Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-27 / 253. szám
1968. OKTOBER 27., VASARNAP hegyei Kjtirlap r» A forradalom részesei A tizenöt éves vörösőr 1—;------------j • a jegyzetfüze| Egy sor | temben: Pén------------------ tek Zsigmond, Dunaharaszti. 1919: forradalmár-ifjúmunkás. Egyéb semmi. Dunaharasztin, a tanácsházán aztán a kért lakáscím mellé azt is elmondják, hogy Péntek Zsigmond sokáig községi alapszervezeti párttitkár volt, hogy vagy tíz éve kormánykitüntetést kapott az árvízvédelemben tanúsított magatartásáért. Sokat tudnak róla, hiszen miután eredeti szakmájában leszázalékolták, itt dolgozott a tanácsházán. De most már ennek is jó ideje. Éppen az udvart sepri, amikor benyitok hozzájuk. Előbb végez a sepréssel, azután beszélgethetünk. Amikor tizenhárom éves korában elhelyezkedett szerszámesztergályos inasnak a budapesti Ganz-Fiat Repülőgépmotorgyárban, már a háború utolsó éveiben jártak. Nyolcán voltak otthon testvérek, s ekkoriban tudták meg igazán, mi a nélkülözés. „Sorbaállni hajnaltól vagy éjféltől kukorica- kenyérért."----------------------- szinte teljeI A gyárlian | sen egységes --------- volt a hangulat:----lázongó, forradalom e lőtti. Ha sztrájkoltak, munkaadóik bezárták a gyárat, a kiéheztetés politikájához folyamodtak. A sztrájk letörése után, megtorlásként, bevonultatták a szakszervezeti bizalmiakat. Akkor már azért sztrájkoltak, hogy engedjék haza őket. A háború utolsó heteiben, amikor „mind dolgoztunk, csak éppen termék nem készült", ha az üzemi katonai parancsnok lement a műhelyekbe, csavar- és alkatrészzápor fogadta. Részt vett a forradalom előtti legnagyobb tüntetésen is, amelyet a Lánchíd- nál tartóztattak fel — a fegy- verropogtástól megijedt, leugrott az alsó rakpartra, és elszaladt. Amikor már a gyárban nem volt se.m munka, sem kereset, jelentkezett a népőrségbe a zsold miatt. Hogy felvegyék, hozzá kellett toldania a korához, hiszen még csak tizenöt éves volt.--------------------- megalakulá1 A KIMSZ | sakor ő is belépett gyárbeli barátaival, délutánonként eljártak a Lágymányosról a kerületi székházba. A prole- tárhatalom-átvételkor a népőrséget átszervezték vörösőrséggé. Népőrből ő is vörösőr lett. A 2. vörösőr zászlóaljjal került április körül a román frontra, május elején átélte Szolnok elestét, részt vett visz- szafoglalásában, azután Vasadra .mentek további kiképzésre. Ott még megérte Stromfeld Aurél seregszemléjét, s már indult volna a többiekkel a felvidékre, amikor a szülein erőt vett a féltés. Bátyjának közbenjárására, ki századparancsnok volt az I. vörösőr zászlóaljnál, valódi korának, tizenöt évének igazolása után hazaküldtek. A kérdező nem erre készült. Hogy kiderül, a kérdezettet forradalmár tevékenységében ennyire kevéssé vezették fennkölt eszmék, vagy sztrájkolt, tüntetett, mert mindenki ezt csinálta, m,ert éhesek voltak. Vörösőrnek állt, mert kellett a zsold. S lám, most kiderül, hogy szülei visszakérték a hadseregből! Egészen ki azért nem adták, átkerült a Vadász utcai vörös- őr-parancsnokságra. S a szülők bizonyára nem nyugodtak volna meg, ha előre tudják, hogy fiúk is részt fog venni a I ludovikások ellenforradalmi kísérletének leverésében, amikor is éjjel, a háztetőkön át foglalták el az épületet. A győzelmet rövidesen személj'esen jelentette mint futár Jancsik Ferenc országos vörösőrpa- rancsnoknak. talán nem ismeri őket eléggé, s nem fonja köréjük mindig a hősöket megillető nimbuszt ... Egyszóval: nem ébred kellő szenvedély a hősök oldalán, nem kél mindig igazi, izzó gyűlölet az ellenség ellen. A háborút elítélik ezek a fiatalok, de többnyire csak olcsó frázisokban tudják megfogalmazni, hogy miért... Olykor csak bóklásznak a számok, adatok, nevek között s ez nem az ő hibájuk. A második világháborúról lehet a következőképpen beszélni: 2194 napig tartott a vérengzés, s amíg 1945. május 9-cel, a győzelem napjával befejeződött — 50 millió ember pusztult el, többsége értelmetlenül, idegen érdekekért. Ez mind igaz, de csupán adatok, számok. Könnyen törlődnek az emlékezetből, ha csak úgy bemagolja valaki. Milyen más, ha azt mondjuk: 50 millió ember veszteség? Ez annyi, mintha öt olyan lélekszámú ország pusztult volna el, mint a mi hazánk, vagyis: öt tízmilliós nemzet, csecsemőtől az aggas- tyánig. Ezen már el kell gondolkozni. s aki elgondolkozott — a győzelem napjának dátumát. eseményét sem felejti el többé. Visszatérve a ceglédi ifjúsági----------- napok vetélkedőjéhez, előfordult itt az is, hogy egy diák alig tudott néhány szót szólni Zalka Mátéról. Pedig igazán legendás alakja századunk forradalmainak. író volt, s harcolt Spanyolországban — ennyit tudott róla a diák. De honnan is tudna többet? Hiszen Illés Bélának van egy könyve Zalka Máté címmel — többről én sem tudok. Ez is 1945- ben jelent meg. Gondoljunk csak bele ugyanekkor, hogy ki ne ismerné ma Bornemisz- sza Gergelyt, az egri vár egykori védőjét; s ugyan ki ismerné Gárdonyi Géza regénye nélkül? Tehát ismerjük el, hogy újkori hőseinkről megfelelő irodalom sincs elég, amiből ismereteket, s lelkesedést meríthetne ifjúságunk. í róknak rendeléseket adni túl egyszerű volna azonban, s igen könnyű menekülés a nevelési feladatok elől, hogy tudniillik várjuk meg, amíg megfelelő irodalmat adnak a kezünkbe. Egyelőre azzal az anyaggal kell bánnunk, ami a rendelkezésünkre áll. Az iskolák történelemoktatásától is többet várhatunk, úgy értem: ami az érzelmek felkeltését illeti. Még nagyobb feladat hárul ebből azonban az ifjúsági szervezetekre. Mert az rendben van, hogy vetélkedőt rendeznek, mint történt ez éppen Cegléden is. De az ilyen vetélkedő ne csupán játék maradjon, hanem legyen valami igazi nevelő tartalma is. Mire gondolok? Egy váci gyerek azt a feladatot kapta a vetélkedőn, hogy beszéljen Nagykőrösről. Annyit tudott róla, hogy alföldi város s hogy» van egy konzervgyára. A játékvezető nem ítélt neki pontot, mire felháborodottan tiltakozott, hogy a vetélkedő előzetes feltételeiben az állt: mindenkinek a saját városáról kell\ tudni... Mindez any- nyiban jellemző, hogy ez a diák kimondottan a vetélkedőre készült — erre készítették fel —, tehát többnyire lexikális adatokat gyűjtött erre az alkalomra, s nem igazi ismereteket szerzett. Ennek pedig így nem sok értelme van. Ncül HZ természetesen az------- elsőrendű kérdés, h ogy milyen legyen a vetélkedő. Hanem, hogy egyáltalán milyen legyen a hazafias, s a honismereti nevelés. A formákat hagyjuk, ezeken gondolkozzunk inkább, hogy melyek vezetnek legjobban a célhoz... Az őszinte, szenvedélyes hazaszeretetei kell itt ébreszteni, fokozni, s az eszmeiség pallérozása a fontos, hogy elveink szerint hol van a helyünk a világban. Különben ezen az alapon nyernek igazi tartalmat a honvédelmi ismeretek órái is__ D ékiss János--------------------------- leveréI A forradalom | se után --------------------------- a letartóztatott bátyja dolgai között turkáló műegyetemisták nem is gondolták, hogy a tejfelesszájú kamasz, ki ajtót nyitott nekik, maga is vörösőr volt. — Hogy képzelték el a jövőt, az életüket az ellenforradalom berendezkedése után? Hiszen tizenöt éves volt — nem temetkezhetett a Tanácsköztársaság mellé? — Nagyon nehéz esztendők voltak — csak ennyit mond róla. — A legrosszabb az volt, amikor a németek Moszkva alatt voltak, és mutatták a híradóban, hogyan menekülnek a bugyraikkal az asszonyok és gyerekek, öregek. Soha nem volt olyan messze a Tanácsköztársaság! Akkor még nem tudtuk, hogy hamarosan mi, du- naharasztiak fogunk ugyanígy menekülni a bugyrainkkal, mert hiszen a községet, amikor ideért a front, kiürítették ... Van egy szenvedélye Péntek Zsigmond bácsinak, amely mindig átsegítette a nehéz időkön, de amelyről a boldogabb esztendőkben sem mondott le egy napra sem: az olvasás. Most is vagy hat könyv áll az éjjeliszekrényén. A könyvtárból kölcsönözte őket. De saját könyvtára is van a Világtörténelem-sorozattal s Zola-, Gorkij-, Dumas-, Tolsztoj-kötetek- kel... Padányi Anna Piachódító kereskedelmet! Az országgyűlés kereskedelmi bizottság agának a nap óikban megtartott ülésén nagyon kozérdeau témát vitattak meg a képviselők: az új gazdasági mechanizmus kiienchónapos tapasztalatait a belkereskedelemben. A vita azért is élénk és sokoldalú volt, mert azt őszinte, átfogó tájékoztatás előzte meg: Keserű Jáno&né, a belKereske- delmi miniszterhelyettes háromnegyed év mérlegét, az eredményeit és problémait vázolta, beszélt a megoldásra váró feladatokról. Utalt arra, hogy a reformtól, az új gazdasági mechanizmustól a fogyasztó javuló árukínálatot, bővülő választékot, jobb kiszolgálást, udvariasságot, az igényekhez alkalmazkodó nyitva tartást és bolthálózatot várt, s a tények azt mutatják, hogy nem alaptalanul. A kiskereskedelmi forgalom egyébként a népgazdasági terv szerint ez évben eléri a 7 százalékos növekedést, vagy azt meghaladja. A javuló áruellátást mutatja, hogy gyümölcsöt, baromfit, tojást az elmúlt hónapokban — a budapesti és a vidéki piacokon egyaránt — a tavalyinál olcsóbban vásárolhatott a lakosság. A javuló piaci egyensúlyhoz a növekvő import is hozzájárult; számítások szerint a fogyasztási cikkek behozatala az év első nyolc hónapjában S— 10 százalékkal nőtt, vagyis az importcikkek kínálata nagyobb ütemben bővült, mint ahogyan a kiskereskedelmi eladás színvonala emelkedett. A miniszterhelyettes utalt arra, hogy a vállalatoknak és a szövetkezeteknek a következő hetekben gondosan fel kell készülniük az őszi-téli csúcsforgalomra, elemezniük kell saját piaci helyzetüket, értékelniük egész évi munkájukat, és aktív, „piachódíló politikával” kell előkészíteniük jövő évi tevékenységüket. Meg is magyarázta, mit kell érteni piacliódí- tó kereskedelmi politika alatt: azt, hogy a vállalatok törekedjenek a vásárlóerőből minél többet lekötni saját vállalatuk számára. Magyarán szólva: jobb munkával, kulturáltabb kereskedelemmel minél több vevőt kell meghódítani. A kifejező „piachódító politika” mindenki számára hasznos hódítás. A kereskedelemnek és az iparnak egyaránt kifizetődő, mindenfajta versengés, amely a minőség javítására, a választék bővítésére irányul. Ezért reagáltak az országgyűlési képviselők olyan pozitívan a miniszterhelyettes tárgyilagos információjára. Körösi számadás Amit a tagság akar A titkos szavazás percei következtek. A raktári pártalap- szervezet kommunistái sorra a fülkébe léptek, koppant a ceruza, csörgött a papír, s oda- kinn, a párt-végrehajtóbizottság vendégként ittlevő