Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-01 / 230. szám

1968. OKTOBER 1., KEDD •I EC Y £# CMirlap 3 Értelmiségiek — falujukért Földgáz a megyében Eff tg lehetóséff* mely még kihasználásra vár Talán sehol az országban nincs olyan kirívó ellentét lét és tudat között, mint éppen a Galga völgyében. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy az ezen a tájon élő em­berek kevésbé lennének oko­sak, műveltek, mint az ország bármely más vidékének lakói. A kirívó ellentét abból fakad, hogy az itt élő emberek anya­gi léte messze meghaladja az országos átlagot. A leggyen­gébb termelőszövetkezetben is ötvenkét forintot ér egy mun­kaegység, a leggazdagabban pedig nyolcvanötöt. Az először járt látogató számára is szem­betűnő a gazdagság ezen a tájon. Manzárdtetős, villa­szerű házak egész sora épült valamennyi Galga menti falu­ban az elmúlt esztendők so­rán. Rangot ma nem a föld, nem is a közéletben betöltött szerep jelent ezen a tájon, hanem az új ház, az autó, a zongora, a legkorszerűbb elektromos gépek egész sora. Gondolná az ember és jog­gal, hogy ilyen anyagi jólét mellett okosabbak, művelteb­bek, kulturáltabbak az itt élő emberek, mint az ország más vidékein. Sajnos, ez nem igaz. A közel egymillió forintot érő új házak legtöbbjét még ma sem lakják az emberek, meg­húzódnak a nyári konyhában vagy más, kisebb helyiségek­ben. Az épületcsodák faredő­nyeit gyakran napokig nem húzzák fel, sem levegő, sem napfény nem jut be a modern lakásokba. Az Opelek és Vol­gák többsége is csak arra jó, hogy a zöldségfélét könnyeb­ben felvihessék a pesti piacok­ra. Nem az újságíró felületes megállapítása mindez, hanem négy falu — Hévízgyörk, Gal- gahéviz, Túra és Zsámbok — értelmiségének a véleménye. A Gödöllői Járási Pártbizottság és a járási tanács vezetőinek jn-aslatára ugyanis a közel­múltban értelmiségi megbeszé­lést rendeztek Túrán. Orvosok, pedágógusok, tanácselnökök, községi párttitkárok vettek részt a megbeszélésen, s mond­tak kendőzetlen véleményt sa­ját falujukról, az ott élő em­berek életmódjáról, idézve az elszalasztott lehetőségek egész sorát, és ötletekkel, javaslatok­kal segítve a továbblépést. Érdekes, izgalmas kérdések és válaszok váltották egymást ezen a megbeszélésen. Az or­vos, amikor elmegy a betegé­hez, nemcsak a beteggel talál­kozik, hanem a család egészsé­ges tagjaival is. Igényelhető-e alkotó közreműködése abban, hogy mielőbb változzon, for­málódjon az emberek tudata, gondolkodásmódja? A pedagó­gus azért kapja a fizetései, hogy tanítsa, nevelje a jövő nemzedékét. De a pedagógus- pálya nemcsak munka, hivatás is. És ha hivatás, akkor nem érhet véget a pedagógus neve­lőmunkája az iskola falai kö­zött. Kell, hogy hatással legyen a felnőttek, az egész falu életé­re. A termelőszövetkezet ma már a falvak legjelentősebb anyagi erőforrása. Mit tesznek a termelőszövetkezetek tagsá­guk és a falujuk lakosságának tudatformálásáért? Beerik-e azzal, hogy évente néhány ezer forinttal támogatják a műve­lődési házat, a könyvtárat, s ezzel véget is ért számukra az emberek tudatformálásáért ví­vott nagy csata? A községek esztendők óta versengenek egymás között. De jó-e az olyanfajta vetélkedő, amely csupán a nagyobb gazdagság fitogtatásából fakad, s gyak­ran öncélú eredményeket pro­dukál? Kell-e a négy község­nek önálló, kacsalábon forgó művelődési palota, vagy cél­szerűbb és hasznosabb lenne, ha inkább a meglevőket kor­szerűsítenék, s a fennmaradó pénzen egy autóbuszt vásárol­nának, amely negyedóránként vinné-hozná a szomszédos fal­vakból a művelődni, szórakoz­ni vágyó embereket. Miért nem jutottak el máig sem ezek a gazdag községek, hogy vala­mennyiben naponta működő, gazdag programú klub legyen, amelyben a falu minden rétege megtalálná az őt leginkább ér­deklő társas rendezvényeket? És sorolhatnám még hosszan a megválaszolásra, de legfőkép­pen mielőbbi cselekvésre ösz­tönző kérdéseket. Néhány, szintén figyelemre méltó vélemény: — A mi falunkban a nőknek legfeljebb ha öt százaléka él a fogamzásgátló tabletta nyúj­totta lehetőséggel. Ezek is leg­inkább azok a lányok, akik egyszer már pórul jártak. Abortusz? Nem mondhatnám, hogy túlságosan sok lenne. Gyerek pedig legtöbbször csak egjT. Hogyan lehetséges ez? A legprimitívebb, hagyományos védekezési módszer ma is a divat. Ezért sok az idegbeteg ember. A természetes folyamat megszakításának következmé­nyeként. Akikkel beszélgetek, az utóbbi hetekben a pápai en- ciklikára hivatkoznak. Hogy úgymond, a mesterséges véde­kezés halálos bűn ... — A tekintélyt a ház, az autó jelenti. Ilyen tekintély- lyel azonban az ezernéhány- száz forintot kereső pedagó­gus soha nem rendelkezhet. A faluban ma a pénz az em­berek istene. Tudok esetet, nem is egyet, amikor a gye­rek szülei pénzen szerették volna megvásárolni a jó bi­zonyítványt. Mások pedig csak megvonják a vállukat, ha bukik a gyerek. Dolgozni a bukott gyerek is tud, mond­ják, kétszer annyit is meg­kereshet, mint a pedagó­gus ... — Sajnos, bennünk, értel­miségiekben is akad hiba. Széthúzunk, legfeljebb a köz­vetlen munkatársainkkal já­runk össze. Az ma még el­képzelhetetlen, hogy például pedagógus, orvos, tanácsel­nök, főagronómus egy társa­ság lenne. Pedig egyre több értelmiségi ember dolgozik ma már a magyar falvakban. — Ki légyéigz az erő, aki összefogja, kö^% cselekvésre inspirálja a falu értelmiségi embereit? S ha megnyerte őket, közösen fáradoznának azért, hogy megtanítsák élni az embereket. — Igen, élni kell megta­nulni mielőbb. Nem könnyű dolog. Megtanítani az embe­reket, hogy nem elégséges csupán megszerezni az anyagi javakat, élni is kell tudni velük, hasznosítani azokat, hogy szebbé, tartalmasabbá váljon az életük. Még sok előítélet, hagyomány köti gúzsba az emberek gondol­kodását. Ismerek olyan em­bert, akinek több, mint száz­ezer forintja van a takarék­ban, háza, autója van és nem is akármilyen, de ami­kor egy rozsdás szöggel el­vágta a kezét, pálinkával ke- zelgette házilag. Hogy majd­nem ráment az élete az ok­talan garasoskodásra? Vál­lat vont s ezzel be is fejezte önmaga számára ezt a témát. Órákon át vitáztak, mond­tak véleményt a négy faluból összehívott értelmiségiek. Sen­ki sem mondott fellengzős, nagy szavakat, csak példá­kat soroltak, tényeket és ötleteket, javaslatokat adtak egymásnak, hogy könnyebb legyen további munkájuk, még eredményesebben dolgoz­hassanak a Galga völgyében élő emberek gondolkodásmód­jának megváltoztatásáért. Zárszó sem hangzott el a meg­beszélés végén, csak felálltak csendesen, hitükben megerő­södve: nem volt haszontalan ez a találkozás. Sokan és egy­re többen gondolkoznak úgy, mint ők. S ezt tudni jó do­log, erőt adó dolog. Prukner Pál Az Országos Bányagépgyártó Vállalat felvesz budapesti munkára, vidéki szerelési munkára és külföldi szerelési munkára géplakatosokat, szerkezeti lakatosokat, csőszerelőket, villanyszerelőket és betanított munkásokat. Jelentkezés az OBV. Munkaügyi Osztályán, Bp. IV., Baross u. 91—95. A főváros jobb földgázellá­tását szolgáló távvezetékek Pest megye igen sok települé­sét érintik, illetve megközelí­tik. E kedvező helyzet lehető­séget teremtett arra, hogy szőkébb hazánk lakossága és ipara a tüzelés legkorszerűbb módját választhassa. A me­gyei tanács'tervosztálya még 1965. november 8-án részletes írásbeli tájékoztatást adott valamennyi községi tanács végrehajtó bizottságának er­ről a lehetőségről. S a Pest megyei Pártbizottság ipari építési-közlekedési osztályá­nak tanulmánya alapján, a Ti­szántúli Gázszolgáltató és Sze­relő Vállalat készítette el a szervező munka megkezdésé­hez szükséges felméréseket. Hol gazdaságos? A Budapest körüli vezeték Üröm, Budakeszi, Budaörs, Törökbálint, Diósd, Sziget- szentmiklós, Dunaharaszti, Gyál, Vecsés, Ecser, Pécel és Csömör, a Hajdúszoboszló— Budapest közötti Cegléd, Al- bertirsa, Pilis, Monor, Üllő és Vecsés, az újpesti csomó­pont és Örszentmiklós közötti Fót, az újpesti csomópont és Vác közötti Dunakeszi, Alsó- göd, Felsőgöd és Vác, a ke­reszthegyi csomópont és Adony közötti Százhalombat­ta és Diósd közelében húzó­dik. 1975-ig, Vecséstől kiin­dulva, a Gödöllő—Aszód— Hatvan nyomvonalon is épül vezeték. Azt, hogy mely városba, községbe gazdaságos a földgáz bevezetése, döntően az évente várható fogyasztás mennyisé­ge és a beruházási összeg nagysága határozza meg. Ál­talában évi egymillió köbmé­ter gáz értékesítése esetén körülbelül 4 millió forint be­ruházási költség engedélyez­hető. Természetesen ez a megállapítás elsősorban a la­kosság és a kisebb ipari kom­munális fogyasztásra érvé­nyes, mert az évi egymillió köbméternél többet fogyasztó üzemek esetében a gazdasá­gosság, minthogy a gáz fo­gyasztói ára nagymértékben függ a felhasználás jellegé­től, egyedi vizsgálatot igényel. Mindebből kitűnik, hogy a gázszolgáltatás bevezetése el­sősorban ott valósítható meg a leggazdaságosabban, ahol a település gázellátása valamely üzem gázellátásával kapcsol­ható össze. Tehát Nagykőrö­sön, Foton, Dunakeszin, Bu- dakalászon, Szentendrén, Gö­döllőn, Budaörsön és Abony- ban. Továbbá azokban a köz­ségekben, amelyek közel es­nek a fővezetékhez, s arány­lag rövid elosztóvezetékkel sok lakóház kapcsolható be a gázellátásba, vagyis Monoron, Gyálon, Érden, Dunaharasztin és Vecsésen. Ahol már elkezdték A jelentős tervből egyet s mást már eddig is sikerült megvalósítani. Cegléden a Budapesti állandó munkára KIEMELT TELJESÍTMÉNYBÉRREL azonnal felveszünk kőműveseket, kubikosokat, ácsokat és férfi segédmunkásokat. Szállás, hetenként szabad szombat, étkezés, utazási jegy van. JELENTKEZÉS: Április 4. Építő Ktsi Bpest Vili., Auróra u. 23. közműves földgázszolgáltatás előreláthatóan még ez év őszén megkezdődik. Az első i ütem első szakaszában az épü- I lő Reggel utcai tanácsi lakóite­lepet, a régi és új városi kór­házat, valamint az Egyesült Villamossági Gépgyárat kötik be, utána a Húsipari Vállala­tot, s már készül az Ütépítő- gép Javító Vállalat, a Cifra­kerti Állami Gazdaság, a Dó­zsa Népe Termelőszövetkezet és a Gerje—Perje Ivóvíz Tár­sulat tanulmányterve is a földgáz hasznosítására. Vácott 1970. szeptember 30-án kívánja az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt a közműves földgázszolgáltatást megindítani, elsőként a Föld­vári téri lakótelepen. A gázt átadó és fogadó állomás, va­lamint a lakótelepig húzódó gerincvezeték már elkészült, a város teljes gázellátására vo­natkozó beruházási programot pedig most dolgozza át a Pest megyei Tanácsi Tervező Iroda. Pécelen, mint erről egy ko­rábbi cikkünkben hírt adtunk, már folynak az építkezések. A szolgáltatás, amennyiben a nagy-középnyomású vezeték időre elkészül, előreláthatóan 1969 tavaszán megkezdődhet. Papírra került a Fót község gázellátására vonatkozó ta­nulmányterv is, jelenleg a be­ruházási program összeállítá­sán dolgoznak, tekintetbe vé­ve a Gyermekváros bekapcso­lásának lehetőségét is. A Diósdra vonatkozó tanulmány- terv, melyet az Energiagazdál­kodási Intézet készíttet el, a csapágygyárra és a Mechani­kai Művekre is gondol. Már biztosították a százhalombat­tai Dunai Kőolajipari Vállalat és á Dunamenti Hőerőmű la­kótelepének gázellátását. Budaörs, Dunaharaszti, Ve­csés, Üllő és Ecser községi ta­nácsa még 1966-ban elkészít­tette a földgázellátás tanul­mánytervét, Dunakeszi és Bu­dakeszi községét most fogal­mazza a MÉLYÉPTERV. Szi- getszentmiklóson a Kőolajve­zeték Építő Vállalat ez évben építi meg a Csepel Autógyár gázellátását biztosító vezeték- szakaszt. A későbbiek során, amennyiben a helyi tanács a költségeket vállalja, a község kommunális létesítményei, il­Ivasom a hírt, mely szerint Barnard pro­fesszor a Sao Paoló-i szemészeti klinikára hagyta a szemét. Gondolom ez a történelem első olyan vég­rendelete, amikor az örökha­gyó nemcsak ingó és ingatlan vagyonáról, hanem egyes szer­veiről is intézkedik. A do­logban hatalmas perspektívát látok és biztos vagyok benne, hogy a jövőben többen is él­nek a lehetőséggel, hogy egyes, még jó állapotban levő szerveiket szeretteikre hagyo­mányozzák. Magam is gondolkozom a dolgon. Egyszer én is megha­lok, kár lenne magammal vin­ni azon alkatrészeimet, melye­ket a hátrahagyottak még tud­nának hasznosítani. Nézzük csak: A szívem tudomásom sze­rint ép, sőt a minap, amikor a lányomnak egy karórát aján­dékoztam, megállapították, hogy nagyon jó szívem van. Annyit tudok mondani, hogy ez ideig remekül járt, egy pil­lanatra sem állt meg, ami te­kintve, hogy harmincnyolc éves vagyok, elég szép teljesít­ménynek mondható. Nos, ha akad valaki, aki tudja hasz­nálni, amint nekem már nem lesz rá szükségem, készséggel, bárki rendelkezésére bocsá­tom. A szemem kitűnő. Mindent meglátok, azt is amit nem kellene. A múltkor a főnököm megállapította, hogy jól látom a problémákat. Gondolom problémák halálom után is letve a lakosok is gázhoz jut­hatnak. Csak áldozatvállalással Az a lelkesedés, mely a ter­vet fogadta, s az a lendület, mely a kezdet kezdetén me- gyeszerte megnyilvánult, az évek múltán mintha valami- | képp alábbhagyott volna. S ez, figyelembe véve, hogy egy-egy kilométernyi vezeték megépí­tése félmillió forintba kerül, az elképzelések teljes megvalósí­tása pedig körülbelül 300 mil­lió forintot igényel, minden­képpen érthető. Hiszen sok községben még az ivóvíz körü­li gondokat sem képesek eny­híteni. A gáznak mindenütt nagyon örülnének. Áldozatokat vállal­ni érte azonban már csak ke­vesek hajlandók. Pedig ha lát­nák az igyekezetei, a megye vezetői könnyebben toldanák meg a lakosság anyagi hozzá­járulását némi állami támoga­tással. S ahol gáz van, oda a környék lakóinak munkaalkal­mat biztosító üzem is könnyeb­ben települ. Sokszoros érdek ösztönözheti tehát a községe­ket, hogy éljenek a számukra felkínált lehetőséggel. Pécel példát mutatott: közműtársu­lást szervezett, vállalta a költ­ségeket. Nemcsak a megyének, de az országnak is elsőként mutatja majd be a szocialista község „prototípusát”. Sajnos, nem mindenütt keresik-kutat- ják, hogy mit is tehetnének, mire képesek. így aztán a megye földgáz- ellátása — a jövő zenéje. Egye­lőre más feladatok végrehajtá­sa veszi igénybe a meglevő, korlátozott erőforrásokat. Évente például 10 ezer ember költözik fel Pest megyébe az ország legkülönbözőbb mező- gazdasági vidékeiről. Csak ezek a bevándorlók 600—800 millió forinttal súlyosbítják a taná­csok anyagi gondjait. Említhe­tünk más példát is. Ahhoz, hogy a megyében este minde­nütt villanyt gyújthassanak, vagyis hogy teljes legyen a vil­lanyhálózat, 70 millió forintra lenne szükség. A lakosság helyi kezdeményezésével, társadalmi munkájával, anyagi áldozat­készségével azonban a nem el­sődleges, de mindenképpen in­dokolt földgázellátási terv vég­rehajtása is meggyorsítható. Polgár István lesznek, használja hát valaki egészséggel a szememet is, mely a problémák, bajok és hibák meglátására kiválóan alkalmas. Nem elriasztani akarom a leendő tulajdonost, csak figyelmeztetem: Ne vi­gye túlzásba a dolgokat. Időn­ként be is lehet hunyni ezt a szemet, és nem feltétlenül kell mindent meglátni. Ha e taná­csomat nem fogadja meg, sok kellemetlensége lehet. Hasonlóan csak jót mond­hatok az orromról. Kitűnő a szimatom, leendő tulajdono­sát csak arra intem: ne üsse mindenbe bele. Különben ne­vezett alkatrészem, a mindig divatos görögös fazonú, legfel­jebb azt róhatom hibájául, hogy egy-két számmal na­gyobb a kelleténél. De egy nagyképű ember még hosszú ideig viselheti. A tüdőm már nem tudnám ilyen nyugodtan ajánlani. Nem mintha különösebb baja lenne, a néhány meszes gó­cán kívül, de el kell monda­nom, hogy eddig mintegy százezer cigarettát szívtam bele. Sőt, sok egyebet is tüdő­re szívtam, ami tekintve, hogy nem a legnyugodtabb korszak­ban éltem, biztos nem maradt nyomtalan. De ha az esetleges következő tulajdonos nem dohányzik és megvan az a képessége, hogy mást sem szív nagyon tüdőre, egy ideig még használható lesz. A májam kifejezetten nem ajánlom. Rossz! Ügy mondják, hogy a rosszmájúság szakmai Zászlólevonás a Gellérthegyen Hétfőn — reggel 9 órakor — ünnepélyesen, katonai tiszte­letadással kísérve, levonták a fegyveres erők napja tisztele­tére kitűzött magyar nemzeti lobogót és a nemzetközi mun­kásmozgalom vörös zászlaját a gellérthegyi felszabadulási em­lékműnél. MA AVATJÁK Ma délután két órakor ad­ják át rendeltetésének Da- bason az újjáépített kenyér­gyárat. A három és fél mil­lió forintért rekonstruált üzem ezentúl naponta 12 ton­na kenyeret és 70 ezer pék­süteményt süt. A GAGARIN-KOERÓMŰ A Gyöngyösvisontán épülő 800 megawattos hőerőmű első egységének kazánját a napok­ban kipróbálják, és a tervek szerint 1969 februárjában az erőmű megkezdi az áramszol­gáltatást. Képünkön: az erőmű hűtő­tornyai. betegség, amiben lehet valami. De az én májam azért is rossz, mert fiatal koromban zsíros kenyéren éltem és sok konya­kot ittam rá. Ez utóbbi pedig felettébb igénybe veszi az em­ber máját és pénztárcáját. Ezért a pénztárcám sem ha­gyom senkire. Egyrészt mert nincs, de ha volna sem lenne benne semmi. A szám jó állapotban van, de mindig jár, sőt eljár. Eset­leges új tulajdonosának annyi kellemetlenséget okozna, hogy őszintén tanácsolom: a számat ne adják senkinek. Inkább va­lahol külön, jó mélyre temes­sék, nehogy a temetésembe is belekotyogjon. Én szívesen adnám az esze­met is. Szerintem elég jó ál­lapotban van, egészen jól fog, de tudom, hogy erre úgy sem lesz jelentkező, mert mindenki azt hiszi, hogy az övé a leg­jobb. A gyomrom kicsit kényes és sok dolgot nem vesz be. Erő­sen epés vagyok, ezért aki e két szervemet igényli, lépre menne. Lábaim kicsit vékonyak, de különben használhatók. A ke­zem mindig tiszta volt, nem tapadt hozzá semmi, amit szé- gyelnem kellene. Esetleges u} tulajdonosát is kérem, hogy erre legyen tekintettel... Mi van még hátra? Ja. igen ... A bőröm. Egyesek sze­rint különösen az arcomon tűi vastag és kicsit ráncosodik is. Nem túl igényes, azért még használhatná. Ha netán valamit kihagytam volna, az nem véletlen. Nem akarok olyan dolgokat hagyó mányozni, melyek nekem is sok kellemetlenséget okoztak. Ezért az idegrendszeremről sem intézkedtem . .. Ősz Ferenc MORFONDÍROZOK A jövőről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents