Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-16 / 269. szám
968. NOVEMBER 16., SZOMBAT n-s HEcrm '^Úrlap Aranyat érnek, elméletben B elevegyül némi harsányság is a tréfába, de azért hiba lenne tartalmi igazságát szem elől veszteni. A fiatal szakmunkás ugyanis azt mondja: hetvenhárom kiló, s mivel aranyat ér, igencsak vagyont kitevő összeg ütné a markát. Ha ütné. Ö azonban — mondja — beérné egy forinttal is. Sőt, kezdetnek nem lenne rossz ötven fillér. Mindez némi magyarázatra szorul. A fiatal szakmunkás a Ceglédi Cipőipari Vállalatnál dolgozik, a gyár egyre terebélyesedő szakmunkásgárdájának tagja, s mivel univerzális munkás — tehát többféle gépen, sokféle műveletnél tud dolgozni — ágy emlegetik, mint aki „aranyat ér”. Ö azonban beérné egy forint, sőt, ötven fillér órabérjavítással is, azaz — olcsón mérné ezt az aranyat. Ám még ennyit sem igen kap érte, inkább csak az erkölcsi elismerés honorálja univerzális szaktudását. A cipőipari vállalatnál — sok más fontos teendő mellett — még nem jutott elég figyelem a bérezés finomságaira, ahogy az egyik vezető megfogalmazta: kicsit sán- tikálva lépegetnek, szorít még — stílszerűen — a cipő ... Szorít azonban másutt is, majd’ mindenütt, nem kivétel, hanem szabály az, amit az említett fiatal munkás szóvá tett. Azt állítottuk: szabály. Illő, hogy bizonyítsunk. A cipőiparban a szakmunkások tényleges itlagórabére 8,55 forint, a betanított munkásoké 8,08 forint, tehát mindössze 47 fillér különbözteti meg — átlagban — azokat, akik ipari tanulóként — régebben inasként — valóban elsajátították a szakmát, s azokat, akik beléptek munkahelyükre, s ott megtanulták, amit kellett, legtöbbször azt az egy-két műveletet, melyet munkájuk során végeznek. Természetesen nem valami cipőipari sajátosságról van szó, hanem általános bérezési sajátosságról, mert hiszen — például — a kézmű- és háziiparban — amiben megyénk Ugyancsak erősen érdekelt — a szakmunkások átlagórabére 9,53, míg a betanított munkásoké 9,15 forint, tehát mindössze 38 fillér a különbség. Érdemes folytatni ezt a nagyon tanulságos tallózást, mert nem egy iparágban valóban meghökkentően minimálisak a különbségek, s bár az átlagok nem zárják ki az egyedi esetekben meglevő eltérést, egészében jól igazolják a hosszú éveken át érvényesülő tendenciát. Az építőanyag-iparban például a betanított munkások órabére magasabb, mint a szakmunkásoké, s alig néhány olyan ágazat van, ahol valóban különbség a — különbség! (Pl. a fémtömegcikkiparban, a bányászatban, a nyomdaiparban.) Különösen kirívó mindez o női munkaerő esetében: a textiliparban a női szakmunkások 6,16, míg a betanított munkások 5,81 forint átlagórabért kaptak, hasonlóan minimális a különbség — 34 fillér — a textilruházati iparban s így tovább. É rdemes lenne adatokat idézni arra, hogy a fejlett ipari országok nagy többségében a szakmunkás és betanított munkás órabérek között általában 50—100 százalékot tesz ki a különbség, de úgy hisszük, elég a számokból, hiszen világosan bizonyítják, hogy valóban csak elméletben érnek aranyat az aranyat érő emberek. Ez pedig nagy hiba, s aligha kell fönnakadni azon, hogy napjainkban — élve az új Munka Törvénykönyve rendelkezéseivel, a hátrányok megszűnésével — erős a mozgolódás nemcsak a hagyományosan vándorló segédmunkási és betanított munkási kategóriákban, hanem a szakmunkásoknál is. Megállítani ezt az egészségtelen mértékű vándorlást — a megyében mintegy 30 százalékkal volt nagyobb az év első nyolc hónapjában, mint az előző esztendőben — elsősorban és főként az egészségesebb bérarányok megteremtésével, a különbségek növelésével, a szaktudás nagyobb megbecsülésével lehet. Az eltávozó szerszámlakatos, a forgácsoló szakmunkás — tehát esztergályos, gyalús, köszörűs, egy személyben —, a műszerész nem egy-egy fő hiányát írja be a vállalati munkaerőmérlegbe, hanem olyan szakemberét, amilyet az utcáról aligha tud pótolni egyhamar az üzem, már csak a helyismeret, az adott körülményekhez kapcsolódó rutin miatt sem. Egy tájékozódó jellegű fölmérés adatai szerint egy-egy öt-tízévi gyakorlattal távozó szakmunkás a gyárnak mintegy ötven-hatvanezer forintos veszteséget okoz, amit megtakaríthattak volna — ötven fillérrel... Csakhogy az ötven fillért kimutathatóan kell odaadni, a veszteséget pedig „csak” áttételesen lehet mérni, közvetlenül nem. Ami ugyan szembekötősdi, de sajnos, nem egyedülálló játék napjainkban sem. A gazdaságirányítás ma érvényesülő rendszere szilárd elvi alapokat, s gyakorlati lehetőségeket nyújt ahhoz, hogy megkezdődjék az egészséges különbségtevés — a differenciálás, ahogyan az üzemekben emlegetik —, a közepes, jó, jobb, legjobb minősítések anyagi fedezetének megteremtése. Igaz, ma még vannak kötöttségek — aligha kell bizonygatni az átlagbérszint ilyen irányú hatását —, de: elindulni mégis ma kell' Különösen azért, mert a jövő évi bérfejlesztés elveit most körvonalazzák az üzemekben, s lényegében ezeken az elveken múlik, hogy a jövő évi gyakorlat milyen lesz, hogy jövőre még mindig csak elméletben érnek-e aranyat az aranyat érő szakemberek. Mészáros Ottó Jövőre újabb tizenegy MEUOSZ-ülés Az idei esztendő munkájáról számolt be Major Péter titkár a MEDOSZ Pest megyei Bizottságán pénteken délelőtt. Az eredmények között esett szó arról, hogy ebben az évben három üzem 1855 dolgozója tért át a rövidített munkahétre, s a következő esztendőben tizenegy állami gazdaság és gépjavító állomás készül belássuk, mit tudnak a magyar leventék. Nekünk aznap reggel mindent beígért Kovács őrmester úr. Dupla menázsi, dupla cigaretta, dupla kimenő. Futottunk, siklottunk, ugrottunk hát, mint az őrültek. Én kétszer estem, harmadszorra 52 métert ugrottam, el sem akartam hinni. A remegős térdű, remegős kezű pirossávos öregúr a főhadnagy úrnak gratulált, én dupla káposztát kaptam ebédre, és ebből tudtam, hogy 52 méteres repülés után talpon állva továbbsiklottam a jeges havon, Rozsnyón a Po- zsárlón. Másnap hallottam, hallottuk, hogy Faló főhadnagy urat századossá léptették elő. Elég jól repülhettem én a levegőben, valószínű azért, mert a Mátrában születtem, a Mátrában nőttem föl... Másodszor éppen ma két éve, hogy Rozsnyón jártam. Illetve nem ma, mert akkor másodszor, amikor Rozsnyón jártam, nyár volt. Pozsárlóhoz. a hegyhez, ahol hős voltam egykor, el sem mentem. Meglátogattam a tanácselnököt, aki pontosan úgy beszélt magyarul, mintha Heves megyében, Abasáron igazgatná a falusi nép ügyeit. Elbeszélgetnünk, kvaterkáz- gattunk egy keveset és mondtam neki, hogy mintha hiányozna valami a Fő térről, illetve nekem hiányzik egy-két szobor. Színtiszta palóc tájszólással azt mondta nekem, azok a szobrok (Kossuth) polgári figurák voltak, nem valók, nem is hagyhatók a város főterén. öntött még valamit — nem is tudom, hogy mit — a poharamba. én meg azt mondtam neki: — Az ám, valóban, polgári figura volt. Elbúcsúztam a palóc tanácselnöktől és arra gondoltam, hogy miért kell nekünk mindig janicsároknak lennünk, aztán visszamentem hozzá és még azt mondtam neki: — Pajtás, ha volna kedved, gyere el velem, nézzük meg azt a régi kis presszót, ahol még 1941-ben, 18 éves koromban ... — na gyere, majd elmondom, hogy mi volt akkor ... Beültünk abba a presszóba, vagy cukrászdába, ki tudja, hogy mibe és akkor elmondtam a tanácselnöknek, aki tulajdonképpen majdnem húsz évvel fiatalabb volt mint én, hogy 1941-ben egy hónapig minden este itt ültem Rozsnyón ebben a helyiségben és forró teát ittam, csészénként húsz fillérért. Drága jó anyám adta a zsebpénzt, mert azt mondta: lehet, hogy drága jó fiam te tudsz sízni, meg sok mindent tudsz, de hogy pénzt keresni nem tudsz, az olyan biztos ... Es akkor, 1941-ben minden este ittarri a forró teát húsz fillérért és a kisasszonyt, aki kiszolgált, megkértem, legyen olyan kedves felrakni a gramofonra azt a lemezt, hogy: „Van itt egy jó kis eszpresz- szó... Igyunk teát, vagy feketét...” Amikor itt tartottam, akkor éppen a mai kisasszony, egy borzalmas, illetve két borzalmas findzsa feketét hozott és én arra gondoltam, milyen finom volt akkor a tea és ho"1' de szívesen lennék én most ismét kopasz. (suha) (Folytatjuk) ' vezetni. A dolgozók életszínvonalát javította, hogy a megyében 785 katasztrális holddal nőtt az illetményföld-juttatás. Előfordult ugyan, hogy a gyermekgondozási szabadságon levő dolgozó nők részére néhány üzemben ezt nem biztosították, a panaszokat azonban rendezték. Szó esett a gondokról is: nincs mindenütt jó kapcsolat a gazdasági vezetők és a szocialista brigádok között. A brigádok vállalásai nincsenek összhangban a lehetőségekkel. A vezetők nem mindig lépnek fel a fegyelmezetlenségek ellen. Gyakori a megszokotthoz való ragaszkodás és az új iránti bizalmatlanság is. Ä szakszervezeti bizottságok élnek lehetőségeikkel és segítik az új gazdaságirányítási rendszerre való áttérést. A megyebizottság elfogadta a beszámolót, a termelőüzemek létszám- és bérgazdálkodásáról szóló írásos előterjesztéssel együtt. Kevés a nővér Nem indulhat ápolénőtanfolyam Vácott A megyei kórházban sem Okvetlen kel1 az érettségi? VÁCOTT változatlanul jó ütemben épül az új kórház, remélhető, hogy alig másfél év múlva megnyílik. Lesz benne hely vagy 480 beteg, mintegy 50 orvos és — egyéb segítő személyzetről nem is szólva — száz új ápolónő számára. A 120 ágyas mostani kórházban már javában képezni kellene az új kórház új ápolónőit, hiszen háromesztendős a tanfolyam, amin felelősségteljes munkájukra felkészülnek. Október 15-én meg is nyílt volna a tanfolyam, de amíg nincs húsz jelentkező, nem kezdődhetett meg. Határidőig mindössze négy lány vállalkozott és november közepéig is csupán 13 fiatal érettségizett lány öltötte fel a fehér köpenyt, meg a fityulát. Többen már aligha jelentkezhetnek. Hetek óta hiába függ ez a tábla a kórház kapuján: gyorsabban keresnek más pályát. OSZTÁLYOS FÖNÖVÉR- HELYETTES. Mosolygós arcú, 46 éves, családtalan. Fizetése 1530 forint. — Egyedül nagyon szerényen kijövök belőle. Szórakozni nem járok, színházra, mozira nem telik. Este néha elmegyek a nővéremhez tévézni. Huszonöt éve dolgozik az egészségügynél, nem középkáderként kezdte. Volt hivatalsegéd, beteglátogató, asz- szisz'tenshelyettes, csak 12 éve Miért nincs elegendő jelentkező? Mondják el a kórház nővérei milyen a soruk, abból talán választ kapunk a kérdésre. OSZTÁLYOS FÖNÖVÉR. Nyugodt tekintetű, kedves arcú, ősz hajú 54 éves asszony. Harminckét esztendeje ápolónő, 27 esztendeje dolgozik a váci kórházban. Fizetése havi 2200 forint. — Ez már mammutfizetés- nek számít ápolónőnél, én is csak nemrég értem el, közeledem a nyugdíj korhatárhoz. További kérdéseikre: Ha újra kezdené az életet, akkor is ápolónő lenne. Ez a hivatása. A többiek? Még aki szereti, sok olyan is otthagyja. Terhes a szolgálat, nagy a felelősség, kevés a fizetés, sorolja tovább. Három műszak! Az éjszakai ügyelet havonta legalább egyszer egy héten át tart és naponként 12 órás. Gyakran az egészet át kell virrasztani. Rohan az osztály egyetlen ügyeletes nővére a szobák és az ágyak között. Aztán következik a negyedik műszak otthon, hiszen a legtöbb asszony. Ha délutános, vagy éjszakás, alig lehet együtt a családjával. A gyerekét sincs kire hagyja. Az átlagkereset 1300—1400 forint, még ha segédmunkásnak megy, egy műszakban is megkeresheti. Sokan még kisebb fizetésért is elmennek. Két évenként jóformán kicserélődik a kórház teljes ápolónői kara. — Az érettségizettek? Általában a többieknél még AZOKNÁL FELVESZÜNK KÖZPONTI TELEPHELYÜNKRE: t esztergályos, marós. lakatos, tv- és lánghegesztő motorszerelő, villanyszerelő, elektroműszerész és kőműves szakmunkásokat. mérő- és szabályozó körök üzembe helyezéséhez technikusokat. továbbá férfi segédmunkásokat, KOLSZOLGALATOS MUNKAKÖRBE: műszer- és technológiai szerelési munkahelyeinkre (Orosháza Szeged környéke Százhalombatta. Szőny) csőszerelő központi fűtésszerelő, lakatos, hegesztő és villanyszerelő szakmunkásokat, továbbá férfi segédmunkásokat. A Központi munkahelyen 44 órás a munkahét és minden második szombat szabad. a vidéki munkahelyeken 44 órás a munkahét és minden szombat szabad. M nkásszállás. üzemi konyha van. Bér: megegyezés szerint. S" lédmunkások részére hegesztőképzés. i - l ENTKEZÉS A Budapesti Kőolajipari Gépgyár Munkaügyi osztályán: Budapest XVIII., Gyömröl út 79—83. szerezte meg az ápolónői képesítést. Azóta dolgozik a váci kórházban. — Harmincnégy érettségizett lánnyal együtt végeztem, egyetlenegy sincs köztük, aki még ma is ápolónő lenne. Elmentek adminisztrátornak kevesebbért, de minden éjszaka alhatnak, vagy elmentek csecsemőgondozónak és többet keresnek. Száz, csupa érettségizett új nővér? Ugyan kérem, nem lesz abból semmi. ÉRETTSÉGIZETT ÁPOLÓNŐ. Fáradt, csinos, szőke, 26 éves, két éve asszony, egy kisfia van. Érettségi után három évig munka melletti tanfolyamon volt Pesten, azt beszámítva hét éve ápolónő. Fizetése 1400 forint. — Négy esztendeje érettségizettek huszonhaton végeztünk. Ma rajtam kívül még kettő ápolónő. Kisgyerek kora óta orvos akart lenni, családi okok miatt nem is jelentkezett az egyetemre. Munkájával elégedett, fizetésével nem. Más pályát mégsem keres, annyira szeret a betegekkel foglalkozni. — A most felvett érettségizettek közül csak egyről merem határozotton állítani, hogy az is megmarad a pályán. Tavaly, súlyos vakbélműtét után sokáig feküdt nálunk a sebészeten. Idén, a gimnáziumból egyenesen idejött, nem is volt más terve. Kitűnően dolgozik, ez a hivatása. — Helyesli, hogy csak középiskolát végzett lányokat vesznek fel? — Egyáltalán nem. Szív, ügyesség, értelmesség, hivatásérzet kell ide, nem csak érettségi bizonyítvány. NYOLC ÁLTALÁNOST VÉGZETT ÁPOLÓNŐ. Fiatal, mindössze 23 éves, fekete hajú, asszony, sovány és szintén fáradt. Még nem volt 17 éves, amikor korengedéllyel felvették a munka melletti tanfolyamra. Egy éve Vácra ment férjhez, így került a kórházba Nem gondol pályaváltoztatásra, bár kevesli a fizetést. Neki is az a véleménye, hogy nem feltétlenül kell érettségi az ápolónőnek. — Fontosabb a rátermettség. Van itt nálunk egy kislány, rendkívül lelkiismeretes, nagyszerűen bevált. Csak szakképzetlen segédápolónő. Boldogan menne tanfolyamra, de úgy hírlik, ha megindul, akkor sem veszik fel. Nincs érettségije. TANFOLYAMON TANULÓ KISNÖVÉR. Havi 950 forint a fizetése, munka mellett tanul. Ez a javadalmazás igazán nem valami csábító. Képesítés után, három év múlva 1200—1300 forintot kap, a nagy munkáért, sok fáradtságért az sem sok. De hiszen, úgy mondja, mindenki, bőséges a mellékkeresetük. Négyszemközt beszéltem a váci nővérekkel és mindegyiket külön-külön megkértem, nagyon őszintén mondja meg, mennyit kap a betegektől? —- Havonta legfeljebb száz forintot, de inkább kevesebbet. Többet soha —, ez volt egybehangzó válaszuk. 1970 derekára megtelik betegekkel az új váci kórház, lesz elegendő orvosa is, de arra egyelőre semmi biztosíték, hogy lesz-e elég nővér. A másik épülő kórház, a ceglédi nővérképzése viszont megindult október közepén, de csak úgy, hogy érettségi nélkül is felvettek lányokat. Az ösz- szesen 24 növendék ápolónő fele nem végzett középiskolát. A MEGYEI SEMMELWEIS KÓRHÁZBAN 17 az üres kis- nővér állás. Októberben nem indulhatott meg a tanfolyam. Azóta a jelentkezési határidőt már kétszer is meghosszabbították, legutóbb december elsejéig. Nincs egyetlen jelentkező sem érettségivel, sem anélkül. LÉNYEGÉBEN HELYES, hogy magasabb iskolázottságú ápolónőkkel javítani akarják a kezelés színvonalát. Csakhogy, amíg a középiskolát végzett lányok kedvezőbb munkakörülmények mellett másfelé általában 950 forintnál nagyobb kezdőfizetéssel elhelyezkedhetnek, nyilvánvaló, hogy nem tolonganak erre a pályára, hiszen a nyolc általánossal rendelkezők is keveslik ezt a fizetést. Amit pedig később elérhetnek, azt is. Éppen ezért aligha akad még egy foglalkozási ág az ápolónőin kívül, ahol nagyobb lenne az elvándorlás aránya. Nemcsak az épülő új kórházaknak, a meglevőknek is sok ápolónőre van szüksége. A probléma tehát országos jellegű, és nagyon sürgősen megoldásra vár. Szokoly Endre Konferencia Visegrádion Az Eötvös Loránd Tudományegyetem szakszervezeti bizottsága november elsején kezdődően tizenhét napos konferenciát rendezett Visegrádon. A megjelentek megtárgyalták a szakszervezeti élet soron következő feladatait, különös tekintettel a szakszervezet megnövekedett jogkörének szerepére, valamint a szakmai, politikai és oktató-nevelő munka problémáira. A visegrádi konferenciát a szakszervezeti intéző bizottság kétnapos ülése vezette be. Titkárnői munkakör betöltésére GÉP-GYORSÍRÓi munkában és IRODAI MUNKAKÖRBEN gyakorlott munkaerőt KERESÜNK. „BUDAI NAGYVÁLLALAT’ jeligére a kiadóba.