titkára, no meg a jelölő bizottság tagjai is vörösödtek egy kicsit; lehet, hogy mást akar a tagság, mint ami a jelölőlistán szerepel? A szavazatok összeszámlálásakor azonban kiderült, hogy a jelölteket száz százalékos arányban választották meg. Csak ... csak éppen furcsa, szokatlan volt a titkos választás, s a tagok úgy gondolták, ha már egyetértenek a jelöléssel, legalább a zaj, a papír csörre- nése, a ceruza lcoppaná-a tanúskodjék új jogukról. Mindez a Nagykőrösi Konzervgyárban történt, ahol ezekben a napokban a tíz pártalapszerve- zetből — mivel három kommunista közösség a nyáron alakult — hétben újabb két esztendőre választanak vezetőséget, s az apró történet egyben lényeges jellemzőre vet fényt. A legbiztosabb mérce A lényeges jellemző: a párt- alapszervezetek önállósága, a pártdemokrácia erősítése, az a vitathatatlan jog, hogy az alapszervezetben az történjék, amit a tagság akar. A pártvégrehajtóbizottság titkára, Leskó László joggal állapította meg: nincs „félnivaló” ott, ahol becsületesen, dolgoztak, ahol a vezetőség tagjai nemcsak a címet viselték, hanem a munkát is elvégezték. Nincs tehát félnivaló a titkos választástól sem, mert a munka, a végzett munka a legbiztosabb mérce ahhoz, ki kap, s ki nem ismét bizalmat. A raktári pártalapszervezet vezetőségének nem volt félnivalója a számadástól. Sikerült erős közösséggé kovácsolniok a tagságot, sok dolgot okosan eligazítani, akárcsak a Konzerv 1. üzem, a II. telep párt- alapsservezetébén, s hogy a nyáron alakult új közösségek is erősödnek, azt pedig a dobozüzem kommunistái bizo- zonyították. Több mint háromszázötven kommunista dolgozik a gyárban, az összlét- szám tíz százaléka csupán, mégis — a gazdasági vezetők véleménye! — a legfontosabb erőt képviselik. Miért? Azért, mert sajátos feladatot látnak el, a gazdasági és a politikai munka ötvösei, s ezt az igazolja. hogy igen sok esetben a gazdasági vezetők akkor is kikérik a pártszerevezet véleményét, amikor egyedül is képesek lennének a döntésre. Sok okosat tudnak mondani — indokolja az üzemvezető, s az egyszerű mondat a két esztendőről szóló számadás sum- mázata. Az említett alapszervezetek a termelés pártellenőrzését helyesen fogták fel, s valósították meg, tekintélyük, rangjuk éppen azon alapozódott meg. hogy nemcsak szá- monkértek, hanem — segítettek. Igaz, van még olyan pártalapszervezet, így a göngyölegtelepi, s a tizes, ahol döcög a munka, ahol — a göngyölegtelepen — egy kicsit a hatalom oldaláról közelítenek meg minden kérdést a vezetőség tagjai, de éppen a vezetőségválasztó taggyűlések nyűt, bíráló légköre, a tagság aktivitása a biztosíték arra, hogy ezeken a helyeken is javuljon a munka a következő két esztendőben. Ami kissé melepő, de végső soron természetes: igen igényesen mérlegel a tagság, amikor a vezetőségbe való jelölésről, újra- jelölésről van szó. A végzett Gemenci trófeák A híres gemenci erdőkben jó eredménnyel zárult az idei szarvasbőgés: 80 szarvasbikát, köztük 30 kiváló „érmes” példányt kaptak puskavégre. A 30 pompás trófeából 7 arany-, 17 ezüst-, 6 pedig bronzérmes minősítést nyert. Az érmes bikák általában 13—14 évesek voltak, s agancsuk fejlődése az idén „tetőzött”. A legszebb aranyérmes trófea páratlan 22-es ágszámú, a magyar „nádler” minősítés alapján 230 pontot kapott, s csak egy ponttal marad el a jelenlegi világrekordtól. A gemenci aranyérmesek közt a legsúlyosabb agancs 12,5 kilós és szintén páratlan 22-es ágú, a legtöbb ágszámú pedig egy páratlan 