Pest Megyei Hírlap, 1968. november (12. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-02 / 258. szám
1968. NOVEMBER 2., SZOMBAT rtat MEGYE! KMírhtp Népfrontakció A Hazafias Népfront Pest megyei bizottsága újabb széles körű akciót kezdeményez. Megalakítják a honismereti társadalmi bizottságot, hogy kiterjesszék és magasabb színvonalra emeljék a helytörténeti és krónikaíró-tevékenységet. A honismereti bizottságok a múlt értékeinek megmentését, gazdag hagyományainak felelevenítését, az imitt-amott még bátortalanul jelentkező népművészeti kezdeményezéseket segítik. Veteránok és fiatalok Tegnap délután az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban emlékezett meg a Budai Járási KXSZ-bizottság az őszirózsás forradalomról. Az ünnepségen a gyár és a környék fiatalsága vett részt. Mátyus Vendel járási FISZ- titkár megnyitójában köszöntötte a részvevőket, majd a gyár igazgatója mondott ünnepi beszédet. A találkozón veteránok is megjelentek, köztük olyanok, akik a szovjet Vörös Hadseregben is harcoltak. Az ifjaknak elmesélték élményeiket, majd úttörők köszöntötték az idős harcosokat. Képcsőgyarí tapasztalatok A legfontosabb: a közérthetőség A Várban Kocsma, vendéglő, „Lordok Háza” ÉRDI PUN ÜSZŐK — Tessék jól megnézni. Én magam is elfintorítom az orrom, ha belépek az ajtón. Zsúfoltság, fordulni alig lehet a tenyérnyi helyen — mutat körbe a magas üzletvezetőnő. Még ilyen lerobbantan is jó forgalmú üzlet. Ha sörünk van, be sem férnek. A ház mállott vakolatú, törött abla- kú, riasztó. A járdán vastagon csurog a szennyvíz. A raktárra nem vesztegetek szót. Inkább elmondom, hogy a kocsmában nincs folyó víz, nagy hordóból meregetnek. Szép, világos teremben hordóik sorakoznak. Hajdan ez kellemes étterem volt, nyáron a strandról ide jártak át ebédelni a kirándulók. Amióta 6-os üzemegység, csak „Lordok Háza” a neve, gondos apa egy kancsó vasárnap délutáni borért sem engedi belépni a gyereket. — Hát, hogy szóljak rá a piszkos, csikkező, pohárborogató emberekre ? — méltatlankodik a felszolgálónő. — Azt mondják; ide figyelj, kis- anyám! Ha hozzádűlök a falhoz, odaragadok, mint a légy. A Mézes-féle vendéglő a nagyállomás mellett a nyáron megúnta, hogy senki nem IFA 900-as (Framo) szerkezeti, felszerelési és elektromos alkatrészeket eladunk közületeknek. FŐVÁROSI SZÁLLÍTÁSI VALLALAT Érdeklődés: a 202 —774-es telefonon (Jármi Péter raktárvezetőnél.) ÖNINDÍTÓ, DINAMÓ, GYÚJTÓMÁGNES, FESZQLTSÉGSZABÁLY ÓZÓ javításál rövid határidőre vállaljuk. Csepel UE—28-as traktor indítóját azonnal cseréljük. A javítások garanciális ideje 6 hónap. MIRKOZ AUTÓVILLAMOSSÁGI RÉSZLEG X., Kelemen u. 11. gondozza. Tűzfala egy reggelre bedőlt. Lett erre riadalom, hogy ki fizeti a kárt? Az italbolt a 142-es számon szerepel a Buda környéki Vendéglátóipari Vállalat nyilvántartásában, de az érdi sportegyesület kezelésében. A sporttársak és a III. kerület népe ha megszomjazott ütött-kopott csapszékben öblíthette a torkát. Régente ebben a vendéglőben is a nagyteremben lehetett üldögélni. Sőt, a színpad arról tanúskodik, előadásokat, mulatságokat rendeztek. Most raktár. Ládák, pohos legyek tanyája. És a harmadik vendéglő? A hírhedtté vált Vuletta, az érdligeti vasútállomás mellett. Volt idő, amikor az fmsz tartotta kézben. Állítólag akkoriban tisztább, rendezettebb volt, pincér szolgálta fel a meleg ételeket. Míg most... Gyüre Lászlóval, az érdi pártbizottság titkárával stílszerűen, pohár sör mellett beszélgetünk. — Nem a csavargóknak, az anyaszomorítóknak akarunk mi még nagyobb komfortot teremteni. Az ilyenek rendesebb helyre be sem teszik a lábukat. Arról van szó, hogy ezek a vendéglők régen sokkal kulturáltabbak voltak. Nemcsak futó vendégek keresték fel, hanem kialakult törzsközönségük volt. Söntés mindenkor létezett, szükség van rá. Persze, sokkal tisztábbra, rendezettebbre, mint a mostaniak. Vétek azonban, hogy itt állnak kihasználatlanul a nagy termek, amelyekben régen ételt szolgáltak fel. Egy kis zeneszó mellett itt találkoztak az emberek esténként, vasárnap délután családostul beültek egy-két órára. Ez, ami ma hiányzik. Nem mindenki szereti a presszót. Nyugalmasabb helyre, kényelmesebb asztalokra, székekre vágyik, meghittebb környezetre. Ezért szeretnék, ha a talponállók visszaváltoznának olcsó vendéglőkké. Ez a párbeszéd még a nyáron esett. Most alaposan bennjárunk az őszben. Az évszakkal együtt vajon mi változott az érdi kocsmákban? Dobos Béla, a Vendéglátóipari Vállalat igazgatója derűlátó. — Érd nekünk is szívügyünk. A legimpozánsabb beruházásunk az új autóbuszvégállomás lesz. Az üzletházban jelentős teret kapunk 1970-re. Még csak tervezik, Az étterem-bisztró-presszó kombinátra öt-hatmilliót szánunk. — Nagyon szép, de még soká lesz. Jelenleg jobban érdekelne a hatos, a száznegyvenkettes és az érdligeti italbolt jövője. — A sportegyesület vendéglőjét rendbehozattuk. A jövő év- elejétől lacikonyhás éteífe- ket. árusítunk . itt. A rendbé- hozott nagyterem teljes berendezést kap. A hatost is felújítjuk, körülbelül négyszázezer forintos költséggel. Grillkony- hás éttermet rendezünk be. Az építőipartól függően áprilisra szeretnénk átadni. A harmadik nagykocsma ügye — az érdligetié — már nehezebb. Ez magánházban működik és a tulajdonos nem akar beleegyezni az átalakításba. Árulja a házat, jelentős összeget kér érte. Vevőként elsősorban mi jöhetünk számításba, de most nincs rá pénzünk, esetleg három év múlva. Harmadosztályú, melegkonyhás kisvendéglőt akarunk itt a nagy forgalmú, de elhanyagolt kocsma helyett. Nagyon szeretnénk, ha a helyi tanács valamilyen módon segítene. Kézzelfogható, reális, körülhatárolt ígéret. A jövő mutatja meg, mit ér. —komáromi—< A kollektív szerződés ne ismételje a törvényeket, rend eleteket A budai Várpalota helyreállítására ebben az évben 71 millió forintot fordítanak. Az oroszlános udvar helyreállítása befejezés előtt áll, az utolsó főfalon munkálkodnak a kőfaragók. A terveknek megfelelően dolgoznak a Krisztina felé eső rész és a Dunára néző palotasor helyreállításán. Lebontották a háború alatt erősen megrongálódott volt Telekipalotát, helyére park kerül. Az új kupola körüli palotarészben szerelik a központi fűtés csöveit, s elkészült a kupolába vezető lépcsősor modern vonalú világító tetőrésze. A vállalatok nagy részénél már megkezdték az érvényben levő kollektív szerződés eddigi tapasztalatainak összegyűjtését és értékelését, elsősorban a következő, az 1969— 1970-es évekre szóló szerződés jó kidolgozásának érdekében. Az Egyesült Izzó Tv Képcső és Alkatrészgyáránál összegyűjtött tapasztalatokról beszélgettünk Simák Istvánnal, a szakszervezeti bizottság titkárával. — Mit ítél a legfontosabb tapasztalatnak? — Azt, hogy a szerződés egésze megfelelt a várakozásnak, betöltötte feladatát. E megállapításnak nem mond ellent, hogy sok tekintetben az újabb szerződésnek másnak kell lennie, mint a mostani volt. Másnak, elsősorban közérthetőbbnek. Általános tapasztalatunk, hogy dolgozóink igen nehezen igazodnak el a jogászi „szaknyelv” útvesztőiben, a bonyolult, egyszerű embernek alig megemészthető fogalmazások félreértésekre adnak lehetőséget, viták támadnak miatta, s így tovább. — Eléggé általános tapasztalat, hogy túl sokat markoltak a szerződés készítők így van ez önöknél is? — Igen. A kelleténél jóval terjedelmesebb a kollektív szerződés, s mondhatni, ez az „olvashatóság” rovására megy. Több fejezet véleményünk szerint elnyújtott, s jó néhány kérdés fölöslegesen szerepel a szerződésben. így például aligha szükséges a visz- szamaradó, adózott nyereség részleteinek olyan taglalása, mint most, vagy — ismét csak példaként — arra sincs semmi szükség, hogy a selejtes termékek elszámolásának rendje a kollektívban kapjon helyet. A kollektív szerződés — szakszervezeti bizottságunk véleménye szerint — nem néhány irányító szakember vezérfonala, hanem az egész gyár, a teljes létszám iránytűje. Nyelvezetében, szerkezetében tehát ehhez kell igazodnia. Éppen ezért nem téveszthető össze az ügyrenddel, nincs arra szükség, hogy az is benne legyen, amit a vállalat gazdasági vezetése utasításként ad ki. — Sok vita volt ebben az esztendőben majd’ mindenütt bérezési kérdésekben. Nemcsak az adott pénzügyi keretek fölhasználásán, hanem a besorolásokon is. Mi a képcsőgyári tapasztalat? — Nem vagyunk kivétel, de ha még azok is lennénk, csak /íz avart jártam teg- f—/m- nap az öreg óbudai utcákon — lám, hogy átitatja az embert az irodalom, még a földre hullt barnavörös falevelek is a költő emlékét idézik, aki jó száz esztendővel ezelőtt, az idő vén fája alatt sétálgatván, Buda királyfi történetét találta írva egy régi levélen — és amint fölpillantok a mélyre nyílt októberi égre, megakad a szemem a késő ősz egyik valószínűtlen csudáján. A léckerítés mögül haldokló cserje nyújtogatta felém ritkuló ágait, és fony- nyadt levelei között aranyszemek ragyogtak föl a kora délutáni hajlott napsütésben. — Forsythia! — ámuldozott a szívem táján valami, mert alig tudtam hinni a szememnek. Pedig hát az, Forsythia, amelyről a tudós könyv azt mondja, hogy az olajfélék cserjéje, mélyen négy metszetű sárga virágai kertünkben tavaszkor, levélfakadás előtt jelentkeznek... Virága korai, midőn még más virágban nincs válogatás, ezért kedvelik... Aranyesőnek is nevezzük, és beleáporodva a végtelennek Aranyeső tűnő télbe, napról napra türelmetlenebbül lessük meztelen ágait parkjaink háborította, fagyos ágyúsai között bandukolva, mert úgy szeretnénk nem elszalasztani a csudálatos pillanatot, amikor minden átmenet nélkül a téli világba kacagja színarany virágözönét. Most pedig ősz van, késő ősz, lassan már meztelenre vetkőzik minden fa, minden bokor, a virágos ág pedig, amelyet leloptam tegnap a haldokló cserjéről, itt pompázik előttem az asztalon. Kiszolgált leveleit a szobalevegőben azonnal elhullatta, de virágszemei kinyíltak, sőt körülöttük üde zölden duzzadnak a levélrügyek is, amelyeknek szerepe a természet forgatókönyvének örök parancsolata szerint csak tavasszal kezdődne, az aranyvirágok nagy jelenete után. Odakint, túl az ablakon, téli álmára készül a világ, idebent ez a néhány aranyvirág kóstoló az eljövendő tavasz ho- zsannás ünnepéből. Magyar László a szabályt erősítenénk. Sajnos, a bérkategóriák mai megállapítása ma már fékezi a valóban rugalmas bérpolitikát, a gazdaságirányítás rendszere nyújtotta lehetőségek jobb kihasználását. A felső határok igen sok esetben megkötötték a kezünket — értve ez alatt a gazdasági vezetést is —, különösen a segédmunkásoknál, betanított munkásoknál, de néhány szakmunkás-kategóriánál is. Egész egyszerűen nem volt mód arra, hogy bérjavítást kapjon a kiemelkedően dolgozó munkás, s ez nem jó. Elavultak ezek az érvényben levő besorolások, s különösen azok Vácott, ahol minden gyárnak a munkaerő tekintetében igen nagy konkur- renciával kell szembenéznie. Ha ilyen kötöttségek miatt nem tudunk többet fizetni, könnyen itthagynak bennünket a jó munkások. Nem győzöm hangsúlyozni: a jó munkások. Akik nélkül aligha boldogulhatunk. Az új kollektív szerződésnek mindenképpen változást kell hoznia e kérdésben. — Esett már szó beszélgetésünk során arról, hogy eléggé terjedelmes ez a kollektív szerződés. Hallhatnánk erről valamit részletesebben? — Nincs semmi szükség arra, hogy a kollektív szerződés megismételje — mégpedig majdnem betű szerint — mindazt, amit a Munka Törvénykönyve, annak végrehajtási utasítása, s más törvények, rendeletek rögzítenek. Ebben az esztendőben azonban ez történt, kollektív szerződésünk a fegyelmi és anyagi felelősséggel, valamint a munkaügyi viták eldöntésével foglalkozó fejezetében nem tesz mást, mint megismétli a központi jogszabályokat. Ugyanakkor hozzájárult ater- jedelmességhez az is, hogy a kollektív szerződés megpróbálta az egyedi ügyek elbírálását is szabályok közé foglalni, holott ez, érthetően, lehetetlen. — Milyen egyéb tapasztalatokra tettek szert az esztendő folyamán? — Eléggé általánosítható tapasztalatokról szólnék csak, mert gondolom, nincs hely arra, hogy valamennyi tapasztalatunkról beszámolhassunk. Általánosítható tapasztalataink egyike: nagyobb önállóságot kell kapniuk a gyáregységi vezetőknek, szakszervezeti bizottságoknak például a jutalomszabadságok esetében, de más kérdésekben is. Másik ilyén tapasztalatunk: több kérdést a szerződés mellékleteként kell összefoglalni, s nem magában a kollektívban. / harmadik: a szerződés szabályozza a szociális és jóléti kérdéseket. A következő kollektívból ezt ki kell hagyni, mert a szociális és kulturális alapok fölhasználása kizárólagosan a szakszervezet hatásköre. A szerződés mondja ki csak azt. hogy mekkora összeg használható fel szociális, kulturális, sportkiadásokra. Remélem — mondotta befejezésül Simák István —, hogy a két esztendőre érvényes kollektív szerződés kidolgozásánál figyelembe veszi a nagyvállalat észrevételeinket, s akkor nemcsak a szakszervezeti bizottság, hanem azok is, akiket képvisel, a dolgozók is magukénak fogják érezni munkánk, tevékenységünk helyi alaptörvényét. M. O. Földkóstoló Még nem foglalták el helyüket a régi gazdasági épületben, amit az ipolytöigyesi Ipoly- gyöngye bocsát rendelkezésükre, de hogy néhány hónapon belül ott lesznek Ganad- pusztán az már bizonyos, psz- szefogott ugyanis a szobi járás valamennyi termelőszövetkezete és a bevált gyümölcsfeldolgozó mellett újabb közös vállalkozást hoz létre. Olyat azonban, amelynek munkássága nem jár nyomban kimutatható haszonnal, de biztosíték arra, hogy mindegyik tsz terméshozama éis ezáltal haszna növekedjék. Tehát csak közvetve hasznothozó tevékenységről van szó. Fenntartási költségeit a tsz-ek vállalják és ezért talán úgy is mondhatnánk, a tsz- ek Aozös dotációs üzeme lesz a Ganádpusztán létesülő mezőgazdasági laboratórium. Vegyészmérnök kerül az élére, mert célja különböző elemző vegyvizsgálat. Egyes táblák talajszerkezetének és talajerejének megállapítása. Ugyanakkor a takarmányfélék és a tápanyagok vegyvizsgálata is. Mindez merőben új munka a termelőszövetkezetekben, noha. egyes helyeken látunk már, mégha nem is mindenütt szervezetten és állandóan. A ga- nádpusztai laboratórium azonban rendszeresen fogja vizsgálni a társult tsz-ek földjeit, és jószágai táplálékát. Munkássága jelentősége nem szorul különösebb magyarázatra. Mindenki tudja, milyen fontos a talajszerkezet pontos ismerete, mert ezáltal állapítható meg, mit érdemes termelni a megvizsgált földön. A talajerő ismerete birtokában pedig köny- nyen eldönthető, milyen anyagok, milyen mennyiségben szükségesek a talajjavításhoz. A jószágnak nyújtott takarmány táperejének megállapítása pedig az állattenyésztést teszi gazdaságosabbá. Vagyis a Duna—Ipoly szögében levő tsz-ek fokozottabban támaszkodnak a kémiai tudományra. Hogy korszerű gazdálkodásra törekszenek és a tudományt segítségül hívják fejlődésükhöz, gyarapodásukhoz, igen dicséretes jelenség. Még inkább az, hogy ezen a héten a szobi járás termelőszövetkezeteinek vezetői tapasztalatátvételre utaznak Fertődre, ahol a jól működő mezőgazdasági vegyészeti laboratóriumot tanulmányozzák. Nem törekszenek tehát kockázatos úttörő munkára, hanem a már bevált gyakorlat példáját akarják követni, Sz. E. KOBÁBBAN SÖTÉTEDIK: MINDEN KERÉKPÁRON LEGYEN VILÁGÍTÁSI FELSZERELÉS ! i
