Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-20 / 247. szám
1968. OKTOBER 20., VASÁRNAP "jrJ&rlap NÉZŐPONT Egyoldalú levelezés Tömött tarisznya két Nem a mi hibánk, hogy egyoldalú levelezést folytat velünk néhány ember, immár hónapok óta. Buzgalmukat tisztelni tudjuk, szándékaikat annál kevésbé. Módszereikről már nem is szólva. Mert például Vitriol Demeter — szándékosan elkövetett helyesírási hibákkal zsúfolt levelében — egyik cikkünk apropóján — úgymond — a becsületes munkásemberek nevében emel szót, s közben — orvosi munkával foglalkozó cikkről van szó — olyan szakkifejezéseket használ, melyeket szerkesztőségünk is csak orvos segítségével tudott megérteni. Folyamatos, de egyoldalú levelezésben áll velünk Mindentláto Boldizsár, aki — megintcsak úgymond — az egyszerű választópolgárok nevében apellál különböző, Gödöllő városát érintő ügyekben, s végül is — szakszerű államjogi eszme- futtatás után — oda lyukad ki ez az „egyszerű választó- polgár”, hogy jobb volt azért az a képviselőtestület, mint most a tanács. Okos Ferenc arra akar rávenni bennünket, hogy hagyjuk a termelőszövetkezeteket, kár a papírt pocsékolni, mert ő — persze, egyszerű tsz-tag... — ismeri a közvéleményt, s jól tudja, ha lehetne, „szaladna mindenki” a szövetkezetekből.., Becsületes munkás, egyszerű választópolgár, még egyszerűbb tsz-tag... Mennyi tisztességes, jó szándékú ember! Igaz, mi ezeket a leveleket általában a papírkosárba hajítjuk, de most kiemeltünk néhányat, éppen a Vitriolok, a Mindentlátók, az Okosok módszerei miatt. Ezek a „becsületes” és „egyszerű” emberek nagyon is módszeresen és céltudatosan mérgezik a levegőt maguk körül, fertőzik környezetüket, s ha másként nem megy, hát akkor úgy, hogy felöltik az igazság . bajnokainak mezét. Vitriol úr — vagy úrnő? — levele első részében például igen tárgyilagosan ír arról, hogy — szocialista egészségügy címén — azért történt valami ebben az országban. Elismeri, de csak azért, hogy megnyerje a bizalmat, s utána dézsaszámra önthesse a mocskot, okádhassa a rágalmakat, s megállapíthassa, hogy „ott” ... ott igen. De nálunk?! Ott orvosnak, betegnek egyaránt aranyélete van, de itt... ? Mindentláto úr is maréknyi igazsággal kezdi levelét, hogy utána zúdíthassa a hegynyi ostobaságot, rosszindulatot, megrágalmazzon embereket, testületeket, mondván, a képviselőtestület értette a dolgát, de „ezek a mai” közemberek ... Okos úr is elismeri, világszerte a mezőgazdasági nagyüzemeké a jövő, de persze nem a parasztok társulásaié, hanem azoké a nagyüzemeké, ahol „a tulajdonos kemény keze” rajta van mindenen. Még egyszer leírjuk: ezek a levelek, s ezek az emberek módszereik miatt érdemelnek figyelmet. Mert — legyünk szerénytelenek — nekünk, lévén ez a munkánk, nem okoz különösebb gondot elválasztani az igazat és a hamisat, a valódit és a csináltat, ám sok ember van, akinek nem ez a dolga, s éppen ezért nehezebben boldogul. És akad olyan ember is, aki hisz mindannak, amit a Vitriol féle alakoktól hall, hisz már csak azért is, mert a módszer, a látszatrealitás, az igazság és hazugság ügyes keverése, megtéveszti. A kéretlen igerhirdetők kénytelenek voltak belátni, hogy ütni csak akkor lehet, ha előtte simogat az ember, azaz: nem lehet mindent letagadni, semmibe venni, valamit azért el kell ismerni. Azután: mennyivel szimpa- tikusabb úgy „érvelni”, hogy kérem, én egyszerű, becsületes stb., stb. munkás, választópolgár, tsz-tag vagyok, s így tartani a kiselőadást a vonaton, a labdarúgó-mérkőzés szünetében, a borospohár mellett, vagy éppen a levélpapíron ... Csakhogy: hihetjük-e ezt a fene nagy egyszerűséget és becsületességet? Igaz, kapunk mi névtelenül levelet valódi munkástól, valódi tsz- tagtól is, akik jobbat akarnak, s azért bírálnak, akik segíteni akarnak azzal, hogy szóváte- szik a visszásságokat. Ám mit akarnak, miért lefetyelnek Vitriolék...?! A szándék, az indítóok az, ami élesen elválasztja a bírálatot és a mocskolódást, a bátortalan jóakaratát és a névtelenségbe rejtőző orvlövészt. A bátortalanságra, az igazság névtelenül való kimondására sokféle mentség és magyarázat van, ám van-e mentség és magyarázat a Vitriol, a Min- dentlátó típusú emberek magatartására és cselekedeteire? Jobban, pontosabban oda kell tehát figyelni: ki mit mond. Nemcsak hallani, érteni is kell a szavakat, mondatokat, s főként, mérlegelni, mit fogadhatunk el belőlük, s mi az, ami hazugság, tehát elfogadhatatlan. Mert vannak, akik kihasználják a szókimondásra való biztatást, sőt, visszaélnek vele. Ügy lesznek szókimondóvá, hogy minden tizedik meg századik szavuk igaz. Ügy lesznek bátorrá, hogy még a csillagokat is letagadják az égről. Azt írtuk: egyoldalú levelezésben állnak velünk ezek az emberek. Jó lenne azt írni, hogy egyoldalú „levelezésük” másokkal is, hogy szavaik nem találnak meghallgatásra, illetve, megkapják a kellő választ. Jó lenne ezt írni, de nem lenne igaz. Éppen ezért kell több “figyelmet szentelni a szavaknak, jobban megrágni, ki mit is mondott. Mert felnőtt emberekhez nem illik, hogy — megetessék őket... A kisebb-nagyobb dobozokban finom, áttetsző papírba csomagolva fénylő almák. A szemben levő sarokban az újabb almakészítmények: almakoktél, almaürmös, és az almuska jobb utódja, az almaié. Nem sokkal utána gyomirtók, növényvédők, műtrágyafélék. Neopol, Ditri- ton felírások az egyszínű zöld dobozokon. Az ablak mellett hosszú sorban almamúzeum: hogyan jutottak el nemesítésekkel az „ízig-vé- rig” jonatánhoz. Itt vannak már a legújabban kikísérletezett fajták: a starkinson és a goldenspur. A falakra kifüggesztett táblákon számok: 1967-ben 670 ezer tonna alma termett hazánkban, az összes gyümölcstermés 53,6 százaléka. Ebből közel kétszázezer tonna export. Nemhiába fordítanak hát egyre nagyobb gondot a nyári JÁTÉK A SÖTÉTBEN A Madách Színházban bemutatták az angol Peter Shaffer már nemzetközi sikert aratott Black Comedy (Játék a sötétben) című művét. A főbb szerepeket Márkus László, Psota Irén, Kiss Manyi, Vass Éva és Lőte Attila alakította. Négy hónappal ezelőtt az illetékes szervek megváltoztatták az ezüst felvásárlási árát, és a téli alma termesztésére. Nem hiába hívták össze október közepén szakmai bemutatóra az ország mintegy hatszáz szakemberét Nyíregyházára. Tanulmányozzák: miért is híres a nyírségi alma? A Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban rendezett kiállítás a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak idén a negyedik kiállítása Drégelypalánk, Eger és Nagykőrös után. Mindennap érkeztek a megyei küldöttségek, sőt szovjet és német delegáció is ellátogatott az országos bemutatóra. Itt láthatják a szakemberek a HUNGÁRIA „A” berendezést, mely automatizálva osztályozza az almát. A kiállításon gépbemutatót is tartottak: permetezőgépek, talajmarók és gyümölcsszállítók várnak gazdáikra. — bte — Mennyi ága-boga van egyetlen dolognak! Mert a csendben és lassan folydogáló beszélgetés végül is a gyár egészének partjait mosta. Árról beszélgettünk a több alapszervezetből véletlenül összejött kommunistákkal, vajon az olajkályhák garanciális idejének fölemelése egy évről kettőre, csupán egyszerű üzleti fogás-e, vagy van valami s például az Öra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat a korábbi 60 fillér helyett 3 forintot adott az ezüst grammjáért. Az árváltozást az indokolta, hogy az ezüst világpiaci ára ugrásszerűen növekedett. Az elmúlt hetekben viszont világszerte megkezdődött az ezüst árának zuhanása, s további csökkenő tendencia mutatkozik. A világpiaci árváltozáshoz természetesen — mint korábban — most is igazodik a hazai kereskedelem. Ennek megfelelően állapították meg ismét az ezüst fel- vásárlási árát, amely október 21-től, hétfőtől grammonként az eddigi 3 forint helyett 2 forint lesz. Hasonló arányban csökken az ezüstérmék ára is. Az „ezüstláz” egyébként négy hónap óta rendületlenül tart. Ez alatt az idő alatt mintegy 50 tonnányi ezüstöt vásárolt fel a kereskedelem. mélyebb tartalma is? Talán mondani sem kell, hogy mindez az olajkályháiról a hazai piacon közismert Mechanikai Művekben történt. Ezekben a napokban, amikor a gyár nyolc pártalapszerveze- te újabb két esztendőre választ vezetőséget, mérlegre, kerül minden; az egész, meg a részletek is. Tehát a garanciális idő. Elnagyolva a beszélgetést, csak a lényeget: sokféle tény sűrűsödik abban, hogy felelősséggel tehették, amit tettek a fogyasztók érdekében. A porták összeérnek A két esztendőről szóló számadáskor az összefüggéseket kell érzékeltetni — mondta valaki —, s ezért nincsenek kerítések a porták között. A porták összeérnek? Igen — felelték —, mert a gyár gazdasági vezetése és a párt- szervezetek ugyanazt a földet művelik, csak más-más eszközökkel. Több mint háromszáz kommunista számadása a mostani — ez év első felében 24 párttagot vettek fel az alapszervezetekben! —, köztük az igazgatóé, gyáregységvezetőké, munkásoké, munkásnőké. Közös számadás tehát, s rögtön hozzátehetjük: egészében igen pozitív összegezés. Pozitív a két év egészét, s annak — joggal mondhatjuk — legfontosabb részét, a gazdaságirányítási rendszer bevezetésének előkészítését, majd bevezetését tekintve egyaránt. A rendkívül gyorsan fejlődő Mechanikai Müvek kommunistáinak ez évi feladatait még novemberben tisztázta a párt-végrehajtóbizottság, s januárban a nyolc pártalapszervezet az elveket s a szervezeti kereteket tekintve szilárd alapról kezdhette a munkát. E munka eredményeinek egy része könnyen lemérhető. A teljes termelés a múlt évhez mérten két százalékkal emelkedett, a nyereségrészesedés — arányos része — nagyobb a tavalyinál, a munkatermelékenység a tervezettnél jobb. Sokkal nehezebb lemérni azonban, hogy a létszám- hiány ellenére sikerült teljesíteni a tervet, hogy az év elején tapasztalható nehézségek — az anyagellátásban, pénzgazdálkodásban stb. — nem okoztak pánikot, s mindez miért így, s nem ellenkező előjellel történt. Azok a viták ugyanis, melyek a párt-alap- szervezetekben lezajlottak, tovább gyűrűztek az irányító osztályokon, az üzemekben, mindenki „tett hozzá”, de olyasmit, ami nem bonyolítani, hanem tisztázni segítette a helyzetet. (A kommunistáktól kiinduló kezdeményezés volt például a termékválaszték bővítése néhány cikknél, a kiváló gyáregység címért folyó verseny megindítása stb.) Igen fontos lépés volt a pártmunka tökéletesítésében a pártcsoportok munkájának előtérbe kerülése. Igaz, ma még némi túlzástól sem mentes szerepük — vagy legalábbis vitatható —, de mind a nyolc pártalapszervezetben összehasonlíthatatlanul aktívabbak, kezdeményezőbbek, s főként önállóbbak ezek a kommunista sejtek, mint voltak korábban. Ezt joggal könyvelhetik el eredményként, s azt is, hogy — többek között éppen a pártcsoportok újraéledése következtében — megnőtt a nődolgozók politikai aktivitása. Ami nem könnyű A két évig tevékenykedő vezetőségek legnehezebb dolga kétségtelenül az volt, hogy élni tudjanak azzal az önállósággal, mely a „nyakukba szakadt”. Míg korábban eléggé keveredett a végrehajtó bizottság és a pártalapszer- vezetek vezetőségének munkája, ma már elsősorban odalenn kell meghatározni, hogy mit, s hogyan tegyenek. Ezt az új gyári termelési szervezet is erősíti, mert egy- egy szakágat egy-egy pártalapszervezet fog össze. Ez a megállapítás azonban már átvezet a jövőbe, az újabb két esztendőre, melyet — a bevezetőben említett beszélesztendőre getésen elhangzott megfogalmazás szerint — degeszre tömött tarisznyával kezdhetnek az új vezetőségek. Persze, feladatokkal tömött ez a tarisznya, s közöttük szép számmal vannak nehéz feladatok is. Hiba lenne ugyanis, ha az eddig elért, s tagadhatatlanul jó eredmények azt a hangulatot keltenék, hogy minden a legjobb, tennivaló már nem is akad. Elsősorban a kollektív vezetés az, amit a pártalapszervezetekben az eddigieknél sokkal inkább gyakorolni kell. Minden reszortfelelős végezze a dolgát, mégpedig felelősséggel, s ne legyen kibúvó, hogy „majd a titkár”. Egy-két pártalapszervezet a nyolcból megközelíti e munkamódszert, a többiben azonban jogosan akasztják a tarisznyát a vezetőség tagjai nyakába, ezzel az útravalóval terhelve is. A munkaigényesebb termékek arányának emelkedése, a fokozódó automatizálás, a belső anyagmozgatás nagy pénzáldozatokkal végrehajtott — és most is folyó — korszerűsítése sok tekintetben minőségileg más helyzetet teremtett a gyárban, a- dolognak nemcsak műszaki, hanem emberi oldalát tekintve is. A pártszervezetek azonban nem akkor járnak el helyesen, ha újra és újra „rendezni” akarják az egyéni kérdéseket, hanem ha útmutatásuk nyomán mindenki megteszi,-amit kell, ilyen esetekben tehát a gazdasági vezetés és a szak- szervezet. A legfontosabb útravaló Az. újabb két esztendőre szóló útravalóval tömött tarisznyában a legterjedelmesebb pakk kétségtelenül az ideológiai munka javítása, az agitáció színvonalának emelése. Igaz, több helyes kezdeményezésről adhatnak számot taggyűlésen — mint például a nacionalizmus témájának taggyűlési vitája, az agitációs bizottság létrehozása a gyáron belül — a tisztséget viselő kommunisták, egészében azonban itt a legszerényebbek az eltelt két esztendő eredményei. A párt politikájával nemcsak egyetérteni kell, hadern képviselni iá azt — így foglalták össze véleményüket az említett beszélgetés résztvevői. Nem véletlen a közhelynek ható megállapítás. A kommunisták között is akad, aki visszahúzódik, hallgat, nem száll szembe a téves nézetekkel, s bár a személyre szóló bírálat nem hiányzik az alapszervezetek taggyűlésein, ezt a magatartást azonban még nem tették elég nagy hangsúllyal szóvá. Márpedig a jövőben ezt nem kerülhetik el, mint ahogy azt sem, hogy az alapszervezetekben több szó essék a napi, gyári dolgok mellet a „nagy politikáról”, de ne felszínesen, hanem az elvi megközelítés igényével. Hol is kezdtük? Persze, a garanciális idő fölemelésével. Igen, a beszélgetés is ott kezdődött. Ám semmi nem áll önmagában, minden kapcsolódik. A sok tízezer olaj- kályha-tulajdonos örül a megduplázott garanciának, az okokat nem keresi. A gyár kommunistái most, ezekben a számadó napokban eredményeikkel azt igazolják, hogy másféle „garanciákra”, is van — garancia — . Mészáros Ottó A HÄZTÄ3I BIZTOSÍTÁS A MOSONMAGYARÓVÁRI MEZŐGAZDASÁGI GÉPGYÁR TFH FARÁZÓ GÉPE 2—3 PERC ALATT LERÁZZA EGY SZILVAFA TERMÉSÉT ALMATÁRLAT HALÁSZSZERENCSE Rózsa József, a Szegedi Halászati Szövetkezet tagja ritka zsákmányra tett szert: 80 kilós óriás harcsát fogott a Tiszában. Hétfőtől megváltozik az ezüst felvásárlási ára