24-es volt. munka, az emberi magatartás, a képzettség, minden- minden mérlegre kerül, s a hét pártalapszervezet vezetőségének munkáját érzékelteti, hogy a tisztségviselők túlnyo- mó része ismét megkapja a tagság bizalmát. A pártcsoport közbeszól Az egyik pártalapszerve- zetben érdekes jelenségre hívták fel a figyelmem: évente maximum négy-öt fegyelmi ügy van, s esztendők óta egyetlen vezetőségi tag sem követett el fegyelmi vétséget. Az okot maguk így fogalmazták: a pártcsoportok nagy többsége az eltelt két esztendőben föltámadt, betölti feladatát, s közbeszól, ha valakinél bármilyen hibát tapasztal. Az időben érkező figyelmeztetés valóban visszatart, de ez csalt egyetlen tényező a pártcsoportok munkájában. Mert a gyár párt-végrehajtóbizottsága a vezetőségválasztó taggyűlések előkészítése idején ugyancsak pozitívnak értékelte a pártcsoportok munkáját, de megállapította: továbbra is szükség van a formális elemek csökkentésére, a munka tartalmi javítására. A pártcsoportok aktivitása természetese.! nem véletlen. A pártmegbízatások alapos felülvizsgálata, a taggyűlésen tartott kötelező párlcsoporti beszámoló, s nem utolsósorban a pártalapszervezet beszámoltatása évente legalább egyszer a párt-végrehajtóbizottság előtt mind-rnind lépcsőfok volt fölfelé. A pártcso- Fortok — mondták igen szemléletesen az egyik pártalap- szervezetben — „odalenn” a végrehajtó bizottság „oda- fönn” s „középen” a vezetőség: egy irányba húz, s ez a legfontosabb. Persze, nem viták nélkül. Volt olyan eset, nem is égj', amikor a végrehajtó bizottságnak kellett közbeavatkoznia a gazdasági vezető és a párlvezetőség vitájába, de nem személyi ellentétek, hanem megítélésben különbségek miatt. (A minőség- javítás módján állt a vita.) A személyi ellentétek, s ezek legrosszabb megnyilvánulása, az intrika gyakorlatilag teljesen kiveszett, ismeretlenné lett. s a bírálatot — pedig van belőle tisztességesen — senki nem fogadja személyes támadásként. Elősegíti ezt, hogy a gazdasági vezető beosztásúak legnagyobb többsége politikai tekintetben is eleget tesz a vezetővel szemben támasztott igényeknek, s tennivaló elsősorban azoknál a fiataloknál van, akik élettapasztalataik hiányai miatt el-eicsúsznak a parancsolgatás felé, akik elfelejtik, hogy a szocialista munka vállalata címet elnyert gyárban dolgoznák ... Beletanullak a hatalomba A lezajlott vezelöségválasztó taggyűléseken, illetve a már kész, de még el nem mondott beszámolókban fontos helye van mindannak, amit az emberekkel való foglalkozás címszó alatt foglalhatunk össze. Valamikor létezett konzervgyári modor — mondják a kommunisták, akikkel erről beszélgettem — s ez főként káromkodásból állt. Ma egészen más a gyári légkör, a hangnem, és — mások az emberek! Több száz, technikumot végzett dolgozója van a gyárnak, a mérnökök száma is a félszáz felé közeledik, de az úgynevezett egyszerű emberek is beletanultak a hatalomba, tehát — folytatják — felnőtt módjára kell beszélni mindenkivel. A pártszervezetek igazodnak ehhez, a ma még talán teljes egészében föl sem mért erejű változáshoz, s az igazodás az oktatásban éppúgy lemérhető, mint a propagandamunka más területein, ahol a kommunisták a legváltozatosabb eszközökkel dolgoznak, a néhány fős beszélgetésektől a gyári nagy aktíváig. Szükség is van a változatos eszközökre, a módszerbeli finomságokra, éppen az eredmények miatt. Hogyan? Igen, az eredmények miatt. A gyár négy ízben nyerte el a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját, birtokosa a szocialista munka vállalnia címnek, s 1957 óta nem vo.. olyan esztendő, amikor ne teljesítette volna túl — mégpedig jelentős mértékben — termelési feladatait. Mindez — s már rögtön rögzítem: a kommunisták figyeltek föl rá — az emberek egy részében a kelleténél nagyobb elégedettséget keltett, olyasféle fölfogást, hogy „nálunk úgyis jobb minden, mint másutt”. A pártszervezetek rámutattak, s rámutatnak most, a vezetőségválasztó taggyűléseken is hogy ez a fölfogás leszereli a kezdeményező kedvet, a tarta lékok föltárását háttérbe szorítja, tehát — ha hagynák eluralkodni — végülis odavezetne, hogy — nem lenne jobb minden ... Ez a konkrét esel viszont azt mutatja, hogy s gyár kommunistái is beletanultak a — felelősségérzetbe, a közös eredményekért a közös cselekvés megszervezésébe. Pont az első évben? Nyár elején, a katasztrofálisnak látszó aszály idején e gyárban járva sűrűn hallottam: pont az első évben járunk így? Mármint a gazdaságirányítás rendszerének első esztendejében, amikor bátoi módszerekkel, jó érzékkel £ gazdasági vezetés biztos alapokat teremtett? Volt némi, kezdődő pánikhangulat, ez tagadhatatlan. És altkor megindult a „gépezet”. A kommunisták a bölcsőnél fölfigyeltek a bajra, döntő volt, hogy idő ben fölismerték a kezdődi pánikhangulatot, s odaálltai: társaik elé, s volt mivel oda- állniok. Nem frázisokat hajtogattak, hanem a kivezeti, utat magyarázták. Beszélgetések, gyűlések, viták, értekezletek, s persze intézkedések követték egymást, majd a legfontosabb, a munka. Néhány nagy versenvlázt átélt már i gyár, de ahhoz foghatót, mim amilyen az idei volt, sohí nem láttak. Segített valami, az időjárás, azután munkaigényesebb, tehát értékesebb árut készítettek, s ma eredeti éves tervükhöz mérten már jobbah állnak! A gyár teljes kollektívájának vizsgája volt ez e nehéz időszak, s hogy a kollektíva így tudott helytállni, abban viszont a kommunistáknak volt döntő szerepe. Az első év máskülönbéi) sem volt sétamenet. Sokféle téves nézet élt, így például voltak, akik pusztán a piaci kapcsolatokat értették a reform alatt, s ugyanakkor fogadni kellett a gyárkapun kívülről érkező újdonságokat is, közöttük nem egy olyan próbálkozást, melyet csak igen határozott föllépéssé] utasíthattak vissza. (Indokolatlan áremelések, árdrágításhoz vezető tendenciák, jogtalan követelések az üvegipar részéről stb., stb.) A pártszervezetek, s elsősorban az érintett területeket átfogó alapszervezetek nem türelmetlenkedtek, nem léptek föl olyan igénnyel, mely azonnali megértést követelt. Üjra és újra kezdték a vitákat, nem sajnálták az erőt, s ennek köszönhető, hogy a gazdasági veze. tés és a párt-végrehajtóbizottság jó tervei, elképzelései végülis megkapták a teljes támogatást „odalenn”, az üzemekben, a brigádoknál, de minden más területen, a kiszolgáló részlegeknél is. Végül tehát az októberi—november: számadást nem borította föl r megbízatás két esztendejének utolsó időszaka, sőt, több tekintetben e nehéz hónapokból megerősödve, nagyobb elvi-gyakorlati egységbe tömörülve kerültek ki a kommunista közösségek. Ez a megerősödés mondja a legtöbbet a két év alatt végzett munkáról: a teherbírás; a súlyok növekedésével mérhetik csak reálisan. Kijutott a súlyokból a körösi kommunistáknak, s ebben az esetben is, mint máskor, az történt, amit a tagság akart. Jól dolgozni, becsülettel megfelelni a megtisztelő kötelességnek, a közös ügy kommunista módra való szolgálatának. Mészáros Ottó
