Pest Megyei Hírlap, 1968. október (12. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-20 / 247. szám
‘^tírtoíi 1968. OKTOBER 2U., VASARN»*» Megnyílt az ibaíai pipamúzeum A közismert papi pipáról szóló dalt Roboz István kaposvári hírlapíró 1864-ben szerezte. Azóta hatására lbafa község (Baranya m) plébánosai gyűjtögetni kezdték a pipákat. Azóta hagyománnyá vált hogy az ibafai papok egymástól öröklik elődeik pipagyűjteményét és a jelenlegi plébánosnak, Tímár Györgynek már több mint ötven különféle értékes pipa került a birtokába. Nyilván a helység nevéhez fűződő hagyomány adott alapot arra, hogy a papiak szomszédságában a művelődési házban megnyissák az ország első pipamúzeumát. ts a szerződési kötelezettség: ELŐFIZETŐI PANASZOK NYOMÁBAN 7 „Fogynak az előfizetők Öcsán. Az újságok reggel nyolckor már ott vannak a postahivatalban, s akik várják, csak késő délután, hat-nyolc óra tájban kapják meg, ha egyáltalán megkapják. Községünk a kiadóhivatal térképén rövidesen fehér folt lesz, ahova egyetlen sajtótermék sem jár majd, kizárólagos hírforrásnak csak a rádió marad. Kérjük, tegyenek valamit hűséges olvasóik érdekében. ’ (Idézet Tóth József leveléből) Átadott stafétabot A homályos, zsúfolt hivatalban munkába .merülve hat tiszti beosztású postai alkalmazott szorong. Asszonyok valamennyien. öten rá-rászorítják olykor fülükre a tenyerüket, mert a távbeszélő-készüléket kezelő hatodik társuk egész nap kiáltozni kénytelen. Az üvegfalon túl, a várakozó ügyfeleknek, akiknek a sora e percben az utcára ér ki, jóformán csak tenyérnyi előtér jutott. A hátsó, még homályosabb és zsúfoltabb helyiségből nemrég indult el szokásos napi útjára a hét levélkézbesítő. Futó pillantást vetek .még egy ütött-kopott, csomagokkal teli fülkére is, és ezzel megismertem a teljes ócsai postahivatalt. Most Gulyás Mártával beszélgetek. S alig telik bele tél A forradalom részesei Aki mindig csak adni akar Rácsos vaskapu; hatalmas kert; villaszerű ház, oszlopos tornáccal, — csak később látom, hogy díszes homlokzata mindössze egy nagyobb, és egy kis szobát rejt. A kertben frissen mosott, száradni aggatott ruhák, a tornácon szanaszét ládák, bennük virághagymák. Itt ülünk a háziasszonnyal, Dehurta Istvánnéval. Csodálkozom, amikor megtudom, hogy hetvenhét éves: igaz, korát sejthettem volna, hiszen a Tanácsköztársaság idején számottevő forradalmi tevékenységet fejtett ki itt, Szentendrén, mégis fiatalabbnak hittem. — Es nincs egy szál ősz haja sem! — mondom. — Dehogy nincs, csak befestettem barnára. Pedig végleg megbarátkoztam az öregséggel, amiótá a lábaim miatt már csak keveset járhatok el itthonról, — de az ősz hajat, és a fekete ruhát nem tudnám megszokni. Az életéről mesél. Arról, hogy hét idegen gyereket nevelt fel. Hogy mennyi társadalmi megbízatása volt a fel- szabadulás után. Hogy majdnem három évet ült börtönben a fehérterror idején. A cselédszerző irodáról, ahonnan a falusi lány elszegődött szolgálni. Így érkezünk el a gyerekkorhoz. Tolna megyébe való. Ahhoz a helybeli fuvaroslegény udvarlójához ment, akinek a háborúban elvitte a könyökét egy srapnell: az ismerősök azt mondtak, most biztos kikosarazza. Azért is hozzáment. Egy erdélyi főispán szentendrei birtokára mentek vincellérnek. Közben meghaltak a szülei: az ozorai örökségből szekeret, tehenet vettek, — betársultak munkaadójuk gazdaságába. De nem jó gazdag emberrel egy tálból cseresznyézni: amikor az úr halála után felesége eladta a birtokot, nem ismerte el, hogy az ő pénzük is benne fekszik. Akkoriban, A forradalom alatt a szépnevű Ozorára. Forradalmár múltját első elemista korától számítja. Egv osztályba járt a főjegyzőjük kislányával, aki mindig annyi sonkás, vajas, szalámis zsemlét vitt tízóraira, hogy nem is tudta megenni. Ő pedig éhes volt. Ezt az igazságtalanságot képtelen .volt elfogadni. Annyira, hogy mikor később lejárt Ozorára egy szocialista szónok, min g megvárta a barátnőjével az állomáson, és a gyűlésre is elmentek. Az édesanyját behívatták a csendőrségre, rá pedig azt mondták a faluban, hogy szoknyás ügyvéd lesz belőle. Felkereste egy rokonát a rővárosban, aki az epvik cselédszerzőben dolgozott. Elszegődött szolgálónak Petrás József szentendrei telekkor, vvvezető házába. Gazdái jól bántak vele. Baloldali emberek voltak, a férfi 1919 után öngyilkos lett. De akkor ő már férjnél volt. a szőlő új — tulajdonosa nem élt a városban. Dehurtáék mégis azon voltak, hogy a munkákat rendben elvégezzék, — pedig már nem is laktak ott, a forradalom oldalára állt Perjessy Sándor rendőrtiszt biztosított nekik új otthont egyik rokonának házában. Dehurta Istvánt akkor már beválasztották a városi direktóriumba, felesége pedig még nála is többet tevékenykedett: erre mutat a későbbi ítélet is. — örült itt a nép nagyon. De nem sok dologra emlékszem már, hiszen régen volt, és rövid ideig tartott. Csak arra, hogy nagyon sokszor mondtam beszédet. Meg fékezni kellett az embereket, hogy rendben menjen minden, hiszen meg voltak vadulva a háborútól, nagy volt a szegénység, télvíz idején a Duna- parton mértek ingyen levest, volt olyan család sok, ahol az összes gyereknek csak egy bakancsa volt, — törni, zúzni t'-dtak volna. És a május elsejére, ami a mostani pártházban tartottunk: rengetegen voltak, nem csak munkások, de orvosok, tisztviselők is. Egyszer éjjel a plébános hívei meghúzták a lélekharangot, ellenforradalmat akartak csinálni, de egy nap alatt levertük. Amikor bevonultak a románok összeszedték őket. Öt és a férjét nem verték meg, de másokat igen: haláleset akkor nem volt, csak később, a ”áci fegyházban. Dehurta Istvánná férje tizennyolc hónapot, ő maga három évet kapott. A börtönben szakácsnő volt, S valamivel előbb szabadult amnesztia révén. Akkor meg állást nem kaptak. Jó ismerősök, rendes emberek ugyan elhívták őket napszámba, de alig lehetett abból megélni, amit így kerestek. Később szentendrei gazdák petíciót intéztek a városhoz a férje elhelyezkedése ügyében, mivel hadirokkant: végre elmehetett először hivatalszolgának, azután mezőőrnek. De az asszonynak még sokáig naponta jelentkeznie kellett a rendőrségen, s később is, ha meglátták a piacon beszélgetni néhány asz- szonnyal, a rendőr elküldte. ha Dehurta Istvánná ismerősei a gyerekével bajbajutott asszonnyal akadtak össze, hozzá küldték: ő majd segít rajtuk. így nevelt rövidebb-hosszabb ideig hét gyereket a házában. Az egyiket például a háború alatt vette magához: az édesanyja egy teherbe esett, bajbajutott szolgálólány volt, a gazdái kijelentették, hogy gyerekkel nem maradhat a házuknál. Boriska néni a Margit-hídon az öngyilkossági kísérletre összegyűlt tömeg közepén ajánlotta fel segítségét a kis „édes Annának” — és lehet, hogy ma már ezt valaki túlságosan regényesnek tartja, de úgy volt. A kisbaba hozzákerült, a cselédlányka pedig visszamehetett munkaadóihoz. Nőtt a baba, s a fronton levő apja még mindig nem tudott a szabadságos-szerelem • gyümölcséről. A néni ekkor csináltatott a gyerekről egy fényképet, és írt a fiatalembernek: rábeszélte, kérjen szabadságot, nézze meg a fiát, s vegye el az anyját. S lehet, hogy valaki túl regényesnek tartja, de így is lett. A kisfiú azután édesapja falun élő szüleihez került. Dehurta Istvánná a felszabadulás után juttatott házba költözött. Itt él ma is, megözvegyülve. Nyugdíja ezer forint, — kiegészítésképpen albérlőt fogadott. Pénzt nem kér tőle, csak azt, hogy művelje meg a kertet. almával kínál, de hát csak Amikor elbúcsúzom, Elfogadnám szívesen, otthon is van két kiló, ránk romlana. Amikor visszautasítom, elszomorodik, és meghív egy hétre nyaralni a házába. Azután helyesbít: két hétre is jöhetek. Azt hiszem ő az, aki mindig csak adni akart az embereknek. Padányi Anna óra, mint hivatalos már őt is ismerem. Tízéves kora óta postásko- dik. A Szabolcs megyei Pap községben kezdte: édesanyjának segített, aki ott volt postavezető. A földszabadulás után Törteire kerültek, ahol Gulyás Istvánná egy földes szobában nyitotta meg a postahivatalt. Az volt kettejük hálószobája is. öt küzdelmes évnek kellett eltelnie, amíg a mama megfelelőbb körülmények között dolgozhatott. Jobbára egyedül vagy legfeljebb egy gyakornokkal. A kisdiák lánya, Márta is, hányszor vitt ki táviratot a távoli tanyákra! Megesett, hogy a Kutyakaparó tájékáról a Hármashatárig kergették őt a hamis kutyák. Amikor 1962-ben, négy évtizedes szolgálat után, Gulyás Istvánná nyugdíjba vonult, az a tudat enyhítette a búcsú fájdalmát, hogy amit ő elkezdett, a lánya folytatja tovább. Gulyás Márta egy évvel az érettségi után, 1950-ben került a postára, a postatiszti vizsgát 1951-ben tette le. Szolgálatát Pesten kezdte, majd Ózdon, Kazincbarcikán folytatta. Ceglédről helyezték át 1960-ban Öcsára vezetőnek. Elsős gimnazista fia van. Egyedül neveli. Hiábavaló erőfeszítések — Anyám mint hivatalvezető — meséli — munkaideje után gyakran fogta a nyugtakönyvet, és maga ment ki a Pest megyei Hírlapra előfizetőket gyűjteni. Még előfizetési versenyt is kezdeményezett. — Most jött el az ideje, hogy kirukkoljak idejövetelem céljával — szólok közbe, és a magammal hozott leyélből olvasok fel részleteket, elébe tárom, mennyivel csökkent a különböző lapok előfizetőinek száma, a községben szerzett tapasztalataimra hivatkozom. — Virág Károlyné tanácstitkár például tegnap sem kapta meg az újságját. Nemegyszer a szombati számot vasárnap reggel dobják be hozzá. Vásárhelyi Tamás állatorvos is a rendszertelenségre panaszkodik. Senki nem jelentkezik az előfizetési díjakért. Az emeleteken lakók példányait a lépcső- házakban teszik le, s azokat ott gyakran felkapja, tovasodorja a szél. Előfordul, hogy a kézbesítő nem a várt újságot adja az előfizetőnek. Jelenleg is több embert foglalkoztat az a gondolat, hogy lemondja kedvenc lapjának előfizetését. Annyi bosszúsággal jár, mondják, hogy nem éri meg. Gulyás Márta bólint Fél órával előttem a megyei hírlaphivatal szervezési osztályától Kemenes István járt nála: a lapjait megkésve kapó Öcsán lakó pakonyi tanácselnök panaszát vizsgálta ki. Elismeri, az előfizetőknek igazuk van. Tudja azt is, hogy az újság „romlandó” áru. És mindent megtesz, hogy a dolgok rendben menjenek. De, sajnos, erőfeszítései hiábavalóknak bizonyulnak. Januárban például két hét alatt nyolcán próbálkoztak meg a hírlapkézbesítéssel. Egykét nap múltán mindannyian abbahagyták. Aztán mégis akadt kettő, akik huzamosabb időre vállalták. De ezek meg elsikkasztották a beszedett előfizetési díjakat. Az egyik levélkézbesítő faluszerte kidobolta, újabb jelentkezőket várnak. Öcsán bőven akad elhelyezkedési lehetőség, Pest is közel van, ott még könnyebb találni munkát, a dobszóra senki nem jelentkezett. Nyáron a levélkézbesítőket bízták meg a lapok széthordá- sával és az előfizetési díjak beszedésével. Ök a túlterhelést nem győzték, csak ímmel-ám- mal látták el a rájuk tukmált feladatot. Más megoldást! Végül szeptember 22-én a Budapestvidéki Posta Igazgatóság lépett közbe. Megszüntette a hírlapkézbesítői munkakört, két újabb levélkézbesítőt vett fel, a belső körzeteket kisebbre vonta, számukat ötre emelte, s ily módon lehetővé tette, hogy a levélkézbesítők személyt, | munkaidejébe a hírlapkézbesítés és az előfizetési díj beszedése is beleférjen. — Bízom abban, hogy az elpártolt híveket már ebben a hónapban vissza tudjuk hódítani — jelenti ki a hivatalvezető. — Persze, a távolabbi részekre az újságot ezután is a délutáni órákban jutnak majd csak el. Mindenesetre néhány hét múlva majd megírom, mire jutottunk. Számon tartjuk ígéretét! A Budapestvidéki Posta Igazgatóság intézkedésével azonban nem tudunk egyetérteni. Lényegében semmit nem oldott meg. Az előfizetők — akiknek kiszolgálására vállalkozott — szerződési kötelezettségének maradéktalan teljesítését várják el tőle. Jogosan! No, meg aztán egyetlen kiadó- hivatal sem nyugodhat bele, hogy azok, akik számára a napilap készül, csak délután, este vagy másnap kapják meg a frissnek szánt olvasnivalót. Polgár István GÖDÖLLŐ Szerződés a lúdtenyésztés fejlesztésére A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen pénteken szerződést írtak alá, amelyben a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a lúdtenyésztés fejlesztésének komplex kutatásával bízza meg az egyetemet. A megállapodás szerint az egyetem kutatói kidolgozzák a lúdtenyésztés fejlesztését célzó tudományos, gazdasági és értékesítési módszereket. A programot dr. Magyart András egyetemi tanár irányításával 35 kutató állította össze. A fontos téma megoldására az egyetem babati gazdaságában korszerű lúdnemesítő telep épül, amihez a minisztérium 32 millió forinttal járul hozzá, a kutatómunkát pedig 23 millió forinttal segíti.- a gótikus sexbomba A budai középkor idilliumai közé tartozik a Jüttának becézett Árpád-házi Erzsébet hercegnő, margitszigeti apáca-fejede- lemasszony regénye. Kun László király húgaként 1253-ban született. Ragyogó szép, anyja által kun vérségű, uralkodásra termett telivér nő volt. Kun László szertelen vére buzgóit benne. Noha kislány kora óta zárdában nevelték s 1276- ban őszinte hittel vallott nagynéniének, Szent Margitnak szentté avatási perében, nehezen tűrte a zárda falát. Bizánci pletykák szerint amikor 1285-ben családjával együtt nővérénél, a szer- bek királynéjánál járt, „apácafátylát s pártáját egyaránt elveszítette”. Sógorának, a szerb királynak öccse — mint Pauler történeti műve írja — „e legendás balkáni Don Juan" nyerte meg szívét és ágyát. Mindez nem befolyásolta Erzsébet hercegnő zárdái pályafutását: fejedelemasszonya lett kolostorának. Ékkoriban azonban — írja utóbb felőle Lodomér esztergomi érsek — olyan férjhez- mehetnékje támadt, hogy már akár egy tatárhoz is feleségül ment volna! Mégis visszatért a fűzek alá, a szüzek közé. Ám 1288-ban egy budavári húsvéti udvari ünnepen a fejedelemasszony megismerte a cseh Vitkovec Zavis herceget, Oppeln daliás fejedelmét. Noha rokonok voltak, Zavis pedig IV. Béla király Kinga nevű leányának férje, végzetes szerelem támadt e találkozásból. Egy szép napon a kolostor előtt megjelentek Zavis herceg katonái. Megostromolták a kolostort — hol a fejedelemasszony s apácái csak im- mel-ámmal védekeztek — s magukkal vitték Erzsébet hercegnőt. Erzsébet és Zavis esküvőjét a herceg fürsten- bergi várában tartották meg. Mézesheteiket aligha zavarták Lodomér esztergomi érsek dörgedelmei. Az érsek ugyanis szentségárulónak, aposztatának bélyegezte meg s kiátkozta a hercegnőt, aki mint írja, felszenteli apácából „valóságos mérges viperává” lön. BADPLAACE Három és fél milliárd éves élet Dr. Engel amerikai geológus- i kövületet, amelynek észrevéte- professzor, aki Dél-Afrikában, léhez egy ötvenezerszeres na- Badplaace közelében négy éve gyító mikroszkópot használt, folytat régészeti vizsgálatokat, I még hitelesíteni kell, de a professzor véleménye szerint megállapítása nem vonható kétségbe. az élet három és fél milliárd éves nyomait találta meg. Felfedezését, egy elszenesedett A CEMENT ÉS MÉSZMŰVEK VÁCI GYÁRA (DCM) azonnal felvesz férfi és női segédmunkásokat 6-tól 13 Ft-ig betanított munkásokat 6,20-tól 13 Ft-ig gépkezelőket 6,50-től 14 Ft-ig terjedő órabérrel, a beosztástól függően. A SEGÉDMUNKÁSOK RÖVID IDŐN BELŐL GÉPKEZELŐI SZAKVIZSGÁT ÉS CEMENTIPARI SZAKMUNKÁS VIZSGÁT TEHETNEK. Csökkentett munkaidő, kedvezményes étkezés, munkásszálló. Házaspárnak — ha a feleség is a DCM-ben dolgozik — kétágyas szobáról gondoskodunk. JELENTKEZÉS VÁCOTT, A DCM MUNKAÜGYI CSOPORTJÁNÁL
