Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-11 / 239. szám

1968. OKTOBER 11., PÉNTEK rest Hi:crr. i <c/€irlan Üdvözöljük a TIT küldötteit Az ország sok-sok lakosa van kapcsolatban a Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal, is­meri munKáját, hasznot merít belőle, hogy jobban eligazod­hasson az atomkorszak ezer és ezer „csodájában”, tudnivaló­jában, követelményében. Ezért is számíthat íigyelemre a TIT V. országos küldöttgyűlése, amelyet ma, pénteken és szombaton tartanak Budapes­ten. A tanácskozás egybeesik e gazdag hagyományokat ápo­ló társadalmi szervezetünk új­jáalakulásának 15. évforduló­jával (mai nevét 1958-ban vet- fel). A megalakulást köve­tő első évben 19 ezer előadá­sán másfél millió hallgató volt, 1987-ig megötszöröződött az előadások száma, a részve­vők pedig csaknem ötmilliót tettek ki. S még két jellemző adat a taglétszámról: 1954-ben 6950, 1967-ben 22 107. A legutóbbi küldöttközgyű­lés óta is jelentős a fejlődés. Lényegesnek bizonyult az el­képzelés, hogy az öncélú, töb- bé-kevésbé szervezetlen, vé-r letlenszerű előadás-sorozatok helyett a közvéleményt fog­lalkoztató és érdeklő, széles körű tematikára térjenek át, akár az alaptudományok is­mereteinek bővítéséről, akár a termeléssel kapcsolatos kér­désekről van szó. Az ismeretterjesztésre külö­nösen nagy feladatok, hatha­tós megoldások hárulnak most, amikor az ország meggyorsult léptekkel halad a szocialista építés útján, amikor életbe­vágóan fontos, hogy a legkü­lönbözőbb intézmények és tár­sadalmi szervezetek hozzájá­ruljanak ehhez, egész tevé­kenységüket, a maguk eszkö­zeit és lehetőségeit latba ves­sék és összehangolják a közös célok érdekében. Nem kell te­hát bizonygatni, hogy a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat szélesedő és népsze­rű tevékenysége felmérhetet­lenül becses szellemi és anya- giakb :• is megnyilvánuló ér­ték lehet. Ennek reményében kívánunk a küldöttközgyűlésnek ered­ményes tanácskozást, a társu­lat küldötteinek és tagságának további sikereket nemes cél­jaik megvalósításában. Külkereskedelmi pillanatkép Az új gazdaságirányítási rendszer alkalmazásának kez­deti tapasztalatai a külkeres­kedelemben is biztatóak, po­zitivek. A külkereskedelmi árucsere-forgalom mérlege kedvező, a kivitel nagyobb mértékben emelkedett, mint a behozatal, s várhatóan az év végén is aktívummal zárjuk az export és az import mér­legét. Az elmúlt háromnegyed évben az is bebizonyosodott, hogy a külkereskedelmi gaz­dasági szabályozók — az egy­séges devizaszorzók, az állami visszatérítés, vámrendszer stb. — életképes irányító-szabá­lyozó eszközök, s hogy a kül­kereskedelmi árucsere-forga­lom fejlődését, központi irá­nyítását, az ország kereskede­lempolitikai érdekeinek érvé­nyesítését, államközi szerződé­sekben vállalt kötelezettségei­nek teljesítését ,. utasítások nélkül is lehet — mégpedig a gazdasági szabályozókkal — biztosítani. Megvizsgálva az egészében pozitív összkép részleteit, kül­gazdasági kapcsolataink ala­kulásának hiányosságai is fel­fedezhetők. Korántsem új, éppen ellenkezőleg, régi, évek óta meglevő problémáról van szó: a fejlett tőkésországokkal folytatott külkereskedelem mérlegének passzívumáról. Természetesen korántsem vár­tuk, hogy ebben a vonatko­zásban az új gazdaságirányí­tási rendszer rövid idő alatt orvosolja a népgazdasági struktúrával is szorosan össze­függő problémát, s már az idén alapvető változások tör­ténnek. Azzal viszont számol­tunk, hogy a javulás jelei, a tőkésországokba irányuló ex­port növekedésének tendenciái már 1968-ban észlelhetők lesz­nek. Az év első hét hónapjá­ban kivitelünk a szocialista országokba 12 százalékkal — tehát jelentős mértékben — nőtt, ugyanakkor a fejlett tő­késországok piacain’ értékesí­tett áruk devizabevétele 1 szá­zalékkal alacsonyabb volt, mint az előző év azonos idő­szakában. S bár egyidejűleg a fejlett tőkésországokból 10 százalékkal kevesebbet impor­táltunk, mint 1967 január—jú­liusában, az import alacso­nyabb színvonala önmagában nem változtatott a mérleg­helyzeten, az változatlanul passzív. Kivitelünk röviden úgy jellemezhető, Jhogy abban a mezőgazdasági, élelmiszeripari termékek, a nyersanyagok 'és félkészter­mékek dominálnak. Furcsa és ellentmondó jelenség, bár nyersanyagszegény ország va­gyunk, kényszerűségből/— a külkereskedelmi mérleg ki­egyensúlyozása érdekében — a nyersanyagexport a tőkés­országokba irányuló kivitel legdinamikusabban fejlődő árucsoportja. Ugyanakkor pél­dául a gépipari termékek részesedése a tőkés export­ban az elmúlt tíz évben 13 százalékról 8 százalékra csök­kent. A feldolgozóipar má­sik nagy ágazatában, a kony- nyűiparban is egészségtelen folyamat észlelhető: koráb­ban a könnyűipar export- termékeinek több mint a fe­lét a tőkés piacokon értéke­sítette, ez az arány az utóbbi években — miközben a faj­lagos importanyag-felhaszná­ŐSZI RÓZSÁK III. Vállalni a kort. A KOMMUNISTA PART Vácott a Tanácsköztársaság ideje alatt alakult meg, előtte szociáldemokrata szervezet irányította a munkáspolitikát. Tapasztalat híján, kellő poli­tikai iskolázottság híján nem volt könnyű dolog a forradal­mat a proletárdiktatúráig el­vinni. Mi segítette hát Ma- theika János tanárt, vagy Petrasovits József cipészt és a többieket, hogy jó intézkedé­seket hozzanak, hogy eliga­zodjanak a bonyolult helyzet útvesztőiben?... Kicsit nevet­ségesen hangzik, de ezt így kell leírnom: a szívük. „... Most én anyám, hogy élsz nyomorban, Egészen koldus, fél halott, Soha még így tiéd nem voltam, Jövő napjától piros orcád, Szabad ország, Én a Te költöd maradok’’... — énekelte Juhász Gyula és ha á váci „népbiztosok” nem is tudták ilyen szépen kife­jezni, amit gondoltak, de biz­tosan így gondolták a hazát is, a jövőt is. Míg ők éjt nappallá téve te­vékenykedtek", sokan csak a saját anyagi lehetőségeikre gondoltak, a gyávák megbúj­tak, a régi uralkodó osztály tagjai pedig alig várták már Vácott is, hogy akcióba lép­hessenek. ÉS A VAROSBAN az őfel­sége által kitüntetett Baint- ner Ernő ezredes 1919. augusz­tus 6-án megalakította 150 tisztből és 80 csendőrből álló különítményét. A vészbíróság tagjai: Mikuska János föld- birtokos, Éder Kálmán járás­bírósági elnök, Pintér Ernő járásbíró, Szalai Gyula gyá­ros a papi rezidencia egyik szobájában üléseztek, a mai Konstantin téren. Azokban a napokban a váci tegyházba szállították a kom­munistákat, s Pestről megér­kezett dr. Thury Ernő állam­ügyész, aki a kihallgatásokat vezette. S míg az államügyész a lapoknak oly tudósításokat adott, hogy a foglyoknak jó részét azonnal szabadon bo­csátják, s a többieket is csak vizsgálati fogságban tartják, majd ügyük rendezése után rendes bírósági tárgyalásra vi­szik, a különítményesek meg­kezdték a kivégzéseket. Az egyetlen, életben maradt szemtanú így számolt be er­ről: ...1919. augusztus 14-én éjszaka Jánosdeák Márton tiszti különítményvezető a vá­ci fegyházba érkezett, s a bör­tönparancsnoktól 10 fogoly ki­adását kérte. A parancsnok először ellenállt a fenyegető­zésnek, de később beadta de­rekát. így kísérték kivégzésre Balázs Ferenc gépészt, Csikós József tanfelügyelőt, Erdős Bernát dr. ügyvédet, Klein Károly takarékpénztári igaz­gatót, Petrásovits József ci­pészt, Salamon Dezső kovács­segédet, Szabó Károly járás­bírósági főtisztet és két orosz állampolgárt, volt hadifoglyo­kat és engem... ... A Kálvária kerthez vit­tek bennünket, majd a városi vámházhoz. Itt román nyelven olvasták fel az ítéletet. Egyik társunk, aki értett románul, le­fordította nekünk ... Onnan egy kukoricásba vezettek ben­nünket. Mindannyiunkra há­rom lövést adtak le. Akiknél látták, hogy a lövés nem volt halálos, a földön fekvőkbe még beleeresztettek egy-két golyót. Engem is három lövés ért, de nem halálos. A földön is belém lőttek, de koponyacsontomon elsiklott a golyó .. MATHEIKA JÄNOS, mert ő volt az egyetlen életben ma­radt, négy lőtt sebből vérezve elájult, de később a harmatos földön feléledt. Négykézláb, kúszva, iszonyatos kínok kö­zött vergődött el menyasszo­nya Fűz utcai lakásáig, majd ott, a kapuban összeesett. Másnap a csendőrök tíz ha­lott helyett csak kilencet talál­tak a helyszínen. A vérnyo­mok után indultak megkeres­ni a tizediket. A Fűz utcai há­zat körbefogták. Matheikát azonban nem merték a hely­színen, mindenki szeme láttá­ra. kivégezni, a rabkórházba szállították, hogy majd, ké­sőbb, a felgyógyulása után végezzenek vele. A Szovjetunió közbeavatkozott, Kovacsik Károly direktóriumi elnököt és őt, fogoly tisztekért kicse­rélte. 1924-ben a NÉPSZAVA a „Kegyes püspök városából” cí­mű írásában foglalkozott a vá­ci vésztörvényszék és az ad­digra már 52 kivégzett ügyé­vel. A cikkírót bíróság elé idézték és négy évre elítélték. Vácott is, mint bárhol másutt ebben az országban, temetői csendnek kellett lennie. ÖTVEN ÉVE KEZDŐDÖTT, ÖT VEN ÉVE! — mondom ma­gamban, míg az őszi napfény­ben fürdő város utcáit rovom. A Mártírok útja... itt kísér­ték őket, éjszaka, mert a vilá­gosságtód féltek... itt haladt a sorban Matheika is. Tudta: meg kell halnia. De miért?... Mit követett el?... Semmi bűnt! — biztosan számtalan­szor felidézhette magában az elmúlt hónapok eseményeit, tevékenységét, míg a kukori­cás széléhez értek. Vajon gon­dolt arra, a forradalmárokat bukásuk esetén mindig kivég- zik? ... Megfogalmazta vajon, hogy a forradalmárokat, le­gyenek közöttük az új élet megvalósításának kérdéseiben bármilyen ellentétek, végül mégis együttesen végzik ki, lö­vik le vagy akasztják fel? Le­vonta a tanulságot, hogy ép­pen ezért a forradalom vívmá­nyaira jobban kell ügyelni, mint a szemünk fényére? ... Hogy sok mindenben lehet en­gedni, de a hatalom kérdésé­ben soha, mert amíg a fehérek képmutatásával dr. Thury jog­ról, igazságról és szabadságról szónokol, addig az éj leple alatt mindig megérkeznek, akik kínoznak és lőnek? Nem tudom, mire gondolha­tott ezen az úton, mi járhatott az eszében és mire gondoltak a többiek, akiknek mártirom- ságát emléktábla hirdeti most Vácott. Szüts I. Dénes lás nőtt, s leginkább a tőkés piacokon vásárolt import­anyagokból — 50 százalék alá esett. Tőkés exportunk struktú­ráját sok befolyásoló ténye­zővel lehet magyarázni, egye­bek között a belső és a szo­cialista piacok nagyobb biz­tonságával, enyhébb műsza­ki, szállítási és egyéb felté­teleivel. A jövő szempont­jából azonban sokkal lénye­gesebb annak a szükségsze­rűségnek a felismerése, hogy a tőkés kivitel növelését az áruszerkezet módosítása, az ipari késztermékek nagyobb arányú exportja jegyében le­het megoldani. Egyebek kö­zött azért is, mert a mező- gazdasági termékek kivite­lét részben a megkülönböz­tető vám- és egyéb intéz­kedések, részben a mennyi­ségi kvóták, kontingensek korlátozzák. Másrészt az ipari késztermékek exportját a fejlett tőkésországok általá­ban számunkra is szabaddá tették, jórészt feloldották a mennyiségi megkötöttségeket. A tőkés export áruszerke­zete és volumene arra is felhívja a figyelmet, hogy az új gazdaságirányítási rendszer szabályozói még nem ösztönöznek kellőképpen a helyzet megváltoztatására, versenyképes termékek gyár­tására és exportálására. Az iparvállalatok — miként a tények bizonyítják — sok­kal inkább érdekeltek a belső piaci és a szocialista orszá­gokban való értékesítésben, mint a tőkés exportban. Két­ségtelen, hagy az új me­chanizmus bizonyos szabá­lyozói ösztönzőleg hatnak, de ennek eredményei csak esz­tendők múlva jelentkeznek. Nem kevésbé fontos és nél­külözhetetlen, hogy a ter­melést és értékesítést is eredményesen ösztönözzük a tőkés export növelésére. G. I. Irodalmi estek A KPVDSZ kulturális napok rendezvénysorozatában ma Cegléden „Őszirózsás forrada­lom” címmel irodalmi estet rendez a Róna Vendéglátó Vállalat a Kossuth Étterem­ben. A pilisi szövetkezet ven­dégeket hív; Czine Mihály és Kovács Gyula vetítéssel kísért irodalmi előadást tart. A fővá­rosba érkeznek a maglódi szö­vetkezet dolgozói, hogy megte­kintsék a Hadtörténeti Múzeu­mot. Ünnepélyes keretek kö­zött nyitják meg Zsámbékon a „Társadalmunk időszerű kér­dései” tanfolyamot. Az ember ereje A fizika törvénye szerint az erő olyan mennyiség, ame­lyet nagysága, iránya és táma­dási pontja határoz meg. De mi határozza meg egy ember­nek az erejét, aki hatvanhá­rom évesen is gyakran reg­geltől éjszakába nyúlóan azon fáradozik, hogy szebbé, tartal­masabbá, emberségesebbé te­gye egy falu lakóinak az éle­tét? Ezt az erőt a fizika tör­vénye szerint nem lehet meg­határozni. Megméretéséhez valami másfajta mérce kelle­ne. Olyan mérce, amely érzé­kelni tudná az emberek gon­dolkodásában, jellemében, vi­lágnézetében végbemenő vál­tozásokat. Ilyen észlelőgép azonban egyelőre nincsen. — Jó, hogy így van — — mondja derűsen Várallyai Béla, a tápiószentmártoni mű­velődési ház igazgatója. —'Az emberi gondolatok megértésé­re csak az ember képes, a gép sohasem. A legtökéletesebb computer sem tud soha szá­mot adni az emberek érzel­meiről, vágyairól. Embei* kell hozzá, hogy kitapintsa, meg­sejtse embertársai titkolt vá­gyait, tö. ekvéseit. Tizenegyedik esztendeje irányítja, vezeti a mindig na­gyobbodó, mindig gazdagodó kultúrkombinátot. Mert erre az épületre — elsősorban a benne folyó munka tartalmát tekintve — már nem illik rá a művelődési ház elnevezés. Több annál. Nemcsak azért, mert huszonhat helyisége van, de azért is, mert ebben a ház­ban zajlik le a falu minden jelentősebb eseménye, a ter­melőszövetkezeti közgyűlések­től a főzőtanfolyamon át a ze­neoktatásig. Az intézmény munkanapló­ját megemelni is nehéz. Nem a szabványforma, kétszerte is nagyobb annál. — Magunk gyártjuk, kény- szerűségből — mondja titkolt büszkeséggel. — öt éve már. A szabvány munkanaplóban fele annyi rubrika sincs, amennyire nekünk szükségünk van, hogy pontos képét ad­hassuk intézményünk tevé­kenységének. Valóban, nagyon sokszínű itt az élet, szinte felsorolni is nehéz, mi minden kapott ott­hont, helyet ebben az épület­ben. Különböző akadémiai előadássorozatok, úttörő és KISZ népi tánccsoport, ifjúsá­gi klub, irodalmi színpad. Színjátszók, bábosok, barká­csolók. Népi hímző-, háztartá­si, fotószakkör. Kamarazene- kar, énekkar, furulyaz'ene­kar. Könyvtár, iskolai tanuló­szoba és képkiállítás. Méhész­szakkör és zenetanfólyam. Nyelvtanfolyamok, sakk-klub, néprajzgyűjtők, gyerekklub. A könyvtárban több ezer kötet. A háztartási szakkörnek gáz- és villany­ai «1 Régi vágyát teljesíti a kötni, horgolni szerető ACril nöknek a Hazai Fésűsfonógyár kistarcsai gyár­egysége azzal, hogy megkezdte a szintetikus kézimunkafonal, az „Acril” gyártását. A nagyipar számára ed­dig is szállították ezt a nyersanyagot, de a fonal a hazai kiske­reskedelemben nem volt kapható. Az új terméket a Centrum Áruházak hozzák forgalomba háromféle vastagságban és mint­egy 30 különböző színben — ízléses nylontasakban. Foto: Gárdos. tűzhely, konyhafelszerelés. (A klubrendezvények „sütemény­szükségletét” a szakkör tagjai készítik.) A fotósoknak film­felvevőgép, vetítőgép, fényké­pezőgépek és teljesen felsze­relt laboratórium. A zenészek­nek hangszerek. A méhészek­nek méhcsaládok. A népi hím­zőknek varrógép. A barkácso­lóknak műhely és villanymo­toros esztergagép. A klubok­ban társasjátékok, rádió, le­mezjátszó, folyóiratok. A ze­netanfolyam hallgatóinak kél zongora. Az épületben három televízió. Ismeretterjesztő előadás szinte elképzelhetetlen filmve­títés, szemléltetés nélkül. Tár­sadalmi rendezvény nincs a faluban valamelyik művészeti szakkör közreműködése nél­kül. (Köszöntő brigád is ala­kult a családi ünnepek méltó megünneplésére.) A fotósok a falu minden jelentősebb ese­ményét megörökítik. A méhé­szek számára természetes, hogy virágnyíláskor vándorol- tatják a méhcsaládokat. (A Kossuth Termelőszövetkezet méhészetét is Várallyai Béla alapította.) — Lényegében mindent, amink van, a saját erűnkből, a saját bevételeinkből terem­tettünk elő. A félévi költség- vetésünk százháromezer fo­rint. Az idei első félévet száz- huszonhatezerre teljesítettük Nincs benne semmi ördöngös­ség. (Pedig az idén sem a Kossuth Termelőszövetkezet, sem a fogyasztási szövetkezei egyetlen forint támogatást sem adott. Az új gazdasági mecha­nizmusra hivatkoznak.) Fél esztendő alatt negyvennégyez­ren fordultak meg az épület­ben. Hogy mi a titka a nagy látogatottságnak? Azt hiszem az, hogy a magukénak érzik az itt élő emberek. Hogy mi­ért? Talán mert mindenki megtalálhatja azt, ami őt ér­dekli. Ez a legnagyobb vonz­erő. Büszkélkedik a falu lakói- 'val, pedig panaszkodhatna is. Az emberek az utóbbi időben egy kicsit elkényelmesedtek. A technika bevonult ottho­naikba s azóta Tápiószentmár- tonban is hódít az angol köz­mondás: az én házam, az én váram. A televízió, a jobb életkörülmények marasztalják az embereket. Még új mind­az, ami hazavonzza őket, egyelőre még ők szolgálják a technikát s nem a technika az embert. — Mindig így van ez az új­jal, nincs benne semmi termé­szetellenes, A televízióban ma még csak azt látják, hogy a' házhoz hozza a világot, a kul­túrát. De az ember társaslény volt és marad. Igényli, hogy amit lát, hall, nyomban meg­beszélj e-vitassa a szomszédai­val, ismerőseivel, barátaival. Erre pedig a televízió nem ad lehetőséget. Ezért nem félek attól, hogy a televízió még fo­kozottabb elterjedése a műve­lődési házak bezárásához ve­zetne. A látogatottság vissza­esése legfeljebb átmeneti. Örök optimista. Fáradhatatlan és mindig biza­kodó. — A nép műveléséért tenni valamit csak. így lehet — ez hitvallása. Amint mond­ja: öröklött hitvallása. — Apámtól, anyámtól tanultam így. Ök alapozták meg ae én munkámat. Mindketten peda­gógusok voltak ebben a falu­ban. (Az apja gyémántdiplo­mát kapott négy évtizedes ne­velői munkájáért.) Nekem azokkal az emberekkel van dolgom, akik az ő kezük alatt nőttek fel. (öccse, húga szin­tén pedagógus és az a felesé­ge is.) Nem tudok elképzelni szebb, magasztosabb hivatást az emberek tanításánál... A fizika törvénye szerint az erő olyan mennyiség, amelyet nagysága, iránya és támadási pontja határoz meg. De mi ha­tározza meg egy embernek az erejét, aki hatvanhárom éve­sen is gyakran reggeltől éj­szakába nyúlóan azon fárado­zik, hogy szebbé, tartalma­sabbá, emberségesebbé tegye egy falu lakóinak az életét? P. P.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents