. Rajtunk kívül egyet­len fiú próbálkozott meg az ásássál — de ő is csak egy­szer ... — Közeleg a vizsgaidő­szak. Nagyon lemaradtak a tanulással? — Kínos kérdés. Mert tény­leg lemaradtunk. De valamit zárójelben: nemcsak mi in­dulunk ilyen hátránnyal, so­kan, akik nem dolgoztak leg­alább ennyire lemaradtak. — Mi lesz a vizsgák után? — Tavaszra már rengeteg előrendelésünk van. Ha a vizsgák sikerülnek — mert biztosan sikerülnek — újra munkához látunk. Addigra már visszanyeri tenyerünk is eredeti alakját. Az utóbbi idő­ben egy kissé megkérgese- dett... — Sunyó — Erdei sampinyon Barna Aladár agrár- és ve- | gyészmérnök hosszabb kísér­letsorozat eredményeként ki­dolgozta a sampinyon erdei szabadföldi termesztésének gazdaságos módszerét. A kí­sérletsorozat indítéka az a fel­ismerés volt, hogy a csiperke igazi termőte- rülete az erdő. A Keszthelyi Erdőgazdaság Aszófő közelében erdei kísér­leti táblákat bocsátott a kuta­tó rendelkezésére, ahol ol­csóbban ízletesebb, zamato­sabb gombát termesztett, mint a hagyományos módszerrel, pincében. Egyik 10 négyszög- öles kísérleti táblájáról az idén 150 kilogrammnyi gombát ta­karított be. Az üzemi számí­tások szerint a szabadföldi termelés költsége nem haladja meg a burgonyáét. Az idei kísérletet vegyes állo­mányú erdőben folytatták, a tapasztalatok szerint azonban a bükkerdők a legalkalmasab­bak az erdei csiperke termesz­tésére. Az aszófői tapasztala­tok alapján kidolgozták a sam­pinyon üzemszerű termelésé­nek módszereit, ami jó lehető­séget ad erdeink egy részének kétszeres hasznosítására. Indiai tehervagonok hazai síneken Egy korábbi megállapodás alapján Indiában ötszáz vasúti tehervagont kötött le a NI- KEX. Ezekből 400 már közle­kedik is a MÁV vonalain, a továbbiak pedig részben úton vannak. Az indiai vagonok speciális célra szolgálnak: két­tengelyesek, 28 tonna teher- bírásúak, alacsony oldalfalúak.. Ember a mezsgye szélen A kunyhó mérete három­szor két és fél méteres. Be­rendezése egyszerű: deszkából ácsolt ágy, keményre tömött szalmazsákkal, pokróccal. Kis asztal, székkel. Füstös petró­leumlámpa. Ennyit mondhat magáénak a mezőőr, no meg a fél határt. Kora tavasztól késő őszig itt, a téli hónapok­ban meg bent lakik a falu­ban. Olyankor nyugtalan, nem találja helyét, összeférhetet­len — mondják a többiek. Csak akkor nyugszik meg is­mét, ha kiköltözhet a kuny­hóba. A munkája? Mint a többi mezőőré. Hajna­li négykor már talpon van, járja a határt. Vigyázza a kö­zöst, tolvajtól, elbitangoló jó­szágtól meg a tűztök Fejében nehéz gondolatok kavarognak, lelkében égre törő káromko­dások szunnyadoznak, de arca mégis nyugodt. A többiek azt mondják: sötét a nézése. Pe­dig ez nem igaz. A vastag, sátoros-deresedő szemöldök alól valójában ibolyakék szempár néz a világba, de azt elismerem; néha nagyon ha­ragosan. Nem a világtól mér­ges — a világ olyan, amilyen — hanem az emlékeitől. Ebédjét, vacsoráját maga készíti. Früstökölni szalonnát szokott. Lefekvés előtt néha egy órát is elüldögél a kuny­hója előtt. Hallgatja a csön­det, nézi a csillagos eget. Ha egy hulló csillagot lát, mindig gondol valamit: súlyos-bosz- szúsat. Még szerencse, hogy ritkán hullanak a csillagok és az átkok sohasem fognak. Azt mondta: sorsával elégedett, csak.. 1 Feleségét nyolc évvel ezelőtt eltemette, a nagy fia pedig, ha ritkán hazajön a városbói a faluba — azt vágja a fejé­hez: elmaradt vén ember lett belőle. Nem érti a mai vilá­got. A mezőőr parasztember és továbbra is az akar maradni. Ha Kurucz Géza bácsi a tá­gas határt nézi, tekintete si­mogató. — karácsonyi — A holnap Óbudájának képe takozik: a múlt és a jövő csak látszólagos egyre erőteljesebben kibon- békés egymás mellett élése és ideiglenes ... Nahát, kit lát­nak szemeink, mármint az enyém meg az asszonyé — föl­épült Suki főorvos az SZTK-ból, akit már hetvenhétszer eltemettek a het­venhét nyavalyája miatt. Jó doktor, ren­des doktor, illő, hogy megmentsük a köz számára, egymás szájából kivéve a szót, adjuk neki a jobb­nál jobb tanácso­kat. Az asszony fekélyügyekben jártas, de min­den további nél­kül átadja tudo­mányát: — Jaj, drága főorvos úr, ne­kem is volt, fo­gadjon meg vala­mit. Nem ideges­kedni, csak nem idegeskedni és be­tartani a szigorú diétát. Sós vízben főtt krumpli, pi­rított kenyér, pasz- szírozott ételek és isten ments, hogy a tojást másképp, mint lágyan fo­gyassza. Hús csak főve, hal is csak főve... Orvosi tanácsadás Ebben a pilla­natban a doktor cigarettát tol a szájába, szinte ve­télkedve kapjuk ki belőle, s együtt harsogjuk: — Hogyne, még mit ne! Pont ez ■ kell a maga in­farktusának, a maga mellhártyá­jának, a maga asztmájának. Sőt, az asszony továbbmegy, ta­pintatosan, de to­vábbmegy: — Ne haragud­jon a főorvos úr, de mintha inni tetszett volna! Legalábbis meg­csapott a szaga. Suki elpirul, makog: — Csak egy stampedli volt. Hitvesem föl­csattan: — De ember, hát élni akar, vagy a koporsóba feküdni? Hiszen családja van, sze­rető felesége! Gye­rekei, ott a sok kis unoka! Leg­alább értük ve­gyen erőt magán. A főorvos meg­ígéri, s panaszko­dik, hogy a fogai is odavannak, hú- zatni kéne, de... Kérlelhetetlenek vagyunk. — Mi az, hogy kéne! Hideg vasat rá és kész! Ki hallott ilyet, egy húzástól ennyire beijedni. Dr. Suki búcsúz­na, de mi még kiegészítjük a mondottakat. — Szóval, csak föl a fejjel! Es ha valami nem stimmel, föl is ke­reshet a doktor úr bennünket, hi­szen emlékszik, eleget járt ná­lunk, Bab utca 4. Igazán nem sze­retnénk, ha rosz- szabbodna az ál­lapota ... Nagy S. József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents