Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-22 / 274. szám
1968. NOVEMBER 22., PÉNTEK rta t •reel'd K^Cívlao A második fél évszázad küszöbén (Folytatás a 2. oldalról) ultraforradalmi túlzás akadályozta a szociáldemokrata munkássággal való egységfront szükséges kiépítését Amikor a jobboldali opportunista szociáldemokrata vezetőkkel való helyes szakítás 1915—1920 között világszerte bekövetkezett és megalakultak az újtípusú, lenini forradalmi pártok, akkor kezdettől fogva hiba volt főleg (sőt néha kizárólag azt hangsúlyozni, ami a kommunistákat eszmei-politikai-szervezeti szempontból elválasztja a szociáldemokratáktól és háttérbe szorítani mindazt, ami pedig összekötött bennünket, ami közös volt küzdelmünkben. Az adott körülmények, a harc heve, a kölcsönös vádaskodások különösen a jobboldali szociáldemokrata vezetők rágalmai persze érthetővé teszik mindezt, a munkásmozgalom azonban megsínylette e hibás túlzásokat. Kimagasló harci eredmények Azonban minden nehézség, üldöztetés és hiba ellenére inkább azon lehet csodálkozni, hogy a maroknyi magyar kommunista az adott körülmények között mégis milyen kimagasló harci eredményeket ért el a munkásosztály nevelésében és harcra vezetésében. Ha csak arra emlékezünk, hogy már 1925-ben sikerült létrehoznunk a Magyarországi Szocialista Munkáspártot, a XMP-nek ezt a többé-kevésbé legális fedőszervét, amelybe országszerte 10 000 forradalmi munkást, parasztot, értelmiségit tömörítettünk, amely köré több tízezer szimpatizáló gyűrűjét vontuk, amelynek kiváló agitációs és propaganda munkájával a KMP-nek sikerült áttörnie a szigorú illegalitás korlátáit, hirdetni osztályharcos eszméinket, akkor szembetűnő a KMP küzdelmének eredményessége. Lapokat adtunk ki, tömegével röpiratokat, sok brosúrát, hetenként rendszeresen pártnapokat tartottunk, féllegális ünnepségeken emlékeztünk meg 1926 novemberében a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kilencedik és 1927 januárjában Lenin halálának harmadik évfordulójáról, fennhangon dicsőítve a Szovjetuniót, amelyet az ellenforradalmi ideológusok és publicisták- siserehada éveken át sem szűnt meg rágalmazni és pocskondiázni. Az országgyűlési választásokon való részvétel nagyszerű agitációs lehetőséget nyújtott pártunk számára, amit sikeresen ki is aknáztunk, noha a fasiszta kormányzat — saját törvényeit is megsértve — természetesen megakadályozta, hogy a munkásosztály bejuttathassa igazi képviselőit a parlamentbe. Amikor 1927/28-ban a fasiszta terror lehetetlenné tette az MSZMP további működését, akkor pártunk az illegális és legális munka ügyes kombinálásával a szakszervezetekben, a kulturális tömegszervezetekben és a Szociáldemokrata Párt szervezeteiben, a velünk szimpatizáló baloldali szociáldemokratákkal még jobban összefogva folytatta küzdelmét a gazdasági világválság éveiben, amikor a munkanélküliség és a nyomor fokozódása a tömegek balratolódását váltotta ki. E küzdelemnek akkori csúcspontját jelentette az 1930. szeptember elsejei tüntetés, amelyen egyedül Budapesten mintegy 150 000 ember vett részt, fordult harcosan szembe a rendőrökkel és kivezényelt katonákkal, pártunk „munkát! kenyeret! szabadságot!” követelő és egyéb jelszavait kiáltozva. Később a Kommunista Tn- ternacionálé VII. kongresszusa helyes határozatainak hatására — amelyek egybecsengtek a magyarországi illegális pártkáderek tapasztalataival és helyes törekvéseivel — mindinkább utat tört magának pártunk vezetésében is a párt stratégiai célkitűzéseinek megváltoztatása —, a népfront- politikára való áttérés. Ez egyben szövetségi politikánk helyesbítését is eredményezte. Erre annál is inkább szükség volt, mert a fasizmus nemzetközi előretörése olyan következménnyel járt hazánkban is, hogy nagyon megerősödött a munkásosztályra és szervezeteire nehezedő nyomás. dése, majd pedig az MDP-ben történt egyesülése láttán. Vajon melyikünk nem tekintett jogos büszkeséggel akkori vezetőinkre, akik ezt a helyes politikát kimunkálták, akiknek irányítása mellett értük el az akkori ragyogóbbnál ragyogóbb sikereket!? Annál nagyobb volt a megdöbbenésünk a személyi kultusz és velejárói láttán, amikor ismét súlyos hibák és bajok következtek be, amelyek 1956-ban végül is a szakadék | szélére sodorták a pártot és a munkáshatalmat. ...és megszületett a vers Az alant közölt verset egy veterán írta az ünnepség tiszteletére. Lehet, hogy verslábai, rímei imitt-amott döcögnek. De hogy érzései, gondolatai tiszták, becsületesek és harcosak, azt ez a vers is bizonyítja. Ismét a szovjet nép segítségével A magyar munkásosztály, a kommunisák vezetésével és a testvéri szovjet nép segítségével azonban ekkor is viszonylag gyorsan úrrá tudott lenni a bajokon. Üjjászerveztük pártunkat, megszilárdítottuk, megingathatatlanná tettük a népi hatalmat és a Kádár János vezette Központi Bizottsággal az élen, pártunk immár 12 esztendeje töretlenül, valóban helyes lenini politikát valósít meg, melynek során leraktuk a szocializmus alapjait, most pedig a szocializmus teljes felépítésén munkálkodunk, és pedig szerénytelenség nélkül megállapítva: nem kis eredménnyel. Amint láttuk, pártunk 50 éves útja ugyancsak nehéz, rögös út volt. Dp most, amikor visszatekintünk e megtett útra, amikor számba vesszük a nehézségeket és hibákat, de az elért kétségbevonhatatlan eredményeket is, akkor nemcsak mi magunk, hanem népünk is jogos büszkeséggel tekinthet pártunkra, amely a magyar nemzet méltó vezető erejének bizonyult, győzelemre vitte a béke, a szabadság, a szocializmus ügyét. Ha már most e félévszázados küzdelem tanulságait akarjuk levonni, akkor azok legfontosabbjait — úgy vélem — a következőkben jelölhetjük meg: • A Kommunisták Magyar- országi pártjának megalakulását követően neve többször is változott Béke Pártra, Magyar Kommunista Pártra, Magyar Dolgozók Pártjára, vagy legutóbb Magyar Szocialista Munkáspártra. Az elnevezés különböző okokból sokféle lehetett ugyan, a lényeg azonban végig azonos volt, az maradt és az is lesz. Pártunk öt évtizedes tevékenységében nincs szakadás, szervesen egységes folyamatot alkot! Elmélete mindig a marxizmus—leninizmus forradalmi tanítása volt, noha azt nem tudtuk mindig egyformán helyesen alkalmazni és továbbfejleszteni. Politikája mindig a munkásosztály, a magyar társadalom előtt álló feladatok minél eredményesebb megoldására irányult 1919. március 21. Ti hős proletár veteránok! Csontra aszott kemény ököllel Zúzzátok szét a poklok láncát, Izzó, proletár gyűlölettel. i A Vörös Zászlót megragadva A nagy Lenin elvtárs nevében Gyújtottatok lobogó lángot, A kizsákmányoltak lelkében. A hős proletár hadsereggel Sok dicső csatákat vívtatok, Drága véretek ontásával Nagy áldozatokat adtatok. A dicső emlék e nagy napján Vörös Zászlóinkat meghajtva, Sok százmillió kiáltja fel: Éljen a népek szabadsága! Didek István veterán A béke és a nemzeti függetlenség mellett Horthyék bekapcsolódása a Szovjetunió elleni rablóháborúba újabb megpróbáltatást jelentett, rendkívül nehéz feladatokat rótt pártunkra, egyben a kommunisták elleni új terrorhullámmal járt. Az egész népünket fenyegető nemzeti katasztrófának e hihetetlenül nehéz körülményei között pártunk olyan kiváló vezetők irányítása mellett, mint Ságvári Endre, Schönherz Zoltán, Rajk László, Kádár János és mások, a hősies önfeláldozás csodálatraméltó példáját szolgáltatva, ismét bebizonyította, hogy méltó kifejezője a munkásosztály, a magyar nép igazi érdekeinek. E harc közben történtek meg a szükséges lépések a két munkáspárt akcióegységének megteremtésére is, amely a felszabadulás után a magyar , munkásmozgalom egységének végleges helyreállításában, majd pedig a két munkáspárt egyesülésében nyert betetőzést. Ma imár közismert, sőt elismert tény, hogy a második világháború idején a mi pártunk volt az egyetlen, amely bátran és következetesen tett hitet a béke és nemzetünk függetlensége .mellett, a demokráciáért, a fasizmus ellen folytatandó harcra buzdított, hirdette, hogy csakis a munkásság, parasztság és értelmiség legjobb erőinek összefogásával találhatjuk meg a háborúból, a fasiszta rémuralomból való kivezető utat, érhetjük el a fel- szabadulást, a nép igazi hatalmának megteremtését. Ezzel a helyes politikával nyerte el pártunk ismét a nagy tömegek bizalmát, a Függetlenségi Népfrontra támaszkodva így vált a felszabadulás után kezdettől fogva és végérvényesen r magyar nép igazi vezetőjévé. Ügy vélem, nem kell részletesen kitérnünk pártunk fel- szabadulás utáni fejlődésére, hiszen ennek a küzdelemnek önök már nemcsak szemtanúi, hanem tevőleges részvevői is voltak. Azt hiszem, egyetértenek velem abban, hogy pártunk negyedszázados hősi helytállásának nagyszerű küzdelmének az eredménye mutatkozott meg abban, hogy amikor a Szovjetunió felszabadította hazánkat és lehetővé tette számunkra, hogy „élhessünk a szabadsággal”, akkor az immár legális körülmények között tevékenykedő Magyar Kommunista Pártba valósággal özönlöttek a munkásosztály, a szegényparasztság és a haladó értelmiség legjobbjai. Pártunk néhány hónap alatt tömegpárttá vált, taglétszáma már az 1945. május 20—21-én megtartott első országos értekezletének idején elérte a 150 000-t, s a továbbiakban meghódítva a munkásosztály többségét, az egész nép hivatott vezetőjévé vált. Jóformán még el sem sirattuk mártírjainkat, akik a legdrágábbat, életüket áldozták a fasizmus elleni harcban, még elszörnyedve néztük a fasiszták által kirabolt és romba döntött országot, amelynek láttán sok „szakember” azt jósolta, hogy évtizedekre lesz szükség a helyreállítás munkálataihoz — amikor az MKP hívó szavára az ország népe máris talpra állt, és a hősiesség csodáit művelve, egyik eredményt a másik után érte el. Vajon ki nem lelkesedett, sőt ujjongott közülünk az újjáépítés gyors ütemű megvalósulása, a földosztás sikere, az infláció felszámolása, a szilárd forint bevezetése, a nagyüzemek államosítása, a két munkáspárt eredményes együttműköLegjobb politika az elvi politika Pártunk Lenin tanítását követte és követi, aki szerint „a legjobb politika az elvi politika”! Pártunk mindig arra törekedett, hogy megteremtse, megőrizze és megszilárdítsa eszmei-politikai, szervezeti és cselekvési egységét. De kezdettől fogva tudatában volt annak, hogy csakis a lenini elvi egység szolgálhatja a munkásosztály, a nép, a szocializmus ügyét, az elvtelen egység viszont ésak árthat a forradalmi mozgalomnak. Nemcsak pártunk egész történelmi tapasztalata tanúsítja, hanem például a Kínai Kommunista Pártban, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségében, vagy a Csehszlovák Kommunista Pártban és néhány más kommunista pártban történtek is, hogy a helyes lenini politika egyik legfőbb követelménye a jobboldali opportunista és revizionista, valamint a szektás, dogmatikus, konzervatív nézetek elleni követleezetes, kétfrontos harc. Pártunk születésének pillanatától mindvégig igazi internacionalista párt volt, és mindig is az marad. Tudatában voltunk és vagyunk annak, hogy a magyar munkásosztály ügye csakis úgy válik győzelmessé, ha harca összefonódik a világ proletariátusának forradalmi küzdelmével, mint ahogy senki nálunk tisztábban nem látta soha, hogy népünk függetlensége és szabadsága, egyszóval boldogulása elválaszthatatlan a nemzetközi haladás ügyétől. Ebből a felismerésből következett törhetetlen hűségünk a Szovjetunió lenini pártja és szocializmust, majd kommunizmust építő népei iránt és általában a szocialista közösséghez tartozó többi ország népei iránt. Pártunk mindig tudatában volt annak, hogy a munkás- osztály vezető szerepe csakis a párt vezető szerepének érvényesítése útján valósulhat meg, s hogy ez nélkülözhetetlen feltétele egész szocialista építőmunkánknak. De saját hibánkon okulva azt is megtanultuk, hogy a párt vezető szerepe csak a kölcsönös bizalmon alapulhat. Fél évszázados fejlődésünk tanulságai között végül említjük — de korántsem utolsósorban, hogy a pártépítés lenini normáinak, különösen a pártonbelüli demokráciának a tiszteletben tartása és megvalósítása, nélkülözhetetlen feltétele a szocialista demokratizmus továbbfejlesztésének egész társadalmunkban, ami fejlődésünk egyik fontos feltétele és biztosítéka. E tanulságok levonása megkönnyítette pártunk számára, hogy helyesen oldja meg társadalmunk belső problémáit és kommunista módon foglaljon állást a nemzetközi kommunista mozgalomban felmerült egy-egy probléma esetén. Ügy vélem, jogosan bízhatunk abban, hogy a jövőben is úrrá tudunk lenni a még meglevő és később felmerülő nehézségek felett úgy idehaza, mint ahogy helyes állásfoglalásunkkal hozzá tudunk járulni a nemzetközi kommunista mozgalom egységének helyreállításához, illetve megszilárdításához a jövőben is. Hűséggel a lenini eszmékhez Ha továbbra is hűségesek maradunk a nem könnyű áron szerzett hasznos tapasztalatainkon alapuló lenini politikához, akkor bizakodva tekinthetünk a jövőbe és a további sikerek sem maradhatnak el. Befejezésül, pártunk megalakulásának ötvenedik évfordulójának. e bensőséges megünneplése alkalmából engedjétek meg nekem, a Petőfi iskola nyugalmazott igazgatójának — aki azonban továbbra is nyughatatlan kommunista maradt —, hogy előttetek — pártunk fiatalabb, ma is aktív pártmunkásai előtt — Petőfi Kiváló agitátorok és propagandisták A Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottságának marxizmus—leninizmus esti egyetem, mint már előbbi* lapszámunkban megírtuk, kedden egész napos emlékülést rendezett a megyei pártbizottság székházában a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának fél évszázados évfordulója tiszteletére. Az emlékülés alkalmából dr. Dankovics László, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának munkatársa Lenin-emlék- plakettet adott át azoknak a megyei kommunistáknak, akik sok éven át kiváló agitációs és propagandamunkát végeztek. A Lenin-emlékplakett tulajdonosainak névsorát alant közöljük: MARXIZMUS—LENINIZMUS ESTI EGYETEM TANARAI ÉS MEGYEI VEZETŐ PROPAGANDISTÁK: Bori Rudolf, Kovács Sándor, Dr. Pálosi Mi&lósné, Poos Rudolf, Radios Ferenc, Rózsa Tibor, Dr. Sághy Vilmosné, Szokodi Sándor. Pest megyei Rendőrkapitányság pártbizottsága: Hugyák Pál. Pest megyei Építőipari Vállalat: Szomráki István. Budai járás: Kurucz István, Lampert László, Boros Imréné, Varsád! Gyula, Horváth István, Galina József, Gidófalvi Zoltán, Belies Radován, D-ékány István, Cserhalmi' Lajos, Lőrincz Miklós, Dr. Hansányi Gyula, Nagy Tibor, Habuda Tamás. Ceglédi járás: Zengő István, Ménesi Árpád, Nagy Imre, Dr. Kertész Imre, Pelle Sándor, Tóth Sándor. Cegléd város: Ozsgyáni János, Lédeczi Béla, Erős Jánosné, Bartus Szilárd, Radványi Nagy József, Szabó Elemér, Kovács János, Dr. Vámosi Nándor. Dabasi járás: Hidegföldi Imre, Boros András, Kováts Alajos, Ki- szely István, Dr. Molnár Ferenc, Konkoly Pál. Gödöllői járás: Kardos Győző, Szabó Imre, Monori József, Gerő Igor, Nagy Károly, Werner Jánosné, Lannhart Jánosné, Újvári Miklós. Gödöllő város: Dr. Lengyel Zsuzsa, Kürti István. Monori járás: Szabó Imre, Böszörményi András, Faur Mihály, Varga Sándor, Török Mária, Nagy István, Kovács Mihály, Jakab Sándor, Jónis Sándor. Nagykátai járás: Salomvári László, Szabó Ferenc, Faludi Imre, Radios Imre, Miló Béla. Nagykőrös város: Galambos Ig- nácz, Tóth Mária, Varró Dénes, Bűz László. Ráckevei járás: Dr. Bata Pál, Dr. Major Dezső, Réti Béla, Bárok István, Bácskai József né, Paulo- vics Endre, Dárdai István, Kátai József, Csáti János. Szentendrei járás: Kovács Gábor, Futár József, Pinkola Sebestyén, Mezei Béláné. Szentendre város: Török Zoltán, Nagy Pál. Szobi járás: Tóth Lajos, Pintér B éla, Baj kai Imre, Tóth Albert. Váci járás: Becsei István, Erényi Egon, Puss Károly, K. Veres Dénes, Herczeg Mátyás, Földes György, Szentesi József. Vác város: Csemniczky János, Kiszel István, Nagy Teréz, Luká- csovics Ferenc, Temesvári János, Papp Jánosné, Puczner Gyula, Kovács Ferenc. Csepel Autógyár: Czunyi Károly, Mohai Lajos, Regős László, Rajasics Emil. szavaival juttassam kifejezés^ re a párt régi harcosainak óhaját és reményét: „Mit mi nem egészen dicstelenül kezdénk — folytassátok azt Ti, teljes dicsőséggel,” mert mint Lenin mondotta: „Nincs nagyobb tisztesség, mint tagja lenni a kommunista pártnak!” — fejezte be Szerényt elvtárs ünnepi megemlékezését. Ezután az ünnepi ülés megható pillanatai következtek, kisdobosok, úttörők, KISZ- fiatalok fanfárok hangjai mellett dobpergéstől kísérve vonultak a terembe. Mindegyikük kezében zászló, kendő és az elnökségnek virá- gokkal kedveskedtek a kicsinyek. Azután énekkel köszöntötték a jelenlevőket, majd Fodor László, a KISZ Pest megyei Bizottságának első titkára köszöntötte az ünnepi ülést megyénk ifjúságának nevében. KITÜNTETÉSEK A megható jelenet után dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottságának elnöke, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának nevében és megbízásából magas kormánykitüntetéseket nyújtott át. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapták: Kerekes Ferenc, Sitkéi Sándor (akinek betegsége miatt a kórházban nyújtották át a kitüntetést). A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapták: Csiznyán Kálmán, Didek István, Galambos Ignác, Galántai Nándor, Hajdók Béla, Jambrik Frigyes, Jobbágy Pálné, Kö- vesi Mór, Metzger Simon, Mészáros Gyula, dr. Molnár Imre, Nagy Tamás, Sidó Árpád, Szécsi Gerzsonné, Varga István, Zieger Zoltán. A kitüntetettek nevében Szécsi Gerzsonné mondott megható köszönő szavakat. Az emelkedett hangulatú díssün,népség Cservenka Fere ncné meleg hangú zárszavával ért véget. Ezután a Pest megyei Pártbizottság a díszünnepség résztvevőnek fogadást adott.
