Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-24 / 250. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA xii. Évfolyam, 2 0. szám 1968. OKTÓBER 24., CSÜTÖRTÖK Megszűnik az Építők Művelődési Otthona V Ifjúsági klubokat minden nagyüzembe Ülést tartott a városi népművelési tanács intéző bizottsága Kedden tartotta negyedik ' negyedévi ülését a városi nép­művelési tanács intéző bizott­sága. Arany István tanácstitkár beszámolt arról, hogy a közel­múltban Komárom megyei küldöttség járt Vácott. A Stei­ner László megyei tanácsel­nök-helyettes vezette delegá­ció tanulmányozta a Dunaka­nyar ipari centrumának mű­velődéspolitikáját. Elismerés­sel szóltak városunk magas szintű kórusművészetéröl, a népes zeneiskoláról, tevékeny képzőművészeinkről. A tanács­házán érdeklődtek a szakosz­Körkép — a könyvtárban Bemutatjuk mai vendégeinket Az idei őszi megyei könyv­hetek keretében, az „Olvasó népért” mozgalom jegyében a Művelt Nép könyvesbolt, a városi művelődési központba járáSÜ-városi könyvtár, va­lamint a Magvető Könyvki­adó közös rendezésében ma délután öt órakor kezdődik a Körkép című irodalmi dél­után a könyvtárban. Meghívott író-költő vendé­geink: Kolozsvári-Grandpierre Emil író, kritikus és műfordító. A Nyugat harmadik nemze­dékének jelentős írója. Ele­gáns, könnyed, választékos stílusú. Néhány nagy sikerű kötete: A csillagszemű, A bűvös kaptafa, Egy szereplő visszatér, Eljegyzés mai mód­ra. Ladányi Mihály költő. Mun­katársa volt a Szépirodalmi Könyvkiadónak, a Magyar Nemzetnek. Volt kultúrmun- kás, tanár, üzemi lapszer­kesztő, művelődési ház igaz­gatója. Ismertebb művei: Öklök és tenyerek, Az út kezdete, Mint a madarak, Utá­nad kószálok, Dobszóló. 1963- ban József Attila-díjat ka­pott. tály munkája iránt, s megte­kintettek több kulturális in­tézményt. ­Az intéző bizottság megvi­tatta az Építők Művelődési Otthonának helyzetét. Fennáll annak lehetősége, hogy elhanyagolt állapota és művelődési célra alkal­matlan környezete miatt . megszűnik. A földszinti sörler^ikat 1970- re költözik át a kisváci új töl­tőtelepre, viszont addig is le­hetővé kell tenni, hogy betölt­hesse fontos kulturális szere­pét. \ Az intéző bizottság egyhan­gú állásfoglalása szerint, az otthon épületét a jö­vőben is feltétlenül műve­lődési célokra kell hasz­nosítani. Ha az építők szakszervezete nem vállalná a további fenn­tartását, módot kell találni rá, hogy — esetleg két-három nagy üzem összefogása révén — munkásotthonként folytat­hassa tevékenységét. Kismartoni Ferenc népmű­velési felügyelő beszámolt az ifjúsági- klubok helyzetéről. Egy-két nagyon jó példa akad j városunkban is. A Híradás- 1 technikában, a Váci Kötött­árugyárban és az Izzóban a vállalatvezetőség biztosítja a személyi és anyagi feltételeket a klubok működéséhez. Saj­nos, ez még nem általánosít­ható. Valamennyi nagyüze­münkben lehetőséget kell találni arra, hogy a fiata­lok rendes környezetben, igényes szórakozással tölt­hessék el szabad idejüket. A közeli hónapokban a vá­rosi népművelési tanács szé­les körű kulturális adatgyűj­tést és közvéleménykutatást végez. A kapott válaszokat feldolgozzák, s a jelentkező igények, javaslatok alapján állítják össze a város műve­lődési intézményeinek prog­ramját. (papp) Közvélemé ny és gazdaságpolitika NEM ÜJ DOLOG a párt | tanulságait a helyi iparpoliti- munkamódszerében, hogy egy- egy fontosabb, az ország életé­re kiható központi bizottsági határozat végrehajtásának ta­pasztalatairól véleményt kér a párttagoktól és pártonkívü- liektől. Arra is számtalan pél­dát lehetne felsorolni, hogy az ilyen nagy horderejű párt- határozatokat — azoknak elő­készítési stádiumában — az ország közvéleménye elé ter­jeszti vitára. Ez történt az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése előtt is. Az újságol­vasók még igen élénken emlé­kezhetnek arra az esztendőnél is tovább tartó vitára, mely er­ről a Népszabadság hasábjain folyt, a gazdasági élet irányí­tásának új normáiról. E sajtó­vitával párhuzamosan pedig ugyancsak élénk eszmecserék folytak az üzemekben és egyéb munkahelyeken, melyek során a pártszervezetek a közvéle­mény állásfoglalását mérték fel a gazdasági élet felfrissíté­sének szükségességéről. S ha ez történt az új mecha­nizmus bevezetésének elhatá­rozása, majd törvényerőre emelése előtt, mennyivel ért­hetőbb a pártnak ez a mosta­ni — szándékosan használom ezt a szót — kíváncsisága a re­form eddigi tapasztalatairól, elsősorban a munkásosztály véleményének tükrében. Hosz- szú hetekig tartott városunk üzemeiben is a munkásközvé­lemény „szondázása” a városi pártbizottság irányításával szervezett csoportos beszélge­téseken. Ennek a közvélemény­kutatásnak eredményeit a párt-végrehajtóbizottság ta­nulmányozta, legutóbbi ülésén megvitatta, s elhatározta, hogy KISZ-teherautó HOLNAP: Városi vb A városi tanács végrehajtó bizottsága holnap fél kilenc­kor ülést tart. Povázsai Sán­dor, a művelődésügyi osz­tály vezetője „Szocialista ha- zafiságra és városszeretetre nevelés a város iskoláiban” címmel terjeszti elő jelenté­sét. Az ipari csoport veze­tője a tanácsi vállalatok szo­cialista brigádjainak munká­ját és a jubileumi munka­verseny eddigi eredményeit értékeli. Ezenkívül a terv­csoport ügyrendjét, valamint a lakosságnak a Papvölgy villamosításával kapcsolatos kérését tárgyalja a vb. Vasárnap há­rom ízben fordult az almazöld szí­nű, billenős, hid- raölikával műkö­dő Csepel teher­gépkocsi Vác és Órszentmiklós kö­zött. Mindhárom alkalommal tég­lát hozott, a deák­vári KlSZ-lakás- sépítéshez. Kezdetben volt az idegen fuvaro­zás. Megrendelték a kocsit, a válla­lat küldte az autót — azután benyújtott heten­ként hét-nyolc­ezer forintos számlát. így épült fel az I—V. számú KlSZ-építőkö- zösség több száz otthona. A VI-os számú közösség már az új gazda­ságirányítás esz­tendejében kez­dett fészekrakás­hoz. Leültek. Pa­pír és ceruza se­gítségével kiszá­mították, hogy sokkal gazdaságo­sabb, ha saját te­hergépkocsival végzik a szállí­tást. Megvették 220 ezerért a Csepelt, gépkocsivezetőt alkalmaztak hoz­zá. Vasárnap pi­hen a sofőr; ilyenkor pótveze­tő fogja kézbe a volánt. Kevés szabad ideje van azóta is a jármű­nek. Építőanyag sokaságát szállí­totta Deákvárra. Talán ez is se­gíti az építőket, hogy jövőre — a tervezettnél ko­rábban — beköl­tözhessenek a vá­ci Rózsadombnak becézett város­részbe. (-ő) MA: Járási vb Ma inggel kilenc órakor a járási tanács vb-termében a végrehajtó bizottság tagjai előtt dr. Velner Lajos, a Du­nakeszi Községi Tanács el­nöke a község gazdálkodási helyzetének alakulásáról és az új gazdasági mechanizmus De szeretem őszt! A százféle nek hangulatát, enyhe napfényt, e az ké­Kései ragyogás sőt ragyogást. Elha­gyott tarlók, vörös lombú hegyoldalak csöndjét, a messze- hangzó puskadurra­nást, varjúcsapatok károgását a szőlős­kertek fölött, régi szüretek, magányos barangolások emlé­két. :Ha festeni tudnék, megfesteném ezt. a szintobzódást. Ha ér­tenék hozzá, megze­nésíteném ezt a nyu­galmas csöndet, amely a Duna fénylő hullámairól, a távoli kis sziget végében feltűnő verőcei to­rony falairól verődik vissza. Ebédelek a Halász­kert teraszán. A szí­nes térítők, a napfé­nyes Duna, háttérben a rozsdavörös, sá- padtsárga és százféle őszi színt játszó, kis­sé már ritkuló lombú Pokol-sziget. A Du­nán lassan tovahúzó jugoszláv vontatóha­jó. Mindez együtt: egy nagy impresz- szionista festmény. Ebéd után sétálok a Liszt Ferenc rak­parton. Igazi kikap­csolódás, amit soha­sem lehet megunni. Csak most veszem észre, mennyire meg­nőttek ezek a lomb­jukat hullató fiatal vadgesztenyefák. A távoli börzsönyi hegyek oldalán apró, fehér falú kis házak­ról tisztán, fehéren verődik vissza a fény. Olyan, mintha apró papírdobozkákat ha­gyott volna szerte“ szét egy gondatlan kiránduló társaság. Idelá,szik a Büki- sziget. a Kompkötő­sziget és a verőcei nyárfasor. A faragott kőből épült part menti vé­dőfalra ült, szemben a nappal sütteti ar­cát egy fiatal szőke lány. Miatta szállt partra a hajógyár víziműhelyéből egy lakatoslegény. Talán megbocsátják majd neki ezt a fegyelem­bontást. A víziműhely erős sodronykötelekkel van a parthoz kiköt­ve. A kötelek közt ökörnyál ezüstszín szálai szövődnek, mint ezernyi fénylő telefonhuzal. Munka feszi moz­galmassá T» folyót. Halászok. vízirend­őrök, kikötőépítők dolgoznak. Én már felöltőben jöttem a partra, s lám, az a munkás ott félmezte­lenül csákányoz. Napokig vitáztam kevés szabad időm- mél, hogy nagyot ba­rangoljak a szigeten, és a kiszáradt csa­tornán átkelve, be­járjam a számomra még ismeretlen tá­jait — de a szokatla­nul nagy árhullám végül is elmosta ter­vemet. Most vágya­kozva nézek át a túl­oldalra. Vajon lesz-e még időm áthajózni oda, nem köszönt-e be addigra a hideg őszi eső, nem múlik-e el akkorra ez az őszi ragyogás? Ilyenkor, ősszel, mindig borongó ér­zések kerítenek ha­talmukba, elfog a céltalan bolyongás vágya. Gázolok a le­hullt levelek halma­zában, s verstöredé­kek jutnak eszembe arról, amit csak el­kopott szavakkal tud­nék hangosan kimon­dani. Kovács István bevezetésével együttjáró fel­adatok megoldásáról számol be. A másik fontos napirendi pont előadója Krima János, a mezőgazdasági és élelmezési osztály vezetője. Jelentésében a felvásárlás alakulásáról,, a kenyérgabona-termés idei eredményéről, valamint a ház­táji gazdaságok árutermelé­séről tájékoztatja a vb-tago- kat. Figyelő Hírünk az országban A Táskarádió vasárnapi adá­sában a váci Kovalik Károlyné vonatepizódját mesélte el egy alvó utasról, akit erőszakkal szállítottak le Vác-alsó váro­son. — A Hétfői Hírek első ki­adása ismertette fóti napok műsorát. — Az Élet és Iroda­lomban Cseres Tibor „Pálinkás szép napok” című írásában a nagymarosi szeszfőzdében le­zajlott kalandjáról mesél. — A Magyar Távirati Iroda hírt adott a váci termálkútfúrás el­ső napjáról. — A Magyar Nem­zet tudósítása szerint határidő előtt Gödhöz érkezett a szovjet —magyar villamos távvezeték. — A Magyar Hírek rokonszen­vesen mutatja be a váci Hesz Mihály olimpikont, aki — a Magyarok Világszövetsége lap­ja szerint — esélyes Mexikó­ban az első helyre. kában — egyes vonatkozásai­ban a várospolitikában — a gazdaságirányítási reform to­vábbi megszilárdítása érdeké­ben érvényesíti.' AZ EDDIG ELMONDOT­TAKBÓL világosan kitűnik, amellett, hogy a váci munká­sok véleménye a felsőbb párt­irányítási fórumokon tanulsá­gosan egészíti ki az ország más területein hasonló módon szerzett tapasztalatokat — neikülözhetetlenek az új me­chanizmus helyi, a termelési egységekig ható gazdaságpoli- tiKa továbDi konkrét feladatai­nak meghatározásában. A cso­portos beszélgetések részvevői ugyanis elsősorban a saját munka- és életterületük gond­jait, bajait ismerik. Azokat vi­szont alaposan, hiszen a min­dennapi munkájukban órán­ként, sőt percenként érzik — sokszor bizony fájdalmasan is —, hogy hol szorít a cipő. Nos, nem lepett meg senkit, hogy a gazdasági javak váci terme­lői — a kétségtelen eredmények elismerése mellett — éppen ezekről a cipőszorításokról szóltak — nyíltan és őszintén, a régi göröngyöket elhárítani akaró tiszta szándékkal. Nincs most arra helyem — s ezúttal nem is célom — üze­menként felemlegetni e görön­gyöket, s olykor bizony a va­lóságos akadályokat. Inkább nevükön nevezem, jó tanulsá­gul szolgálhatnak így is. Akkor is. ha nem minden üzemnek, nem minden váci gyárnak „in­ge” az. Vélem, attól is eltekin- hetek, hogy „göröngy” és „aka­dály” között különbséget te­gyek, hiszen ami az egyiknél csak göröngy, ugyanaz a má­siknál akadály lehet. Vagy megfordítva. Különben is: egyik sem való reformunk út­jába, el kell hát onnan távolí­tani. MEG AZ ÖMECHANIZ- MUSBOL örökölt gondja ipari termelésünknek az anyagellá­tás hiányos volta, amivel rendszerint együtt jár, de ön­állóan is jelentkezik annak üzemen belüli szervezetlensé­ge. Nem véletlen, hogy azok, kik erről szóltak, türelmetle­nül emlegették ezt az „átörök­lött”, a termelésben sok zavart okozó s a munkások kereseté­re is hátrányosan ható hiá­nyosságot. Hasonló — olykor súlyosabb — akadálya a terv­szerű termelésnek a munka- szervezés korszerűtlens9pe. Nem egy üzemben a technikai és műszaki feltételek avultsá- gát emlegették, nemcsak a mai ipari versenyben már idejét múlt, korszerűtlen gépek ki­cserélését sürgették, hanem e gépek rendszeres karbantartá­sának hiányát is kifogásolták. Sok szó esett a kollektív szer­ződésekről, melyek — bár ál­talában betöltik a nekik szánt szerepet — nem mindenütt ve­szik eléggé figyelembe a ter­melési sajátosságokat. Csak­nem valamennyi csoportos be­szélgetésen foglalkoztak az anyagi ösztönzés helyes elvé­nek nem mindig helyes alkal­mazásával. Itt-ott túlságosan magasnak tartották a vezető állásúak nyereségrészesedési százalékát, máshol pedig azt kifogásolták, hogy az újonnan felvett dolgozók gyakran ma­gasabb besorolást kapnak, mint a törzsgárda tagjai. Egyik üzemünkben az a visszás hely­zet honosodott meg, hogy a prémiumot nem a kitűzött fel­adathoz, hanem személyekhez kötik, nem csoda hát, hogy a kifizetett prémium nem min­den esetben tükrözi helyesen a végzett munka arányát. HASZNOS ÉSZREVÉTELEK hangzottak el a váci gyárak egyik legnagyobb problémájá­ról — a munkaerő-vándorlás- , rói. Ennek fő okát a textilipari | üzemekben elsősorban az ala­csony bérezésben látják, más­hol a munkakörülményeket nem eléggé figyelembe vevő besorolásokkal okolják. A szakszervezetek érdekvé­delmi feladatainak és a terme­lés irányításába való beleszó­lási jogának kiterjesztése az új mechanizmusban, érthető mó­don, kiváltotta az érdeklődést a választott mozgalmi vezetők munkája iránt. Üzemenként nagyon eltérő a dolgozók véle­ménye a szakszervezetek mun­kájáról, de megegyezik abban, hogy a reform bevezetése óta az üzemi demokrácia egyre jobban kiteljesedik, és a dol­gozók ügyeivel sokkal többet törődnek, mint korábban. Sok vélemény hangzott el az ifjú­ság' részvételéről a termelés­ben. A sokrétű probléma kö­zül most csak azt a kívánságot említjük meg, hogy az új kol­lektív szerződés előkészítésénél jobban meg kell hallgatni a KISZ-szervezetek véleményét is. Közvetett módon érdekvé­delmi problémaként foghatók fel a városfejlesztés különböző kérdései, általában az az igény, hogy a lakosság ügyeit bürok- ráciamentesebben intézzék a városi tanácsnál. SZÁMTALAN, a csoportbe- szélgetéseken szóvá tett prob­lémáról — hely hiányában — nem emlékezhetünk meg. Azt viszont megelégedéssel kell megállapítanunk, hogy e be­szélgetéseken részt vevők sza­vain keresztül föltétien biza­lom nyilvánult meg a pártbi­zottság irányában a tekintet­ben, hogy a gazdaságirányítás új pártmódszereive\ gondosko­dik a reformok kibontakozta­tását gátló okok megszünteté­séről. Ez a bizalom nem alap­talan, hiszen — érezték is ezt a megkérdezettek — éppen e hibák, gondok feltárása volt elsődleges célja az üzemekben végzett közvélemény-kutatás­nak. S ha — mint a bevezető sorokban említettem — a köz­vélemény meghallgatása nem is új módszer társadalmi és gazdasági életünk pártirányí­tásában, de szerepe egyre in­kább nagyobb hangsúlyt kap a pártmunka új stílusában. Ferencz Lajos SPORT Az NB I kapujában Váci Fonó SK—Budapest Híradástechnika 22:14 (11:6). Az NB II férfi kézilabda­bajnokság középcsoportjának utolsó előtti mérkőzését Vá­cott játszották. A hazai csapat a mérkőzés egészében kultú­rált, jó játékával, végig ve­zetve, magabiztosan győzte le a jó játékerőt képviselő fővá­rosi ellenfelét. A csapat játékosai: Baracsi István, Bercelly Csaba, Braun­steiner Gyula, Budavári Attila, László Csaba, Maninger Gá­bor, Petrányi Ferenc, Török Gábor, Török Sándor, Vértesi János, Vuklovszki János. Góllövők: Török G. (9), Ba­racsi, Vértesi, Braunsteiner (3—3), Bercelly, Budavári, László, Vuklovszki (1—1). Jók: Török Gábor, Török Sándor, Budavári, László. Ezzel a győzelmével a Fonó 6 ponttal vezet a bajnokság­ban. Az utolsó mérkőzésen a Hódmezővásárhelyi Textillel játszik, idegenben. Vereség esetén is — a többi mérkőzés­Edző a magasban — a győzelem után tői függően — S—6 ponttal megnyeri csoportja bajnoksá­gát és jövőre jogosult az NB I/B osztályban szerepelni. <- a)

Next

/
Thumbnails
Contents