Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-23 / 275. szám
1968. NOVEMBER 23., SZOMBAT Nicni <r/Cívlan 3 Tanerő-elvándorlás tanév közben Raffai Béla járási tanácselnök-helyettes dabasi hivatali szobájában Gergely Zoltánné- val, a művelődési osztály megbízott vezetőjével és Baji Józseffel, az osztály gazdasági felügyelőjével tanácskozik olyasmiről, amit az utóbbi időben néhányszor már szóvá tettünk. A pedagógus-elvándorlásról készítenek a járási tanács elé terjesztendő jelentést Régebben általában iskolaév végén változtattak állást a pedagógusok, év közben csak elvétve. Idén azonban a járásban az iskolaév kezdete óta november derekáig az ösz- szesen 381 általános iskolai tanerő közül 21 hagyta ott állását. — Ilyen nagyarányú elvándorlás év közben a tanítás folyamatosságát, a nevelést veszélyezteti, azt hiszem, ezt különösebb magyarázat nélkül bárki megérti — fűzi a számadatokhoz Gergely Zoltánná. — Megnehezíti a helyzetet, hogy minden megüresedő állást pályázat útján kell betölteni és ez nagyon hosszadalmas eljárás — szólal meg Raffai Béla és részletesen elmondja a pályázat útját. A hirdetményt a kéthetenként megjelenő Köznevelésben kell közzétenni, de már legalább két héttel előbb el kell juttatni a laphoz. A pályázatok benyújtásának határideje további 14 nap. A kedvező döntés kézhezvételétől számított 8 napon belül kell nyilatkozni a pályázónak, hogy elfogadja-e az állást. Ha igen, akkor is beletelik jó néhány nap, esetleg hét is, amíg odaköltözik és tanítani kezd. Könnyen kiszámítható, még akkor is, ha semmi nem jön közbe, legalább negyven-öt- ven nap szükséges az állás betöltéséhez. Ennyi ideig helyettesítéssel kell a kérdést megoldani, különben szünetelne a tanítás. Ilyen nagyszámú hiány mellett az első eset megvalósíthatatlan, a második pedig semmiképpen sem engedhető meg. Mi hát a megoldás? — Szerződtetés, ahhoz nem kell pályázat. Húsz képesítés nélküli tanerőt szerződtettünk. > Munkaerőgondok óvodák és iskolák napközi otthonaiban Ezáltal a felsőtagozatos osztályokban a szakosított oktatás megnehezül. Eddig is csupán az órák 63,40 százalékát adták elő szaktanárok. Hová mentek a tanév közben állást változtató pedagógusok? Baji József nagy könyvben lapozgat, onnan sorolja: — Három asszony, nem pedagógus férje után, akit áthelyeztek, vagy másutt jobb állást kapott. Egy leány a Tiszántúlra ment férjhez, a többi mind a fővárosba. Nálunk kinevezett állásuk volt, ott csak szerződést és későbbi kinevezésre ígéretet kaptak. — De miért csak tanév közben mentek el? — Sokat meg lehet ezzel takarítani. Tegyük fel, asz- szonypedagógus késő tavasz- szal szülési szabadságra megy és igénybe veszi a gyermek- gondozási segélyt is. Két-há- rom héten át a tantestület tagjai helyettesítik. A nyári vakáció alatt persze nem kell helyettes, év elején, október táján azonban lehetőleg fiatal tanerőt szerződtetnek, olyat, akinek kevés fizetés jár. így lehet megtakarítani valamit a béralapból. Mi is így csináljuk. Az év eleje óta eltávozottak közül tizenöt budapesti lakos, tehát „kijáró” volt Csak Gyálról öt ilyen vállalt szerződéses alkalmazást Budapesten. Vajon akkor is elmennek, ha lakást adtak volna nekik? — Minden bizonnyal akkor is. Ezek nem is akartak vidéken maradni. Gyálon sem, ahova pedig kék busz jár. Itteni állásukat csak ugródeszkának tekintették. A kijárók általában nem is kérnek lakást, bár aki kér, annak igyekszünk mielőbb adni, és meg is marad. A pedagógusok lakáshelyzete egyébként kevés járásban olyan kedvező, mint éppen a bek között kezünket és lábunkat is elővettük, hogy megmagyarázzuk életünk igazságát Nem ment Ma már sejtem, hogy ennek nem kimondottan és nem is elsősorban a nyelvi hiányosság volt az oka. Hiszen találkoztunk mi olyan emberrel is Itáliában, aki magyarul beszélt, aki Magyarországon született és itt élt 1956-ig. Ráadásul magyarnak vallotta magát és mégsem értettünk szót. így lehetett velünk az az olasz kapitalista is, aki penziótulajdonos létére sehogyan sem akarta megérteni, hogy nálunk — ha nem is fenékig tejfel, de vidáman és boldogan élnek az emberek. Ök ketten, bár egyiknek olasz, másiknak magyar az anyanyelve, mégis egy nyelven, a kapitalisták nyelvén értettek és beszéltek. De abban az országban, ahol — húsz éve már — harminc- millió választópolgár közül minden választási manőver ellenére sok millió ember a baloldalra szavaz, s ebből milliók a kommunistáktól várják a jobb életet, nos, ebben az országban egyetlen külföldről jött munkás, baloldali érzelmű ember sem érezheti egyedül, elhagyottnak magát. S a munkások, a kommunisták szolidaritása valami egészen más, mert ők az emberiség igazságát érzik a szívükben. Ezt a nagyszerű érzést, amely azelőtt legfeljebb egy-két kiváló ember tulajdonsága volt, ma a kommunisták tették sok száz millió ember tulajdonságává. Más nyelv, más táj, más szokások, más vérmérséklet, s talán sok tekintetben különböző karakter is, de a fő dologban egyek vagyunk. Néhány szó, összevillanó és megértő szem és ha legsötétebb Afrikában fogsz is kezet egy munkástestvéreddel, élvtársaddal, úgy érzed: otthon vagy. Ilyen érzések, gondolatok kavarogtak bennem, amikor ott, a számunkra idegen olasz földön, 40 fokos, tűző nap alatt az a kis tömzsi olasz kőmúvessegéd beleszólt a vitánkba, úgyannyira, hogy át is vette a baloldal képviseletét. Próbálta megmagyarázni honfitársának, hogy ő most munka nélkül van, hogy tehát ő éppen egy azokból, akik most munka nélkül lézengenek az egész olasz csizmán. Négy gyermeke és felesége várja, hogy hazavigyen valamit. S bár gyorsan beszélt és indulatosan, számomra olyan szépnek tűnt a hangja, mint a zenekedvelőknek Gigli hőstenorja, vagy a vallásos embernek a misét celebráló pap ámenje. Együtt utaztunk vele egy darabon, s kedvesen, bensőségesen elcsevegtünk, s bennünket már az sem zavart, hogy az egész busz figyeli beszédünket. Amikor elbúcsúztunk az egyik városban, ahová munkát ment keresni, a megállónál úgy integettünk egymásnak, mint a legjobb barátok. Életveszélyesen száguldott velünk a busz Forli felé, hatalmas porfelhőt húzva maga után. Közben arra gondoltam, hogy nem kell keresni a kapitalizmus fonákságát, épp úgy nem, mint a bűzös halszagot. Ott van mindkettő, * bárhová lépsz ezen a földön. De ott vannak a munkások is, mint ahogy ott vannak a pirosló narancsligetek — és ezek a munkások erősek, értelmesek, frissek a vérben, nagyok a hitben, s lehet, hogy holnap Itáliában is ők lesznek minden. (suha) (Folytatjuk) dabasiban. Szolgálati lakásban 145, saját, illetve szülei házában 140, olcsó bérű állami bérlakásban 38 lakott tavaly, és volt ötvennyolc kijáró. A pedagógusok kedvezményes házépítőkölcsönét 1960-ban tizenegy, tavaly tizenkilenc, ez idén pedig tizenhárom vette igénybe. Jövő tavaszig legtöbbjük háza megépül, és megint körülbelül ugyanannyi' szolgálati lakás ürül meg. Tehát a megüresedő állásokat ennyi Véglegesen letelepedni szándékozóval lehet betölteni. Ez lenne a kézenfekvő megoldás. — Igen — mondja Raffai elnökhelyettes —, de mert még mindig kevés a pedagóguslakás, csak fokozatosan, néhány év múlva valósulhat meg. Addig meg kellene változtatni a jelenlegi pályázati rendszert. — Okvetlenül meg kell változtatni — ez az osztályvezető véleménye. — Természetesen a pedagógust sem lehet akarata ellenére helyhez kötni. Az viszont némely foglalkozásnál lehetetlen, hogy bármikor otthagyhassa valaki az állását. Pedagógus például tanév közben. Baji gazdasági felügyelő más panaszokról is beszél. — Napközis óvodáinkban és az iskolai napközikben a technikai alkalmazottak fluktuációja veszélyesen nagy. Állandóan változnak az óvodai dajkák, szakácsnők és a konyhai segédszemélyzet. Csak októberben két hét alatt öt lépett ki egymás után. Keveslik a fizetésüket. Szakképzett szakácsnőnk jelenleg talán két helyen van. Erre az állásra 1240 forint kezdőfizetéssel szakképzett szakácsnőt nem kapunk. Vendéglőben lényegesen több keresettel talál állást. Megnyugtató viszont, hogy sem az ócsai, sem pedig a dabasi gimnázium tanári karában — holott jelentős részük naponta a fővárosból utazik ki — nem túlzott az elvándorlás. Megemlítik viszont, hogy egy Budapesten lakó fiatal orosz— magyar—történelem szakos tanár megunta az utazást, és nemrég magasabb fizetéssel elment a pesti Boy Vállalathoz. Sz. E. Küzdelmes és dicsőséges út Irta: Vass Henrik, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója A z 1918. november 24-én megalakult Kommunisták Magyarországi Pártja új fejezetet nyitott a magyar munkásmozgalom és egész népünk történetében. A KMP létrejöttével lehetővé vált, hogy a magyar munkásosztály történelmi hivatásának magaslatára emelkedjék, a nemzet vezetésére képes osztállyá váljék, olyan vezető erővé, amely a nem proletár dolgozókkal baráti szövetségben meg tudja oldani a magyar nép, az ország problémáit. A Magyar Tanácsköztársaság győzelme a kommunista párt vezette magyar munkásosztály első nagyszerű forradalmi alkotása volt, amelyet az antant intervenciója a belső ellenség közreműködésével vérbefojtott. Utána népünk történetének leggyászosabb korszaka, a Horthy- fasizmus 25 esztendeje következett. A pártot illegalitásba szorították, legkiválóbb vezetőit kivégezték, börtönbe vetették vagy emigrációba kényszerítették. Pártunkat azonban nem lehetett kiirtani, mert nem lehetett megölni a magyar nép szabadságszere- tetét és a munkásosztály törekvését a felszabadulásra. Nem lehet elpusztítani az olyan pártot, amely az eszméért, a nép ügyéért mindenre kész hősöket nevel, amelyet ezer szál Köt a munkásosztályhoz és a dolgozó néphez. A magyar népnek és az országos politikának egyetlen olyan kérdése sem volt ez alatt a 25 esztendő alatt, amelyben az üldözöttkommunista párt . ne foglalt volna állást, és amelyre ne kísérelt volna meg a magyar nép érdekében választ adni. Pártunk nemcsak forradalmi perspektívát adott a magyar népnek. Vezette a harcot a munkásság, a parasztság, a dolgozó értelmiség napi követeléseiért is, s bátran védelmezte érdekeit. Az illegalitás nehéz viszonyai között is sztrájkokat, gyűléseket, tüntetéseket szerT ermelőszövetkezetek A mezőgazdasági munkák téli szünetelésének idejére TSZ TAGOKAT ALKALMAZUNK kubikos- és segédmunkára, valamint kőműveseket, ácsokat és vasbetonszerelőket. Az alkalmazásban a tsz vezetőségétől ideiglenes munkavállalási engedély, továbbá Ml-lap szükséges. Szállásról gondoskodunk. MUNKAVÁLLALÓINK INGYENES. CSOPORTOS, NAPI HAZASZÁLLÍTÁSÁT MEGSZERVEZZÜK. Jelentkezés személyesen a 43. sz. Állami Építőipari Vállalatnál Budapest XI., Dombóvári út 19. (A 4-es, 41-es, 43-as, 47-es villamossal.) vezeti. A feledhetetlen 1930. szeptember 1-i tüntetés, amikor csak Budapesten mintegy 150 000 dolgozó vonult az utcára, az építőmunkások 1933 és 1935-ös nagy sztrájkmozgalma, a pécsi bányászok 1937-es éhségsztrájkja, az 1942. március 15-i tüntetési, mind egy-egy állomása annak a harcnak, amelyet a föld alá szorított KMP szervezett a baloldali szociáldemokratákkal, szakszervezeti vezetőkkel a dolgozók jogaiért, a fasiszta és háborús politika ellen. A marxizmus—leninizmus magasrendű eszmeisége és erkölcsisége nagy számban vonzotta a párthoz a szellem embereit, az alkotó tudomány és művészet reprezentánsait is. Születése percétől fél évszázadon át küzdöttek és küzdenek soraiban vagy szimpatizánsként körülötte kiváló költők és írók, mint József Attila, képzőművészek, mint Derkovits és Dési Huber, orvosok, mérnökök és jogászok, akik felismerve e társadalmi haladás korszerű igényeit, önként odaálltak a nagy ügy szolgálatába. A kommunista mozgalom kezdettől fogva harcra és áldozatra kész embereket toborzott lobogója alá. Kemény küzdelemre, sokszor súlyos megpróbáltatásokra hívta őket. Közülük senki sem tudhatta, hogy mikor jut a mártírok sorsára. Talán mindez azt jelenti, hogy a kommunisták e nehéz harcok idején lemondtak az élet örömeiről, nem szerették az életet? Nem. A kommunisták azonban tudták és tudják, hogy a boldog életet csakis a, szocialista társadalom képes megvalósítani, s a dolgozókénak, valamint az ő boldogságuknak más útja nincsen, csak a társadalmi haladás. Ezért vállalták mindenkor az önfeláldozó harcot a közösség ügyéért. Ezért, és csakis ezért tudtak annyit szenvedni a Horthy-fasizmus kínzókamráiban, ezért tartottak ki végsőkig meggyőződésük és a párt ügye mellett; ezért mentek halált megvető bátorsággal még a bitófa alá is. Az élet mélységes szeretete, az emberiség jövőjébe vetett hit adta Fürst Sándor ajkára a szót, amikor a bitófa alatt odakiáltotta hóhérjainak: „A proletariátus bosszút fog állni értünk”. Ezért tanította Rózsa Ferenc arra a kommunistákat, hogy: „Ha elfognak, inkább válaszd a halált, minthogy árulóvá légy. Ha gyötörnek, ha akármilyen kínzásokat alkalmaznak, arra gondolj, hogy a pártnak élnie kell.” Az élet mélységes szeretete, a kommunista eszmei meggyőződés vezette Schőn- herz Zoltán tollát, amikor életének utolsó óráiban ezeket a megrázó sorokat írta kisfiának és feleségének: „Kedves Kisfiam, amikor e sorokat kézhez kapod, én már nem leszek. Épp azon a napon halok meg. amikor téged édesanyád kínban megszült. Születésnapodon halok meg. A természet, az élet örök törvénye ez. Minden, ami keletkezik, elmúlik. Én meghalok, és benned új erő keletkezik, mely tovább viszi az életet.” A Horthy-pribékek karmai közé került kommunisták közül így haltak meg idehaza sokan, így éltek és haltak meg azok á magyar forradalmárok, akik Spanyolországban harcoltak a magyar szabadságért, akiknek teste ott nyugszik a madridi romok alatt, az aragóniai olajligetekben, Esztremadura hegyeiben spanyolokkal és a többi nemzet fiaival együtt. A párt és a nép ügyéhez való hűség, az élet, a szabadság nagy szeretete adta a fegyvert azoknak a magyar partizánoknak a kezébe, akik a fasizmus ellen harcolva estek el a II. világháború partizánharcaiban, Franciaországban, Belgiumban, Csehszlovákiában és a Szovjetunióban. A magyar kommunistáknak jutott az a történelmi feladat, hogy népünket, hazánkat a népi demokrácia útján a szocializmushoz vezessék, valóra váltói legyenek mindannak a reménynek, amelyért a szocialista forradalmár elődök, Frankel Leó, Szabó Ervin és sokan mások annyit küzdöttek, amit Ady Endre és József Attila megénekelt. A szovjet hadsereg győzelme, felszabadító harca lehetővé tette, hogy a magyar nép saját kezébe vegye sorsának irányítását, hozzákezdjen a szocializmus felépítéséhez. A feladat nem volt könnyű. Meg kellett küzdeni nemcsak ellenségeinkkel, hanem saját gyengeségeinkkel, tapasztalatlanságunkkal és hibáinkkal is, A Magyar Kommunista Pártnak meg kellett tanulnia milliókban számolni, el kellett sajátítania a politika tudományát. „A szocializmus építését — figyelmeztetett bennünket Lenin — nem fantasztikus és nem speciálisan általunk teremtett emberanyagból lehet (és kell) megkezdeni, hanem abból az anyagból, amelyet a kapitalizmus hagyott ránk örökül.” Ez kétségkívül nehéz dolog. Pártunk — ha botladozá- sokkal, időközben elkövetett kisebb és egy időben súlyos hibákkal is — megvalósította Lenin tanítását. A felszabadulás óta nagy segítséget jelentett számunkra, hogy harcunkban egy pillanatra sem voltunk egyedül, támaszkodhattunk -— és támaszkodhatunk — a szocializmust építő népek nagy táborára, mindenekelőtt az első győztes szocialista forradalom országára, népünk nagy barátjára, a Szovjetunióra. A magyar kommunista mozgalom félévszázados útja — népünk szebb jövőjéért vívott küzdelem hősi útja. Az MSZMP azt vallja, hogy a párt nem önmagáért van. A történelmi szükségszerűség szülte, létének értelme a nép szolgálata. Azért volt képes minden vérveszteség után újra és újra rendezni sorait, azért tudta leküzdeni saját gyengeségeit, mert pártunk hű maradt a kommunizmus eszméihez, a munkás nemzetköziség elveihez és tevékenységében sohasem feledkezett meg a népről, a haza érdekeiről. A zászló, amelyet ötven évvet ezelőtt maroknyi forradalmár bontott ki, ma egy szabad, jövőjét formáló szocialista ország felett leng. Felvételre keresünk elektromos és mechanikai műszerészeket, esztergályosokat, valamint betanított munkásokat. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés: VECSÉSI VEGYES KTSZ Vecsés, Somogyi Béla út 2. V
