Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-23 / 275. szám

* 1968. NOVEMBER 23., SZOMBAT «3 mtci NEW YORK Mär két Namer szabadlábon Huszonötezer dollár óvadék ellenében szabadlábra helyez-, ték Abdo Namert, a’ jemeni származású arab család máso­dik tagját, miután Nixon-elle- nes összeesküvés gyanújával mindhármukat letartóztatták. A 19 éves Abdo bátyja, a 21 éves Husszein még börtönben van. Mint ismeretes, a 43 éves apát november 15-én enged­ték ki, ugyancsak 25 000 dol­lár óvadék ellenében. Az apa most gyűjti a pénzt Husszein óvadékára. Az ügyészség köz­leménye szerint a vizsgálat to­vább folyik, a tárgyalás idő­pontját még nem tűzték ki. CALI CSODA Csodálatos módon maradt életben egy építőmunkás a ko­lumbiai Caliban, aki leesett egy épülő ház 14. emeletéről. A 29 éves Pipicano hirtelen elvesztette az egyensúlyát és rémült társai szeme láttára zuhanni kezdett a magasból. Szerencséjére azonban a má­sodik emelet magasságában egy kiálló fémrúdban fenn­akadt. Egy kartöréssel meg­úszta az esést. LIVORNO Öten voltak... öt gyermek halt meg szén- gázmérgezésben, miközben a szülők, a 28 éves szicíliai szár­mazású Diego Costa és fele­sége, este moziba mentek. A szülők a hidegre való tekin­tettel távozás előtt befűtötték a kályhát és mire hazajöttek, a kiáramló széngáz álmukban végzett a 2—7 éves gyerekek­kel. „Párizs pénzügyi Waterlooja” Bár hivatalosan nem jelen­tették be, valamennyi meg­figyelő kész tényként köny­veli el, hogy hamarosan sor . kerül a nyugati valutarend­szer egyik pillérének, a fran­cia franknak a leértékelésé­re. A nagy tőzsdéken to­vábbra is szinte teljes a bé­nultság: a pénteki nap jó része azzal telt el, hogy vár­ták a bonni és párizsi hí­reket. A Bonnban tárgyáló Ortoli francia pénzügyminisz­ter, akinek kemény csatát kellett vívnia a „tizek klub­jának” kilenc tagjával, szün­telen telefon-összeköttetésben állt a párizsi elnöki palotá­val. Innen kapta meg pén­tek délelőtt azt a „zöld jel­zést”, amely a jelek szerint lehetővé tette a bonni ta­nácskozások befejezését. De Gaulle ugyanis Couve de Murville miniszterelnökkel tanácskozott és a francia ál­lamfő, aki néhány nappal ez­előtt még „abszurdumnak” minősítette a frank devalvá­lását, nyilvánvalóan kényte­len volt beleegyezni ebbe a drámai lépésbe. A londoni Daily Express „De Gaulle pénzügyi Waterloojának” ne­vezi a döntést, amelyet nyil­ván Ortoli közölt a „tizek klubjának” álmatlanságtól vö­rös szemű delegátusával. így jött létre az a megállapodás, afnely lehetővé tette a bonni tanácskozás befejezését és amelynek lényege a követke­ző: Franciaország — a jelek szerint mintegy hét-tíz szá­zalékkal devalválja a fran­kot, ennek fejében viszont a tizek, pontosabban a kilen- cek, különböző formákban összesen kétmilliárd dolláros hitelt adnak Párizsnak. A frank leértékelésének bejelen­tése helyett furcsa és meg­alázó formát találtak ennek PEKING Mao Ce-tung gondolatai... Mao Ce-tung pártelnök ideo­lógiájának elfogadása az újjá­szervezés állapotában levő Kí­nai Kommunista Párt minden leendő tagja számára a párt­tagság feltétele. Mao Ce-tung gondolatainak teljesítése pedig a szervezeti szabályzatban rögzített kötelessége lesz. pekingi diplomáciai körökből származó hírek szerint a KKP új szervezeti szabályzatát ezek­ben a napokban vitatták üze­mi fórumokon. A tervezet első néhány cikkelye kijelenti, hogy a KKP a marxizmus—Ieniniz- mus és Mao Ce-tung gondola­tain alapuló párt. Másrészt ki­nyilvánítja, hogy minden párt­tagnak kötelessége Mao Ce- tung gondolatainak terjesztése. Diplomáciai körök úgy érte­sültek, hogy a vitatás alatt álló tervezet Lin Piao honvé­delmi minisztert, a központi bizottság alelnökét hivatalosan is Mao Ce-tung utódjának mi­nősíti. Emellett leszögezi az osztályharc éleződésének elmé­letét a szocialista társadalmon belül, s harcra buzdít Kína külső ellenségei ellen, amelye­kéi az amerikai imperializmus­ban és a „szovjet revizionista vezetőkben” jelöl meg. A „Mao Ce-tung gondolatai” kifejezés már szerepelt a KKP 1945-ös alapokmányában, az 1956-os tervezetből azonban ki­maradt. Az, hogy Mao Ce-tung ideológiáját minden párttag­nak terjesztenie kell, még so­ha nem kapott helyet hasonló dokumentumokban. A szabály­zat-tervezet ismeretessé vált része a kulturális forradalom külső és belső céljainak ren­deli alá a KKP vitatás alatt álló szervezeti szabályzatát. Couve de Murville miniszterelnök elhagyja az elnöki pa­lotát, ahol De Gaulle államfővel tanácskozott a francia frank leértékeléséről. közlésére: Strauss nyugatné­met miniszter kijelentette, hogy a« „devalválás mér­téke Franciaországtól függ”... Általában sok lap bírálja az NSZK pöffeszkedő magatar­tását a jelenlegi válság so­rán. Egyetlen kommentátor sem tartja vitásnak, hogy Wa­shington megpróbál politi­kai kamatokat is kapni a frank megtámadásáért. Nem véletlen, hogy éppen a Wall Street Journal csillantja meg azt a lehetőséget: most le­hetne a „renitens” francia po­litikusokat „az Egyesült Ál­lamokkal való jobb együtt­működésre^ bírni. Második szív - másodszor Egy nappal azután, hogy a California! Stanford-egyete- men, dr. Norman Shumway végrehajtotta a sebészet tör­ténetében először a kétszeres szívátültetést, a Houstoni Szent Luikács kórházban ha­sonló műtétre került sor. A 47 éves Everett Clair Thomas kapott új szívet — a másodikat fél éven belül. A pácienst május 3-án ope­rálta meg először a neves dr. Cooley szívspecialista. Az első szívátültetés teljesen si­Hat évszázad — hat perc Robbanás Jeruzsálemben Hatalmas robbanás rázkódtatta meg a jeni zsálemi óváros piacát. A nyilvánvalóan arab ellenállók által egy gépkocsiban hagy ott robbanóanyag detonációja következtében eddig tíz személy halt meg és a sebesültek száma legalább hetven. Forradalom a hálószobában A fogamzásgátló pirulák megjelenésének különböző következményei vannak. Az em­beriség megszabadult a demográfiai rob­banás veszélyétől, s megszűnik két nagy szociális baj: az elvetélés és a házasságon kívül született gyermek. A piruláknak azonban korunk erkölcsi helyzetére is be­folyásuk lesz. A hálószobái forra­dalom első jeleit az orvosok. már 1963- ban észlelték, ami­kor Nagy-Britanniá­ban mintegy 100 ezer nő használni kezdte a fogamzásgátló pi­rulákat. Azok a nők, akik rendszerint ar­ra panaszkodtak, hogy a férjek „túlsá­gosan sokat kívánnak tőlük”, egyszeriben olyan partnerré vál­tak, akik nagyobb kívánságokat támasz­tottak a másik part­nernél. Azok a nők, akik a szerelmet hosszú éveken át ter­hes házimunkák egyikének tekintet­ték, hirtelen felfe­dezték a szex gyö­nyörét és szépségét... A férjek viszont meggyötörtek. A nők szenvedélyeseb­bekké váltak, a fér­fiak viszont közöm­bös ebbek, sőt, frigi­dek lettek. Bekövet­kezett az, amit egyes szexológusok előre megmondták: a fér­fiak vágya a nő után olyan mérték­ben csökkenni fog, amilyen mértékben a női szenvedélyesség fokozódik. Egyes férfiak hipo- honderekké váltak, gyomorfájásokra pa­naszkodnak, hogy ne kelljen hitvesi köte­lességüket teljesíte­niük. Egyesek telje­sen impotensekké váltak. A pirulákat szedő asszonyok közül töb­ben beismerték az orvosnak, hogy a pi­rulák szexuális igé­nyeket támasztanak bennük. Úgy látszik, hogy a pirulák eltá­volították azokat a gátakat, amelyek az erős női szexuális ösztön jelentkezését akadályozták. A férfiakban ébre­dezni kezd a félté­kenység, mert aggód­nak, hogy a ki nem elégített asszony há­zon kívül fogja ke­resni azt, amit a férj nem tud nyújtani. A féltékenység olyan méreteket ölthet, hogy tönkreteszi a házasságot. Sok férfi már kéri az orvosokat: „Dok­tor úr, ne rendeljen a feleségemnek piru­lákat. Ugyanis azért szedi azokat, hogy kockázat nélkül érintkezhessék más férfiakkal.” Egyes pszichológu­sok a pirulákban pokolgépet látnak, amely egyszer majd megsemmisíti a sze­relem és a házasság egész eddigi struktú­ráját. Azt állítják, hogy a csendes szexuális forradalom már megkezdődött, s hogy egy egészen új erkölcshöz fog ve­zetni. A szerelem, amely eddig „a férfi mono­lógja” volt, most két egyenjogú partner dialógusává vált. összesen hat percig tartott az angol felsőházban annak á kormányjavaslatnak a meg­szavazása, amely megfosztja az arisztokratikus előjogokat élvező Lordok Házát alapvető politikai jogaitól. Mint a Reuter jelenti, a „főurak biro­dalmát képező” Lordok Háza 251 szavazattal 56 ellenében fogadta el a saját trónfosztá­sáról szóló törvényjavaslatot. A Wilson-kormány radiká­lis reformokkal csökkenti a XIV. században létesült felső- ház politikai jogait. A javas­lat szerint a felsőház meg­tartja „fékező” szerepét a tör­vényhozásban, de a jövőben megszűnik az arisztokraták örökösödés útján szerzett ki­váltsága, amely szerint pusz­tán a főnemesi cím és szár­mazás biztosította a felsőházi tagságot. A részletes törvény- tervezetet a kormány — ígé­rete szerint — 12 hónapon be­lül nyújtja be. keresnek látszott, Thomas el­hagyta a kórházat még au­gusztusban és megkezdte mun­káját egy bankban. Októ­berben mutatkoztak az első jelek, amiből arra következ­tettek, hogy a szervezet ki­dobja magából az átültetett szívet. A kórház egyelőre nem ad ki jelentést a beteg állapotáról. Dr. Norman Shumway, a kétszeres szívátültetést végre­hajtó sebészcsoport vezető orvosa új kísérletéről nyilat­kozva kijelentette: ma már a szívátültetés semmi rendkívülit nem jelent, de mégsem lehet mindennapos, egyszerű operációként elkönyvelni. Sajnos — mondotta — a megoperáltak 75 százalékát nem sikerült megmenteni. A szívátültetést túlélt betegek­nél visszaesés mutatkozott. A kérdés most az, hogy a szer­vezet hogyan reagál egy újabb műtét után. Ousmane Ba is megadta magát A Reuter abidjani, az AFP pedig bamakói keltezésű jer lentésében olyan híreket is­mertet, amelyek szerint Ous­mane Ba, Mobido Keita volt külügyminisztere és annak he­lyettese pénteken önként, meg­adta magát a hadseregnek. Korábbi jelentések arról szá­moltak be, hogy a katonai ha­talomátvétel napján a kül­ügyminiszter és helyettese a Kínai Népköztársaság bama­kói nagykövetségére mene­kült a letartóztatás elől. Külföldi kavicsok I A Rubicon | _ Amikor vasárnap reggel 43 órai utazás után megérkeztünk az olasz Riviéra fővárosába, Riminibe, az a szokásos szo­rongással vegyes ujjongó ér­zés fogott el, amit minden külföldre menő jól ismer. Ri- minitől, amely érdekes és szép város —, de melyik olasz vá­ros nem az? — autóbusz vitt bennünket az Adriai-tenger partján levő szállásunkra: Sa- vignano Maréba. Az út 15 ki­lométer, s amíg az idegenve­zető az autóbusz mikrofonjá­ba beszélt nekünk a táj tör­ténelmi nevezetességeiről és szépségeiről, azon gondolkod­tam, hogy a huszadik század embere bárhová is megy, egy kicsit mindig úgy érzi — akár az Alpokat bámulja, akár a tengert, akár csak egy tipiku­san olasz veszekedést hall —, hogy ezt már egyszer látta, hallotta valahol. A film, a színház, a könyvek, a festmé­nyek és különböző útibeszá­molók „elhoztak” már ben­nünket e tájakra, s ha most a valóság erejével is hat, sem­mi esetre sem vadidegen új­ként Ez természetesen sem­mit sem von le a dolgok szép­ségéből. S ezután rögtön azt is be kell vallanom, hogy ami­kor megérkeztünk a végcél­hoz, amely közvetlenül a Ru­bicon torkolatánál volt, egy kissé meghatódva álltam a folyó partján. Itt van hát a folyócska, amelynek neve be­vonult a történelembe. S amit én csak gondoltam, azt most egyszerre ^áz magyar mond­ta ki hangosan: „A kocka el van vetve”. Igen, itt mondot­ta ezt jó kétezer évvel ezelőtt Julius Caesar, amikor felvo­nultatta seregét az álnok Pom- peius és a római szenátus ellen. Mi persze, kis magyar turistacsoport, semmi ehhez hasonlót nem akartunk ten­ni, de azért a Rubicont mi is átléptük, mert végtére is ki tudná azt megállni, hogy két­napos utazás után ne mártsa meg fáradt lábait a folyócs­ka jéghideg vizében, ha már egyszer idehozta a jó szeren­cséje. Az elhelyezkedés után elin­dultunk a faluba, amely lé­nyegében nem más, mint egy kis üdülőtelep. Talán tiszteletlenség volt tőlünk a tengerrel szemben, hogy azonnal hátat fordítot­tunk szikrázó kékségének, de mi az emberekre, az életre voltunk nagyon kíváncsiak és elfogott bennünket a türel­metlenség. Induljunk — kezd­jünk hozzá minél hamarább, hiszen néhány • hét semmiség az emberi sorsok megismeré­sére, bár elismerem, elegen­dő a padovai Szent Antal- templom megcsodálásához. S bármilyen szép is a ten­ger, s ha mégolyán szépek is a történelmi városok, szá­momra legszebb, a legcsodá­latosabb és legérdekesebb: az ember. Forliban egy 1926 óta ide­genbe szakadt magyar orvost akartunk meglátogatni. San Mauro-Mareban kell az autó­buszra felszállni. Idegenben az ember bizonyos dolgokban, különösen az első napokban — kisvonalúvá válik. Mi sem akartuk elhinni szemünknek azt, amit a táblára függesz­tett menetrenden láttunk. Ezért hát kollégám, némi la­tin és némi olasz szavak kísé­retében, megszólított egy kerí­tést támasztó embert, hogy tényleg 12 órakor indul-e ^ a busz? Kacérkodom a gondolat­tal, mert maga a gondolat sem hagy békében, hogy az első beszélgetésünk érdekességét, megható derültségét leírjam. De nem tehetem, mert a be­szélgetésbe beleavatkozott egy harmadik ember is, s ez olyan színt hozott, hogy emellett ténylegesen • másodrangúvá vált groteszk beszédhibánk modora. Ismerik régebbi olasz fil­mekből Aldo Fabrizit? Tipi­kus olasz. Nos, ez a bizonyos harmadik emberünk mintha csak most lépet volna közénk a filmvászonról, tömzsi alak­jával, nagy olajoshama sze­mével, s nagyon emberi, jó­indulatú mosolyával. Ott állt ez eddig is vagy két méterre tőlünk, kis batyujával a hó­na alatt, a buszmegállót jel­ző oszlopnak dőlve. Közénk pedig most azért lépett, mert hallotta vála­szunkat, amit a mi felvilá­gosítóinknak adtunk, misze­rint „ungaresi” (magyarok) volnánk. — Ungaresi, Ungaresi... — szólt az első — szép ország, belle, belle, ott van a sok szov­jet... S bár olaszul beszélt, én is megértettem, hogy kö­rülbelül ugyanazt mondhatja rólunk, amit a kapitalista sajtó terjeszt. — Capisco ... — mondta ba­rátom, de nem így van, s a beszéd minden eszközét, töb­4 t I A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents