Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-09 / 237. szám
1968. OKTÓBER 9., SZERDA rest * n r, rt t 'jtMMap 3 KPVDSZ kulturális napok Nyolcadik alkalommal rendezik meg az idén a kulturális napokat a Pest megyei KPVDSZ-hez tartozó szövetkezetek, állami vállalatok és pénzintézetek. Az október 24-ig tartó rendezvények központjában az 1918-as őszirózsás forradalom és a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulása 50. évfordulójának megünneplése áll. A kulturális napok célja, hogy a művészeti együttesek találkozói, a politikai, szakmai vetélkedők, a tanulmányi kirándulások, az ismeretterjesztő előadások kiinduló pontjai legyenek az őszi-téli hónapok művelődési, szórakozási programjának. Október a „Társadalmunk időszerű kérdései” tanfolyamok kezdete is. A szakmához tartozók egynegyede jelentkezett politikai oktatásra, mintegy háromezer ember. A kulturális napok ma kezdődnek: Cegléden a szovjetunióbeli élménybeszámolót filmvetítés kíséri, Taksonyban fiatal magyar írók műveiből irodalmi estet rendeznek. A szobi szövetkezet dolgozói közösen ellátogatnak a Börzsöny Múzeumba. A Nyugat-Pest megyei Kiskereskedelmi Vállalatnál a filmvetítés után vitát rendeznek. Vácott bélyegkiállítás lesz, ahol a szerencsés látogatók a tombolán értékes bélyegeket nyerhetnek. Hét hónap a piaroa indiánok közt Boglár Lajos, a Néprajzi Múzeum kutatója és Halmos István, a Magyar Tudományos Akadémia néprajz- kutató csoportjának tagja hét hónapot töltött Venezuelában, hogy a piaroaindiá- nok életét és kultúráját tanulmányozza. Az Orinoco és mellékfolyói környékén 13 indiántelepülést látogattak meg. Intenzív kapcsolatot létesítettek az őslakókkal. Útjuk eredményeként a Néprajzi Múzeum csaknem 400 tárggyal gazdagodott. Ezt négyezer méter keskenyfilm, kétezer fényképfelvétel és több órányi hangfelvétel egészíti ki. A tárgykollekció kiállítását, a filmek bemutatását 1969-re tervezi a Néprajzi Múzeum. VA CRA TOTI LA TOGA TAS Tudás és szépség bűvölete Nehéz volt elszakadni a negyvenkét holdas parktól, a természettől, melynek gazdag szépségét, a fákat, virágokat, ritkaságokat idetelepítő s nevelő, gondozó e m- b e r bontakoztatta ki eny- nyire. Mindenesetre az óriáskert tiszteletet ébresztő, jó elvezető a benne helyet foglaló tudományos intézethez, az ottani munka megismeréséhez. Az MTA (vácrá- tóti) Botanikai Kutatóintézetét különleges alkalomból látogattuk meg. Egy nagyszabású rekonstrukció során laboratóriumi részlegük nemrég új épületszárnnyal, új helyiségekkel, berendezésekkel, műszerekkel gyarapodott.. Dr. Zólyomi Bálint professzorral, az intézet igazgatójával, az MTA levelező tagjával beszélgetek. Szerencsém, hogy itt találom: dr. Zólyomi Bálint ugyanis a Biológiai Tudományok Világ- szövetsége vezetőségének tagjaként a következő napokban indul az USÁ-ba, vezetőségi ülésre. (A világszövetség 1924 óta fennáll, de most van először magyar vezetőségi tagja.) Elmondja, hogy az intézetben tudományos alapkutatást végeznek ŐSZI R ÓZSAK I. A békés város MINDEN DUNA MENTI jVÁROST elönt ez a szinte mediterrán derű?... Az október eleji szüretelő napsütésben, amelyben mint a ki nem forrott mustban, egy kis levegőcsípés is keveredik, sétálok Vác utcáin. Boltozatos kapualjak, szürke kockakövek, templomok, iskolák, az emeletes játékházak aljában a sok száz üzlet, bennük vásárló forgataggal, a középületek ablakain túl könyvelők, aktákat cipelő tisztviselők, az utcákon a tarka sokaság, autók, biciklik, komoly férfiak, asszonyok, katonák, far- mernadrágos fiúk, vidám fa- rú, kis táskarádiót bömbölte- tő nők, valahol lent a folyó zöld szalagja, amely felől vízszag árad: ... akár Mohácson lennék, a kikötő- és kereskedővárosban ... De most nem Vác mai utca- és városképe, még csak nem is a falakon belül élő, motozó, munkálkodó emberek érdekelnek, hanem a régiek, az ötven év előttiek, s míg a múzeumban sárgult iratokat böngészek, megjelenik szemem előtt a kép: dr. Preszly Elemér hadigondozó kormánybiztos a polgármesteri hivatal poros, tintaszagú szobájában le és fel járkál, diktálja Vác város szőlősgazdáihoz a felhívást: .......Négy éve állunk fegyverben és gigászi küzdelmet folytatunk úgyszólván az egész világ ellen ... Tihozzátok fordulunk Vác város szőlősgazdái, most, amikor hordóitok nem remélt bő terméssel telnek meg, ne feledkezzetek meg azokról, akik karjukat, lábukat vesztették el, hogy földjeiteket ne érje ellenséges srapnel vagy gránát... Minden századik liter bort ajánljátok fel a rokkantaknak, hadiárváknak”... NEM TUDOM dr. Preszly felhívásának lett-e foganatja, megteltek-e a boroshordók az adományokkal, de nem is érdekes: a helyi lapban igazi magyar szívet dobogtató hír jelent meg. „Őfelsége balassagyarmati Baintner Ernő huszárezredesnek, ki a váci lovaglóiskola parancsnoka volt, vitéz magatartásáért a 2. osztályú koronarendet a hadidíszítményekkel és a kardokkal díjmentesen adományozta (erről az ezredesről még hallunk, mert ő lesz 1919 augusztusában a tiszti különítmény parancsnoka), őfelsége azonban nem állt meg kegyosztásában, gróf Subienszky ezredes, gróf Marenzi drago- nyos főhadnagy is kap érdemkereszteket, ha nem is díjmentes díszítményekkel és kardokkal.” (Mindketten váci származékok.) Némelyek az 50 év előtti városból gyászba is borulnak: dr. Baksay piarista spanyolnáthában elhalálozik, aedig testvéröccse volt dr. Baksay K. nagyprépostnak. (Hiába, a halál nem válogat.) Történnek ezekben a napokban a locsogó felszín alatt zajló események is ... Csak egy-két akkori újsághírt olvassunk el:... „Ismét lesz hatósági sertésvágás” (tudniillik, hogy a beteg állatok húsát mérték ki e címszó alatt olcsón, ám a hatósági értékesítésnél valami a honatyák lelkén száradhat, mert a NYILTTÉR-ben így korholja az illetékest az újságíró)... „örökké intrikáló életéből néhány nap van hátra ... Hivatalát úgy vezette, kloaka, bűz marad utána ... Hétfőn adja meg a már vasárnap délben a hatósági székbe utalt hús kimérésére az engedélyt, mert inkább fülledjen meg ezer ember tápláléka, de ő rendes délutáni szórakozásáról, a nyulak bosszantásáról nem marad le ...” (Nem tudhatjuk, kiről volt szó, cím, rang, név rejtve maradt előttünk.) „A marharekvirálás eredménye: 29 szarvasmarha” — így adja tud túl a hírt az akkori lap, s ebből viszont sejteni lehetett, 29 szegényparaszt tehén nélkül maradt. ... „Kik vettek Vácon házat, telket, szőlőt, szántót”? — Teljes két hasábon sorolják fel a neveket, több mint 24 gazda gazdagodott, s ugyanennyien lettek szegényebbek ... „Nincs bőr, cipőjegyre sem lehet cipőt kapni?’... „Megszökött a váci fegyházból Juhász Lajos, akit társai „szegedi paprikának” gúnyoltak, mert gyorsan tűzbe jött. Juhász Lajos 21 éves volt.” ........Csak egy virágs zálat!" — cím alatt a József főherceg egylet a háborúban tüdőbajt szerzettek részére virággyűjtést kezdeményez. hat valahogyan így festett az 50 év előtti Vác szeptember végén, október elején. A polgármester úr vadászott, a püspöki ház lakói imádkoztak, a gazdák szüretre készülődtek, a katonatisztek a hivatalos közlönyt bújták, hátha leesik egy-két érdemkereszt, a köznép hatósági húsért állt sorban, tehenet, disznót adott le, a katonák a frontokon teljesítették a haza iránti kötelességüket, s hogy kitűnően helytálltak, az kiderül az 1914— 18-as, az egyik váci templom oldalába falazott emlékműi-ől, amelynek elszínezett márvány- lapjára sok száz halott nevét vésették fel. És a város határain kívül?... Magyarországon 3 millió 768 ezer holdon felüli területen volt nagybirtok, ami az ország mezőgazdasági területének 32,3 százalékát tette ki, ugyanakkor az öt holdon aluli paraszti birtokok száma elérte az egy és negyed milliót, de az ország mezőgazdasági földterületének mindössze 5,8 százalékán gazdálkodtak. A gyárakban 12— 14 órás volt a munkaidő, s a gépesítés fokában a hazai üzemek európai viszonylatban a 22-ik helyen álltak. Mit érzett ebből a késői statisztikából Hegedűs -Károly ko- vácsinas, aki akkor volt 17 éves, és legényke fejjel részt vett a forradalomban? Nem tudhatjuk. Olvasni nem nagyon olvasott, tanulni nem nagyon tanulhatott, kommunizmusról nem hallott, s mégis, amikor azokban a napokban egy szénszállító tehervagonon Pest felé utazott, annak a parasztembernek, aki így kiáltott: „Éljen a forradalom!” — nagy darab szeneket dobált le. Teljesen ismeretlen például Matheika János váci tanár tettének indítóoka is: felettesei szorgalmas, jólelkű, világos értelmű embernek ismerték, mégis az első hívó szóra tagja lett a városi direktóriumnak és a császári-királyi főtisztviselők előtt érthetetlen intézkedések egész sorát hozta, a mezítlábas tanulók cipővel való ellátására, a fakultatív hitoktatás bevezetésére, a klérus befolyásának megnyirbálására. MIÉRT VÄLLALT közéleti szerepet minden juttatás és anyagi előnyök nélkül Petrasovits József cipész, Klein Károly takarékpénztári igazgató, aki a munkássegélyezések ügyét intézte, vagy Szabó Károly járásbíró?... Az indítékok valahol a mélyben rejtőztek, Vác közintézményeinek falain belül, a szegényes cselédházakon, proliházakon belül. És ezek az emberek előjöttek az ismeretlenségből, segíteni, tenni akartak. De hallgassuk meg előbb azoknak a napoknak történetét! Szüts I. Dénes felettes szervük, az MTA biológiai tudományok osztályának irányításával. Tudnunk kell, hogy az alapkutatás, mint ilyen, azonnal rendszerint nem eredményez közvetlen gyakorlati hasznot: de jelentősége természetesen nem marad eszmei, hiszen az alapkutatás, mint a jelen tudománya, a távolabbi jövő gyakorlatát alapozza meg. — Látszólag elméleti kérdéseket teszünk fel a természetnek, s igyekszünk választ kapni. Munkánk a kérdés megfogalmazásánál kezdődik, hiszen jó választ csak jól feltett kérdésekre kaphatunk. Egyes kísérleteik a közeljövőt szolgálják: azokat, eredményeiket, különböző kutató- intézetek — pl. erdészeti, öntözési, rét-, legelőgazdálkodási — hasznosítják. Emellett ingyenes szaktanácsadással állnak rendelkezésére a botanikus kert látogatóinak, magánosoknak és közületeknek. A botanikus kert, s a benne helyet foglaló kutatóintézet eddig is jelentős állami beruházásokat élvezett. Néhány éve például több mint egymillió forintos költséggel közel hatkilométeres föld alatti öntözőhálózatot létesítettek a parkban: ennek köszönhető, hogy az itteni különleges, nagy értékű növényzet nem szenvedte meg az idei aszályt. Mégis, a laboratóriumi kutatómunkát sokáig nagyon nehéz körülmények között végezték: a kísérletek legnagyobb része például a kastély egykori konyhájában folyt. Az ez év július közepére befejezett, nagyszabású, hárommillió forintos rekonstrukció, s abban az új laboratóriumi szárny aztán megoldotta a problémákat. De tegyünk benne egy gyors látogatást. Alagsorában történik a növények vizsgálati előkészítése, tisztítása. Egy érdekes berendezést is találunk itt: százezer forintos szennyvízközömbösítőt. A laboratóriumi mérgező anyagokkal telített víz innen mór tisztán kerül a botanikus kertet átszelő patakba, illetve oldhatatlanná téve viszi magával tovább a szennyeződést. S a látogató azt gondolja, hogy bár a nagyüzemekbe is kerülne minél több ilyen berendezés! A talaj nitrogénháztartásának kísérletes vizsgálatát szolgálja az új, az országban elsőként üzembe helyezett, magyar gyártmányú klímakamra. Itt kontrollálják a természetben megfigyelt és utána matematikai-statisztikai módszerekkel ellenőrzött szabályokat, törvényeket. A növény tápoldatban kerül a szerkezetbe. A kamra átlátszó ajtaján — hat réteg üvegen — át megfigyelhetik viselkedését. A mesterséges fény, pára, hőmérséklet mind szabályozható, a széndioxidtartalom is kontrollálható. Lám, milyen bonyolult, drága berendezés, menynyi minden kell ahhoz, hogy egy kis növény életéből kiküszöböljék — a véletlent, az előre nem láthatót... A szerves növénykémiai laboratóriumban ifj. dr. Máté Imre kémikus elmondja: itt olyan kísérleteket folytatnak, amelyeket később elsősorban a gyógyszeripari kutatás hasznosíthat. Megtudom, hogy a munkához szükséges növényeket nemcsak az itteni botanikus kert adja, hanem szükség esetén a világ összes fontosabb — mintegy háromszáz — botanikus kertjével való cserekapcsolatuk is biztosítja. A fiatal kémikus édesapjával együtt dolgozik a vácrátóti kutatóintézetben. Id. dr. Máté Imre professzor, az MTA levelező tagja nemrég érkezett meg Tbilisziből, a IV. illóolaj világkongresz- szusról, ahol a magyar kamillateáról tartott előadást. Előtte Párizsban, a magyar tudományos állami kormánydelegáció tagjaként részt vett az UNESCO-nak a bioszférakutatás kérdéseiről tartott konferenciáján. A természet maximális kihasználása annak megsértése nélkül; a tudomány eredményeinek racionálisabb felhasználása, így a növényvilág jobb hasznosítása az emberi táplálkozásban; a folyók, a levegő, a tengerek technikai szennyeződésének csökkentése — ilyen kérdésekről tárgyaltak ott különböző országok tudósai, tudomány- politikusai, szervezői, pedagógusai. Itt ismerkedtem meg dr. Kovács Margit kutatóval, aki munka mellett vizsgára is készül: a közeljövőben megpályázza a biológiai tudományok doktora fokozatot. Nem is hinni, hogy egy laboratóriumi biológus annyit utazik: ő például évente átlag húsz-har- mincszor rándul ki belföldi, vagy külföldi terepre, a természet tanulmányozására. Jelenlegi legnagyobb munkája a Kárpátok vidékének nemzetközi flóra-fauna kutatásába kapcsolódik. Tőle tudom meg azt is, hogy kutatóintézetüknek rengeteg tudományos külföldi látogatója van. Legutóbbi nagyhírű vendégük dr. Jablonszki Jenő botanikus és geológusprofesz- szor az elmúlt napok egyikén járt itt immár másodszor. Dr. Jablonszki Jenő Budapesten folytatta egyetemi tanulmányait, majd 1919-ben külföldre került. Jelenleg a New York-i botanikus kert és herbárium tiszteletbeli tudományos munkatársa. Nevéhez fűződik, hogy a budapesti ELTE Földtan? Intézete könyvtárának elpusztult részét ő fejlesztette fel, ajándékból. Jó érzés volt itt járni, ebben a negyvenkét holdas díszkertben, mely nemcsak a hazai tájat, az itthoni látnivalók tárát gazdagítja, de nagy tudományos jelentőséggel is bír. Helyben nagy tudású professzorok, s munkatársaik gazdagítják a magyar tudományt, növelik hírét a világban. S jó érzés volt tapasztalni, hogy a világhírű botanikus kert, s a hazai kutatók tudása mellett most már a munka színhelye, az intézet külseje, felszerelése is világ- színvonalon áll. Padányi Anna Losonczi Pál fogadta a finn parlamenti küldöttséget Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke kedden délelőtt az Országház Munkácsy-termében fogadta a finn parlamenti küldöttséget, amely Veikko Johan Kokkola, a parlament első al- elnöke vezetésével tartózkodik hazánkban. Vándorkiállítás A magyar vegyipar története A kémia és a vegyipar története hazánkban a középkorig nyúlik vissza. A kapitalizmus elsorvasztotta az elődök eredményeit és nagyrészt külföldi érdekeltségekre támaszkodott a hazai vegyipar. Csak a felszabadulás után indulhatott meg ismét a nagyobb kutatómunka. Ennek köszönhető, hogy 1965-ig a termelés tízszeresére nőtt és az eddig csak importáló iparágból importáló-exportáló iparág lett. Ezt a folyamatot öleli fel a még szervezés alatt álló Magyar Vegyészeti Múzeumnak a Technika Házában megnyílt vándorkiállítása, a „Vegyipar kialakulása hazánkban” címmel. A gyűjtemény három évig járja az országot. VÁC Manekcn-önjelöltck A váci Deákvár étteremben ma bemutatják a Duna környéki Ruházati Ktsz nőiszabó- részlegének legújabb modelljeit. A különleges fazonok kedvelői 25 ízléses és új vonalú ruhakölteményt tekinthetnek meg. Forgács István, a helyi vendéglátóipari vállalat áruforgalmi osztályvezetője szerint igen nagy érdeklődés előzi meg a városban oly ritka divatbemutatót. A várakozásra mi sem jellemzőbb: a maneken-önjelöltek már jó előre tömegével jelentkeztek... (szántó) KŐSZEG STRUCC Felújítják Kőszegen az ország legrégibb hoteljét, a több mint 250 éve működő Strucc-szállót. A szobákat korhű bútorokkal rendezik be, központi fűtéssel, hideg, meleg folyó vízzel látják el. Az albertirsai Dimitrov Termelőszövetkezet 40 holdon tergítT dohányt. A termény gyors szárítása érdekében 3 éves programit dolgozott ki. Az első esztendőben már felépített két mesterséges dohányszárító tornyot. Még négy építését tervezik. Az idei létesítmény több mint félmillió forintba került.