Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-20 / 247. szám

1968. OKTOBER 20., VASÁRNAP "jrJ&rlap NÉZŐPONT Egyoldalú levelezés Tömött tarisznya két Nem a mi hibánk, hogy egyoldalú levelezést folytat velünk néhány ember, immár hónapok óta. Buzgalmukat tisztelni tudjuk, szándékaikat annál kevésbé. Módszereikről már nem is szólva. Mert pél­dául Vitriol Demeter — szán­dékosan elkövetett helyesírási hibákkal zsúfolt levelében — egyik cikkünk apropóján — úgymond — a becsületes mun­kásemberek nevében emel szót, s közben — orvosi mun­kával foglalkozó cikkről van szó — olyan szakkifejezéseket használ, melyeket szerkesztő­ségünk is csak orvos segítsé­gével tudott megérteni. Fo­lyamatos, de egyoldalú levele­zésben áll velünk Mindentláto Boldizsár, aki — megintcsak úgymond — az egyszerű vá­lasztópolgárok nevében apel­lál különböző, Gödöllő váro­sát érintő ügyekben, s végül is — szakszerű államjogi eszme- futtatás után — oda lyukad ki ez az „egyszerű választó- polgár”, hogy jobb volt azért az a képviselőtestület, mint most a tanács. Okos Ferenc arra akar rávenni bennünket, hogy hagyjuk a termelőszö­vetkezeteket, kár a papírt po­csékolni, mert ő — persze, egyszerű tsz-tag... — ismeri a közvéleményt, s jól tudja, ha lehetne, „szaladna mindenki” a szövetkezetekből.., Becsületes munkás, egysze­rű választópolgár, még egy­szerűbb tsz-tag... Mennyi tisztességes, jó szándékú em­ber! Igaz, mi ezeket a levele­ket általában a papírkosárba hajítjuk, de most kiemeltünk néhányat, éppen a Vitriolok, a Mindentlátók, az Okosok módszerei miatt. Ezek a „becsületes” és „egy­szerű” emberek nagyon is módszeresen és céltudatosan mérgezik a levegőt maguk kö­rül, fertőzik környezetüket, s ha másként nem megy, hát akkor úgy, hogy felöltik az igazság . bajnokainak mezét. Vitriol úr — vagy úrnő? — le­vele első részében például igen tárgyilagosan ír arról, hogy — szocialista egészségügy cí­mén — azért történt valami ebben az országban. Elismeri, de csak azért, hogy megnyerje a bizalmat, s utána dézsa­számra önthesse a mocskot, okádhassa a rágalmakat, s megállapíthassa, hogy „ott” ... ott igen. De nálunk?! Ott or­vosnak, betegnek egyaránt aranyélete van, de itt... ? Mindentláto úr is maréknyi igazsággal kezdi levelét, hogy utána zúdíthassa a hegynyi ostobaságot, rosszindulatot, megrágalmazzon embereket, testületeket, mondván, a kép­viselőtestület értette a dolgát, de „ezek a mai” közembe­rek ... Okos úr is elismeri, világszerte a mezőgazdasági nagyüzemeké a jövő, de per­sze nem a parasztok társulá­saié, hanem azoké a nagy­üzemeké, ahol „a tulajdonos kemény keze” rajta van min­denen. Még egyszer leírjuk: ezek a levelek, s ezek az emberek módszereik miatt érdemelnek figyelmet. Mert — legyünk szerénytelenek — nekünk, lé­vén ez a munkánk, nem okoz különösebb gondot elválaszta­ni az igazat és a hamisat, a valódit és a csináltat, ám sok ember van, akinek nem ez a dolga, s éppen ezért nehezeb­ben boldogul. És akad olyan ember is, aki hisz mindannak, amit a Vitriol féle alakoktól hall, hisz már csak azért is, mert a módszer, a látszat­realitás, az igazság és hazug­ság ügyes keverése, megté­veszti. A kéretlen igerhirdetők kénytelenek voltak belátni, hogy ütni csak akkor lehet, ha előtte simogat az ember, azaz: nem lehet mindent le­tagadni, semmibe venni, va­lamit azért el kell ismerni. Azután: mennyivel szimpa- tikusabb úgy „érvelni”, hogy kérem, én egyszerű, becsüle­tes stb., stb. munkás, válasz­tópolgár, tsz-tag vagyok, s így tartani a kiselőadást a vona­ton, a labdarúgó-mérkőzés szünetében, a borospohár mellett, vagy éppen a levélpa­píron ... Csakhogy: hihetjük-e ezt a fene nagy egyszerűséget és becsületességet? Igaz, ka­punk mi névtelenül levelet valódi munkástól, valódi tsz- tagtól is, akik jobbat akarnak, s azért bírálnak, akik segíteni akarnak azzal, hogy szóváte- szik a visszásságokat. Ám mit akarnak, miért lefetyelnek Vitriolék...?! A szándék, az indítóok az, ami élesen elválasztja a bírá­latot és a mocskolódást, a bá­tortalan jóakaratát és a név­telenségbe rejtőző orvlövészt. A bátortalanságra, az igazság névtelenül való kimondására sokféle mentség és magyará­zat van, ám van-e mentség és magyarázat a Vitriol, a Min- dentlátó típusú emberek ma­gatartására és cselekedeteire? Jobban, pontosabban oda kell tehát figyelni: ki mit mond. Nemcsak hallani, érteni is kell a szavakat, mondatokat, s fő­ként, mérlegelni, mit fogadha­tunk el belőlük, s mi az, ami hazugság, tehát elfogadhatat­lan. Mert vannak, akik ki­használják a szókimondásra való biztatást, sőt, visszaélnek vele. Ügy lesznek szókimondó­vá, hogy minden tizedik meg századik szavuk igaz. Ügy lesznek bátorrá, hogy még a csillagokat is letagadják az égről. Azt írtuk: egyoldalú leve­lezésben állnak velünk ezek az emberek. Jó lenne azt írni, hogy egyoldalú „levelezésük” másokkal is, hogy szavaik nem találnak meghallgatásra, illetve, megkapják a kellő vá­laszt. Jó lenne ezt írni, de nem lenne igaz. Éppen ezért kell több “figyelmet szentelni a szavaknak, jobban megrág­ni, ki mit is mondott. Mert felnőtt emberekhez nem illik, hogy — megetessék őket... A kisebb-nagyobb dobozok­ban finom, áttetsző papírba csomagolva fénylő almák. A szemben levő sarokban az újabb almakészítmények: al­makoktél, almaürmös, és az almuska jobb utódja, az al­maié. Nem sokkal utána gyomirtók, növényvédők, mű­trágyafélék. Neopol, Ditri- ton felírások az egyszínű zöld dobozokon. Az ablak mellett hosszú sorban alma­múzeum: hogyan jutottak el nemesítésekkel az „ízig-vé- rig” jonatánhoz. Itt vannak már a legújabban kikísérle­tezett fajták: a starkinson és a goldenspur. A falakra kifüggesztett táblákon szá­mok: 1967-ben 670 ezer tonna alma termett hazánkban, az összes gyümölcstermés 53,6 százaléka. Ebből közel kétszázezer tonna export. Nemhiába fordítanak hát egyre nagyobb gondot a nyári JÁTÉK A SÖTÉTBEN A Madách Színházban be­mutatták az angol Peter Shaf­fer már nemzetközi sikert ara­tott Black Comedy (Játék a sötétben) című művét. A főbb szerepeket Márkus László, Psota Irén, Kiss Manyi, Vass Éva és Lőte Attila alakította. Négy hónappal ezelőtt az il­letékes szervek megváltoztat­ták az ezüst felvásárlási árát, és a téli alma termesztésére. Nem hiába hívták össze ok­tóber közepén szakmai bemu­tatóra az ország mintegy hat­száz szakemberét Nyíregyhá­zára. Tanulmányozzák: miért is híres a nyírségi alma? A Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban rendezett ki­állítás a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium­nak idén a negyedik kiállí­tása Drégelypalánk, Eger és Nagykőrös után. Mindennap érkeztek a megyei küldöttsé­gek, sőt szovjet és német delegá­ció is ellátogatott az or­szágos bemutatóra. Itt láthatják a szakemberek a HUNGÁRIA „A” berendezést, mely automatizálva osztá­lyozza az almát. A kiállításon gépbemutatót is tartottak: permetezőgépek, talajmarók és gyümölcsszál­lítók várnak gazdáikra. — bte — Mennyi ága-boga van egyetlen dolognak! Mert a csendben és lassan folydogáló beszélgetés végül is a gyár egészének partjait mosta. Ár­ról beszélgettünk a több alap­szervezetből véletlenül össze­jött kommunistákkal, vajon az olajkályhák garanciális idejének fölemelése egy évről kettőre, csupán egyszerű üz­leti fogás-e, vagy van valami s például az Öra- és Ék­szerkereskedelmi Vállalat a korábbi 60 fillér helyett 3 fo­rintot adott az ezüst gramm­jáért. Az árváltozást az in­dokolta, hogy az ezüst világ­piaci ára ugrásszerűen növe­kedett. Az elmúlt hetekben viszont világszerte megkez­dődött az ezüst árának zu­hanása, s további csökkenő tendencia mutatkozik. A világ­piaci árváltozáshoz termé­szetesen — mint korábban — most is igazodik a hazai ke­reskedelem. Ennek megfelelően állapí­tották meg ismét az ezüst fel- vásárlási árát, amely októ­ber 21-től, hétfőtől grammon­ként az eddigi 3 forint he­lyett 2 forint lesz. Hasonló arányban csökken az ezüst­érmék ára is. Az „ezüstláz” egyébként négy hónap óta rendületlenül tart. Ez alatt az idő alatt mintegy 50 tonnányi ezüs­töt vásárolt fel a kereskede­lem. mélyebb tartalma is? Talán mondani sem kell, hogy mindez az olajkályháiról a hazai piacon közismert Me­chanikai Művekben történt. Ezekben a napokban, amikor a gyár nyolc pártalapszerveze- te újabb két esztendőre vá­laszt vezetőséget, mérlegre, kerül minden; az egész, meg a részletek is. Tehát a garan­ciális idő. Elnagyolva a be­szélgetést, csak a lényeget: sokféle tény sűrűsödik abban, hogy felelősséggel tehették, amit tettek a fogyasztók ér­dekében. A porták összeérnek A két esztendőről szóló számadáskor az összefüggése­ket kell érzékeltetni — mond­ta valaki —, s ezért nincse­nek kerítések a porták között. A porták összeérnek? Igen — felelték —, mert a gyár gazdasági vezetése és a párt- szervezetek ugyanazt a földet művelik, csak más-más esz­közökkel. Több mint három­száz kommunista számadása a mostani — ez év első felé­ben 24 párttagot vettek fel az alapszervezetekben! —, köz­tük az igazgatóé, gyáregység­vezetőké, munkásoké, mun­kásnőké. Közös számadás te­hát, s rögtön hozzátehetjük: egészében igen pozitív össze­gezés. Pozitív a két év egé­szét, s annak — joggal mond­hatjuk — legfontosabb ré­szét, a gazdaságirányítási rendszer bevezetésének előké­szítését, majd bevezetését te­kintve egyaránt. A rendkívül gyorsan fejlődő Mechanikai Müvek kommunistáinak ez évi feladatait még novemberben tisztázta a párt-végrehajtó­bizottság, s januárban a nyolc pártalapszervezet az elveket s a szervezeti kereteket te­kintve szilárd alapról kezd­hette a munkát. E munka eredményeinek egy része könnyen lemérhető. A teljes termelés a múlt év­hez mérten két százalékkal emelkedett, a nyereségrésze­sedés — arányos része — na­gyobb a tavalyinál, a munka­termelékenység a tervezettnél jobb. Sokkal nehezebb lemér­ni azonban, hogy a létszám- hiány ellenére sikerült telje­síteni a tervet, hogy az év elején tapasztalható nehézsé­gek — az anyagellátásban, pénzgazdálkodásban stb. — nem okoztak pánikot, s mind­ez miért így, s nem ellenkező előjellel történt. Azok a viták ugyanis, melyek a párt-alap- szervezetekben lezajlottak, tovább gyűrűztek az irányító osztályokon, az üzemekben, mindenki „tett hozzá”, de olyasmit, ami nem bonyolíta­ni, hanem tisztázni segítette a helyzetet. (A kommunisták­tól kiinduló kezdeményezés volt például a termékválasz­ték bővítése néhány cikknél, a kiváló gyáregység címért folyó verseny megindítása stb.) Igen fontos lépés volt a pártmunka tökéletesítésében a pártcsoportok munkájának előtérbe kerülése. Igaz, ma még némi túlzástól sem men­tes szerepük — vagy legalább­is vitatható —, de mind a nyolc pártalapszervezetben összehasonlíthatatlanul aktí­vabbak, kezdeményezőbbek, s főként önállóbbak ezek a kommunista sejtek, mint vol­tak korábban. Ezt joggal könyvelhetik el eredmény­ként, s azt is, hogy — többek között éppen a pártcsoportok újraéledése következtében — megnőtt a nődolgozók politi­kai aktivitása. Ami nem könnyű A két évig tevékenykedő vezetőségek legnehezebb dolga kétségtelenül az volt, hogy él­ni tudjanak azzal az önálló­sággal, mely a „nyakukba szakadt”. Míg korábban elég­gé keveredett a végrehajtó bizottság és a pártalapszer- vezetek vezetőségének mun­kája, ma már elsősorban odalenn kell meghatározni, hogy mit, s hogyan tegyenek. Ezt az új gyári termelési szervezet is erősíti, mert egy- egy szakágat egy-egy párt­alapszervezet fog össze. Ez a megállapítás azonban már átvezet a jövőbe, az újabb két esztendőre, melyet — a bevezetőben említett beszél­esztendőre getésen elhangzott megfogal­mazás szerint — degeszre tö­mött tarisznyával kezdhetnek az új vezetőségek. Persze, feladatokkal tömött ez a ta­risznya, s közöttük szép számmal vannak nehéz felada­tok is. Hiba lenne ugyanis, ha az eddig elért, s tagadha­tatlanul jó eredmények azt a hangulatot keltenék, hogy minden a legjobb, tennivaló már nem is akad. Elsősorban a kollektív vezetés az, amit a pártalapszervezetekben az eddigieknél sokkal inkább gyakorolni kell. Minden re­szortfelelős végezze a dolgát, mégpedig felelősséggel, s ne legyen kibúvó, hogy „majd a titkár”. Egy-két pártalap­szervezet a nyolcból megkö­zelíti e munkamódszert, a többiben azonban jogosan akasztják a tarisznyát a ve­zetőség tagjai nyakába, ez­zel az útravalóval terhelve is. A munkaigényesebb termé­kek arányának emelkedése, a fokozódó automatizálás, a bel­ső anyagmozgatás nagy pénz­áldozatokkal végrehajtott — és most is folyó — korszerűsí­tése sok tekintetben minő­ségileg más helyzetet terem­tett a gyárban, a- dolognak nemcsak műszaki, hanem emberi oldalát tekintve is. A pártszervezetek azonban nem akkor járnak el helyesen, ha újra és újra „rendezni” akar­ják az egyéni kérdéseket, ha­nem ha útmutatásuk nyo­mán mindenki megteszi,-amit kell, ilyen esetekben tehát a gazdasági vezetés és a szak- szervezet. A legfontosabb útravaló Az. újabb két esztendőre szóló útravalóval tömött ta­risznyában a legterjedelme­sebb pakk kétségtelenül az ideológiai munka javítása, az agitáció színvonalának eme­lése. Igaz, több helyes kez­deményezésről adhatnak szá­mot taggyűlésen — mint például a nacionalizmus té­májának taggyűlési vitája, az agitációs bizottság létrehozá­sa a gyáron belül — a tiszt­séget viselő kommunisták, egészében azonban itt a leg­szerényebbek az eltelt két esztendő eredményei. A párt politikájával nem­csak egyetérteni kell, hadern képviselni iá azt — így fog­lalták össze véleményüket az említett beszélgetés résztve­vői. Nem véletlen a köz­helynek ható megállapítás. A kommunisták között is akad, aki visszahúzódik, hallgat, nem száll szembe a téves né­zetekkel, s bár a személyre szóló bírálat nem hiányzik az alapszervezetek taggyűlésein, ezt a magatartást azonban még nem tették elég nagy hangsúllyal szóvá. Márpedig a jövőben ezt nem kerülhe­tik el, mint ahogy azt sem, hogy az alapszervezetekben több szó essék a napi, gyári dolgok mellet a „nagy politi­káról”, de ne felszínesen, hanem az elvi megközelítés igényével. Hol is kezdtük? Persze, a garanciális idő fölemelésével. Igen, a beszélgetés is ott kezdődött. Ám semmi nem áll önmagában, minden kap­csolódik. A sok tízezer olaj- kályha-tulajdonos örül a meg­duplázott garanciának, az oko­kat nem keresi. A gyár kom­munistái most, ezekben a számadó napokban eredmé­nyeikkel azt igazolják, hogy másféle „garanciákra”, is van — garancia — . Mészáros Ottó A HÄZTÄ3I BIZTOSÍTÁS A MOSONMAGYARÓVÁRI MEZŐGAZDASÁGI GÉPGYÁR TFH FARÁZÓ GÉPE 2—3 PERC ALATT LERÁZZA EGY SZILVAFA TERMÉSÉT ALMATÁRLAT HALÁSZSZERENCSE Rózsa József, a Szegedi Halászati Szövetkezet tagja ritka zsákmányra tett szert: 80 kilós óriás harcsát fogott a Tiszában. Hétfőtől megváltozik az ezüst felvásárlási ára

Next

/
Thumbnails
Contents