Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-20 / 247. szám

» rí,» * Mir; 1968. OKTOBER 20., VASARNAP {/SSSSS//-SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS//-SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/ySSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS//’SSSSSi 1 KÖBÉRT ROZS GYE SZTVE NSZK IJ: Régebben HORDÓK Mint partizánok fedezékét, benőtt a füvek zöldje. De körülnézek s roppant lángban látom: kisfiúk buknak aknába botolva, mint a küszöbbe, mellükkel tűzre tapadva — futók a célszalagra. Kisfiúk buknak — karjuk tágra tárva — a tétlenségtől s vértől zsíros földre.. Kisfiúk halnak. lágy tenyerükben gyönyörű ívű életvonallal. DOBOS HAJNAL: ot sérülés nélkül át lehetett menteni... S közben barátja megkéri a főszereplőt, adjon pár soros írást arról, hogy a nehéz években ő bújtatta ... . . , . . . i i kör, az út, amelyet a Hor­Eörsi István drámája a Pesti bzmhazban /i dók főszereplői bejártak ' reménytelen. S tálán ezert modern geket, hogy hasonuljon korá- hangzik el a darabban annyi E gy figyelemre méltó pár- űzőit sértegetni.) beszéddel fejeződik be drámák bortás-. i E Október Mielőtt köd száll a megőszült kövekre — a nyár még vissza-visszatéved Ilyenkor halkan, tisztán felizzanak hullott-lomb-ruhájú eltűnt messzeségek Ázott fejű kék sövény-virágok letört derékkal az útra ráhajolnak — nehéz a könny. Esc? lesz holnap. Anyám kezébe gyűjteném ősz félteit kincsét, dőlt nap-kévék csokrát. Arany menyasszony arany fátyla, | S míg zord esők fújnak ködöt a hervadásra * ^ o míg — örö öröknek-hitt kötésüket keringve bontják fel fejeződik az első kép: Körülbelül így hangzik: — Több is veszett Mohács­nál — zárja le a feleségével folytatott beszélgetést Barla főiskolai tanár. (Gyakran használja ezt a szólást.) — Végül is mi veszett el Mohácsnál? — kérdezi a fe­lesége. — Minden, válaszolja ő, majd még hozzáteszi, hogy ez esetben ugyan valószínűleg ők is mindent elvesztettek, mert a házukba beköltözött a féle­lem. Házuk, amelyhez házmester is, boroshordókat rejtő pince is tartozik, talán a Rózsadom­bon fekszik. Itt él, 1944-ben, békében, lehetőleg nem hagy­ván magát zavartatni semmi­től, Barla főiskolai tanár a családjával. Itt próbál élni, békében, beletemetkezve mun­kájába a tehetséges, talán zse­niális, zsidó származású Gor­don művészettörténész, művé­szetfilozófus — a pincében, egy hordóban. Amikor beköl­tözik a házba a félelem, meg­mozdul a hónapok óta, ha nem is nyugodt, de legalább elviselhető helyzet, átértéke­lődik barátság, emberség, vál­lalt magatartás, minden. A házmester, Nyolcas úr, a kisnyilas népvezér, gyanút fogott. Érdekes, hogy napjaink mo­dern drámáiban drámák portás-, gondnok- és hoz,/ hogy környezetétől meg- művészetfilozófiai, esztétikai, ------i-----------««««.a™* „óiioi-i™ etikai elmélkedés. Ezek a mon­h ázmesterszereplőinek eredeti, szabott függőséget vállaljon, becsületes foglalkozása, a lép- „A férgeket nem enni, hanem da tok passzív emoerek^ szaja­irtani szokás” — mondja neki ból hangzanak, és erőtlenek. Anna. Dehát Gordon intellek- A szereplőket igen, a drámát tuel, és nem forradalmár, s azonban nem menti az akkori különben is. elszigetelt. A fé- történelmi helyzet. A darab­. _______ ______ __regirtástól amúgy is undoro- ban megfelelő számú drama­l entő hivatásuk mellett. Az dik. Egyetlen vágya, hogy ne turgiai és gondolati elem híján embereket összetévesztik a viseljen szerepet: tudja példa- az írónak nem sikerült végig tárgyakkal, melyeket gond- ul, ha kivégzik, egy másod- tartó feszültséget teremteni, jaikra bíztak: nyomukban fé- percre sem szabad azt éreznie, Kitűnően megalkotott szerep­lelem terjed, miközben a lép- hogy zsidóként hal meg. lók mellett, mint például Nyolcas ur, kévéssé hiteles csómosas, udvarsöprés, liftke­zelés háttérbe szorul újabb, fegyverhasználati engedéllyel, vagy anélkül, egyenruhában vagy civilben ellátott felje­De túléli a háborút. Veiet- hősökkel találkozunk. Gondo­lj1» hogy nem hal meg: a tor- ;atilag és cselekményben is vényszeru az, ami a magano- feszüit, élő. többsíkú-groteszk jelenetek szomszédságában va­lószínűtlen szituációkat, érdek­telenebb párbeszédeket talá­san lázadó, s az eltűntek listá­jára került Annával történt. A darab Gordon és Barla csők egyre piszkosabbak lesznek, az udvarokban pedig felgyülemlik a szemét. Fel­emelik a lábasfedeleket, szám- baveszik a vendégeket, figye­lik, ki kivel levelez. Megindul a dráma: szerep- , ,, , , ... lői Gordon, szerelmes hitvesé- barátsaganak második meg- vel, Barla, kispolgár- felesége, alázó pillanatával er veget, tizenhatéves lányuk, Anna, ki 1948. Barla átadja Gordonnak gyermekségében hősiesen egy- megmentett képeit. A Picassót, szerű, őszinte és becsületes, a Matisse-t, Vajdát, Derkovits- Nyolcas úr és mások. A drá­ma elemei, ütközői, mozgatói a barátság, az emberség, a hu- ^ _ _ nil manitás, a kultúra, a félelem, § 1 a fasizmus, a gyávaság. § l/0/1"G Il/űDVC/KK* lünk. A szereplők sokat tesz­nek a darab összefogásáért: az egyes színészi produkciók ösz- szehangoltak, egyenrangúak. Padányi Anna M ondják, hogy a félelem ^ önmagában még nem je- ^ lent veszteséget: hogy a leg- ^ nagyobb történelmi hősök ál- s lítólag mind féltek vállalko- 5 zásaik előtt. Féltek, és mégis | cselekedtek, a félelmet segéd- $ eszközként használva helyzet- § elemzéseikben; féltek, de nem ^ csonkították meg, hanem ki- ^ teljesítették egyéniségüket. ^ lánHornnlc npm § a lombok. Így születnek az évek. ^ Anyám a nyár. £ Es az őszbe mindig visszatéved. milyen gya- t __________ _____ k ori szereplők a portások, Nyolcas úr volt az ellenfele... ^ lazmpstprplr ... _ ................... I gaz, Nagy Sándornak nemi gondnokok, házmesterek. (Szimbólumok is ők — az íróknak nem áll szándékában e tisztességes mesterségek '""■"""sssss'ssssssswsssss,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,*,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,ját- Életösztöne is kikapcsol, s § § csak az utánasiető Annának» feleségének köszönheti, § A félelem, és a többi befő- ^ lyás erősebbnek bizonyul a ^ barátságnál: Gordon elhagyja^ a villa pincéjét, saját hordó-^ • inf is lcikanrsnl. FILM Próféta voltál, szívem Ismét egy új magyar film be­mutatójához érkeztünk. Telve reménykedéssel és várakozás­sal : talán ezúttal végre olyan, a közönség igényét is figyelem­be vevő művészfilmmel talál­kozhatunk, amely feledteti a nézőkkel például a legutóbb bemutatott Fejlövés kudarcát. Ez a várakozás annál is in­kább jogos volt, mivel a film forgatókönyve Somogyi Tóth Sándor néhány esztendővel ez­előtt nagy sikert aratott Pró­féta voltál, szívem című regé­nye nyomán készült. Sajnos, túlzott reményeket tápláltunk megint. Csalódottan távoztak a moziból azok, akik olvasták a könyvet és azok is, akik nem. Akik nem olvasták a re­gényt, azok számára túlságo­san kuszának és értelmetlen­nek tűnt az egész produkció. De akik ismerték Somogyi Tóth regényét, azok se,m jár­tak sokkal jobban: Szabados Gábor újságíró figurája — a történet főhőse — Darvas Iván minden igyekezete ellenére is idegen maradt számukra. Jogos a kérdés: miért? Csak a nagyon egyszerű em­ber éri be a jelen történéssel. Az emberek többsége igényli a választ arra is: mi a megismert hősök cselekvésének mozgató­rugója? Zolnay Pál filmje azonban néhány homályos cél­zástól eltekintve, adós marad ezzel a lényeges válasszal. Hiá­ba bűvészkedik a modern film­művészet minden eszközével: fejem fölött a bátorság és har filmjében múlt és jelen keve­redik zavaros és meghatároz­hatatlan idejű emlékképek egész sorával — a néző értet­lenül áll szemben a főhős alak­jával. cosság dicsfénye... A felesé­gem folyton duruzsolt a fülem­be: Próféta voltál, szívem...’’ Ha az idegosztályon elmon­dott cinikus önvallomásról az olvasó lefejti az ironikus mázt, arra a megállapításra jut: Sza bados Gábor indulása ígéretes volt, tehetséges, legvilágosabban galmazza meg jain: „Túl sokat saját viselkedéseden nús. Nagyon nyal megváltottad Ha az ember azt, amit csinál, hogy lerázta a felelősséget... Azt jól érzékelteti a rendező — és ebben kitűnő segítőtársa Darvas Iván, Szabados Gábor ...... alakítója —, milyen ember t°llu újságíró i filmjének hőse. A filmművé- Nem lett- Hogy szét azonban több kell hogy legyen egy ember lefényképe­zésénél. Azt is láttatnia kell: miért ilyen ember hőse? Azt megtudjuk, hogy Szabados fá­sult, cinikus, enervált és ta­laj tálán ember. Számára már nem jelent semmit önmaga élete éppen úgy, mint a csa­lád és a világ, amelyben él. Hol és miért csúszott ki a ta­laj a lába alól? Ezek izgal­masabb kérdések annak be­mutatásánál, hogy most milyen ember. Milyen is a maga teljes va­lóságában — a regény szerint — Szabados Gábor? Erre talán adja meg ő maga a feleletet: „Az egyetemet nem fejeztem be, jobban tetszett a prófétá­id s ... Volt egyszer egy szent fölháborodásom... A küzdő Szabados ... egy tudálékos föl- szólalásban védelmeztem a nagy eszméket... Újságok hi­vatkoztak rám, volt egy kis zenebona, talán némi veszély is ... gyönyörűen kibontakozott Bizonyisten nem tudom, miért ír­nak a lapok hi­ánycikkekről? Ilyenek tulajdon­képpen nincse­nek. Mire alapozom ezt a feltevése­met? A saját ta­pasztalataimra. Egyszer ugyanis amikor illetékes helyen szóvá tet­tem, hogy miért nincs ez vagy az, a következő vá­laszt kaptam: — Miért csak azt látja, ami nincs? Miért nem veszi észre azt is, ami van? Tehát, ha va­laki elmegy vá­sárolni és ne­tán éppen az, amit venni akar, nincsen, a.^or ingerült lesz, fel­dühödik és csak azt látja a gaz­dag árukészlet­tel rendelkező üzletben vagy áruházban, ami nincs. Na már most. Azok az embe­rek pedig, akik nem azt keresték, ami éppen nincs, azok azt látják, ami vgn, mert ők nem inge­rültek, nem dü­hösek. Követke­zésképpen: ná­lunk mindig minden van. Hiánycikkek te­hát nincsenek. Azazhogy van­nak. De csak azért nem kap­ható nálunk időn­ként ez vagy az, hogy a kedves vevő — miköz­ben lejárja a lá­bát a különböző üzletekben — csak azt lássa, ami nincs. Mert ilyenkor csak azt látja. Ha nem lennének hiány­cikkek, akkor nem látná azt, ami nincs. Ez eddig vilá­gos, nem? Sajnos, most már be kell fe­jeznem a cik­ket ... Rohanok vásárolni... Teg­nap délután ke­restem valamit egy áruházban és láttam, hogy nincs. Meglátni és megszeretni egy pillanat mű­ve volt. Az el­adónő megpró­bált rábeszélni valami másra és nagyon kedvesen elibém tett egy csomó árut, de én csak azt lát­tam, ami nincs és azt mondtam, hogy abból ké­rek kettőt, vagy tudja mit, adjon egy fél tucatot. Az eladónö hosz- szan rámnézeti — láttam, hogy elsápadt —, majd jóságos türelmes hangon azt mond­ta: — Sajnos, ab­ból most nem ad­hatok, mert ettől a perctől kezdve leltározunk... Tessék holnap jönni, vagy hol­napután __ R emélem nem fogják azt mon­dani nekem, hogy van, amikor a saját szememmel láttam, hogy nincs. En az ilyesmit azonnal észreveszem, sőt — állítólag — csak azt látom, ami nincs. Útközben meg be­ugróm egy ideg- gyógyászhoz. A feleségem azt mondta, nem árt, ha megvizsgálta­tom magam... Mindent elismersz inkább: áll-g- hatatlan vagyok, tunya, önző, g tehetségtelen — csak hogy cse- i KÖNYVESPOLC Mikes György * ^SSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* lekedni ne kelljen ... ^ Ez volt, ez lett Szabados Gá- ^ bor — ezt a folyamatot mutat- ^ ja be a sikeres regény. A film ^ azonban csak azt érzékelteti,^ hogy milyen ember lett Sza-^ bados Gábor. Arra nem ad uá-^ laszt: hol, miért rontotta el az % életét. Arról sem szól a film, § új John Updiket NYÚLCIPŐ hullámának egyik rep­vényszerű Szabados Gábor § tendeje A kentaur életének szétzilálódása, önnön ^ génye aratott — jogos — gyengesége okozza bukását, ^ sikert. Most korábban meg- életének semmibe hullását. S jelent, de hozzánk késve A válaszok nélkül a főhős^ fj jutott „ le8i°bb munkáját, a figurája olyan általános kö- § Nyulcipot veheti kezbe az vetkeztetés levonásához ve- S olvasó s erdemes kezbe ves­zethet, hogy a mi társadal- §n* • Hagy tehetségű iro saja- munkban bukásra ítéltettek azk *'?s stílusú, eredetig megfigye- önállóan gondolkodó, tehetsé-Ä 1^seJt'sel zsúfolt müve a Nyul- ges emberek. Ez az akarva-§ clP°- Rabbit, run, azaz Nyúl, akaratlanul kicsendülő követ- J fuss-f ez a mu eredeti cí- keztetés mindenképpen torz és ^ s egyben a mondandó tö­hamis. Az igazság — aminek | összefoglalása is. Mert kimondására a film, sajnos, S Hyul az e nevre hallgató nem vállalkozik —: a tehetsé-S Ratal ember — fut, mene- ges emberek is elbukhatnak. § kül szorongásai elöl, s a szer- ha elkápráztatja őket elért si-kz® is arra biztatja: fusson, kerük, ha elégedettekké és en- J húzzon nyulcipot, prohál ia nek következtében gyávákká, i meS elhagyni az adott 1 —- t-i--- cselekvésre képtele- !j lóság mindenre rát; gét, Janicet, aki borzongta- tóan hű képmása a tipikus amerikai nőnek —, hanem az őket körülvevő világot is. Semmi öncélúság nincs ab­ban, hogy az író — képlete­sen szólva — atomjaira bont­ja a tárgyakat és történése­ket. így keresi és találja Az amerikai prózairodalom a kényelmetlen vállalása teszi meg a magyarázatot arra, éppen emberré az embert, ni- hogy mi-minden az, ami Nyúl menekülését okozza. Ezekből az atomokból építi fel azután az okok világát, a csillogás mögött rejlő mocs­kot, az emberi-lelki kapcso­latok hiányát, azt a való­ban kétségbeejtő ürességet, mely az amerikai kisembert övezi. Futni kell ebből a világból? Persze, hogy fut­ni! A művészi meggyőző erő, a hitelesség .nem hagy két­séget az olvasóban. Igen, Nyúlnak — és a többieknek —, akiben föl-föllobban a ge ember, s igaz is lenne ez jobbra való vágy, meneküi- a magyarázat, de csak fél- nie kell innét. De hová? Er- igazság. Mert Nyúl adott kö- j-e a döntő kérdésre úpdike zegben él és mozog — és fut nem adja meg a feleletet. Nem —, s a maga tehetetlensége tudja, vagy nem akarja meg­hal összetettebb okok ser­kentik a pihenőket alig is­merő futásra, arra, hogy be­üljön a kocsiba, négy dol­lárért benzint vásároljon, s elinduljon... Hová is? Mindegy. Valahová. De — el­induljon. Az okok összetettségére könnyű lenne azzal felelni, hogy Nyúl lényegében gyen­további próbálja va- rátapadó hová nekké válnak, ha elfelejtenek§moc&kút. Csakhogy: küzdeni. % fusson? , _ „ S A gondok, a kellemetlensé­A Próféta voltai, szivem nagy ^ . ’ film is lehetett volna. Olyan S , e, ’ a kényelmetlen helyze­tató művészfilm. Kár az eisza- S , .'. __ l asztott naev lehetőséeért S ban> mint cselekves mííT iasztott nagy íenetosegeu. s , kpvpsek sa;átia. A ma­Darvas Iván és Tordai Teri a film egyik jelenetében P. P. ^ csak ü radás, kevesek sajátja. A ma- a kellemetlen, a gond, nemcsak ok, hanem okozat is, következménye egy adott társadalmi valóság — ez eset­ben az amerikai társadalom _____ — hatásainak. És éppen ezek rekkel oldhatók a hatások ösztökélik futásra, adott társadalom ezek keltik benne a szoron­gást, a kényszerképzeteket, mintha csak . akkor lehetne nyugalma, ha — kifutna a világból. A világból kifutni azonban nem lehet. úpdike ábrázolja adni — találgatás lenne. A tény: nincs felelet. Az emberi szorongások csakis társadalmi gyógysze- fel: egy keltette szorongások csakis egy másik társadalomban képződő gyógy­szerekkel. Updike adós ma­rad e felelettel, de így is maradandót, élményt nyújt az olvasónak a Nyúlaipővel, igen aprólékosan melyet Réz Ádám fordított 14 nemcsak hősét és magyarra. (Európa Könyv­családját — például felesé- kiadó) (m. o.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents